Délmagyarország, 1986. április (76. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-03 / 78. szám

Csütörtök, 1986. április 3. 7 „Nincs itt nagy probléma..." A Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben minden visszazökkent a rendes kerékvágásba. Októberben az elnök, tragikus halálakor pillanatnyilag összekuszálódtak a, dolgok. Az akkori cikkünkben így fogalmaztak az ottaniak: „Nincs itt nagy probléma, a téesz a felszínen van, és ott is marad. Csak' egy olyan elnök kéne, aki ismeri a helyi adottságokat." Az új elnök már a hivatalában van. Szamosvári Jenő a domaszéki szakszövetkezetből jött a mostani elnökhelyettessel együtt. Vagyis ismerik a homoktalaj sajátosságait. Telve reménnyel kezdtek munkájukhoz, hisz csak így vállalhatták. A kezdet nem rossz, jól kezdődött az év, a soros mezőgazdasági munkákban nincs lemaradás. A burgonya, a fú-' szerpaprika és silókukorica alá szórják a műtrágyát és szervestrágyát, szántanak a traktorok. A meggyesben már a múlt héten végeztek a permetezéssel, most a metszés van soron. A cseresz-" nyével együtt 80 hektáros táblán az intenzív, gépesített szedésnek megfelelő lombkoronát alakítják a metszőollós brigádok. A vetőgépnek is akadt munkája, kísérletképpen az idén takarmányborsót is vetnek. A krumplivetést 52 hektáron ma kezdték, a termés nagy részére már leszerződtek a Zöldérttel. Két küldöttgyűlésen is túl van már a tagság, az egyiken a zárszámadást, a másikon az idei terveket tárgyalták meg. A váltás személycserékekl is egyúttjárt. Űj műszaki vezető és főál-t lattenyésztő tevékenykedik a gazdaságban, s kialakították; az eddig hiányzó növényvé-. dős önálló munkakört is. A szakszerű munka feltételeinek megteremtéséhez hozzá-: tartozik az anyagi érdekeltség rendszere is. A vezetők" premizálása nem old meg mindent, a fizikai dolgozók ösztönzésére a közösben ledolgozott óráktól függő százalékos kulcsokat dolgoztak ki. A szerény eredményekkel^ összefüggésben adózottan is csak 4 százalékos bérfejlesztésre futotta. A jobb anyagi boldogulás feltételeit évek szívós munkájával itt helyben kell megteremteni. A növénytermesztésben nincsenek lényeges gondok, a vetésszerkezet megfelel az adottságoknak. A betakarítás szervezettségében, a hozamokban lehet még előre lépni. Emellett kis területeken nagyobb értékű növények bevonásával is kísérleteznek. Ilyen a madáreleségnek való napraforgó, a takarmányborsó, az őszön a tarlóban őszi káposztafélékkel is próbálkoznak majd. A lucernaterületet 30 hektárral növelik az idén. A szőlő fagykára itt is évekre elhúzódó gondot jelent, az idén jó, ha negyed termést adnak a tőkék. Sajnos 60 hektáron selejtezniük kellett. Az állattenyésztésben akad gond bőven. A múltban kapkodva, szakszerűtlenül összeválogatott húshozamú tehenekből még 86 megvan, a veszteséget 1 millió forintra kalkulálják. Idő kell hozzá, hogy a leelletés után felszámolják az állományt. Hog)' újra ilyen vállalkozásba kezdjenek, előtte, a legelők állapotát kell megvizsgálni, az intenzívebb gyepgazdálkodás alapjait megteremteni. Az üres ólakat vemhes ko-. cák tartásával szeretnék hasznosítani a jövőben. A, csirke- és a libatartás mellett .az idén előnevelt pulyka tenyésztésébe fogtak. A stabilitáshoz szükség lesz az ipari tevékenység kiterjesztésére. A szakcsopor-1 tok, az átalánydíjas munkavállalók ingatag bevételt jelentenek. A csongrádi Fütőberrel kialakított termelési kapcsolatban látják jelenleg a legtöbb tartalékot! A jól szervezett szállítással is lehet még pénzt megfogni. A gazdálkodásban, mint mindenütt, itt sem szabad kihagyni a költségtakarékos-; Ságban rejlő lehetőséget. A bizalom erősödésével jó lenne elérni, hogy a tagok terményeiket a közösön keresztül értékesítsék. Kezdeti lépésnek egyelőre elég, hogy — az elnök szerint — a tagság összetartása erősödik. T. Sz. I. Jöjj és lásd! Színes, kétrészes szovjet film. Irta: Elem Klimov és Alesz Adomovics. Fényképezte: Alekszej Rogyionov. Zene: O. Jancscnko. Rendezte: Elem Klimov. Főbb szereplők: Alekszej Kravcsenko, Olga Mironova. Legalább húsz éve jól ismert már az a nézői vélekedés, miszerint elegünk volna a háborús filmekből. Akik átélték, hát azért, akik meg nem, azok amúgy sem tudhatják — imígyen a széles körben elterjedt Ítélet, s be kell vallani, szép számú sematikus-heroizáló háborús alkotás felelős mindezért. (Sok egyéb emberi tényezőről nem beszélve.) A háborút át nem éltek nemzedékéhez tartozván, elsősorban azért nem értettem egyet soha ezzel a véleményözönnel, mert fura módon változatlan izgalmat váltott és vált ki belőlem mindenféle háborús felvétel. Elnémulok, és azon kell kapnom magam: meredten figyelem a lángokat, a füstöt, a robbanások monoton moraját, a nyomjelző lövedékek vészjósló röppályáit a nyári alkonyatban, a katonákat, a harckocsikat. Mintha szomjúhoznék valamire, amit hálistennek a valóságban ugyan nem ismerhetek, hiszen a „sereg" ehhez képest mindnyájunknak álmatag játszadozásnak számít — mégis mindez ellenállhatatlanul vonz. A legfőbb ok alighanem emberi fajtánk mineműsége iránti, feltehetően örökre kielégíthetetlen kíváncsiságom. Mert a háborúk, bármilyen abszurd is, éppúgy világunk, egyetemes históriánk részei, mint a szerelem vagy a művészet — meg kell tehát látnunk benne önmagunkat. Mindig. Mert mindig ott is vagyunk. Elem Klimov ezzel a filmjével nemcsak a moszkvai fesztivál nagydíját, nyerte el, de a nemzetközi szaksajtóba is óriási elismerést aratott: a Times arról írt, technikailag milyen remekül megoldott, mennyire „megcsinált" ez a mű, az AFP a világhírű Coppoía-film, az Apokalipszis, most szovjet változatának nevezte, a Screen szerint „magával ragad, csodálkozást kelt és irritál". Maga a forgatókönyvíró-rendező egyik interjújában arra a régi mondásra emlékeztetett, hogy aki elfelejti a múltját, arra ítéltetik, hogy újra átélje azt. Persze az igazi, a valóságos, a hamisítatlan múltra kell gondolni ... A Jöjj és lásd! — a cím a bibliai Jelenések könyvében az utolsó ítéletről szóló rész visszatérő sora — alapvetően más, mint a mozikból évtizedek alatt megismert szövet háborús filmek. Itt nincsenek impozáns, tabloképszerú csatajelenetek, nincs romantikus történet eszményi hősökkel, és diadalmasan harsogó befejező zenével, nincs mítosz, és teljesen hiányoznak az ifjúsági regények ördög-angyal ellentétpárjai. Csak és kizárólag a háború van, a maga elképesztően hiteles valóságában. Azt hiszem, ez a film gyakorlatilag a megteremthető hitelesség legvégső határáig jut el, igy a stilizálás minimumáról is lemondva mutatja föl Klimov egy kamasz lelkén át a 20. század minden rémfilmnél döbbenetesebb horrorját. Rengeteg a premier plan, s noha a snittek olykor szükségtelenül elnyújtottak (például az ingoványban történő átkelés jelenetében) — a mester, Mihail Romm, Hétköznapi fasizmusa óta nem láthattunk ilyen dokumentatív szovjet háborús feldolgozást. Csakhogy ezúttal — mégiscsak játékfilmmel van dolgunk. A meghökkentően realista, már-már naturalisztikus felvételek özöne egyaránt illusztrálja a borzalmat és a szépséget, s a főhős, Fljora pokoljárása a mindenkori háborúk legigazabb valóját vetíti elénk: gátlástalanul öldöklő, nőket erőszakoló katonák, az éhhalállal küszködő partizánok, falvak népét szórakozva kiirtó fegyveresek és a népet kiirtó katonákat kiirtó ellenállók. Az öldöklés, a pusztulás e féktelen tobzódásában az égvilágon semmi más hang nem -hatol be, idővel akárha mi is megsüketülnénk, mint a kamasz főszereplő egy robbanás után: Klimov alkotásának legnagyobb erénye, hogy az „amerikaias" szupertechnikát egy olyan, nyugodtan nemzetekfölöttinek nevezhető humanista eszmény szolgálatába állítja, amely nem didaktikusán agitál, nem is romantikus-fordulatos cselekményt kreálva heroizál — „csak" megmutat. Hűvös, szinte szenvtelen nyugalommal, és éppen ezért oly nagy hatásfokkal. „A győzelem keserű volt", mondta Klimov már emiitett interjújában. Arról is beszélt, hogy úgy látszik, szenvedni kell ahhoz, hogy az ember emberré váljon. Ez a kissé dosztojevszkijesen szlávos közelítésmód, azt hiszem, most nemcsak emlékezetesen jó filmet eredményezett, de talán azt is bizonyítani képes: nincsenek ,/háborús" filmek. Csak kiválóak és rosszak. Domonkos László M/re költöttük az osztrák hitelt? Turisztikai csúcs-új szállodákkal A múlt év végén befejeződött a 300 millió dolláros osztrák idegenforgalmi célhitel felhasználása, s ezzel olyan fejlesztéssorozat ért véget, amely méretét és dinamizmusát tekintve egyedülálló a hazai turizmus történetében. Röv'd négy esztendő alatt 18 százalékkal bővült az ország szállodai kapacitása — Budapesté másfélszeresére nőtt —megépült a Budapest Kongreszszusi Központ, a Ferihegyi repülőtér második utasforgalmi csarnoka, a Nemzetközi Kereskedelmi Központ, több sportlétesítmény és szórakozóhely, két közúti határátkelőhely: összesen 26 objektum. Talán nem haszontalan felfrissiteni emlékezetünkben az előzményeket, a hitelfelvétel indítékait. A hetvenes évek második felében turisztikai robbanás volt Magyarországon: a külföldről beutazók száma az 1970. évi 6,3 millióról 1978-ra 16,9 millióra ugrott. A fogadóbázis minden tekintetben elégtelennek bizonyult, ám számottevő fejlesztésre nem volt pénz. 300 millió dollárért Ugyanebben az időszakban, a nemzetközi enyhülés idején kezdte felfedezni Ausztria és Magyarország a jószomszédi viszony kiépítésének politikai és gazdasági előnyeit. A felső szintű magyar—osztrák találkozókon több alkalommal felmerült, hogy fejleszthető lenne a két ország közötti turizmus, ám ehhez nélkülözhetetlen a magyarországi fogadóbázis bővítése. Ausztria késznek mutatkozott ebben közreműködni, annál is inkább, mivel a dekonjunktúra következtében pangó építőipara számottevő megrendelést remélhetett a magyarországi beruházásokkal kapcsolatban. Így, a kölcsönös érdekek alapján jött létre a 300 millió dolláros célhitelkeret-megállapodás a Magyar fJemzeti Bank és az österreichische Kontrollbank AG között. A hitelkeret kitöltésére műszaki-gazdasági koncepció készült: a rendelkezésre álló pénz 76 százalékát új szállodák építésére, illetve réglek felújítására és kibővítésére fordították. Valamivel több. mint 15 százaléka jutott a ferihegyi beruházásra, illetve a hegyeshalmi és a kópházai közúti határátkelőhely kialakítására, és kereken 9 százaléka a turisztikai szolgáltatások színesítésére. Elsőként a négy nagy, budapesti szálló, a Fórum, az Átrium Hyatt, a Novotel és a Penta épült meg. Ezeknek — részben azáltal, hogy közismert nemzetközi szállodaláncokhoz csatlakoztak — sikeriilt olyan vendégkört szerezniük, amelynek fizetőképessége és költési hajlandósága jóval az átlag feletti. Kapacitásuk kihasználtsága már a nyitás évében magas, 45—56 százalékos volt, ami később 65—75 százalékra emelkedett. Ezeknél is látogatottabbak a gyógyszállók — a margitszigeti, a hévízi, a sárvári —, amelyek egész éven át megtelnek, és a szokásos szállodai mellett gyógyszolgáltatásokat is nyújtanak, ily módon különlegesen magas bevételhez juttatják az üzemeltetőt, illetve az országot. Felújítások, bővítések Az első nagy szállodaépítési roham után, de részben már azzal egy időben, kezdődött meg az elavult szállodák felújítása, bővítése. A sor a lágymányosi Sporttal — új nevén a Flamencóval — kezdődött, a soproni Lővérrel, a budapesti Békével, Erzsébettel, Regével folytatódott, és a Szabadsággal, azaz a Grand Hotel Hungáriával, az ország legnagyobb szállodájával fejeződött be. A turisztikai szolgáltatások fejlesztésére fordított mintegy félmilliárd osztrák schillingből négy balatoni szállodához, a Marinához, az Annabellához, az Aurórához és a Helikonhoz építettek fedett uszodát, a Flamencóhoz fedett teniszcsarnokot, és átalakították a Belvárosi Kávéházat többfunkciójú szórakoztató központtá, a Lidóvá. • Ebbe a körbe tartozik még két nagyobb értékű beruházás: a Nemzetközi Kereskedelmi Központ és a Budapest Kongresszusi Központ megépítése. Az előbbi irodahelyiségeit külföldi vállalatok, illetve külföldi—magyar vegyes vállalatok bérlik, ami szintén konvertibilis devizaforrás. Tetemes devizahozam A légiforgalmi és a közúti határátkelőhelyek, de még a szolgáltató létesítmények is inkább közvetvej mint közvetlenül térülnek meg. A Budapest Kongreszszusi Központ például nem a helyiségek bérleti dijából, hanem sokkal inkább a tanácskozásokra érkezők egyéb költései — szálloda, étkezés, fogadás, programok — révén válik kifizetődővé. Azt viszont a szakemberek kimutatták, hogy a hitelből megépített szállodák 15 év alatt 8-900 millió dollárnak megfelelő konvertibilis bevételt érhetnek el, ez azt jelenti, hogy a hitelkamatokkal és költségekkel növelt értékének visszafizetése után mintegy 260-360 millió dollár nettó devizabevételhez jut a népgazdaság. Amellett, hogy a hitelből devizahozamot közvetlenül nem nyújtó beruházások is megépültek! A nagyszabású fejlesztés sokirányú hatása mellett azonban természetesen az a legfőbb, hogy az új létesítmények révén igényesebb, turistákat tud fogadni az ország, s az ebből származó konvertibilis bevételek érezhetően javítják a devizamérleget. S nem is akárhogyan: a turizmus gazdaságosabban termel devizát, mint) az áruexport általában. Gál Zsuzsa Makrisz Zizi kiállítása Washingtonban Makrisz Zizi érdemes művész alkotásaiból nyílt gyűjteményes kiállítás kedden Washingtonban, a Nemzetközi Valutaalap épületében. A kiváló festőműyésznő 74 alkotása szerepel — ezúttal első ízben az Egyesült Államokban — a jelentős bemutatón: nyolc gobelinje, 27 üvegmozaikja és sok grafikája, fametszete. Az ünnepélyes megnyitón, amelyen megjelent Jacques de la Rosiere, a valutaalap vezérigazgatója is, dr. Házi Vencel, hazánk washingtoni nagykövete méltatta Makrisz Zizi művészetét. A bemutató április végéig marad nyitva. Hallottamf hogy... . . . egy dologban biztos iem pályázhatunk világelsőségre: a játékfegyvergyártásban. (Persze a valódiban sem.) Néhány éve ugyanis hazánkban egyáltalán nem gyártalak efféle játékokat. Sőt, a behozatalunk is igen szerény e téren: egyetlen típusú villogó csövű pléhgéppisztoly, játékágyú és néhány tank. A gyermekév alkalmából, 1979-ben döntöttek úgy a rendezők, hogy a BNV-n nem mutatnak be efféle játékokat, csak békésebbeket. Gyorsan elterjedt a híre a világban, hogy minket még játékból sem érdekeLnek az efféle szerkentyűk, ma már külföldről sem igen kínálnak belőlük. Meg is nyugodhatnánk a hír hallatán, hogy ezentúl legföljebb csak a televízióban láthatnak efféle harcias játékokat apróságaink. Persze a gyermeki fantázia a botot is gyorstüzelésű géppisztollyá alakítja, vagy ceruzából csinál ágyút a lendkerekes autó mögé, de az mégis csak más legalább nem mi, felnőttek adjuk készen a kezükbe Látom, hogy a magánkereskedők trafikokban, vásárokon annyi féle játékfegyvert kínálnak, hogy az egész idegenlégiót föl lehetne vele fegyverezni. S ha löni nem is tudnának vele, az egészséges ízlésű ellenség ekkora giccsáradat láttán magától hanyatt vágódna. Bolond gondolat jutott az eszembe, de most mégis ide írom. Ha a dohánygyáraknak kptelezö termékeikre ráírni, hogy káros az egészségre, miért ne lehetne kötelezni rá másokat is. Mondjuk a bazárosokat. Például igy: „a játékíegyver karos gyermeke szellemi-lelki fejlődésére", mert túlságosan egy irányba tereli a fantáziáját, mert könynyen teret enged a játékban az agresszivitásnak, s ráadásul még ízléstelen is. Igaz, a cigarettát is megvesszük, elszívjuk anélkül, hogy zavarná a lelkiismeretünket az aprócska fölirat. Lehet, hogy a játékfegyverekkel és giccsel nem lennének sokan másként? Azért nem ártana kipróbálni. Ki tuja ? R. G. Tudom, hogy... . . a jó bornak nem kell cégér, az IBUSZ-naksem A jó hírű irodát mindenki megtalálja a Klauzál teren. De csak ott! Van pedig másik is, éppen az IBUSZ és az algyői takarékszövetkezet jóvoltából. Tavaly december végétől a Retek utcában szolgáltat a szövetkezeti fiókban az utazási iroda kihelyezett „tagozata". Szándékom arra irányul, hogy népszerűsítsem az új szolgáltatást. Senkinek se kelljen Andaxinért kapkodni, ha belép a nagy IBUSZ-hoz ügyintézni. Toporog ott mindenki, naponta több ezren, már szezon előtt is. Panaszkodnak sokan, hogy csökkent figyelemmel, feszült idegzettel foglalkoznak' az ügyfelekkel. A tömegben, az elhasznált levegőben ezt megértem Elkerülhető lenne úgy, ha csak azok, akik Tarjánból utaznak a Klauzál térre mondjuk dinárért, a Retek utcába sétálnának. Ott sorállás nélkül megkapnák a valutát. Ezenkívül vásárolhatók belés külföldi menetjegyek, repülőjegyek, jelentkezni lehet bel- és külföldi lársasutakra, üdülésekre és kérhetnek fizető-vendégszobát, foglalhatnak szállodát — jelenleg, A későbbiekben minden valutura kiterjesztik szolgáltatásukat, A. S. i