Délmagyarország, 1986. január (76. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-08 / 6. szám

5 Szerda, 1986. január 8. Liszt-hangversenyek Tíz éve Liszt Ferencre, a zongoraművészre, a zenepedagógusra. a zeneszerzőre emlékezik az idén a zenészvilág és vele együtt a zeneértő és -kedvelő közönség: születésének 175. és halálának 100. évfordulóján emlékünnepségeket, tudományos tanácskozásokat szerveznek. Hazánkban a kulturális élet intézményei és szervezetei arra törekedtek, hogy Liszt Ferenc munkásságát tükrözve sokszínű programot állítsanak össze, s a rendezvénysorozatban számos hangverseny js helyet kapott. Először a Budapesti Tavaszi Fesztivál időszakában zajlanak le majd a Liszt-év legfontosabb eseményei. Az Országos Filharmónia koncertjein megszólal Liszt nagyzenekarra, zongorára, orgonára, kórusokra írt műveinek jelentős része a zenei élet kiválóságainak tolmácsolásában. Így például március 14—23. között kilenc kiemelkedő hangversenyre kerül sor. A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara Jandó Jenő közreműködésével és Korodj András vezényletével többek között Weber és Schubert egy-egy müvének Liszt-átiratát, valamint a Les préludés című szimfonikus költeményt szólaltatja meg két alkalommal. Ligeti András, Gulyás Márta. Onczay Csaba és a Tátraivonósnégyes kamarazenei koncertet ad, amelyen a Grand Duo Concertant, a II. Elégia. az Angelusvonósnégyes és a VI.. a XIII. és a XIX. magyar rapszódia csendül fel. A Miskolci Szimfonikus Zenekar Liszt Haláltánc-át, a Pécs: Szimfonikus Zenekar az Ideálok-at. a XIX. magyar rapszódiát és a Magyar fantáziát adja elé. A Magyar Rádió és Televízió •Szimfonikus Zenekara Doráti Antal vezényletével a Dante-szimfóniát tolmácsolja. a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese Férfikarának előadásában a Szekszárdi mise hangzik el. Lehotka Gábor a hangszerek királynőjén szólaltatja meg Liszt orgona-darabjait, az MRT Énekkara pedig vegyeskarokra írt Lisztmüveket ad elő. A tavaszi fesztivál első napjaiban tartják meg Budapesten a Liszt Ferenc Társaságok nemzetközi találkozóját. Egy elkötelezett emlékére 75 éve született Lacsán Mihályné élet Még nincs egy éve. hogy Lacsan Mihálync elvtársnőtől, a sokunk által ismert, t.sztelt és szeretett Ilonka nénitől búcsút vettünk. Emlékezetünkben még frissen élnek mosolygós, kedves arcának vonásai, s nehezen törődünk bele abba, hogy a város utcáin nem láthatjuk ismerős alakját. Hetvenöt évvel ezelőtt, 1911. január 2-án Szegeden született. Szülei szegényparaszt emberek voltak, akik szűkös napszámukból nevelték három gyermeküket. Igen korán a fizikai munka, a proletárgyermekek sorsa jutott osztályrészéül. Alig múlott 10 éves, amikor munkát vállalvarmár kifutóként, majd gyári segédmunkásként dolgozott. 1924-ben a biztos megélhetés reményében szülei cipőfelsőrészkészítő tanulónak adják a Rekord cipőüzembe. 1926ban szabadul, s Apró Ferenc cipész kisiparosnál kezd el dolgozni. 1927-től 1938-ig az Első Szegedi Cipőgyár, majd 1938 és 1949 között a Vénusz, a Zsurkó-féle és a Délmagyarországi Cipőgyárban dolgozik. Az Első Szegedi Cipőgyárban nemcsak szakmai tudása bővül, de itt szerzi első politikai ismereteit is; ekkor kezd tudatosulni benne társai és saját helyzete, kizsákmányolt volta, és ekkor hall először osztálya szervezett erejéről, a pártról és a szakszervezetről, az illetgális KMP tagjaitól: Gera Sándortól és Dobó Miklóstól. Társai ás a maga sorsa, a változtatás igénye fordította figyelmét a munkásmozgalom felé. Ez vezette a Hétvezér utcai munkásotthonba 1929-ben, s kötött itt psztálytársai közösségével egy életre szóló elszakíthatatlan kapcsolatot. Amikor a 30-as évek elején a munkahelyén is új lendületet kap a tőkés kizsákmányolás, a válság következményeinek a munkásokra való áthárítása elleni küzdelem, a résztvevők soraiban már ott találjuk Lacsán Mihálynét — Ekkor még Széli Ilonkát — is. ..Ereztem, hogy nekem is ott a helyem es a nők között az elsőnek iratkoztam be a szakszervezetbe ..." — emlékezik vissza 1933-ra, mely évtől egyben az MSZDP tagja js lett. A Bőripari Munkások Országos Szövetsége 1936 augusztusától az egész országra kiterjedő bérmozgalmat indított. E mozgalom keretében Szegeden több sztrájkra tartásával, tettre kész aktivitásával a baloldali mozgalom részese lett. Részt vett a választási, a Népszavaagitációban cs más akciókban. A bőripari szakszervezeti csoport képviselőjeként tagja volt a szociáldemokrata párt helyi összvezető. ségének. A mozgalomban ismerkedett meg Lacsán Mihállyal, s az elvtársi, küzdőtársi kapcsolat egyben egy egész életre szóló emberi kapcsolattá vált az 1938-ban kötött házasságuk által. A német megszálláskor — minden veszélyt vállalva — férjével együtt agitáltak a munkások közölt. Sok zaklatásnak voltak kitéve. A várva-várt változás, a felszabadulás időszakában Lacsán Mihályné a Délmagyarországi Cipőgyárban dolgozott. Újult erővel kapcsolódott be a politikai munkába. 1947-ig SZDP-tag maradt ugyan, de 1945-től aktívan részt vett az MKP tevékenységében. Volt a párt felsővárosi épületének társadalmi munkás gondnoka, agitátora, szemináriumvezetője. Közben munkahelye megváltozott. előbb a Dél-magyarországi Cipőgyárban tüzónő, majd pedig 1949 őszétől a párt megbízásából egy gumiüzem telepvezetője volt. Az üzemet 1950-ben felszámolták, s ekkor rövid ideig ismét a Dél-magyarországi Cipőgyárban dolgozott. 1950töl új megbízást kapott, a városi békebizottság függetlenített titkára lelt. Nagy lelkesedéssel és mély meggyőződéssel vett részt a békemozgalom kibontakoztatásában. Vallotta, hogy a „békeharc annyit jelent: tettek, kel, véleménnyel, állásfoglalással kiállni a jó mellett és a másikat is meggyőzni az igazunkról." Az immár naggyá nőtt család mellett végezte munkáját, járt el agitálni, békebeszélgetést tartani. Közvetlen, őszinte szavai nagy meggyőző erővel bírtak. Élete végéig a béke elkötelezett, aktív 'harcosa, híve maradt. 1956. augusztus l-jétől, amikor munkája a Hazafias Népfront tevékenységi keretei közé került, visszatért a gyárba ugyanoda, ahol hat évvel ezelőtt dolgozott, cipőfelsőrész-készítőnek. Itt érte az ellenforradalom, melynek napjaiban nem ingott meg. hü maradt osztálya ügyéhez. Az ellenforradalom leverését követően férjével együtt részt vett a Szefejhelyzetének javításáért, Eed városfejlesztéséért tett ki tevékenységet. A család ajtaja mindig nyitva állt a képviselő Ilonka nénit bármilyen ügyben kereső választók előtt. Bizalommal fordulhattak hozzá, nem tett különbséget kis és nagy ügy között, minden felvetésnek, problémának egyaránt készséggel igyekezett utánajárni. Képviselői tisztsége mellett számos társadalmi funkciót töltött be. tagja volt az Országos Béketanácsnak, a megyei pártbizottságnak, elnökhelyettese a városi népfrontbizottságnak. Nyugdíjasként a területi pártalapszervezet tevékenységéből is aktív részt vállalt. Elkötelezett életútjának, tevékenységének megbecsülését jelezte az a számos kitüntetés, melyben részesült, így: az Élmunkás jelvény. a Köztársasági Érdemérem arany fokozata, a Koreai Nemzeti Zászló Érdemrend III. osztálya, a Szocialista Munkáért Érdemérem, a Felszabadulási Jubileumi Emlékérem, a Szocialista Hazáért Érdemrend, a Könynyűipar Kiváló Dolgozója, a Békemozgalom kitüntető jelvénye, a Munka Érdemrend ezüst és arany fokozata. Derűs, munkával teli idős napjait 1984 tavaszán szeretett férjének halála törte meg. Mély szomorúsággal, nem egészen egy év múlva, 1985 márciusában tőle kellett búcsút vennünk. Kommunista meggyőződése, következetes kiállása, a közügy önzetlen és fáradhatatlan szolgálata. humanizmusa. értelmes, szép munkásélete példaként él tovább. Kormányos András * A Magyar Szocialista Munkáspárt Szeged Városi Bizottsága és a Szeged Megyei Városi Tanács január 10-én, pénteken 11 órakor megemlékezést tart a Belvárosi temető díszurnafalában levő hamvainál. a pályán Micaela lelke Hogyan lesz síkeres előadóművész, aki világéletében irtózott a szerepléstől? Vámossy Éra esetében talán megbocsátható a szülői szigor, mely a zenei pálya felé „lökdöste": — Belementem: zenész leszek, de csak tanításról lehet szó. A Zeneművészeti Főiskola után persze nem tudtam elhelyezkedni, maiakkor is nehéz volt állást szerezni Szegeden. — Már akkor is? Nem lehetett rég. hisz ma is inkább főiskolai hallgatónak nézni... — Pedig épp tíz éve, hogy elindultam a pályán. S előtte még kényszerűségből fogorvos-asszisztenskedtem, korrepetáltam. Olyan keveset kerestem, hog.v cigire lett volna elég — ha dohányzom. — És aztán? Felfedeztek? — A körülmények, a bizonytalanság ébresztette bennem a gondolatot, hogy talán az énektanulásomat kellene kamatoztatni A színházi próbaéneklésem sikerüli. rögtön felajánlottak egy kis szerepet a Figaró házasságában. Véletlen, szerencse. hogy a bemutató előtt Z sadon Andrea szerződést bonlotl, így megkaptam Cherubint. Atyaúristen, hogy is mertem én egy színpadra állni olyan, addig messziről csodált művészekkel, mint Berdál Valéria, Gregor József. Gyimesi Kálmán. Karikó Teréz ... — Izgultál? — Eleinte olyannyira, hogy az éneklés rovására ment — volna, ha nem tanulom meg a szerepet úgy. hog.v ne hagyjak támadható pontot. — Most már segít a rutin? — Még fegyelmezettebbé telt, sőt. Felelősséget is érzek, hogy ismernek, várnak tőlem valamit. Az alaptermészetem ugyanolyan maradt: biztosra megyek. Ha két előadás között egy másik darabban játszom, mindig átnézem a kottát. Lekopogom. még sose hagyott, cserben a memóriám. Azért az izgalom nem múlik, csak átalakul az évek során. Már tudom, hogyan kellene csinálni. Amikor az ember Teljesen kezdő, azért képes elindulni a pályán, mert fel sem tudja mérni, mennyire tudatlan. s orra kapja a Hányat is tíz — Közben feladatokat . . , év alatt? — Közel harmincra emlékszem. ebből tizenhat nagy szerep. Sokat elénekelhettem már a nekem valók közül Rengeteget dolgoztam, s talán kivívtam a kollégák, a közönség megbecsülését. De hadd mondjak valamit: kicsit hiányzik a szakmai elismerés. Valahogy ez vidéken nem divat. Míg az Operaház tagjai körül röpködnek a díjak, nekünk nem nagyon jut, ami erőt, bátorsakerült sor, melynek nyomán, párt újjászervezésében. Tapasztalatait, közéleti ismereieit újra igénybe vette a társadalom: 1958-tól három cikluson át volt országgyűlési képviselő. E tisztségében főként a dolgozók szociális a cipőipari munkások magasabb béreket harcoltak ki. Széli Ilonka a Zsurkó-féle cipőgyár dolgozói sztrájkjának szervezésében vett reszt. Meg nem alkuvó magaSzékely István A Filharmónia B kamarasorozatában ma este fél 8-kor Székely István zongoraestjét hallgathatják a mérletesek. A művész 1960-ban született. 5 éves kora óta zongorázik. Tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte. 1977ben első díjat nyert a fiatal zongoraművészek soproni nemzetközi versenyén. 191Jl-ben a Liszt—Bartók-zongoraversenyen negyedik. Elnyerte a Cziffra-alapitvány ösztöndíját. majd egv spanyolországi nemzetközi verseny első díját. Vendégszerepelt Franciaországban. Angliában, Belgiumban, Ausztriában és Japánban. A mai hangversenyen Schubert, Chopin, Brahms és Liszt műveit játssza. got adna a« továbblépéshez A szerepekre visszatérve: legutóbbi nagy „találkozásom": Micaela, a Carmenben. Rajongok érte, mióta itt ment a szabadtérin Zempléni Máriával. Akkor Frasquila voltam. Azóta várok rá titokban Végre sikerült. — Miért áll közel hozzád? — Valószínűleg a „lelke" hasonlít az enyémre. Nem kell erőszakot tenni magagom, hogy azonosuljak vele; akár én is lehetnék. Szubrettnek azért sem vagyok jó, mert azok lelkileg üresek, nem tudok semmit elmondani. Micaela tele van érzelemmel. S amit az ember alél, átérez, azt nem kell játszani. csak kimutatni. So?e lennék például igazi Turandot. A ridegség, keménység távolabb áll tőlem. — Gondolom, szerepálmaid is a líraibbak közül valók? — Mi tagadás: Pamina n Varázsfuvolából, Susanna a Figaro házasságából. S a legtitkosabb: Desdemona ás Tatjána . . . — A közeljövő? — Temérdek munka, január—februárban a Pesti Vigadó három koncertből álló Bach-kantáta bérletének két előadásán működök közre. Most jelent meg a világon először Salieri Falstaff című operaritkasága, melyen első lemezfeladalomat kaptam, Gregor József, Gulyás Dénes. Zempléni Mária mellett. Pál Tamás vezényel, aki annak idején irányította kezdő lépéseimet, s máig is számit rám, ha szopránt keres. Már a köv,ptkezö felvételre készülök: a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat felkért egy barokk opera főszerepére. — Birod szusszal? — Inkább idegekkel... Stabil környezet kell hozzá, hogyha kiborulok, helyrebillentsen. Ha nincs rendezett családi élet, nem megy a pálya — és fordítva. Mindig otthonülő. családcentrikus voltam. Tűzzel-vassal igyekszem polgári életet élni. Eredményem. büszkeségem a fiam, a hároméves Gábor. — Művészvilágban nehezen vállalják á gyereket. — Azt hiszem, legtöbben az alakjukat féltik. Pedig csak kicsit oda kell figyelni. Sokat tornázni. En nem átallottam még fűzöl is viselni ... Gábor januárban született, márciusban pedig koncerlszerzödésem szólított. A férjem nagyon sokat segít, vigyáz a gyerekre, velem utazik, menedzsel. ha ügy adódik. A tervezöasztaltól pártolt át a színházhoz, mikor megismerkedtünk. Azóta teljesen humán érdeklődésű lett, egy műsorszervezö iroda munkatársa. Jó, hogy szakmabeli, de nem pont énekes. Így mindenki kifuthat a saját területéi, nincs rivalizálás. Varjú Erika Időkerék Kezdterrr 1985. —január. Majd „megvilágosodtam'' — egy lenét, 85. már 86 van. Gyorsan új papírt fűztem az írógépbe, s többször elmondogattam magamban magamnak, hogy ezentúl 1986 írandó. Mert a napokban bizony fordult egyet az időkerék. — Csak az eszem kereke nem fordult még vele. Mert azt holmi „beidegződések" szabályozzák. Ügy tűnik, a másokét is. A napokban kapott hivatalos levelek többségén „átütve" áll a dátum, a gépírónő „ráverte" a 85-re a 86-ot. Bocsánatos bőn, biz' isten. Beidegződés. Ezzel igazán nem kell „idegein i" magunkat. Idegeinek úgyis másféle „beidegződésekkel" ebben az esztendőben is. Már az első napokban úgy tűnik, egyes cégeknél nemcsak a régi dátumot, de a régi tempót is „átmentették" idénre. Az év első napjaiban például nemigen veszik komolyan a munkát. Az ügyfelet, a vásárlót, az utast, a megrendelőt stb még kevésbé veszik komolyan. Még jó, hogy holmi táblácskán tudatják, „elnézést kérünk, leltározunk", vagy belemordulnak a telefonba, hogy „félfogadás nincs, mert mérleget készítünk". Tudom, a leltár, a mérlegcsinálás, a zárszámadás, a tervegyeztetés, s még számos, év elején aktuális dolog fontos. (Sőt, forintos!) Mindössze az nem megy a fejembe, miért annyira az, hogy mindennél fontosabb egynémely cégnél. Miért bénít meg mindent az év első napjaiban? Kinek jó — s népgazdasági szinten, meg sok kicsi sokra megy alapon — hasznos-e, ha emberek ezrei szaladgálnak (jobbára munkaidőben) dolgaik után, de dolgukvégezet len ül? Csak. úgy találomra. Mert nem tuhogy számhiába dolk'gerre, datják velünk előre, — leltár, mérleg, adás stb. miatt — mennek ügyes-bajos gaik után így az év elején. Igaz, mondhatják hogy minek ezt mondani, évek hosszú során át már „beidegződhetett", tudhatná mindenki. De vajon valóban „beidegződött"-e? Látván, s panaszukat hallván, a napokban az „ügyfelek" többségénél, számomra úgy tűnik, nem. Sokakat érdekel — a saját érdekükben — például egy csomó, most életbe lépett új rendelet, adó, szabályozó, s mindezek következményei, rájuk nézve. Igen ám, de ahol felvilágosítani illenék őket erről, ott többnyire rájuk se néznek (mondván, az év elején más dolguk van). — A szerkesztőségi lelefonok meg emiatt egyre sűrűbben csörögnek a napokban. Ránk nézve hízelgően ugyan — mert tőlünk várják az olvasó „üovfelek" a tanácsot —, de többnyire dolgukvégezetlenül. Mert a hivatal, a vállalat, a szolgáltató cég, s egyebek helyett nemigen intézhetjük el az ügveket. Legfeljebb, ha felvilágosítást adhatunk. S engedtessék meg, hogy adjunk is. Mindazoknak, kiknek ingük, vegyék magukra! A/, év eleji „beidegződések" — mik valójában évek során kialakult hagyományok — alapján nem biztos, hogy célra és eredményre vezető kezdeni ezt az 1986. évet. Mert előfordulhat, hogyha a korábbi, laza, szervezetlen munkatempót alkalmazzuk, hiába „verjük rá" a 85-re a 86-ot. A következő ' tárnál, meg mérlegkészítésnél ez nem biztos, hogy bocsánatos bűn lesz. Sokkal inkább lehet n ti: a veszteség forrása! Szabó Magdolna