Délmagyarország, 1986. január (76. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-04 / 3. szám

12 Szombat, 1986. január 4. Kazettaátrakók reaktorokhoz 1986-ban már .a nagyobb teljesítményű, 1000 mega­wattos atomerőművi blok­kokhoz is szállít kazettaát­rakó berendezéseket a Ganz­MAVAG Gépgyára a szo­cialista országokba. Ezek gyártásához rövidesen új üzemcsarnokot is felépítenek a vállalatnál. A KGST-államok szakosí­tási megállapodás alapján készítik az egyes energeti­kai, köztük az atomerőművi gépeket, s a magyar ipar vállalta a kazettaátrakók előállítását valamennyi part­ner igényeinek kielégítésére. A kazettaátrakó berendezé­sek segítségével az atom­reaktor fűtőelemeit mozgat­ják. szállítják. A berendezés a használt fűtőelemeket a vízzel 1 feltöltött aknából úgynevezett pihentető me­dencébe rakja át. az új ele­meket pedig a tárolóból át­helyezi a reaktorba. Az át­rakó sínpályán mozog, és manipulátor vezérli. A mű­veleteket igen nagy pontos­sággal kell elvégezni, ezért még vizalatti kamerákon keresztül is figyelik az át­rakás minden mozzanatát a központi vezérlőben dolgo­zók. Eddig — szovjet doku­mentációk alapján — a 440 megawattos reaktorokhoz állítottak elő ilyen beren­dezéseket, s hasonlót szerel­tek fel Pakson is Időközben több szocialista országban megkezdték az 1000 mega­wattos erőművek tervezését és telepítését. A nagyobb reaktorokhoz szükséges első átrakót egy bolgár cég ren­delte meg a Ganz-MÁVAG­tól. A korszerű vezérlésű berendezés nemrég készUlt el. Az uj, 1000 megawattos kazettaátrakóból 1986-ban már négyet készítenek bol­gár és szovjet megrendelés­re. Megkezdték a távlati igények felmérését is, s 1990-ig előreláthatóan leg­alább tíz ilyen berendezést szállítanak a szocialista or­szágokba. Közben a 440 megawattos blokkokhoz szükséges kazettaátrakók to­vábbfejlesztett változataiból is többet gyártanak, részben a Paksi Atomerőmű bővíté­séhez, valamint NDK-beli és csehszlovák partnereknek. (MTI) Megyei kór-körkép (8.) „Sz A faluban mindenkit megdöbbentett a hír: T Jós­ka meghalt. Az alig több mint 40 éves, nagy remé­nyekre jogosító fiatalembert mindenki vidám, életerős, olyan „majd kicsattan az egészségtől" fickónak is­merte. Érthető hát a sajnál­kozás : , .Szegény gyerek, csak lótott-futott, szervezett, most építette a ifiázát is, aztán itt van ni: vacsora után rábukik a feje az asz­talra és vége." A történet — sajnos — ismerős egyre gyakrabban történik meg az efféle vá­rosban, falun; fiatallal, idő­sebbel; gyárban, irodában dolgozóval, íróval vagy sportolóval. Az infarktus nem válogat. Vagy mégis? Tudósok véleménye sze­rint egy bizonyos személyi­ségtípust különösen veszé­lyeztet ez a betegség. T. Jós­ka és sorstársai határozott, kitartó, célratörő egyénisé­gek lehettek Akadhatott köztük azonban, akinek vá­gyai igen kisszerűek voltak. Cselekedeteiket erős versen­gési törekvés hatotta át. Szellemileg és testileg egy­aránt rendkívül mozgéko­nyak voltak, s belső készte­tést éreztek, hogy aktivitá­sukat fölgyorsítsák, így tar­tós feszültségi állapotban teltek napjaik. Családtagja­ik, munkatársaik gyorsmoz­gásűnak, gyorsbeszédűnek jellemezte őket, olyanoknak, akik mindig „ugrásra ké­szek", szinte izmaik is meg­feszültek. Külső megnyilat­kozásaikban nagyfokú türel­metlenséget árultak el; mintha állandó versenyben lennének a túl gyorsan mú­ló idővel, élettempójukat egyre csak fokozták. Amint írom e sorokat, rá­döbbenek: aki ma talpon akar maradni, annak ilyen­nek kell lennie. Akkor mindannyian „jelöltek" va­gyunk? A SZOTE II. Számú Bel­gyógyászati Klinikájának docense, Csanádi Miklós vá­lasza szerint ennél sokkal összetettebbek a szív- és ér­rendszeri betegségeket, az infarktust kiváltó okok. Két­ségtelen, hogy az életmód­nak döntő jelentősége van, ezen belül azonban az első és legkártékonyabb ellenség a dohányzás. Szinte nem is találkoztak az orvosok olyan fiatal, infarktusos beteggel, aki ne dohányzott volna. Később, ügy a 60. életévre „megérnek" és halmozódhat­nak egvéb rizikótényezők is, de korábbi esetekben egyér­telmű a dohányzás rettentő karos hatása. Vannak szak­emberek, akik veszélyessé­gük szerint pontozzák eze­ket a faktorokat: mindenki­nél első helyezett a cigaret­ta. több pontot kap. mint az idegesség. A későbbi balokat okozó érszűkület a dohány­zás okozta érgyulladásra ve­zethető vissza. Tévhit az. hogv csupán a nikotin a fő bűnös. A beszívott, a füstös levegőben is lebegő szénmo­noxid az, ajpit ha valaki hosszú távon, rendszeresen belélegez, az előbb-utóbb ér­szűkületet idéz elő. Ezért mondjuk, hogy dohányzó embertársaik vétlen áldoza­tai a nemdohányzók is. Emellett természetesen egyéb tényezők is szerepet játszanak az infarktus kiala­kulásában. A kövérség, a magas vérnyomás, a cukor­betegség, a vérben fölszaba­duló zsír, a koleszterin föl­szaporodása, az állandó stressz, mind hajlamosít er­re a betegségre. A rendszer­telen, kapkodó vagy túl zsí­ros étkezés, a mozgásszegény életmód, amely bennünket, magyarokat oly annyira jel­lemez — ugyancsak megnö­veli az infarktus veszélyét. Az infarktusét, amelyet me­nedzserbetegségnek is szok­tunk nevezni, mivelhogy a szervezés hibáival, az idő­hiánnyal küszködő vezetők gyakran esnek áldozatául, irható ez persze olykor a gyakori eszem-iszommal összekötött hivatalos ren­dezvények számlájára is: itt egy hidegtál, ott egy ötfo­gásos vacsora aperitivvel, kávéval, jófajta cigaretták­kal . Nehéz is mindennek ellenállni. . S csodálkozha­tunk-e a következményeken, hogy a szívpanaszokkal or­voshoz kerülő vezetőnek, a gmk-t is végző technikusnak azt tanácsolják, pihenjen, menjen szabadságra, akkor ő megkérdezi, mi az, hogy szabadság? Az agyonterhelt gyomor, a mérgezett tüdő, a kizsákmá­nyolt idegrendszer egyszer csak bosszút áll. Sajnos egy­re gyakrabban és egyre ke­gyetlenebbül. Az Egészség­ügyi Minisztérium adatai szerint hazánkban az euró­pai átlagot meghaladó mér­tékben növekszik a szív- és érrendszeri megbetegedések és az ezekre visszavezethető halálozások száma, s sajnos rohamosan haladunk az él­vonal felé. Akkor, mikor az utóbbi évtizedben a világ 27 fejlett országában már csök­kenő irányzat, illetve stag­nálás tapasztalható — ebben is élen jár az Egyesült Álla­mok és Japán —, a szocia­lista országokban — így ha­zánkban is — egyre több ember hal meg — mindkét nemben — ikoszorúsér-be­tegségben. Megdöbbentő, hogy nálunk emelkedik leg­inkább a 35—44 éves korú férfiáldozatok száma, a 45 —64 esztendősek a második helyen állnak. (Abszolút ér­telemben természetesen az idősebbek vezetnek.) A ha­lálokok között 15 éves kor­ban jelenik meg először az infarktus, és a kor előreha­ladtával egyre inkább a ve­zető helyre törekszik. Me­gyénk — az egyébként is szomorú hazai statisztiká­ban — különösen gyászos képet mutat: az országos át­lagot meghaladó az itteni halálozások száma — tud­tam meg az egészségügyi osztályon a Haluska István doktortól kapott adatokból. Az ismertetett általános okokon kívül sajátosan me­gyei adottságok is hozzájá­rulnak az itt élő emberek különös veszélyezettségéhez. A mindenütt érvényesülő hazai gazdasági, társadalmi jelenségek mellett jelentős változás Csongrád megyé­ben, hogy az elmúlt 3 és fél évtized alatt csaknem 68 ezer ember költözött faluról városba, sokan a vitatható hatású lakótelepre. Ez a tö­meges mozgás jelentős élet­módváltozással járt, amely­hez nehezen alkalmazkodik a mezőgazdasági munka ré­vén is a természethez szo­kott ember — állapítja meg a megyei oknyomozás. Nem elhanyagolható az az ellentét, amely az itteni át­lagkeresetek és a jövedel­mek nagysága között feszül. Míg a könnyű- és élelmi­szeripar túlsúlya miatt a fi­zetések megyénkben az or­szágos átlag alatt vannak, a jövedelmek nem tükrözik ezt a „szegénységet". A plusz forintok mögött nemegyszer önkárosító erőfeszítések hú­zódnak meg. Mindkét jelen­ség károsan befolyásolja az itteni válási és öngyilkossági statisztikát is. Sok irható a sajátosan alföldi étkezési szokások — a zsír, a sertés­hús. a túlzott fűszerezés — rovására is. Természetesen befolyásolja rossz mutatóin­kat a lakosság korösszetéte­le: tudvalevő; sok idős em­ber él a megyében. Sajnos a nőket általában nem annyi­ra veszélyeztető szív- és ér­rendszeri betegségek az itt élőket nem kímélik annyira A magyarázat a nagyobb foglalkoztatottsági arány­számban. a túlterheltségben keresendő. Végtelen hosszú tanul­mányt lehetne írni az egész­ségügy gyógyítást célzó erő­feszítéseiről, eredményeiről, gondjairól. Arról, hogy föl készülten érte-e a hálózatot a szívbetegek ilyen tömeges „rohama", képes lesz-e a közeljövőben föltehetően csak szaporodó betegek szín­vonalas ellátására? A halál­hoz vezető tömeges megbe tegedéseknek a kialakulását sem nézhetjük azonban tét­lenül. Nem elég elviekben egyet érteni a megelőzés fontosságával: meg kell te­remteni ennek emberi, tár­sadalmi feltételeit. Az Or szágos Kardiológiai Intézet égisze alatt elkészült a szív­betegség megelőzési prog­ramja, amely e társadalmi szindróma össztársadalmi orvoslását tételezi föl. Me­gyénkben az egészségügy te­endőit taglaló terv mellett szintén szükség lenne efféle átfogó programra is. Chikán Ágnes (Következik: „Minek menjek, úgyis mindegy?") Burgonyaügyek Egyszer kevés, máskor sok De miért követik egymást hullámhegyek és hullámvöl­gyek a kínálatban? Ennyi­re hiányzik a szükséges elő­relátás? Ennyire ki vagyunk szolgáltatva a természet vak erőinek? Ennyire nem va­gyunk felkészülve a hiány, illetve a túlkínálat leveze­tésére? A kérdéseket az 1984-es burgonyaügy — a krump­lidömping — diktálta. A válaszokat a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­rium szakemberei adták meg. Kezdjük az elején. Annál a ténynél, hogy a burgonya nagy vízigényű növény, el­sősorban a hűvös időt, s a párás, csapadékos területe­ket, főként a tengerparto­kat szereti. Európában pél­dául Hollandiát, Lengyelor­szágot, Németország tenger­parti régióit. Nálunk a Ba­kony hegység, illetve a Fel­ső-Tisza vidékén, meg So­mogy csapadékos tájain ter­mesztették. Csakhogy mostanára át­rajzolódott a burgonya ter­mőterületek hazai térképe. Manapság a legtöbb krump­lit a hajdúsági és a Fejér megyei löszhátakon ültetik. S mivel e helyeken jóval nagyobb termést ad, mint egykor Szabolcsban, a ko­rábbinál kisebb területen is megterem a szükséges mennyiség. Pláne, ha jó minőségű vetőgumóval és öntözéssel termesztik. Igen ám, a burgonyát nem sza­bad minden évben ugyan­ott termeszteni, ahol már berendezkedtek az öntözés­re: ez a kultúra vetésfor­gót igényel! Aztán ha ön­tözetlen területre kerül, és ráadásul beüt az aszály — megnézhetik a termést! Ez történt 1983-ban. A következő tavaszon persze hosszú sorok álltak a drága import krumpliért az üzletek előtt. Erre a ter­melők nekiveselkedtek, s annyi burgonyát termeltek, hogy egy része a nyakukon maradt. Ez történt 1984-ben. Vagyis most már értékesí­Nincs olyan háziasz­szony — legyen bár­mily járatlan is a köz­gazdaságtudományban — aki ne tudná: ha az egyik évben túl sok te­rem valamiből, a má­sikban böjtje lesz an­nak! tési gondokkal küszköd­tek .. Ez a fontos eleségnövény egyáltalán nem bírja az aszályt. Nemcsak a csapa­dékhiány miatt szenved, ha­nem azért is, mert a nagy melegben felszaporodott kárositók széthordják a ví­rusokat. Az eredmény rossz termés, burgonyahiány. Ak­kor hát az aszály az oka mindennek? A krumplitermesztés költ­séges dolog. Magas a mű­trágyaigénye, s annak be­szerzése, kiszórása, a me­szezés, a talajmunkák sok­ba kerülnek. Még ennél is többe a jó minőségű vető­gumó. Aztán a másra nem használható célgépekért — a töltögetők, a betakaritó­gépek, a manipulálok, vá­logatók — is jó mélyen kell benyúlni a kasszába. A szállítás sem egy-két forint, így aztán nem csoda, ha a termelő bosszankodik, ami­kor a felvásárlási árak alig haladják meg a termelési költségeket. -Akkor hát a felvásárló az oka minden­nek? Nem mindegy, hogy mi­lyen burgonyafajtákat ter­mesztünk. Nálunk a piros héjú, fehér belű Desirée a „sztár". Hollandiából is fő­ként ilyen vetőgumót im­portálunk, s a hazai neme­sítés is jórészt erre irá­nyul. Pedig átgondolt cél­termesztéssel mindenki job­ban járna: a termelő is, a feldolgozóipar is, a fogyasz­tó is. Korai fajtának pél­dául jobb a Cleopatra, hi­szen két héttel előbb kerül a piacra; élelmiszeripari feldolgozásra előnyösebb a Bintje; közfogyasztásra leg­alább olyan jó a Kondor, a Premiere és a Grácia, mint a Desirée. Ám nálunk a termés 80 százalékát mégis a Desirée adja. Gondjaink vannak a tá­rolással. Az az igazság, hogy nem vagyunk felkészülve a nagy termésre. Még nincs elég hideglevegős tárolónk, viszont már nincsenek meg a szeszgyári melléktermé­kek hasznosítására alapo­zott sertés- és szarvasmar­ha-telepek, a nagy termések levezetésére. Ennek van egy harmadik módja is: növelni kell a feldolgozás arányát. Nyu­gat-Európában például ezt teszik. Nálunk is vannak próbálkozások, de a hazai fogyasztó valahogy nehezen fogadja el a burgonyapely­het, a chipset, a burgonya­keményítőt és a burgonya­lisztet. Hát még a belőlük készült élelmiszereket! Az 1984-es burgonyater­més kiugróan magasnak ígérkezett. Aztán „hála" az október végéig tartó aszály­nak, „csak" jó termés lett belőle; de már ez is érté­kesítési gondokat okozott a termelőknek. Megindult te­hát a hajsza exportpiacok után. Bár a többlet a ter­mésnek alig 10 százalékát jelentette, ami nem több százezer tonnánál, az, aki­től fillérekért — vagy még úgy sem — akarták átven­ni a felvásárlók a burgo­nyát, joggal idegeskedett. S noha e gond megoldódott, Csehszlovákiától a Közel­Keletig sikerült a burgo­nyára vevőt találni, félő, hogy a termelőnek egyidő­re megint megcsappant a kedve. Törvényszerű ez a pánik minden évben, hol azért, mert sok a termés, hol azért mert kevés?! Hát már sosem lehet visszaállítani az értékesítési szerződések becsületét? Megkövetelni, hogy mind a termelő, mind a felvásárló tegyen eleget a szerződésben vállalt kö­telezettségeinek? Úgy véljük — van kiút. Fel kell készülni a nagyobb termésre is. Nyíri Éva Szennyvíztisztítási program nyolc kiemelt városban A nétpgazdaság idei terve a környezetvédelmi és vízgazdálkodási felada­tok korában hangsúlyoz­za: fokozni kell a vizek mi­nőségének védelmét és meg kell kezdeni nyolc kiemelt város szennyvíztisztítási programjának végrehajtá­sát. Az Országos Vízügyi Hivataltól kapott tájékozta­tás szerint Györ, Komárom, Esztergom, Tatabánya, Oroszlány, Miskolc, Debre­cen és Pécs ez a nyolc ki­emelt település, s szenny­víztisztítási gondjaik meg­oldását a központi erő­forrásokból erre a célra ka­pott anyagi eszközökkel segíti az OVH; 1986-ban csaknem 200 millió forintot fordíthat a vízminőség-vé­delmi programok előkészí­tésére, kidolgozására, néhol már a kivitelezés megkez­désére. A hetedik ötéves tervben elvégzendő mun­kálatok értéke elérheti a két és félmilliárd forintot. E települések naevrészében a fejlesztési programok egy ötéves tervnél nagyobb táv­latot fognak át. Ezért a műszaki tervezésben nagy gondot fordítanak olyan ésszerű és gazdaságos meg­oldások kidolgozására, ame­lyek lehetővé teszik, hogy a rendelkezésre álló beruhá­zási eszközöket jobban hasznosítsák, s ebben a tervidőszakban az előirány­zatnál gazdagabb műszaki programot valósíthassanak meg. Győr, Komárom és Esz­tergom szennyvíztisztítási programja a bős—nagyma­rosi vízlépcsőrendszerrel szoros összefüggésben való­sul meg a környezet és a Duna vízminőségének vé­delmében. Az idén készítik el Győrött azokat a terve­ket, amelyek szerint az összegyűjtött városi szenny­vizeket a leendő napi 120 ezer köbméteres teljesítmé­nyű szennyvíztisztító telep helyére, s onnan a Dunába vezetik. Komáromnál napi hatezer, Esztergomnál 12 ezer köbméteres szennyvíz­tisztító telepet terveznek létrehozni, s első lépcsőben — a tervidőszak végéig — elkészítik e létesítmények előtisztító műveit. A Tatai­tó vizének védelmét szol­gálja majd • a Tatabányán napi hatezer köbméteres. Oroszlányban pedig 4 ezer köbméteres biológiai tisztí­tómű kiépítése, amely le­hetővé teszi, hogy ugyan­olyan szigorú előírások alapján megtisztított víz hagyja el ezeket a telepe­ket, mint a Balaton környé­kén működő korszerű szennyvízkezelő műveket. Miskolc szennyvíztisztító telepén napi 35 ezer köb­méter teljesítményű bioló­giai 'tisztitóművet építenek fel. s egyúttal előkészítik ennek ikerlétesítményét, az ugyancsak 35 ezer köbméte­res biológiai telep munká­latait. Hasonló iker bioló­giai tisztítómű egyik fele épül fel napi 20 ezer köb­méteres kapacitással Deb­recenben, s ha jól gazdál­kodnak az anyagi erőforrá­sokkal, akkor másik felé­nek nagyrésze is elkészül­het. Pécsett az idén kezdik meg egy új, napi 80 ezer köbméteres mechanikai szennyvíz-tisztitómű épité­sét, de a nagy létesítmény egv részének befejező mun­kái áthúzódnak a követke­ző tervidőszakra is. Magyar-holland gyorspostaszolgálat A Magyar Posta 1986. ja­nuár l-jétől a Hollandiával való kölcsönös forgalomban is bevezette a gyorsposta­(ÉMS) szolgálatot. A szol­gáltatást Hollandia vala­mennyi európai helységébe igénybe lehet venni. A kül­deményeket a holland posta a feladási naptól és a ren­deltetési helytől függően a feladást követő 24-72 órán belül kézbesíti. Budapesten a 4-es, 62-es és 72-es, vidé­ken pedig Miskolc, Debre­cen, Szeged, Pécs városok l-es számú postahivatalá­ban, Győrött a 2-es számú postahivatalban lehet a kül­deményeket feladni. Rész­letes tájékoztatást az érde­kelt postahivatalokban kap­nak az ügyfelek. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom