Délmagyarország, 1986. március (76. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-03 / 52. szám

Ilélfő, 19S6- március 3. Korszerűbb eszközök vállalati döntésekhez A gazdasági vezetők stratégiai döntéseinek megalapozásához úgynevezett döntési konferenciaközpontot hoz létre a Számítástechnika Alkalmazási Vállalat. Ezzel alkotóműhelyt biztosítanak a hazai vállalati vezetőknek az üzemi stratégiai megalapozáshoz, a tervezési módszerek kipróbálásához. A Számaik a vállalkozásban az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság rendszerelemzési irodájával és az angliai ICL céggel működik együtt; döntés-előkészítési módszert vezetnek be. Az alkalmazásához szükséges, korszerű mikroszámítógépeket és a technikai eszközöket az angol cég szállítja. A számítástechnikai eszközök használatához szükséges szoftvert a magyar szakemberek a londoni közgazdasági egyetem szakértőivel közösen már ki is fejlesztették. A vállalkozást az OMFB Rendszerelemzési Irodája az ilyen konferenciák rendezésével kapcsolatos tapasztalataival segíti. A döntési konferenciaközpont az idén megkezdi munkáját, lehetőséget biztosítva a vállalatoknak, intézményeknek a döntés-előkészítő munka korszerűsítéséhez. (MTI) Ifjúsági békeaktíva Vasárnap Csopakon befejeződött a KISZ KB és az Országos Béketanács által megrendezett ifjúsági békemozgalmi aktívaértekezlet. A résztvevők megvitatták, hogy a KISZ és az ifjúsági békeközösségek között milyen együttműködésre van lehetőség az ENSZ nemzetközi békeév során. Szombaton Pápán utcai békecentrumon találkoztak a város lakóival. A tanácskozáson részt vett Barabás Miklós, az Országos Béketanács főtitkára, aki a nemzetközi és a hazai békemozgalom helyzetéről, időszerű feladatairól adott tájékoztatást. (MTI) Jó vétel a lóvétel Azért a Délmagyarországot sem járatják mindenütt, mert mivel lehetne mással magyarázni, hogy a walesi herceg a hirdetés ellenére távol maradt e rangos eseménytől. Vagy neki már nem kell több jó ló, s ki merte hagyni a nap szenzációját, a bordányi lóárverést? Nem így az a gubás, csizmás algyői nyugdíjas parasztember, aki sok társával elhozta megszellőztetni pár ezer forintját. Jó harmincadiknak jutott a pénztárhoz, hogy letegye a komoly szándékot jelző ötezer forintját. Aki játszott, annak ennyi volt a belépő. Aki nem, az kibic, egy madzagkordon mögül figyelhette az egyenként elövezetett, eladósorba került jószágokat. A bordányi focicsapatnak jól megy mostanság a játék, nem is szűkölködik szurkolókban, de ennyi ember talán a rangadók rangadójára sem verődött össze. A tsz majorbejáróján két sorban várakoztak a türelmes vasparipák, lóerőiket pihentetve. Úgy látszik a gazdit jobban érdekelte a fejletlenebb, ,,gyengécske", egy lóerős előd. Nem is csoda, hogy egynémelyik megmakacsolta magát, s a végén a csipkelődő mínuszban a hazafelé igyekvő úrvezetők egyike-másika megkínlódott az indítással. 'A kék-fehér csíkos autó utasai is kívül maradtak a komoly szándékot jelző kordonon. Úgy látszik nem volt igaz az előtte jólértesültektől kiszivárgott hír, ismét lesz lovasrendőrségünk. De ők makacsul kitartottak a megszokott, fűtött Zsigulinál. Feszültség vibrált a levegőben, vajon mennyi lesz a kikiáltási ár, megéri-e kapni az alkalmon?? Igaz, a vásárban is lehet lovat venni, de hátha itt olcsóbb lesz. Tizenkétezertől huszonnyolcig terjedt a skála, tizenhárom lótól akart így megszabadulni a szakszövetkezet. Kevesebb fogat is elég, s megmaradt öt gumis kocsihoz való igavonók nyugodtan maradhatnak a jászluknál. Aki vásárban járt már, tudhatja, a vevőnek semmisem elég szép, a hibákra kell élezni a szemét. S ha bejött az alku, otthon jólesően nyugtázta, hogy ezt a csodálatos jószágot sikerült áron alul megkapni. Mert bizony ott az eladók 30 és 50 ezer körül tartják vásárról vásárra kedvenc állatukat. Egy szépségverseny zsűrije sem lehet szigorúbb, mint a lóhoz értő ember. Volt itt 12 éves fekete kanca, 5 éves herélt kese, 3 éves mén, s 2 éves fiatal jószág. — Sok érte a 28 ezer, oda már az első lába. — Öriásak az árak kérem, ha nem engednek, csak lósétáltatás, szellőztetés lesz az árverés vége. — Holnap be kell újra árazni, tízzel kevesebbre. — A vásárban egy megszorult parasztembertől olcsóbban vehetek ilyet. — Nekem kell a „Laci". — Senki többet, elkelt, leFognézőkíscrlct het befizetni a 24 ezer forintot. — Tiéd János, hétfőn viheted. A fogát meg se nézted, tán a füléről állapítottad meg, hogy nem jársz rosszul? — Minek nézni a fogát egy 5 éves jószágnak, nem kell ezt még „fogorvoshoz vinni". Lehet, hogy ennyi pénzért ajándék e vétel, s bizony az ajándék lónak nem illik megnézni a fogát. A 3 éves mént két kötéllel sem lehetett megtartani, rántott egy nagyot, s már vágtatott vissza az istálló felé. Talán ennyire megszerette a közöst, a társaságot, vagy nem sok jót nézett ki a túl szigorú ítészek szeméből? A végkifejlet nem ismert, a vágóhídról nem jöttek ide alkudni, pedig ők biztos vevők. vDe az a szokás, hogy nekik helybe vigyék a portékát. Azért van még esélyük a megmaradt paciknak. Többen mondogatták, a jövő héten bemennek az irodára, s a kikiáltási áron még akkor is megvehetik a most kinézett jószágot. Meg kell az ilyet gondolni, s ott biztos nem vernek rá az árára. Mert a ló még mindig kell a háztájiba, s a fuvarosmesterség sem veszett ki egészen. Pár méterre kiszuperált ekét, s gumis kocsit is lehetett választani. A fakerekű ekét még a téeszszervezéskor adta be a gazdája, ha még élne, ha tudná, hogy az övé, ha szüksége van rá, most 300 forintért megkaphatja. Ha nem ő, akkor más. A helybéli mezőőr gumis kocsit vett, igaz lova sincs, s itt sem alkudott. Jó lesz, az a T—4—K traktor után is, a régi, kétkerekű kocsi már nagyon rángatta a könnyű alkotmányt. Remélhetően ezt a nagyobbat is lesz mivel megpakolni a 2400 szögöles paradicsomföldön. A falutól 4 kilométerre öt-hat vagonnyi paradicsomot bizony nem lesz gyerekjáték esténként apránként elfurikázni — ha nem lóval, hát traktorral. A dorozsmai vásárt sem kell azonban féltenünk, mert eladó és vevő mindig akad, ha nem is egy órán belül és nem is tömegesen. Akik itt voltak, jórészt oda is kimennek majd: próbaszerencse. Tóth Szeles István Veszteségből nyereség Valami mozdult Kisteleken ... A Tisza-Volán kisteleki üzemegysége. Reggel hét körül, már csak egy-egy autóbusz, vagy teherkocsi árválkodik az udvaron. A többiek „kirepültek". Éveken keresztül nem úgy mentek itt a dolgok, mint ahogyan azt a vállalat központjában, Szegeden szerették volna. A fegyelemmel, a. munkaszervezéssel voltak problémák, s ami ennek természetes velejárója: az eredmény helyett a veszteség rubrikába kerültek a számok. Aztán Kistelekre érkezett egy fiatal mérnök, akinek keze nyomán rövid néhány hónap alatt a veszteségből nyereség lett. És az idei első két hónap számai is arra engednek következtetni, hogy nem álomkergetés az év végére tervezett 5 milliós üzemegységi eredmény. Nagy György a kisteleki üzemegység igazgatója. * — Jászberényből jöttem, tavaly júliusban — mondja az üzemigazgató — Hatvankilencben járműgépész szakon végeztem a műegyetemen. Szolnok megyében végigjártam a ranglétrát gyakornoktól az üzemigazgatóságig. Ismerős beosztásba kerültem ... Arról nem esett még szó, hogy nyolcvannégy végén szanálási eljárás volt Kisteleken. Ennek ellenére zárták a nyolcvanötös esztendő első felét másfélmilliós veszteséggel. Tavaly év végén ötvenöt millió forint volt az árbevételük. Egymillió hatszázezres nyereséggel ... — Mivel magyarázható a hirtelen „pálfordulás"? — Szigorú költséggazdálkodást vezettünk be — mondja az üzemigazgató —. A fuvarozásban új piacokat leltünk. Az év első két hónapjában gépkocsijaink ideális terheléssel dolgoztak. A legnehezebb hónapban — januárban — pedig túlteljesítettük árbevételi tervünket... — Ennyi lenne a siker titka? — Jelentős ipari tevékenységbe kezdtünk. Például az acéllemez-konténer gyártásába. Ezekben a hetekben negyben darabot készítünk, de újabb százra rendelésünk van. Várhatóan az esztendő végére kétszáz-kétszázötven, közepes — háromtól hét köbméterig — egységet gyártunk ... — A konténer mellett mi van még? — Megkezdtük az elektronikus, mozgatható hídmérlegek gyártását. Ez a berendezés saját fejlesztés ... — Ügy értsem, hogy személy szerint az öné? — Igen! — Nagy pénzt hozhat a házhoz... — Nem biztos. Bár nálunk a vállalatnál a vezetők érdekeltségi rendszere nagyon jó. Tehát ha jól zárunk Kisteleken, akkor én sem járok rosszul... — Mit tud a hídmérleg tulajdonképpen? — Mobil. Bárhova telepíthető. Tehát a mezőgazdaságban, akár a kukoricatábla végében is felállítható. — Teherbírása? — Ahogyan a vevő kéri! Lehet húsz-negyven, vagy akár hatvan tonnás is. öszszességében, a hagyományos hídmérlegekhez viszonyítva — beleszámítva a járulékos iberuházásokat is — olcsóbb ... — Sokkal? — Igen! Közel a felébe kerül. — S mit szól mindehhez a Mertipond? — Reméljük, még nem szerzett róla tudomást... De komolyra fordítva a szót: mi a Metripond mérlegeknél drágábbak vagyunk ... de ott betongödröt, épületet, mindent kell építeni. A miénk viszont telepíthető, ami esetenként nagy előnyt jelent. Hosszúsága hat-hétméteres, magassága negyven centinél nem magasabb, tehát kis följáróval könnyen kiegészíthető. Ugyanakkor elektronikája számítógéphez csatolható. Digitálisan kijelez, s elláttuk sornyomtatóval is. Szóval mindent tud, amit egy modern műszernek tudnia kell. — Azt mondta korábban, hogy az ipari tevékenység is több lábon áll... — Igen! Különféle csomagoló- és tároló eszközöket gyártunk — fából. Különösen nem kell csodálkozni, hisz a tárolás, csomagolás szervesen összefügg a fuvarozással. Különböző rakodólapokat is gyártunk, meg polcokat, festőállványokat. Ezeknek jelentős része tőkés exportra megy. — Mindehhez munkaerő is kell. — Most írtunk alá egy szerződést a Szentesi Városgazdálkodási Vállalattal, amelynek értelmében az asztalosüzemüket bérbe vesszük. — Van-e valami, ami bosszantja? — Azt hiszem Magyarországon általában, így nálunk is gond, hogy a számítástechnikai rendszerek adatfeldolgozásra épülnek, és nem kapcsolódnak a termelés folyamatához. Sokszor fetisizáljuk is a számítástechnikával kapcsolatos dolgokat. Egy példa erre a mi szakmánkból: munkahelyeimen már hat éve próbáltam keresztülverekedni — eleddig kevés sikerrel —, hogy olyan menetlevelet vezettessünk, amelyet gépi úton tudunk olvasni. Jelenleg Magyarországon napjában több százezer menetlevelet kézzel kódolnak, majd lyukszalagra teszik, s csak utána a gépre ... Tehát a sok évtizedes technológia keveredik a viszonylag újjal. Pedig a gyorsolvasókat kitalálták már. Lehet kapni a kereskédelemben — nem is drágán. Csak megfelelően szerkesztett menetlevél kellene hozzá. Sajnos merevek vagyunk, és azt mondjuk, hogy a hagyományos menetlevél nem alkalmas a gyorsolvasásra. És maradunk a réginél. Szabó Pál Miklós Kétezer látogató — A háztartás csak „alibi" — Érdemes befűteni Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy megfessük a család hétvégi pillanatképét. Legtöbben ilyenkor szakítunk időt arra, ami hét közben minduntalan elmarad: rendet teszünk magunk körül, kitakarítjuk a lakást, kimossuk az egész heti szennyest, és megfőzzük a hét végére valót. Erős beidegződések diktálják, hogy a hét utolsó napjait otthonunk falai között éljük le. S ha minden készen van, legföljebb ferdére üljük a gerincünket a tévé előtt, s fáradtabban kezdjük a hetet, mint ahogyan ott hagytuk a régit. Népművelők „kesergője" jut eszembe ilyenkor. Művelődési házak gazdái panaszkodnak, hogy ha testüketlelküket kiteszik is, akkor sem mindig érdemes befűteni, világítani, ügyeletet tartani: sokszor olyan kevesen koptatják a kultúra házának küszöbét. (Mintha „okultak" volna ebből az elmúlt hét végén. Sok helyütt hiába kerestünk szombat-vasárnapi programkínálatot. A pénteki körtelefon sem hozott rózsásabb eredményt. Hét — találomra felhívott — intézmény közül, mindössze egyben válaszoltak úgy, hogy kinyitnak a hét végén.) A valóságban azért nem ilyen lehangoló a kép, hiszen végül jó példáért sem kellett a szomszédba menni. Az Ifjúsági Házban gyermekfoglalkozásokkal, a múzeumban Mátyás király meséivel, a Juhász Gyula Művelődési Központban háromnapos „Családi hét végével" várták Családi hét vége az érdeklődőket. Mi az utób. bi mellett döntöttünk ... öles megállítótábla és hangos gyerekzsivaj kalauzolt bennünket az emeleti nagyterembe. Farsangi maszkkészítés közben leptük meg a közel hetven résztvevőt: gyerekeket, anyukákat, apukákat. Juhász lmréné. a művelődési központ igazgatója zsibongó gyerekgyűrűből került elő „fogadásunkra": — Három évvel ezelőtt kezdtük el ezt a programsorozatot. Azóta havi egy alkalommal a családoké az egész ház. Az ötlet akkor született, amikor általánossá vált az ötnapos munkahét. A családokat arra szeretnénk megtanítani, hogy a megnövekedett szabadidőt hogyan lehet értelmesen, hasznosan eltölteni — úgy, hogy gyerek is. felnőtt is jól érezze magát. Arra gondoltunk, megpróbáljuk a szülők életébe is visszalopni a játékot. Háromévi folyamatos munkájuk bizonyítja, hogy életképes próbálkozásba kezdtek annak idején. Igaz, eleinte talán többen megfordultak a rendezvényeken, de most sincs okuk panasz-ra. Egy-egy családi hét végén közel kétezren lépik át a ház küszöbét. Az érdeklődés persze függ a programoktól és a legnagyobb „konkurencia", a televízió kínálatától is. — Milyen programokat kínálnak ezen a hét végén? — Pénteken három alkalommal Kemény Henrik bábszínháza Vitéz László kalandjait mutatja be a kicsiknek. Estére a felnőtteket invitáltuk Tóth Árpádemlékműsorra: sikerrel. Szombaton tíz órától farsangi maszkokat készítünk, a másik teremben pedig Csizmazia György a természeti katasztrófákról tart előadást. Délután mókás-játékos jelmezbál a kicsiknek, majd Video-diszkó a nagyobbaknak. Vasárnap pedig mesefilmvetítés. Helyet adunk még hét végén a nyugdíjasoknak, az éremgyűjtőknek, sőt egy osztálytalálkozót is „beengedtünk" a klubba. Megkérdeztük a legilletékesebbeket, a résztvevőket is. Berényi Lászlóné két csimotájával, Brigittával és Barbarával Újszegedről jött. Megéri ekkora utat megtenni? — Természetesen. Most csak a sajátjaim vannak itt, de sokszor összeszedem a rokonságból is a gyerekeket — játsszanak ők is. Jó lenne, ha sokkai több helyen, többször lenne hasonló program. A kisebbik lányom példájából tudom, milyen hasznosak ezek a játékok: az óvodában mondták. sokat fejlődött a kézügyessége az utóbbi hónapokban. Sok szülő a háztartásra hivatkozik, azért nem hozza el a gyerekeit, de szerintem ez csak alibi. Ha hét közben jól osztjuk be az időt, kevesebb tennivaló marad a hét végére és több idő a kikapcsolódásra. játékra. Ez pedig nemcsak a gyerekeknek jó. A délelőtti foglalkozást Novákné Cseh Ibolya vezette, aki „civilben" óvónő, nem esik messze mesterségétől a gyerekekkel való játék: — A művelődési központtal tízéves a kapcsolatunk, a báb- és maszkkészítéssel még ennél régebbi. Művészeti gimnáziumba jártam, szobrász szakon, azóta szív. ügyem a bábkészítés. Sajátos bája, varázsa van ezeknek a figuráknak. — A videojátékok. ar automata herkentyűk korában mi vonzza a gyerekeket ebben az egyszerű, maguk csinálta játékban? — Éppen az, hogy ez az ő kezük nyomát őrzi. Hazavihetik, nagy becsben tarthatják. Sajnos, sok szülő nem engedi meg, hogy otthon is papírt vagdossanak, ragasszanak. Attól félnek, hogy bepiszkítják a lakást. Kevesen gondolnak arra, hogy egy gyerek számára is az a legnagyobb boldogság, ha láthatja munkája eredményét. úgy tűnik, mindössze furfangos népművelői ötletekre (és némi pénzre) van szükség ahhoz, hogy érdemes legyen hét végén is tárt ajtókkal várni azokat, akikről talán túl könnyen lemondunk olykor. ' Hiszen egyre többen vannak olyanok, akik a tévénézés, a passzív semmittevés helyett az efféle szervezett, hasznos szórakozást részesítik előnyben. S akik most jól érezték magukat, legközelebb sem maradnak otthon R. G.