Délmagyarország, 1986. március (76. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-10 / 58. szám

Hétfő, 1986. március 10. Mindenki jól érzi magát Szombat esti láz Álgyőn — Hogyan szórakoznak az algyői fiatalok? — Sehogy. Bár ha a füstös kocsmában, keverttel a kézben, az elfecsérelt órák kikapcsolódásnak, szórakozásnak tekinthetők, akkor úgy. — Akad azért más is. Diszkó biztosan. Nézz utána! így kaptam az ügyeletes szerkesztőtől „házi feladatnak" a peremkerület éjszakai életét. Olajpadló, szeneskályha Szombaton este 8 után a Tisza védtöltéséhez tapad1 Algyő lakói zömében visszavonultak „fészkeikbe". Ittott csaholnak kutyák, jelezve, valaki megint elment a ház előtt. Egyébként csönd van. A 465-os szerződéses vendéglő előtt, a Kastélykert utcában, néhány bicikli árulkodik arról, hogy odabent zajlik még az élet. Milyen? Családias. Az. olajpacllós söntésben szeneskályha melegít. Meg a sör, vagy a fröccs. A középső szobában rex, sakk és a lassan feledésbe merülő malomjáték kínál szórakozást. A sarokban lemezjátszó, mellette két nagylány álmodozik „milliómillió rózsaszálról.". Még beljebb biliárdgolyók kopognak — kilencig. Záróra a keményített függönyös fogadóban. De, hova tovább? A volt tanácsházára, a házasságkötő terembe. Ott este 6-kor eloltják a villanyt, és tízig fiataloké a terem. Táncolnak, szórakoznak — jobb híján, itt. — A Bartók Béla Művelődési Központ égisze alatt funkcionál ez az ifjúsági klub. Ennek is örülünk, mert több a semminél. Egy éve vezetem a klubot, viszont már öt esztendeje tagja vagyok-.-Meggyőződésem, mindenki jól érzi magát — mondja Kocsis Éva vezető. — Ezek szerint: semmi gondjuk? — Dehogy nincs! Hiányzik a vécé, szegényes a felszerelésünk, nincs állandó helyünk. Megtűrtek vagyunk, ideig-óráig. Itt fordul a világ. A szeszmentes klubból a szomszédos presszóba kell átjárni a mellékhelyiségbe, s nyilván néhányan megszegik a 18 év alattiak szesztilalmát. Vécé azért nincs, mert nem vállalja senki a takarítást, állandó helyük pedig azért, mert az Ady Művelődési Otthont életveszélyessé nyilvánították, noha a jóhirű népiegyüttes rendszeresen ott gyakorol. Akadna más megoldás is. Elkérték már a régi gyógyszertár épületét, de kinek van arra a kihasználatlan épületre másfél milliója? A barátokat táncoltatom Üjra a klubvezetőt kérdezem: — Miként értendő. hogy ideig-óráig megtűrtek? — Ügy hírlik, hamarosan visszalakítják házasságkötő teremmé az átmeneti otthonunkat. Kérdezem: hol tudunk majd vetélkedőket, továbbképzéseket rendezni, játékokat, táncos mulatságokat? Higgye el, nagyon rendesek ezek a fiatalok. Jogos igényük a kulturált szórakozás. Aki a magnót kezeli. Borza János. Mennyit keres? Egyáltalán, miért csinálja? — Csak kiadásom van. A készülék a sajátom, ha használják, az kopik. Miért csinálom? Itt közel negyvenen vagyunk, szinte egykorúak, Talán erli, a barátokat táncoltatom. Soós~ Zoltán s'zól közbe: -— Itt vagyunk Szegedtől, tíz kilométerre. Sőt, városiak leltünk, mégsincs lehetőségünk szórakozni. Sokan szakmunkásként dolgozunk, lassan felnőttek leszünk, mi is elmennénk a városba. De hogyan? Tizenegy előtt tíz perccel jön Ki az utolsó busz, taxira pedig nincs 200 forintunk. Tudnánk mi itt is szórakozni, ha hagynának. Korosabb fiatalok A tanácsházától egy ugrás a mozi. Alig járnak oda, mert a Kultúr filmszínház ablakában tábla fogad: 1986. február 8-tól filmszínházunk csak hétfőn, kedden és szombaton este 7-től, vasárnap pedig este 6-tól tart előadást. A moziúzeini vállalat kínál ugyan leng>el, szovjet, angol és amerikai filmeket, mégis alig lézeng tíz-tíz ember a kétszáz fős teremben. Nem a filmet kerülik, a vetítést inkább. Ugyanis 20-30 perceket kihagynak az előadásból. Akad még a Kastélykert utcában presszó is. Márkás italokkal, bárszékekkel, video-diszkóvai és tömény füsttel. Hajnalig lehet benne iddogálni és táncolni — 18 éven felül. Itt inkábbra helyiség szűkössége okoz gondot, mert sok „korosabb" fiatalnak megfelel. A következő presszó a Cola. Nem tudom milyen, szombaton fél 11-kor bezárt. Az utca végén nemrég korszerűsítette az áféisz a Halászcsárdát,- és nemrég, március elsejétől, új, szerződéses gazda vezeti. Távol esik a központtól, mégis megér egy sétát. Az esztétikus, boltives-klinkertéglás „kocsma" elférne a belvárosban is. Persze az igazsághoz tartozik: halászcsárda legyen a Tisza közelében. Ennyi jut hát hétvégeken éjjel a gyevieknek, fiataloknak, idősebbeknek. Kevés? Sok? Erre csak a közel hétezer algyői tudna válaszolni. Szombat esti szórakozási lázukat nem tudni, hogyan csökkenthetik? A fiatalok sehogy. Acs S. Sándor Kereskedelem '85—'86 Izmosodó Delta Nem volt könnyű éve a fogyasztási cikkekkel kereskedő vállalatoknak. Míg nekünk, vásárlóknak, egyre sűrűbben megálljt parancsolt az üres zseb józansága, addig a kereskedőnek azon kellett törnie a fejét, hogy forgalmát mindenáron növelje. Keresett termékek a kirakatban, árleszállítások, kedvezőbb vásárlási fel lételek — mi kell még a gyarló és megingatható embernek, aki szükségletei révén állandó vevőjelölt. Ha valami megtetszik, s nincs pénze, legfeljebb egy ótépés csekkel többet kell hónap elején fizetnie. Ez mindenkinek magánügye. Ugyanakkor a boltosnak létérdeke is. A fogyasztóért vívott versenyben igencsak megizmosodott a Delta Kereskedelmi Vállalat. Gazdálkodási eredményei egy év alatt rohamosan javultak. Tíz százalékkal magasabb forgalom, s több mint egyharmadával nagyobb nyereség, kevesebb létszámmal — ez az 1985-ös év rövid mérlege. Azzal, hogy a boltost érdekli, mit „óhajtok", nemcsak nekem szerez örömet. A jövedelemérdekeltségi rendszer valódibb kereskedővé formálja az eddigi kényszeredett eladót. Hosszú időbe tellett a felismerés, ácsorgásból nem lehet megélni. De jobb későn, mint soha. Ezekről a változásokról Szegeden is nap mint nap meggyőződhetünk, hisz a vállalat 88 üzletéből 45 található itt. A szakboltokban egyre szélesebb igényekkel számolnak. Mindegyik profil külön szakma, felsorolni sem könnyű: vas-műszaki, villamossági, jármű, bútor, sportjáték, ajándék, papír és írószer, üveg, kozmetikai, háztartási és festékboltok. Hogyan lehetett ezt áruval győzni? Mint eddig nem sikerült: uj módszerekhez kelleti nyúlni. A hagyományos szállítók mellett újakat kutattak fel. saját nagykereskedelmi beszerzésekkel javították üzlethálózatuk választékát.. A termelő vállalatoktól 220 millió forint értékű árut közvetlenül szereztek be. A forgalomba hozott cikkek egynegyedét az ország más részein levő nagykereskedelmi vállalatok szállították. (Miközben az itteni nagykereskedők szintén területen kívüli piacokat hódítottak meg.) Ez a keresztbe-kasul szállítás a jobb ellátásért vívott verseny velejárója, de bizonyos mértéken túl a helyi szállítókkal való romló kapcsolat tünete is. Természetesen (?) hiánycikkek mindig vannak. S ha a jelenség országos, nem szenved tőle annyit a kereskedő. De ha nem, gondolkodik: vajon miért nem kap elég festéket a helyi f'iszérttől, vasárut a Vidiátói? Ha elég kitartó, máshonnan megkapja. A nagykereskedelmi vállalatok szaporodó új üzletei a vevőnek örömet jelentenek. jobb áruellátást ígérnek. A régi partnerben azonban felmerül a gyanú, vajon nem ezért jut neki kevesebb a keresett termékekből? Hiszen ezeket eladni nem művészet. A kapcsolatokban példák is akadnak az együttműködésre, a 13 közös üzemeltetésű bolt a szak nagykereskedelmi vállalat készletéből teljesebb választékot biztosit. Ezek az üzletek a forgalom ötödét adják. Idén tovább bővítik a jövedelem-érdekeltségű üzletek körét, s egyre inkább a differenciált igények kielégítésében látják a forgalomnövelés i esélyeit. S ebben a körben az olcsó árukra is szükség van. A vevőt riasztó magas ár továbbra sem cél. A boltos önmaga is eltérítheti az árakat, a biztosan kelő luxuscikkért többet kérhet, de az értéktöbbletet más termékeknél viszszaadja. s ezáltal vásárlásra ösztönöz. S ha jól csinálja, lehet folytatása a gazdaságilag jól sikerült múlt évnek. Az ütközet mindannyiunk szeme láttára zajlik. T. S<z. I. Hagyomány a fényképészet Várhatóan még az idén megjelenik az a kiadvány, amely a szegedi fényképészet történetét követi végig. A Móra Ferenc Múzeum történeti osztálya a múlt század második felétől 1950ig dolgozta fel a dokumentumokat. 1951-től napjainkig a szegedi Fényszöv válogat, saját anyagából. A szövetkezetet 35 évvel ezelőtt hívták életre. A 16 alapító tagból ketten ma is dolgoznak, nyugdíjasként. Szabadi Tibor 26 éven keresztül volt a szövetkezet elnöke. Vasvári Miklós, az egyik legjobb szakember, jelenleg a fiatalok oktatásával foglalkozik, s évtizedekig itt munkálkodott Liebmann Béla is, akinek a város kulturális és politikai eseményeiről készített riportfotói — köztudomásúan — történeti jelentőségűek. Sokat változtak a körülmények a kezdetek óta. Monstrumnak tűnnek már az egykori fényképezőgépek a modern kézi kamerák mellett, de az ósdi lámpák helyett is műtermi vakuk világítanak. A színes technika szinte teljesen kiszorította a fekete-fehéret. A részleg külső megjelenése is kulturáltabb, kellemesebb, s kicserélődött a szakembergárda is: az alapítók helyét tanítványaik vették át. A munkahelyi hangulat a szó szoros értelmében családias. Több famíliában hagyomány a fényképészet. Nem ritka, hogy férj, feleség, testvér és gyerek egyaránt a szakmában dolgozik. Átalakultak a megrendelői igények is. Régen főként családi fotók készültek, ma az ilyesmit otthon - intézik, szakemberre csak az előhívást, nagyítást bízzák. A négy szegedi, három vásárhelyi és a csongrádi műteremben többnyire esküvői és tablóképek, gyermeksorozatok születnek. Míg pár éve a színes felvételre kellett rábeszélni a vevőket, ma már rendszerint eleve ilyet kérnek. A legújabb szolgáltatás: rendelésre videófelvételt készítenek a helyszínen eseményekről, alkalmakról. Pénteken este mérlegzáró közgyűlést tartottak a Hungária Szállóban. Nagyméretű tablót állítottak össze, mely a szövetkezet 35 évét mutatja be, képeken. Szabadi Jenő, a szövetkezet elnöke elmondta, szeretnék továbbra is maradéktalanul kielégíteni a lakosság igényeit. Ennek érdekében folyamatosan korszerűsítik a gépparkot, továbbfejlesztik a színes kidolgozást, de bővír tik a szolgáltatások választékát is. V.E. Autópálya Pestre Folytatódik a Budapest környéki úthálózat kiépítése, korszerűsítése. A Pest Megyei Tanács információja szerint jelenleg a legnagyobb munka-az Ml-es autópálya Törökbálint és Herceghalom közötti, 10 kilométeres szakaszának építése. A Betonútépítő Vállalat gépei készítik elő a talajt, a hidak, vízátfolyók elemeinek egy részét is már a helyszínre szállították. A kilométerenként 70 millió forint beruházást igénylő építés várhatóan a negyedik negyedévre fejeződik be. Akkor megindulhat a közlekedés. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogv Budapest és Tatabánya között autópályán, kétszer két sávban lehet majd közlekedni. A jelenlegi l-es út attól kezdve — 100-as jelzéssel — a helyi forgalomban tölt majd be fontos szerepet. Tovább épül a Budapest—Szeged közötti M5-ös autópálya is. Budapesttől Öcsáig már megvan. Öcsa és Örkény között a félpálya készült el, most pedig az Örkényt Kecskeméttel összekötő, 20 kilométeres félpályán dolgoznak az építők. A pályának ezen a szakaszán várhatóan 1988-ban indulhat meg a közlekedés. Ugyancsak jó ütemben épül az M5-ös Budapestre beérkező (Soroksár—Pestlőrinctől a Határ útig terjedő) szakasza II tudás: hatalom? Fiatalok politikai nevelését szolgáló folyóiratban jelent meg egy tudósítás, megejtő bájjal sejtetőn a tudatlanság távlatait. Dunántúli iskolában — minő eredeti ötlet! — történelem oktatásához kívánták fölhasználni a számháborúsdit. Ennek érdekében egyik csapatot kinevezték a Vörös Hadsereg egységének, a másikat pedig a hitleristák hordáinak. Már akkor baj lett, amikor gyülekezni kezdtek a zászlók alá, hiszen senki sem akart a vörösökkel szembeszállni. Tovább bonyolította a helyzetet, amikor a seregek vezetőit kellett kijelölni, hiszen Sztálin győzött, hős volt a képzeletükben, de ellenfele maga a Gonosz! Igazi gubanc azonban akkor támadt, amikor az egyik előrelátó nevelőben megfogant a rémület: mi lesz, ha a játék nem ismétli a történelmet? Mi történik, ha nem a vörösök győznek? A nevelök döntöttek, a vörös generálisnak kiadták az ellenség teljes számlistáját. Lett is íziben csihi-puhi. Az történt, rnint rendesen, ha hatalmat kap a tudatlanság: a kínos-keservesen fönntartott rend összeomlott, a népség-katonaság egyszerre észrevette, hogy a király ruhátlangyerekükön tapasztalják, válságosra fordult az oktatás. Am emlékezünk-e akár csak egyetlen vezető oktatás-politikai szakemberre, akit ennek okán nyilvánosan más területre irányítottak? Más az élet, és más a teória. 2. 1. Mondhatni, a tudatlanság hatalmát leginkább a nyilvánosság veszélyezteti. A nyilvánosság, amely tiszteletlen, hiszen kérdez. Megkérdezi: miért így csináljuk, miért őt választjuk? Márpedig aki kérdéseket tesz fel, válaszokat is vár, érveket remél, s nem elégszik meg a fejbólintó szerepével. Ezért nem kedvelik sem őt, sem tudni vágyó szellemét a beérkezettek. Igazuk is van, tekintélyüket a nyugalom hizlalja, a rendetlenség új isteneket teremt, a nagy nehezen fölkapaszkodotlak kezdhetik elölről. Persze, megkerülhetetlen kérdés: vajh, nálunk mostanában hatalomhoz juthat egyáltalán a tudatlanság? Kis hatalomhoz, s mondhatni ideig-óráig, természetesen. Mégis, lehetséges? Vegyünk egy nyugati példát. A francia elnökválasztáson hangzott el állítólag a tiszteletlen kérdés, mennyibe is kerül egy jegy a párizsi metrón? Döbbent csend, találgatni is ciki, hallgatni jobb. És nálunk, vajon hogyan válaszolna egy ilyen el nem hangzó illetlenkedésre a Jelentős Személy? Persze, vidéken nincs metró. De mondjuk a trolibusz? Hol kell lyukasztani, és mikor tette utoljára? Gyermeteg kérdések, melyek csak fogalmazójukra vethetnek árnyékot. A hatalom magasabban van, hogy sem elérnénk. Négyszáz évvel ezelőtt, egy bőrében nem férő értelmiségi, holmi nyughatatlan alak, a Balgaság dicséretét zengte: Azóta évszázadok söpörték tisztára a színt, remény és megalapozott kudarc váltotta egymást, szavai mégis igazul csengenek ma is. Pajzs a tudatlanság, megvédi, aki mögé búj. Igaz, vállalni kell némi kellemetlenséget, hiszen az álarc nem mindig kényelmes. Am végső elemzés szerint mindeddig megérte, mert biztosabb volt mutatni afféle jámbor hozzá nem értést, de legalább kötődést, sőt, nemcsak mutatni, hittel gyakorolni. Üjabban kétségtelenül veszélyezteti ezt a világképet a szakszerűség. De annyira azért nem, hogy radikális változás fenyegessen. Evezzünk csak ismételten a pedagógia vizeire. Sokan mondják, alkalmasint Egyik folyóiratunkban tanulmány jelent meg a társadalom pongyolaságáról Szerzője fölháborodik és joggal. Tényleg, mi jól is jellemzi viszonyainkat a szó, pongyolaság. Nem tesszük, nem csináljuk; kesergúnk, látszatokból élünk, ólmokat kergetünk. Igaz, közben túléltünk ezer évet — de milyet! —, és joggal remélünk ma is. Pongyolaságunk fölszámolása nem elhatározáson múlik, nem Jelentós Személyek testületi döntésén. Annál inkább, mert talán nem is tudják, hogy ilyen helyzetben vagyunk. Eszembe jut a vasút példázata, amely a jelentésekben egészen kicsi hányadnak tünteti fel a késést, csúszást, a menetrend módosítását, és teszi ezt évtizedek óta. Magyarázat sem kell, ha mégis, a nagy ossz-egészben valahogy minden kiigazodik. Különben is, olyan sokat számitana az a néhány perc nekünk, fizető utasoknak? Valójában nem, egy perc, két perc, három perc tényleg közömbös. Éppen csak nem vesszük annyira komolyan a menetrendet — kicsiben sem, nagyban sem. A tudás becsületét egyébként nem adják ingyen. Ráadásul, sajna, nem határozatokon, irányelveken, magas szintűnek tűnő álláspontokon múlik. Egészen máson. A tudás érteimét mindennapi hasznossága adja, ha van iiyen egyáltalán. Természetesen nagyon sok járulék kell ahhoz, hogy a gyöngyöket kiizzadják az alkotók, hiszen csak ártatlan lelkületű poéták találhatják ki a felhívást: költök, alkossatok remekműveket! A mércét magasra kell tenni, mert csak akkor születtek nagy dolgok, ha voltak, akik mertek. De az is tény, hogy önmagában a tudomány halalma előtti hajbókolás sem segít. Sőt, bármily fájdalmas, a produkció ígérete, jövendölése sem pótolja magát a teljesítményt. A tudós attól lesz valóságos hatalom, hogy megmutatkozik. Köznapok során, köznapi embereknek. Ha az emberek számára vonzó életutat jelent megszerezniök, hiszen megélhetést biztosit... 3. Platón valami olyasfélét mondott, hogy azok az okosok, akik eltűrik az ostobák uralmát, megérdemlik sorsukat. Eme bölcsességből pedig elsőül is kitetszik, hogy földrészünkön immár a harmadik ezredéve gyötrő e gond. Időt álló veszedelem, jöhettek királyok és eretnekek, a Balgaság dicsérete kísérteni visszajárt. Meglehet, ilyen az emberi sors: erőnket tévedéseink, dőreségünk meghaladásából nyerjük. Példáért nem kell ímessze mennünk, elég ha a mából tekintünk vissza a hetvenes évek némely (társadalmunk egészét érintő) döntésére. Mostanában gyakran beszélnek mifelénk a társadalmi megújulás kényszeréről. Tetszik, nem tetszik, nagyobb helyet keli szorítani a hatalomban a tudásnak, az értő bölcsességnek. Elodázhatjuk, beteget jelenthetünk, látszatok mögé húzódva remélhetjük az idők jobb fordulását — a magunk dolgát nehezítjük. Tráser László t