Délmagyarország, 1986. március (76. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-17 / 64. szám

8 \ Hétfő, 1986. március 17. „Nem tudok nemet mondcmi..* ..Javítással kapcsolatos •ügyekben a másik kapunál tessék csengetni a lábián jelzett időben." „Magyar Au­tóklub. Karburátor ja vitás. Nyitvatartási hétfőn, szer­dán és pénteken 9-től 1(1 órá­ig. Telefon: 21-221",. órá­ra érkezek. Köszönöm a lü relmél." Az idézetek 'Móraváros­ban, a Szél utca 55. számú háromtáblás házról valók. A tájékoztatás pontos, az utol­só mondat emberséges. Csöppnyi figyelmesség, sem­mibe sem kerülő udvarias ság. bizalmat kölcsönöz a mester iránt. * De ki ö? Tombácz Antal, az autóklub szerződött dol­gozója, a mini műszaki ál­lomás nem főállású vezetője. Mindössze .1(1 éves. de már három éve rokkant nyugdí­jas. Motorszerelő, de kifogott rajta a saját „motorja", a szive. Hosszan tartó kezelés, szanatórium Balatonfüreden és Dcszken, végül idő előtti nyugdíj, idegeskedés nélküli munkaterápia. Szombat van, mégis nyitva az állomás. A mestert egy Skodában találom, szelepet állit, gyújtást és természete­sen porlasztót. Jól. A kocsi gazdája tanú erre: — Köszönöm a munká­ját Tombácz úr. Olyan most a gépem, mint egy svájci óra. Két autó között jut idő beszélgetésre. — Kitűnően felszerelt a műhely, s mint hallottam jól dolgozik. Mennyiért? — Fizetek előbb nyolc és fél ezer forintot, abból ka­pok ,? ezer HM-at fizetésként. Az autóklub rendezi az K/,TK-mat, világítást, álta­lában a rezsit. — Drága szakember? — Nem tudom. A hivata­los árjegyzék szerint kell kérnem a munka árát. — Tudomásom szerint csak klubtagoknak javít. Ha „külső" keresi, elküldi? — Nem engedi meg az em­berség. Sőt. a régi .kuncsaf­tok ma is felkeresnek, senki­nek nem tudok nemet mon­dani Már húsz éve szerelő vagyok, rengeteg az ismerős és a jó barát. * Csörög a telefon. A másik végét nem hallom, csak a kérdéseket. — Most nem indul? — Ja, máskor jó volt. — Ha most eljönnek, meg­csinálom töltik az ak­kut feltöltődön, jöjjenek, a jövő héten már be vagyok táblázva. Persze, szombat, nem baj, néhány napig be­zartam, pótolni kell a ki­esést. Várom önöket, vi­szont hallásra! * I'olytaMuk a beszélgetést. Arra voltam kíváncsi, ha­vonta hány vendége van? — .10—10 autót javítok át­lagban. Megcsinálok min­dent, ami a szolgáltatási kör­be tartozik, kivéve olyan munkát, amihez speciális be­rendezések kellenek. Az igazsághoz tartozik, hogy engem elkönyveltek karbu­rátor-szakértőnek, s így ál­talában ezzel foglalkozom. — Újított is. Kérem, be­széljen erről. — Bocsánat, majd később, megjöttek a Ladával. Hallgatózom, hallom a di­agnózist. „Ez nem akkubaj. Mennyit futott a kocsi? Tizenötöt? Megnézem a gyertyákat. Mikor állítottak szelepet? Még nem? Beállítom, de le­veszem a porlasztót is." Így történt. Kisvártatva az almazöld ezerkettes új gyer­tyákkal, beállított szelepek­kel, gyújtással, porlasztóval készségesen engedelmeske­dett műszakiakhoz nem értő gazdájának * — Hol is hagytuk abba? Igen, az újításnál. Füredi utazásom előtt Vásárhely felé menet kigyulladt az or­rom előtt egy vadonatúj Zsi­guli. A szanatóriumban eszembe jutott, s mivel bő­ven Volt időm, kerestem a tűz okát. Elmentem ott egy szerelőhöz, kértem kölcsön­be karburátorfedelel. és ke­zemben forgatva törtem a fejem. Sikerrel. Nézze ezt az egyszerű szerszámot, ezzel megoldottam a gondot. Pontosan elmesélte Tom­bácz Antal, hogy mit tud a szerkezet. Megértettem, de a műszaki „mesével" nem un­tatom az olvasót. lényeg: a benzincső csapját kell más formájúra, menetesre cserél­ni. Ezzel kizárt az üzem­anyag-szivárgás, így a ben­zin nem csorog a generátor­ra, ahol szikrától begyullad­hat. * — Uram, már több helyen jártam, de önhöz küldlcK, mert nincs alapjáratom, s X. Y. azt mondta, ha maga „rá­néz, akkor rá van nézve". Ugye megcsinálja? — kér­dezte aggódva az újabb ven­dég. Az autó bordó volt, és 20 éves Opel Kadett. Idő hiá­nyában nem fogott hozzá a porlasztók specialistája, de közölte: nyugodjon meg, jó lesz a kocsija. — Miért biztos ebben? Nyugati porlasztó, talán nem is ismeri . .. — Minden karburátort is­merek, volt idom két évti­zed alatt megtanulni. Ha mégis akad gond, nem tu­dom a beállítási értékeket, segítenek a budapesti, hiva­talos, de baráti kapcsolatok. — Értem. Az autóklub rókusi tele­pén évente 2 millió 100 ezer lót intőt forgalmaznak. A negyében létrehozott mini műszaki állomások (tíz lé­tezik) 700 ezret. Bevált a kezdeményezés, sót, energia­takarékos is, hiszen nem kell 5li—60 kilométerről Szegedre autózni (és vissza) szelepál­litáséit. a klubtagoknak járó szolgáltatásért. Acs S. Sándor Szabadkai pillanatok Hely, idő, hangulat — Jó napot kívánok. Nem tudom, tudják-e, a városhá­za üvegablakain kiknek a képe látható? — Rákóczi, SZent István, Szent László, Deák Ferenc, Ferenc József, a sorrend nem biztos. Ott van még Kossuth és Mátyás király is. — És azt, hogy szombaton mit ünneplünk? — Nálunk nemzeti gyász­nap volt, Olof Palme teme­tése miatt, egyébként márci­us 15-én az 1848-as forrada­lomra emlékezünk. — És ónök? Látom, Sze­gedről jöttek. Tudják, kiket ábrázolnak az üvegablakok a városházán? — Honnan tudnánk? — Mióta járnak Szabad­kára? — Évek óta. De vásárolni jövünk, a városházán még nem akadt dolgunk. — Otthon ünnep van. Már­cius 15. Mit ünneplünk? — A forradalmi ifjúsági napokat. Petőfit. Meg a Ta­nácsköztársaságot Két hétig egyfolytában * A szabadkai Népszínház­ban Dávid Gothard (Anglia) rendezésében Barker • A kas­tély cimü darabja. A zsina­gógában a Siptar cimü darab előadásán Jónás Gabriella élete első szerb szerepét játssza. A Napóleon-konyak ára majdnem változatlan. A Szabadkai Városi Könyv tárban Kosztolán.vi-bibl iog ráliut kaptam emlékbe Ki­állitótermükben a nőnap tiszteletére három festőmű­vésznő alkotásai láthatók. A könyvesboltban katonás rendben Berzsenyi, Mikszáth. Janus Pannonius, Gárdonyi és mások A másik polcon mesék. Móra Kiadó, Fórum­kiadás. A könyvtárnak — egyezmény értelmében — ja­nuár óta kapnia kéne a Dél­magyart, sajnos, nem érke­zik meg. A Kincskereső, az Élet és Tudomány viszont ott van a polcokon. Drágább lelt a rágógumi, az Eurokrem és a Yassa dzseki. * Az ócskapiacot szakadó esőben néztem meg. Víz­cseppek kopogtak a vajon, sajton, toccsantak a farmer­nadrágokon. A tömeg hatal­mas, ázott masszaként höm­pölygött a standok között. A szendvicsvaj 200 dinár, a trappista sajt 1500, a negyed­kilós Omnia 1X00. De itt minden van. Felhúzható biz­gentyü, forgó-morgó herken­tyű. pöccenthető pöccentyű, kallanthaló kallantyű. Ha magyar rendszámú autó ér­kezik, még ki sem szállnak a bent ülök, máris megroha­mozzák őket. Általában van is náluk legalább egy kis dió, szappan, dezodor A he­lyükbe aztán konyak, far­mer vándorol. A nemzetközi zsongásban bábeli nyelvza­var. Bár legtöbben már egy­formán eligazodnak a három leggyakoribb nyelvben. Valaki szőrmét keres. „Nem hoznak a lengyelek, mostanában azért nincs." Egy másik farmert választ „Na, még egyet, eladásra, ked­ves ' Az egész városban nincs ananászkonzerv, ba­nán. Itt van. Az asztalkákon békés egymásmellettiségben szappanok, kávék, vajak, du­nakavicsok, fehérnemük. — Honnan jöttek-' Katovicéből Megéri' — Meg hát. Bár régebben még jobban megérte. — Mit hoznak? — Vasalót, piperecikkeket. — Amit itteni boltokban láttam, azok jobbak is, tet­szetősebbek is. Mégis? — Mégis. Haza aztán azt visszük, amit itt vettünk. Mert tényleg jobbak. Otthon az kel el. Az eső szakad. A tömeg hömpölyög. Cuppog alattunk a sár. Forint és dinár cserél gazdát egy helyen. „A forint vizesen is csak forint" — jegyzi meg valaki. Nyilván ugyanígy van ez a cipőkkel, viaszosvászon terí­tőkkel, csokoládékkal, akár­mikkel Hiszen az európai mércével mérve is az egyik legforgalmasabb bolhapiac. Ha az eső esik, ha a pénz ér­téke * A buszon tolongás. Min­denki haza akar jutni. Leg­hátul hároméves forma kis­fiú az édesanyjával. A srácot semmi nem izgatja, önfeledt, csevegős, baráJkozó. öt nem idegesíti a várható vámvizs­gálat. A határőrnek boldo­gan kiabál: Katona bácsi! Nem hallod? Cia! „Katona bácsi" nincs még húszéves, tartaná magái, de szigorú arckifejezése megrándul, el­mosolyodik. Aztán leszáll, vámos jön, érdeklődik, kinek mije van. Senkinek semmije. Kisfiú büszkén: Mi naon cok mindent vácároltunk ám! Az egész busz felszabadultan ne­vet A vámos is Aztán hazaérünk. A sza­badkai városháza piros-l'e­hér-zöld üvegablakait meg­nézni? Talán majd legköze­lebb Regös Éva Ha nem „babra" megy a játék... Március 15-én, szombaton Szegeden, a 600. Számú Mó­ra Ferenc Ipari Szakmun­kásképző Intezetben rendez­tek meg a Szakma Kiváló Tanulója országos versenyt, villamosipari szakrajz, mun­ka- és környezetvédelem tantárgyakból. — Kik jöttek már vissza a városnézésből... a Hair­jegyekbül még ötvenet ren­dellünk. a kísérőket is kér­dezzétek meg, kéi:nek-e ... az ebéddel minden rend­ben. . . .? — Elnézést, én a szak­munkástanulók versenyét keresném . Nem tudom, jó helyen . . . — Kerüljön beljebb, rög­tön jön az igazgató elvtárs is, csak a buszok egy kis. türelmet. No, akkor mégsem az uta­zási irodába keveredtem. Egyelőre jobb, ha várok. Hogy a hatalmas sürgés­forgás, a csatazaj mögött milyen komoly „vendéglá­tós" munka folyik, arra csak később jöttem rá. Hiába no, egy országos eseménynek otthont adni nem kis fel­adat. A szegedi házigazdák pedig igazán vendégszerető­ek. Hogy tanulni eljónnék-e ide azt még nem tudom, de vendégnek akármikor Köz­ben rendre érkeznek a meg­hívottak, a zsűritagok: OP1­tól. SZOT-tól, tanácstól, is­koláktól. Hofgesang Péter igazgató is megérkezik. A házigazdát azonban nem könnyű tollvégre kapni. Va­lóságos kis „oktatási konfe­rencia" alakul ki sebtében az irodában. Gyanítom, fel­ér néhány értekezlettel. Leg­alábbis én megtudok egyet s mást a szakmunkásképzés eredményeiről, gondjairól. Nincs idő a faggatózásra, indulni kell a megnyitóra. A KISZ-klubban igencsak forró a hangulat, dugig megtelt, ötvenhárom ver­senyző jött el az ország minden szegletéből — a megyei versenyek győztesei. Szülök, kísérők szoronganak a falak mentén. Megszólal a Himnusz. . az izgalom alább hagy .. . vigyázzban áll mindenki, mint a cövek. Barta József, a megyei ta­nács környezet- és termé­szetvédelmi titkára ünnepé­lyesen megnyitja a versenyt. Az emelkedett pillanatok után az igazgató is szólásra emelkedik. A szülőket invi­tálja, míg gyermekeik ver­senyeznek, szívesen meg­mutatnák az intézet korsze­rű tanműhelyeit, a busz az épület előtt várakozik. . városnézésre, színházba is szívesen látják őket. Közben megkezdődik a vetélkedés. A zárt ajtók mö­gött tenyérizzadás, fejtörés. Rajzeszközök kerülnek elő, néma csend, mindenki dol­gozik . . nem „babra-' megv p. játék. Egy kis pihenő jut a szer­vezőknek, a zsűrinek, ren­dezőknek. Most kell „elkap­ni" a házigazdát. Hamar a szakmunkástanulók tehetség­gondozására terelem a szót: — Nem szeretem ezt a ki­fejezést, olyan „kampány"­íze van. Ez a munka pedig a szakmunkásképzésben is folyamatos kell, hogy le­gyen. Azt mondanám in­kább, a tanulók önbizalmát szeretnénk visszaadni. A mostani verseny is lehető­séget ad arra, hogy a „kiug­ró" tanulók bizonyíthassa­nak. Szeretnénk a diákja­inkat rádöbbenteni, hogy valaki a szakmájában, a kétkezi munkában is lehet tehetséges, érhet el kima­gasló eredményeket. Ennek csak része a mai verseny Nálunk például év közben huszonötféle szakkörben is lehetőség adódik a bizonyí­tásra. — A vállalatok mennyire igénylik, hogy jól felkészült, tehetséges tanulók hagyják el az iskolapadokat? Tehetség­taksáló — Egyre nagyobb szükség van erre. Szeretnénk vissza­adni az egykori öreg „sza­kik" becsületét, akiknek a kisujjukban volt a szakma m'nden csínja-binja . . Hosszú beszélgetésre nem sok idő marad. A munkave­delmiseket még a verseny szünetében sikerül megta­lálni. Hornung Szilvia Bu­dapestről jött. fodrászatot és kozmetikát tanul. Azt min­denki tudja, a vendeg fülét nem jó levágni, mit lehet ezen versenyezni? — Sokfajta elektromos masinát használunk. firin­tésvédelemből, elsősegély­nyújtásból lehet éppen „ci­kiset" is kérdezni. — A munkahelyeken is ilyen komolyan veszik a halesetvédelmet, mint itt? — Apróbb szabálytalan­ságokkal találkozni itt-ott. Olyan is előfordult már, hogy munkavédelem címén egyszerűen aláíratják a jegy­zökönyvet. Ha még • szigo­rúbban lépnének fel a sza­bálytalankodók ellen, biztos kevesebb balesetről olvas­hatnánk. A Szolnok megyei Kunhe­gyesről jött Szilva Attila is bekapcsolódik a beszélgetés­be: — Nemrégen láttam egy balesetét. Apró olajfolt volt az oka, ahhoz elég, hogy megcsússzon rajta valaki, fejtörés lett a vége. Az au­tószerelő szakmában — amit tíyiulok — nagyon fontos, hogy a védőeszközöket tud­juk is használni. Ügy látom, az alkohollal is sokfelé van gond. Nem elég csak szon­dáztatni, az a tiszteséges, ha abban sincs „töltés", aki a pikulát fogja, nemcsak ab­ban, aki fújja ... A .„hazai" versenyzőt, Kovács Lászlót csak a fel­adatok megoldasa után si­kerül felrevonni: — Egyet biztosan elszúr­tam, a többit majd meglát­juk. — Kemény kérdések vol­tak? — Aki alaposan ismeri a tankönyvet, és olvasni is szeret egy Ricsit, az meg tudta oldani. Ez verseny és nem dolgozatírás, itt többet kell tudni. — Ha éppen nem verseny­re készülsz, mit csinálsz? — Van egy kis műhelyem otthon abban bütykölgetek. A vezérléstechnika a hob­bim, az pedig szakrajz nél­kül nem megy. Így csöppen­tem bele ebbe a versenybe is. Az idén végzek, de nem akarom a tanulást abba­hagyni. megcélzóm a tech­nikusi minősítést-és a mes­tervizsgát. Estébe hajlik az idő, mi­re elcsendesülnek a termek. Az izgalmaknak egyelőre vége. Legtöbben elindulnak ismerkedni a várossal, a holnapi eredményhirdeté­sig legföljebb csak találgat­ni érdemes. A zsűrinek pe­dig elkezdődik a hajrá. . * A szakmunkástanulók or­szágos vetélkedésében a leg­jobbak lettek: Villamosipari szakrajzból első Hajas Zoltán (Kazinc­barcika). második Kovács László (Szeged, 600-as), har­madik Géczi Ferenc (Selyp). A munka- és környezet­védelem tantárgyból első­ként Molnár István nyíregy­házi tanuló végzett, Takács Csaba (Fogyód), és Kezes Gábor (Bátonyterenye) előtt. Rafai Gábor A közösségért a 411-ben Recept: végy kezedbe ge­reblyét és lapátot, festéket meg ecsetet. Használd azo­kat rendeltetésük szerint la­kásod környékén a parkban és a játszótéren. (Munka közben jó, ha akadnak tár­said — több kéz többet tel­jesít ) Csöndesen serényked­ve alkalom kínálkozik be­szélgetésre, s innen már csak egy lépés a lakótárs (szomszéd) megismerése, amin túl kialakul magától a ba­rátság. Ez, mint köztudott, az emberi érzések egyik leg­szebbike. Pletyka: bizalmas híresz­telés. Konkrétan — nekünk sincs éléskamránk, meg ne­künk sincs és nekem is hi­ányzik. A kialakult barát­ságban a bizalmaskodás jó táptalajt talál, sót ötleteket szül. Csináljunk együtt! Uc­cu neki férfiak! ötöljétek ki, hogyan lehet kialakítani a közös spájzot. A terv kész, helyiség van, rajta háziasz­szonyok, gyertek szerszámai­tokkal — takarítani. Siker: tevékenység jó eredménye. Ha „bejött" az első vállalkozás, tovább szárnyal a gondolat. Minek ez a szárító, lomkamra, ka­cattár? Alakítsuk át! A kö­zös munka ismerkedést szül, abból barátság lett s ha már sikerült az éléskamra, miért ne sikerülne a klub is? Fogjunk neki, útközben majd segítenek a „felettes szervek". Segítettek is, és­pedig a VI. lakásfenntartó szövetkezet, a Mészöv, a népfront, egy délépes szocia­lista brigád, a Kandó Kál­mánról elnevezett. Avatás: ünnepélyes át­adás. Megtörtént szombaton a Lugas utca 2-ben, a 41 l-es toronyházban. Módja volt annak. Hosszú fehér aszta­lon vörös szegfűk, oklevelek, a meghívott vendégek név­jegykártyái, verselés, ünne­pi beszéd, jelképes kulcsát­adás. 1986 március 15-én hi­vatalosan megkezdte műkö­dését Szeged első lakóházi Baráti kör klubja. Mit „tud-' a klub? Van benne tévé, amit Kelemen István műve­zető ajándékozott, lehet magnózni,- olvasni, kártyáz­ni, játszani. Nem feledkez­tek meg a gyerekekről sem. A folyosó végén simára glettelték a falat, hófehérre festették — vetítővászonnak. Az első közös együttlét: a ház 40 családjának 70 szá­zaléka ott volt a klubban, a „mindenki sajátjában". Ahogy illik, üdítő és bor került az asztalra, meg a háziasszonyok sütemény- és s2endvicsremekei. Mindenki példát mutatott. A. S. Küzdelem a belvizekkel Óránként 150 000 köbméter vizet emelnek a folyókba a szivattyúk az Alsótiszavidé­ki Vízügyi Igazgatóság terü­letén. (Mégis 1 hét alatt a más­félszeresére, 18 000 hektár­ra emelkedett a belvizekkel elöntött terület a Dél-Alföld­nek ezen a vidékén. Emiatt szombaton is teljes üzemmel működött 11 közbenső-, va­lamint 7 hordozható szivaty­tyű. Ezenkívül félezren egyengették a lefolyó vizek útját, hárították el a vízfo­lyás akadályait, tisztogatták a hordalékoktól az áteresze­ket. Ásókkal, lapátokkal segí­tették ezt a munkát a legin­kább érintett területek nagy­üzemi gazdaságainak, így a makói Kossuth, és az Úttörő Tsz-eknek, valamint több hódmezővásárhelyi gazda­ságnak dolgozói. Nagy erők­kel igyekeztek menteni az 5 ezer hektárnyi elöntött őszi vetést, továbbá több mint 2 ezer hektár szántóterületet, hogy még a tavaszi vetés előtt felszikkadhasson a ta­laj (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom