Délmagyarország, 1986. április (76. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-02 / 77. szám

Szerda, 1986. április 2. 5 (Éppen esztendeje, hogy elindult a kedd esti regionális adás. Ahoogy születése pillanatától jóformán semmi sem lehet tökéletes, a „reginek" (készítői így becézik) is szüksége volt az elmúlt hónapokra, hogy a kezdetek görcsén túljutva immár ne csak kijelölt feladatot teljesítsen, hanem önállóvá erősödjön. Emlékszem a tévések akkori izgalmára: jaj, hogy is lesz, mint is, te jó isten hetente, hogy fogjuk bírni ... Az évforduló bizonyítja, egyre jobban. Azóta az adásidő duplájára nőtt, mégsem érezni a „mindenáron kitölteni" kényszerét. Akkor jó egy vegyes magazin, vagy híradóműsor, ha a nézőnek az az érzése, a szerkesztő — az elmúlt alkalommal Pavlovits Miklós — biztosan alig tud választani a témakínálatból, s mi minden kimaradhatott még ... Márpedig olyan tartalomjegyzék mellett, amely a számítógépektől a főiskolai találkozón keresztül az alföldi városközpontok rehabilitác'ójáig és a Horváth Adám-interjúig terjed, ez joggal feltételezhető. Bőséges volt az ünnepi „hosszú hétvége" televíziós a regionális asztala. Szerencsére na- Új program a Televarieté, gyobbrészt könnyen emészt- amely létének első ot perhető falatokkal rakták tele, cében Rózsa Gyuri (újabb) így még annak sem feküdte műsorává változott. Kellemeg a gyomrát, aki locsol- mes vegytiszta szórakoztakodás, vendégeskedés he- tás, amolyan vendégváró, lyett végigette az étlapot, szombat estére, amikor a Szombatra esett a ne- háziasszony ki-kiszalad hagyedévenként jelentkező rapni-, vagy innivalóért, s Módinak tavaszi száma. Mit a társasági csevejt szakítja mondjak? Nem csoda Kud- meg az érdekesebb produklik Júlia virághímes húsvéti ció, mikor egy-egy részleruhája, ha innen tájékozó- tet — például a vetélkedődik . .. Még csak nem is fi- betétet — el is lehet muzetett reklámról van szó lasztani. (legalábbis hiányzik az iksz Két nagyfilm is csillapía rádióújságból), hogy azt totta • hétvégi (film)éhségünkéne mutogatni, amit mu- ket. Előbb a kanadai Az elszáj. Ilyesfajta reprezenta- nök elrablása, vasárnap petív műsortól várná az cm- dig a hírneves Sidney Pnlber, előre jelezzen, trendet lack Hobby Dcerfieldje. Akamutasson, s inkábba a le- ratlanul is jól időzített a endő módit, mint a létezőt, műsorszerkesztőség (tán sejhisz azt úgy is lépten-nyo- tették előre?), a rendező mon tapasztalhatjuk. Cso- épp a napokban nyert el dálnivaló, hogy lehet egy két Oscart Out of Africa speciális divatadás ilyen (El Afrikából) című filmjétájékozatlan saját ügyében, vei. A Bobby Deerfield Egy példa: az éppen (le)fu- stáblistája előre garantálta tó rózsaszínnel, lilával, a sikert: a forgatókönyv kékkel hozakodik, mikor Erich Maria Remarque remár a tévéhíradó is be- gényéből készült, a főszeremondta, a szomszédos Bécs peket A! Pacino, Marthe .sárgában, s narancsban Kellcr — őt e hetekben a pompázik rég. Sajnos Sütő Pármai kolostor Sanseverina Enikővel sem sikerült iga- grófnőjeként is csodálhatzán a varázslat — a szépnél juk — valamint Anny Dunem kell szebb, elrontani perey alakította Kitűnően, meg éppenséggel kár. Varjú Erik;-. A 48-as változat Címkiigazítás: és a ,49-es is. Mert a Kossuth rádió Változatok a történelemre című, legutóbb csütörtök este sugárzott műsora, amely az állami függetlenség történelmi esélyeivel foglalkozott, azt a heroikus 1848-as és 1849-es évet együtt vizsgálta, hiszen természetes, hogy csakis közösen szemlélhető históriánk e két, tragikumában és szépségében oly különleges ragyogású esztendeje. A műsorvezető, Gerő András történész azzal kezdte mondókáját, hogy a program apropója éppen a márciusi adásidő, a hónap, amikor 1848-ra emlékezünk — ám kicsit hiányoltam, hogy az ugyancsak igen aktuális áprilist nem tette hozzá. Ha ugyanis állami függetlenségünk akkori esélyeit tárgyalják, aligha lehet nem emlékezni (később persze bőven esett is szó róla) az 1849. április 14-i Függetlenségi Nyilatkozatra, történelmünk e kiemelkedő, s megkockáztatom, kellőképpen máig se értékelt dokumentumára. Mindenesetre a szerkesztő, Mihancsik Zsófia, a részt vevő történészek (Diószegi István, Erdödy Gábor, Várady Géza) beszélgetését igen ügyesen úgy építette föl, hogy rögtön egy műsorvezetői kérdést szegezett a meghívott szakembereknek: ha ott lettek volna azon az áprilisi ,napon Debrecenben, amikor Kossuth Lajos, a 19. század magyar politikai félistene a tőle akkor már megszokott, egyszerűen mágikus erejű beszédben bejelentette a hitszegő Habsburg —Lotharingiai-ház trónfosztását, s a hódítóval való nyílt jogi szembekerülést deklarálandó, „a magyar nemzet elidegeníthetetlen természeti jogainál fogva az európai státus-családba önálló és független szabad státusként belép ... — ha ezek a történészek akkor jelen lehettek volna, helyeselték volna-e ezt az óriási lépést? A válaszok, őszintén szólva, megleptek. Igaz, arra számítottam (mai történészeink tekintélyes részének némileg túltengő szakmai öntudatát valamelyest ismerve), hogy csak úgy az asztalról lesöpörve és természetesen merőben történelmietlennek ítélve a kérdést, ily egyenesen nem is válaszolnak rá. Nem ez történt. Mindhárman igent mondtak volna, noha egyikük „csak félszívvel", s a másik sem azért, „mintha illúzióim lettek volna". Nem vagyok történész, de a válaszokat — a később kifejtett alapos és meggyőző érvelésekkel ellentétben — enyhén történelmietlennek éreztem. Hiszen honnan tudhatja ma (pedig legalábbis elképzelhető) egy történész, milyen hatást tett volna rá akárcsak egymagában Kossuth? Azután: másfajta nevelést, a mainál lényegesen romantikusabb (tegyük hozzá: rokonszenvesebb?) szemléletmódot örökölt volna, hogy egyéb általános, az adott történelmi kor által meghatározott tényezőket ne is említsünk. A későbbiekben már nemigen lehétett kifogásunk: az elemzések, a gondolatmeneaz uralkodó tendencia. Külön érdeme ennek a 'harminc percnek, hogy kendőzés nélkül ismertette azokat a bécsi fogantatású, a nemzetiségek által végrehajtatni akart elképzeléseket, amelyek Magyarország akkori területi felosztását célozták, mintegy előrevetítve 48—49-re Trianon rettenetes árnyékát.. . Az „eredményeket" pedig már azokból az időkből is ismerjük: iszonyú mészárlások Erdélyben és a Délvidéken — a gyűlölet magva pedig tovább csírázott, nőttön nőtt... Volt tehát valóban esély az állami függetlenségre „a 48-as változatban"? A mindent eldöntő külpolitikai okok — a nemzetközi helyzet és ennek következményeként az orosz beavatkozás —t körültekintő elemzése után a válasz: „az egész 19 században csak elméleti esélyek voltak" a magyar fügtek mélyek, ugyanakkor él- getlenség megszerzésére, az vezetesek és érdekesek voltak, s még az a Diószegi István-féle döbbenetes vélemény is „jól vette ki magát", amely szerint „nem volt egyértelmű függetlenségi törekvés 1848 márciusában sem". Merthogy kollégái azonnal vitába szálltak vele, bizonyítván, éppenhogy mindvégig, kezdettől ez volt adott hatalmi konstellációkat véve alapul. Hát igen: két egyesült nagyhatalommal szemben már valóban nem lehetett esélyünk. A lényeg viszont, hallottuk, hogy a megkérdezett történészek is igennel szavaztak volna azon a gyönyörű napon ott, Debrecenben. Domonkos László Gáspár Sándor köszöntése Gáspár Sándort, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnökét, a munkásmozgalom régi harcosát párttagsága 50. évfordulója alkalmából kedden Kádár János, az MSZMP fótitkára köszöntötte és átadta a Központi Bizottság emléklapját. Kinevezés A Népköztársaság legfőbb ügyésze 1986. április 1 - j ei hatállyal a Csongrád megyei főügyész helyettesévé nevezte ki dr. Pigniczky Józsefet, a főügyészség eddigi csoportvezető ügyészét. Személyiséglejlcszlő kiscsoport Az ember természete számtalan felhasználatlan készséget, képességet, lehetőséget rejt magában. Ezekről gyakran nem szerzünk tudomást, kiaknázatlanul maradtése különösen fontos azem. berekkel foglalkozó szakmákban. Nem elhanyagolható azonban a hétköznapi életben sem; nélküle nem tudunk harmonikusan nak. Máskor meglepődve ta- együttélni sem önmagunkkal, pasztaljuk magunkban vagy sem társainkkal. A Csöng. másokban kibontakozásukat rád Megyei Tanács müveújszerű, szokatlan helyze- lödési központjában (Apri(is tekben. A személyiségfejlesztő kiscsoport is ilyen újszerű helyzet, ahol egymással-egy másról beszélgetnek. Arra ad lehetőséget, hogy megismerjék rejtett készségeiket, gyakorolják felismert 4. útja 26—28.) a közeljövőben induló személyiségfejlesztő kiscsoport célja a résztvevők képességeinek kibontakoztatása, annak érdekében, hogy hatékonyan tudjanak segítő kapcsolatot kiképességeiket, melyek segít- alakítani környezetükben a ségével kapcsolataikban ha- rászorultakkal. tározottabbá, magabiztosabbá válhatnak. önmagunk megismerésén keresztül vezet az út mások megismeréséhez. Az önismeret, személyiségünk fejieszAz egy évig tartó program heti egy-másfél órás foglalkozásaira várják a 15 —50 év közöttiek jelentkezését. Határidő: április 3. • • Ottömös új iskolája összeszámlálnom is nehéz, hogy ez a fogyós folyamat hány új iskola épült, és nem állítható meg egyszer, mennyi bővült az utóbbi és azért se, mert a délelőttiévekben Szeged körzetében, délutáni tanításnak ezerféle Domaszéken. Zákányszéken, átka van. De: ha csak akkora Ásotthalmon, Zsombón, Ha- szerencse éri is el ezt a falástyán, Csengéién, Opusztaszercn. Mérgesen, Rúzsán — és folytathatnám tovább. Hozzá kell gondolnom azt is, minél később épült, valamelyik; annál jobb lett. Ahogy a falu fillérei is beleszóvődnek a téglák közé, mintha jobban figyelnének rá. Nagy öröm vesz erői rajtam mindig, amikor látom őket. Azokkal örülök együtt, akik az iskolaépítést az egvík leggyorsabban megtérülő, sőt igen hamar kamatozó beruházásnak tekintik. Az oktatás első föltétele ugyanis az, hogy legyen hol oktatnunk. Nem "hallgathatom el azonban igen régi aggodalmamat se: túlontúl lut. hogy néggyel-öttel emelkedik valamelyik osztály létszáma, máris elő kell venniük a cipőkanalat, hogy mindenki beférhessen. A napközibe már ígv is beütött a gond. Akkor kénytelenek összeszorulni legjobban, amikor legalább egy kicsivel nagyobb lehetőséget kellene adnunk a gyerekeknek a mozgásra. A gondokat tekintve, akár holnap várossá avathatnánk ezt a homokon nőtt apró falut. A gyakorlati foglalkozásokat így is a tanácsháza épületében tarthatják csak, mert ott van hely rá, de egyre kifelé szorítja őket onnan is a korszerűsítés: esketőleremnek alakítják át nemsokára. Kigyorsan fogynak a gyerekek. „„ ... , ., Támpontnak nyilván ne azt feg.to osztályra is szükségük vpgyük, amikor még százon fölül jártak a tanyai iskolákba, mert akkor a kezdetekhez kellene visszamennünk, inkább a megszűnésük idejét. Addig-addig zsúfoltuk be a gyerekeket a benti be, amíg legnagyobb ellenségünk, a mélyebbnél is alacsonyabban járó demográfiai hullámvölgy nem jött „segítségünkre". Első szavam Öttömösön is határtalan lelkesedésé, hiszen végre megépült itt is a jó, az új, akár korszerűnek is mondható toldalék, a második azonban a csalfa keserűségé. Négyszáznál is többen jártak annak idején, és százhuszonnégyen járnak most. Majdnem egynegyede csak a réginek, alig tíz év alatt! Tudunk még fogyni egyáltalán? Milyen féreg rág bennünket, és meddig még? Gyarapodásunkat kenytelenek vagyunk házakban mérni, pedig gyermekben kellene! lesz, egy irodát arra is föl kell áldozniuk. Dicsérni való ügyes ötlettel kapcsolták össze itt is a régi tantermeket az újakkal, egyetlen folyosódarab közbeiktatásával. Fölzárkóztatták természetesen a régit is az újhoz, teljesen új világítást szereltek mindkettőbe, bevezették a központi fűtést, és végre minden tanteremben van 'kézmosó csap is. A költségeit ne nézzük, ha minden fillérnek figyeljük is a helyét, mert alapvető szükség van mindegyikre. Luxusnak tűnhet, hogy egyelőre két kicsi tanárija van az iskolának. Egyikbe a dohányzó, másikba a soha nem füstölő tanárok járnak. Ne irigyeljük őket, ez a paradicsom úgyis addig tarthat csak, amíg az egyikből orvosi szoba nem lesz. Számolgatják néhányan azt is, mennyit kell pótlólag rákölteniük a központi fűtés •kazánjaira, amikor pedig Mondják is jópáran öttö- még teljesen újak. Százötmösön, kész pénzkidobás egy ilyen toldalék. Ha még egy kicsit várunk, talán a régi is nagy lesz. Ne higgyünk nekik, mert nem hihetjük el, Herrenbergi kórus Zákányszéken Zákányszéken már sz.lnte hagyománya van a kóruséneklésnek. hiszen közel negyed évszázados a parasztlyi szakszövetkezet és a község vezetőivel fogadta a Zákányszéki Parasztkórus. A vendégeket a kórustakórus. Bejárták jóformán az gok és a község lakói közül egész országot, így nemcsak községekben, hanem országszerte nagyobb városokban is ismerik. 1976-ban Jugoszláviában is vendégszerepeltek, de ami most, március végén történt velük, minden korábbit felülmúlt. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa közvetítésével nyugatnémet amatőr együttessel sikerült felvenni a kapcsolatot. A herrenbergi harmonikazenekar tagjait és a velük érkező vendégeket a henéhányan családi körben látták vendégül. Az együtt töltött egy hét bebizonyitotta, hogy a nyelvi nehézségek ellenére szoros baráti kapcsolat alakulhat ki a rnagyar kisközség és a nyugatnémet kisváros lakói között. A vendégek szerint — meg. külföldön még nem tapasztaltak. Az egy hét elegendő volt ahhoz, hogy a korábbi ismereteiktől eltérően olyan keleti országot ismertek meg, ahol az emberek szintén nagyon akarják a békét. Kiderült ez az akadozó, de , éjszakába nyúló beszélgetések, a közös éneklések, szórakozások közben. A magyarok vendégszeretetét a nyár folyamán szeretnék viszonozni, amikor is a zákányszékiek ismerve Zákányszéket, Tá- utaznak Herrenbergbe, hogy pét. Gyulát, Kalocsát, Tiszaföldvárt, élvezve a vendégjáték igazi, magyaros vendégszeretetét — olyan fogadtatásban és gondos ellátásban volt részük, amit elvigyék a magyar népi kultúra kis töredékét, s a már megalapozott barátságot még szorosabbá fűzzek. Szabó Istvánná, a kórus krónikása venezret biztosan. Azonnal eldugulnak, ha szenet kapnak. Azt is kalkulálják, mennyibe kerülhetett a bádogszegély a cseréptető alján. Nem érdemes számolnunk, mert így sokkal szebb az épület, és ha így nem ázik be, már megéri. Tudunk mi ugyanennyiért olyan tetőt sikerült összeget, mert nem megyünk vele semmire. Annyiért már úgyse lehet építeni máshol másikat. Illene dicsérnem az épitőket, mert szépnek tűnik a munkájuk, de nem merem, annyira új még. Mikor legyen szép, ha most nem; Mai épületeink olyan gyorsan öregszenek, ha felelősséget érzek minden betűmért, még várnom kell vele. Ne jelentsen ez teljes elfordulást, csak kicsike haladékot legalább. Azt azonban, amit már most elhibázottnak tartok, az előbb említett felelősség jegyében nem hallgathatom el, mert az jobb már nem lesz. Volt időszak, amikor anynyira gazdagnak éreztük magunkat, hogy gátlástalanul ki akartuk rekeszteni mindenhonnan a természetes fényt. Szemorvosok tudnák megmondani, mennyit ártottunk vele. Három hatalmas ablaka lehelne talán minden teremnek, és ömölhetne be rajta a tavaszi napfény, ha vastag és sötét keretekkel sok kicsire nem osztották volna föl. Ránézésre, főleg kívülről néz.ve nagyon szép, kápolnára talán jó is lenne, de a tudományok templomában így nem jó. Saccolok csak, mert mérni már nem tudom: a világosságnak legalább harmada nem tud bejönni. Pedig már képesek vagyunk nagytáblás ablakokat is csinálni. Van ugyan belül hét nyelven beszélő lámpaháló, árnyék nélküli fény bármikor lehet, a baj csak az, hogy a villany drága. Az is elég lenne, ha csak a belső sort kapcsolnánk föl, hogy árnyék sehol se legyen. Észre kellene vennünk végre, már az első kapavágáskor, hogy az energia nálunk még mindig drágul, és közel se vagyunk annyira gazdagok. Jól emlékszem rá, bizottság elé citáltak pár évvel ezelőtt, mert beleszóltam a mások dolgába. Erősen bízom benne, tisztult annyit a levegő azóta, hogy még egyszer nem fordul elő. Kötelességem kimondani azonban, hogy a bejárati ajtó nem lehet attól szép, ha fütyül be alatta a szél, és az ablak se, csak azért, mert is csinálni, amelyik csak akkor nem ázik át, ha nem esik. Ix?het, hogy a nádfödél sokkal olcsóbb lenne, talán néhány öreg még föl is tudná rakni, de annyira azért nem léphetünk vissza. Több helyről csorgadozott össze az iskolára való pénz. Azért nem írom ide a végső kirekesztenünk. aminek bent lenne a helye. Átvitt értelemben is használhatnám a szót: az iskola azért épült, hogy a világosságot terjessze. Ezeket leszámítva jó szívvel gratulálok mindenkinek, akinek köze volt az új iskolához. Horváth Dezső Programbörze A Commodore-club soros összejövetelén ma, szerdán délután 5 órakor a Technika Házában programburzot tartanak. A sikeres csere ér dekében a Commodore—16 típusú gépek tulajdonosai hozzák magukkal a készüleküket is, mivel a clubnak ezekből próbapéldánya sincs.