Délmagyarország, 1986. január (76. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-25 / 21. szám

Gif Jr ff VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 76. évfolyam, 21. szám, 1986. január 25., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 2.20 forint A „magányos öntöde és a szegedi „leányok' Sorozatunk mai részében azokkal a szegedi iparválla­latokkal foglalkozunk, ame­lyeknél az 1985-ös év nagy szervezeti változásokat ho­zott. Könnyű belátni, hogy ez az esemény önmagában nem hoz fellendülést, sikere­ket a gazdálkodásban. Az egyetlen frissen önállóvá lett szegedi gyár, az öntöde nem nagyon tudott élni a kapott lehetőségekkel. A leányok lehetősége az anyavállalat­tól kapott hozománytól, és útjukra bocsátó gondoskodá­sától függ. Közülük egy ki­emelkedően sikeres évet zárt, egynek nem voltak nagyobb gondjai, egy pedig mintha mostoha gyermek lenne ... Az öntöde A Szegedi Öntöde első önálló gazdálkodásos évét most zárta. S ez az év nem úgy sikerült, ahogy szeret­ték volna. A hazai kohá­szat bajai őket sem kerül­ték el. Színesfém terméke­ikre vonatkozó megrendelé­seik erősen visszaestek. E területen kapacitásuknak csak mintegy felét tudták kihasználni. Belső gondjuk, hogy nem sikerült kellő szervezettséget elérni, döc­cenők voltak a tervek és az utasítások végrehajtásában, egyre kevesebb szakmun­kás dolgozik a vállalatnál. Nosztalgiával emlegetik a régi, jó felkészültségű szak­embereket. A létszámcsök­kenés 1985-ben a város va­lamennyi gazdálkodó egysé­ge közül talán itt volt a legnagyobb, 5 százalék kö­rüli. Az eltávozottak közül a legtöbben nyugdíjba men­tek. A tervezett termelési ér­téknek a 90 százalékát ér­ték el. Az elmaradás mint­egy 25-30 milliós. A terve­zett vállalati eredményből körülbelül egymillió forint hiányzik. Szerencsére nincs alaphiánya az öntödének. Pénzügyi helyzete is rende­zett. A banktól az első fél­évben felvett forgóeszközhi­telt visszafizették. Gyűjtik a következő évek­ben is érdekeltségi alapju­kat, hogy az évtized végén hozzáfoghassanak a vasön­töde lépcsőzetes rekonst­rukciójához. Elsőként for­mázó au'omatasor munkába állítását tervezik. Kéziszerszámgyár Valószínűleg á 70-es évek­ben kényelmesebb dolog lett volna leányvállalatkénl gazdálkodni a kéziszerszám­gyárban, mint napjainkban. Akkoriban 30-40 százalék­kal nagyobb volt a kereslet, mint a gyár maximálisan kihasznált kapacitása. Éven­te 6-8 százalékkal bővítet­ték a termelést, mégsem tudtak elfogadni minden Az öntödében a színesfémöutvények iránti kereslet a felé­re esett vissza megrendelést. Tavaly azon­ban már csak a kapacitas 80 százalékára volt biztos vevő. A fennmaradó 20 szá­zalékra pedig élénk keres­kedelmi munkával kelleti vásárlót „fogni". A Szegedi Kéziszerszámgyárban tavaly az ágfűrészek, cserjevágók, voltak a vadonatúj cikkek. Egyes fogókból professzio­nista sorozatokkal jelentek meg. Az 1985. január elsején alakult leányvállalatot az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal a keresetnövek­mény-szabályozásos formá­ba sorolta be. A szervezeti formaváltozáskor a kéziszer­számgyár az egy évvel ko­rábbi bérszínvonalának 5 százalékos, adómentes kor­rekcióját kérte. 3,5 százalé­kos emeléshez kapott hozzá­járulást. Ehhez még saját erőből hozzátettek további 6 százalékot, így az átlagkere­seteket végre 60 ezer forint fölé tudták tornászni, ami Szegeden nem éri el a kö­zeper. szintet. — Viszonylagos önállósá­guk első évében mennyire tudták megvalósítani elkép­zeléseiket? Gazdagh Károly igazgató: — Ha csak az alapvető cé­lunkat — a talpon maradási — nézzük, ezt sikerült elér­ni. Sőt, ennél szebbek az eredményeink. Ilyen nagy központi elvonás mellett azonban a viszonylag magas nyereség sem teremtheti meg a műszaki fejlesztés lehető­ségét. így technológiánk színvonala — a legjobb esetben is — az országos át­lagszínvonalon marad. Azt már csak az újságíró teszi hozzá, hogy a Szegedi Kéziszerszámgyárnak feltű­nően magasak az anyaválla­lattal szembeni befizetési kötelezettségei. Az amorti­zációval megnövelt (!) adó­zott nyereségüknek a felét kötelesek postázni a főváro­si központba. Az együttmű­ködési szerződés ezen pont­jának megfogalmazásával elsősorban az anyavállalat fizetőképességének megőrzé­sét tartották szem előtt a szerződés diktálói. Így pedig a leányvállalatnál az elhasz­nálódott állóeszközök pótlá­sára sincs lehetőség. A kéziszerszámgyáfat is vállalati tanács irányítja. Szegedről csak az igazgató­nak van részvételi (nem szavazati!) joga. A három év eltelte után az esetleges önállóságról ez a testület szavaz. A jelenlegi konst­rukcióban aligha kétséges a döntés... Ikarus A leányvállalattá történt átalakítás előzményei a ko­rábbi évekre nyúlnak vissza. Az Ikarus szegedi gyára egy­re több önálló feladatot ka­pott. A végleges döntéshez vizsgálatot végeztek, amely megállapította, hogy kis szervezeti átalakítással és néhány új dolgozó felvételé­vel a szegedi gyár önálló jogi személlyé válhat. Ta­valy öt pénzügyi és szám­viteli dolgozót vettek fel, idén kettőt a kereskedelmi és a jogi tevékenység erő­sítésére. Négymilliót költöt­tek számítógépek és korsze­rű könyvelőgépek vásárlá­sára. Az alapító okirat és a ke­retszerződés rögzíti, hogy az anyavállalat az eddig is Szegeden gyártott alkatré­szeket továbbra is a leány­vállalattól rendeli meg, s ezeket az igényeket köteles teljesíteni az önállóbbá vált egység. Többlet kapacitását tetszés szerint hasznosíthatja a leányvállalat. A szegediek élnek a lehetőséggel. Az Autókernek, Mogürtnek, a különböző Volán és más közlekedési vállalatoknak pótalkatrészeket szállítanak. önálló a nyereségképzés is. Az alapszerződésben rög­zítették, hogy o leányvállalat eredményéből nem von el az Ikarus. Feltételként a mű­szaki színvonal szintentar­tását, a korszerűbb alkatré­szek gyártására való felké­szülést írták elő. A straté­giai fejlesztéseket a nagy­vállalat anyagiakkal is tá­mogatja. A dolgozók bizakodva fo­gadták a formaváltozást. Különösen jól sikerült a gazdálkodásban az elmúlt év második fele. A fel nem osztott költségekből 10 mil­liót sikerült megtakarítani. Sok kezdeményezés volt a munka jobb megszervezésé­re, a gazdálkodás javítására. Növekedett az újítások szá­ma. Érezhetfien javult a bel­ső fegyelem. Csökkentek a kieső munkaórák és a vesz­teségidők. Raktárépületből termelő üzemet alakítottak ki. Egy műszak helyett ket­tőt szerveztek. Felgyorsí­tották a gyártmányszerkesz­tést és -fejlesztést. Legfőbb feladatuknak tart­ják a megkezdett hatékony­ságjavítás gyors folytatását. Kendergép Öntöde Ikarus Kéziszerszámgyár Kendergép Termelési érték (millió forint) 265 366 177 28 Teljes munkaidős létszám (fő) 430 575 326 96 Teljes munkaidősök évi átlagkeresete (ezer forint) 79 76,1 60 66,6 Éves eredmény (millió forint) 24 98,8 22 5,1 Az anyavállalatnak befizetett eredményhányad (%) — 0 50 0 Csökkenő létszám, de nö­vekvő termelési érték és nyereség jellemzi az 1984. januárja óta leányvállalat­ként működő egység elmúlt esztendejét. Igaz, kapacitásuk háromne­gyed részét jelenleg is az anyavállalat, a KSZV köti le. Ügy tűnik gondos ,,szü­\>re" találtak, hiszen az eredetileg megállapított 30 százalékos befizetési kötele­zettséget az anyavállalat 1985-ben és az idén is elen­gedi, azzal a feltétellel, hogy azt műszaki fejlesztésre kell fordítaniuk. A gépalkatrész-gyártás és karbantartás mellett lakos­sági szolgáltatások ellátását is vállalták. A villanyszere­lés. a festés és a kőműves­munkák iránt azonban nem volt túl nagy a kereslet. Sok gondot okoz az alapanyag­ellátás folyamatos biztosí­tása is. A központi bérszabályozás az elmúlt évben 6 százalék fölötti keresetnövekedést tett lehetővé, az idén a kereset­szint szabályozásos formára való áttéréssel ez az érték várhatóan csak 4 százalék körül alakul majd. * Az idei kapacitás zömét az anyavállalat már lekö­tötte. Eredménynek könyve­lik majd el azt is, ha a ta­valyi év jó eredményét si­kerül megismételniük. Bőle István Rafai Gábor fl jövő nyomdájának bölcsője Új tanműhelyt avattak Az elmúlt hét végén a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszerve­zetének negyvenkettedik kongresszusán a beszámoló vitájában többen szóltak ar­ról, hogy a nyomdászszak­ma egyre kevésbé vonzó a fiatalok körében. Mind több az olyan jelentkező, aki a későbbiekben alkalmatlan­nak bizonyul erre a munká­ra. Ezért is egyre sürgetőbb termivalóként jelölték meg a tanácskozók olyan új korszerű tanműhelyek léte­sítését, ahol már nem csak a mának, de a jövőnek is képesek jól felkészült, a szakmájukat szerető és is­merő „betűkészitöket" ne­velni. A kongresszuson fel­merült kérdésre, gyors és biztató választ adtak teg­nap, amikor a Szegedi Nyomda új, a korszerűség minden követelményének eleget tevő tanműhelyét fel­avatták. Tény, hogy a nyomdá­szok munkája fokozottan igényli a magas szintű, dif­ferenciált szaktudást. Más iparágakhoz viszonyítva a szakmunkások aránya ki­emelkedően magas a nyom­daiparban. A kellően kép­zett utánpótlás biztosítása a Szegedi Nyomda jövőjének egyik kulcskérdése. Eddig — jobb lehetőségek híján — házon belül, legtöbbször zsúfolt körülmények között, a napi termelés feszített tempójához igazítva igye­keztek megoldani a leendó szakemberek oktatását. Ter­veik között szerepelt ugyan, hogy a felépülő új nyomdá­ban külön helyet biztosíta­nak majd a szakemberkép­zésnek, de a pénzügyi for­rások hiánya miatt leállított építkezés befejezésére egye­lőre határozott ígéret sem született. Így más irányban próbálkoztak: a József At­tila sugárút és Makkosházi körút találkozásánál már meglévő területre — ahol egyszer majd az új nyomda épülete is állni fog — épí­tették a több mint 600 négy­zetméteres oktatócsarnokot. Ügy is mondhatnánk: a kényszerből sikerült erényt kovácsolni: először iskolát alapítottak, ami biztos fun­damentuma lesz a melléje épülő üzemnek. A közel huszonhárommil­lió forintos beruházást nagy­részt saját erőből sikerült létrehozniuk, de a Művelő­dési Minisztériumtól pályá­zat útján segítséget is kap­tak hozzá, a szakmunkás­képzési alapból. Az 1983 második felében megkezdő­dött építkezést már tavaly decemberben befejezték, s mára már a technológiai szerelést is elvégezték. Mit „tud" az új létesít­mény? Oktatókabinet, gép­terem, szedőterem, fénysze­dő részleg és szociális léte­sítmények segítik az okta­tást. A technikai rész terve­zésekor és a berendezés so­rán nagy figyelmet fordítot­tak arra, hogy olyan gépek­kel szereljék fel ezt a „min­taüzemet", amilyeneken ké­sőbb, a mindennapi munka során kell majd dolgozniuk a tanulóknak. De a jövő nyomdatechnikája sem hi­ányzik innen: két új fény­szedő gép segíti az ofszet­technológia minél alaposabb elsajátítását. A nyolcvan főre tervezett oktatóbázis jelenleg hatvan­nyolc hallgató szakmai fel­készülését segiti. Mind a három nyomdai alapszak­mát — kéziszedő, magas­nyomó gépmester és könyv­kötő — oktatják itt. A feb­ruárban induló második fél­évben már „élesben" dol­goznak a tanulók, ami azt jelenti, hogy az innen kike­rülő nyomtatványok, név­jegykártyák, meghívók ép­pen úgy forgalomba kerül­nek majd, mintha a törzs­üzemben készültek volna Értelmes munkában, a szak­ma szépségeibe elvezető feladatokban pedig később sem lesz hiány. A többi mát az itt felnövekvő új nyom­dászgeneráción múlik... * A tegnap délelőtti ünne­pélyes tanmühelyavatón megjelent párt- és állami vezetőket, a nyomdaipar képviselőit, az oktatási in­tézmények vezetőit Dobó József igazgató köszöntötte Az új létesítmény átadása alkalmából Szabó Imre ipari minisztériumi állam­titkár mondott ünnepi be­szédet, majd a tanműhely létrehozásában kiemelkedő munkát végzett dolgozók közül tizenhatan jutalmakat vehettek át. Schmidt Andrea felvéte'e Szabó Imre ipari minisztériumi államtitkár (képünkön jobbról) a Szegedi Nyomda vezetőinek társaságában is­merkedik az új tanműhellyel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom