Délmagyarország, 1986. február (76. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-13 / 37. szám

6 Csütörtök, 1986. február 13. Küldötteink a SZOT kongresszuson (2.) A magyar szakszervezetek pénteken kezdődő, XXV. kongresszusán 24 küldött képviseli megyénket. Közülük kettőt tegnapi számunkban már bemutattunk, ma a ruha­ipari és a vasutas-szakszervezet Csongrád megyei képvi­selőivel beszélgetünk. írásunk végén pedig közöljük me­gyénk küldötteinek névsorát, akik ma délután utaznak a kongresszusra. A könnyűipar mostohagyereke? jobban fizető piacokra, ami ugyebár kihat a keresetekre is. Pedig e területen lenne mit javítani, hiszen a nálunk dolgozók bére mintegy 20 százalékkal alacsonyabb a könnyűipar átlagánál. Ezt az állapotot dolgozóink egyre kevésbé fogadják el, hiszen munkájuk szabályozott, a szalagrendszer teljes embert kíván, s bizony nem sok le­hetőség marad a teljesít­mény fokozására. — Ilyen alapgondok mel­lett bizonyára akad bőven munka a szakszervezetben? — Igyekszünk élni lehetősé­geinkkel, ösztönözni a gaz­dasági vezetést arra, hogy a törvény adta kereteken be­lül a maximumot fizesse, de egy gyár nem élhet önálló életet egy szakmán belül. Akkor sem, ha olyan jó évet zár, mint mi tettük 1985­ben. Ügy érzem, külön is szól­nom kell nyugdíjasaink hely­zetéről. Az alacsonyabb bé­rekből adódóan, gyárunkból kerülnek ki az úgynevezett kisnyugdíjasok is, akiknek gondjaival szintén szakszer­vezetünk foglalkozik. Folyó­sítunk segélyeket, körülbelül 80, volt munkásunknak sike­rült emeltetni nyugdíját is, de bizony a havi 2 ezer 200 —2 ezer 400 forint ma már nem elég a megélhetéshez. Ügy érzem, iparágunk dol­gozóinak jogos elvárása, hogy ezeken a területeken siettesse az előrelépést a szakszervezetek kongresszu­Régebben gyakran elhang­zott: a ruhaiparban dolgozók még a könnyűiparon .belül is mostohagyereknek számíta­nak. Bérük, munkakörülmé­nyeik igencsak elmaradnak a kívánatostól. Kongresszus előtt tehát adott a kérdés — mennyire igaz ez a megálla­pítás 1986-ban? Akitől pedig a választ kértük: Juhász Pe­temé, a Szegedi Ruhagyár szakszervezeti bizottságának titkára. — Az elmúlt időszakban javult ugyan a helyzet, de szép számmal sorolhatnám gondjainkat. A gazdálkodás területén például nincs meg az összhang az alapanyag­gyártók és a feldolgozók kö­zött, így nehéz betörnünk a 260 milliót 40 óráért Huszonöt éve már a szak­szervezet aktív munkása, eb­ből 19 évet szb-titkárként dolgozott, hat éve pedig a Vasutas Szakszervezet terü­leti intézőbizottságán fog­lalkozik a MÁV-osok napi gondjaival. Csongrád, Bács­Kiskun és iBékés megye vas­utasai közül sokan már bi­zonyára kitalálták — L ugosi József a beszélgetőpartne­rünk, aki 13 ezer aktív és 8 ezer «nyugdíjas MÁV-os képviselőjeként utazik a kongresszusra. Kérdés 'he­lyett elég volt Moldova György nevét említenem. A szinte már legendássá vált, „Akit a mozdony füstje meg­csapott" kötet ma is foga­lom még a sínpárok környé­kén. — Ha arra gondol, mi változott azóta, mondhatok jókat is szép számmal. Csu­pán a mi igazgatóságunk te­rületén tízmilliókat érő szo­ciális létesítmények készül­tek el, s ''jó néhány intézke­dést tettünk annak érdeké­ben, hogy vasutasaink ne érezhessék magukat hátrá­nyos helyzetűeknek. — Ami már elkészült, le­het bármilyen szép, mégis csak a múlthoz tartozik. A MÁV-osok pedig szeretnek előretekinteni... — Ezt a jövőt készíti elő a szakszervezet is. Most épp a következő öt évre szóló kollektív szerződésen dolgo­zunk, s emellett készítjük 1986 munkaversenyeinek ter­veit is. Ami pedig dolgozó­inkat legközvetlenebbül érin­ti — hamarosan eldől, ki, hogyan részesül az 5-6 szá­zalékos bérfejlesztésből. — Ha már a pénzre tere­lődött a szó, hadd legyen konkrét a befejező kérdés: figyelembe véve a népgazda­ság lehetőségeit, mennyit kérne a kongresszustól a vasutasoknak? — Pontos összeget mond­hatok: 260 millió forintot. Ügy tudom ugyanis, hogy országos méretekben ennyi­re lenne szükség ahhoz, hogy mi is áttérhessünk a 40 órás munkahétre, ami dolgozóink régóta jogos kívánsága. Csongrád megyét képviselik Edelényi Erzsébet, Nagyné Márkus Krisztina (EDSZ), Csikós Mihály (ÉDOSZ), Sebők István, Lantos János (ÉFÉDOSZ). Ágoston József, Cselőtei István, Forgó Gábor, Hajbei Gyöngyi (KPVDSZ), Günthel Ágnes (Közalkalma­zottak Szakszervezete), Barcza Zoltán (Közlekedési Dolgo­zók Szakszervezete), Németh Gizella, Juhász Sz. István, Kovács Lajos (Medosz), Ágoston György, Sipos Sándorné (Pedagógus Szakszervezet), Juhász Péterné (Ruházati Ipari Dolgozók Szakszervezete), Aszalai Sándorné (Textilipari Dolgozók Szakszervezete), Czinkóczi Edit, Nádas Jánosné, Börcsök Mária (Vasipari Dolgozók Szakszervezete), Bodó Márta (Vegyipari Dolgozók Szakszervezete), Lugosi József (Vasutas Szakszervezet) Bátyi Zoltán Magyar mezben, a müncheni vásáron // Kint voltunk a piacon // A címbeli piac szót leg­alább kétféleképpen lehet érteni. Olyan tér meg­nevezésére is használható, ahol termékek cserélnek gazdát, meg arra is, ahol az igények, a kereslet tenden­ciái ismerhetők föl, kézzel­fogható árucsere nélkül. A Münchenben minden év ele­jén — az idén február 1. és 9. közt — megrendezett uta­zási vásár a szó mindkét ér­telmében piac: a vízi és autós-motoros turizmus tel­jes kellékskáláját — a ke­rékpároktól a yachtokig, a sátraktól a lakóautókig — sorakoztatják föl, s egyúttal — országonkénti csoportosí­tásban — részt vesznek a vásáron a szállodavállala­tok, utazási irodák, idegen­forgalmi szervezetek js. A magyar standnak — melyet az idén muskátlis paraszt­házformára öltöztettek fel — szegedi igazgatóhelyettese volt: Kasza Zsuzsanna, az idegenforgalmi hivatal veze­tőhelyettese. — Tavaly nemzeti infor­mátorként, az idén már ma­gasabb rangban közvetlen tapasztalatokat szerezhetett, milyen az érdeklődés az NSZK-ban Magyarország iránt? — Népszerűségünkre jel­lemző, hogy a vásár első napja magyar nap volt. Már a sajtótájékoztatón is, de még inkább a következő munkanapokon kitűnt, hogy a szocialista országok közül Jugoszlávia után mi állunk az egyéni érdeklődések lis­tájának második helyén. Talán azért is, mert a mün­cheni a nekünk való vásár. Annak a rétegnek, amelyik saját vízi járművével, lakó­kocsijával indul nyaralni, kempingezni külföldre (te­hát nem a gazdag NSZK­beli polgárnak!), mi elérhe­tő távolságban kínálunk szoláltatásokat és progra­mokat. Azoknak, akiknek már vannak ismereteik a Balatonról, Budapestről, és most szeretnének más tája­kat is látni... — Hogy készültek fel a magyar stáb tagjai? — A szállodavállalatok és a nagy utazási irodák kép­viselői a saját szakterületü­ket ismerik, ezért mindig vannak olyanok a csoport­ban, akik az egész országra „rálátnak". Tudják, hol le­het lovagolni, horgászni, ke­rékpártúrát tenni — egyéb­ként az ilyen aktív pihené­formák iránt egyre nagyobb az érdeklődés —, s persze nem riadnak vissza a kü­lönleges kérdésektől sem. Hogy lehet-e Magyarorszá­gon ólommentes benzint kapni, szabad-e bárhol, az útszélen leállítani a lakóko­csit, milyen gyümölcs a ma­gyar standot díszítő cseresz­nyepaprika, és ki az a — talán fazekas — művészasz­szony, akiről a müncheni úr hallott. És barkochbáz­tunk egyet, mire kezébe nyomhattam a Dunakanyar­prospektust, megmutatva benne Kovács Margit mú­zeumát. — Apropó, prospektus. Ügy tudom, az idén először a hazai idegenforgalmi hi­vatalok szövetsége a 19 me­gye kínálatát egybefoglaló kiadványt készíttetett... — . .. s ennek német nyelvű változatát vittük Münchenbe. A holland ki­advány Utrechtben vizsgá­zott, márciusban pedig a brüsszeli vásáron lép színre a közös programajánlat, amelyben minden megye kapott egy oldalt. A mien­ket úgy állítottuk össze, hogy abban még az ínyen­cek is találjanak nekik va­lót. S München bennünket igazolt, ott ugyanis pillana­tok alatt elkapkodták a száz magyar ételreceptet tartalmazó füzetet. Pedig a német nem prospektusgyűj­tő nép! — Hogyan jellemezné őket, persze csak mint volt, vagy leendő vendégeinket? — Kritikusak. Drágának tartják a vízumdíjakat és észreveszik, hogy a mi szol­gáltatási áraink is följebb szaladtak. Haragszanak a balatoni pincérekre, és szó­vá teszik, hogy a nyár két­három hónapjában akar a vendéglátó meggazdagodni. Ebből idehaza mielőbb le kellene vonnunk a követ­keztetést, hogy akár egyet­len rosszul összeadott szám­lával vendéget veszthetünk, és csorba eshet az ország tekintélyén. Az ember, ha kint van a piacon, ilyen te­kintetben is tisztábban lát. magyar mezben közvetlenül a bőrén érzi, hogv miként ítélnek meg bennünket. — És azt hiszem, ez már nem csupán az idegenforga­lomban dolgozókat érinti. Pálfy Katalin Megállapodás Együttműködési megálla­podást írt alá szerdán, az Eötvös Loránd Tudomány­egyetemen Markója Imre igazságügy-miniszter és Fü­löp József, az ELTE rekto­ra. Az új megállapodás a mi­nisztérium és az egyetem immár egy évtizedes gyü­mölcsöző együttműködését fejleszti tovább, s kapcsola­tok kibővítésével elősegíti az egyetem oktató-, kutató­munkáját, illetve az igaz­ságügyi tárca elvi, elméleti tevékenységét a törvényelő­készítés tudományos meg­alapozását, az igazságszol­gáltatás korszerűsítését. En­nek megfelelően a jövőben a jogi kar oktatói rendsze­resebben, szervezetten vesz­nek részt a minisztérium jogszabály-előkészítő tevé­kenységében. illetve az igazságszolgáltatás és az igazságügyi irányítás haté­konyabb működését támo­gató kutatómunkában. Ugyanakkor a minisztérium munkatársai nagyobb részt vállalnak az egyetemi okta­tó munkában, valamint a tantervek, tananyagok ki­alakításában. (MTI) Új sorozatok, tanulmánykötetek A Gondolat Kiadó tervei Több mint 120 kiadvány megjelentetését tervezi az idén a Gondolat Könyvki­adó. Az újdonságok között két induló vállalkozás első darabjai is napvilágot lát­nak, s hat kötettel gyarapo­dik a Világjárók-sorozat — tájékoztattak a könyvmű­helyben. A kiadó ezúttal is arra törekedett, hogy a leg­különbözőbb érdeklődésű könyvbarátok is megleljék a választékban a kedvükre való köteteket. A természettudományi té­májú könyvek sorában ad­ják közre Sain Márton Nincs királyi út! című matemati­katörténeti munkáját, amelyben a szerző a mate­matika fő ágainak fejlődését a XVII. század matematikai és természettudományos for­radalmától napjainkig kö­veti nyomon. Nyikolaj Gen­nagyijevics Bászov Nobel­díjas szovjet fizikus cikkei közül a kvantumelektronika alapfogalmaival* a lézerek tudományos alkalmazásával, a lézerek és az energia ösz­szefüggésével foglalkozó írá­sait jelentetik meg a Válo­gatott tanulmányok című kötetben. Richárd Leakey antropológus és Roger Le­vőin természettudományos író az emberré válás törté­netét mutatja be a Fajunk eredete című gazdagon il­lusztrált könyvben. Több mint fél évszázad elteltével ismét olvasható lesz magya­rul Sigmund Freud alapmű­ve, a Bevezetés a pszicho­analízisbe. A természetkedvelőknek szólnak az egyik új sorozat, a Fürkész-könyvek darabjai is. Az angol Collins Kiadó­nál megjelent mini zseb­könyvek közül magyarul el­sőként Dávid More és Alas­tair Filter Fák és Bruce Pearson, valamint John A. Burton Emlősállatok című munkája lesz olvasható. Közös Dolgaink című má­sik új sorozatuk a történel­mi tényekhez hűen mutatja be a közép- és kelet-európai térségben élő népek, nemze­tek és nemzetiségek sok ér­zékenységet, vélt vagy valós sebeket bolygató közös dol­gait. A könyvfüzér indító­kötetei: Petru Groza, a fel­Idő van Színes magyar grúeszk filmvígjáték. Irta: Ester­házy Pcter és Gsthár Pé­ter. Fényképe_te: Dávid Zoltán. Zene: Selmeczy György. Rendezte: Gothár Péter. Főbb szereplők: Za­la Márk, L:zír Kati, Bod­rogi Gyula, Cserháti Zsu­zsa. Mesefilm, kalandfilm, ope­rafilm, szexfilm, bűnügyi film, rajzfilm és csomó más után ez lenne a filmfilm? Nagyjából. Mert hiszen Es­terházy Péter meglehetősen filmszerű író; regényei, egyéb írásai csak úgy hem­zsegnek a merész asszociá­cióktól. Könyvalakban nehe­zebben adja meg magát, mo­ziban valamivel könnyebb a befogadás. Nota bene, ezzel együtt sem cukros operett. A fantázia csapongásait enyhe irónia, groteszk etil erezi át. Ugyanannak az élethelyzet­nek, jelenségeknek az expo­nálás pillanatában rögvest felhangjai támadnak, fogha­tó tehát direktben, közvet­lenül, de érzékelhető a fo­nákjáról is. Egyszóval: amit bemutat, egyszerre maga a valóság meg a valóság kó­piája, tükör és görbetükör. Sokszor az a jó, ami rossz — hangzik el valahol. Nyaralni utazik a család. Autóval mennek, a gyerekek a hátsó ülésen rosszalkod­nak. Az apa hátraszól: „ha csendben maradtok, mind­járt nyaralunk". A pillanat­nyi cselekvés és az időben elnyúló történés ilyetén való párosítása a humor forrása. Fanyar humor ez, amilyen fanyar humorba mártott az egész életünk. Kívülről be­látni, bentről kilátni. Az üdülő kívülről kastély, be­lülről koszfészek. Gondnoka azonnal töltetné az űrlapot, értékeljen a kedves család, hogyan érezte magát — két hét múlva, a távozáskor. Minek ugyanis várni addig, jobb túltenni rajta, hiszen formalitás. A fárasztó nap után este az ágyban összc­fekszenek a házastársak. A férfinek nem akaródzik, a nő csendesen' beletörődik, leereszt: „hosszú volt a nap". Mire a férfi: „az év". Hát, körülbelül ilyen. Az egyetlen említésre méltó esemény; az asszonynak or­cáján hajnalban kinő egy szőrszál. Hiába vágják, ége­tik, borogatják, újra és újra kiserken, akár a mesebeli orrból tekeredő kolbász. Mit kezdjünk az effajta rakon­cátlankodó szőrszálakkal? Dávid Zoltán erős hangulati töltésű snittjei felszabadul­tan lépkednek át tér és idő korlátain. Az ábrándok áb­rándok maradnak, férj és feleség fogja egymás kezét (és más testrészeit), a gye­rekek felnőnek, a sirályok pedig mégiscsak különböz­nek az embertől, jóllehet ugyanúgy eszik a kenyeret. Idő van ... Mellesleg, de nem utolsó­sorban: Zala Márk posztu­musz főszerepe ígéretes te­hetség elmúlása fölötti rek­viemmé avatja Gothár Péter alkotását, N. I. (szabadulás utáni első de­mokratikus román kormány miniszterelnökének A börtön homályában című emlékira­ta; Jászi Oszkár A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés című, 1912-ben megjelent klasszi­kus munkája, valamint Fried István Irodalmi pár­huzamok és szembesítések című könyve. Nem e sorozat része, ám témája hasonló A fennmaradás esélyei című könyvnek. Ebben Szász Já­nos író, költő, műfordítónak, A Hét című bukaresti lap munkatársának esszéit ad­ják közre. A Világjárók-sorozatban Lawrence Durrell Szicíliai körhinta cimmel ^olaszorszá­gi utazásának élményeit ír­ta meg. A világhírű angol gyalogló, John Hillaby újabb könyvében ezúttal a Rudolf­tóhoz kalauzolja el az olva­sót. Rádai Ödön többéves távol-keleti, laoszi életéről és ottani tevékenységéről számol be a Háromfejű ele­fánt napernyővel című könyvben. A Matildával az induson című kötetben Ja­romir Stetina annak a négy­tagú csehszlovák expedíció­nak az útjáról számol be, amely 1975 őszén a világon elsőként, csónakon utazta végig az Indus folyó vad szakaszát. Sugár András Gép indul! cimű könyvében is­mét számos, emlékezetes külföldi tévériport kulisszái mögé tekinthet be az olva­só. Régóta hiányzott a ma­gyar könyvpiacról egy rövid terjedelmű, illusztrációkban gazdag munka hazánk tör­ténetéről. Ezt a hiányt kí­vánja pótolni a Hanák Pé­ter szerkesztésében megjele­nő Egy évezred című, a ma­gyarság históriájáról szóló kötet. A művelődéstörténeti kiadványok között szerepel Köpeczi Béla munkája, amely az Európa nagy kor­szakai című sorozatban lát napvilágot A francia felvi­lágosodás címmel. Sok évti­zed múltán ismét olvasható tesz Buddha életének,-.mun­kásságának története. A szerző, a nemrég elhunyt Téchy Olivér fél évszázados kutatómunkáját összegezte könyvében. Buda felszabadí­tásának 300. évfordulójára jelenik meg a Magyarország felszabadítása a török ura­lom alól című kötet, Varga J: János munkája. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom