Délmagyarország, 1986. február (76. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-04 / 29. szám

Kedd, 1986. február 4. 25 ^ A 60-as évek fiataJ írói honosították az irodalmi típust: a konszolidált társadalomban helyét keresgélő, csellengő fiatalt. Se szeri, se száma nem volt az azonosan elnagyolt ábrázolásoknak: az irodalmi szereplőknek alig volt saját arcuk, határozott egyéniségük. Egyformán gyökértelennek, múlttalannak és céltalannak mutatkoztak, lötyögtek, majdnem felnőtt létükre infantilis szóra<ozásokba bonyolódtak. Esztergályos Károly csinált akkoriban róluk eg.v tévéfilmet, nemcsak rendezte. maga irta is. A fiatalabb rendezőnemzedék jeles, tehetseges képviselője tehát nem először próbálkozik „szerzői" filmmel: a szerdán bemulatott, A végtelenek a párhuzamosban talalkoznak (kissé tán didaktikus) című munkájának korai elődje volt A paradicsomi játékok című, 1968-as darab. Nemcsak abban a lekintetben, hogy rendezte — irta mindkettőt. Ügv tetszik, mintha követni szeretné a csellengő fiúk-lányok sorsát. Akik időközben megházasodtak, gyerekeik születtek, s most a fő problémájuk a kapcsolatok lehetetlensége. Egyébiránt ugyanolyan személytelen, egyénitetlen figurák. .. A csellengők kcpcruyo ^ megházasodtak Hol az asszony ? mint amazok, a 60-as évekből. Kozós vonásaik: az érzelmi bizonytalanság a társas élet minden szintjen, a társra találás homályos vágva, a társ tétova keresgélése. s mindezonközben a magány szorongó érzete. Esztergályos több rendezői erénye is folvonult a szerdai filmben, mint a lírai (s nem ahogy a műsorújságban írva vagyon: ..kis híján lírai" — inert mi az. hogy kis híján? vagy igen, vagy nem!) hangulatteremtő erő, a mondanivaló kifejezetten képi megformálására ('való törekvés, a látszólag lazán egymást követő képsorok feszes szérkesztettsége — és még lehetne sorolni. Miért, hogy mégis fiaskó A végtelenek a párhuzamosban találkoznak? Úgy sejtem, e megházasodott csellengők rajza azért sikeredett részint túlontúl naivra, ebből következőleg felszínesre, mert nem vetetett figyelembe: nemcsak annyi a változás ifjonti koruk óta. hogy minden külsődleges jel szerint felnőtté váltak. .Jócskán fordult a világ is azóta, s ezt a változást nem ..beengedni", nem érzékelni — végzetes hiba. Hiteltelenek. földtől, napi realitásoktól igencsak elrugaszkodottak Esztergályos szereplői, még akkor is. ha a kapcsolatteremtésre való képtelenség, meglehet, valósagos jellemzőjük. A film némely pillanatában ügv tetszett hogy az egyébként szigorúan összefogott rendező ezúttal tehetetlenné vált, a forgatókönyvi koncepciók már-már alázatos szolgálójává. Így történhetett, hogy az egymást követő szerelmi jeleneteknek nem volt funkciójuk, nem erősítették s nem mélyítették az eredeti, a kapcsolatok kitátástalanságáról szóló mondanivalót. Pedig . . . Fura paradoxonnal szóiván azt lehetne mondani, ezeknek a fásult szexörülteknek a sodródásai megé rd e me 1 n é n e k egy tényleges természetrajzol: el-elmélázó gyorsfényképész helyett — pontos diagnózisra törekvő doktort. S mondjuk eg.v másik filmet — az ebbe erőszakoltan beaplikált nemzedéki összehasonlítás. Hogy tudniillik miért oly végzetesen idegen a megházasodott csellengőtől az ugyanolyan — s mégis annyira másképpen — magányos e'özö generáció képviselője? Hiszen végtére itt mindenki egyformán „melegségre vágyik" . . . Sulyok Erzsébet Kerkafalva, k.u.k. produkció r^s radiojigijelo A Magyarország legújabb számában olvasható egy cikk arról, miként látják egymást magyarok és osztrákok. A sok. bennünket örömteli módon dicsérő kitétef mellett olvashatunk fenti írásban olyan osztrák vélekedésről is, miszerint némelyiküknek nem tetszik a magyarok „lassú viz partot mos"-jelszava, a mi —i úgymond — „passzív életstratégiánk". Hogy e vélemény mogott egv elképesztően idegen — különben jól ismert — szemléletmód értetlensége lakozik, reme-, lem hihető: nem a „sértett" önérzet mondatja velem. Hanem talán némely, általunk régóta felismert törvényszerűség tudata: tudniillik, hogy ama bizonyos passziv életstratégiánkat, ha van ilyen, bizony egyáltalán nem jókedvünkben alakítottuk ki. Idestova ezeregyszáz esztendő históriai kényszere talán annál inkább. (Miben csekélyke négyszáz évnyi Habsburgkor is benne foglaltatik.) Az iménti borongó elmélkedés nem szolgál pedig egyéb celt, mint hogy hangsúlyozzuk: akármekkora öröm is a magyar—osztrák jószomszédi viszony más irányokba különösen példamutatónak nevezhető valósága — bizonyos speciális problematika itt és ott gyakran lehet annyira sajátos, hogy a másik fél számára vagy érthetetlen, vagy szinte végzetszerűen idegen. A példa ezúttal esemény is: penteken egy rádiójáték kapcsán először fordult élö. hogv egy rádiós ősbemutatót egyszerre, egy időben — este nyolc órától — sugárzott az ORF és a Magyar Rádió Kossi th adója: ket nyelven s különböző hullámhosszokon bár, de közösen, kooperációban mutatták be Franz Hicsel Kerkafalva cimű müvét Hogy Kerkafalva nevű falu létezik-e Magyarországon, bevallom, nem tudom. (Kerka nevezetű patak, ha jól tudom, mindenesetre vart Dél-Zalában.) Az osztráö szerző rádiójátékának számos magyar vonatkozási természetesen már önmagában ió alao lehet(ne) az ilyesféle sajátos koprodukcióhoz, ám amint az ember végighallgatja a főhősnő, a Temessy Hcdi által ragyogóan megformált Viszák Erzsébet történetét, ami végeredményben nem is történet, hanem valami furaegyvelege a sors-példázatnak es a szürrealisztikus, kicsit Örkény Macska játékat is idéző groteszknek — nem tud szabadulni az értetlenkedő kérdéstől: jó. ;ó, de tulajdonkeppen minek ez? Ugyanis az idős hölgyhöz u Hegyivarázs nevezetű gyógyintézetbe vágy önbevallási kérdőíves tortúrára érkező törvényszéki tisztviselő es a hősnő párbeszédének, ürügyén nem nagyon derül ki egyéb, mint hogy a Hivatal bürokratizmusának képviselője is megrendülhet az intenzíven „tálalt" örök, emberi megnyilvánulások egyikétől-másikától. „Egy sokat megélt ember, élete tűnik elő a feledés árnyékából" — olvashatjuk B rádióújság előzetesében a dramaturg Solténszky Tibor sorait. Am a baj éppen az, hogy ezt a bizonyos sokat megélt mivoltot nem bizonyítja semmi, ami közösségi, történelmi-társadalmi, originálisán izgalmas és érdekes lenne. Nem tudni, hol a történelem, vagy akár csak az emberi tragédia valamely forrpont ja Viszák; Erzsébet sorsában Nem tudni, mit bizonyít a Kaimán György által alakított állami hivatalnok alakjának többértelműsége. Feltehetően speciális osztrák problematika húzódhat meg a háttérben. Ez viszont, k.u.k produkció ide vagy, oda, sajnos legaiVibb annyira érdektelen nekünk, amennyire értelmetlen a burgenlandi polgárnak u tapasztalat a mi állítólagos passzív életstratégiánkról. Különben pedig az újkeletű k.u.k.-együttműködést az európai szellem jó istene őrizze meg nekünk. Így már akár négyszáz esztendőre is Domonkos László Történetünk főszereplőjének valahogyan nem volt szerencséje a nőkkel. A harmadik, komolyabbnak mondható partneri kapcsolata sem elégítette ki, nem nyújtott elég boldogságot. Azért a javakorabeli férfi — 55 esztendősen — megtalálhatta volna az igazit. Ügy lehet, az asszonyok, akik vele kapcsolatban voltak, másként fogalmaznának. Azt mondanák — mármint azok. akik a szakítást élve megúszták — a tétel pont fordítva igaz. Az első, aki törvényes felesége volt, elmesélhetné: a „boldogtalan" férfi iszákos lett. az elfogyasztott szesz mennyiségével egyenes arányban nőtt agresszivitása. Részegségében nem átallotta kislányait ütni-verni, szóval, a normális életre képtelen volt. ezért váltak el. A második asszony ma már se védeni, se vádolni nem tudja főszereplőnket. Élettársi viszonyuk tragédiával végződött. Eg.v félreértett szituációban a féltékenységtől, no és a szesztől megvadult férfi agyonverte az asszonyt. Csak az igazság kedvéért illik megjegyezni. az áldozat és az alább következő történetben emlegetett nö sejn vetette meg az italt. sőt. Emberölés miatt kiszabott 15 eves szabadságvesztéséből 1983 októberének végén szabadult Villányi László (Alföldi utca 22.). Igaz, szabadságát 1987 júliusáig feltételesen kapta vissza. Minden eselye megvolt arra, hogy új, tisztességes életet kezdjen. A büntetés-végrehajtó intézetben elégedettek voltak magatartásával, ezért is bocsálolták buntetésenek letelte előtt szabadon. „Kinn" másfél szobás, étkezős lakása biztos fedél volt feje fölött. szakmáját sem felejthette él a börtönévek alatt, tehát megélhetése is biztositható volt. Gyerekei már felnőtt emberek, nem szorultak segítségére, úgyhogy csak azzal kellett volna törődnie: megálljon a saját lábán Kezdetben nem akadt gond Villányi elhelyezkedett. új szakmát is kitanult, rendesen dolgozott. Munkájáért igen szép fizetést kapott, havi 71)00 forint körüli összegből kellett gazdálkodnia. Érthető módon társra is vágyott. Tavaly januárban a Mátyás vendéglőben ismerkedett meg a nálánál 21 évvel fiatalabb, éppen válófélben levő asszonnyal. Annak nem volt lakása, állandó jövedelme serrj. Mi sem,természetesebb. ajtár rövid ismeretség utáit éleflársi kapcsolatot teremtett ' Éldegéltek együtt Villánvi keresetéből, nö nem dolgozott. Otthon elég gyakran iszogattak. s olyankor a férfin eluralkodott lannangó agresszivitása. Féltékenységi jeleneteket rendezett, de könnyen „eljárt a keze is", és rendre elcsattantak a pofonok. Sok baj forrása lett például az, ha az asszony fogadta korábbi férfiismerösei köszönését az. utcán. Tavaly nyártól kezdve Villányi egyre többet ivott, persze a veszekedosek. verekedesek sem maradtak el. Egyféle védekezési módot talált a nő: egyszerűen elmenekült ilyenkor otthonról. Magára hagyta a dühöngő párját, ha ügv adódott éjszaka is, s csak akkor tért vissza, amikorra az kialudta részegségét. 1985. október 14-én is ez a szokásos jelenei játszódhatott le. Közös ivászat, hangoskodás, verekedés. nö el . . . az esti órákban. Az otthonról elüldözött asszony a Mátyásban keresett vigasztalást, de ismerőst is talált, akinek asztalához ülhetett. Az ugyan nem volt egvedül. Sz. A.-val szórakozott. A bemutatkozás után hármasban poharazgattak. Egyszer csak megjelent Villányi. már elég sok helyen kereste asszonyát. Ahogy az, ö sem ismerte Sz A,-t. rögtön a csábítót látta benne, s ezt drasztikus szavakkal közölte is az idegen férfival. Aki bölcsen belátta, jobb a békesség. otthagyta a. társaságot, átült egy másik asztalhoz. Ám az aszsVvhvnak furcsa ötlete támadt. Régi férfiismerősének és Sz. A.-nak Villányi jelenlétiben azt ajánlotta, üljenek taxiba, és keressenek új szórakozóhelyet. Persze az „öreg" (Villányi) nélkül. így is történt, a trió a Kék csillagDan mulatozott tovabő. Onnan az ismerős férfi lakásába mentek, amely hogy hogynem, szintén az Alföiai utcaban van. Villányi ment is, dörömbölt, a nőt követelve — a szomszédokat álmukból fölverte. Az erősen ittas lakástulajdonos elküldte a hangoskodót, ekkor menekült ki az asszony. Mire kis konyhakésével Villányi visszament — mert csak nem nyugodott bele „veszteségébe" — már eltűnt, de a lakók elvesztették türelmüket. Értesítették a rendőrséget, hogy szabadítsák meg őket a késsel fenyegetőző ittas férfitól. Villányi hiába bújt el a pincébe, megtalálták, el is vitték a rendőrök. Később aztán, elengedték. Hol a nö? Csak ez izgatta a féltékeny élettársat. Reggel újra a keresésére indult,, végig „ellenőrizte" a kocsmákat. Fél 11 felé ért az Anna presszóba, ahol pechére békésen üldögélt a pultnál Sz. A. Villányi minden indulatával hirtelen a vélt csábító ellen fordult, „megvagy te patkány, megöllek" felkiáltással nekiment. . Sz. A . aki lénvegesen fiatalabb és erősebb. nemigen hitte Villányi szándékát. így szerencséjének, s egy véletlen mozdulatnak köszönheti, hogy a 10 centiméteres, borotvaéles kés, amellyel Villányi mellkasfélen döfte, csak 1 centiméter mélyre hatolt, s tüdejét nem érte el. (Sz. A. 8 napon belül gyógyult.) Villányii a közeli boltbari találta meg a rendőrség. A tárgyaláson a szokásos védekezési taktikával próbálkozott — emlékezetkieséssel. Egyébként az asszony „akkorra megkerült", s bár nem volt számára kötelező, vallomást tett. A Csongrád Megyei Bíróságon Extrende Tibor tanácsa különös visszaesőként elkövetett emberölés bűntettének kísérletében Villányi Lászlót bűnösnek találta. 12 év fegyházra ítélte, megszüntette feltételes szabadságát is. Az ügyész 3 napot tartott fenn. a vádlott és védője felmentéséit fellebbezett. Mag Edit Itt vannak már a seregélyek? A zimankós, havas, esős január végi tájban itt-ott megfigyelhetők voltak már k'<- .seregélycsapatok. Átteleltek nálunk, vagy már visszaérkeztek telelöhelyükről? Minden télnek megvannak a maga érdekességei. Farsang Tápén Somogyi Károlyné felvétele Vízkereszttől — január 6-tól — hamvazószerdáig, immáron régesregi hagyományként él és virágzik a farsang: a tclűzés, a tavaszvárás vidám mulatságokkal eltöltendő időszaka. Sajnos, évről évre kevesebb — legalábbis szűkebb pátriánkban — azoknak a halaknak a száma, ahol és amikor a jo kedvű farsangolók jelmezbe bújva szórakoznak. A tápéi általános iskolások e fénykép kedvéért és a mólt hagyományait felidézendő öltötték magukra a régi tápai farsangi maskarát ellentmondásai. Hogyne lennének a mostaninak, amikor fagyos, havas napokról hirtelen enyhe márciusira fordul az időjárás. Igen, a seregélyek már szállingóznak délről. A most látható néhány madár még csak előőrs. Nemsokára indulnak észak felé a sokezres csapatok. Üjra áthaladnak országunkon a madártömegek, amelyek az elmúlt öszszel — déli tájakra vonultukban — .szőlőinkben, nádasainkban sereglettek. A furcsa az, hogy a nálunk még javában telelő északi madarak, a barnás szinű, szürke fejű fenyőrigók több százas csapatai mellett már ott feketéllenek fémesen csillogó ruhájukban a hozzánk „nyaralni" érkezett seregélyek. Feltűnő számban jelentkezik hazánkban ezen a télen egy jellegzetesen északi, tenger melléki, vízi madár, a sarki búvár. A Duna több szakaszáról érkezett hír .jelenlétéről. Magam a Kunfehértón találkoztam nemrég ezzel az elegáns, szürke tollruhás, hegyes csőrü, kitűnően búvárkodó madárral. Meg a tél elején megérkeztek erdeinkbe. parkjainkba a zömök, jókora veréb nagyságú süvöltők. Hímjeik (pompás élénkvörös mellényükkel tűnnek ki az anyamadarak szürke seregéből. A magas fák legmagasabb ágain, szinte mozdulatlanul pihennek, ha elfáradtak a termések, rügyek csipegetéseben. Jelenlétüket rendszerint csak gyenge, de mégis messze hangzó „diüdiü" hangjukról vesszük észre. Kellemesen hat a téli tájban ez a halk (egyáltalán nem süvöltő) hang. Ök is szolgáltak meglepetéssel! A süvöltök úgyszólván állandóan a fák koronájában tartózkodnak. Egy alkalommal mégis egy részben begfagyott tó jegén figyeltem meg őket. Mégpedig valódi halászmadarak, két türkizkék hátú jégmadár szomszédságában. A süvöltök a parti fáknak a jégre hullott terméséből lakmároztak. Feltűnően sok az idén Szegeden az el nem vonult, a város parkjaiban áttelelő feketerigó. Érdekes jelenségnek vagyunk tanúi mostanában. Jelentős változás áll be egy faj életmódjában: városlakó lesz az eddig erdei madár. Társul a már urbanizálódott házi verebekhez és balkáni gerlékhez. A feketerigó azon kevés madárfajtához tartozik, amely alkalmazkodni tud a mozgalmas, zajos emberi településhez. A legtöbb madárfaj azonban nem, vagy csak részben tud hasonulni a technikai kultúra kiterjesztésével megváltozott élettérhez. Télen különösen veszélyessé válhat a kert, a parkok és erdők hasznos rovarpusztitó madarainak a helyzete. Méltányos, hogy az ember ilyenkor támogassa kis segítőtársait. Most van ideje a cinegék, rigók és társaik etetésének. Az etetőkre kihelyezett napraforgómag, sótlan zsiradék. konyhahulladék sok madargl menthet meg az ínséges teli időszakban. Marián Miklós