Délmagyarország, 1986. február (76. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-18 / 41. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 76. évfolyam, 41. szám 1986. február 18., kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint Zárszámadásokról jelentjük Eredményes gazdálkodás A TOT főtitkára Szegeden A múlt hét végén és tegnap, hétfőn folytatódtak a zárszámadó küldött-, illetve közgyűlések. Tegnap, hétfőn városunk vendége volt Eleki János, a TOT főtitkára. A Tisza Halászati Szövetkezet jubileumi, negyvenedik közgyűlése előtt a tsz-szövetségben ismerkedett megyénk mezőgazdaságának tavalyi eredményeivel. Bagi Adám, a Teszöv titkárhelyettese értékelését úgy összegezte, hogy a téeszek nyeresége közel azonos az egy évvel korábbival. A jók és gyengék közötti különbség azonban tovább növekedett. A megye 12 veszteséges és alaphiányos szövetkezeténél 120 millió forint sorsát kell eldönteni a szanálóbizottságnak. A rendezésnél alapelv, hogy lehetőleg megmaradjon a szövetkezetek önállósága, mivel egy-egy összevonás egy egész község gazdasági hátterét bizonytalanná tenné. A szövetség érdekképviseleti munkájának említés.re méltó eredménye, hogy sikerült kiharcolni a húsipartól a rekonstrukció miatti többletszállításokra 1,5 százalékos kártérítést. A pincegazdasággal is sokat javult a termelők kapcsolata egy év alatt, s ez biztató jel a jobb termésű évekre is. Az idei Szegedi Ipari Vásáron a termelőszövetkezetek is kiállítanak, s a szervezésben a téeszszövetség is részt vesz. A rövid megbeszélés után Molnár Lajos, a Teszöv elnöke Eleki Jánosnak Erdei Ferenc-emlékplakettet nyújtott át. Jubiláló halászok Ünnepelni jöttek össze tegnap, hétfőn a negyvenesztendős Tisza Halászati Szövetkezet tagjai. A megyei tanács oktatási központjában megtartott közgyűlésen a jubileumhoz méltó eredményekről számolhatott be Pelle László téeszelnök. Az ország 16 halászati szövetkezetének 50 milliós összes nyereségéből a szegediek több mint 11 millióval részesülnek. Az 1983—84-es mélypont után ismét elérték a korábban megszokott jó termelési szintet. Ez csak úgy sikerülhetett, hogy a gazdaságtalan exportpiacok helyett a hazai fogyasztók kedvébe jártak, s olyan halfajták fogását és tenyésztését szorgalmazták, amelyet nem gond értékesíteni. A 963 tonnányi hal számításuk szerint 54 millió forintot ér. A folyóvízi halászok nem panaszkodhatnak a szerencséjükre, sok harcsát sikerült szárazra emelniük. A holtágakban és tározókban úgy alakították a lehalászást, hogy a feldolgozó üzem munkája folyamatos legyen. A kevésbé kelendő busa életterét csökkentették, s a felszabadult vizeken pontyot tenyésztettek, ivadékot szaporítottak. A tavaly létrehozott áruforgalmi ágazat munkáját dicséri, hogy többek között Szegeden, az Éliker üzleteiben is kaphatunk már halat. Több exportra is vállalkoznának, de csak annyit szállíthatnak, amennyi a megrendelés. Külföldre 1985ben tízmillió forint értékű halat küldtek. A halfeldolgozást a nagy mértékű felújítások után megduplázták, s a kifogott mennyiségnek közel felét magasabb áron így értékesítették. A vendéglátásból másfél millió a haszon, de többet várnak a jövőben. S hogy biztosabb legyen a zárszámadáson a „fogás", melléküzemágat is működtetnek. A müanyagüzem nyereséges, s napjainkban is szélesíti választékát, növeli termelését. A javuló gazdálkodás a fizetéseket sem hagyta változatlanul, a 22 százalékos keresetnövekedés ennek bizonyítéka. Csak év végi prémiumra 2 millió forintot fizettek ki. Az anyagi elismerés mellett az erkölcsi megbecsülés sem mellékes: a 23 alapitótag Kiváló Munkáért kitüntetést kapott. Hasznot hoz a baromfi Szili Antal, a Szegedi Móra Ferenc Téesz elnöke a múlt hét végén megtartott zárszámadó közgyűlésen nemcsak a tavalyi gazdálkodási eredményekről szólt, hanem visszaemlékezett a régműit idők sok-sok irányváltására is. A harminchét éve alakult gazdaközösség az első évben 9 millió forintnyi értéket termelt. Hol van ez a mostani 236 milliótól ... A növénytermesztésből nem lehetett ilyen nagy ivű fejlődést várni, s manapság is a baromfitenyésztés és a melléküzemági, kereskedelmi és vendéglátó-ipari tevékenység hozza a nagyobb bevételt, s ezzel együtt a hasznot. Tavaly új csirkeházat építettek, s a jobb minőségű, megbízhatóbb takarmányellátás érdekében saját tápkeveröt is létesítettek. A növénytermesztés szerkezetét is az állattenyésztés igénye szerint alakítják, A kevés csapadék ellenére a kukorica átlagtermése 62 mázsa volt hektáronként, s az idén még nagyobb területen vetnek. A szatymazi homokos részen a napraforgó, és az árpatermesztés jól jövedelmezett. A baromfitartásban a 40 ezer szülőpár adja a tenyésztési munka alapját. A broylercsirkékből sokat háztájiban nevelnek fel a tagok, az összes bevétel 170 millió forint volt, csak ebből az ágazatból. A munka termelékenysége javult, újítások révén 5 százalékkal csökkent az egy kilogramm hús előállításához felhasznált takarmány mennyisége. A több éve működő, ólakat fűtő termálkutak vízhozama csökkent, ezért az idén egyedileg tervezett búvárszivattyút gyártatnak, s szerelnek fel. Az ipari munkákból is igyekeznek azokat erősíteni, ahol több a jövedelem. A korábban kevés eredményt adó sörpalackozás az új gépsor beállításával versenyképessé vált. Az építők energiájának nagy részét a saját építkezések kötötték le. Az import kiváltására alkalmas kittet az Ikarus gyárnak is szállítják. A ládák, rekeszek készítéséhez sajnos sokszor csak vastag deszkákat tudtak beszerezni, s így a kelleténél drágábbak lettek, s ez a szövetkezet kára. A Móra étterem és szálló nem érezte meg a vendéglátásban tapasztalt visszaesést, a jó konyha és az előzékeny kiszolgálás minden reklámnál többet ér. A mostani 11 millió 700 ezer forintnyi nyereség meghaladta a tervezettet. Az idén is változtatnak a termelési szerkezeten, hogy eredményesebb legyen a gazdálkodásuk. Több fűszerpaprikát, kukoricát termelnek, s előtérbe helyezik az energiatakarékos talajművelési eljárásokat. Több szerves trágyát használnak a dráguló műtrágyák helyett, s ez is félmilliós megtakarítást ígér. S hogy a szövetkezeti életben nemcsak a termelés a fontos, arra példa, Stiffler József állattenyésztő köszönőszavai. Nemrégiben kiégett a lakása, a téesz hamarosan segített a lakáshoz jutásban, s a tagok is pénzt, ruhát, a gyerekeknek játékot gyűjtöttek — emberségből. Rekordnyereség A hét végén megtartott zárszámadó küldöttgyűlés eredménye csak a kívülállók számára meglepő, a pusztaszeri Hétvezér Téeszben már régóta várták, hogy a következetes munka meghozza gyümölcsét. A gyenge homokon gazdálkodó téeszben az évek folyamán sikerült a termelést úgy alakítani, hogy az egyre több nyereséget adjon. A paprikatermesztés ismételt térhódítása igazán jókor jött. Egyrészt a háztáji gazdaságban a termelés hozott tisztes jövedelmet, másrészt a helyi feldolgozás, szárítás adott munkát az ittenieknek. AZ összes termelési értéknek több mint felét adja ez az ágazat. A gépek jobb kihasználása érdekében a paprikaszárítás mellett, - gyógynövények feldolgozásával foglalkoznak. A 36 milliós rekordnyereségből 5 millió forintot tartalékoltak, de így is jutott bőven a munkában élenjárók jutalmazására, a jó munkát meg tudták fizeini. Ezen a vidéken a 67 ezer forintos átlagkereset már versenyképes, s a jobb dolgozók megtartásához is elegendő. A fizetés egy év alatt 30 százalékkal nőtt, s ennek minden fillére mögött valós teljesítményt találhatunk. T. Ss. I. Munkáskollektívák felajánlásai Az SZKP XXVII. kongresszusa tiszteletére Országszerte számos üzemben, sokhelyütt a szocialista brigádok kezdeményezésére, munkásgyűléseken elhatározlak, hogy munkaversennyel, terveik túlteljesítésével köszöntik az SZKP XXVII. kongresszusát. Különösen fontos, népgazdasági jelentőségű felajánlás történt a Tiszai Vegyi Kombinátban. Ez az északmagyarországi nagyüzem már évek óta gyárt etilént, s e termékét közvetlen vezetéken eddig a Szovjetunióba exportálta. A hazai felhasználására szolgáló lineáris polietiléngyár ugyanis most van épülőben. A kivitelezésben részt vevő nagy számú vállalat dolgozói bejelentették, hogy az SZKP XXVII. kongresszusának tiszteletére kereken két hónappal lerövidítik átadásának határidejét, s így az új gyár kipróbálása már a harmadik negyedévben megkezdődhet. Ezzel bizonyos értelemben megváltozik a magyar gyárat és szovjet testvérüzemét összekötő etilénvezeték rendeltetése is. Eddig a Szovjetunióba — a kallusi kombinátba — továbbítottak etilént, a jövőben viszont a Szovjetunióból: az ott most elkészült nagy teljesítményű gyártól érkezik rajta Leninvárosba ugyanilyen anyag. A Szovjetunióból importált és a hazánkban készült etilén feldolgozásával az új lineáris polietiléngyárban olyan kiváló tulajdonságokkal rendelkező modern műanyagot tudnak majd készíteni, amelynek a gyártása világszerte most van csak kibontakozóban, s így az export lehetőségei is kitűnőek. Az ország legnagyobb üzemei közé tartozó Dunai Vasműben a kombinát tízmilliárd forintos költséggel épülő új kokszolóművéneK építői és szerelői, arra vállalkoztak, hogy két hónappal megrövidítik az átadás határidejét. Ígéretük szerint ez év november 7-ére, a nagy októberi szocialista forradalom évfordulójára átadják rendeltetésének az új üzemet. Az acélmű kollektívái ugyanakkor a minőség további javítására, a hengerdék az anyagkihozatal növelésére, a lemezfeldolgozó az értékesebb termékek arányának emelésére, az energiaszolgáltatók a takarékosságra, a szállítók munkájuk jobb megszervezésére tettek felajánlást. A Magyar Gördülőcsapágy Művekben tartott munkásgyűlésen a szocialista brigádok bejelentették, hogy a kongresszus tiszteletére egész évben pontosan betartják exportszállításaik határidejét, s a termelőberendezések jobb kihasználásával, a technológiai fegyelem további javításával terven felüli megrendelések teljesítésére is vállalkoznak. Bejelentették a munkásgyűlésen azt is, hogy tovább folytatják a moszkvai l-es számú csapágyipari egyesüléssel azt a versenyt, amelyet tavaly hazánk felszabadulásának 40. évfordulója és az MSZMP XIII. kongresszusa tiszteletére kezdeményeztek. Debrecen másik nagyüzemében, a ruhagyárban ugyancsak valamennyi szocialista brigád csatlakozott a versenyhez. A nagykanizsai Dunántúli Kőolajipari Gépgyár dolgozói vállalták, hogy a szovjet megrendelésre készülő olajipari berendezéseket, csőelzáró szerelvényeket a november végi határidő előtt, már októberben szállítják. Az épülő összefogás gázvezetékhez új tervezésű, 600 és 800 milliméter átmérőjű nyomásálló gömbcsapokat szállítanak, s ezzel mintegy 30 millió forinttal csökken a vezeték építésének költsége. A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság dolgozói az energiafelhasználás lényeges csökkentésére tettek ígéretet. Az Oroszlányi Szénbányák dolgozói egy szovjet szénbánya munkásait hívták ki versenyre, a záhonyi vasutasok a szomszédos szovjet határállomás dolgozóival vetélkednek. (MTI) ami szo Ha hó hull, gondként telepszik vállunkra. Így vagyunk most is: kicsit fehér a vidék, megáll bennünk az „ütő". Szidalmazunk. Késik a busz, nem jön a villamos és a troli, gyalogosan esünkkelünk. Autóval? Útpadkáról árokba csúszunk — és siratjuk a tört gépeket a biztosító előtt. Bántjuk persze a városgazdálkodást meg az IKV-t, hunyorgunk a házmesterre, korholjuk „ezt a nyomorult mai cipőipart"— hiszen kiveri a só a lábbelinket. Visszatérő képlet, mert mindenki rossz, csatc mi nem. A városgazdálkodási vállalat főmérnökét, Sisak Gézát telefonon (és CB-n) értem el. — Önök mindig „kirakata ban vannak", most különö-: sen. Mit tesznek azért, hogy. ne bántsa cégüket a köz-< vélemény? — Tizenhét gépünk doli gozik a városban. Azért ennvi. mert nincs több. Takarítjuk a járdákat, a tömegközlekedési járművek megállóhelyeit, sózzuk az utakat. Ezeken túl száz munkásunk lapátol, takarít, de legalább ennyi alkalmi hómunkásra van még szükségünk, várjuk a jelentkezőket. — Gazdagabb országokban nem tiltják a sószórást, büntetik. Önök mégis savanyítják a talajt. Ügy csinálunk, mintha a világ sóbányáinak legalább felét mi birtokolnánk. Nincs más megoldás? — Lenne, de drága. Ha. már rákérdezett mondom; nem értek egyet a sózással én sem. Eddig sa.inos, már, 400 köbméter sóshomokkal bombáztuk a talajt: a közműveket, az autókat, szóval mindent. Megjegyzem: mégis gazr dagok vagyunk, hiszen akad pénzünk az így szikessé alakított talajba elhalt fák pótlására, fűmagra, közmű-* vekre, autókra, cipőkre. Senki nem jár mezítláb, kopár, volt parkokban. Kétes gazdagság ez! Az IKV igazgatóját, Prágai Tibort nem találtam hivatalában, az utcán viszont „egymásba botlottunk" Visszautasította, amikor autóba invitáltam. — Azért sétálok, hogy lássam, hogyan dolgoznak a házfelügyelők — mondta. — És hogyan? Ha rosszul, miként fegyelmeznek? — Munkájuk elfogadható, de akik mulasztanak, jutalmuk bánja. Amit tapasztaltam tegnap: alig van háborította járda, sóolvasztotta latyak annál több. Nehéz — néhol lehetetlen — „lémentesen" átkelni az úttesten, De kérdezem. mit tennének önök kedves olvasók az említett két vállalat helyében? Magam véleményét ismerem. Óvatosan vezetnék a letaposott havon, s ha én lennék a vállalat, nem szórnám a sót, mert tudom* hogy két fölösleges dolog akad a világon: a dióverés és a hólapátolás. Ugyanis a dió leesik a fáról, a hó meg elolvad — só nélkül is. A. S.