Délmagyarország, 1986. április (76. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-28 / 99. szám

fv Hétfő, 1986. április 28. 3 Rosszul libegett a rakéta... ... illetve a rakétalibegő szombaton a szegedi Vidám­parkban. Igaz ugyan, hogy a miskolci 101. Számú Szak­munkásképző Intézet hat, rajta libegő tanulója csak könnyebb sérüléseket szen­vedett, de az eseten érdemes elgondolkozni. A játékot egy maszektól vásárolták a Magév közve­títésével. Miért? — kérdez­tük vasárnap a Vidám Park illetékesétől. — Vidám Parkokba való játékokat Magyarországon senki sem gyárt. Magánsze­mélyek, vásári mutatványo­sok fabrikáltainak ilyene­ket, • használják néhány évig, aztán meg eladják, így került hozzánk 3 éve ez a rakétalibegő is. — Es mi volt a baja? — Egyelőre biztosat nem tudunk. Az egyik feltevés szerint az anyag elfáradása okozta a tengelytörést. Né­hány műszaki szakértő úgy véli, hogy valami miatt megfeszülhetett a szerkezel. Egyébként műszaki karban­tartását szakembereink rendszeresen elvégezték . . . — Akkor? — Mit mondjak? Pénz kel­lene arra, hogy vadonatúj játékokat tudjunk beszerez­ni, és ezt csak valutáért le­hetséges! Vasárnap érdeklődtünk a sebészeti klinikán. Huszka Endre adjunktus elmondta, hogy a hat szakmunkásta­nulóból ötöt már a baleset napján kiengedtek a klini­káról. Oláh Zsuzsanna áll még megfigyelés alatt, de az ő sérülése sem komoly, bör­sebe van. Az ügyben a vizsgálat még tart. A szakértők csak néhány nap múlva fognak pontos diagnózist mondani a rosszul libegő rakéta ügyé­ben. Pctri Ferenc Flaszterről a homokra A kis emberke negyvenhét márciusában született. Apu­ka orvos volt. Természetes­nek vették a családban, hogy az legyen a gyerek is. Hat­vanötben már a Szegedi Or­vostudományi Egyetem első éves hallgatója. Hetvenegy­ben pedig „kész" orvosként az „egyes belen" dolgozik. Belgyógyászati szakvizsgát 1976-ban tesz. Még ugyanab­ban az esztendőben április el­sején kinevezik Pusztaszer általános körzeti orvosának. A fiatalembert Novaszel Ba­lázsnak hívják .. Háromszáz tanya, kétezer ember A fiatal orvos lassan negy­venessé korosodik. Az ötesz­tendős klinikai prakszis után további tiz esztendőt töltött Pusztaszeren és vonzáskör­zetében. Tetszik a szóhasz­nálata: háromszáz élő tanya van a körzetben ... S kétezer ember egészsége fölött bá­báskodik. A találkozást délután ötre beszéltük meg. Nem sikere­dett, mert Novaszel- ¡Balázs­nak a községi tanács vb ér­tekezlete után ki kellett „sza­ladnia" egy beteghez... Il­dikó, a feleség CB-n hívja: türelem! Húsz perc múlva hazaér. . — Első kérdés. Miért vá­lasztotta a pusztaszeri ál­lást? — Lehetne lakkozni a fele­letet, de értelme nem volna. A kétezer forintos kezdő fi' zetésből önállóan nem tud­tunk volna megélni „három és felen", a második gyerek már útban volt. Meg az igaz­sághoz tartozik, hogy nem voltam egy górcső fölé hajoló kutató típus. Varga Béláék­hoz, az előző körzeti orvos­hoz pedig édesapámmal gye­rekkorom óta kijártunk. Nem ért meglepetés erejével a körzeti orvosi feladat. Tud­tam, mit vállalok ... Szóba kerül a betegek mentalitása: — Az idősebbje megvárja az „egyik" hetet, s ha nem javul, csak akkor jelentke­zik ... Szervesen tartozik a gondolathoz: Mindenkit is­merek már a körzetben. Tu­dom tíz esztendőre visszave­zetve, hogy kinek mi baja volt. S sokkal nagyobb a té­vesztés lehetősége . . . Mind­járt mondok egy példát! Ha valaki tíz esztendőn keresz­tül gyomorfekélyes pana­szokkal jelentkezik, akkor tudja az ember, hogy a dié­tán túl pihenésre is szüksége van, hogy ha időlegesen is, de meggyógyuljon. Igen ám! De a hasnyálmirigy-gyulla­dásnak, s a hasnyálmirigy­panaszoknak hasonlók a szimptómái. Ez pedig azon­nali klinikai beavatkozást igényel... Pusztaszerhez közel van az ES-ös. Pestről hajtva az eny­hén jobbra ívelő kanyarban (és környékén) bizony sok közúti baleset történik. Nem egy esetben halálos is. A kör­zeti orvosnak alkalmasint itt is „asszisztálnia" kell. Csu­pán formalitásból, hogy a rendőrséggel és a n'.itőkkel egyetemben a „papírmunkát" elvégezze... — Az emberi roncsok lát­ványa sajnos összefügg a hi­vatásunkkal .•.. — szegi a gondolatot Novaszel Balázs. A körorvos óva int Az orvosi rendelőben csön­getnek. A körorvos várta már a betegét. Egyszerű vizelet­vizsgálat. Az eredmény ne­gatív. — A néni elment. Nézzük meg a rendelőt... Novaszel Balázs dicsekszik: — Az ekg mellett ez itt az ultrahang. Mellette pedig a Vitray-müsorból jól ismert magnetoterápiás készülék ..'. A berendezés maga, nem­csak tévében és az Élet és Irodalomban kevert vihart A Pannónia kezdeményezése Segítség egy családnak Néhány hete sokszorosított felhívás járt körbe a Pan­nónia Szőrme szegedi gyárában. ,,Kedves Munkatársaink! Gyáregységünk Szakszervezeti Bizottsága kommunista műszakra kéri Önöket. Hegedűs Sándorné 1969 óta a bun­daműhely dolgozója. A fia 1985-ben, baleset következté­ben mozgásképtelenné vált. Ahhoz, hogy az állapota ne romoljon tovább, gyógytornaeszközökre van szüksége, ezek felszereléséhez a házat is át kell alakítani. A család költségeihez a kommunista műszakból befolyt összeggel szeretnénk hozzájárulni. Kérjük munkatársaink megérté­sét és segítségét! Minél többen vegyenek részt kommunis­ta műszakban!" Szombaton reggel hatkor kezdődött a segitő műszak. Kilenckor, amikor az újság­író érdeklődik, már a szer­vezők tudják, hogy meghall­gatásra talált a felhívás. Ká­dár Erzsébet, a szakszerve­zeti bizottság titkára el­mondja, hogy a 240 állandó dolgozóból száznyolcvanan ma is munkába álltak. A hi­ányzók közül mintegy har­mincan betegállományban vannak. Négyen, mivel ha­laszthatatlan elfoglaltság mi­att nem tudtak eljönni, már előzetesen pénzt ajánlottak fel. — Mi történt Lászlóval? — Fejest ugrott a Maros­ba, és megsérült a gerince — válaszol könnyeivel küszköd­ve Hegedús Sándorné. Most tolókocsiban kell leélnie az életét. Ahhoz, hogy teljesen ne bénuljon meg, s a belső szervei rendesen fejlődjenek, erősítenie kellene magát. Csak hát ehhez az eszközök borzasztóan sokba kerülnek. — Kitől kértek eddig se­gítséget? — Nagyon sok helyen ki­lincseltem. Hiába. Eddig egyetlen fillért sem kaptam. A legtöbb egy „jó tanács" volt: fogadjak a fiú mellé — saját költségemre — gondo­zónőt. — Mennyi a jövedelmük? — Hárman élünk együtt. A férjem ötezer forintot ke­res, a fiam rokkantsági nyug­díja 2500 forint, én három­ezer forint körül kapok ha­vonta. Ebből nem lehet gon­dozónőt fizetni. A férjem csak délután és éjszaka dol­gozik. Én mindig reggel kez­dek. így tudjuk megoldani az állandó felügyeletet. Hétköznapi munkazaj. Nyí­rógépek zúgnak, miközben egyenlő hosszúságúra igazít­ják az irha szálait. Varrógé­pek „lőnek rövid és hosszú sorozatokat". Magnóból ára­dó zene ad a munkához rit­must. A Martos Flóra arany­koszorús Szocialista Brigád is teljes létszámmal dolgozik. — ök minden társadalmi munkában is a kezdeménye­zők közé tartoznak — tájé­koztat Kádár Erzsébet. — Dolgoztak a közelmúltban Berhidáért, kommunista mű­szak bevételét ajánlották fel a Szőregi Il-es Számú Óvo­dának. — Nehéz volt átszervezni a család rendszeres szombati tennivalóit? — kérdezem Hé­vízi Andrásné brigád vezetőt. — Nem. Ilyen nemes cél érdekében ez a legkevesebb, amit tehetünk. Mindnyá­junknak van gyereke, s má­sokat is érhet baleset. A segítségnyújtásban ugyancsak élenjár a vállalat kiváló brigádja, a Szabad­ság. — Min dolgoznak éppen? — Ez egy clpzáros férfi­Irhadzsekl lesz — teríti széj­jel a félig összevont kabátot Tóth Lajosné — Hatórás műszakban hány kabátot tud elkészíteni a hattagú brigád? — Körülbelül másfelet. Ma alkalmi óvoda is mű­ködik a gyárban. A 2 kisfiú­ra és a 4 kislányra Szőke Irén vigyáz, öt év körüli kis­fiú áll elém. Kezet nyújt. Bemutatkozik: — Sándor Tamás. Kísérőm súgja, hogy Ta­más elhatározta, ő lesz majd a jelenlegi igazgató utódja. Amikor érdeklődöm a fiatal­embertől a hír igazságértéke felől, kiderül, tartja az állí­tását. A többiek egy asztalt ülnek körül. Előttük papír, rajzeszközök, olló. Az udvaron átsétálva lát­juk, hogy a kisebb átalakí­tás sem szünetel szombaton. Volt garázsból lesz raktár. Ma Mihály Ferenc, a büfé vezetője is kinyitott, pedig nem is a Pannónia dolgozója. Ebből a műszakból mégsem akart kimaradni. A Pannóniánál ezen a szombaton 15—20 ezer forint gyűlt össze. Egy bordásfal, felszerelve, körülbelül ennek a másfélszeresébe kerül. Ezenkívül súlyzókra, rugós tornaszerekre is szüksége lenne Hegedűs Lászlónak. A ház átalakítására tízezreket kell költeni. A szőrmések ez­úton is felhívással fordulnak a Városgazdálkodási Vállalat (a fiú volt munkahelye) és a Szegedi Konzervgyár (az édesapa munkáltatója) kol­lektívájához: kapcsolódjanak be az akcióba! Talán van va­lahol egy asztaloscsapat is, amelyik a bolti árnál olcsób­ban el tudná készíteni a bor­dásfalat .. Bólc István (tehát, tulajdonképpen kívül­állók között), hanem szakmai körökben is. Pusztaszeren két hónapja működik a beren­dezés. Az első eredmények biztatóak. A körorvos óva int! Az eltelt idő túl kevés ahhoz, hogy messzemenő kö­vetkeztetéseket lehetne le­vonni. Elmondja még, hogy a berendezés ajándék. Tóth Mihály esztergályos kisiparos ajándéka a községnek. Nyolc­vanezer forintot ér ... Másoktól tudom, hogy a körorvos sok esetben a sar­latánsággal vádolt akupunk­túrával is foglalkozik: — Édesapám, dr. Novaszel Ferenc, volt belgyógyászati főorvos, nyugdíjas éveiben foglalkozott az akupunktúrá­val. Emlékszem, már klinikai orvos koromban sokat be­szélgettünk erről. Először azt mondta, hogy az eljárás nem jó semmire sem. S csak ké­sőbb változtatott. Bizony, el­vétve, nagyon is hasznos gyógymód. Szegény apámtól nemcsak a tűket örököltem, hanem a hozzá tartozó iro­dalmat is ... Természetes, hogy ami azóta az akupunk­túráról elérhető közelség­ben megjelenik irodalom, ar­ra azonnal vevő vagyok ... összefoglalva: az akupunk­túra nem csodaszer. Fiatal­kori fejfájást (ha azt nem szervi elváltozás okozza) re­mekül lehet gyógyítani. Gyógyszer nélkül a szervezet saját erőit mozgósítva küzdi le a bajt. Természetes az is, hogy akut vakbélgyulladás ellen a módszer hatásta­lan Ez a munka: szolgála! A kezdet és a vég. Nova­szel ¡Balázs eseteket mesél. Az első heppienddel végző­dik. Fél éve körorvos, ami­kor életében először gyertya­fénynél a tanyában egy szü­lést levezet. Még szerencse, hogy a kismama tizenkette­dik gyerekét hozta a világ­ra.. A második tragikusan szomorú: — Minden haláleset olyan, mintha egy jó ismerősömet veszíteném el. Gyerekkortól felnőttig végigkíséri az em­beri életet. Tavaly egy fiatal lány jött a rendelőbe: szögbe lépett. A seb kezelésén túl szakszerűen „elláttam" (ter­mészetes, hogy tetanusz elle­ni oltást is kapott), s még­is egy hétre rá mérgezésben meghalt... Csöngetnek újra. Egy apró „vevő" érkezik a nagyapjá­val. Panasza, hogy a cimbo­rák játék (verekedés?) köz­ben hasba rúgták. Szerencsé­re nem komoly a dolog. A beteg gyógyultan távozik ... Azt hiszem, természetes, hogy a körorvosban megma­radt a nosztalgia Szeged iránt.. — 'Bizony néha hiányzik a Tisza-part, jól esne egy sör a Szeged teraszán. De tudo­másul vettem, a munkám szolgálat. Mégpedig huszon­négy órás szolgálat. Kárpó­tol — minden patetikus fel­hang nélkül — az itteni em­berek szeretete, de Szegeddel a köldökzsinór nem szakadt el. Dr. Pach Évával, s a töb­biekkel is a klinikáról, ál­landó kapcsolatot tartunk. Ismerem tehát a „küldött" betegeim utóéletét is ... Azt hiszem, ez is sokat segít a munkámban . . Szabó Pál Miklós Hol a boldogság mostanában? Költői kérdés, választ sem igényel? Ellenkezőleg, nagyon is fontos, hiszen a boldog­ságról senki nem akar le­maradni, sőt. Kergetjük va­lamennyien, kisebb-nagyobb megtorpanásokkal. . Persze mindenki másként csinálja, ahogy a nótában is meg­mondták, ezért jól oda kell figyelni, ha meg akarjuk tudni, kinek mi okoz örö­möt. A felsorolás lehetetlen, de minek is, hiszen más gyönyörűsége nem tanítható, inkább . nagyon is személyes természetű. Ha a boldogság nem is a hozzávezető út fel­tétlenül méltó volna a tan­tárgyi stúdiumok közé. Nem tanítunk ilyet, ezért azután fizetjük a büntetést gyakran értelmetlenül1 mindig fáj­dalmasan. Szerencse és utánjárás ré­vén .sikerkönyvet szereztem, Friderikusz Sándor: Hallha­tatlan interjúim című köte­lét. A címben szereplő két í betűből az egyik zárójelbe került, mert áz eredetileg hallhatónak indult rádiós beszélgetések gyorsan hal­hatatlanokká változtak, nem­kívánatosakká. Magyarázat van, indoklás gyengécske. Majd harminc érdekes köz­életi emberünk szólalt meg az elmúlt két évben Nyír­egyházán, azt követően Deb­recenben, s ebből lett a kö­tet. Furcsa egy ilyen körkép, amely nyugalmazott bel­ügyminisztertől színésznőig sőt rádióriporterig, fakírig, körbekérdezni a világot. Tényleg a világot, hiszen ugyan hova tegyük azt a sokféle csodabogarat, akik mert velünk élnek, most hozzánk beszélnek a maguk sokszor meghökkentő sza­vaival. Valaki közülük a szo­ciorock „sámánjának" ne­vezi magát — mellesleg Szovjetunióban végzett elekt­romérnök —, és olyasmit csinál, ami zenei nyelvről nehezen lefordítható. Vagy az olimpiai és világbajnok esete, aki most szellemi sza­badfoglalkozású, miután hat évig afféle lovászként dol­gozott, merthogy nem lehe­tett szövetségi kapitány. Na, de mindebből mi a tanulság! Hol az eszmei mondanivaló — hangzik sür­getésként a jó öreg ötvenes évek modorában, igaz, mára már csak oktató célzattal. Valóban; hol marad a ta­nulság mindennapjainkból? Mondanám, erre a célra szü­letnek a költők, akik elné­zik vergődésünk-örömünk, és leírják, sőt megéneklik. De nem mondom, mert köl­tőink nem értenek bennün­ket — mi nem olvassuk őket, patthelyzet. Igaz, egyszer azt is meg kellene írni, hogy mit olva­sunk sokan, mert a tanul­ság megérné a pénzét. Aki látta azt az áradatot, amely negyvenévnyi böjt után magába szippantotta az El­fújta a szél... félezer oldalas könyvbálványát, az képet kapott helyzetünkről. Mel­lesleg: eltűnődhetett a kul­túrpolitikai álmok léggömb utazásain, amelyek olykor mulatságosan végződnek. Szóval, ezek a hallhatatlan interjúk kevés boldog em­bert mutatnak. Legfeljebb olyanokat sejtetnek, akik életük egy szakaszában rész­ben teljesültnek vélik előző vágyaikat. Sok ez vagy ke­vés, nehéz megítélni. Le­gyünk realisták, s fogadjuk el átmeneti nyugalmi álla­potukat a küzdelmük értel­mének? Am a félélet ener­giájával végre-valahára fel­épült ház, a ritkuló hajjal újból induló családalapítás, netán a hajdani fontos posz­tok felidézése — valahogy nem az igazi. Inkább csak afféle külső kényszerűség, muszáj-örom. Hiányzik mö­gülük a vonzerő, hogy gyer­tek erre emberek, ezért élni érdemes! Vannak azután a megszállottak, akiktől sokan sóhajtoznak, mondván, ments meg uram bennünket. Jel­lemző tulajdonságuk a kiirt­hatatlan onbizalom, mely az eset előrehaladott formájá­ban tettvágyban tör környe­zete életére. Tapasztalhatóan ily módon Ítélnek azok felől, akik mindenáron tenni akar­nak valamit, méghozzá a megszokott ellenében. Ilyen lehetne például egy — isten őrizz tőle — feltaláló, sőt még egy riporter is, vagy akár egy sportvezető.. Mi­felénk egyébként már elke­reszteltük őket jó két évti­zede. ök a nehéz emberek — magukra vessenek. Tesz­szük ezt akkor, miközben folyamatosan hirdetjük az új bátorításáról szóló tankölte­ményeket. Persze sokfele új van, hangzik a bölcs hang, biztos út pedig melyik vezet a jövőbe? Eme, hogy úgy mondjam, újtól tartózkodo magatartás mellett jelent meg az utóbbi évtizedben, s erősödött fel mostanában a vállalkozói kedv, bar ha jól odanézünk, ez is kényszerűségnek lát­szik. Hiszen mit kezdjen egyébként pénzével, tehetsé­gével, boldogságra törő szándékával? Megpróbálja mindezt forgatni, szerencsé­vel kamatoztatni, akár má­sok rosszallása ellenére is. örvendetes, ha jó a cél, ke­serű, ha nem. De ki az aki eldönti, ke|!-e nekünk fakír, szeretjük-e ha úgy beszélnek szexről, hogy közben még a széltől hajdan cserzett arcú kocsisok is pi­rulnak? Ki mondja meg, vannak-e csodadoktorok, akikhez joggal tódul a nép — egyszóval ki választ szét igazat a hamistól? Regebben egyszerűbb volt, hivő ko­runkban. Mára néha az is kérdéses, kell egyáltalán az elkülönítése látszónak és va­lósnak, hiszen a mindenna­pokban úgyis együtt vannuk bennük és cselekedetcinkben. Am sürgősen menjünk más­felé, mielőtt elsüllyed tűnő­désünk szekere ^ bizonyta­lanság mocsarában. A sokfé­leség gyönyörködtet — mondták másoknak az ókor­ban egyesek. Bár azt folyton újra kell tanulnunk, mi­képpen gyönyörködjünk. Mi­felénk különösen erős had­állásai vannak a „tavaly is jó volt, azelőtt is, most mi bajuk vele" világképnek. Igaz, igaz, de mára észrevét­lenül megváltozott a világ, és nem vagyunk abban a helyzetben — noha helyzet az van —, hogy vállat von­va elforduljunk. Boldogság­ügyben sem. Egy fiatal lány rosszul vá­lasztotta élete párjául a le­gényt. Darabig győzködöm, ne tépjék még szét a baba­ruhát, hátha megváltoznak, oly fiatalok. Különben is, nem lehet mindenki felhőt­lenül boldog — érvelek. De meg se próbáljam? — kér­dezi meggyőzően Tráser László Munka és műveltség Szép nyárias tavaszi dél­előtt, avagy a (szokásos) utol­só előtti felvonás egy sorozat­ban: szombaton az Ifjúsági Házban rendezték meg Csongrád megye legnagyobb szabású kulturális mozgal­mának, a Munka és művelt­ség vetélkedőnek megyei írásbeli döntőjét. A tudását összemérő 24 brigád politika, történelem, művészettörténet, vala­mint — „Évfordulók jegyé­ben" — Tóth Árpád életmű, véből összeállított témakör­ben versenyzett, s közülük sorrendben a következő 8 legjobb kollektíva jutott az utolsó felvonás színpadára, a május 17-én megrendezendő megyei szóbeli döntőbe: a szegedi Kórház-Rendelőinté­zet Paracelsus, a Hódiköt Bolyai János, a makói FÉG Delta, a vásárhelyi ffődmo. deli Március 8., a makói Le­nin Tsz Bólyai, a szegedi MÉH Vállalat Tanácsköztár. saság, a Szegedi Textilmű­vek Petőfi Sándor, valamint a Szentes és Vidéke Afész Makarenko brigádja. 1 v

Next

/
Oldalképek
Tartalom