Délmagyarország, 1986. január (76. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-27 / 22. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 76. évfolyam, 22. szám 1986. január 27., hctfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint Félfázis V

idékre vitt vándorutam a minap. A hétezer lakosú nagyközségben szombaton délután öt óra körül hunyorgatni kezdett a villany, aztán a 60 wattos égők stabilan beálltak gyertyafény sugárzására. Félfázis — mondták a helybeliek. Értetlenkedtem (hisz hajdan fizikaórán csak egy- vagy többfázisú villamosságról tanultam), mi az, hogy félfázis? Megmagyarázták: a félfázis az lákosságbosszantó. Mert azt jelenti, hogy az áramszolgáltatást biztosító transzformátorban meghibásodik valami, s fuócs az áramellátásnak. Hiába van a faluban hozzáértő villanyszerelő, nem nyúlhat bele; a trafó az tabu. Azt csak az áramszolgáltató vállalat szakemberei javíthatják. Majd ha odaérnek. Mondjuk (s tapasztaltam) másnap délben. Addig? Lehet fantáziálni! A rádió nem szól, a tévé nem mutat képet, a pislákoló villanynál olvasni nem lehet. Az elektromos főzőböl nem jön ki a kávé, leolvad viszont a — disznóvágások idején romlandó élelmiszerrel dugig teletömött — hűtőszekrény. Vagyis hát félfázison áll a technikai alapozású civilizáció a nagyközségben. S néha félfázison áll a nagyvárosban is. Ha elromlik például a sajtóházi szupermodern jápán telexgép, s javító tudora helyben nem lévén, órákig vitusláncot jár a másnapi lapért felelős szerkesztő idegrendszere meg a távirati iroda fővárosi műszaki ügyelete, szinte teljesen tehetetlenül. Mert a gépet csak a székesfővárosi központ szerelői tudják javítani. (?) S hu este van s Pest messze van, holnapra meg újság kell? Előszedjük az „elavult" technikát, a régi, de helyben is üzemelő és javítható telexgépet. Meg levonunk némi tanulságot a központi javítóbázisokról meg a modern magyar technikai színvonalról. Miként teszi ezt számos más cég is, melyeknél ultramodern számítógépek segítik a termelést. Vagy hátráltatják, mert ha meghibásodnak, sokfelé áll az üzem, amíg a központból érkezeit szerelök újra munkára nem serkentik az elektromos „agyakat". Mint áll jó néhány korszerű importberendezés, megmunkálógép, futószalag, könyvelőgép, sőt lift széles e hazában, mert csak „központilag lehet őket javítani". Mint a központi tévéantennát. Amihez hiába csatlakoztatunk mindentudó készülékeket, vevők — főleg a lakótelepeken — csak a szellemképes, hullámzó, idegesítő adásra vagyunk. Félfázison A másik fél(fázis) ugyanis számos helyen hiányzik. Elektromos berendezéseink többsége csak látszatra modern és mindentudó. Van egy nagy (s meghatározó) hibájuk: önmagukat nem kéDesek megjavítani. Ahhoz ember kell. S — meggyőződésem — nem mindig ,.központi ember" Jó lenne a helybeli hozzáértő is! Ha felkutatnánk és megbíznánk benne. Ha megbíznánk, hogy tudásának és a fogyasztók, üzemeltetűk, a termelés érdekének legmegfelelőbb módon azonnal hárítsa el a hibát. Azért, hogy ne félfázison legyünk. .Hogy ne nyugodjunk bele abba, hogy a Inodern magyar műszaki civilizációs folyamatba sokaknak csak az üzemeltetés mozzanata, fázisa jut. Mert ez — műszaki nyelven csúfolódva — a több vezetékű rendszernek csak egy-egy vezetékét jelenti. S nem elég erős, sőt (lásd fenti példák!) gyakran hasznavehetetlen a többi fázis — a karbantartás, az azonnali javítási lehetőség megszervezése — nélkül. Mi több, káros! Ha felolvad egy faluban az összes hűtött élelmiszer, ha sok órás késéssel jelenik meg a napilap, ha áll sokáig a számitógép vezérelte rakodás vagy termelés, ha szem- és idegrongáló a tévéműsor vétele. És még sorolhatnám, hogy mi minden más okoz veszteséget, ami a félfázisú modern technikánkkal függ össze. Ami annak a következménye, hogy a drága, modern elektronikánkhoz sokfelé nincs biztosítva azonnali javítóbázis. Mert nem szántuk még rá magunkat egy igazi fázisjavításra, azaz a hálózat meddő áramának csökkentésére. Nem kerestük s keressük az üzembiztonságot folyamatosan garantáló helyi szakembereket a központi javítóbázisok helyett. Pedig — állítom — többnyire van helyben megfelelő szakember. Csak hát félfázison van. Mert nem „központi karbantartó", nem lehet még sürgős szükség esetén sem javító. Hiába tudná az elektromos szerkentyűket kiválóan megjavítani, ha nincs a „hatáskörben", tudása meddő. Miként a hálózatban hiba esetén keringő félfázis. Nem vesszük semmi hasznát. S

kérdezem, vesszük-e igazán, maximális hatásfokkal hasznát a modern magyar műszaki civilizációnak addig, míg a felemlegetett — és sok más. — példák szinte naponta ismétlödnek? Bizonnyal nem. Épp ezért ideje lenne tán többfelé azzal is törődni, hogy a korszerű elektronikát folyamatos üzemmel állítsuk szolgálatunkba, ne kihagyásokkal, ne félfázissal! Mert ha csak úgy üzemeltetjük, időről időre rövid — sőt hosszabb — zárlatot okoz. És nem biztos, hogy az áramszünet gazdaságos... Szabó Magdolna Elismerés társadalmi munkáért A szegedi Móra Ferenc munkásöregység kitüntetése „Egységünk a XIII. pártkongresszus szellemében, fokozott közéleti aktivitással, a párt politikája melletti el' kötelezettséggel teljesiti megbízatását a gazdasági életben, a politikai nevelőmunkában, a harckiképzésben és a gazdálkodás területén" — hangzott el a beszámoló bevezetésében, amelyet Horváth Mihály megbízott parancsnok terjesztett az egységgyűlés elé. A továbbiakban részletesen elemezte a Szeged környéki településeken élő, dolgozó munkásörök tavalyi munkáját. A közéleti aktivitás bizonyítékaként elhangzott: a szémélyi állomány mintegy harmada tevékenykedik jtárt-, szakszervezeti, illetve népfronttisztségekben, többen pedig tanácstagként vesznek részt szűkebb környezetük életének alakításában. E társadalmi megbízatások ellátása mellett is marad idő a politikai elvárások teljesítésére — valamennyi munkásőr aktív részt vállalt az MSZMP kongresszusát megelőző tanácskozások ebi kész ¡lésében és lebonyolításában. A politikai munka speciális területe volt az a rajvetélkedő, melyen szakmai és politikai jellegű feladatok megoldásával készült az egység a kongresszusra, s hazánk felszabadulásának 40. évfordulójára. A megbízott parancsnok kitért a beszámoló során a gazdasági építőmunka sikereire, az üzemekkel, szövetkezetekkel kialakított jó kapcsolatokra is, majd a kiképzési feladatok sikereit így foglalta össze: „Nőtt az egységtörzs és alegységeink összekovácsoltsága, harcértéke... Munkásörállományunk kiképzettsége megfelel a követelményeknek, amit a szeptemberben megtartott harcgyakorlal eredményes végrehajtása is bizonyít." Az elmúlt években sokat fejlődölt az együttműködés a társ fegyveres testületekSzombaton délelőtt a szegedi ifjúsági házban tartotta évnyitó egységgyűlését a Móra Ferenc munkásöregység. A tavalyi eredményeket összegező, 1986 főbb feladatait felvázoló gyűlésen részt vett Tóth Pál munkásőr ezredes, az országos parancsnoki tanács tagja, Békés megye munkásőrparancsnoka; Székely Sándor, a szegcdi városi pártbizottság első titkára; Ágoston József, az sznit vezető titkára; Molnár Sándor, a Hazafias Népfront megyei titkára; Koezkás Ferenc megyei munkásörparancsnok és Csonka István, a városi tanács elnökének általános helyettese is. Az egységgyiilésen a beszámoló után kitüntetések átadására és a munkásőrjelöltek esküjére került sor. kel, sikeresen hajtották végre az egység tagjai a BMszervekkel közösen tartott közbiztonsági akciót, s a karhatalmi gyakorlatot — hangzott el a továbbiakban, majd az ifjúság hazafiashonvédelmi nevelésének segítését, mint napi, fontos feladatot emelte ki a megbízott parancsnok. A beszámoló végén így összegezte Horváth Mihály 1986 fő feladatait: „Folytatni kell az MSZMP XIII. kongresszusa határozatainak végrehajtását . . . Tovább erősíteni az egység közösségi szellemét, a testületben végzett munka erkölcsi elismerését . . . Kiemelt feladat az utánpótlás folyamatos biztosítása, az ifjúság szocialista szellemű nevelése, a forradalmi hagyományok ápolása." A beszámolót követően a szocialista versenymozgalom értékelésére került sor. Az elmúlt évi teljesítmények alapján Kiváló század címet nyert el az egység 2. százada (parancsnoka Varga Mihály), Kiváló szakasz lett az 1. század 1. és a 2. század 2. szakasza (parancsnokok: Szécsi Antal és Ocskó Péter), Kiváló raj kitüntetést vehettek ál az I. század 1. szakasz 3. és a 2. század 3. szakasz 1. rajának parancsnokai, Makra Lajos és Bárkányi István. Kiváló parancsnok jelvényt vehetett át: Szécsi Antal, Rárkányi István és Tiilkös József, Kiváló Munkásőr elismerésben részesült: Kopasz György, Faragó János, Nagi) Sándor. Tihanyi István, Balogh Károly, Lajkó János, Gergclyfi Tamás, Kabódi István, Kozma András. A kitüntetetteknek Oláh Miklós, a városi pártbizottság titkára is gratulált, aki hozzászólásában kiemelte: a munkásőrség napjainkban ls a hazafias-honvédelmi ne» velés egyik fontos bázisa. Mivel a feladatát' csakúgy, mint a kiképzési, szolgálati tennivalókat társadalmi munkában végzik munkásőreink, megérdemlik a társadalom megbecsülését. A Móra Ferenc egység belső életéről szólva elhangzott: a járás megszűnése után sem állt be törés az egység fejlődésében, sikeresen hajtották végre a fiatalítást is. * A szombati egységgyűlés egyik legünnepélyesebb pillanata volt, amikor Molnár (Folytatás a 2. oldalon.) a ki táncol, ha gyönyörűséget okoz is, kemény árat f\ fizet érte. Noha tudjuk, igazából fölmerni aligha vagyunk képesek, micsoda erőfeszítés, kín, gyötrelem, kitartás kívántatik ahhoz, hogy majdan szemet-lelket gyönyörködtető, táncos produkció szülessék. F.zt a foglalatosságot aligha lehet elcg korán kezdeni: a Tömörkény művészeti szakközépiskola láncművész tagozatos diákjainak bizony igencsak részük van mindabban, ami a tánctanulás keményebb oldalait jelenti. S ha még vesszük, hogy mindebből vizsgázniuk is kell olykor . .. Fotóriporterünk, Schmidt Andrea, a másodéveseknek az Ifjúsági Házban lezajlott vizsgabemutatójára vetett néhány pillantást 4 «