Délmagyarország, 1986. január (76. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-13 / 10. szám

ffíjíIk VDLAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAöYARORSZAG 76. évfolyam, 10. szám, 1986. január 13., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Ha kérdezni... O

lvasom egy kutatási beszámolóban, hogy hazánkban a szellemi foglalkozásúak makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy gyerekeik tanuljanak. Sót! E fiatalok túlnyomó többsége is előnyben részesíti a szellemi értékeK megszerzését. A fogalmazásból, a szóhasználatból kitetszik, hogy a dolog a kutató szerint is — szinte hihetetlen, a hétköznapi tapasztalatokból következtető embernek meglepő. Valamiféle fanatizmust, vakságot sejtet a szó: makacsul. Értsd: mindenféle racionális ellenérv és meggyőző élettapasztalat ellenére, még mindig sokan vannak, akik szinte rátukmálják magukra és utódaikra a szellemi értékek elsőségének igényét, követelményét, ez határozza meg életstílusukat, céljaikat. Arról van szó, hogy bárha nap mint nap látják (ha csak nem járnak csukott szemmel), a társadalmi értékhierarchiában az általuk első helyre tett értékek koránt sincsenek a csúcson, ellenkezőleg, ők mégis — makacsul — kitartanak, a szellemi javak mellett voksolnak. A társadalomkutató tudományos módszerekkel megállapított tényeit szükségtelen, lehetetlen megkérdőjelezni. Fogadjuk örömmel tehát, hogy társadalmunkban létezik a nem is kis létszámú „intellektuális életstiluscsoport", amely minden egyéb előtt az intellektuális fogyasztást tekinti követendő gyakorlatának. Vagyis színházba, moziba, hangversenyre, múzeumba jár, könyvet, folyóiratot vesz és olvas, tanul, tanul, tanul. A laikusnak legföljebb kérdése lehet: meddig? Vajon, mennyi ideig tarthat még ez a már ma is csodának számító helyzet? Vegyük a legkritikusabb pontot: vajon, meddig lehet összeegyeztetni a szülői felelősségérzettel és lelkiismerettel a gyereknek szóló buzdítást: tanulj fiam! Hisz már az artatlan gyermek, a maga maréknyi tapasztalatávul fölvértezve, naponta ellenérveket képes sorjáztatni, s a makacs intellektuális-fogyasztó-szülőt ő noszogatja: válassz jövedelmezőbb foglalkozást! Miként lehet meggyőzni a fogalmi gondolkodásra még nem képes emberkét: bár nehezebb az életed, nincs ilyen meg olyan tárgyad, szórakozásod, kényelmed, könnyű örömöd, ne nézd te a többieket, akiknek van; te tanulj — és majd csak lesz valahogy ... A felnőtt is legyen bármi emelkedetten gondolkodó, szintén naponta szembesül kikerülhetetlen élettényekkel. A prózai létfeltételek legalább olyan makacs dolgok, mint az ideák. Vajon, meddig engedheti meg magának a választást: könyvet veszek, s nem cipőt. Amíg van miben járnia a könyvért, vagyis, amíg van cipője. Mihelyst nincs, választásról szó sem lehet. Vagyis: a tény, hogy létezik nálunk az intellektuális életstílusúak csoportja, azt is jelenti, a létfeltételeik megengedik, hogy válasszanak: mit fogyasztanak. Magánügyük, ha nem nyaralót vesznek, hanem világot látni utaznak, nincs autójuk, de járnak színházba, nem zabálják betegre magukat, hanem testkultúrára költenek, a legutóbbi divatos felöltő helyett lexikont vásárolnak. Csak ... Meddig tartható a szerzetesi fegyelem, mely elviseli, hogy az én befektetéseim sorrarendre az anyagilag meg nem térülőkhöz tartoznak, a másikéi meg folyton busás hasznokat hoznak? Hallgatom az érdekes vitát a rádióban, mely arról szól, hogy drága-e a könyv, vagy éppen ellenkezőleg, még mindig olcsó. Ügy tetszik, mindkét vélemény igaz, hiszen a drága — nagyon viszonylagos fogalom. A könyv nekem drága, ám, szerinte potom az ára. Az egyik fél azt mondja, elég szerencsétlen szóhasználattal, hogy a „müveit nagyközönség" hovatovább képtelen megvenni a számára fontos, mert munkafeltételként számítandó köteteket. A másik azt válaszolja, hogy akkor ő nem tartozik a művelt nagyközönséghez, mert bizony megvette az értékes szépirodalmi műveket — mindegyiket kétjegyű számmal kifejezhető forintokért. Meddig élhet az efajta vita? E

lgondolom, amint a makacs „intellektualista" szülő fölajánlja fölcseperedett, tanult gyermekének az életen át, nehezen összegyűjtött, számára hasznos könyveket, az általa méregdrága árúnak tartott lexikonokat, szótárakat, albumokat, szakkönyveket... Nincs házam, nyaralóm, takarékbetétkönyvem, autóm, kertem, miegyebem, ezt fogadd szeretettel. No hiszen! És hova tegye? Ha egyszer nincs lakása? És minek neki, ha tanult bár, de más szakmát? örül az ember a még mindig meglepően nagy létszámú „intellektuális életstílusú csoport" társadalomtudományi regisztrálásának. Még akkor is, ha sejti, amit tudományosan roppant nehéz kimutatni, hogy e csoportban elég sokan lehetnek, akik a jó, vagy kiváló létfeltételek „megengedő" hatására puszta sznobériából választják a lehetséges fogyasztási szokások közül — az intellektuálisát. És kérdezi: meddig? — ha azokra gondol, akik folyamatos lemondások, filléres nondok, valóságos áldozatok árán is, makacsul tartják magukat ugyané fogyasztói táborban. Nem úri passzióból, hanem vérükbe ivódott igényességből, és mert semmi mástól, csakis önfejlesztő, tudás- és műveltségkiteljesítő „tevékenységüktől" remélhetik a létfeltételeik jobbulását! Amíg ez a remény élhet, amíg táplálódik, addig nem fogy a szóban forgó fogyasztói tábor? Talán. De az ember mégis bizonytalan, hisz reményből élni, ugyebár ... Sulyok Erzsébet Vasárnap is Dolgoztak a bányákban Ismét dolgoztak vasárnap az ország szénbányáiban. A mély művelésű bányák többségében egyharmados termelőműszakot tartottak, s reggel hat órától délután 2-ig mintegy 20 ezer tonna szenet küldtek felszínre. A Bányászati Egyesülés tájékoztatója szerint március végéig továbbra is termelnek szombaton és vasárnaponként is a bányákban. Az első negyedévben ugyanis 1,3 millió tonna szenet akarnak szállítani a Tüzép-telepekre, ennyire adott megrendelést a belkereskedelem. A bányászok erőfeszítéseinek köszönhető, hogy a korábbi időszakhoz képest lényegesen megjavult az ellátás a szilárd tüzelőanyagokból. Megszűnt a sorbanállás az elárusítóhelyek előtt, a Tüzépek körülbelül 300 ezer tonnás készlettel rendelkeznek. A lakossági ellátás további javításán kívül ebben a negyedévben az eddiginél több szenet küldenek a bányavállalatok az erőműveknek. A korábbi hónapokban ugyanis a Magyar Villamos Művek rovására növelték a lakosságnak szánt szén termelését. Ezért az erőművek szénkészletei csökkentek. Az évet egyébként jól kezdték a hazai szénbányákban. Több nagy teljesítményű bányában javultak a zavartalan termelés feltételei. Megszűntek a termelést tavaly akadályozó geológiai problémák. A márkushegyi és a nagyegyházi bányák után a múlt év végén két új bányában, a mányiban és a lencsehegyiben is megkezdődött a munka. Az új aknák lehetőséget adnak arra, hogy a szénbányászat pótolja a kimerült területek egy részét. Az idén az összes széntermelésnek már 20—25 százaléka az új eocénbányákból kerül a felszínre. Ám a bányászat termelése ezzel együtt is csak stabilizálódhat. (MTI) Nyereség és háttere Szombaton tartották szokásos év eleji tanácskozásukat a Tisza Volán szocialista brigádvezetői. Az értekezlet első részében Kardos János igazgató adott tájékoztatást a vállalat elmúlt évi eredményeiről és idei terveiről. A Tisza Volán gazdasági mutatói a legtöbb területen a gazdálkodás lényeges javulását tükrözik. A nyereség 6,9 százalékkal, 193 millió • forintra nőtt. Növekedett a I 100 forint bérre és az ugyanekkora eszközértékre jutó vállalati eredmény is. A dolgozók keresete a tervezettnél jobban, 6,7 százalékkal emelkedett. Ez év elején átlagosan két heti bérnek megfelelő összegű nyereségrészesedést tudnak kiosztani. A költségszint 0,2 százalékkal csökkent. Tavaly a nemzetközi áruforgalomban való részvételükkel 1 millió 890 ezer dollárhoz jutottak. A hatodik ötéves terv időszakában konvertibilis valutából Í14 százalékkal magasabb bevételt könyvelhettek el, mint öt évvel korábban. Ezt a tevékenységüket a közeljövőben tovább fejlesztik. Elégedettek már meglévő két Volvo kamionuk munkabírásával. Ezért az idei év első felében ebből a típusból még négy jármüvet vásárolnak. Az év második felében pedig újabb két Volvo beszerzéséről lehet szó. Ugyanakkor tárgyalásokat folytatnak 20 további Volvw gépkocsi lízingjéről is. Így a nemzetközi fuvarozásban a korábbinál biztonságosabb, műszaki és szervezési feltételekkel vehetnek részt. A balesetmentes közlekedésben is egész évben jó eredményeket értek el a vállalat dolgozói. \ hatodik ötéves terv időszakában közel az ötödével sikerült csökkenteni a THsza Volánnál a fajlagos energiafelhasználást. Az üzemanyag-megtakarítás azonban 1985-ben megállt. Tisza Volán Az okok között vezetési hibák, személyes haszon reményében végzett kilométer-manipulációk és az év eleji kemény tél okozta nehézségek szerepelnek. A személyforgalmi üzemegységnél például^ minden 100 kilométeres útón egy literrel több üzemanyagot fogyasztottak az autóbuszok, mint egy évvel korábban. A hetedik ötéves tervben további erőfeszítéseket tesz a vállalat az energiafejh-isználás csökkentéséért. Ehhez a már bevált anyagi ösztönzési rendszert alkalmazzák. Ma nem ritka, hogy a gépkocsivezetők az üzemanyag-takarékos vezetéssel havonta 1800—2000 forint többletjövedelemhez jutnak. A végzett munka minőségével és a fegyelmi helyzettel szorosan összefügg a vállalat külső megítélése. A Tisza Volánnál tavaly 13,5 százalékkal kevesebb fegyelmi határozatot hoztak. Csökkent a jogos panaszok száma. De nőtt a késlekedő és a kimaradó járatok száma. Több késedelmi dijat fizettek ki az általuk kezelt vasúti kocsik után is. Túl sokszor fordult elő, hogy megvénült a szállított áru. A következő időszakban még szigorúbban büntetik a késő, munkájukat nem megfelelő gondossággal végző dolgozóikat. Mindent megtesznek azért, hogy tovább javuljon az utazóközönség és a partnervállalatok véleménye a vállalat munkájáról. A most kezdődött középtávú tervidőszakban a Volán-vállalatok helyzete nagyrészt attól függ, hogy mennyire lesz képes a hazai ipar megújulni. Kardos János hangsúlyozta, hogy a következő öt évben a vállalat gazdálkodásában még nagyobb szerepe lesz a takarékosságnak, a járművek kihasználásának, értékeik megóvásának. Sokat takaríthatnak meg azzal, ha a gépkocsivezetők gazdái lesznek munkaeszközeiknek. A jövedelmek súlypontját ügy alakítják át, hogy abban a jelenleginél még nagyobb szerepet kap az üzemanyagmegtakarítás, a minőségi munka és járműmegóvás anyagi ösztönzése. Az idei évre 5 százalékos bérfejlesztést terveznek. Folytatják a központi apparátusban a létszám csökkentését. A szentesi Autójavító Kisvállalat felügyeletét átveszik és leányvállalattá alakítják át. Év végéig 200 millió forint körüli nyereséget várnak. A Tisza Volán tevékenységét igazán megítélni csak a társvállalatokkal való összehasonlításban lehet. Nos, a gazdálkodást mérő mutatók a hatodik ötéves terv első négy évében náluk és a győri vállalatnál mutatták a legnagyobb sikereket. Forráskúti Tibor, a vállalat szakszervezeti bizottságának titkára a brigádmunkát értékelte. Hangsúlyozta, hogy el ke'.l érni a még nagyobb objektivitást a kisebb munkáscsoportok teljesítményének megítélésében. Nem szabad, hogy a jutalmazásnál az elkülönített pénzalap nagysága legyen a meghatározó. örvendetes, hogy a vállalatnál is egyre szaporodnak a demokratikus fórumok. Fontos feladat ezek munkájának tartalommal való megtöltése. A közösségi magatartásban és az emberi kapcsolatokban nagyobb igényességet kért a vállalat dolgozóitól. Ezután a jelenlévő szocialista brigádvezelők és gazdasági irányítók közül még tizenegyen kértek szót. Majd a tanácskozás állásfoglalásban határozott a munkaverseny idei vállalásairól. B. I. • .9 y ItíPiÉPé INN* ** Épül a híd Somogyi Károlyné felvétele Szentes és Csongrád között új vasúti híd épül a Tiszán. A fővállalkozó Ganz-MAVAG és a Hídépítő Vállalat, közösen dolgozik az építkezésen. A híd külön érdekessége, hogy a parton szerelik össze, azután húzzák a víz fölé. Munkájukba sokszor beleszólt a Tisza, nehogy elfeledjék, hogy „a víz az úr"... Most még egy kicsit nem kéne beállnia, akkor sokat haladhatnának ... I 1