Délmagyarország, 1986. március (76. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-21 / 68. szám

Péntek, 1986. március 21. II Tanácskozik az Országgyűlés tavaszi ülésszaka Somogyi László beszámolója A gondolat- és vélemény­nyilvánítási szabadság mi­nél gazdagabb kiteljesedése gazdasági, társadalmi és szellemi-kulturális feltéte­lek megteremtését, azok fejlesztését igényli Állandó kölcsönhatás van a nemzet anyagi és szellemi fejlődése, valamint a szabadságjogok, elsősorban a gondolat- és véleménynyilvánítási sza­badság egyre kiteljesedőbb érvényesítése között A Központi Bizottság tit­kára a továbbiakban arról szólt a sájtó fontos felada­ta, hogy hiteles képet nyújt­son hazánk politikai, gazda­sági, tudományos és kulturá­lis életéről, segítse a társa­dalmi jelenségek közötti ösz­szefüggések megértését, és mozgósítson a társadalmi cselekvésre. Ennek a köte­lességének azonban csak akkor felelhet meg, ha az állami szervek, a gazdálko­dó és társadalmi szerveze­tek, egyesületek megadják a szükséges felvilágosítást a nyilvánosság tájékoztatásá­hoz. — A törvényjavaslat ha­tározottan kimondja a tájé­koztatásadás kötelezettségét és nem gondolom, hogy fe­leslegesen. A hiteles képhez szükséges információk hí­ján az utóbbi időben is több kifogásolható tartalmú sajtóközlés látott napvilágot. Arról pedig nincs, nem is lehet adat, hogy a tájékoz­tatás elmulasztása miatt mennyi azoknak a cikkek­nek vagy rádió- és tévémű­soroknak a száma, amelyek meg sem születtek, szegé­nyílve ezáltal közéletünket. Mindenütt fel kell ismerni, hogy a tájékoztatás politikai kérdés, a tájékoztatás el­mulasztása pedig politikai hiba. Tájékoztatás nélkül nem érvényesül az állampolgár — szintén törvénybe fog­lalt — joga a tájékozódás­hoz. enélkül nem lehet tel­jesebb a szocialista demok­rácia, enélkül akadozik a közélet, keményebben fogal­mazva romlik a társadalmi tevékenység hatása. Csak akkor lehet — s akkor Köte­lező is — megtagadni a fel­világosítást, ha az állami, szolgálati, üzemi (üzleti) vagy magántitkot sért. Aki ez utóbbiakra hivatkozással, de alap nélkül megtagadja a tájékoztatást, törvény el­len cselekszik, és politikai érdeket, közérdeket sért. Nem engedhetjük meg, hogy hibáját, gyengeségeit bárki is a „titok" pecsétjével lep­lezze. Rendkívüli mértékben megnőtt a jelentősége an­nak, hogy a sajtó idejében kapjon tájékoztatást, és ne késlekedjen az információk közreadásával. Politikai érdek fűződik ahhoz, hogy a közvélemény pontosan tájékozott legyen, és a tájékoztatás tekintélyén felesleges időhúzás miatt ne essen csorba. Biztosítanunk kell a tájékoztatás elsőbbsé­gét, hogy az ezzel járó két­ségtelen előnyöket még al­kalomszerűen se használhas­sák ki a szocialista álla­Berccz János munkkal szemben álló, el­lenséges, idegen tájékoztatá­si szervek. Nincs olyan fon­tos kérdés, amelyről akár a belpolitikát, akár a nemzet­közi politikát illetően hall­gatni kellene, vagy amely­ről indokolt lenne megkésve tájékoztatást adni A tájékoztatás kétoldalú folyamat. Fontos, hogy az állami, társadalmi szervek önmaguk is kezdeményez­zék a közvéleményt érintő dolgaik megvitatását a saj­tóban. Föl kell ismerniük, nem csupán társadalmunk egészének érdeke a közös gondolkodás, hanem hasz­nára lehet minden egyes szervezetnek külön-külön is. S nem csupán akkor kell nyilatkozni, ha valami jót, valami „reklámértékűt" le­het mondani. Az őszinteség, a nyíltság bizalmat kelt. S ez javára válhat mindenki­nek. Épp ezért tartom ki­emelésre méltónak, hogy a sajtótörvény előírja a köz­érdekű bejelentések és ja­vaslatok közzétételének tá­mogatását, valamint a tájé­koztatást nyújtóknak és a sajtó dolgozóinak a jogi vé­delmét — Tények és tapasztala­tik alapján mondom, hogy sok kiváló, elismert újság­írónk van. Az újságírógárda élén állnak azok az ismert és a dolgozók által becsült újságírók, akik gazdag tu­dással, nagyfokú íráskész­séggel kiválóan forgatják a tollat, nagy felelősséggel hasznosítják a mikrofont népünk jelenének és jövő­jének, nemzeti ügyének szolgálatában. Eléggé elterjedt nézet, hogv a sajtó dolgozói a szenzációt keresik, annak tálalására törekednek. A hiedelmek szerint minden újságíró azt reméli, hogy egyszer olyan postást talál, aki kutyát harapott meg, mert az lenne az igazi szen­záció. Mi — remélem — ezen a fokon már túljutot­tunk. Nálunk a szenzációt az alkotó, a gondolkodó, a dolgozó ember munkájában, a hazát szolgáló állampolgár hétköznapi tetteiben kell keresni, fellelni és ábrázol­ni Hiszen közösen valljuk, hogy minden értékteremtés forrása az alkotó emberi munka. Ez esetben az igazi újságírói magatartást ennek az értékteremtő munkának, az alkotó embernek az élet­teli megjelenítése jelenti. Meggyőződésem, hogy el­fogadása esetén a sajtótör­vény hozzájárul a szocialis­ta demokrácia fejlődéséhez, segíti a sajtót feladatainak ellátásában. A beterjesztett törvényjavaslat minden te­kintetben összhangban áll pártunk tájékoztatáspoliti­kájával. Mindezek alapján a törvényt elfogadom és el­fogadását javaslom a tisztelt Országgyűlésnek — mon­dotta befejezésül Berecz Já­nos. Elfogadták a sajtótörvényt A törvényjavaslathoz a képviselők hozzászólása után ismét Markója Imre kapott szót Az igazságügyminiszter megköszönte a képviselők értékes, tartalmas és alkotó jellegű hozzászólásait. Egyet­értését fejezte ki a kulturá­lis bizottság javaslataival, majd a képviselők néhány konkrét észrevételére vála­szolt. Egyetértett azzal, hogy a Parlament elé kerülő té­mák előzetes bizotts'ági vi­tájára, a plénumra való fel­készülésre az érdemi mun­kához elegendő időt kell adni A közérdekű bejelenté­sek, javaslatok és panaszok, illetőleg az ezzel kapcsolatos jogi rendelkezések érvénye­sülésének tapasztalatait meg fogja vizsgálni a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, s ez a téma — szükség esetén a szabályok korszerűsítése —• csakúgy, mint a büntető törvénykönyv módosítása, szerepel a Minisztertanács ötéves jogkodifikációs prog­ramjában. A kiadóvállalatokkal kap­csolatos képviselői észrevé­telre Markója Imre azzal'­reagált, hogy miként a vál­lalati önállóság növelése is fokozatosan valósul meg, ugyanígy lehet növelni a ki­adók különféle Jogosítvá­nyait is. A miniszteri válasz után az Országgyűlés elfogadta a kulturális bizottság írásban beterjesztett módosító javas­latait, valamint több képvi­selőnek a plénumon elhang­zott szövegpontosító indít­ványát Ezután az elnök kérdésére Csöndes Zoltárj képviselő úgy nyilatkozott, hogy egyetért a miniszteri válasz azon gondolatával, miszerint a kormány záros határidőn belül igyekszik, rendezni a kiadók jogosult­ságainak kérdését. A képvi­selő véleményét az Ország­gyűlés tudomásul vette Határozathozatal követke­zett az Országgyűlés a saj­tóról szóló törvényjavaslatot részleteiben is egyhangúlag elfogadta. Csongrád megyei képviselők az ülésteremben — Iparágunk életét ma jó néhány teljesen új elem, megváltozott külső és belső körülmény határozza meg — mondotta Somogyi László. — Lényegében megszűnt az égető, és állandó ellentmon­dásokat szülő kapacitáshi­ány, amely, már a főváros­ban is elmúlóban van. Ez nem jelenti természetesen azt, hogy kisebb feszültsé­gek sincsenek, hiszen eseten­ként együtt van jelen több­letkínálat és kapacitáshiány Nincsenek az építőipar szá­mára különlegesen nagy fel­adatokat adó központi fej­lesztőprogramok, és úgy vé­lem, hogy ilyenek a közeljö­vőben sem várhatók. Ennek ellenére a szakmában dolgo­zóknak nem kell bizonyta­lannak látniuk jövőjüket, mert a fejlesztések, az orszá­gos célok, a mindennapi munkában jelentkező sok­irányú igények egyértelműen bizonyítják ágazataink fon­tosságát — Természetesen, az épí­tő- és az építőanyag-ipar sok szállal kapcsolódik a ki­emelt népgazdasági fejlesz­tési programokhoz. Van a szakmának egy 1985-ben jó­váhagyott koncepciója is, s ez fejlesztési tevékenységünk vezérfonala. A miniszter ezután az ágazat eredményeiről szólt. — Az utóbbi években or­szágszerte pontosan, tervsze­rűen valósítjuk meg a ki­emelt beruházásokat. Saját jövedelmezőségi gondjaink ellenére a nemzeti jövede­lem tizenegy százalékát ad­ja az ágazat. Több mint fél­millió ember vesz részt az épílömun kában, többségük becsülettel teljesíti köteles­ségét. Sok megbecsülést je­lentett ós jelent a szakmá­nak az az elismerés, amelyet a különböző közintézményi rekonstrukciókért kaptunk, mind Budapesten, mind más városokban. Megnyugtató, hogy az utóbbi években minden tervben szereplő is­kola, középiskola, főiskola és egyelem épíúíse vagy re­konstrukciója megvalósult, illetve az előírt ütemben fo­lyamatban van. Az ország egész területén tervszerűen épülnek a kórházak, az egészségügyi létesítmények, és folynak azok rekonstruk­ciói. Több város — Sopron, Szombathely, Pécs, Eger, Székesfehérvár, Zalaegerszeg — Igen színvonalasan való­sítja meg a belső történelmi városrészek rehabilitációját, felújítását. — Néhány területen jól érzékelhetően javult a mi­nőség. Figyelemre méltó eredmények születtek az épí­tőiparban az energiaraciona­lizálás területén. Kínálat van az építőanyag-ipari pia­con, és szilárd elhatározá­sunk a kínálati-piac fenntar­tása. Végül, rendkívül lénye­gesnek tartom — a sok vita ellenére —, hogy a magyar­országi lakásépítés eredmé­nyei — a VI. ötéves tervi 370 000 lakás — nemzetközi viszonylatban is előkelő he­lyet foglalnak el. — örvendetes jelenségnek tartom, hogy nagyon sok vá­rosban, községben a megépí­tett lakások jó része esztéti­kusabb, jobban illeszkedőik a város, a környék hangulatá­hoz, a tájhoz és a meglevő épületekhez. Változás ta­pasztalható néhány új lakó­negyed megjelenésében is — hangsúlyozta Somogyi Lász­ló, majd így folytatta: A jövedelemtermelésben indokolatlan és objektív kö­rülményekkel nem magya­rázható differenciálódás kö­vetkezett be az ágazaton be­lül. Olyan helyzet állt elő, hogy a jól működő szerve­zetek döntő többsége javított eredményén, a lehetőségek­hez mérten megerősítette po­zícióját, míg a gyengébbek eredményei tovább romlot­tak, és sajnos, néhány ko­rábban jól gazdálkodó válla­lat is a tönk szélére került. Ennek a folyamatnak lesz­nek vérveszteségei, vállalati és vezetői szinten egyaránt, mégis azt tekintjük elsődle­ges feladatunknak, hogy a vállalati önkontroll alapján a. felesleges eszközök, ingat­lanok értékesítésével, a vál­lalatok önerőből történő szervezeti korszerűsítésével, a felesleges létszám leépíté­sével, ha kell, szanálási eljá­rásokkal nyereségessé te­gyük tevékenységüket. Ha ezek a kísérletek eredmény­telenek, nem riadhatunk vissza egyes vállalatok fel­számolásától. — Fokozza a nehézséget, hogy a bajba jutott cégek kö­zölt országos jelentőségű nagyvállalatok is vannak, köztük a 43. Sz. Állami Épí­tőipari Vállalat, a Duna—Ti­sza Közi Állami Építőipari Vállalat, a Veszprém Megyei Állami Építőipari Vállalat, a HHHpf émm Dél-magyarországi Magas­és Mélyépítő Vállalat, az Országos Szakipari Vállalat. Ezek munkája országosan is, s az adott térségben is nél­külözhetetlen. A szükséges gazdasági, szervezeti változ­tatásokat alapos elemzés után mégis végrehajtjuk, mert úgy véljük jobb ma a radikális lépés, mjnt egy ké­sőbbi, de már teljesen ha­tástalan intézkedés. Sem az építőipari, sem az építőanyag-ipari ágazatban nem tormelődik, illetve az adózás után az amortizáció­val együtt sem marad annyi érdekeltségi alap, hogy az eszközöket, gépeket jó szín­vonalon tartsuk, a fejlesztési szükségletről most nem is beszélve. Előkészítés alatt van az az előterjesztésünk, amely — a (Minisztertanács korábbi határozatának meg­felelően — nz Állami Terv­bizottság számára készül, hogy e gondokat iközös ösz­szefogással megoldjuk. Sze­retném hangsúlyozni, hogy az Állami Tervbizottságtól nemcsak központi kedvez­ményeket várunk — hanem először a saját lehetőségein­ket kell feltárni, mert reáli­san segítségre csak az szá­mithat, aki felesleges költsé­gektől megszabadítja válla­latát. — A minőség — különösen a lakásépítésnél — az a jo­gos kritikai bázis, amely a közvélemény ítéletében olyan gyakran megjelenik — mondotta Somogyi László. — Ma mar világosan látjuk, sőt nyíltan ki is mondjuk, hogy kizárólag a munkaerkölcsre, az Öntudatra hivatkozás nem oldja meg ezt a problémát. Az emberi tényezők melleit folyamatosan jó minőségű, első osztályú anyagokra, szerkezetekre van szükség. A munka minőségét szabályo­zókkal, érdekeltséggel is ja­vítjuk, de szükség van ezen­kívül szigorú munkahelyi, vállalati és hatósági ellenőr­zésre. Az ellenőrzéshez a büntetés, a megtiltás, a be­tiltás, vagy akár a munka leállítása is hozzátartozik. A lakásépítés, a lakásgaz­dálkodás helyzetéről szólva a miniszter elmondotta: — A VII. ötéves terv 320 —340 000 új lakás felépítésé­vel számol. Egyértelműen ki­jelenthetem, hogy ezt a ha­zai építő- és építőanyag-ipar teljesíteni tudja. Az elmúlt Időszakban sajnos szinte minden évben visszatérő gond volt a rendkívüli ütem­telenség, vagyis az, hogy a lakások döntő része mind az állami szférában, mind a magánlakás-építésben a IV. negyedévben épült fel. őszintén meg kell monda­nunk, hogy adataink szerint 198G-ban ezzel a feszültség­gel még mindig számolni kell. Erőink, intézkedéseink itt még nem voltak elégsé­gesek. — A minisztérium munka­módszerének egyik alapele­me a megyei politikai, taná­csi és szakmai vezetőkkel való rendszeres, folyamatos kapcsolattartás. Úgy látjuk, hogy szinte minden megye teljesíthetőnek tartja a VII. ötéves tervi lakásépítési fel­adatait — nzzni együtt, hogy általában mindenütt kevés­nek tartják az állami lakás­építés arányát. Az érdekelt kivitelező szervezetek válla­lásai alátám;usztják ezt a megállapítást. — Időnként szenvedélyes vita folyik hazánkban a pa­neles építésről, a házgyárak­ról. Sokszor olyan társadal­mi konfliktusokat is a pa­nelra fognak, amelyekhez ennek a jó szolgálatot tett technológiának semmi köze sincs. — Nálunk a minőségi és mennyiségi lakásigény pár­huzamosan van jelen, és a panel szerepköre megválto­zik. Tizenöt évvel ezelőtt 35—38 000 paneles, nagy­elemes lakás gyártására épült ki kapacitás. 1985-ben viszont már a 18 000 darabot sem érte el az új paneles lakások száma, s reálisan számolnunk kell a további csökkenéssel. A panelt, az előregyártást azonban nem dobhatjuk ki, mert rengeteg példa van a szép, komfortot, jó életkörnyezetet adó pane­les megoldásokra. Győr, Debrecen, Miskolc, Szeged, részben Budapest is tud ilye­nekkel szolgálni. — A szakma nagy felada­ta, hogy megtalálja azokat a technológiákat, szerkezete­ket és anyagokat, amelyek Iparosított módszerek segít­ségével az űj és még újabb igényeknek megfelelően szí­nesítik a választékot. Fontos az is, hogy a vállalatok köz­vetlen piacra termeléssel is a lakásépítők rendelkezésé­re álljanak. A garancia,' a szavatosság kérdéseit taglalva Somogyi László kifejtette; Tudjuk, hogy vannak so­rozatosan beázó épületeink, technológiai problémáink egyes lakástipusoknál. A helyzet felszámolására több intézkedést tettünk. Szorgal­mazzuk, hogy paneles épüle­tek is készüljenek magas te­tővel. Ez a mi klímaviszo­nyainknak, szokásainknak sokkal jobban megfelel. Saj­nos, e tekintetben egy kissé későn ébredtünk. — A kőtelező szavatosság helyetti kötelező jótállás ügye a Gazdasági Bizottság munkaprogramjában szere­pel. Itt népgazdasági szintű áttekintésre van szükség. Végezetül Somogyi László, a tárca egyéb, tervezett in­tézkedéseiről 1s említést tett, majd hangsúlyozta a magyar építésztársadalom felelőssé­gét az ország arculatának alakításában

Next

/
Oldalképek
Tartalom