Délmagyarország, 1986. április (76. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-18 / 91. szám

2 Csütörtök, 1986. április 37. Kemény közönség előtt Popp Gyula az operatársulat nyugati turnéjáról Félidejéhez érkezett a szegedi színház operatársulatának húsvétkor kezdődött, a hónap végéig tartó nyugateurópai turnéja. Erre utal, hogy tegnapra visszaérkezett a „váltó csapat", a gyermekkórus, pár zenész, kísérők: köztük Papp Gyula, a városi tanács elnöke és Nagy László, a színház igazgatója is. A turnénak, a szegedi opera vendégkörútjának rangot adott, hogy a városi tanács elnöke is vállalkozott — ha csupán csak félidőre — részelni ebből a meglehetősen fárasztó misszióból. Tőle kértünk gyorsinterjút. — Ötödik éve jár NyugatEurópában operatársulatunk, tesz eleget a meghívásoknak, s mint a fenntartó városi tanács vezetője, idejét éreztem utánanézni, konkrét, személyes tapasztalatokat is szerezni, milyen propagátorai. képviselői Szeged művészeti életének. Kíváncsiságomat érthetőbbé teszi, hogy most készülünk a rekonstrukciójának befejezéséhez közeledő épület beüzemelésére. Nem lehet közömbös tehát, milyen is az operatársulatunk', mivel fogadjuk majd a közönséget. Behatóbb ismerkedésre is szántam tehát ezt a két hetet magával a társulattal, s az is köztudott, manapság bármilyen színvonal megméretésére legjobb a nemzetközi terep: mit tudunk kint, hogyan álljuk a sarat a nyugat-európai mezőnyben, ahol a közönség elfogulatlan, objektív. És tegyem hozzá, kemény ez a közönség, mert kemény pénzben is fizet szórakozásáért. Egy színházjegy ára magyar pénzben körülbelül 500— 1000 forint, s ezért nem általában akarnak színházba járni, hanem kiválasztják, mit nézzenek, hallgassanak. Úgy vettem észre, társulatunk már korábban megalapozta hírnevét, hisz amíg én velük voltam, tizenkét előadás zajlott le, mind telt házakkal, különböző városokban. Nem is akárhol, Amszterdamban vagy Hágában például nagyon igényes a közönség. Mint ismeretes, a szegedi opera Bizet Carmenját játssza. francia nyelven, hármas szereposztásban. Milyenek voltak az előadások, a fogadtatás? — Az általam látott tizenkét előadás természetesen nem azonos színvonalon mozgott, a fogadtatásban az is közrejátszott, miként hangolódott rá a közönség. Elmondhatom viszont, végig jó légkörben folytak a bemutatók, helyenként a nagy siker határát is súrolta a publikum reagálása. Ehhéz természetesen az kellett, hogy jó művészeti kondícióban legyen a társulat. A hármas osztásból Oberfrank Géza mindig azokat állította csatasorba, akiket aznap a legjobb diszpozícióban talált. Nagyon fegyelmezetten dolgozott a társaság az előadások magas színvonalúak voltak, s úgy tapasztaltam, nem adta olcsón tapsát a közönség, de ha belelendült — mint a finálékra általában —. már a hangos ovációktól sem tartózkodott. Részletes szakkritikákat még nem láttam, de az első 'beszámolók, melyeket a holland újságokban találtunk, azt fejtegették, hogy jobbat kaptak, mint amit vártak. — Ismerve a programot, nem tűnik túlságosan feszítettnek: utazást előadás, utazás, előadás? A hármas szereposztás miatt inkább az énekkarra, feenekarra, műszakra hárult kétségtelenül óriási teher. A különleges helyzethez méretezett különleges munka igényét persze itthon sem árt elfogadtatni, de csak akkor persze, ha anyagilag kompenzálni tudjuk. A turné egyik tanulsága: ha körülbelül tízezer kilométert kell utaznunk, olyan egyezséget próbáljunk kötni, hogy egy-egy helyen tarthassunk több előadást. De a pihenőnapok számát is növelhetnénk — ha az impresszálók vállalják. Szeretném hangsúlyozni, a nyugati vendégjátékokat nem üzletnek tekintjük, hanem a szegedi kultúra megnyilatkozási, megjelenési lehetőségeinek, a város propagandájának. Ezt a miszszióját betölti. Szeretném még elmondani, hogy változatos körülmények között rendezték az előadásokat, ami szintén komoly próbatétellel járt. Előfordult, hogy kongresszusi palotában vagy nem operajátszásra készült, hatalmas teremben kellett föllépni, de kisszínházakban is, volt, hogy a zenekar túl mélyen helyezkedett el, tehát helyszíni korrekciókat is végre kellett hajtani, alkalmazkodási képességből is vizsgázott a társaság. Külön elismeréssel szólhatok a szegedi iskolákból verbuválódott gyermekkórusról, bájosok voltak, nagy sikereket arattak. Általában véve jó érzéssel tapasztaltam, rövid kis szabadidejüket tartalmasan igyekeztek kitölteni a színháziak, érdeklődtek a kulturális értékek iránt. Vendéglátóink kitűnő szálláshelyekről gondoskodtak, magas színvonalú ellátásról. s magam több városban hasznos benyomásokat szerezhettem az építészeti jellegzetességekről is, hogyan, miképpen formálják sajátos arculatukat a különböző vidékek. Vagyis hát: nem csupán művészeti, hanem várospolitikai megfontolásokból sem telt tanulságok nélkül az elmúlt két hét. Megérte a fáradságot. N. I. Cilinderek és egyebek Spanyol szerző, Miguel Mthura Három cilinder című darabját mutatják bei holnap, szombaton este 7 órakor a Kisszínházban. A produkció rendezőjét, Hodolay Gézát rögtön a szerzőről kell kérdezni: — Miguel Mihura neve aligha mond sokat még a rendszeresen szinházbajáró embernek is. Mindenekelőtt hat némi bemutatás volna szükséges... — Mihura 1906-ban született és 1977-ben halt meg, vagyis századunkbéli darabíró, akiről a színházi világlexikonban az áll, hogy kellemes, ötletekkel teli, modern komédiák fűződnek nevéhez. A három cilinder című vígjátékát 1932-ben, a polgárháború előestéjén írta, s ezt a meglehetősen furcsa művét húsz évvel később, 1952-ben Párizsban mutatták be először, azóta viszont az egész világon nagy sikerrel játsszák. Mihurát nevezték egyébként a „könnyű! színház" képviselőjének, söt^ „a spanyol Molnár Ferencnek" is, bár ez utóbbi nerrt egészen igaz. Ez az első alkotása. azThiszem, ma is érdekesebb, mint egy Molnárdarab. — Ezzel máris eljutottunk a mostani szegedi premierhez. Miféle Mihurát láthatunk szombaton este? — A Három cilinder,1 mondjuk, „premodern" komédia. Ezt a jelleget fejezi ki remélhetően igen eredeti módon a mi változatunk, amiről egyébként előre nagyon nem szívesen árulok el sokat. — Isten ments. Csak ami Bodolay Géza rendező a Mihura-bemutatóról szükséges. Valamit talán mégis. . — A „mi Mihuránkhoz" Mészöly Dezső írt verseket, a zenét az a Döme Zsolt szerezte, aki például a Sohase mondd . . . című sláger komponistája is volt. E nevek legalább annyira meghatározzák a produkció hangulatát, mint Mira János szintén „premodern" operettdíszlete, amely a lehetetlen kötéltáncos-mutatványok je-j gyében fogant, például úgy, hogy megfordul-e a lebetonozott forgószínpad? — Igen, hát ezt tényleg inkább ne firtassuk. Hallhatunk viszont valamit magáról a darabról? — A történet egv tenger-, parti városka szállodájában játszódik, ahol egy örült éj-' szaka során minden a feje tetejére áll. Valóság és álom. szerelem és áru, könnyűvérű táncosnők és elszánt katona-, tisztek, esküvői készülődés a betoppanó artista trupp másnapi fellépésére — ez mind-mind ez az éjszaka.. Egymásba kavarodó esemé-; nyek mulatságos forgataga; Majd az ébredés... Mihura a hagyományos francia vígjátékok vázát tölti meg egy-l féle, sajátosan furcsa tartalommal. Nem abszurd, nem is jjroteszk, búr mindenki ezt mondja... És itt egy szerelem története is a szállodában, ahová a már említett artistacsoport berobban, s ettől kezdve minden megváltozik ... de többet igazán nem mondok. Legyenek méfl kíváncsibbak a nézők, hiszen ez a komédia-típus valóban a közönség legszélesebb rétegeinek szól. * Ennyi (lenne) előzetesként a Három cilinderről, amely/ ről egyébként még sikerült megtudni, hogy a három jeles fejfedőt bizonyos Dioniz sio, a főhős hozza magával a szállodába, s végül ott is marad mind a három. A} szegedi produkció főbb szerepeit Kőszegi Akos. Király Levente és Janisch Eva alakítja, a további szerepekben többek között Szirmai Pétert. Högye Zsuzsát. Fodor Zsokát, Kovács Zsoltot és Flórián Antalt láthatjuk. Beszélgetésünk végén a rendező egy önkezűleg írott, „saját előzetest" is átadott, melynek legtöbb mondata a fenti sorokban kisebb váld toztatásokkal most olvasható is. Ám mivel kért „szó sze-( rinti" átvételt is, én a befejezést választottam. íme: „az attrakciót máris óriási érdeklődés kíséri, én magam alig tudok jegyet szerezni előadásunkra, ezért az érdeklődőknek azt javaslom, hogy a „bérletes" előadásokról is jöjjenek a Kisszínházhoz. hátha marad hely — mindenkit szeretettel várunk!" D. L. Elhunyt Sarló Sándor Most kaptuk a hírt, hogy a fővárosban kedden elhunyt a Délmagyarország legöregebb munkatársa, Sarló Sándor. Nagykörösön született, 1899. december 27-én, és az anyakönyvbe Bauer Tivadarként jegyezték be. Apja nemsokára a Pick-szaiámijgyár számlázójába került, igy Bauer Tivadar Szegeden járta iskoláit, itt is érettségizett, innen vonult be az első világháború idején. Az orosz és az olasz fronton harcolt, hadapródként szerelt le. Színész szeretett volna lenni, ám sorsa úgy hozta, hogy újságíró lett. A Délmagyarországban jelentek meg eLső írásai — cikkek és versek — 1919ben. Ekkor már Pór Tibor volt a neve. A Délmagyarország 1920ban megszűnt. Ekkor Pór Tibor a helyi szociáldemokrata lapnak, A Munkának a szerkesztőségébe lépett, Juhász Gyulával égyütt. Ennek megszűnése után a Szeged címmel induló, 1922-től a baloldali polgári ellenzék lapjává fejlődő napilaphoz került. Életének ezt a korszakát megírta Visszapergető címmel: két sorozatát közölte a Délmagyarország, az elsőt 1978. szeptember 26-tól október 26-ig, a másodikat 1979. szeptember 11-tői október 2-ig. «Emlékezései értékes adatokat tartalmaznak a húszas évek első felének szegedi politikai és művelődési, közelebbről irodalomés sajtótörténetéhez. Pór Tibor volt a kezdeményezője 1923 januárjában a Szeged szerkesztőségi sztrájkjának; ő szervezte 1923. május 20-án Juhász Gyula negyedszázados költői jubileumát, amelyen hívására — és Juhász nagy elégtételéül — lejött Babits Mihály és Kosztolányi Dezső köszönteni a szülővárosában is száműzetésben élő költőt. ' 1925-ben Párizsba ment, bekapcsolódott a Francia Kommunista Párt munkájába. Szeged után ott találkozott újra József Attilával. Ekkor ő már a harmadik néven szerepelt: Sarló Sándorként. így jelentek meg 1930-tól — Moszkvába költözésétől — cikkei az emigráns lapokban, a Sarló és Kalapácsban is. 1938-ban „trockista tevékenység" vádjával letartóztatták, de a neve megmentette. Azzal vádolták, hogy 1919-ben Horthy tisztje volt. De rágalmazója nem tudta, hogy 19-ben még Pór Tibor volt a neve. Vádlóját kivégezték, őt és társait, akiket ugyanez a hitelképtelenné tett rágalmazó feketített be, szabadon engedték. 1946-ban az Új Szó munkatársaként tért haza. 1948tól az Új Világ című képes hetilap főszerkesztője. 1957ben vonult nyugdíjba. 1979ben az újságíró-szövetség aranytollával tüntette ki. Ekkor írtam a Délmagyarország 1980. január 6-i számában róla, a „háromnevű íróról", és közöltem Juhász Gyulának és Móra Ferencnek a számára adott ajánlóleveleit. Nem volt a magyar saitó történetében senki más. aki ilyen oártoló sorokat kapott. Péter László Társadalmasított műemlékvédelem A

műemlékek az emberiség szellemi örökségének hordozói, élő tanúi. Hazánkban különös becsben kell tartanunk a műemlékeket, hiszen a történelem országútján beláthatatlan értékek pusztultak el. Az is egyre világosabb, hogy műemlékeink nem csupán nemzeti múltunk, történelmünk megismertetésében töltenek be fontos szerepet, hanem a mi életünk keretéül szolgáló építészeti környezet formálásában is. Csongrád megyében mindössze kétszáz műemlék, műemlék jellegű épület vagy városképi jelentőségű együttes található, ez az ország állományának alig két százaléka. S bar szinte minden kor értékes esszenciáit hagyta ránk — gondoljunk csak a kiszombori. román kori rotundara, a hazai gótika kimagasló alkotására, a szeged-alsóvárosi templomra, a felsővárosi barokk templomegyüttesre, a klasszicizmus olyan tiszta képletére, mint a makói régi megyeháza vagy a romantika remekére, a szegedi Fekete-házra —, ám épp napjainkban, világszerte átértékelődnek a műemléki kategóriák. Tudatosan és folyamatosan változik a műemlékek megítélése, és sok, az utóbbi száz évben született épület is védettséget élvez. Igv az eklektika és a szecesszió kimagasló értékű emlékei kerülnek a figyelem központjába, ez azt is jelenti, hogy a régi műemlékekben nemigen bővelkedő Szeged ezzel az újfajta megítéléssel igencsak nagyot változtat státusán. De nemcsak közelebb kerülünk a mához, hanem a védettségi paletta is gazdagodik. Immár nemcsak az. eRyes müveket, nemcsak a legkiválóbbakat részesítjük védelemben (székesegyházak, paloták, várak), hanem egyes útszakaszokat, tereket, városrészeket, épületegyütteseket, községmagvakat, agrár- és ipartörténeti emlékeket, a nép alkotásainak legjavát is. Ismereteink bővülésével nemcsak a történelmi látóhatár szélesedik ki, de ennek időben és térben még fellelhető sokféle dokumentuma. Csongrád megyében — mint arról Takács János megyei főépítész tájékoztatott —, annak ellenére, hogy nem túl gazdag a műemléki állomány, büszkélkedhetünk fontos értékekkel és jelentős felújításokkal. Országosan is elismerésre érdemes a kiszombori körtemplom felújítása, folyamatban van az alsóvárosi templom teljes rehabilitációja, kiemelkedően fontos a csongrádi régi belváros megóvása, a szegedi napsugaras és hajósgazdaházak megmentése, a gazdag szélmalomállomány óvása, a kihalt szakmákat őrző iparosépületek (kékfestő, tímár, halász stb.), az ortodox templomok gondozása, az időszámításunk előtti harmadik évszázadból ránk maradt temetkezési helyek, földpiramisbk védelme (á Szegvár környéki Sáphalom, a Derekegyház melletti Zöldhalom, és a Királyhegyes térségében található Feketehalom közülük a legjelentősebb), az ópusztaszeri skanzen fejlesztése, és olyan, az elmúlt évszázadban született értékek felújítása, mint a régi Kass Szálló, a Reöck-palota és a Viráe cukrászda Szinte természetes, hogy a műemlékvédelem intézményrendszere — mely az Országos Műemléki Felügyelőségtől a helyi tanácsokon és intézményeken út az egyházakig terjed — önmagában ezt sem pénzzel, sem kapacitással nem képes vállalni. Így aztán szükség van az ügy demokratizálódására. A műemlékvédelem hazánkban egyre inkább társadalmi ügy, közösségformáló tényező. Arra is érdemes lenne odafigyelni, hogy mi' jelent ma idegenforgalmi vonzerőt. Egyrészt a természeti szépségek (napfény, tenger, hegyvidék, délibáb stb ), másrészt műemlékek, mütörténeti értékek, harmadrészt pedig a vendéglátás, szolgáltatás színvonala. Mi még nem kellően éreztük át, hogy ez utóbbi kettő szerencsésen összekapcsolható. Nem kell nagyon meglovasítani fantáziánkat, hogy a felsővárosi hajósgazdaházakba panziót, vendéglátóipari múzeumot, hangulatos kiskocsmát képzeljünk vagy hogy a nagymágocsi kastély a gyógy-idegenforgalmat szolgálja, a Návay-kastély a lovas turizmus központja legyen, és hogy a kiszombori műemlék együttes megállásra késztesse a tranzitforgalomban részt vevőket. Az Oroszlán utcában az Országos Műemléki Felügyelőség jelentős munkát végez. Az ott levő műemlék ház felújításával megteremtik egy regionális szakmai és építési bázis kialakulását. A műemléki szakemberek mellett itt kapna helyet a Magyar Építőművész Szövetség helyi csoportja és a Szegedi Városszépítő Egyesület. S nyitottságával ez a ház szeretne szemléletet alakítani, tudatot formálni. Azt pedig már Hantos Zoltán, a JATE kibernetikai laboratóriumának tudomát\yos főmunkatársa, a Csongrád megyei műemléki albizottság elnöke tette hozzá, hogy ezeket a feladatokat csak társadalmi összefogással valósíthatjuk meg, erre viszont — a jelekből ítélve — jó esélyeink vannak. N

em véletlen, hogy mindezek a gondolatok éDpen ma jelennek meg lapunk hasábjain. Ma. április 18-án. immár harmadszor emlékeznek meg világszerte a műemlékekről, a régi érték védelméről, az örökség becsületéről. Arról, hogy a ma élő emberek akkor teljesítik feladataikat becsületesen, ha korunk legmagasabb színvonalán folytatják elődeik munkáját. Tandi Lajos Növényritkaságok A természetkutatók a kö-, zelmúltban feltérképezték a Balaton-környék növényritkaságainak tenyészhelyeit. A Lesence patak égerfákkal övezett, lápos partján medii terrán jellegű környezetben* találták meg a legritkább-1 nak számító jégkorszaki maradványfajt, a tarajos pajzsikát. Nyilvántartásba vették tőállományát is. Lesenceistvánd, Lesencetomaj és a közeli Billege-major forráslápjain, tőzeges rétjuin még szép számmal látni a havasi hízóka nevű rovarevő növényt, a lisztes kankalint, a szibériai nőszirmot és a fehér májvirágot Előfordul a lápi nyúlfarkfű és a kék perje is. A balatoni intéző bizottság környezetvédelmi szakbizottsága javasolta, hogy a ritka növények tenyészhelyei kapjanak védettséget. Nemzetiségi olvasótáborok Csaknem 800 általános és középiskolás vehet részt az idén a Hazafias Népfront, a nemzetiségi szövetségek és az Állami Gorkij Könyvtár szervezésében nemzetiségi) olvasótáborokban A táborvezető pedagógusok, könyvtárosok felkészítő munkaértekezletet április 24—25-én Gárdonyban rendezik meg. Nemzetiségi olvasótáborok/it több mint tíz éve tartanak Magyarországon