Délmagyarország, 1986. április (76. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-16 / 89. szám

2 Csütörtök, 1986. április 21. Védelem a növénynek, méreg az embernek Nemzetközi konferencia a peszticidekiől Egy forró nyári napon kibiciklizett kiskertjébe az életében oly sok könyvet „fölfalt" latintanár, és fürdőnadrágra vetkőzött. Nézegette-nézegette gyümölcsfáit, majd döntött: megpermetezi őket. Ügy azonmód, szinte pőrén nekiállt összekeverni a permetlevet, vett két söprűt, s a méregbe mártottat ütögetni kezdte a másikkal. Csöpögött is a szer mindenfelé, nemcsak a levelekre... A tanár úr igen csodálkozott, amikor az intenzív osztályon magához tért... A példa Dési Illés profeszszortól, a SZOTE közegészségtani intézetének vezetőjétől származik, akivel tegnap a megyei Köjál épületében beszélgettem, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet peszticidtudományi albizottságának Szegeden megrendezett tudományos ülése alkalmából. Az albizottság VII. munkaértekezletének résztvevői — valóban a világ minden részéről érkezett kutatóorvovosok, vegyészek, egészségügyi kormányzatok és nagy vegyi gyárak képviselői — azokat az új módszereket, eljárásokat ismertetik, amelyekkel minél korábban ki lehet mutatni a szervezetbe került peszticideket, mérgező növényvédő szereket. Ha a biológiai váladékokból idejében megállapítják a káros vegyületek jelenlétét, ezzel megelőzhető az életet veszélyeztető mérgezés. A kiskertekben permetező, az előírásoknak, kötelező védő rendszabályoknak fittyet hányó emberek után aligha képes „utánanyúlni" a tudomány, azokat azonban — az iparral karöltve — igyekszik megóvni az egészségi károsodásoktól, akik intézmények felügyelete alatt gyártják, alkalmazzák ezeket a veszélyes szereket. Az előadók — mintegy húszan — tipikus eseteket is ismertetnek, amelyekből kölcsönösen levonják a tanulságokat. Az első növényvédő szerek fölfedezése egyértelműen áldásnak tűnt az emberiség számára: a DDT hatásának fölismeréséért a 40-es évek végén még Nobel-díj járt. Húsz évvel később rájöttünk; több a kára, mint a haszna. Elsőként Magyarországon tiltották be használatát, 1970-ben; később minden fejlett ország. Kiderült ugyanis, hogy a klórozott szénhidrogén-származékok lassan bomló, környezetükben fölhalmozódva mérgező vegyületek, ezért helyettük szerves foszfátvegyületeket kezdtek alkalmazni. Ezek hamar lebomlanak ugyan, de óvatlan használatuk azonnali mérgezést okoz. Emiatt viszont az akut esetek száma nőtt meg világszerte. Hazánkban például 1963-ban 99-en, 1970ben 138-an, 1976-ban már 186-an haltak meg emiatt. A figyelmeztető adatok hatására, 1977-től színre léptek a piretroidok. Az új család fölhasználását szigorúan szabályozta, a védekezést példás együttműködéssel megszervezte a MÉM és az Egészségügyi Minisztérium. Azóta nagyüzemeinkben elvétve fordul elő mérgezés. Ami a statisztikát mégis rontja, az mind a hétvégi és kiskertekben történt, s különösen Szeged környékén „divatos" módja ez a szörnyű kínokkal járó öngyilkosságnak. A háromnapos nemzetközi konferencián a SZOTE közegészségtani intézetének kutatói a Békés, Bács és Szolnok megyei Köjál szakembereivel közösen végzett szolnoki vizsgálatok eddigi tapasztalatairól számolnak be. Az Árpád Tsz-ben egyebek között azt kutatták: a peszticid valóban tompítja-e a védőrendszer fertőzésekkel szembeni ellenállását, amint azt állatkísérletek már bizonyították. Ezt a föltevést az emberi szervezeten végzett vizsgálatok eredményei azonban nem igazolták. Hogy hazánk peszticidkutatása milyen helyet foglal el a világban, a professzor azt válaszolta: a további fejlesztés elengedhetetlen. Ma már olyan műszerekre lenne szükség, amelyekkel kis mennyiségű méreg is kimutatható, ezek azonban igen drága berendezések. Márpedig nem lesznek nélkülözhetők a további kutatások akkor sem, ha a mezőgazdaságban egyre inkább előtérbe kerül a biológiai védekezés. Ch. A. A biztosító osztódással szaporodik Az Állami Biztösifo és a Pénzügyminisztérium- vezetői a közelmúltban jelentették be, hogy 37 év után ismét több, pontosan két biztosítási vállalat lesz hazánkban. Indokolták ezt azzal, hocv a nyolcvanas évek elejétől — a gazdasági és társadalmi élet területén tapasztalható minőségi változások következtében — megnőtt a biztosító szerepe, a biztosítás társadalmi és gazdasági jelentősége. Az is tény, hogy megélénkült a vita a biztosítás hazai szerepe körül, gyakran beszéltek monopolhelyzetről, mely fékezi a biztosítási munka színvonalemelkedését, az ügyfélszolgálati tevékenység minőségének javítását. A döntés — melyet a sajtótájékoztatón bejelentettek — immár végleges: 1986. július l-jétől két, egymástól független intézet kezdi meg működését, egyik továbbra is az Állami Biztosító, a másik Hungária Biztosító, Viszontbiztosító és Exporthitel Biztosító néven. Tulajdonképpen ennyi a hír. Érdemes azonban a dolgok mélyére is nézni, mégpedig abból az aspektusból, hogy mi haszna lesz ebből a biztosítási igénnyel föllépő magyar állampolgárnak? A kettéválásról intézkedő dokumentum megfogalmazza, hogy mindkét biztosító valamennyi biztosítással foglalkozhat (kivéve az exporthitel biztosítást, mely a -Hungária privilégiuma). De amíg ki nem dolgozzák a sajátos, a másikkal versenyhelyzetet indukáló új formákat, meg kellett osztani az érvényes biztosítási állományt: a Hungária kapja a nemzetközi biztosítási kötvényeket, az állami vállalatok biztosításának és a gépjármű-biztosítások kötvényeit (a kötelező felelősségbiztosítás is a Hungária feladata lesz); az Állami Biztositóhoz tartoznak majd a lakossági biztositások, a mezőgazdasági üzemek, szövetkezetek és a költségvetési szervek kötvényei. Az állományok megosztása jogutódlást jelent, megőrizve a szerződéses partnerek jogait. Nem lehet véletlen, hogy jokan aggályoskodva fogadták a hírt, éppen a biztosítottak nézőpontjából. Addig ugyanis, amíg mindkét biztosító ki nem dolgozza saját teljes körű biztosítási rendszerét a módozatokat, feltételeket — ez pedig nem néhány hónap! — előfordulhatnak különös esetek. Például egy személyi sérüléssel járó közúti baleset biztosítási rendezése meglehetős tortúrát jelenthet az amúgy is felzaklatott ügyfélnek. Vagy az állami vállalatoknál kezelt személybiztosítások sorsa is bizonytalan, nem is szólva olyan abszurd, de felvethető kérdésekről, hogy ha valaki ugyanarra a dologra mindkét biztositónál kötvényt vált, adott esetben megduplázhatja-e kárát? Persze, elméletben minden tisztázott, „csupán" türelemre, megértésre lesz szükségünk. Az élet azonban különös dolgokat produkálhat! .Demokratizálódó országunkban nem lehet közömbös, hogy az állampolgároknak az élet mely területein vannak választási lehetőségeik. A két biztosító sem díjversenyt hirdet, hanem szolgáltatási versenyt. Olyan terepet kínál, ahol az eddiginél szélesebb a mozgástér, mindkét biztosító számára teljes körű a jogosultság, az ügyfelek megőrzése és újat szerzése a jobb kínálat, a választékbővítés, a pontosabb tájékoztatás, gyorsabb ügyintézés, egyszerűbb feltételrendszer, magasabb szintű szolgáltatás, az ösztönző, ügyíélcentrikus üzletpolitika, fokozott kármegelőző tevékenység a versengés forrásai és mércéi. Ennek nyertese valóban csak mi, ügyfelek lehetünk. Szokatlannak tarthatjuk a döntést, különösen így, hogy nem az előkészítés sorún zajlott a sajtótájékoztató vitája. De a legtöbb országban több biztosító él meg egészséges versenyben egymással, arról nem is szólva, hogy Magyarországon is volt ev, az 1938-as, amikor 49 biztosítótársaság működött egyszerre, egymás mellett. Az átszervezés tehát fölfogható mint a gazdálkodás reformfolyamatának része, a társa dalmi demokrácia és szabad ság újabb fokmérője. S hogy mindez mibe kerül?! Ügy fogalmaztak a döntéshozók hogy mindenképpen kevesebbe, mint amennyi eredményre, számszerűen nem mérhető hozadékra számítanak. Várjuk a meghívót a jú liusi sajtótájékoztatóra — immár kettőt. T. V. Frontvonalban Szokásos hétköznap délután — Eddig semmi rendkivüli — mondja a megyei mentőszolgálat főorvosa, Alpári Lajos, míg várjuk, hogy megszólaljon az ügyeletes szolgálattevőket szólító csöngőszó. Odakinn ezerágra süt a nap, fülledt a levegő, melegfrontot sejtetőn, ám szerencsére most mégis van időnk a zavartalan beszélgetésre. — Délelőtt 70 éves szívbeteghez hívtak bennünket, azonnal indult is érte a mentőautó, orvosostól... Mert, hogy vannak egyszerű betegszállítást végző kocsijaink is, amelyekben nem szükséges az orvos jelenléte. Szóval a helyszínen kiderült, hogy az idős férfi napok óta beteg, már kezelte a körzeti orvos, csakhogy görcsös, vesebetegségre utaló panaszokkal ... A szomszéd ugyanezeket a tüneteket látva helyesebben tette volna, ha éjszaka az ügyeletet vagy reggel először a körzeti orvost értesíti. A mentőszolgálat feladata ugyanis, hogy gyors beavatkozással életet mentsen. Persze, ha elhangzik a bűvös szó: „szívbeteg", mi azonnal ott termünk, de ezt a bácsit egy óra és 12 kilométer árán az urológiára szállítottuk .. . Megeshetett volna, hogy közben valahol a valóban életveszélyben levő beteg várakozik az orvosra, holott olyankor minden perc drága ... — Egyszerre hány orvos teljesít szolgálatot önöknél? — Szegeden nappal ketten látják el a sürgős eseteket, éjszaka egyetlen orvos. — A többi segítségre szoruló ember és az orvosi munka szempontjából sem mindegy hát, hogy a bejelentő elég pontos leírást ad-e a tünetekről... — . . . annál is inkább fontos ez, mert számos esetben tanácsot is ad a telefonnál ülő szolgálatvezető, mit tegyenek a beteg környezetében élők, amíg a mentő megérkezik. sok múlik ilyenkor a családtagok, szomszédok egészségügyi kulturáltságán is. — Hogyan értékeli főorvos úr a mai délelőttöt: voltak-e jellegzetesen ismétlődő rosszullétek? — Az időjárás változásait mindig megérezzük. Eddig például szinte kizárólag idősebb emberek rosszulléte miatt riasztottak bennünket: többen elszédültek, elájultak az utcán, a piacon a nagy melegben. A rugalmatlan, elmeszesedett agyi artériák nem viselik el a hirtelen vérnyomáscsökkenést. — A fojtó meleg egy cseppet sem enyhült dél óta, nyugodtan szieztázhatnak a kollégái is. Békés, nyugodt délutánnak Ígérkezik ez a mai, nem gondolja? Kérdésemre azonban fülbe hasító berregés a válasz: Irány a rohamkocsi: „valami kerítésről üvegcserepekre ugrott egy gyerek, nagyon vérzik" — ennyit értek csak, s máris ott ringatózunk a jobbra előző, száguldó, szirénázó Mercedes-kocsiban. Isten látja lelkem, senki betegségét nem kívántam „a téma" kedvéért, legkevésbé egy gyerekét. Az orvos és az ápoló azonban nem ér rá „lelkizni". A Dózsa-pályánál csoportosulás, megnyílik az út előttünk, egészen az öltözőig, ahol egy egész futballcsapat veszi körül az asztalon fekvő „gyereket", a 25 éves fiatalembert. A főorvos ellátja a talpon erősen vérző sebet, s az ápoló a gépkocsivezetővel besegíti a sérültet a kocsiba. Már indulnánk, amikor valaki utánunk szalad: „Jöjjenek viszsza, van itt egy gerincsérült is." A fiatalember alig áll a lábán, olyan fájdalmai vannak. Fejelni akart, s a bal csípőjére esett. Óvatosan a mentő „kanyarbiztos" hordágyára fektetik, elindulunk. Úgy tűnik, csak izomgörcsről van szó, de fennáll a törés gyanúja is. Irány a kórház sebészeti ambulanciája! A mentőállomáson épphogy elvégzi az orvos az elmaradhatatlan adminisztrációs feladatokat, újból hívják a 04-et. A szolgálatvezető közvetít: „Név, lakcím. A szomszéd közli, eszméletlen férfi fekszik a ház emeleti folyosóján. Három perc se telik bele, a rohammentő fékez az épület előtt, a szomszéd fogadja őket a kapuban. Az arccal kövezetre esett idős férfit azonnal oldaléra fekteti az orvos, nehogy a hátracsűszott nyelv elzárja a légutakat, ilyenkor a hányás fulladást okozhat. Laikus ember is tudhatná . . . Az eszméletlen, lilás arcszínű betegnél valószínű, hirtelen szívritmuszavar lépett fel, amely szívmegállással párosulhatott, tudom meg később az orvostól, aki alig hallható szívműködést tapasztal. A hordágyra fektetett beteggel alig férnek ki az ápolók a lépcsőház ajtaján: az orvos egy mozdulattal leemeli az egyik szárnyat. A tökéletesen fölszerelt kocsi pillanatokon belül akár műtővé is alakítható. Az ápoló első dolga, hogy a légutak leszívása után a beteg arcára helyezi az oxigénmaszkot, a gépkocsivezető infúziót, gyógyszereket készít elő, az orvos szúr, s pillanatok alatt elindulnak a szervezetbe az életet adó csöppek. Mindhárom férfi arca gyöngyözik a sietségtől és a melegtől — azt hiszem, kisebb gondjuk is nagyobb, minthogy bekapcsolják a légkondicionálást ... Az eddig magáról mit sem tudó beteg egyszer csak megszólal. Hogy miféle durvaságokat zúdított megmentői fejére első magára eszmélő pillanataiban, nem lennék képes leírni. A főorvos azonban gyengéden megsimogatja a kifeszített kezet: — Jól van, kedves, csak mondja. János, indulhatunk, óvatosan, csak beadom még ezt az injekciót. Mind a négy kerék lehuppan a járdaszegélyről, s a kocsi — a bácsi sűrű káromkodása közepette — elindul a kórház felé. A belgyógyászati ambulancián az orvosok rövid konzultációját újabb hivás szakítja meg: menjen a rohamkocsi az egyik repülőtér melletti épülethez, szívbeteghez hívják. Az udvarban feketeszeműek nagy családja üli körbe a békésen cigarettázó öreget. Az egyik fiatalasszony a körzeti orvos szállítási utalványát lobogtatja... Kár volt úgy sietni, különösen kár volt ezért a rohamkocsit igénybe venni. Délelőtt járt ott az orvos, aki ezúttal magas vérnyomás okozta panaszok miatt látta jónak, hogy mentő szállítsa kórházba a beteget. Korántsem az életmentő rohamkocsi, méj^hozzá azonnal. De hát a jót akaró ismerős ezt nem tudhatta. így aztán kellemesen elbeszélgetünk az életmentő eszközök társaságában a német hadifogságot megjárt, 15 gyerekes, vagy negyvenunokás, huncutszemű öregúrral. „Csak addig a néhány percig ne történjék sehol közlekedési baleset, ne gyulladjon, robbanjon föl semmi, ne kapjon senki infarktust, amíg utasunkat átveszi a kórház" — fohászkodom, s fülelek, nem szólal-e meg az URH rádió... A pillanatnyi „békeidőt" ' kihasználva, további sok erőt kívánva búcsút veszek a mentőktől. Estére kelvén beborul az ég, sűrű zápor áztatja a várost. A híradóban éppen azt jósolják a meteorológusok; jön a hidegfront. Hideg vagy meleg — gondolom —, mentősöknek egyre megy. Náluk végül is minciig front van. Chikán Ágnes Az élelmiszer-csomagolásról A Budapesti Francia Műszaki és Tudományos Tájékoztatási Központ ás a MÉTE Csongrád megyei területi szervezete ma, szerdán délután 2 órától a Technika Házában tanulmányúti beszámolót rendez. Varsányi Iván, a Központi Élelmiszeripari Kutatóintézet tudományos osztályvezetője „Üj irányzatok az élelmiszer-csomagolásban, franciaországi tapasztalatok" címmel számol be tanulmányútjának eredményeiről. Munka és műveltség Somogyi Károly né felvétele ÓRIÁS PÁLMA. Le kellene bontani a pálmaház tetejét, hogy a 8 mélor magas VVashingtonia-pálma elférjen benne. Az újszegcdi füvészkert szakemberei szerint azonban nincs erre szükség, mert több fiatal példány magasodik már mellette, ezek majd pótolják a helyszűke miatt eltávolításra ítélt óriás pálmát A Munka és műveltség szocialista brigádmozgalom idei programja a munkahelyi vetélkedők lezártával a területi versenyekhez érkezett. A KPVDSZ megyei bizottságához tartozó csapatok — a szövetkezeti brigádok kivételével — a napokban adtak számot tudásukról Szegeden. Ezen a területen a mozgalomba az idén kapcsolódott be a legtöbb brigád, összesen 56. A területi fordulón 11 csapat vetélkedett. Az első helyezést — egyúttal a jogot a megyei írásbeli döntőn való részvételre — a MÉH Vállalat Tanúiskö/lúrsusúg brigádja (Szeged) s/irezte meg. Második az Állami Biztosító Október 8. brigádja ^Vásárhely), harmadik a megyei vendéglátó vállalat Május 1. brigádja (Makó) és negyedik a Szegedi Éliker Braun Éva brigádja lett.