Délmagyarország, 1986. március (76. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-05 / 54. szám

5 Szerda, 198(5. március 5. Iskolai eszközök bemutatója Közel 600 szakmai taneszköz látható a 600. számú, Móra Ferenc szakmunkáskép­ző Intézet Tolbuhin sugárúti központjá­ban rendezett vándorkiállításon. Elsősor­ban a középiskolák, szakmunkásképzők és gimnáziumok pedagógusainak érdeklődé­sére számít az Országos Pedagógiai Inté­zet szakképzési igazgatósága, a kiállítás rendezője, de az általános iskolák fizika­tanításához is hasznos útmutatást talál­nak az érdeklődők. Sok ötletes berendezést, eszközt küldtek el egyes iskolák, saját tervezésű és kipró­bált eszközöket, de a legkorszerűbb vi­deóberendezések. technikai és számítás­technikai programok is megismerhetők — és megvásárolhatók — ezen a bemutatón. A kiállítást csütörtök estig tekinthetik meg a látogatók, naponta 8—16 óra kö­zött. Budapesten Hi OBT és a szakszervezetek együttműködése Az együttműködés tovább­fejlesztésének kérdéseiről szervezett tanácskozást ked­den az Országos Béketanács és a SZOT Budapesten az OBT székházában. A rendez­vényen a szakszervezetek megyei tanácsainak béke­munkával foglalkozó munka­társai vettek részt. A résztvevőket az OBT nevében Barabás Miklós fő­titkár tájékoztatta a nem­zetközi békeév programjai­ról, amelyek jó lehetőséget kínálnak a szervezett dol­gozók körében végzett bé­kemunka erősítésére is. A tanácskozáson elmondták, hogy a munkások között egyre erőteljesebben megfo­galmazandó békevágynak jó példái a szocialista brigádok és közösségek békét támoga­tó kezdeményezései. Szege­den a békemunkában élen­járó szocialista brigádok má­sodik országos találkozóját április 18—20-án tartják, a szakmunkások találkozóját és békenapját Szolnokon május 18-án szervezik meg, a tervek szerint a SZOT­iskolák oktatási programjá­ba is bekerül a béke gondo­latának propagálása? (MTI) Tanácskozás A TIT Országos Cigánybi­zottsága kedden ülést tar­tott a Tudományos Ismeret­terjesztő Társulat országos központjában. , A testületet Lakatos Menyhért író, a bizottság el­nöke tájékoztatta a Cigány Kulturális Szövetség létre­hozásával kapcsolatos mun­kálatokról. Egyebek közt el­mondta: a Cigány Kulturális Szövetség politikai érdekvé­delmi feladatokat lát majd el, szerepet játszik a cigány­ság kulturális elmaradottsá­gának megszüntetésében, a cigányok társadalmi beil­leszkedésének előmozdításá­ban. Segíti az állami szervek — a minisztériumok, a ta­nácsok — munkáját min­den, a cigányság sorsának alakulását érintő kérdésben. Az ülésen Boros József tit­kár ismertette a TIT Orszá­gos Cigánybizottságának 1985. évi tevékenységét, szólt az idei fontnsabb tenniva­lóikról. Meglepett, milyen sokan járnak moziba hétfőn dél­előtt. Úgy taksáltam volna, ilyenkor mindenkinek fon­tosabb dolga akad: iskola, munkahely, bevásárlás, hó eleji ügyintézés, egyebek. Lám, vannak szép számmal, kik, ha nehezen is, de sza­kítanak másfél órácskát te­endőik bokrából, hogy meg­tekinthessék a legújabb ma­gyar filmet (Zolnay Pál: Embriók). A feltűnően ha­sonló életkorú nézőtábort szemlélve azonban lelkese­désem némiképp lelohasz­totta a felismerés: valószí­nűleg iskolai csoportot, még­pedig fiúosztályt vezényel­hettek ide, kötelező mozilá­togatásra. Mondjuk, ósztály­főnöki óra helyett, a csalá­di életre való nevelés téma­körében. Azért ez is haladás, rugalmas pedagógia. Bezzeg az én időmben ... Akkori örömünket ugyan­is többnyire csakazértis­érdektelen háborús alkotá­sokkal törték le, ha váratlan lógás okozta (mert igy te­kintettük, mi tagadás). Hogy gimnazista teóriám (is) té­ves lehet, a film első harma­da táján kezdett derengeni. Nem állhatnak fel, s szivá­roghatnak kifelé büntetlenül a világ leglazább diákjai sem, ha kísérőjük itt ülne a nézőtéren. A filmbeli szülész-orvosnő naponta több, havonta több tucat olyan áttetsző embriót küld a bádogvödörbe, ami­lyet kis üvegcsében maga is gyakran forgat, tanulmányoz ujjai között S most íme, ő Hatiné is pácienseinek cipőjében jár. Leendő gyermekének apja családos ember. A doktornő egyedül él, rég el­múlt harminc, utolsó lehe­tősége tán, hogy gyermeke szülessen. Azt a pillanatot élhetjük át Gaál Erzsébet­tel, amikor a méhében élet­csírát melengető asszony — férfiak, orvosok, barátok gyűrűjében — csüggesztően reménytelenül, egyedül, egyes-egyedül marad. Mert hiszen övé a döntés, s an­nak nemcsak joga, hanem felelőssége is, teljes egészé­ben. Hiába „bűnös" fele részt a partner — s még fe­nyeget is: ha megszülöd, ön­ző, gonosz asszony vagy, meg sem fogom látogatni —, a következményekből szikrá­nyit sem hajlandó a vállára venni. Véletlen-e, hogy a filmben terhességüket meg­szakitlató nők majd mind­egyike szerint a férj, a férfi nem akarta, ő ellenezte, pa­rancsolta így? De hiszen túlnyomó részt férfiak (igaz, egészen fiata­lok), azok is, akik most a mozit benépesítik. Akik egy­más után állnak fel, és igye­keznek kifelé, s kórusban nyerítenek fel a legtisztább, legősibb, legszebb jelenet, az anyai emlőre találó csepp­nyi csecsernőszáj láttán. Két farVnerdzsekis, húsz­éves forma srácot szólítot­tam meg a vetítés után. In­kább csak vállukat vonogat­ták, tétován pislantottak rám: — Azt se tudtuk, mire ülünk be. Csak ráértünk — így az egyik. — Na, és hogy tetszett? — Hát. . . nem volt rossz. — Miről szólt? — Hogy nehéz dolog a szülés . . . meg ilyesmikről. Női dolgok ezek. — Mégis, mit mondott ne­ked ez a film? — Valamit mondani akart, az biztos ... — Ajánlanád a barátaid­nak? — Á, kiröhögnének ... Kösz, mormoltam, és to­vábbmentem. ök legalább végignézték. Varjú Erika A totális dráma operai megkísértése Búcsúpremier a Zenés színháztól ?— Beszélgetés Oberfrank Géza fő-zeneigazgatóval Miért éppen a Macbeth? — kérdem Oberfrank Géza fő-zeneigazgatót, hogy pén­teken Verdi-premiert diri­gál a Zenés színházban. — Mert szerencsésen ki­osztható, márpedig egy vi­déki társulat életében az ilyesmi sohasem biztos. Vé­leményem szerint akkor kell elővenni egy operát, ha megfelelő szereplőket tu­dunk biztosítani. — Először dirigálja, de emlékei biztosan vannak. — Az első operaházi él­ményeimhez tartozik a Gar­delli-féle felújítása. Az úgy­nevezett olasz ülöpróbákon — énekkar, szólisták a szín­padon, a játékkal azonos akusztikai körülmények mellett — mély hatást tett rám, ahogyan Gardelli álta­lában dolgozott, kivált a korai Verdi-művekkel. Ezek közül tán legkiemelkedőbb volt a Macbeth, valószínű­leg mert ott is kitűnő sze­replök álltak rendelkezésé­re. Melis és Radnai, illetve Mátyás Mária és Takács Paula. A Macbeth rendkí­vül karcentrikus darab, majdhogynem azt monda­nám, vetekszik a Borisz Go­dunovval. Gardelli aprólé­kos munkája például a kó­russal — felejthetetlen, hisz teljesen kicserélődött a hangzás, színesebbé. drá­maibbá, elevenebbé vált. Mégis, azt hiszem, a totális dráma operai megkísértése volt igazán nacv élményem ebben az előadásban. — Azóta sok év telt el. — A drámának és onerá­nak a zenés színházban megvalósuló egysége izgat, s úgv érzem, ebbeli törek­véseinknek is jelentős állo­mása lehet a Macbeth. Tu­lajdonképpen az utolsó be­mutatónk a Zenés moziban, hiszen a zárópremier, a Pa­rasztbecsület és a Bajazzók npm számít teljes újdonság­nak. — Vendégművész, Makai Péter készítette a díszlete­ket, jelmezeket. — Izgalmasan kísértve meg a lehetetlent, azaz olyasvalamit kicsikarni a korlátozott játéktérből, mely ha csak részben sikerül, már minden rekordját meg­döntöttük az épületnek. Ez a munka persze fantaszti­kus koncentrációt, türelmet követel a társulattól. Min­den négyzetcentiméter terv­szerű kihasználását, hogy a különböző társak vállvetve segítsék egymást. Sok a vi­lágítás, szerelés, tömegeket kell mozgatni, csatajelenet, a szereDlők ki-be rohangál­nak, zászlókat, fegyvereket cipelnek, ezeket kell elhe­lyezni úgy, hogy a színfalak mögött se legyen káosz — ezért mondom, főleg a le­bonyolítás tervszerűsége at igazi feladat. Szurkolok, hoev sikerüljön. Igv tán példát is teremthetünk, hogv sok ember erős összefogást) úrrá lehet a mostoha kö­rülményeken. — Két nagy szerepre épül a darab. Es persze, ott van­nak a boszorkányok. Mit kezd velük az előadás? — Sem Misura Zsuzsa, sem Németh József nem csinálta .még, mindkettőjük­nek testhezálló. A boszor­kányokról ma már korsze­rűtlennek tetszenék, ha túl­világi lényeknek ábrázol­nánk. Shakespeare drámái­nak ez a szférája az ember legtitkosabb vágyainak meg­testesítője. Mind e mellett letagadhatatlan, van benne valami a sors megszemélye­sítéséből. s ha egyáltalán létezik ilyen, elfogadásához nem kell fatalistának lenni Minden ember életében ugyanis elérkezik válaszúi­hoz. hogy a döntés valami­képpen sorsszerű előzmé­nyekkel, következmények­kel jár. Hogy egv dráma ennek az indíttatásnak plasztikusabbá tételéhez fan­tasztikus figurákat talál ki. ez megvalósítható gyerme­teg módon, de izgalmasan is Ügy érzem. Verdinek fontosak lehettek a boszor­kányok, hisz jeleneteikel invenciózusan, elementári­sán komponálta meg. Ennek természetes továbbgondolá­sa Kerényi Miklós Gábor rendezésében, hogy a bo­szorkányok még inkább át­szövik az előadást; jelenlé­tük nem korlátozódik azok­ra a pillanatokra, amikor a partitúra előírja. Rejtett gondolataink megtestesítői. — Más. Március végétől jó hónapon át Nyugat-Euró­pában turnézik az opera­társulat, a Carmennel. Ezt követi idehaza a Parasztbe­csület és a Bajazzók, aztán már az új színház. Vajh, mi kerülhet át a repertoár­ból? — Természetes igény, hogy a nagy színházban le­hetőségeinkhez képest meg­próbálunk gazdagabb mű­sorral élni. Fontos kérdés, műszakilag mi vihető át régi darabjainkból, a dísz­letekből. Kivált az utolsó évek terméséből akarunk válogatni, amelyeket szín­házilag is inkább tudunk vállalni. Most arról van szó, miként vehetjük bir­tokba technikailag a házat. Meg keli tanulnunk ott lak­ni, s ehhez főleg az első időszakban szükséges jóval többet próbálni. A Macbe­thet például a turné miatt sem tudjuk kijátszani a Ze­nésben, de szeretnénk átte­lepíteni mellé a Carment, az Álarcosbált, s feltétlenül meg kell próbálkoznunk a Bánk bánnal is. Egyelőre semmi véglegeset nem mondhatok. Ha frissebb da­rabjainkkal sikerül beren­dezkednünk, már bizonyos repertoár birtokában épít­kezhetünk tovább. N. I. Svájci filmnapok Szegeden Ismét egy kezdeményezés — nem az első, és remélhe­tőleg nem is az utolsó —, amely a Csongrád Megyei Mo­ziüzemi Vállalat rugalmasságát és laláléKonyságát dicséri: holnaptól március 13-ig svájci filmnapokat rendeznek Sze­geden, s a Fáklya moziban esténként fél 8-tól olyan alko­tások kerülnek a nézők elé, amelyeket Budapest után csak itt és most láthatnak. A sort Jean-Luc Godard 1984-ben készült, Üdvözlégy, Mária című filmje nyitja meg, majd — március 7-én — Claude Goretta Mario Ricci halálára című művét vetítik. A filmben nyújtott alakításért Gian Maria Volonte 1983­ban Cannes-ban a legjobb férfiszínésznek járó díjat kap­ta meg. A svájci filmnapok vetítéssorozatában március 8­tól válogatást láthatnak a nézők Alain Tanner filmjeiből: előbb a legjobb svájci film díját elnyert Charles élve vagy halva című alkotás lesz műsoron, ezután a világhírű A szalamandra következik, majd a Visszatérés Afrikából, A világ közepe, a Fényévek távolában és befejezésül a Senki földjén. A svájci filmnapok előadásaira a Fáklya moziban bér­letek is válthatók. Három karc ELTŰNT EGY ZEBRA. Nem az állatkertből, nem. Ott körültekintő figyelem­mel vigyáznak a csíkos patásokra. Egy szegedi zebra tűnt el a Tanácsköz­társaság útjáról, áldozata lett a felújításnak, a kor­szerűsítésnek. A biztonsá­got jelentő csíkokat a mú­zeum és a Vár utca vona­lában festették le — gon­dolom abból a papíron teljesen egyértelmű, s az íróasztal mellől logikusnak tűnő tényből kiindulva, hogy néhány tíz méteren belül nem lehet szükség két zebrára. A hídfőben van egy, s nem messze, a Vörösmarty utca torkola­tában. újabb. S kész! Csakhogy nagy úr a meg­szokás, még nagyobb a ter­mészetes logika. A múze­umba látogatók döntő több­sége a Széchenyi tér felől érkezik, s neT> sétál el se a hídfőbe, se a színház elé, hanem átvág a forgajmas úton, ott, ahol régen zebra védte. S ez a tett csopor­tosan és télen elkövetve igencsak veszélyes. De ez csak az egyik o dal. A mú­zeum elő.t áll mee a busz Akik lekászálódnak a vá­rosközpont felé veszik az irányt, keresztül az úttes­ten. A helyzetet súlyosbít­ja, hogy a hídról jobbra kanyarodó jármüvek alig­alig látják be a terepet, mert a park felőli járdán autók parkolnak. A mú­zeum munkatársai mesél­nek a hajmeresztő helyze­tekről. iskoláscsoportok fu­tómutatványairól, idős em­berek torokszorító produk­cióiról. Mit mondjak? So­kak nevében egy zebrái kérek. Nem újat, megelég­szünk azzal, ami már egy­szer a mienk volt. DANAIDÁK AZ ISKO­LÁBAN. Hosszú hetekig vendégeskedtek a Ságvári Endre gyakorló általános iskola rajztermében a mi­tológia nőalakjai. De nem egyedül, társaságukban volt Európa, Persephone, Léda, Apollo, több szatír és más ősi alak. S milyen szép és hasznos volt ven­dégeskedésük! Nem csupán megszépítették a környe­zetet de segítségül siettek a történelemtanároknak, az utca látogatóit pedig becsa­logatták az iskola falai közé. Együtt éltek heteken át a gyerekekkel. 1 akik nemcsak ezeket a képeken megidézett mitológiai ala­kokat ismerték meg kö­zelebbről. de alkotójukhoz, a néhány éve elhunyt Vínkler László festőmű­vészhez is közelebb kerül­tek. A Suli Galériáról van szó, természetesen, ahol László Anna, Kováts Mar­git, Tóth Rózsa. Fritz Mi­hály, Fontos Sándor, Lázár Pál. B. Tóth Béla, Tóth Valéria. Kligl Sándor, és Vinkler László művei után most éppen Pataki Ferenc munkái tekinthetők meg — délutánonként a város­lakóknak is. Műalkotások között élni, megismerni a műfajokat. technikákat, stílusokat, alkotói üzenete­ket, valódi értékeket — majdhogynem luxus. Pedig milyen pofonegyszerű. S milyen nagyszerű! ÖT:EGY. A NŐK JAVÁ­RA. Legalábbis ezen a hé­ten. s a tudományt ostrom­lók között. Olvasom a Nép­szabadságban, ahol a Ma­gyar Tudományos Akadé­mia tudományos minősítő bizottsága rendszeresen közli a soros kandidátusi értekezések nyilvános vi­táinak témáit és időpont­ját, hogy hat jelölt között öt nő. Csordás Tóth Éva Néhány biológiailag fontos szabályozó régió DNS szer­kezet és funkciója; Kálmán Zsuzsa A mélységlátás sze­repe a munkavédelemben; Valér Éva Az urbanizáló­dási folyamat jelen szaka­szának sajátosságai Ma­gyarország nem városi tele­püléseiben; U. Nagy Zsu­zsanna Hormonok és bak­teriális endotoxin hatása a pajzsmirigy TSH recepto­raira különböző életkorok­ban; Hajnóczkyné Miklósi Éva Közoktatáspolitikánk megvalósítása az állator­vosképzésben 1944—1962 címmel írt kandidátusi ér­tekezést. Le a kalappal, mondhatjuk, s hisszük, hogy ez a felfutás nem csupán a nőnap előtti szer­vezés figyelmessége. T. L. I «

Next

/
Oldalképek
Tartalom