Délmagyarország, 1986. február (76. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-25 / 47. szám

Kedd, 198G. február 25. 3 Pártnapról jelentjük Á fő feladat: a gazdaság élénkítése Székely Sándor előadása a Volánnál Néha hasznos a végénél kezdeni a dolgokat. Például azzal a zárszóval, amit Ambrus László, a vállalati pártbizottság titkára mondott el tegnap a Tisza Volánnál rendezett pártnapon. amely szerint a vállalat az elmúlt öt év alatt folyó áron 25 százalékkal magasabb teljesítményt ért el, csökkent. De éppen ezzel az is. Hiszen alapvető, hogy a áldozatvállalással tudtuk népgazdaság elsősorban a megőrizni hitelképességűn- műszaki fejlődés, szellemi ket a nemzetközi szférában, kapacitásaink kihasználása a s: ó átvitt és konkrét ér- révén csatlakozzon a' világleimében egyaránt, amely- gazdaságban végbemenő fő lyel sikerült alapokat is te- folyamatokhoz. Ha ezt sikerül elérnünk, úgy, hogy közben javítani tudjuk exportképességünket — áruink minőségét —, a termelés hatékonyságát, akkor a nehéz VI. ötéves tervidőszakban megteremtett alapokról sikeresen léphetünk tovább. Fő feladatunk most már a remtenünk a kibontakozáshc i. Ugyancsak nagyon nehéz helyzetet teremtett számunkra az 1983-as energiaúgy, hogy közben 800 fővel ár-robbanás, amelynek kőesőkként dolgozóik létszá- vetkeztében többf> között ma. Jól működő vállalatnál húszmilliárd forintos többérthető, ha a pártnapi elő- letberuházásra kényszerüladó, Székely Sándor, az tünk az energiaszektorban. MSZMP Szeged Városi Bi- A devizahiány miatt pedig gazdaság élénkítése, a több zottságának első titkára el- az import jelentős visszafo- eredményt hozó gazdasági ismerő szavakkal kezdhette gására volt szükség egyes szisztéma kifejlesztése, időszakokban. Ilyen körül- amelynek révén megteremtmények között óriási ered- hetjük a lehetőséget a belső menynek tudhatjuk be, hogy felhasználás s ezzel együtt javult gazdaságunk egyen- életszinvonalunk fokozatos súlyi helyzete. Mindennek azonban sajnos ára volt — folytatta az előadó. Csökkentenünk kellett a belső felhasználást, a bérek vásárlóereje 5 százalékkal romlott. Az erőteljes infláció pedig egyes rétegemondandóját. Mint szegedi polgár és a városi tömegközlekedés használója dicsérhette a vállalat munkáját, a városi autóbusz-közlekedés jó megszervezését, amely jelentősen befolyásolja — előnyére — Szeged lakóinak közérzetét. Áttérve az átfogó gazdasági folyamatok elemzésére, azzal kezdte mondandóját javításához is. Sz. I. Uj vezetőség a Rákóczi Tsz-ben A hét végén vezetőségválasztó közgyűlést tartottak a hódmezővásárhelyi Rákóczi Tsz-ben. Mint korábban megírtuk, a szövetkezet vezetésében kiéleződött hatalmi harc miatt nehéz helyzetbe került a szövetkezet gazdálkodása, a széthúzás megosztotta a tagságot. Huzavonák után végül az elnök és helyettese lemondott, s nyugdíjba vonult. Az új választásig Földesi László ágazatvezető hatósági megbízottként sikeresen birkózott meg az átmeneti helyzet nehézségeivel. A Béke Szállóban megtartott titkos szavazáson Petkó Béla agrárközgazdászt elnökké, s Huszár Imre agrármérnököt termelési elnökhelyettessé választották. A két vezető korábban nem ebben a gazdaságban dolgozott, igy bíznak abban, hogy ismét a munka lép a remélhetően megszűnt érdekellentétek helyébe. A 30 milliós nyereség után az idén 40 millió forintos eredményt vállaltak, s ehhez valóban összefogásra lesz szükség. az előadó, hogy napjainkban ket (elsősorban a pályakezdő itthon és külföldön egyaránt fiatalokat es a nyugdíjasokorszakos események játszódnak le. Hazánkban most indítjuk útjára a VII. ötéves tervet, amelynek eredményeit mostanában fogjuk megalapozni, a Szovjetunióban pedig most ül össze az kat) kritikus helyzetbe hozt tt. Jelentős eszközöket kellett elvonnunk a beruházásoktól, a műszaki fejlesztéstől is, amely komoly gondokat okoz a gazdaságban, Áldozatokat is igényelt SZKP kongresszusa, ahol tehát hitelképességünk, a várhatóan nagyon fontos gazdaság egyensúlyának határozatok születnek majd. megőrzése, amely viszont Ezt követően a lezárult, egyúttal záloga a kibontakoVI. ötéves terv eredményeit zásnak. És az sem közömelemezte a városi pártbizolt- bős, hogy végül is sikerült ság első titkára. Szólott ar- megőriznünk gazdasági staról, hogy külső és belső körülmények egyaránt hozzájáruRak ahhoz, hogy a tervidőszak két alapvető célkitűzéséből csupán az egyiket sikerült megvalósítani. Sikerült ugyanis helyreállítanunk, sőt javítanunk a külgazdasági egyensúlyt. Ezt óriási eredménynek könybilitásunkat, társadalmi vív mányainkat, és folytathattuk a gazdaságirányítás továbbfejlesztését. Szólt ,az előadó a Tisza Volánról is, elmondva, hogy zavarban van. Hiszen a vállalat eredményei sokkal jobbak az átlagosnál. Pedig a volánosok is sok nehéz hely vélhetjük el, hiszen az eltelt zettel birkóztak meg. öt év öt esztendőben többször is alatt mégis közel 87 százasúlyos helyzet alakult ki a lékkai növelték devizabevévilággazdaságban. A terv- teleiket, 4 százalékkal több időszak elején, 1981-ben árutonna-kilométert közel nemzetközi hitelválság ren- 19 százalékkal kisebb enerdilette meg nemzetgazdaságok sorát: több mint ötven ország vált hitelképtelenné, volt kénytelen kérni adósságainak át ü temezését, giafelhasználással teljesítettek. Ezzel összefüggésben különösen érdemes figyelmet szentelni egy adatnak: Magyarországon mindössze amellyel hatványozott ter- egyszázalékos ariyagmegtaheket lesznek kénytelenek a karítás 13 milliárd forintot jövőben vállalni. hozna. Nálunk, Magyarországon Külön nyomatékkal szósúlyos döntés elé kerültünk, lott Székely Sándor a Vohiszen a belföldi felhaszná- lánnál dolgozó műszakiak, lásból kellett elvonni eszközöket fizetőképességünk megtartásához, olyan időszakban, amikor egyúttal áraink is jelentősen estek a világpiacon, amelynek ráadásul felvevőképessége is különösen a fiatalok innovációs készségéről, amely nagyban hozzájárult a vállalat eredményeihez. Ennek fontos tanulsága van a jövőre, a most kezdődő VII. ötéves tervidőszakra nézve Magyar—szovjet barátsági nap A Hazafias Népfront Szeged Városi Bizottsága és a Csongrád Megyei Tejipari Vállalat MSZBT-tagcsoportja a Vörös Hadsereg megalakulásának 68. évfordulója alkalmából, az SZKP XXVII. kongresszusának előestéjén, tegnap, hétfőn magyar—szovjet barátsági napot rendezett. Ivan Behunt, a Szovjet Tudomány és Kultúra Háza osztályvezetőjét Molnár Sándor, a népfront megyei és Kulcsárné Kiss Piroska, a népfront városi titkára fogadta. A vendéget a városi népfronttitkár tájékoztatta a társadalmi szervezet közelmúltban megtartott VIII. kongresszusáról, valamint szűkebb pátriánk béke-, barátsági munkájáról, hangsúlyozva, hogy a májusban megrendezendő békehónap programjainak összeállításakor számítanak a Szovjet Tudomány és Kultúra Házá munkatársainak segítségére. A megbeszélést követően a szovjet vendég a Csongrád Megyei Tejipari Vállalatnál tett látogatást, ahol Schopper János igazgató tájékoztatta a vállalat munkájáról. Ezt követően barátsági nagygyűlésre került sor, ahol Ivan Behun mondott beszédet. Felszólalásában a Szovjetunió ma kezdődő XXVII. kongresszusáról szólva elmondta, hogy elvi iránymutatásaival mindenekelőtt segíteni kívánja az utóbbi hónapokban tapasztalt szocialista gazdasági fellendülés további fejlődését. A nagygyűlés résztvevői — minden szegedi dolgozó nevében — táviratban üdvözölték az SZKP ma kezdődő XXVII kongresszusát Július elsejétől Változik az építésügyi szabályzat Elkészült, és július elsejével hatályba lép az új országos építésügyi szabályzat, amelyről hétfőn az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban Jantner Antal miniszterhelyettes sajtótájékoztatót tartott. Az új szabályzatban több mint egyharmadával csökkentették az elöirások számát, s kodnia kell a telkek kisajátításáról, vagy pedig a fejlesztési célról lemondva meg ke!l szüntetni az építési tilalmat. Jóllehet az új szabályzat előírásai visszamenőlegesen nem érvényesíthetők, az ÉVM felkérésére most a tanácsok átfogó felmérést ké. ,, ..,, ,(_. szítenek az építési tilalom így jobban áttekinthető egy- alá VDnt területekről, s aho) kötetes szabályzat váltja fel a réginek három kötetét. Kihagyták a szabályzatból az elavult részeket, továbbá azokat a rendelkezéseket, amelyeket állami c, v^g tek tartalmaznak. Az új szabályzat a korábbinál sokkal inkább keret jellegű, hoszszabb távra szóló. A rövilehet, törlik a tilalmat. Az új szabályzat lehetővé teszi, hogy egyes helyeken, például a nyersanyagvagyonnal szabva- rendelkező területeken, a veszélyes talajmozgásoknak, árvíznek kitett térségekben, vagy a nagy távlatban tervezett országos jelentőségű debb időszakokra vonatkozó létesítmények — autópályák, előírásokat a szabványok, illetve a helyi tanácsok rendeletei rögzítik. Így az országos előírások keretei között jobban érvényesülhetnek a helyi sajátosságok, ami egyben megnöveli a városi és községi tanácsok felelősségét. Hasonlóképpen növekszi^ az épületek és egyéb létesítmények, valahidak slb. — helyét továbbra is építési tilalommal biztosítsák. A szabályzat megengedi azt is, hogy lakóterületen épüljenek olyan üzemek, amelyek nem zavarják a lakosságot és nem szennyezik a környezetet. Az új szabályzat teljes szövege rövidesen megjelenik a Magyar Közlönyben, az Építésügyi Értesítőben, továbbá külön füzetben, 10 (MTI) mint a település- és területrendezési tervek készítői- ezer példányban, nek alkotói szabadsága és mammmmmmmm^ml felelőssége is. A szabályzathoz kapcsolódva más fontos központi rendelkezések is megjelennek a közeljövőKörbe-körbe... A

farsangon mi legyen? Óvodai, iskolai álarcosbál. Hagyományos jelmezes felvonulás. Lassan hagyományossá váló gonddal. A „minek öltözzön be a gyerek" kérdésre még úgy-ahogy közös tanakodással hoz döntést szülő és csemete, de a jelmez további gondja a mamáé. Honnan vegye, miből, mikor, mivel csinálja — a gyereket már nemigen érdekli. Tudja — a többségük! —, hogy neki anyu „segít!"; vagyis hát anyuka előteremti, elkészíti helyettük a maskarát, ha ők egy lépést, egy öltést, egy papirragasztást sem tesznek érte, akkor is. A kisiskolás jelmezéből kibújva, cseperedvén a nebuló, később másféle „jelmezeket" kér. (Még jó, ha szépen ...) Sulibulira évente kell néhány menőbb ruhadarab — vagyis hát a rá való pénz. Amivel apu, anyu „segít be" a szórakozáshoz. Honnan, miből? — megintcsak nem a gyerkőc gondja. Jómaga nemigen tesz-vesz azért (például szünidei munkával, netán némi spórolással), hogy a „jelmez" meglegyen. De meglesz. Papa-mama' pénztárcája nyílik és vékonyodik, amikor több (öt)száz forintot költenek belőle farsangtájt a lassan „éretté váló" kamasz szalagavatóbáli jelmezére, szórakozására. Megtapasztalván előszelét annak, hogy mibe is kerül majd pár ,hónap múlva a ballagási ruha, a bankett, a vendéglátás. Amihez természetesen „hozzásegítik" a maturanduszt. (Sőt mint itt-ott tapasztalom, érettségi ajándékba már lakáshoz is „segítik" némely gyereket a szülei — s nemcsak a tehetősebbek, de a másfél-két szoba áráért a maguk pihenését, szórakozását, összkomfortját eladók is...) A középiskolából kilépőt persze nem mindig penzzel „segítik" a szülei Jön itt-ott egy kis összeköttetés, baráti támogatásnak nevezett protekció is a felsőbb iskolákba, a jobb állásokba vezető úton. S mire erre a felnőtté válás útjára ér a gyerek, már egészen megszokja — némelyik egyenesen természetesnek veszi —, hogy a „jelmezt" megcsinálják helyette a szülei, ók nem tórik magukat érte — hiszen úgyis megkapjákrs nem is tanulják meg törni magukat semmiért sem! Mi többi azt sem értékelik, amiért a szüleik törték magukdt! Meg azokat sem, akik „segítettek"; a szüleiket sem. Akik aztán ezt érzékelvén majdhogynem megdöbbennek, hogy a fiuk, lányuk nem értékeli mindazt, amit tettek érte, amivel „segítették". Sőt eszébe sem jut a gyerekeknek, hogy mindabból, amit kaptak, netán törleszteni kéne! Aggasztóan szaporodnak a nem törlesztő, a szüleiknek nem segítő gyerekek. Az óvodás nem tartja rendben a játékait; a kisiskolás nem mosogat el, nem szalad le a boltba; a középiskolás a hét végén nem segít mosni, takaritani. mert elfoglalják a barátai, a diszkó; az egyetemista, ha hazautazik, kiszolgálást igénylő vendég; a jobb állásban lévő pályakezdő a még jobb állás vagy házasság felé helyezkedéssel van elfoglalva. — S ha a szülő netán megbetegszik, felnőtt gyerekei nemigen érnek rá kellőképpen ápolni, segíteni. Mert többségük már a saját gyerekével van elfoglalva, azt „segíti". Annak szab-varr farsangi jelmezt; gürcöl gmk-ban, túlórában, kiskertben sulibáli divatos hacukára, bankettszámlára, lakásra; szaladgál felsőbb összeköttetésekért... Hogy egyszeresük ő is azt tapasztalja, hogy a „segítségét" a gyerekei nem értékelik. Körbe-körbe? S ami ebből a körből kiszorul? Az igazi segítés, az összefogás, a közösen végzett munka ősi, emberformáló, alkotó módjai — azokkal mi lesz? Van még elég remény rá, hogy megtanulják a következő generációk is a szülői gondoskodásba, iga/.i segítségnyújtásba való „besegítést"? Lesz-e egyszer több olyan anyuka, apuka, aki gverköcével együtt nyírja-ölti a farsangi maskarát; elvárja a sulibulira készülő nagydiáktól, tegyen valamit azért, hogy megvehessek a drága báli szerkót; követeli a boldoguláshoz szükséges tisztességes tanulást és munkát a felnőttkor küszöbére állótól? S

zeretném hinni, hogy lesznek — tán egyre többen is — ilven szülök" Akik igazán segítenek. Olyan gyerekeknek, kiknek igazán érdemes. Mindig,. mindenben. Akkor kevesebb gondot okozna talán a kérdés, hogy „mi legyen a farsangon".. . — S nem oktatgatna maszkabált rendező pedagógus ismerősöm azzal, hiába is ¡rom le mindezt, úgysem használ; minek a „néptanító jelmezét" magunkra venni. Megvallom, nem tudom, inkább csak sejtem, érzem: azért kell, mert az életünk nem lehet álarcosbál. Le kellene vetni végre a fentebb példálózott „segítés" álságos arcait! S tiszta, nyílt tekintettel és szívvel járni a farsangi bálteremnek igazán nem nevezhető hétköznapi életterünk körbe-körbe útján ... Szabó Magdolna ben, igy a tervezési jogosultság korszerűsítéséről, a tanácsi építésügyi hatóságok megerősítéséről és az építési engedélyezési eljárás egyszerűsítéséről szóló rendeletek. A korszerűsített országos építésügyi szabályzatban a korábbinál körültekintőbben írták elő a települések és környezetük harmonikusabb fejlesztésének, a lakóház- és közintézmény-hálózat felújításának, az építészeti értékek megőrzésének követelményeit és a településrekonstrukciókat meghatározó rendelkezéseket. A területgazdálkodással szoros összefüggésben például most már nem határozatlan időre, hanem csak öt-, vagy tízéves időszakra engedélyezi az építési tilalom elrendelését. A tanácsoknak tehát jobban át kell gondolniuk fejlesztési elképzeléseik realitását, anyagi hátterét, s ha a határidő lejárt, gondosA cukorbetegek és a boltok Tegnap, hétfőn délután ülést tartott a HNF Szeged Városi Bizottsága mellett működő Fogyasztók Szeged Városi Tanácsa. v Napirendjük első pontját nyilvános tárgyaláson vitatták meg: A diabetikus élelmiszer-ellátás és a gyógyvizkínálat helyzetéről Nagy Ferenc, a Tisza Fűszert igazgatóhelyettese tartott beszámolót. A diabetikus késztimények ügye — közügy. A helyzet nem megfelelő — ezt mindennap tapasztalhatjuk. Sajnos, a beszámoló nem tért ki a Fűszert gondjaira, de a megbeszélésen sok mindenre fény derült. A boltok panaszkodnak — a most lefolytatott vizsgálódás során sok nem teljesített rendelésről szerzett tudomást a Fogyasztók Tanácsa — nem szállít a Fűszert. A vállalat panaszkodik: nincs miből szállítani. (Ami nem teljesen világos: Orosházáról, Budapestről. Telekgerendásról mégis be tudnak szerezni az Ülésezett a Fogyasztók Tanácsa üzletek ezt-azt. Ott miért van ?) Az ipar bizonyos termekeket csak időszakosan állít elő. Az import, illetve import alapanyagú cikkekre ugyanúgy vonatkoznak a behozatal szabályozói itt is, mint más területen. Az élelmiszerboltok raktározási kapacitásával, illetve annak korlátaival mindenki tisztában. van: nem tudnak félévi mennyiséget előre beszerezni, hiszen nincs hol tárolni. A sárga körrel jelzett termék sajnos nagyon sok embernek létkérdés. Nem olyan dolog, mint az egzotikus ételek, a kagylókonzervről, fecskefészekről, kengurufarokról le lehet mondani. Nem olcsók a diabetikus készítmények — egy kilónyi a szénhidrát-szegény búzakorpás kenyérből például 50 forint — mégsem lehet mindig számítani rá. Hogy hol a megoldás? Bevalljuk, néhány dolog sántít. Mert állítólag mondjuk gyógyvízből csak a téli hónapokban van hiány, mert nem szállítanak fagyveszély miatt. Az elmúlt héten Kaposvárról mégis ide tudott „utazni" egy adag — esze ágában sem volt megfagyni. Bizonyos termékeket csak egyetlen helven gyártanak, az egész országot az az egy gyár hivatott ellátni. Kapacitása persze véges. Sok termékről tudunk, ami Szegeden soha meg nem jelent, soha nem árusították. A tegnapi ülés résztvevői persze saját hatáskörükben a kérdést megoldani nem tudják. Országos méretű átgondolásra, az ipar bizonyos szemléletváltására van szükség. Sok ember érdekében. R. É.