Délmagyarország, 1986. március (76. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-24 / 70. szám
2 Hétfő, 1986. március 24. Hét vége a hétvégin Az ember a naptárra néz, s látja, hogy tavasz van. Pedig a hajnali fagyok, ködös reggelek után még Sándor, József és Benedek is elfeledték, hogy mit kellelt volna tenniük. Ahelyett, hogy zsákban hozták volna a meleget, megrázták a pendelt. Ennek ellenére a buzgó kertész már nem nyugszik, pufajkát és gumicsizmát ölt magára, kimegy a kertes ház udvarára, a hétvégi telkére vagy a tanyai birtokra. A kötött talajon bizony nagy még a sár, a baktói kiskertekbe nehéz kocsival bejutni, a kerékpár a praktikusabb jármű, de megoldás lehet gyaloglás is egy vastagtalpú, sártűrő lábbeliben. A sárgalöltés oldalában nagy még a dagonya, munkának megfelel a szöszmötölés, pakolászás, no meg több idő jut a főzésre. Az egyik kertkapura felkötött házinyúl talán épp ezért bújt ki pont most a bőréből. A közeli tanyából december óta most hajtotta ki Lajos bácsi a birkáit, mire került egyet a kertek alján lévő bozótosban, már lábon elkelt a portékája. Másutt füst szállt a felhők felé, két egymásra barkácsolt lemezhordóban füstölődött a házikolbász és a sonka. Arrébb egy házzal gazt és galylyat égettek, hogy tisztuljon a kert, mire rá lehet menni a lassan szikkadó földre. A család ezermester barátja a villanymotoros szivattyút, s a rotátort próbálgatta, javítgatta, hogy a „technika" ugrásra készen álljon. Van aki azért vállalja a 8•10 kilométeres plusz benzinköltséget, s a homokon, Szatymazon, Sándorfalván, .Domaszéken kertészkedik, hogy ne kelljen a sárral küszködnie. Jenei Istvánék vasárnap reggel hét órakor hagyták el a várost, s nyolckor már kint serénykedtek a domaszéki birtokon. Tíz év alatt egész komoly gazdaságot ütöttek itt össze. Kis ház, pince, verem, hidroforos csőkút szolgálja a kényelmet. Mostanra összeszaporodott a munka. A lomtalanítás, égetés után még egy kis ásnivaló is akad. A metszőolló a férj kezében, a gyümölcsfák után a szép lugast kell szakértelemmel visszaállítani régi fényébe. A 135 tő, húszfajta csemegeszőlő 5 mázsás termést is megadott, a veremben felaggatott szőlőfürtökből még húsvétra is szokott maradni. Nem így az idén, a tavalyi fagy rossz tréfát csinált, még egymázsányit sem teremtek a jól fejlett termőkarók. Most viszont szépek, érettek a vesszők, így mi mást tehet: bízik a gazda. A feleségnek is akadt tennivalója, hisz a borsónak, reteknek, répának és gyökérnek, a dughagymának már a földben a helye. A gimnazista nagylány otthon maradt — más életkor, más igények. Azért érettségi előtt lehet, hogy jól jön neki Hit, kc Szeles Sándor t Az újsághírek szűkszavúi néhány napja is, amikor arr Sándor c. apát-kanonok, piisj tésnapja alkalmából több évi sa, a papi békemozgalomban méréséül Népfrontmunkáért I tették. De vajon, ki a hírben kult sorsa, hogyan él, gondc katolikus egyház és a hivők társadalmunkban. Erre voltat tem a kitüntetettet. Nomen est omen — tartja a latin közmondás, s Szeles Sándor bölcs öniróniával vállalja is ezt. Gyors, határozott, dinamikus ember. Csapongó beszélgetésünket emlékek színezték, anekdotafüzérek fűszerezték. Bámulatos memóriájával éveket fogott át, fél magyarországnyi területet cserkészett be, ismerősöket azonosított, életnek eseményeit rendkívüli pontossággal írta körül. A találkozás sokágú társalgásából néhány részletet őriz ez a cikk. — Azt szoktam mondani, hogy palotán, de nem palotában születtem, ugyanis Csanádpalotán láttam meg a napvilágot. Hamarosan Mezőhegyesre költöztünk, s a cukorgyár udvara lett felnevelő közegem, öten voltunk testvérek, én a legidősebb. Tizenkét család lakott a gyárhoz tartozó telepen — magyarok, szlovákok, németek, szinte mindenütt sok gyerek. Együtt tanultunk, játszottunk, rosszalkodtunk, éltünk. Apám kemény, nagy öklű munkásember volt, talán ezért is nem ütött meg bennünket soha. Anyám teremtette meg a család belső melegségét, bölcsen intézte ügyeinket, terelte sorsunkat. Ez a csajzösség, béke apát-kanonok a realitásokról Dionüszosz Szegeden Több mint kétezer esztendővel ezelőtt Hellász földjén erőteljesen élt a termés isteneinek kultusza. A földből élő nép istenként imádta a földet, a vizeket, az erdőket. Be is népesítette mítoszokkal, istenségekkel, sőt, a termésre vigyázó, azt szimbolizáló istent rejtélyes szertartások közepette siratták el, „feltámadását" pedig szilaj jókedvvel ünnepelték. Valahol ott, a görög hegyek falvaiban, időszámításunk előtt 5—600 évvel áldozták Dionüszosz szent állatát, a kecskét, és jelenítették meg az erdők istennőjének, Démétérnek alakját. Az első karvezető, Theszpisz, nem is gondolhatta, hogy o színház bölcsőjét ringatja. A szabadtéri színházak megszületésük óta demokratikus fórumok, a szabadságjogok gyakorlásának terepei. Hogyne éledt volna fel a vágy megújításuk iránt, éppen a XX. században?! Max Reinhardt, Firmin Gémier és Mejarhold voltak e század nagy szabadtéri újítói, akik a demokratizmus és a látvány jegyében vitték ki a szabadba a haladó politikai törekvésekhez, a társadalmi változásokhoz kapcsolódó darabjaikat. Munkásságuk termékenyítette meg az ifjú rendező, Hont Ferenc szegedi vállalkozásait, s az ő tevékenységük sarkallta álomra Balázs Bélát 1946-ban, épp e lap hasábjain. Cikkében szárnyra bocsátott fantáziája programokkal népesítette be az egész várost: „A gyönyörű, olaszos formájú Klauzál téren, mely tetőtlen zárt teremként kínálja magát a színpadnak, a szökökutas, szobros Széchenyi téren, melyen az építészet egyik szerény világremeke, Lechner-városháza áll hátterül a nagy tribünnek, a kakasos templom intimebb környékén, a görög oszlopos kultúrpalota lépcsőzetén, mely a Tisza felett néz el — mindenfelé a városban nagy mutatványok és hangversenyek lobognak minden este ..." Nem véletlenül idéztem Dionüszoszi és Démétért, valamint Balázs Béla álomittas cikkét. A felújítás óta immár a 28. szezon elé nézünk. Az eltelt, közel három évtized nem volt egyenes ívü, fényes sikerekkel övezett. Viták kereszttüze, eredmények és kudarcok hullámverése, nekibuzdulások és lemondások, reformok és megtorpanások jellemezték. Legfőbb erénye mégis az maradt, hogy az ősi hagyományokhoz, Dionüszosz és Démétér ünnepéhez, a szélesen értelmezett demokratikus szabadságjogok újmódi gyakorlásához kapcsolódva keresi a modern népszínház karakterét, tartalmának kifejezésmódjának, struktúrájának egységét. A nyári program ismeretében reménykedhetünk, hogy a szegedi ünnepi hetek idei évadjában sok minden megvalósul Hellász isteneinek örökségéből, és az előttünk járók álmaiból. Noha, minden kétkedésre rácáfolhat az a több mint 2 millió néző, aki az elmúlt 27 esztendőben igazolta a fölvállalt és hirdetett népszínház-koncepció érvényességét, a megújulás szándéka alól még ök sem adhatnak felmentést. A Dóm térről mostantól kisugárzik a program, bekapcsolja áramkörébe a városi tanács hangulatos, intim udvarát, bekopogtat a Dóm faragott ajtajain, és kiköltözik az újszegedi liget hatalmas fái alá. Görgey Gábor kétszemélyes kamaradarabjától a japán Scochitu látványos revüjéig, a Liszt-évforduló tiszteletére rendezendő nagyszabású kóruskoncerttől a Szegedi Kisopera kacagtató egyfelvonásosáig, a Jézus Krisztus Szupersztár monstre produkciójától az odesszai operisták dalestjéig, széles lesz a választási lehetőségek köre. Ebből már következik, hogy gazdagodik a műfaji paletta is: klasszikus balett és modern táncszínház, romantikus opera és egzotikus revü, kétszemélyes dráma és orgonakoncert... De olyan szempontból is figyelemre méltó a kínálat, hogy magyarországi ősbemutató, külföldiek vendégfellépése, sikerdarab, és új interpretáció, egyaránt várja az érdeklődőket. S akkor még nem szóltunk a kiállításokról, termékbemutatókról, idegenforgalmi látványosságokról, az ifjúsági napok programjairól. Egyetlen mérce van csupán: a magas művészi színvonal, a kikezdhetetlen esztétikai érték. Ha az idei program sikeres lesz, úgy egyértelművé válik, hogy csak így, egy koncepció jegyében lehet és szabad két hónapra szólóan és az egész városra kiterjedően rendelvényeket szervezni. Csak úgy, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok tapasztalata, technikai felkészültsége vállal garanciát az újszegedi előadások fölött éppúgy, mint a Szegedi Kisopera apró, de annál lelkesebb társulatának rendszeres működtetéséért. Csak így lehet megújulni, így tud bekapcsolódni a művészetek országos áramaiba, így képes továbbvinni és átadni az itt születő értékeket. Egyszóval: így lehet része egy nagyobb egésznek, egy minőségileg magasabb értékrendnek. T. L. ak, tényközlöek. tgy volt ez ól tudósítottunk, hogy Szeles pöki irodaigazgatót 65. születizedes népfrontbeli aktivitái kifejtett tevékenysége eliskitiintetö jelvényben részesíszcreplö ember, miként alaolkodik, miként vélekedik a szerepéről, feladatairól mai n kíváncsi, amikor felkereslád, ez a sokszínű cukorgyári munkásközeg egy életre meghatározta magatartásmódomat, gondolkodásomat, nyitottságomat, realitásérzékemet. — Melyek voltak a későbbiekben életének fontos állomásai? — Kezdődött a makói gimnáziumi évekkel. Több éven át bejáró voltam, a hajnali ébredések, a hosszú vonatozások igazi próbákat jelentettek. Már gimnazistaként megismertem a korabeli makói politikai mozgalmakat, szinte minden csoportosuláshoz kötött valamiféle kapcsolat vagy elgondolkodtató élmény. Nemcsak makói diákként, de a szegedi teológia 'hallgatójaként is nyaranta a mezöhegyesi cukorgyárban dolgoztam, megismertem a kétkeziek gondjait. — Igencsak ellentmondásos időszakban, H44 áprilisában szentelték pappá. — Amikor 10 évesen bejelentettem, hogy pap szeretnék lenni, elvittek csanádpalotai nagyapámhoz, aki azt mondta: Szép pálya, de a legnehezebb időben leszel kész! Akkor, a harmincas évek elején nem gondoltam, hogy szavai próféciák lesznek. Történelmünk földindulásának esztendeit máiteológiai hallgatóként éltem végig, s a nyári mezöhegyesi gyakorlat után káplánként első munkahelyemen, Nagykamaráson liberátorok zúgása fogadott, Csabát bombázták. Budapesten vészeltem át 44 őszének és 45 elejének hónapjait. Egy pesti rendházban húzódtam meg politikai menekültek, üldözöttek, kisgyerekek között. Sokféle ember, különféle pártállások, megannyi politikai gondolkodásmód — ez volt az én életegyetemem. Deszken 1945. március l-jétől három és fél éven át dolgoztam békességben magyarokkal és szerbekkel, hivőkkel és nem hívőkkel. Kevermes — ahol 7 évet töltöttem — azért fontos állomás életemben, mert itt kerültem 'kapcsolatba (Mag Béla és Borsos József révén az akkor alakuló papi békemozgalommal. Nem könnyű időszakban, sok ellentmondás közepette igyekeztünk a realitásokkal szembenézni, keresni azokat a fórumokat, ahol szót érthetünk, azokat a pontokat, ahol kivehetjük részünket a legfontosabb kérdések megoldásából, igyekeztünk bekapcsolódni az új társadalom vérkeringésébe. Ezt battonyai esztendők követték —erre az időszakra esik népfrontmunkám kiteljesedése. Tizenkét éve vettem át a püspöki irodaigazgatói posztot, tevékenykedem a népfrontban, és tagja vagyok a megyei tanácsnak. — Mi a tartalma annak a sokat idézett monda nak, hogy ha:ánkban az állam és az egyház kapcsolata rendezett? — Megteremtődtek a feltételek arra, hogy az alkotmányban rögzített állampolgári jogait mindenki gyakorolhatja. Bebizonyosodott, hogy nem csupán egymás mellett lehet dolgozni, de bizonyos területeken együttműködve, közösen is. Meg kell találni az emberi hangot egymással. Jelentős eredményként könyvelhetjük el a korszerű együttműködést, a dialógus megindulását részint a többi egyház és felekezet, részint az állam és az egyházak között. Bennünket is foglalkoztatnak a társadalmi problémák — válások, családi széthullások, — beilleszkedési zavarok, alkoholizmus, kábítószer-fogyasztás — keressük a megoldásokat saját elveink, módszereink segítségével. De mivel ez a közös gondunk, a Hazafias Népfronttal együttműködve úgy, hogy a közös munkálkodásból államnak és egyháznak is haszna legyen. Ennek alapja az életközelség, friss informáltság, reális valóságismeret, emberi nyitottság, elmélet és gyakorlat egysége. — Ügy gondolom, a békéért folytatott világméretű küzdelem a békeépítés lehet az egyik legfontosabb, közös platformunk. — Ebben a zűrzavaros, sok-sok válsággóccal birkózó világban valóban a béke az emberiség egyik alapvető kérdése. Mert egyúttal élet vagy halál kérdése is. Aragon, a kiváló francia költő mondta a II. világháború idején, hogy a béke érdekében össze kell fogni azoknak, akik Istenben hisznek, azoknak, akik Istenben hinni nem tudnak. Ez a mi munkánk most is! Tandi Lajos Tetszetős táskák — válogatós vevők A Szegedi Bőrdíszmű Ipari Szövetkezetben kimagasló eredmények születtek az elmúlt évben annak ellenére, hogy a divatot kiszolgáló szakmákban egyre magasabbak a követelmények. Nem lehetett tétlenül nézni, hogy az egyre inkább takarékos vásárlóknak női divattáskára sem jut annyi pénzük, mint korábban. Ha kevesebbet lehet eladni, akkor szélesebb választókkal, tetszetősebb fazonokkal kell újra és újra vásárlásra ösztönözni. A Gávavencselői Vegyesipari Szövetkezetben bérmunkában gyártott 136 ezres mennyiséggel együtt tavaly 716 ezer női táska hagyta el a szegedi és a mindszenti üzem termelővonalait. A belföldi százezres megrendelésnél jelentősebb tétel a szocialista országokba szállított 556 ezer darab divattáska. A szovjet vevő elégedettségét tükrözi, hogy a múlt hónapban a Raznoexport képviselői már az 1987-es modellekből is válogattak, s egyúttal az elmúlt 5 évi munka elismeréseként Aranydiplomát adtak át a 300 fős kollektívának. Az elmúlt 5 évben mindkét üzemben gépestíették a termelést, emelett a műszaki előkészítés javítása és szervezési intézkedések révén tavaly egy tűző, asztali dolgozó 4 százalékkal több terméket állított elő. A jövedelmezőség az 1984. évi 14,54 százalékról 23,14 százalékra nőtt, vagyis 100 forint árbevételből több mint 23 forintnyi a nyereség. A mindszenti Tisza Művelődési Házban szombat délelőtt megtartott ünnepi mérlegzáró közgyűlésen Benkö János, a szövetkezet elnöke részletesen ismertette a gazdálkodási eredményeket. A szavakat megerősítendő, ez alkalommal másfél millió forintot fizettek ki a dolgozóknak részesedés és osztalék címén. T, Sz. L. is az itteni csönd, nyugalom. A jó levegőn a tudás is könynyebben gyarapodik. Árva István gyerekeivel, Ritával és Zolikával osztja meg a vasárnap délelőtti munkát. Szombaton a feleség is kint .volt, de most fél napra nem volt érdemes trijönni, s a vasárnapi ebédet is meg kell főzni valakinek. A Szeol-meccsre mindenképp hajza kell érni. Nekik jöhet már a lazítás, mivel több hete kijárnak, a két nap szabadság sem múlt itt nyomtalanul. A borsó, a korai krumpli, a dughagyma is már a földben, s az apró magvak sem a tasakban várják ki az igazi tavaszt. A meteor meggy szereti ezt a talajt, nagyra nőttek a fák, s hogy férjenek egymástól, egyet kivágtak, a gyerekek nagy örömére. Jó' lesz majd ugrálni, mászkálni a törzsén. A fűrész se rossz ügyességfejlesztő, a gyerekmunka nem haszontalan, az ágdarabok jól jönnek majd a szalonnasütéshez, s közben kikerült egy-egy csúzlinakvaló is. (Schmidt Andrea felvételén meggyfametszés „családi" munkamegosztásban.) Tóth Szeles István