Délmagyarország, 1986. március (76. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-08 / 57. szám

Szombat, 1968. március 8. 49 MAGAZIN Konokul és következetesen a nőkről CSERNUS MARIANN ÉS MŰSORAI Lassan már húsz éve, hogy egyedül áll a pódiumon. Maga válogatja, szerkeszti, részben írja, fordítja műsorai anyagát. 1969-ben Illyés Gyula Dithürambosz a nőkhöz című estjével kezdődött, Weöres Sándor Psychéjével folytatódott, a hetvenes évek közepén megcsinálta az Asszonyok mondókák, híres nők naplóiból, leveleiből, tudományos írásaiból, önéletrajzából állított össze két órát. 1983-ban lefordította Liv Ullmann Változások című önéletrajzát, amely 85-ben a könyvpiac nagy slágere volt. Tavaly ősszel mutatta be a Várszínházban Beauvoire A megtört asszony és Liv Ullmann Változások című írásából a maga szerkesztette monodrámákat. Folyamatosan játssza. Közben előadja Károli Gáspár vizsolyi bibliájából válogatott kétrészes műsorát is. Ahogy végigfutunk a címeken, feltűnik, hogy a Károli-estet kivéve minden műsora a nőkről szól, hogy társak nélkül, egyedül van a színen, — több mint másfél évtizede. Csernus Mariann, mint aki már sokszor kényszerült választásra, ismeri és vállalja önmagát, szerepeit: — Szeretek egyedül a pódiumon állni, és két órán keresztül hatni. A hétköznapi életben egyáltalán nem használok színészi eszközöket, tartalékolom energiáimat a szerepeimre. Pályám elején túl könnyen, túl hamar kaptam Shakespeare-szerepeket és Melindát. Fiatal voltam, felkészületlen, és elégedett önmagammal. Nem véletlenül parancsolt le a színpadról Major Tamás, öt év hallgatás után jöttem tisztába magammal, elfogadtam, hogy magányos ember vagyok, és felkészültem a pódiumra. Magamnak osztok szerepeket, így természetes számomra. — Hosszú idő óta minden nyarat az Őrségben tölt. Menekülés ez vagy töltekezés? — Általában nem menekülök. A töltekezés jó szó, de az igazság egyszerűbb. Ismerőseim kedveltették meg velem a vidéket, nem volt nehéz, mert gyermekkoromban, amíg nagyanyám élt, nagy kertes házban laktunk, szinte egy erdó közepén. Azóta sem tudok természet nélkül létezni. Huszonöt évig éltem a Kútvölgyi úton, kertes házban. Válásom óta, nyolc éve, a zugligeti erdó szélén lakom. Szeretek egyedül élni, úgy látszik, magamnak való ember vagyok. Bár nem vagyok magányos, van egy nagy lányom az első házasságomból. — A Stúdió egyik műsorában Érdi Sándorral vitatkozott asszonyműsorai apropójából a női emancipációról. Az egyik kérdés az volt, nem túl sok-e, amit a nők vállalnak, ön azt mondta: nem, úgy látszik, erre mind képesek vagyunk, csak korábban a lehetőségünk nem volt meg. De miért vitatható ma újra a női emancipáció? — Tévedésből is, meg félreértésből is. Tévedés azt hinni, hogy a női emancipációt vissza lehet fordítani, meg lehet állítani. Ez százéves vívmány, megfordíthatatlan. Az alapvető félreértés pedig szerintem abban van, hogy amikor elromlik egy férfi—nő kapcsolat, akkor az okot a nő munkájában, emancipáltságában keresik. Amíg harmonikus egy párkapcsolat, nem érdekes, hogy egyenjogú-e a nő. Nem szeretem a szélsőséges szembeállításokat, sem a főzőkanálhoz visszarendelő konzervativizmust, sem a feminista zászlólobogtatást. Azon érdemes inkább gondolkodnunk, miért romlanak meg gyorsan a párkapcsolatok. Szerintem a kapkodás, az időhiány, a szerzésvágy miatt. Mert a szerzésre mindenkinek van ideje. Vallom, hogy a szerzés roncsol, nem az emancipáció. — A kapcsolatok kifáradásában az idő is komoly tényező. Egy színésznőt talán még érzékenyebben érint az öregedés, mint egy civilt. Sokan azt is mondják, hogy a színészet nem női mesterség... — A színészet a karakterteremtés művészete. Ha ezt megérti, és fiatalon is elfogadja az ember, akkor nincs törés. A naivaszerepekből valóban korán kikopnak a színésznők. Baj akkor következik, ha egy negyven-ötven éves színésznő nem akarja tudomásul venni, hogy megváltozott az arca, a teste. Liv Ullmann megírta, a műsorban el is mondom, hogy hiába viseljük magunkban a fiatal lányt, at arcunkon senki nem látja többé. De a férfiakkal sem kegyes az idő. Amíg a férfinak és a nőnek szüksége van egymásra, ezek a problémák nem jelentenek terhet. A színészeknél persze egy kicsit minden más. Molnár Ferenc azt mondta: a színész kevesebb, mint férfi, a színésznő több, mint nő. Pokolian ismert bennünket. Nappal élünk, mint más, de este felmegyünk a színpadra. Én például mostanában a Várszínház színpadára, és egy órán keresztül a megtört asszony vagyok, akit kisemmiznek, kifosztanak, és aki nem tud túljutni válságán. Én abban hiszek, hogy nem kell idegszanatóriumi szintre zuhanni ötvenévesen sem, nem kell pohár után nyúlni. Meg kell újulni. A műsor második órájában Liv Ullmann vagyok, akit szintén elhagynak, akinek házasságon kívül született a gyereke, de aki tud magából töltekezni, építkezni. Érzi, hogy a megpróbáltatás arra jó, hogy több legyen általa. Túl kell lépni, változtatni kell. Ebben hiszek. Történhet bármi, estére készen kell lennem arra, hogy ezt a hitet fizikailag, szellemileg, érzelmileg, művészi eszközökkel át tudjam adni BUDAI RÓZSA KATONA JUDIT Magunkért való ének Havas világ van, tiszta, szűzies s a város ezt a szűz havat tapossa. Korán sötétül, későn jár a posta s a híg latyak minden reményt befed. Havas világ van. Ordít kinn a fagy, még ismerős sem jár itt mostanában, mint esték füstje szürke most az álom és idült részeg zaj zuhan hanyatt. Míg verset írunk gally ver ablakot, szúk lépcsőházak foglya, sír az állat, nagy, erős szíve dobban kinn a fáknak s már forgolódnak csöpp fűmagzatok. Havas világ van, nincsen irgalom: a holt madarak szeme nincs lezárva, csak mi ne jussunk soha árvaságra, egymást tartók ezért fohászkodom. PARDI ANNA Születésnap Még harminc, negyven év hátravan, előre? Még ezeregy malomban őrölhetek vérpiros lisztet ? Még egy-két szórványemlék verssor felkerül a belső börtönfulra, vasreszelökkel kaparva szerencsétlen a szerencsétleneknek ? A kisfiú énekét figyeld én vagyok a sasmadár, figyeld, le, kit, lelőttek mindörökre. PÉCSI GABRIELLA A megsebzett sárkány szemrehányó szavai ...és mondottam volt Györgynek: gyalog jöjjön. Lovon jött mégis. Magason. Kértem, legalább most az egyszer gyorsan öljön. De habozott. (Volt még egy királylány is ott kötéllel kezében? Nem tudom./ Szent Györgyöt kirúgta a Zsinat. A lándzsája meg rozsdás volt.