Délmagyarország, 1986. március (76. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-17 / 64. szám

8 \ Hétfő, 1986. március 17. „Nem tudok nemet mondcmi..* ..Javítással kapcsolatos •ügyekben a másik kapunál tessék csengetni a lábián jelzett időben." „Magyar Autóklub. Karburátor ja vitás. Nyitvatartási hétfőn, szerdán és pénteken 9-től 1(1 óráig. Telefon: 21-221",. órára érkezek. Köszönöm a lü relmél." Az idézetek 'Móravárosban, a Szél utca 55. számú háromtáblás házról valók. A tájékoztatás pontos, az utolsó mondat emberséges. Csöppnyi figyelmesség, semmibe sem kerülő udvarias ság. bizalmat kölcsönöz a mester iránt. * De ki ö? Tombácz Antal, az autóklub szerződött dolgozója, a mini műszaki állomás nem főállású vezetője. Mindössze .1(1 éves. de már három éve rokkant nyugdíjas. Motorszerelő, de kifogott rajta a saját „motorja", a szive. Hosszan tartó kezelés, szanatórium Balatonfüreden és Dcszken, végül idő előtti nyugdíj, idegeskedés nélküli munkaterápia. Szombat van, mégis nyitva az állomás. A mestert egy Skodában találom, szelepet állit, gyújtást és természetesen porlasztót. Jól. A kocsi gazdája tanú erre: — Köszönöm a munkáját Tombácz úr. Olyan most a gépem, mint egy svájci óra. Két autó között jut idő beszélgetésre. — Kitűnően felszerelt a műhely, s mint hallottam jól dolgozik. Mennyiért? — Fizetek előbb nyolc és fél ezer forintot, abból kapok ,? ezer HM-at fizetésként. Az autóklub rendezi az K/,TK-mat, világítást, általában a rezsit. — Drága szakember? — Nem tudom. A hivatalos árjegyzék szerint kell kérnem a munka árát. — Tudomásom szerint csak klubtagoknak javít. Ha „külső" keresi, elküldi? — Nem engedi meg az emberség. Sőt. a régi .kuncsaftok ma is felkeresnek, senkinek nem tudok nemet mondani Már húsz éve szerelő vagyok, rengeteg az ismerős és a jó barát. * Csörög a telefon. A másik végét nem hallom, csak a kérdéseket. — Most nem indul? — Ja, máskor jó volt. — Ha most eljönnek, megcsinálom töltik az akkut feltöltődön, jöjjenek, a jövő héten már be vagyok táblázva. Persze, szombat, nem baj, néhány napig bezartam, pótolni kell a kiesést. Várom önöket, viszont hallásra! * I'olytaMuk a beszélgetést. Arra voltam kíváncsi, havonta hány vendége van? — .10—10 autót javítok átlagban. Megcsinálok mindent, ami a szolgáltatási körbe tartozik, kivéve olyan munkát, amihez speciális berendezések kellenek. Az igazsághoz tartozik, hogy engem elkönyveltek karburátor-szakértőnek, s így általában ezzel foglalkozom. — Újított is. Kérem, beszéljen erről. — Bocsánat, majd később, megjöttek a Ladával. Hallgatózom, hallom a diagnózist. „Ez nem akkubaj. Mennyit futott a kocsi? Tizenötöt? Megnézem a gyertyákat. Mikor állítottak szelepet? Még nem? Beállítom, de leveszem a porlasztót is." Így történt. Kisvártatva az almazöld ezerkettes új gyertyákkal, beállított szelepekkel, gyújtással, porlasztóval készségesen engedelmeskedett műszakiakhoz nem értő gazdájának * — Hol is hagytuk abba? Igen, az újításnál. Füredi utazásom előtt Vásárhely felé menet kigyulladt az orrom előtt egy vadonatúj Zsiguli. A szanatóriumban eszembe jutott, s mivel bőven Volt időm, kerestem a tűz okát. Elmentem ott egy szerelőhöz, kértem kölcsönbe karburátorfedelel. és kezemben forgatva törtem a fejem. Sikerrel. Nézze ezt az egyszerű szerszámot, ezzel megoldottam a gondot. Pontosan elmesélte Tombácz Antal, hogy mit tud a szerkezet. Megértettem, de a műszaki „mesével" nem untatom az olvasót. lényeg: a benzincső csapját kell más formájúra, menetesre cserélni. Ezzel kizárt az üzemanyag-szivárgás, így a benzin nem csorog a generátorra, ahol szikrától begyulladhat. * — Uram, már több helyen jártam, de önhöz küldlcK, mert nincs alapjáratom, s X. Y. azt mondta, ha maga „ránéz, akkor rá van nézve". Ugye megcsinálja? — kérdezte aggódva az újabb vendég. Az autó bordó volt, és 20 éves Opel Kadett. Idő hiányában nem fogott hozzá a porlasztók specialistája, de közölte: nyugodjon meg, jó lesz a kocsija. — Miért biztos ebben? Nyugati porlasztó, talán nem is ismeri . .. — Minden karburátort ismerek, volt idom két évtized alatt megtanulni. Ha mégis akad gond, nem tudom a beállítási értékeket, segítenek a budapesti, hivatalos, de baráti kapcsolatok. — Értem. Az autóklub rókusi telepén évente 2 millió 100 ezer lót intőt forgalmaznak. A negyében létrehozott mini műszaki állomások (tíz létezik) 700 ezret. Bevált a kezdeményezés, sót, energiatakarékos is, hiszen nem kell 5li—60 kilométerről Szegedre autózni (és vissza) szelepállitáséit. a klubtagoknak járó szolgáltatásért. Acs S. Sándor Szabadkai pillanatok Hely, idő, hangulat — Jó napot kívánok. Nem tudom, tudják-e, a városháza üvegablakain kiknek a képe látható? — Rákóczi, SZent István, Szent László, Deák Ferenc, Ferenc József, a sorrend nem biztos. Ott van még Kossuth és Mátyás király is. — És azt, hogy szombaton mit ünneplünk? — Nálunk nemzeti gyásznap volt, Olof Palme temetése miatt, egyébként március 15-én az 1848-as forradalomra emlékezünk. — És ónök? Látom, Szegedről jöttek. Tudják, kiket ábrázolnak az üvegablakok a városházán? — Honnan tudnánk? — Mióta járnak Szabadkára? — Évek óta. De vásárolni jövünk, a városházán még nem akadt dolgunk. — Otthon ünnep van. Március 15. Mit ünneplünk? — A forradalmi ifjúsági napokat. Petőfit. Meg a Tanácsköztársaságot Két hétig egyfolytában * A szabadkai Népszínházban Dávid Gothard (Anglia) rendezésében Barker • A kastély cimü darabja. A zsinagógában a Siptar cimü darab előadásán Jónás Gabriella élete első szerb szerepét játssza. A Napóleon-konyak ára majdnem változatlan. A Szabadkai Városi Könyv tárban Kosztolán.vi-bibl iog ráliut kaptam emlékbe Kiállitótermükben a nőnap tiszteletére három festőművésznő alkotásai láthatók. A könyvesboltban katonás rendben Berzsenyi, Mikszáth. Janus Pannonius, Gárdonyi és mások A másik polcon mesék. Móra Kiadó, Fórumkiadás. A könyvtárnak — egyezmény értelmében — január óta kapnia kéne a Délmagyart, sajnos, nem érkezik meg. A Kincskereső, az Élet és Tudomány viszont ott van a polcokon. Drágább lelt a rágógumi, az Eurokrem és a Yassa dzseki. * Az ócskapiacot szakadó esőben néztem meg. Vízcseppek kopogtak a vajon, sajton, toccsantak a farmernadrágokon. A tömeg hatalmas, ázott masszaként hömpölygött a standok között. A szendvicsvaj 200 dinár, a trappista sajt 1500, a negyedkilós Omnia 1X00. De itt minden van. Felhúzható bizgentyü, forgó-morgó herkentyű. pöccenthető pöccentyű, kallanthaló kallantyű. Ha magyar rendszámú autó érkezik, még ki sem szállnak a bent ülök, máris megrohamozzák őket. Általában van is náluk legalább egy kis dió, szappan, dezodor A helyükbe aztán konyak, farmer vándorol. A nemzetközi zsongásban bábeli nyelvzavar. Bár legtöbben már egyformán eligazodnak a három leggyakoribb nyelvben. Valaki szőrmét keres. „Nem hoznak a lengyelek, mostanában azért nincs." Egy másik farmert választ „Na, még egyet, eladásra, kedves ' Az egész városban nincs ananászkonzerv, banán. Itt van. Az asztalkákon békés egymásmellettiségben szappanok, kávék, vajak, dunakavicsok, fehérnemük. — Honnan jöttek-' Katovicéből Megéri' — Meg hát. Bár régebben még jobban megérte. — Mit hoznak? — Vasalót, piperecikkeket. — Amit itteni boltokban láttam, azok jobbak is, tetszetősebbek is. Mégis? — Mégis. Haza aztán azt visszük, amit itt vettünk. Mert tényleg jobbak. Otthon az kel el. Az eső szakad. A tömeg hömpölyög. Cuppog alattunk a sár. Forint és dinár cserél gazdát egy helyen. „A forint vizesen is csak forint" — jegyzi meg valaki. Nyilván ugyanígy van ez a cipőkkel, viaszosvászon terítőkkel, csokoládékkal, akármikkel Hiszen az európai mércével mérve is az egyik legforgalmasabb bolhapiac. Ha az eső esik, ha a pénz értéke * A buszon tolongás. Mindenki haza akar jutni. Leghátul hároméves forma kisfiú az édesanyjával. A srácot semmi nem izgatja, önfeledt, csevegős, baráJkozó. öt nem idegesíti a várható vámvizsgálat. A határőrnek boldogan kiabál: Katona bácsi! Nem hallod? Cia! „Katona bácsi" nincs még húszéves, tartaná magái, de szigorú arckifejezése megrándul, elmosolyodik. Aztán leszáll, vámos jön, érdeklődik, kinek mije van. Senkinek semmije. Kisfiú büszkén: Mi naon cok mindent vácároltunk ám! Az egész busz felszabadultan nevet A vámos is Aztán hazaérünk. A szabadkai városháza piros-l'ehér-zöld üvegablakait megnézni? Talán majd legközelebb Regös Éva Ha nem „babra" megy a játék... Március 15-én, szombaton Szegeden, a 600. Számú Móra Ferenc Ipari Szakmunkásképző Intezetben rendeztek meg a Szakma Kiváló Tanulója országos versenyt, villamosipari szakrajz, munka- és környezetvédelem tantárgyakból. — Kik jöttek már vissza a városnézésből... a Hairjegyekbül még ötvenet rendellünk. a kísérőket is kérdezzétek meg, kéi:nek-e ... az ebéddel minden rendben. . . .? — Elnézést, én a szakmunkástanulók versenyét keresném . Nem tudom, jó helyen . . . — Kerüljön beljebb, rögtön jön az igazgató elvtárs is, csak a buszok egy kis. türelmet. No, akkor mégsem az utazási irodába keveredtem. Egyelőre jobb, ha várok. Hogy a hatalmas sürgésforgás, a csatazaj mögött milyen komoly „vendéglátós" munka folyik, arra csak később jöttem rá. Hiába no, egy országos eseménynek otthont adni nem kis feladat. A szegedi házigazdák pedig igazán vendégszeretőek. Hogy tanulni eljónnék-e ide azt még nem tudom, de vendégnek akármikor Közben rendre érkeznek a meghívottak, a zsűritagok: OP1tól. SZOT-tól, tanácstól, iskoláktól. Hofgesang Péter igazgató is megérkezik. A házigazdát azonban nem könnyű tollvégre kapni. Valóságos kis „oktatási konferencia" alakul ki sebtében az irodában. Gyanítom, felér néhány értekezlettel. Legalábbis én megtudok egyet s mást a szakmunkásképzés eredményeiről, gondjairól. Nincs idő a faggatózásra, indulni kell a megnyitóra. A KISZ-klubban igencsak forró a hangulat, dugig megtelt, ötvenhárom versenyző jött el az ország minden szegletéből — a megyei versenyek győztesei. Szülök, kísérők szoronganak a falak mentén. Megszólal a Himnusz. . az izgalom alább hagy .. . vigyázzban áll mindenki, mint a cövek. Barta József, a megyei tanács környezet- és természetvédelmi titkára ünnepélyesen megnyitja a versenyt. Az emelkedett pillanatok után az igazgató is szólásra emelkedik. A szülőket invitálja, míg gyermekeik versenyeznek, szívesen megmutatnák az intézet korszerű tanműhelyeit, a busz az épület előtt várakozik. . városnézésre, színházba is szívesen látják őket. Közben megkezdődik a vetélkedés. A zárt ajtók mögött tenyérizzadás, fejtörés. Rajzeszközök kerülnek elő, néma csend, mindenki dolgozik . . nem „babra-' megv p. játék. Egy kis pihenő jut a szervezőknek, a zsűrinek, rendezőknek. Most kell „elkapni" a házigazdát. Hamar a szakmunkástanulók tehetséggondozására terelem a szót: — Nem szeretem ezt a kifejezést, olyan „kampány"íze van. Ez a munka pedig a szakmunkásképzésben is folyamatos kell, hogy legyen. Azt mondanám inkább, a tanulók önbizalmát szeretnénk visszaadni. A mostani verseny is lehetőséget ad arra, hogy a „kiugró" tanulók bizonyíthassanak. Szeretnénk a diákjainkat rádöbbenteni, hogy valaki a szakmájában, a kétkezi munkában is lehet tehetséges, érhet el kimagasló eredményeket. Ennek csak része a mai verseny Nálunk például év közben huszonötféle szakkörben is lehetőség adódik a bizonyításra. — A vállalatok mennyire igénylik, hogy jól felkészült, tehetséges tanulók hagyják el az iskolapadokat? Tehetségtaksáló — Egyre nagyobb szükség van erre. Szeretnénk visszaadni az egykori öreg „szakik" becsületét, akiknek a kisujjukban volt a szakma m'nden csínja-binja . . Hosszú beszélgetésre nem sok idő marad. A munkavedelmiseket még a verseny szünetében sikerül megtalálni. Hornung Szilvia Budapestről jött. fodrászatot és kozmetikát tanul. Azt mindenki tudja, a vendeg fülét nem jó levágni, mit lehet ezen versenyezni? — Sokfajta elektromos masinát használunk. firintésvédelemből, elsősegélynyújtásból lehet éppen „cikiset" is kérdezni. — A munkahelyeken is ilyen komolyan veszik a halesetvédelmet, mint itt? — Apróbb szabálytalanságokkal találkozni itt-ott. Olyan is előfordult már, hogy munkavédelem címén egyszerűen aláíratják a jegyzökönyvet. Ha még • szigorúbban lépnének fel a szabálytalankodók ellen, biztos kevesebb balesetről olvashatnánk. A Szolnok megyei Kunhegyesről jött Szilva Attila is bekapcsolódik a beszélgetésbe: — Nemrégen láttam egy balesetét. Apró olajfolt volt az oka, ahhoz elég, hogy megcsússzon rajta valaki, fejtörés lett a vége. Az autószerelő szakmában — amit tíyiulok — nagyon fontos, hogy a védőeszközöket tudjuk is használni. Ügy látom, az alkohollal is sokfelé van gond. Nem elég csak szondáztatni, az a tiszteséges, ha abban sincs „töltés", aki a pikulát fogja, nemcsak abban, aki fújja ... A .„hazai" versenyzőt, Kovács Lászlót csak a feladatok megoldasa után sikerül felrevonni: — Egyet biztosan elszúrtam, a többit majd meglátjuk. — Kemény kérdések voltak? — Aki alaposan ismeri a tankönyvet, és olvasni is szeret egy Ricsit, az meg tudta oldani. Ez verseny és nem dolgozatírás, itt többet kell tudni. — Ha éppen nem versenyre készülsz, mit csinálsz? — Van egy kis műhelyem otthon abban bütykölgetek. A vezérléstechnika a hobbim, az pedig szakrajz nélkül nem megy. Így csöppentem bele ebbe a versenybe is. Az idén végzek, de nem akarom a tanulást abbahagyni. megcélzóm a technikusi minősítést-és a mestervizsgát. Estébe hajlik az idő, mire elcsendesülnek a termek. Az izgalmaknak egyelőre vége. Legtöbben elindulnak ismerkedni a várossal, a holnapi eredményhirdetésig legföljebb csak találgatni érdemes. A zsűrinek pedig elkezdődik a hajrá. . * A szakmunkástanulók országos vetélkedésében a legjobbak lettek: Villamosipari szakrajzból első Hajas Zoltán (Kazincbarcika). második Kovács László (Szeged, 600-as), harmadik Géczi Ferenc (Selyp). A munka- és környezetvédelem tantárgyból elsőként Molnár István nyíregyházi tanuló végzett, Takács Csaba (Fogyód), és Kezes Gábor (Bátonyterenye) előtt. Rafai Gábor A közösségért a 411-ben Recept: végy kezedbe gereblyét és lapátot, festéket meg ecsetet. Használd azokat rendeltetésük szerint lakásod környékén a parkban és a játszótéren. (Munka közben jó, ha akadnak társaid — több kéz többet teljesít ) Csöndesen serénykedve alkalom kínálkozik beszélgetésre, s innen már csak egy lépés a lakótárs (szomszéd) megismerése, amin túl kialakul magától a barátság. Ez, mint köztudott, az emberi érzések egyik legszebbike. Pletyka: bizalmas híresztelés. Konkrétan — nekünk sincs éléskamránk, meg nekünk sincs és nekem is hiányzik. A kialakult barátságban a bizalmaskodás jó táptalajt talál, sót ötleteket szül. Csináljunk együtt! Uccu neki férfiak! ötöljétek ki, hogyan lehet kialakítani a közös spájzot. A terv kész, helyiség van, rajta háziaszszonyok, gyertek szerszámaitokkal — takarítani. Siker: tevékenység jó eredménye. Ha „bejött" az első vállalkozás, tovább szárnyal a gondolat. Minek ez a szárító, lomkamra, kacattár? Alakítsuk át! A közös munka ismerkedést szül, abból barátság lett s ha már sikerült az éléskamra, miért ne sikerülne a klub is? Fogjunk neki, útközben majd segítenek a „felettes szervek". Segítettek is, éspedig a VI. lakásfenntartó szövetkezet, a Mészöv, a népfront, egy délépes szocialista brigád, a Kandó Kálmánról elnevezett. Avatás: ünnepélyes átadás. Megtörtént szombaton a Lugas utca 2-ben, a 41 l-es toronyházban. Módja volt annak. Hosszú fehér asztalon vörös szegfűk, oklevelek, a meghívott vendégek névjegykártyái, verselés, ünnepi beszéd, jelképes kulcsátadás. 1986 március 15-én hivatalosan megkezdte működését Szeged első lakóházi Baráti kör klubja. Mit „tud-' a klub? Van benne tévé, amit Kelemen István művezető ajándékozott, lehet magnózni,- olvasni, kártyázni, játszani. Nem feledkeztek meg a gyerekekről sem. A folyosó végén simára glettelték a falat, hófehérre festették — vetítővászonnak. Az első közös együttlét: a ház 40 családjának 70 százaléka ott volt a klubban, a „mindenki sajátjában". Ahogy illik, üdítő és bor került az asztalra, meg a háziasszonyok sütemény- és s2endvicsremekei. Mindenki példát mutatott. A. S. Küzdelem a belvizekkel Óránként 150 000 köbméter vizet emelnek a folyókba a szivattyúk az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság területén. (Mégis 1 hét alatt a másfélszeresére, 18 000 hektárra emelkedett a belvizekkel elöntött terület a Dél-Alföldnek ezen a vidékén. Emiatt szombaton is teljes üzemmel működött 11 közbenső-, valamint 7 hordozható szivatytyű. Ezenkívül félezren egyengették a lefolyó vizek útját, hárították el a vízfolyás akadályait, tisztogatták a hordalékoktól az átereszeket. Ásókkal, lapátokkal segítették ezt a munkát a leginkább érintett területek nagyüzemi gazdaságainak, így a makói Kossuth, és az Úttörő Tsz-eknek, valamint több hódmezővásárhelyi gazdaságnak dolgozói. Nagy erőkkel igyekeztek menteni az 5 ezer hektárnyi elöntött őszi vetést, továbbá több mint 2 ezer hektár szántóterületet, hogy még a tavaszi vetés előtt felszikkadhasson a talaj (MTI)