Délmagyarország, 1986. január (76. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-13 / 10. szám

4 Hétfő, 1986. január 13. Iparosdinasztiák Van a magyar nyelvhasználatban egy kifejező szólás: a „nem esik messze az alma a fájától". Kifejező, mert egy szemhunyásnyi idő alatt világossá válik hallalán, hogy szülő és gyermeke valamiben hasonlatosak egymáshoz. Lehet. hogy külső vonásaikban, vagy jő és rossz tulajdonságaikban, netán választott mesterségükben. Nos, a kővetkezőkben épp erről lesz szo, a foglalkozásuk révén is dinasztiává lett családokról, amelyekben apáról fiúra öröklődnek a mesterség fogásai, legtöbbször még a szerszámok is, és mindig: a szakma szeretete. Emléklap a toronykeresztben át az ipart — hiszen január elsején nyugdíjas és segítő családtag lett — már a két Csontost kell keresnie annak, aki bádogos- és vízvezetékszerelői megbízást szeretne adni. Van azért közöttük munkamegosztás, hiszen a fiú inkább a vezetékszereléshez vonzódik, az apa periig a fáradságosabb háztetőmászásban, az ereszek, bádog tetődíszek szerelésében, karbantartásában leli inkább gyönyörűségét. Például a nagy zsinagóga háború utáni beázásainak megszüntetése — akkor még a legidősebb Csontos mesterrel közös vállalkozásban — besorakozott a szívesen emlegetett munkák közé. (Most, hogy a tetőszerkezet ismét felújításra szorult, újra keresték az iparosdinasztia családfőjét, de nyugdíjba vonulása közeledvén, ilyen nagy munkába már nem fogott. De máig büszke, hogy a „millióegy" név között, ami a zsinagóga tetőszerkezetébe vésve őrzi az egykor ott dolgozók emlékét, olvasható az övék is.) Mint ahogy ott van a család „jele" a petőfitelepi templomtorony keresztjében, doboz rejti az ott munkálkodó ácsok és bádogosok névsorát. Szép szokás, megőrzött hagyomány ez manapság is — az új házak építőmesterei ugyancsak otthagyják névjegyüket, pontosabban névjelükei valamelyik gerendába Alapítva 1873-ban Csontos Imre Csontos Imrének édesapja is, bátyja is a szegedi háztetőkön töltötte ideje javát, öt is nehéz megtalálni a Holló utcai műhelyben, hiszen ott csak az előkészítésre szánt töredéknapokon van elfoglaltsága. Most, hogy fia vette Széli Imre Volt egyszer egy kovácsmester apa, s három kovács meg egy bognár fia. A három közül a legkisebb ma 84 éves, s ott él az apai örökségben, a makói Hosszú utcai műhely lakásában. A fia — s itt jutottunk el főszereplőnkhöz —, Széli Imre alaposan megújította az 1873-ban alapított műhely szakmai örökségét. A cégtábla is tanúsítja, hogy az autórugókra s más, kovácsolandó jármútartozékokra specializálta magát. — Ma már az egyediből nem lehet megélni — mondta —, a tömegmunkára kell átállni, hiszen vége a fatengelyes világnak. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy mégsem csak alkatrészekből áll a világ, Széli Imre világa. Hiszen azok az oklevelek, amelyeket különféle hazai és külföldi vásárokon, kiállításokon kapott, egyedi alkotások értékét jelzik. Lámpák és tükörkeretek, asztalok és legújabban: a szegedi Kass-galéria díszkapuja . . . Ez utóbbit az utolsó pillanatban, azaz két hét alatt kellett a készen kapott rajzból műhelyrajzzá és részletekre bontani, „felszerszámozni", s aztán minden egyes darabot külön-külön megmunkálni. öt embernek való munka volt, és készen lett az avatásra a tízmázsás, mégis könnyed vaskapu. A mester szerint „elfogadható" minőségben és kivitelben készülnek egyedi díszei, maga tervezte tárgyakra ugyanis az ember ennél többet nem mondhat. E sorok írójának egyébként Széli Imrének egy másik mondása is megmaradt az emlékezetében. Véletlenül a „forró" jelzőt használván az izzó vasról folyó beszélgetésben, Széli mester javított: „kérem, a tea — az forró. A vasat csak melegítik." Értettem. Ügy 850 fok körül már lehet formálni a „meleg" vasat. Kár, hogy Széli Imre ezt a mondást fiának- nem hagyhatja örökségül. Kézügyességét öröklő gyermeke ugyanis lány. OrPálfy Katalin Konferenciák, ajánlások Uz MTESZ idei tervei Az MTESZ Csongrád megyei szervezete idén januárban 27 tagegyesülettel látott munkához. Még ebben a hónapban megalakul a híradástechnikai egyesület megyei csoportja is. Az idei év egyesületi munkájának középpontjában a VII. ötéves terv indítása áll. Ehhez kapcsolódnak rendezvényeik és a szakbizottságok munkája. Februárban tartják meg a hagyományos gazdaságpolitikai aktívaértekezletet. Májusban lesznek a 26. műszaki hónap rendezvényei. Az idén három plenáris előadást tartanak. A Szegedi Ipari Vásárral egy időoen, julius 24. és 25-én rendezik meg a 15. országos ipari tudományos konferenciát, amelyen a népgazdaság irányítási rendszeréről hangzanak el előadások. Októberben a 9. közgazdasági napoK rendezvényei a vállalati önállósággal foglalkoznak. Az egyesület a munkabizottságok számára elkészítette a témaajánlások jegyzékét. Néhány érdekesebb vizsgálati témajavaslat: a vállalati szervezeti rendszer és a korszerűség, vállalati belső mechanizmus hatása a jövedelmezőségre, egy-egy vállalat vagy iparág devizatermelő képessége, az új bérés keresetszabályozás hatása a munkatermelékenységre, a biotechnológia ipari hátterének fejlesztési lehetősége. Az MTESZ országos szervezetén belül már működik a szakértői tanács. Ennek megyei szervezetének a létrehozása az idei cv feladata lesz. Semmi rendkívüli — Jó reggelt kívánok. Gedói isikola következik. — Arra kérem kedves utasaimat, hogy a megállók előtt idejében szíveskedjenek jelezni leszállási szándékukat, mert a síkas úton nehéz megállni. Koszönöm megértésüket. — Csongrádi sugárút következik. Tessenek figyelni a le- és felszállásnál, mert csúszik a lépcső! — Marx tér következik. Kérem, valaki segítsen a középső ajtónál az idős néninek! Köszönöm. A 13V 03—61-e.s csuklós busz vasárnap reggel háromnegyed nyolckor indult Turjánból, a 17-es kocsiállásból ... Reggel 7-ig 6 centiméter hó hullott — tudtuk meg a meteorológiai állomáson. Szombat déluán 13 óra 03 perc tol 15 óráig is volt egy pici haSallang az üzlet falán DiSZnÓtOrbOl! PÓSáékllál Hollófekete és nyers színű sallangok, bőrfonatok, díszes kulacsok, lószerszámok — mezöhegycsi és Szeged környéki stílusban, köröskörül a falakon és a polcokon. A kisteleki. Árpád utcai elegáns berendezésű üzlet felett a cégtábla Gyifkö Gyula szíjgyártó mester „kuncsaftjait" hívogatja. Bár az az igazság, hogy a vevőkör igazából nem az utcáról betévedőkből áll. Jórészt állandó üzleti partnerek megrendelésére készülnek a Gyifkó-mühely termékei. Olyannyira, hogy jó néhányan közülük fényképet, rajzot küldenek, hoznak, hogy az alapján készülhessen el kedvenc „hobbilovuk" — mert ilyen is van — vagy fogatuk felszerelése Az sem fordul azonban vissza üres kézzel, akinek nem volt előzetes elképzelése, hiszen a szíjgyártás alapkönyvéből, az egykori bábolnai lótenyésztési főfelügyelő szakkönyvéből, A magyar kocsizás történetéből kedvére választhat stílust, mintát, meretet. Gyifkó Gyula apjától tanulta a mesterséget, aki Losoncról települt Kistelekre, ugyancsak elődeitől örökölve a vonzódást. Az ötvenes években a községben még öt szíjgyártó műhely volt. számuk mára kettőre fogyott — nyilván, mert a helybeli megrendelések is apadnak. Inkább a szakmabeliek, a lótenyésztésben hivatásszerűen érdekeltek a vevők — Kanadától Szilvásváradig. S hol itt a dinasztia? — kérdezhetné most az olvasó, hát gyorsan válaszolunk: Gyifkó Gyula felnőtt fia a Gyifkó Gyula legjobb úton van afelé, hogy apja utóda lehessen. Hiszen máris megvan a bőrkonfekcionáló szakmunkásvizsgája — bőrdíszművel ott kínálják már magukat az apja készítette kantársallangok mellett. De mert jelenleg az egész országban szünetel a szíjgyártóképzés, csak két év szakmai gyakorlat után léphet rokon szakmájából a „felsőbb osztályba" Csönd van, sötét hajnal. A falusi házaik ablakain még nem szűrődik ki fény. Kihalt az utca, csak az éberebb kutyák jelzik vad csaholással, valakí elment a kerítésnél. A bicikli kormányán szatyor lóg, csomagtartóján keresztben hurka tol tő. Algyön, a Fazekas utcában udvari lámpa világít. A kiskonyhában gyülekezik a rokonság, segíteni hívott szomszédok: disznóölésre készülődik a gazda, Pósa Sándor. — Jó reggelt! — Pálinkásat! — így a válasz, s máris nyomják a kezembe a féldecist. Illatából ítélve törköly. x — Igya, másnak is kell a pohár! Még ébredező gyomromat alaposan felfrissíti a nedü. Amerre az ital járt, pontosan érziem nyomát. Kemény pálinka, kisvártatva tudom megköszönni. A melegen öltözött férfiak megjáratják még a poharat, aztán a böllér újra ellenőrzi a szúrókést, és a „na menjünk, emberek" kijelentéssel végérvényes az „ítélet": leszúrják a disznót. — Itt a kötél is, fiam — nyújtja a „szerszámot" a 70. cven túli Pósa tata. — Hagyja apám, vagyunk elegen. Sok századik disznóölés ez, Annus néni mégis izgatott: — Menjetek már, tudjátok, nem bírom a visítást. Sajnálom a/, állatot — serkenti a társaságot a mama. * Hol van már az az idő, mikor szalmával pörzsölték a jószágot? Szegénység kényszere volt az, hiszen csak a módosabb gazdáknak futotta fatüzelósú pörkölöre. Most a gázos a divat. A kékes láng gyorsan elbánik a sertéve!, gyönyörűen pirul az állat bűre, szaporán jár a tompa élű kaparókés, meg a súrolukefe A macskák tisztes távolból várják a nekik jutó hulladékot. Egy-egy lecsavart körömmel birkóznak ugyan, de a füstös íz csak illúzió. Az első ehető falat a bődért illeti. A perzselt disznó megpönkölt fülhegyét kanyarítja le, ami megsózva igazán csemege. A lámpafénynél gyorsan villog az éles kés: a meleg sonkák, a fej, az oldalas és a többiek ott sorjáznak a hoszszú asztalon. A konyhában az asszonyok a belet tisztítják, aki ráér, reggelit készít. A férfiak bevégezték a disznobontást, kezet törölnek a zsíros rongyban, hogy lehörpinthessék az illűtosan gőzölgő forralt bort. A pörkölőfejet gázégőre cserélik. Állandóan kell a meleg víz az üstben. A bontás után van kis idő a csevegésre. A platnin lassan elkészült a sült vér, a lermbon a pecsenyehús, fenséges illatok terjengenek. — Azt hittem, semmi nem lesz ebből a malacból. Kicsi volt, étvágytalan, de mégis felcseperedett — jegyzi meg a ház ura. — Mondtam én, ne vedd meg, semmi jót nem néztem ki belőle —- így szól a tata. „Asztalihoz lehet ülni" — ez a háziasszony parancsa. A hagymás-borsos vér, a pár perce kemencében sült házikenyérrel s a hozzájuk való jéghideg ecetes u borkávai olyan ¡/harmónia, amit kóstolni, ízlelni, enni kell! A tor reggeli szertartása két fröccs közötti pipahujával ér véget. * Folytatódik az érdemi munka. A fateknőbe a kolbásznakvaló, másik edénybe a hurka, a harmadikba a sajtalapanyag kerül. Csinosódnak a sonkák, karcsúsodik az oldalas, laposabb lesz a szalonna, szaporodik a szalámihús. Emitt a zsírszalonna gyűlik, a háj tóiban pihen. Az abálóléből faviJJával keressük a májat: néhány enyhén sós falat utánozhatatlan eledel. Mindenki csippent egyet az ujjaivail a tek"tóhől. a vájlingból, a fűszerezést a családnak kell ellenőrizni. Elkészült a rizseshurka, betöltik a májast és a vérest, a vékonybélbe a kolbászt, kuláréba a szalámit. Most már gyakrabban fogyhat a bor. Jól is esik a zsírszagtól nehéz levegőben. Az ifjabb Pósa préseli a gömböcöt, aminek oldalát hosszú túvel szurkálja: levegő nem maradhat a disznósajtban. Félreteszi a kóstolókat, vége a disznóvágásnak, de nem a családi összejövetelnek. Asztalra kerül az aranysárga orjaleves, a sült pecsenye, a disznópaprikás, uz elmaradhatatlan szárma, végül a hájaakifli és a töpórtós pogácsa. * A társaság hosszan elbeszélget: hogyan is volt, miként is lesz. Meghívások cserélnek gazdát. Hajnaltájt búcsúzunk: viszontlátásra jövőre! — Ho-hó! A jövő héten, •szombaton, Sadi sógor vág disznót. . . Acs. S. Sándor vazás, az „igazi" 23 óra 10 perckor kezdődött. A hőmérsékle mínusz 2,4 fok, másod)>ercenként 3 méter „sebességű" szellöcske fújdogál északészakkeleti irányból. A havazás déltájban már egyre jelentéktelenebb, valószínűié1; elvonul... A KM Közúti Igazgatóságának munkatársai a főutakon már szombat éjjel megkezd'ték a sószórást, hóekézést. Tegnap reggeltől folyamat osan 22 gép takarította, az összekötő utakat is. A felsózott utak latyakosak, vizesek, a mellékutók helyenként még havasak, csúszásiak. Hó- • akadályok, átfúvások sehol sincsenek a megyében, a síkosság azonban indokolja az óvatos vezetést. Folyamatos műszak volt a városgazdálkodási vállalatnál is. Hat ZIL, illetve IFA sószóró, hókotró és kilenc kisgép dolgozott a hóeltakaritáson. A főközlekedési utakat es a gyalogjárdákat tegnap kora délutánra megtisztították, a „2. fokozat" következett ezután: a nem tömegközlekedési utak takarítása. A h óla pótolás hoz mértaniszámtóni ismeretek szükségeltetnek — vontuk Je a tanulságot Makkosházán. Ugyanis minden házban van illetékes — házfelügyelő, takarító, ügyeletes —, akinek dolga, hogy a saját portóján söpörjön. Kínosan csak ott. Van úgy, hogy két lépcsőház — két gazda, az egyik már fölkelt, kotort, kicentizve, hol ér véget az ő felelőssége. Van úgy, hogy egy ház.— egy gazda, de a rá merőleges ház másik gazda, elvágólagos derékszögben, milliméter pontosságra le van takarítva a jarda mindkettő előtt. Csakhogy a négyzet két oldala senkié sem, így közben van vagy harminc méter bokáig erő, csúszós takaró ... Ugyebár arról ők nem lehetnek, hogy a teljes kezdő népművelői fizetésért árult csizmák beáznak, a talpuk meg csúszik. Igaz, lehet korcsolyázni ott is, ahol takarítottak, de ot legalább nem csorog be. A bokáját meg törje ki az a boldog, akinek ilyen csizma adatott, de lehetőleg a körzetemen kívül. Vagy járjon mumbucban. Ügyes . . . Egyébként semmi rendkívüli nem történt. Csak hál' istennek végre megint esett a hó.. . A. S. S.—R. É. A baktériummentes magzatvíz Mintegy tizenöt éve tudiuk, hogy a baktériumok az emberi magzatvízben nem szaporodnak. A mannheimi klinika orvosai megkísérelték földeríteni ennek okát. Megvizsgálták, hogy mi lesz a kúlibaktériumok, sztrepU'kokkuszok és sztafilokokkuszok sorsa a magzatvízben, s az eredményt összehasonlították azzal, amit a tápoldatos vizsgálatokból kaptak. Megállapították, hogy e baktériumok a magzatvízben akkor sem szaporodnak el, ha azt előzőleg 120 Celsiuslökra hevítették. Azt továbbra sem tudják, hogy mi módon küzdi le a magzatvíz a baktériumokat. 1 3