Délmagyarország, 1986. március (76. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-17 / 64. szám
8 \ Hétfő, 1986. március 17. Biotechnológia: van is, nincs is 1. A „haszontalan biomassza MM Kecskemét, 1986. februárja. Soros elnökségi ülését tartja a Magyar Kereskedelmi Kamara Dél-Alföldi Bizottsága. Az éppen aktuális teendők egyeztetése és a munkaterv megbeszélése után szólásra emelkedik Prohászka Ottó, a Csongrád Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat igazgatója, hogy a biotechnológia helyzetéről beszéljen ... Hogy kerül a csizma az asztalra? Azaz mit „keres" a biotechnologia ügye a Magyar Kereskedelmi Kamaránál — kérdezem előbb magamtól, majd rá egy . hétre Prohászka Ottótól, Szegeden, a vállalat Hajnóczy utcai központjában: — Felszólalásom célzatos volt — mondja az igazgató, aki egyben az úgynevezett Biológiai Kutatást és Termelést Koordináló Bizottság tagja. (Ezt a bizottságot az elkövetkezendőkben még gyakran emlegetjük.) — Azt határoztuk el, hogy a kamara segítségével tájékoztatjuk a tagvállalatokat a biotechnológiai kutatások helyzetéről. Megadjuk a szükséges információkat, felkérjük őket, hogy kapcsolódjanak be a munkába. Bizottságunk feladata ugyanis a kutatás és a gyakorlat, a termelés közelítése. A mezőgazdaság, egészen pontosan a Teszöv rengeteget segített: a kutatásokhoz partnereket közvetített. Most már az ipart is rá kell ébreszteni arra, hogy milyen gondok vannak ... * Prohászka Ottó, és a beszélgetésen még jelen lévő dr. Molnár József, a SZOTE Mikrobiológiai Intézetének egyetemi docense, a bizottság titkára ezt követően javasolták: ássam bele magam a biotechnológiai témákba. - Szerintük megérne egy misét a helyzet elemzése, mert jelenleg Magyarországon, a Dél-Alföldön, ezen a földrajzi meghatározáson belül is Csongrád megyében a legkedvezőbbek az adottságok a jövő kulcstechnológiájának kifejlesztéséhez. 'Ám amennyiben nem következnek be döntő lépések, félő, hogy mások leköröznek minket. Ezen a nyomon indultam el aztán. Úgy, hogy mindvégig igyekeztem hű maradni eredeti elképzelésemhez. Tehát nem bonyolódok bele szakmai kérdések kifejtésébe (ebben az is „segít", hogy nem vagyok biológus), nem leszek elfogult egyes kutatási területekkel szemben, s végig kívülálló maradok. Akár laikusnak is tetsző kívülálló, aki egyszerűen azt kérdezi meg, hogy most van-e biotechnológia a DélAlföldön, vagy nincs, ha pedig van, akkor miért nincsenek „termelő" eredmények, vagy ha vannak, akkor azok mit hoznak a konyhára. * Kezdjük a legelején, a definíciónál. Mi is az á biotechnológia? „Tudományos és mérnöki elvek felhasználása különböző nyersanyagoknak biológiai úton történő átalakítására, gyakorlati rendeltetésű javak nyerése céljából" — így a megfogalmazás. Tehát a biotechnológia kimondottan gyakorlati rendeltetésű tudomány, egyfajta „beavatkozás" a természet rendjébe. Egyaránt gyökerezik a biológiában, a kémiában, a fizikában, a műszaki tudományokban, ezért azt mondjuk — interdiszciplináris. Nem olvastam egyébként olyan anyagot, amely ne utalt volna ősrégi eljárásokra — ma a biotechnológiához soroljuk őket. Hadd meséljem el én is, hogy a sumérok és a babilóniaiak már 6 ezer évvel időszámításunk előtt mikroorganizmusokkal — élesztővel — erjesztettek, s előállították a sört. A történelem előtti időkben ismerték a kenyér kovászos kelesztését, ezek szerint őseink modern eljárásokat alkalmaztak. S napjainkban? A kutatók a biotechnológiai eljárások során teljes élű sejtekkel vagy azokból származó enzimekkel végezhetnek el bizonyos kémiai reakciókat. Technikai szempontból ilyen célokra legalkalmasabbak a mikroorganizmusok, mivel általában könnyen tenyészthetők. rendkívül gyorsan szaporodnak és genetikailag jól manipulálhatók. Mondani se kell, hogy a biotec hnológ ia alkalmazása az egész világon korparanccsá vált. A műszaki-tudományos eredmények alkalmazása alapvetően meghatározza egy ország termelésének szerkezetét, s egyben helyét a nemzetközi munkamegosztásban. Jelenleg a fejlett tőkés országok előbbre vannak a biotechnológia alkalmazásában — a 70-es évek második felétől hatalmas összegeket fordítottak a benne rejlő lehetőségek kihasználására. Ezen a területen is keletkezett egy olyan rés Nyugat és Kelet-Európa között, amelynek a ..felszámolásában" közreműködhet Magyarország, szűkebben a Dél-Alföld tudományos ereje, szellemi tőkéje. Mindennemű adottság — úgy tűnik — megtalálható e térségben. *. S hogv melyek ezek az adottságok? Van nagy tömegű biomassza, amelv évről évre újratermelődő alapanyagot biztosít a további hasznosításhoz, a magasabb feldolgozottságú, értékesebb termékek előállításához. (Bibmás.'tzának nevezzük összefoglalóan a biológiai eredetű anyagokat, mint a növényeket, a növényeket elfogyasztó állatokat, valamint az ipar által feldolgozott növényi és állati eredetű termékeket. A biomaszszához tartozik tehát a szalmától kezdve a kukoricaszáron át az összes vágóhídi melléktermék A bioteenológia feladata áz. hogy valamit kezdjen velük, csináljon, mondjuk „aranyat" a szalmából. s ne könyveljük el őket „haszontalan" hulladékként, amitói meg kell szabadulni. bármi áron, mondjuk égetéssel). A becslések szerint egyedül Csongrád megyében 700 ezer tonna biomassza nem hasznosul a lehetséges, illetve a szükséges mértékben A biomassza mennyiségét még növelni is lehet a térségben. hiszen a Dél-Alföld adja az ország mezőgazdasági termelésének területi nagyságrendet meghaladó arányát. Itt a legmagasabb a napsütéses órák száma, a növénynemesítésben élenjárnak a helyi intézmények (Szeged, Kecskemét, Szarvasi. a JATE és a SZOTE biológiai, mikrobiológiai, genetikai tanszékein jelentős kutatások folynak, valamint az élelmiszeripari termelés (konzerv, tej. hús. paprika, malom) is erre a területre koncentrálódik. A biotechnológia szempontjából külön is ki kell emelni a Szegedi Biológiai Központ, a Gabonatermesztési Kutatóintézet és a Szegedi Élelmiszeripari Főiskola tevékenységét. S ha visszatérünk az eredetileg felvetett kérdéshez, hogy mi van, és mi nincs, akkor azt mondhatjuk: minden megvan, amit természeti és tudományos háttérnek nevezhetünk. Fekete Klára (Következik: 2. Titkárnő nélküli bizottság) Tavasz van, gyönyörű... Művészeti virágbontás MÁRCIUS 14., PÉNTEK DÉLUTÁN. Lélek és forma: ezt a lukácsi idézetet választotta címéül az a Magyar Nemzeti Galériában rendezett monstre tárlat, amelv a magyar művészet 1896 és 1919 közötti szakaszát méri föl, szinte teljes képet nyújtva a korszak festészetéről, szobrászati kisérleteiröl, építészeti törekvéseiről, iparművészetéről. A gödöllői szecesszióé a nyitódátum, a nagybányaiaké a zárókő. S a kettő között — szó szerint és átvitt értelemben egyaránt — virágzik a szecesszió. Az a stílusirány, mely manapság világdivat. inspiráló, öntörvényű, de sokáig mostoha sorba kény szeri tett kifejezésmód. Néhány éve indult az a hatalmas művészettörténeti vállalkozás, mely a hazai művészet történetét dolgozza fel marxista szemlélettel, a kutatások mai teljességét szintetizálva A sorozat első darabja éppen e korszak panorámája — volt hát/tudományosan feldolgozott háttér —, dg egy kiállítás mégiscsak más. S erre érzett rá nagyszerűen a két rendező. Eri Gyöngyi és Jobbágyi Zsuzsa A torontói világkiállítás magyar részlegének rekonstruált kapuján juthatunk a várbeli kiállításra, a palota egy része szecessziós ruhát öltölt. a szazadforduló hangulatai idézi, miliőjébe invitál, bemutatva a századforduló divatját, bútorait, használati tárgyait, utcai falragaszait. Az építészettel reprezentált szellemi törekvések rekonstrukcióját éppúgy eb végzi a tárlat, mint ahogy utal a műalkotások gyökereire. a művészi magatartásformákra, azq&ra a kísérletekre, melyeknek célja élet és művészet artisztikus egysége. Természetesen ott láthatók ezen időszak legkiválóbb alkotói: Rippl-Rónai József, Nagy Sándor, Lajtha Újra Petőfi-rock „Fényes álom volt ez az egész nap ..." Március tizenötödike Petőfi napja, az ifjúság ünnepe. Mégis épp az egyetemről hiányzott a méltató műsor hosszú éveken át. 1973-ban az egyetemi színpad a Petöfrrockknl ünnepelt. Az azóta legendássá nőtt elöadas nyomdokain haladt a 8.15-ös színházi alkotóközösség, amikor megemlékezett a jeles napról. Benépesült az Ady téri auditórium maximum szombaton reggel 9-kor; a későnjövök már alig találtak ülő helyet. A 16 szereplő három szor ismételte folyamatosan a mintegy fél órás programot, egyre inkább magával ragadva a közönséget Mind többen kapcsolódtak be a refrénekbe, apró gyerekek doboltak a padok tetejen, s bizony volt, aki elpityeredett — a lelkesedéstől Samu Attila, a 8.15-ös csoport vezetője: A „legegyszerűbb" anyagra, Petőfi naplójára és három márciusban írt vérsére támaszkodtunk. Szupernyolcas filmen láttuk az eredeti műsort úgy február végén. Két heten át minden este ezzel foglalkoztunk. Megkértük Vági Lászlót, aki annak idején a zenét szerezte; álljon közénk. Vági László: Meghatott a lelkesedésük. Ugyanazt éltem át velük, mint a régi színpadosokkal. S nem puszta felmelegítés volt: ez az előadás, ez az érzés ma is aktuális. Bizonyítja, hogy most sincs kevesebb az ilyenfajta „tiszta" emberből, csak rájuk kell találni. Ez a korosztály is érzi, hogy nem tudunk méltóképpen ünnepelni, legtöbbször üres formaság, amit csinálunk. Most a maguk egyszerű, manipulálatlan módján állítottak emléket, megpróbálták saját érzéseiken átszűrni Petőfi élményeit, az ő vértelen forradalmát Felemelő volt a zárókép: a szereplök kézen fogták, maguk közé invitálták a nézőket, együtt énekelték a Nemzeti dalt. Délután folytatódott az ünnepi program: a Balázs Béla Stúdió mutatkozott be. A stúdió kiállításának megnyitója után Durst Györgygyei beszélgettek, majd videofilmeket vetítettek: Jeles András színházi csoportjának előadásáról. Bódy Gáborról. Este Szilágyi Ákos filmkritikussal találkozott a közönség. V. E. Béla, Lechner Ödön, Kós Károly — de a kismesterek is. Olyan szenzációk várják az érdeklődőket, mint egy dalmát tengerpartot ábrázoló, eddig alig ismert Csontváry-kép, vagy RipplRónai közelmúltban restaurált nagyszerű festménye, a Lányok a kertben. Ez a visszatekintés nagyon is a mi mai feladatunk S nem csupán művészetünk történetének jobb megismerése, de nemzeti múlttudatunk tisztázása miatt is. MÁRCIUS 15., SZOMBAT DÉLEtOTT. A Belvárosban igazi tavaszi hangulat. A Nap is elő-előbukkan, igazán könnyű eldönteni, ki a magyar és ki jött külországból a művészetek tavaszi seregszemléjére. A mieinken ott a nemzetiszínű kokárda, még a Váci utcai „parfümshop" is piros-fehér-zöld kirakatot készített. Utcai zenészek, szabadtéri produkciók. gyermekrendezvények — tavaszi zsibongás. A zászlók közt ott a fesztivál címeres fehér lobogója, s az embléma virágtrikolórja is a nagyszerű hangulatot erősiti. Tavaszi virágbontás — igazi vendégjárás. Mintegy ezer rendezvény várja az erdeklodöket, a hazai művészek mellett külföldiekkel és külhonban élö magyarokkal. A műfaji paletta is gazdag, a komoly zenei koncertektől a bohócünnepig, a Színházi premierektől a kiállításokig, a táncháztalálkozótól a reneszánsz bálig. A Csók Galériában egy testvérpár vendégeskedik. Csavlek András festőművész és Csavlek Etelka keramikusművész közös tárlata bizonyítja a közhelyszerű tételt: két testvér is homlokegyenest más módon reagálhat a világ dolgaira. Csavlek András tragikus alkatú festő. Kozmikus tereibe ittott szervez — izgékony színfoltokból — a tragikum sejtelemállapota egy korpuszt vagy egy minotauruszi. Csavlek Etelka, akit a nyáron Szegeden a Varázsfuvola Paminájaként láthattunk-hallhattunk, most szellemes és vidám kerámiaszobrocskákkal jelentkezett. Azt mondja ezekről a színes és kedves figurákról: „szóljanak rólam műveim, amelyekbe beledolgoztam jókedvemet, gondolataimat a világról, s bennük van életés zeneszeretetem. Törekszem megmutatni azokat a vidám, paradox helyzeteket, amelyekben mindenki benne találhatja magát, ha nem kellő önismerettel, öniróniával cselekszik. Bennem a zene formákat ölt, az én figuráim muzsikálnak, így hát mindkét művészetet szolgálom, mindkettőt élem, mindkettő én vagyok " Almásy Aladárt a legfrissebb hazai grafikusnemzedék fenegyerekének ismertük. Már képrímeivel irritált — a címadás és az eredmény viszont kétségtelenül tartalmi tényezővé vált A mostani, a Dürer Teremben látható bemutató éppen ezért csalódás A lelki smirgli és groteszk polgárpukkasztás csak nyomaiban van jelen — Elvárta az ősztől, hogy tegezze, Fejszével ötvözte testét a hű gereblyés —, most inkább színezett rajzot és igencsak színes festményt rak régimódi keretekbe, romantizál, finomkodik, historizál, néha barokkoson terjengős. Sejtelmes asszonyportrék, fájdalmasan szomorú nosztalgiák ezek — idegenek a dolgokat felülről szemlélő Almásytól. Reményünk egyik képeimé: És ismét eljön közénk, hogy felszegezze magát. Akkor újra tegeződünk. MÁRCIUS 15.. SZOMBAT ESTE. Az ember, akit Jézusnak hívtak, a művész, akinek Markó Iván a neve — kettejük csodájának lehetett részese a budapesti Sportcsarnok többezres közönsége. Egy terrortámadás géppuskasorozata után álmodja újra Markó a maga Krisztus-legendáját. Azt kereste, hogy a történelem folyamán oly sokféleképpen értelmezett bibliai történet mit mondhat a ma, 1986 emberének Markó elmondta, hogy értelmezése három fő vonulatra épül: Jézus megtalálta az emberiség szenvedéseire a gyógyító írt, a szeretetet és türelmet, ezek azonban a történelemben nem tudtak igazi hatóerővé válni; hatalom és egyén itt is — mint több más győri produkcióban — egymásnak feszült; s végül annak a felismerésnek tragikus felmutatására vállalkozott, hogyha az ember hisz valamiben és ;ud is valamit, előbbutóbb iszonyatosan magára ma ra d. Liszt Krisztus-oratóriuma az inspiráló zene, ezt dúsította Markó egy mai görög zeneszerző, Xenakisz — n Médeiához irt — kisérözenéjével és Sosztakovics XI. szimfóniájának 2. tételével. Nem történetet mesél el, hanem a komplex táncszínház nyelvén azt a víziót osztja meg velünk, mely Jézusról benne él. A getsemáni kertben — Krisztus utolsó éjszakáján — megálmodja a jövőt. A történelmet, mely visszaélt nevével a kercsztísháborúktól az erőltetett menetekig. Végül — gyerekek, új tanítványai segítségévéi — mégiscsak felemeli a keresztet, hirdetve, nincs "eszve minden remény . . MÁRCIUS 16., VÁSÁRNAP délelőtt. Jól tette a Magyar Televízió, hogy néhány nappal ezelőtt bemutalta az Amerikában élő 80 éves művésszel, Kepes Györggyel készített beszélgetést. SoKaka', hozzásegíthet a vigadóbeli kiállítás „feltöréséhez". Mert a művész nem adja könnyen magát. Rendkívüli feszültségű, XX. századi gondolkodású, néha romantikusan érzékeny Kepes 5 ami a legfontosabb: kísérletet tesz tudomány és művészet, azaz ráció és lélek egymástól elvadított párosának összebékítésére. S ez nem is kevés. Mikor ezeket a sorokat diktálom, még előtte vagyunk a Mátyás-templombeli koncertnek, ahol a Szegedi Szimfonikus Zenekar és a Délép Zenebarátok Kórusa Liszt Koronázási miséjét es Kodály Budavári Te Deumát mutatja be, Oberfrank Géza vezényletével. Annyi azonban bizonyos minden jegy elkelt Tandi I.ajos Uj belyeg A Magyar Posta a vakok iránti figyelem felkeltése érdekében március 20-án, csütörtökön Humanitás elnevezéssel új, 4 forint névértékű bélyeget bocsát forgalomba. A bélyeget Oláh György grafikusművész tervei alapján több színű ofszetnyomással az Állami Nyomdában készítették A bélyegképen vakvezető kutya látható, nyakörvén (Vöröskeresztemblémával. A bélyeg bal oldalán Braille-írással is látható a Humanitás felirat. A megjelenés napján első napi bélyegzőt hasznainak a kijelölt postahivatalok