Délmagyarország, 1986. január (76. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-23 / 19. szám

8 Csütörtök, 1986. január 23. Távoktatás, fordítói iroda Eredményes esztendőt zárt 1985 végén a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. A több mint harmincezer ta­got számláló társadalmi szervezet mintegy 156 ezer rendezvényén — előadásain tanfolyamain, vitafórumain, konferenciáin — hétmillió érdeklődő vett részt. A ha­gyományos ismeretterjesztő munka mellett új feladatok megoldására is vállalkozott a társulat 1985-ben. Ezekről valamint az idei tervekről Rottler Ferenc, a TIT főtit­kára tájékoztatta Nagy At. tilát, az MTI főmunkatársát. A korábbi esztendők ta pasztalataihoz képest feltűnő változást jelentett — mon. dotta —, hogy a 30-35 eve­sek körében csökkent a tan. folyamokon eltöltött idő, ugyanakkor növekedtek az ismeretek bővítését szolgáló kiadványokra fordított ösz. szegek. Népszerűnek bizo­nyultak például a távokta­tás különböző formái, sokan éltek a nyelvtanulásnak ez­zel a lehetőségével, nem saj­nálva a pénzt a tankönyvek­re, a kazettákra, a leme­zekre. A TIT országos vezetésé­nek és a társulat helyi szer­vezeteinek kezdemenyezésé­re számos olyan kiscsopor­tos. klubszerű foglalkozást szerveztek, amelyen a koráb­ban csak passzív befogadó hallgatóság bekapcsolódha­tott a vitába, cselekvően be­folyásolhatta egy-egy prog­ram tartalmasságát, klub­délutánokon fokozódott az érdeklődés a politikai témák iránt. Így például napirend­re kerültek az űrfegyverke­zés kérdései, de a fórumok résztvevői a környezetvéde­lem világméretű gondjairól is kifejtették véleményüket. A tudományos. műszaki, technikai, közművelődési té­mákban is erősödött a vita­kedv, a legkülönbözőbb szak­mák képviselőit tömörítő klubok változatos programo­kat kínáltak a kisvárosokban az érdeklődőknek. Az idei tervekkel kapcso­latban a TIT főtitkára hang­súlyozta: 1986-ban — a VII. ötéves népgazdasági terv céljait szem előtt tartva — a műszaki technikai fejlődés segítése áll az ismeretter­jesztő munka homlokteré­ben. A társulat műszaki-ter­mészettudományos választ­mányai olyan programokat, előadássorozatokat dolgoztak ki, amelyek egyebek között a mikroelektronika, az au­tomatizálás, az informatika, a számítástechnika. az anyagkutatás, a biotechnoló­gia világába kalauzolja el az érdeklődőket. A választott témakörök egyébként egybeesnek a ma­gyarországi tudományos ku­tatások távlati főirányaival. Folytatódnak a hagyományos szakmai tanfolyamok is. A fiatal és az idősebb szak­munkások továbbképzésére üzemekben, gyárakban tar­tanak előadásokat a helyi műszaki értelmiség közremű­ködésével. A kisebb ipari egységek tevékenységét az­zal kívánja segíteni a társu­lat, hogy a helyi TlT-szer­vezetek segítségével fordítói irodákat hoz létre. Ezek ösz­szegyüjtik és magyar nyelv­re teszik át a külföldi szak­lapokban megjelenő techni­kai, technológiai tárgyú ér­dekességeket. A különböző művészeti ágak közötti kapcsolatterem­tésre is nagy figyelmet for­dítanak: az irodalmi és a művészeti választmány pél­dául olyan közös műsorokat szervez, amelyekben az adott szerzőről vagy műről szóló tudományos referátumot kö­vetően előadóművészek is fellépnek. A filmklubmoz­galmat ugyancsak támogatni kívánja a TIT; ügy, bogy részt vállal a Magyar Film­klub Szövetség létrehozásá­ban, és klubjaiban lehető­séget ad művészfilmek be­mutatására. A társulati tanfolyamok egynegyede 198í-ban is a különféle idegen nyelvi kur­zusokból áll. Míg a korábbi években Budapesten és né­hány nagyobb megyeszékhe­lyen csökkent a TIT-es nyelvtanfolyamok látoga­tottsága, addig ez a tenden­cia mostanra — a -főváros kivételével — megszűnt. Az olcsó nyelvtanulási lehető­ségek iránt nagy az érdek­lődés, ennek megfelelően' már meg is kezdték az új tankönyvek. segédanyagok szerkesztését, illetve kiadá­sát. A TIT értékmentő tevé­kenységével kapcsolatban a főtitkár kiemelte: a társulat helyi szervezetei az Országos Környezet- és Természetvé­delmi Hivatallal együttmű­ködve egyebek közt az észak­magyarországi településeken felvilágosítással, tanácsadás­sal állnak a környezet- és a természetvédelmi kérdések iránt érdeklődők rendelke­zésére. A többszörösen hát­rányos helyzetűek segítésé­re szerveződő családgondozói hálózat kialakításához a gondozói munkát vállalók felkészítésével, tanfolyamok szervezésével járul hozzá a TIT. Az idei eseménynaptár­ból kiemelkedik az az or­szágos konferencia, amelyet az esztendő második felében kívánnak megrendezni Az értelmiség helye, szerepe és feladatai a mai Magyaror­szágon címmel — mondotta végezetül Rottler Ferenc. (MTI) új film A Poszeidon­katasztrófa Színes amerikai film. Paul Gallico regénye nyomán írta: Stirling Silliphant és Wcndell Mayes. Fényképezte: Harold F. Stine. Zene: John Williams. Rendez­te: Ronald Neame. Főbb szereplők: Gcne Márk­in .in. Erncst Borgnine, Red Buttons, Caroly Lynlcy, Roddy McDo­wall, Stella Stevens, Shelley Winters. Mit tesz a véletlen: éppen pár nappal azelőtt került is­mét kezembe gyermekkorom kedvelt olvasmánya, Dékány András Jokko visszatér című regénye, melyben a Titanic pusztulásáról található egy fejezet — midőn televíziónk több részben sugározni kezd­te a Lusitania elsüllyesztésé­ről szóló sorozatot. Éppen tűnődni kezdtem az imigyen hirtelen összetorlódott hajó­katasztrófákkal történt ta­lálkozás kapcsán, mily el­képzelhetetlenül borzalmas is lehet a valóságban megél­ni ilyesmit, hiszen terroris­tákhoz, háborúkhoz, föld­rengésekhez hál'istennek csak a tömegkommunikációk révén szoktatott, kvázi elké­nyelmesített fantáziánk csak satnya pótképeket alkothat magának az effélékről — amikor (a megszokott, ezúttal 16 éves késéssel) megérke­zett a moziba A Poszeidön­katasztrófa. Ha azt mondom, enyhén szólva űj megvilágí­tásba helyezte a fentieket, nagyon is finoman fejeztem ki magam. Rémlik, mintha a Pokoli torony lett volna az első „igazi" katasztrófafilm, mit kis hazánkban legálisan lát­hattunk. Tudjuk, csak a kez­det nehéz, érkeznek azóta szepecskén, s a mintadarab­tól kezdve fölöttébb szóra­koztató megfigyelni azt a jó­tékony üzleti érzésekkel megáldott építkezési mecha­nizmust, melynek alkalmazá­sával eme jeles mozidara­bok készülnek. Kezdetben: gyaníthatóan leendő áldoza­tok és tűlélők. Még csönd és béke és nyugalom. Mindenki fölvonul, kinek majd szerepe lesz, akár az eposzokban, csak még nem tudjuk róluk. Lehet tippelni: ez tűi fogja élni, ez belehal, mert olyan. Minderre idő: ügy jó fél­óra. Ezután jő a nagv bimm­bumm, azaz a katasztrófa, in vivo. Trükkmesterek a hely­zet magaslatán, technika szuper, keltett illúzió tökéle­tes. Amint kissé túlvagyunk a Nagy Aktuson, már előt­tünk áll teljes fenséges pom­pájában a Hős, ki önfeláldo­zó, mint egy hittérítő az em­berevők földjén, bátor, mint Oroszlánszívű Richárd, pom­pás emberismerő, mint Sig­mund Freud, és zseniálisan átlátja a mindenkori hely­zetet, miként Churchill a vi­lágháborúban. Társai közül ki segít, ki nem, ki gyáva, ki nem. a szituációk, formák ós variációk száma végtelen. Minderre idő: legalább egy óra. Vég: pár menekülő rév­be ér. akár a boldog szerel­mesek. Fellélegzés, villany föl. izgalmaktól megtisztul­va-fölszabadulva irány a ki­járat. Kész. Amiben A Poszeidon-ka­tasztrófa fenti, kimeríthetet­len szívóssággal létező mo­delltől különbözik, a nullá­val egyenlő. Legföljebb itt a szokásosnál is több a lelki­zés. a halál előtti szívszorító Utolsó Monológ (azért tanul­tak ám ezek a maiak a ré­giektől). no meg van kisgve­rek és idős házaspár, szere­tetteli eevüttérzésünk foko­zandó őszintén bevallom, nekem mégis az a hölgy tet­szett legjobban, ki igen csi­nos, ezüst színű és alaposan magas sarkú cipőben tette meg a nagy menekülési út­vonal javát, vizben, víz alatt, forró gépházban és minde­nütt, ahol csak egy süllyedő­félben levő hajóról egy em­berfölötti (bár kissé zavaro­san eretnek nézeteket valló) tiszteletes űr vezérletével menekülni lehet. E kedves topánka feltehetően ilyen al­kalmi viseletre készült. Hogy a hölgy végül a túl nem élők csoportjában fejezi be a fil­met, csakis azért történhe­tett. mert nem olvashatta el a bizonvosan magyar gvárt­mányú lábbelin a mégszívle­lendő figyelmeztetést: mér­sékelten vízálló. Domonkos László A népfront és a tanács együttműködése Az elmúlt fél évtized együttmunkálkodását érté­kelték tegnap, szerdán a Hazafias Népfront elnökségi ülésén. Ezért kértük beszél­getésre Molnár Sándort, a megyei népfront titkárát. — Először az együttműkö­dés kellemetlenebb oldalá­ról kérdezném, arról, hogy mit itél javításra, jobbítás­ra szorulónak kapcsolatuk­ban? — Inkább úgy fogalmaz­nék, melyek azok a közös munkaterületek, amelyeken tartalmasabbá kellene tenni az együttműködést? Az egyik a szocialista demokrá­cia erősítése, szélesítése, amely összefügg a közéleti demokráciával, a tanácsok önállóságának növekedésé­vei, a tanácsi önkormányzat, népképviselet erősítésével. A Hazafias Népfrontnak ugyanis éppen a demokrá­ciával összefüggésben jobban részt kell vennie a különbö­ző döntések, a legfontosabb tanácsi rendeletek előkészí­tésében. Eddigi gyakorlatunk szerint évente egy, esetleg kettő társadalmi vitát szer­veztek a megye településein, akkor, amikor Szegeden több volt. Ezt a gvakoriságot sze­relnénk általánossá teniji Csongrád megye városaiban, falvaiban és községeiben. A másik fontos terület, amelyre a jövő együttműkö­dési megállapodásakor job­ban kell figyelnünk: a ta­nácstagok és választóik kap­csolata. Ebben a választási rendszerben ugyanis alap­vető igény, hogy szorosabb, rendszeresebb és gyakoribb kapcsolatba kerüljenek a vá­lasztott tisztségviselők vá­lasztóikkal. — A jelentésben szereplő idevágó mondatot idéznék: „A választási munka teljes időszakában minden koráb­binál jobban érvényesül a népfrontjelleg." Mit jelent ez a gyakorlatban? — Azt, hogy a népfront nem csak a nevét adta, ha­nem aktívan részt vett a vá­lasztás egész menetében: kezdve a káderpolitikai elő­készítéstől a jelölő- és vá­lasztási gyűlések megszerve­zésén át a választás napjá­nak eseményeiig. A legutób­bi többes jelöléssel kiirt vá­lasztásokon meg kellett ta­nulnunk. hogyan élhetünk azzal a lehetőséggel, amit az új választójogi törvény nyúj­tott. A nagyobb felelősséget Kétévenként értékelik és ötesztendönként újít­ják meg a Csongrád Me­gyei Tanács vb és a Ha­zafias Népfront megyei elnöksége közötti együttműködési megál­lapodást. amelynek cél­ja a tanács és a lakosság kapcsolatának, a köz­életi aktivitásnak jobbí­tása. az jelentette, hogy legalább két — és ami a fontos — al­kalmas embert kellett kivá­lasztanunk, olyanokat, aki­ket nyugodt lélekkel java­solhattunk jelöltnek. Ez a korábbiaknál sokkal körül­tekintőbb munkát igényelt. Nagyobb figyelmet kívánt az is, hogy jelölteket az ál­lampolgárok a választás előtt minél jobban megismerhes­sék. A legnagyobb nehézsé­get a rövidre szabott idő okozta. A megalapozott elő­készítéshez, jó szervezéshez a jövőben több időt kell biz­tosítani. — A választásokat köve­tően még egy nehéz feladat­tal is meg kellett birkózni. A településfejlesztési hozzájá­rulás melletti agitációra gon­dolok. — Még nincs végleges, hi­vatalos összesítés, de úgy tudom, a megye, települései­nek túlnyomó többsége elfo­gadta a tehót. A megszava­zott összegek között vannak differenciák. Egyik helyen 400, a másikon 800. néhol pe­dig 1000 forintot is ajánlot­tak. A népfrontaktíváknak természetesen ott volt köny­nvebb dolguk, ahol olyan célt határoztak meg a teho felhasználására, amely talál­kozott az ott élők igényeivel, érdekével. — Együttműködésükben fontos terület a fogyasztók megyei tanácsának léte. Ho­gyan és milyen mértékben tudja e társadalmi szervezet képviselni a lakosság érde­keit? — A fogyasztók tanácsai rendszeresen felkérik az ille­tékes szerveket — az ellátá­sért, szolgáltatásért felelős intézményeket — adjanak tájékoztatást számukra. Ugyanakkor a fogyasztói ta­nácsok is felkészülnek a la­kosság csokorba gyűjtött pa­naszaival, észrevételeivel. Jelzik, közvetítik a fogyasz­tók felpanaszolt gondjait a megfelelő szerveknél. Azon túlmenően, hogy eleddig minden jelzésükre választ kaptak, az esetek túlnyomó többségében javító szándékú intézkedések is történtek. A fogyasztók tanácsai tehát nem formális szervek. ha­nem a problémák megszün­tetését szorgalmazó lakossá­gi érdekképviseletek. — Ismét a beszámoló egnik részletét idézem: „A közép­távú fejlesztési tervek készí­tésekor az együttműködés még mélyebb lett." — így igaz. hiszen jelentős minőségi változás történt e területen. A tanácsokkal együtt most nem kimunkált tervjavaslatokat, hanem koncepciókat bocsátottunk időben társadalmi vitára. Ami azt jelentette, hogy megadatott a változtatás, a beleszólás lehetősége. A vég­leges tervek a lakosság ész­szerű és reális javaslataival kiegészítve készülnek el. K. K. Írószövetségi megállapodás Szerdán Budapesten aláír­ták a magyar és a lengyel Írószövetség közötti 1986— 87-re szóló együttműködési megállapodást. Az okmányt Jovánovics Miklós főtitkár és Zbigniew Safjan alelnök látta el kézjegyével. Az egyezmény többek között ki­tér a két ország íróinak köl­csönös fogadására. A megál­lapodás értelmében a ma­gyar írók is részt vesznek a lengyelországi fiatal írók ta­lálkozóján, a hagyományos Varsói ösz című nemzetközi költőtalálkozón, valamint prózaírók találkozóján. A lengyel írók a tervek szerint ellátogatnak az ünnepi könyvhét rendezvényeire, a Tóth Árpád 100. születésnap­ja alkalmából sorra kerülő ünnepségekre, valamint részt vesznek aktuális témákról szóló kerekasztal-beszélgeté­seken. Mindkét országban olyan könyvpremiereket, író­olvasó találkozókat is ren­deznek, amelyeken azokat az írókat mulatják be, akiknek könyve jelent meg a másik ország nyelvén. (MTI) Á pártiskola évkönyvéről „Az oktatási igazgatóság 1985-ös évkönyve Csong­rád megye és Szeged felsza­badulásának évfordulójára 1984. november 22-én szer-' vezett tudományos ülés­szak anyagát tartalmazza. ... Célunk, hogy a 40 é\; fontosabb helyi tapasztala­tainak. tanulságainak ösz­szegzésével erősítsük a tár­sadalmi önismeretet, hozzá­járuljunk a történelmi tudati fejlesztéséhez." — olvashat­juk a közelmúltban Szege­Szentendrei szépítések Szentendre történelmi Bel­városához délről csatlakozó városrésznek, elsősorban a Kossuth Lajos utca és 'kör­nyékének rendelésére terv­pályázatot hirdetett az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, Szentendre városi tanácsa és a fejlesz­tésben érdekelt m;is orszá­gos és regionális intézmény. Az a cél ugyanis, hogy a megjelölt terület — a Bük­kös patakkal éis a Duna­kanyar körúttal közrefogott térség — városképe és han­gulata harmonikusan iga­zodjon Szentendre idegen­forgalmi, műemléki jellegé­hez. A pályázók szabad kezet kapnak a szükséges építésze­ti beavatkozások megterve­zésére. Kötelező feladat csak annyi, hogy egy nagy keres­kedelmi egységet ós egy 12 tantermes szakközépiskolát helyezzenek el a megjelölt területen. Fontos cél, hogy a Dunakanyar körút mentén és a Duna felöl is egységes, befejezett városképet formál­janak a pályázók. Javasla­tokat várnak a tervezőktől a római Caistrum területének feltárására, felhasználásá­ra és 'bemutatásaira is. Aler­vezők maguk választhatják ki a JegalkaLmasabb heiye­ket a parkosított területek, a kere&kedelmii hálózat bővíté­sére, idegenforgalmi létesít­mények építésére, gépkocsi­tárolóhelyek kialakítására, a jármű- es gyalogosközle­kedés legcélszerűbb útvona­laira. den megjelent kiadvány elő­szavában. A küllemében is igényes munka szerkesztői nemcsak) meghirdették ezt a célt, ha­nem tartalommal is alá­támasztották. A mintegy 180 oldalt Komócsin Mihály: Csongrád megye a szocialis­ta kor 40 éves fejlődésében című írása vezeti be, rö­viden összefoglalva me­gyénk általános jellemzőit. Réti László cikke a népi Magyarország négy évtize­dét vázolja fel. Az ezt kö­vető írások már egy-egy? részt ragadnak ki megyénk történetéből. így Kanyg Ferenc, a felszabadulás idő­szakával, Rácz János a népi demokratikus forradalom! helyi eseményeivel, Kovács László az 1945-ös nemzet­gyűlési választások Csong­rád megyei történetével foglalkozik A szerkesztők időrendi sorrendet követve adtak helyet Dégi István: Adalékok az 1947-es ország­gyűlési választások szegedi történetéhez. Szabó István: Földreform és osztályszö­vetség Csongrád megyében, valamint Oláh Miklós: A párt szövetségi politikájának alakulása az MDP és az MSZMP gvakorlatában cí­mű írásának. Akár külön fejezetként is kezelhetjük azokat az írá­sokat, amelyek megyenk gazdaságával foglalkoznak. E sorba tartozik Krajkó Gyula: A Csongrád megyei ipar fejlődésének néhány vonása, Fórizs Sándor a ter­melőszövetkezetek fejlődésé- • ről, Sípos Miklós a mező­gazdasági termelési rendsze­rek elterjedéséről és szere­péről, valamint Abonyiné Palotás Jolán megyénk élel­miszeriparáról szóló írása A kötetben több cikk is foglalkozik megyénk műve­lődésével, oktatásával, egész­ségügyi szociális ellátásával. E témakör bevezető írása Koncz János: Vívmányok és feladatok Csongrád megye művelődésében (1944—1981) című tanulmánya. Horuczi László a tudatváltozás né­hány tendenciájával. Sebe János a közgondolkodás új vonásaival foglalkozik, míg Rigó Szilveszter a szegedi általános és középiskolák fejlődését vázolja fel a fel­szabadulástól napjainkig. Szilágyi László tollából ol­vashatunk írást megyénk, műszaki értelmiségéről. Nagy Antal a falusi, Kissne Nóvák Eva pedig a tanyai lakosság életmódjának váN tozásáról írt. Az egészség­ügyi ellátás témakörével Csanda Erzsébet foglalkozik", a kötet zárócikkében pedig a felszabadulás évében párt­ba belépettek köréBen vég­zett makói felmérés tapasz­talatait teszi közzé Varga Dezső. B. Z.

Next

/
Oldalképek
Tartalom