Délmagyarország, 1986. március (76. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-22 / 69. szám

48 Csütörtök, 1986. március 20. • • Ötven sor Tapasztalt kollégámnak van egy tanulságos afo­rizmája: „Harminc esztendeje minden fórumon azért szólok, hogy emeljék föl a fizetésemet, de alig van foganatja. A szerkesztő mihelyt megjelenteti a lap hátulsó oldalán, hogy lobogózzuk föl a házakat, ké­rése azonnal teljesül." Most is így tortént. Nemzeti ünnepünkre, a magyarországi polgári forradalom év­fordulójára, a Tanácsköztársaság kikiáltásának ünne­pére, majd felszabadulásunk születésnapjára zászló­díszbe öltözik az ország. Végigmentem a városon, és azt tapasztaltam, hogy sok középületen frissen var­rott, új, nemzetiszínű'zászlók lobognak. Csakhogy az időjárás megtréfált bennünket, s kiderült, avatatlan trikolór került a zászlórudakra, s az esőben a piros vászon ró­zsaszínre festette a hófehér sávot. Eltűnődtem, milyen fontos is az avatási szertartás, milyen lényeges, egyes természeti népeknél még ma is föllelhető szokás. A próba ugyanis bizonyít, gondoljunk csak a magyar népmesék hármas akadályaira: a küzdelmet kiálló legkisebb királyfi mindig elnyerte méltó jutalmát. Március idusát Budapesten töltöttem. Ott voltam a Petőfi-szobor előtti tömegben, örültem a kabáthaj­tókákon virágzó trikolórrózsáknak, de megkeseredett szívvel vettem tudomásul a Vigadó körüli vásári han­gulatot, azt, hogy jó néhányan üzletet csinálnak a nemzeti érzésből, megvámolják identitásérzéseinket, aprópénzre váltják történelmi tudatunk ápolásának ünnepeit. Kíváncsi vagyok arra, különösebb szervezés, fiatalságcsalogató program, mézes madzag nélkül há­nyan tűznék ki március ünnepén kokárdáikat, hányan sétálnának el az emlékhelyekhez egy szál vörös szeg­fűvel, hányan idéznék föl emlékezetükben Petőfi ver­seit, annak a napnak történéseit és mai tanulságait. Mert sokak számára ez is csak egy jó balhé. Tafál­koztam az aluljárókban mocskos lepedőt kifeszítő su­hancokkal, akik helyesírási hibákkal éltették az ün­nepet; félig részeg csoportokkal, akiknek minden má­sodik szavuk nem tűri a nyomdafestéket, és belehall­gattam fiatalok lelkes, ám igencsak primitív érvelé­seibe a Vörösmarty téren. Történelmünk sorsfordulói időrendben is tavaszi dátumokon követték egymást. A polgári forradalom lelkes fiataljai, a Tanácsköztársaság sarokfordító vö­röskatonái és a felszabadító csapatok agyongyötört harcosai megérdemelnék végre, hogy méltó helyére kerüljenek minden magyar ember tudatában. Az elmúlt negyvenegy esztendőben sokat tettünk ezért, de még mindig nem eleget. Működnek még rossz reflexeink, lezárulnak a rossz beidegződések zsilipéi a friss szel­lemi áramlatok előtt, gyakran fékezi még tudományo­san alátámasztott és korszerűen megfogalmazott szo­cializmusképünk összetevőinek érvényre jutását meg­annyi gyeplő. Hadd említsek erre egy példát az SZKP nemrégiben befejeződött kongresszusáról. Amikor egy ukrán akadémikus arról szólt, hogy a Szovjetunióban használják fel a világon a legtöbb acélcsövet, hirte­len kitört a taps, mígnem a tudós felemelve az ujját közölte, hogy ez nem erény, hanem hiba, mert pazarlás, mert a közvagyon elherdálása és szűk­látókörűség. Vajon nincs-e bennünk is — idegeink­ben, sejtjeinkben, reflexeinkben — még mindig sok ilyen ösztönös megnyilvánulás?! Amitől egv hirtelen tavaszi zápor rózsaszínre festi a trikolór hófehérjét. Tandi Lajos DIÁKCENTRUM lesz ma, szombaton délután 2 órától este 10-ig az Ifjúsági Ház­ban. A közgazdasági szak­középiskola és a Vedres Ist­ván Építőipari Szakközép­iskola által rendezett prog­ramsorozatban többek kö­zött délután 2-től kézimun­ka-bemutató. játékos szelle­mi vetélkedő; számitógépes játékok és cserebereakciók szerepelnek a kínálatban, délután 3 órától Kovács Zsolttal, a Szegedi Nemzeti Színház tagjával beszélget­hetnek az érdeklődök, ugyanebben az időpontban kozmetikai szaktanácsadást is tartanak, délután fél 5­től pedig bemutatkozik az építőipari szakközépiskola Babits Mihály önképzőköre, 4 órától karatebemutató, va­lamint az építőiparis diák­színjátszók Építőtábor-ka­valkád cimü jelente lesz so­ron, 5 órától előadást tarta­nak a dorozsmai szélmalom­ról, valamint (a Vöröske­reszt hangosított diasoroza­tának segítségével) a huma­nizált nemi életről. Este 6­tól Izisz-koncert, előtte még divatbemutató és videofilm­vetités, este 7-től pedig disz­kó egészíti ki a diákcentrum igen gazdag monstreprog­ramját. A megyei művelődési köz­pont HANGVERSENY A KÖNYVTÁRBAN című so­rozatának következő kon­certjét ma, szombaton dél­előtt U órai kezdettel ren­dezik meg a Somogyi Könyv­tárban. ' Közreműködik a ró­kusi általános iskola kóru­sa Kalmár Ferencné. vala­mint az Ifjú Zenebarátok Kórusa Erdős János vezény­letével. AZ ÜGYNEVEZETT ÉLET­REFORMRÓL indít nyolc előadásból álló sorozatot a Bartók Béla Művelődési Műsor­ajánlat Központ. A ma, szombaton délután 3 órakor sorra ke­rülő első foglalkozás témá­ja: Véda, ajúrvéda, jóga. A foglalkozást Oláh Andor vezeti. AZ ÖTEN VOLTAK cí­mű amerikai filmet vetítik (először Magyarországon!) a JATE filmesztétikai körének foglalkozásán, ma, szom­baton délután fél 3-kor az egyetem Ady téri épületé­nek auditórium maximumá­ban. Ismertetőt tart: Mol­nár István, a Filmtudomá­nyi Intézet osztályvezetője. IFJÚSÁGI TÖREKVÉSEK A POLGÁRI DEMOKRATI­KUS FORRADALOM ÉS A PROLETÁRDIKTATÚRA IDŐSZAKÁBAN — ezzel a címmel Serfőző Zoltán főis­kolai adjunktus tart elő­adást a TIT megyei szerve­zete történelmi szakosztá­lyának szabadegyetemén március 24-én, hétfőn dél­után 5 órai kezdettel a Sze­gedi Akadémiai Bizottság Somogyi utca 7. szám alatti székházában. MI AZ OPERA? PROVO­KATÍV BESZÉLGETÉS OBERFRANK GÉZÁVAL — ezzel várja az érdeklő­dőket, a Szegedi Irodalmi Kávéház március 24-én, hét­főn este 6 órától a Royal­ban. A házigazda Regös Sándor lesz, közreműköd­nek a Szegedi Nemzeti Színház magánénekesei, Iván Ildikó. Szonda Éva. Vajk Györoy és Andreicsik István, zongorán kísér: Zsig­mond Zoltán TIZ SZEGEDI ÁLTALÁ­NOS ISKOLA ÉNEKKARA­Tudományos konferencia A Magyar Általános Orvo­sok Tudományos Egyesülete már évek óta következetesen fáradozik azon, hogy bizto­sítsa az általános orvosi gya­korlatot folytató szakembe­rek rendszeres továbbképzé­sét. Ez a törekvés azért is figyelemre méltó, mert ép­pen a körzetében helytálló orvos az, aki a mindennapi gyakorlatban, a gyors dön­tést kívánó helyzetekben magára marad, nélkülözni kénytelen a biztonságot adó, szakmai konzíliumot. Az egyesület Alapszintű Sürgős­ségi Ellátási Csoportja azt tartja fő feladatának, hogy hozzásegítse az orvosokat is­mereteik folyamatos bővíté­séhez, a rendszeres tapaszta­latcserékhez. Ez a célja a Szegeden immár harmadik alkalommal megrendezett tu­dományos tanácskozásnak is, amely tegnap, pénteken kez­dődött a SZOTE oktatási épületében. A konferenciát Morva László kandidátus, körzeti orvos, a csoport ve­zetője nyitotta meg, s üd­vözölte a résztvevőket az Egészségügyi Minisztérium és a Magyar Általános Or­vosok Tudományos Egyesü­letének képviselője is Ezút­tal a mérgezések, a balese­tek, a szív eredetű, heveny életveszélyes állapotok téma­köréről esik szó. A szakem­berek fölvetik az ellátási nehézségek leküzdésének le­hetőségeit — és határait is. Az ország minden részé­ről érkezett körzeti orvosok, a mentőszolgálat, a kórhá­zak, az egyetemek képvise­lői tegnap 34 előadásban számoltak be tapasztalataik­ról. Ma, szombaton 19 posz­terrel ismerkedhettek meg a résztvevők, mintegy kétszá­zan. A konferencia — a Ka rácsonyi Sándor professzor vezette — kerekasztal-vitá-­val zárul, amelynek során összegzik a szakemberek a tanácskozáson elhangzotta­kat. NAK HANGVERSENYÉT rendezik meg az Éneklő if­júság koncertjeként márci­us 24-én, hétfőn du. 3-tól a 624. számú ipari szakmun­kásképző iskola aulájában A hangversenyt Szabó Ág­nes városi úttörőelnök nyit­ja meg. Szeged többi általá­nos iskolai énekkarának hangversenyét ugyanitt, ugyanebben az időpontban, március 26-án, szerdán és március 27-én, csütörtökön rendezik meg. VITAI ILDIKÓ FUT, RO­BOG A KICSI KOCSI cí­mű gyermekműsorait láthat­ják-hallhatják március 24­én, hétfőn az Ifjúsági Ház­ban délelőtt 10 órától és dél­után fél 3-tól az óvodások és a kisiskolások, este 6-tól a szülők és a nagyobbak. Közreműködik Papp Ágnes bábművész és Mérő Imre bűvész. A TEST ÖRDÖGE című, 1947-ben, Gerard Philippe főszereplésével készült fran­cia filmet vetítik március 24-én, hétfőn este fél 7 órai kezdettel a Kossuth Lajos sugárút 52. szám alatti Du­gonics moziban levő Volán­filmklubban. AZ ISZLÁMRÓL tart elő­adást Horváth Pál a Colle­gium Artium vallástörténeti A szekciójának foglalkozá­saként március 24-én, hét­főn este 8 órától az Április 4. útja 4. szám alatti Irinyi­kollégiumban. ELÓBB A MOLNÁR DI­XIELAND, MAJD NAGY BANDÓ ANDRÁS HUMO­RISTA MŰSORÁT rendezik meg március 24-én, hétfőn este 7. illetve fél 9 órai kezdettel a Vár utca 1. szám alatti Déléo-klubban. Nagy Bandó András műsora után, körülbelül fél 10-kor ismét Molnárékat hallhatják a dzsesszmuzsika kedvelői. Zenei napfár Rézfúvósegyüttes Budapestről Szerdán a Budapesti Réz­fúvósegyüttes (tagjai: Petz Pál — trombita, Palotai Ist­ván — trombita, Magyari Imre — kürt, Farkas István — harsona, Szabó László — tuba) lépett fel a Tisza Szálló nagytermében. Magas szín­vonalú előadásukat viharos lelkesedéssel ünnepelte első­sorban a Zeneművészeti Fő­iskola s szakközépiskola né­pes rézfúvós ifjúsága. Nem alaptalanul, ugyanis a hang­szerjáték és a kamaramuzsi­kálás magasiskoláját mutat­ták be. Változatos műsor-összeállí­tásukban egyaránt helyet kapott a letűnt századok — például Erzsebet-korabeli táncok — s korunk, illletve a ma zenéje, mint például Sosztakovics polkája és Hu­szár Lajos kvintettje, de nem hiányzott a szokásos dzsesszes ihletésű, ízes mu­zsika sem. Primus inter pa­res sokszínű ápolt hangzá­suk. Az átütő zengésű, fé­nyes ragyogású tónustól a puha, meleg, bársonyos pia­nokig számtalan színű és szépségű hangszínt képesek előcsalni hangszereikből. Va­lamennyien kitűnő virtuó­zok, még a köztudottan ne­hézkes tuba hangja is köny­nyedén, fürgén, gördüléke­nyen engedelmeskedett mes­terének. Elbűvölő csillogás­sal gyöngyöztek a pergő dí­szítések a trombitások in­terpretálásában, például Scheidt: Szvitjében, de Ho­rowiz Music Holljában vagy Árban Tiroli variációiban is lélegzetelállító, briliáns tündökléssel szólaltatták meg hangszereiket. Szólama­ik arányos kiegyensúlyozott­ságukkal, harmonikus illesz­kedésükkel gyönyörködtettek. És ami a legfőbb, nem érték be csupán a hangzás lehen­gerlő szépségével — amit többször tapasztaltam fúvós­együtteseknél —, hanem szí­nes hangulati, érzelmi mon­danivalót közöltek. B. B. Biotechnológia: van is, nincs is 6. „Szilícium Völgy", Magyarország, 1986. Biotechnológiai „kutatá­saim" során több olyan témával is találkoz­tam, amelyek csak jóin­dulattal tartoznak e tárgy­körbe. Ezek nem kevésbé érdekesek, de helyszűke mi­att fájó szívvel ki kellett hagynom őket a felsorolás­ból. A Zöldért-biznisz mellett azonban nem lehet szó nél­kül elmenni. A vállalat megoldott egy problémát, amelyet sorolhatunk a bio­massza-feldolgozási kategó­riába, de kezelhetjük kör­nyezetvédelmi ügyként is. A Csongrád Megyei Zöl­dért Vállalat a megyében évente termelt 60 ezer ton­na vöröshagyma majd két­harmadának a gazdája. Az eladott mennyiségen felül megmaradó 20 ezer tonná­ból szárítmányt készít bio­hidratációval, vízelvonással. A vállalatnak azonban még emellett fölhalmozódik ki­csiny átmérőjű, forgalom­ba nem hozható hulladék­hagymája, amelyet környe­zetvédelmi okokból évi 4-5 millió forintért semmisít meg a hatóságok által kije­lölt helyen. Mivel a hulladék még tartalmaz hasznos összetevő­ket, ezek „kivonására" a Zöldért K+F programot kezdeményezett, OMFB-se­gítséggel. A kutatási terv­ben részt vesz a Központi Élelmiszeripari, a Központi Olajipari és a Zöldségter­mesztési Kutatóintézet. A program eredményeinek felhasználásával a vállalat új üzemet hoz majd létre Makón, ahol vöröshagyma­olajat, ennek bioaktív ve­gyületeit és vöröshagyma­szuszpenziót állítanak elő, Holstein und Kappert-tech­nológiával. S a várható ki­látások? A Zöldért csök­kentheti a vöröshagyma for­galmazásának fajlagos költ­ségeit, új terméket hozhat forgalomba, amelyet tőkés piacon értékesíthet. Csök­kennek a környezetvédelmi kiadások is. * Hátravan egyébként a. környezetvédelmi problémák országos megoldása, ha tetszik, a biotechno­lógiai eljárások felhasz­nálásával. Valamint mind­azok a gondok, ame­lyek egy leendő bioipar „ter­melésbe állítása" kapcsán előjöhetnek. Olyan, mind­annyiunkat érintő ügyek, mint a termőtalaj összetéte­lének, szerkezetének várha­tó módosulásai, a csurgalék­vizek, termálenergia hasz­nosítása, a környeáetre ve­szélyes hulladékok elhelye­zése. S hogy ne menjünk messzire: Magyarországon a kistelepülések igen nagy ré­szében egészségre ártalmas az ivóvíz, a talaj telített ke­mikáliákkal, s van, ahol a levegő szennyezettsége az emberi szervezetben okoz­hat elváltozásokat. Ezeknek a gondoknak a megoldása azonban nem megy egyik napról a másikra. . Mint ahogy a biotechno­lógia ügyéért eddig meg­tett íepések is csak nagyon szerény ered­ményeket hoztak. A tapasz­talatok birtokában magam úgy látom, hogy hiába a kormányprogram, hiába a párthatározat, hiába a ku­tatási eredmények szép szá­ma, a természeti adottság, ha mindaz az érdekeltségi rendszer hiányzik, amelyik nincs meg a gazdasági élet más területein sem. Sőt, ellenérdekeltségek működnek. A kutató a ma­ga intézményében azért kapja a fizetését, hogy alap­kutatásokat végezzen. Mun­kaidő után pedig abban ér­dekelt, hogy saját magát fönntartsa, valamilyen kifi­zetődő másodállás után néz­zen. Az alkalmazott kutatá­sokban való részvétel, eset­leg a „házalás" a saját té­mával nem- sikk. De a szük­séges információk sincsenek meg ahhoz, hogy a szakem­ber legalább annak utána­nézhessen, milyen ismereté vei merre kereskedjen. Vagy ha tegyük föl, eszé­be jut egy teamnek ipari, felhasználó partner után nézni, semmi garanciát nem tud biztosítani az ötlet megtérüléséért. Nálunk ugyanis nem divat gazdasá­gossági számításokat csinál­ni. Nem tudunk tárgyalni. Nem tudjuk, hogy csak konkrét adatok, bizonyíté­kok birtokában lehet meg­közelíteni egy céget, amely­től végül is pénzt akarunk szerezni. Hiányzik annak a leírása, hogy egy adott ku­tatási eredménynek az al­kalmazása ezt és ezt hozza a vállalatnak az elkövetke­ző öt évben. S ha van gaz­daságossági számítás, akkor abba a hibába esünk bele, hogy „elfelejtünk" piacot kutatni. Elfelejtünk utáha­nézni annak, hogy kell-e egyáltalán az a termék. Mert amennyiben nem, ak­kor magáért a biotechnoló­giáért, az ügyért lelkesedve kár jóval drágább eljáráso­kat szabadalmaztatni. A szalmából is csak akkor érdemes „aranyat" csinálni, hogy a blőd példánál ma­radjak, ha az a jelenlegi felszínre hozatalnál. kiter­melésnél olcsóbb lesz. Azo­kat a lehetőségeket kell te­hát fejleszteni, amihez az összes adottság megvan, s a gazdálkodó egységek is úgy látják: érdemes rájuk áldoz­ni. Adottság szerencsére van a Dél-Alföldön: óriási töme­gű biomassza, amit .szállíta­ni se kell, s évről évre újra­termelődik. * Van szaktudás, de nincs üzem. Mert ahogy az elektronikának, a bio­technológiának is meg kell teremteni az üzemi fel­tételeit. Nincsenek olyan fejlesztő, félüzemi laborató­riumok, amelyekben kipró­bálhatnák a lombikeredmé­nyeket, hiányzik tehát a pu­ding próbája. Nincsenek szervezeti keretek, csak tár­sadalmi bizottság. Bár azt is megkockáztatnám: kelle­nek-e külön szervezetek, in­tézetek? Ha van fermentá­ciós laboratórium, abban több témát lehetne egyide­jűleg futtatni. Hiszen gaz­dasági társulások, vállalko­zások létrejöttéhez a kuta­tási eredmények elegendő­ek. S ugyanúgy a vállalat­nak is mindegy: kutatóktól, avagy „Biotechnológiai In­tézettől" vásárolja-e az eljá­rását. Amennyiben azonban ez az intézet hasonló nye­reségérdekeltség alapján működne, mint a Biotechni­ka Vállalat Rt., akkor, ám legyen .. . Csak azért létre­hozni egy intézetet, hogy legyen — ma már nem en­gedhetjük meg magunknak. * Nem akarok semmit sem elkiabálni: a JATE-n min­denesetre beszélnek ar­ról, hogy lesz fer­mentációs laboratórium. Rektori döntés született há­rom újszegedi, az egyetem tulajdonában levő épület sorsáról. Az egyikben eddig vegyszerraktár volt, a má­sik kettőt a Délép bérelte. Ha minden igaz. megkez­dődhet mégiscsak a meg­álmodott tudományos park, a hazai „Szilícium Völgy" alapozása? Lehet, sokak szemében nagyképűség ezt a Szilícium Völgy-hasonlatot erőltetni a Dél-Alfölddel kapcsolatban. Akkor, amikor alig történt valami biotechnológia-ügv­ben. az alapkutatásokon és néhánv kezdeti vállalkozá­son túlmenően. Hadd legyek azonban optimista! Hiszen semmi más nem hiányzik a térségben, csak egv ici-pici . . . ÉRDEKELTSÉG. Fekete Klárr. (Vége.) Újabb faluház Zalában A már országos hírű zala­szentlászlói faluház után újabb, hasonló célú intéz­mény épül Zalában. Neveze­tesen Bak községben, amely­nek tanácsa a lakosság ja­vaslatára határozta el meg­építését. A leendő baki faluház tervét., egyéves zalaszentlász­lói „testvérének" tervezője, Makovecz Imre, Ybl-díjas építész irányításával, a Ge­neralart készítette. Az épü­let alaprajza egy kitárt szár­nyú pillangóra emlékeztet, területe 560 négyzetméter. A főbejárattól jobbra lesz a nagyterem és a színpad, körben galériával. Mintegy 300 személyt tudnak majd itt elhelyezni. A bal oldali Szárny földszintjén az úgy­nevezett klubövezet és a ká­vézó. emeletén pedig a könyvtár várja a művelődni, szórakozni vágyókat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom