Délmagyarország, 1986. január (76. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-22 / 18. szám

Szerda, 1986. január 22. Hosszabb ügyfélszolgálat az ÁB-fiókoknál Az Állami Biztosító Csongrád Megyei Igazgatósága az ügyfélszolgálati rendszer továbbfejlesztésének állomásaként, a lakossági igények magasabb szintű kielegitése erdekében es a szabadidőhöz való rugalmasabb alkalmazkodás jegyében fiókjainál bizonyos napokon meghoszszabbitott ügyfélfogadást vezetett be. A fiókoknál az ügyfélfogadás általában reggel fél 8-tól délután fél 5-ig, pénteken 4 óráig tart. A változások a következők: Szegeden, a Kossuth Lajos sugárúti 1. számú fiók hétfőn reggel fél 7-től este fél 7-ig, penteken fél 8-tól 15 óra 10-ig tart nyitva, és szombaton fél 8-tól 12 óráig is az ügyfelek rendelkezesére áll. Szombatonkent ez a fiók látja el a gépjarműkar-rendezési ugyeletet is. Hódmezővásárhelyen a nyújtott műszak napja kedd, ekkor reggel 7-töl 18 óráig állnak az érdeklődők rendelkezésére: Makón szerdán reggel fél 8-tól délután 6 óráig: Szentesen csütörtökön reggel fél 8-tól este fél 7-ig. Csongrádon szerdán reggel fél 8-tól este fel 7-ig tart az ügyfelfogadási idő. Kitüntetés Az Elnöki Tanács Láng Lászlónak, az Építésügyi es Városfejlesztési Minisztérium nyugalmazott főosztályvezetőjének több évtizedes munkásmozgalmi tevékenysége, valamint eredményes munkássága elismeréseként, 75. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztarsasag Zászlórendje kitüntetést adományozta A kitüntetést Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke kedden adta át. Jelen volt Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára és Deák Gábor. az MSZMP XIII. Kerületi Bizottságának első titkára. (MTI) Tervek a Somogyiban Nyughatatlan nyugdíjas „Miért? Le kéne állnom?" Az asztalán gépelt iratok, derűs arcán halvány árnyéka még az imént olvasottaknak. látszik, valami közügy foglalkoztatja. — Az alapszabaly-módositáson dolgozunk . . . — Kik, és milyen alapszabályon? — Az üdülőtársulat új működési szabályzatán. Változtak az idők, változnak a követelmények. Az eddigi már elavult. — Bocsánat, de én a tejipari vállalat nyugdíjas igazgatóját keresem. — Az volnék, Csápenszki István. — Mi köze az üdülőtársulathoz? — Miért, aki tejiparban dolgozott, az ne üdüljön? Tápén, a Tiszavirág Üdülőtársulatnál megválasztottak elnökenek. , — Mi a dolga? — Mi nem? Es nem az cnvém. a miénk! Az együttélés szabályai, az üdülőhasználat rendje, az üdülőterület nyugalma, »tisztasága, egyszóval, a pihenéshez méltó emberi környezet megteremtése és megvédése ... Ez mind meg kell hogy fogalmazódjon abban a dokumentumban, amely végül is mindnyájunk közös akaratai fejezi ki. Tudni kell azt is, hogyan viszonyuljon az egyén a közösséghez, a közösség az egyénhez, és hogy hogyan ítéljük meg ezeket a viszonyokat. Mint például azt, hogy valaki hangfallal bömbölteti tele a „partvidéket", vagy az üdülőben vág disznót, esetleg ott tartja a lakodalmat. Mindenre figyelni kell, de nem szabad sem indulatokkal, sem elhamarkodottan ítélni. — Ezt miért csinálja? — Amiért emezt! — vesz föl az asztalról egy másik iratcsomót, tele jegyzetekkel, cédulákkal, mint valamely elöadas vázlatát. — Előadásra készül? — Készülök, de ez nem az. Néhány gondolat, munkavédelmi ügyekben. — Üdülötársulat és munkavédelem? — Az kettő. Vagyis igy ez a harmadik . . . Ügy latom, nem érti. Szóval, a Csongrád Megyei Munkavédelmi Bizottságnak én vagyok az elnöke . . . — Is... Csápenszki István — Mit is? — Ügy értem, hogy annak is elnöke. — Ja, hát abból a bizonyos is-ből van még egy harmadik — is. A haladó ifjúsági mozgalom baráti korének elnöke vagyok. — Bocsánat, én meg nem vagyok nyugdíjas, nem vág eléggé az agyam. Nézzük egy kicsit közelebbről. —•- Nos. az oktatas, az. amit már mondtam, hogy előadásra készülök. A volt cégemnél, a Csongrád Megyei Tejipari Vállalatnál tizenöt éve foglalkozom 'a marxizmus—leninizmus esti középiskola vezetésével. Sokan vannak ma is a cégnél, akik nálam végezték ezt a politikai stúdiumot. Nekem ez a munka jólesik, örömet ad, és hát kell-e annál jobb, hogy az ember tanítva tanulhat. — Miért kell egy nyugdíjasnak tanulni? — Mert gondolkodó ember marad akkor is, ha becsukta maga mögött a kaput Az a bizonyos MÁSNAP minden után következik, amíg csak az ember számon tudja tartani az eseményeket. Sem lemaradni, sem félreállni nem szabad, és különben: nem is tudnék. — És a munkavédelem? — Tavaly, amikor megalakult a munkavédelmi bizottság, felkértek, vállaljam el az elnöki tisztet, és mert tudom korábbi tapasztalataimból, hogy az a bizonyos Interpop Fesztivál'86 Interpop Fesztivál '86 címmel első izbcn rendezi meg a magyar és külföldi előadóművészek, illetve dalok versenyét július 15—20. között Siófokon az Országos Rendező Iroda, a Hungaroton, a Magyar Televízió és a Magyar Rádió. A fesztivál meghívásos. A két elődöntőből és egy döntőből álló találkozóra a magyar előadóművészek és művészcsoportok a rádió, a televízió és a popzenevei foglalkozó többi intézmény műhelyeitől, a külföldiek az ORI-tól és a Hungarotontól kapnak meghívást. A fesztiválon olyan dalokkal vehetnek részt, amelyeket hanglemezen még nem jelentettek meg. s a rádióban és a televízióban nem sugároztak. Nem kizáró ok azonban, ha a dal koncerten vagy más módon nyilvánosságra került. A magyar és a külföldi előadóművészek és dalok külön-külön versenyeznek egymással. A rendező szervek törekvése, hogy megfelelő előadóművészi gyakorlattal, hivatásszerű felkészültseggel fiatal tehetségek kapjanak bemutatkozási és versenyzési lehetőséget szakmai multlesz mit a tej„legfobb érték az ember" elv nem egyszerű, üres frázis, hanem rendkívül fontos gazdasági és társadalmi vezerlö elv. vagy legalábbis az kellene, hogy mindig legyen,, ezért igent mondtam a felkérésre. Az elkövetkező időszakban igyekszünk nagy figyelmet fordítani, pontosabban. nagyobb figyelmet fordítani az eddiginél a termelőszövetkezetek munkavédelmi. biztonságtechnikai helyzetere. Elképesztő, hogy néhány téeszben milyen állapotok uralkodnak. Mintha évekig errefelé nem is létezett volna munkavédelmi előírás. — Hogy a jára utaljak, De ápritapi. — Lesz is, van is. Most például egv különös pártfegyelmi üggyel foglalkozom. Egv párttag kizárásáról van szó. amelynél, ha szigorúan csak a szabályzatot nézzük, minden rendben van. Csak hát — anélkül, hogy erről beszélnék, mert ugye nem beszélhetek sem esetekről, sem részletekről — áz embert a maga jelenével, múltjával és a lelkével együtt is mérlegre kell tenni . . . — Nem vállal túl sokat? Nem gondolja, hogy egy év „rádolgozás" után végre nyugodtan, békében maradhatna? Nem kéne leállni? — Miért? Le kéne állnom? Tudja, amíg az emberben annyian megbíznak, addig nem állhat le a pálya szélére. A bizalom az eit>bernek olyan, mint autónak a benzin. Az egyedüli és így a legiobb üzemanyag. De mondok én magának valamit. Ne higgye, hogy most talált egy csodabogarat! A mi korosztályunk a lelkesedésből élt. És hát még most is itt vagyunk . . Igriczi Zsigmond A Somogyi Könyvtár idei munkatervében böngészve számtalan újdonságot találhatni; úgy tetszik, a Dóm téri palotában eddig eltöltött két év nemcsak az új ház teljes „belakására", az úgynevezett alapszolgáltatások megoldására, zavartalanná tételére volt elég. A könyvtár tevékenységi köre „szemlátomást" bővül, tervek születnek, részint a szolgáltatások kiterjesztésére és tökéletesítésére, részint abból a célból, hogy a nagy múltú szellemi műhely egyre aktívabb részese, egyik legjelentősebb központja lehessen Szeged közművelődési és tudományos életének. A könyvtárosok kiemelkedő munkáját dicséri, a „csodapalota" szükségességét igazolja, az épület központi fekvésének fontosságát húzza alá a következő néhány adat: tavaly december végéig 21 ezer 300 beiratkozott olvasója volt a Dóm téri központi részlegnek (majdnem annyian, mint 1978-ban — amikor megyei hatókört kapott a Somogyi — az egész könyvtári hálózatnak). Külön örvendetes, hogy közülük 8 ezer 900 a gyerekoivasó '(a régi Vár utcai gyermekkönyvtárban 1200 volt a csúcslétszám!). Csak még egyetlen adat: 188 ezer 900 látogatója volt a Somogyinak »— 1985-ben. Gondoljuk el mintha Szeged 'egész lakossága, a csecsemőket is beleértve, elment volna a könyvtárba! A statisztika 890 ezer kikölcsönzött dokumentumról (lemezek, kazetták is értendők) szól. Nehéz elképzelni a kívülállónak, mennyi munka, figyelem — kiszolgálni ekkora 'tpmeget. Az sem mindegy, hogyan. Az adminisztrációs központ például — nehezen bírja. Egyszerűen arról van szó, hogy nem ennyi emberre tervezték, s bárhogy szerBővülő hálózat, új gyűjteményele, könyvtári esték vezik az ott dolgozók munkáját, a tumultus elkerülhetetlen. Ezért lesz szükség a számitógép segítségére: az olvasók és a kölcsönzött könyvek nyilvántartását tervezik számítógépre vinni — a tanácsi számítóközponthoz terminállal és kisgépekkel kapcsolódva. Ugyancsak a közönséget szolgálja, mert az idő jobb kihasználását segíti az olvasóöblökben már működő „számkijelző rendszer". (A könyvtárosok gondjai enyhültek a harmadik emeleti zártláncú tévé működtetésével, hiszen az alig áttekinthető, hatalmas térben így ellenőrizni tudják a sajnos nem mindig jószándékú látogatókat is, akik igv egyre kevesebben vannak.) A lapozgatóban ott a videofilm a könyvtár történetéről, és készülnek a forgatókönyvek. lassan megalapozódik a videotéka. Helyes könyvtártörténeti. valamint módszertani jellegű videofilmek gyűjteményét szándékoznak kialakítani. A Somogyi ritkaságairól már elkészült egy film. s hamarosan a megye nagyobb könyvtárait bemutató sorozat felvételei indulnak. A terv másik érdekessége a makói művészteleppel együttműködésben kialakítandó artotéka. Ez nem egyszerűen képzőművészeti alkotások gyűjteményét jelenti, hanem katalógusok, műleírások. a kapcsolódó videoanvag összegyűjtését — és kölcsönzését. Továbbfejlesztik a hangos könyvtár anyagát is, ami u gyengénlátókat, az idős embereket es a középiskolásokat (utóbbiakat (ölég az ifíegen ríyefv tanulásában) szolgálja. Az új épületben eddig is számos rendezvényt tartottak, könyvpremiereket, ankétokat, a művészeti részlegben koncerteket, kiállításokat. Mindez folytatódik, s a legújabb kezdeményezés is, a Somogyi könyvtári esték. Eddig két alkalommal láttak vendégül a klubban neves személyiségeket: novemberben Baráti Dezső egyetemi tanár Dugonics Andrásról, nemrégiben, januárban ,Hubay Miklós, az írószövetség elnöke az olasz—magyar irodalmi kapcsolatokról beszélt. Két hét múlva, február 8-án Szökefalvi-Nagy Béla akadémikus a szegedi matematikai iskoláról tart előadást, és válaszol az érdeklődök kérdéseire. Március elején Alföldi Lajos akadémikus a szegedi biológiai kutatások lehetőségeiről ad képet. Vagyis: a sorozat következő estéin a helyi, s egyúttal nemzetközi rangú tudományos műhelyekbe pillanthatunk be. (Jövőre irók, költők. Juhász Ferenc. Cseres Tibor, Mészöly Miklós. Mocsár Gábor, Esterházy Péter meghívását tervezik.) A tervek közül önkényesen válogattunk, nincs most mód például a számottevő tudományos munka részletezésére, a kiadványokkal, olvasómozgalmakkal, nyári táborokkal kapcsolatos könyvtári munka ismertetésére. A hálózat bővítéséről azonban szót kell ejteni: az új rókusi városrészben, a Vértói úton áprilisban nyilik meg a 150 négyzetméteres fiókkönyvtár. s ezzel teljesnek mondható a lakótelepek könyvtári ellátása. Ami azért is nagy dolog, mert a betonrengetegekben jószerével egyedülvalók. „társ nélküliek" a * könyvtárak — mint közművelődési intézmények. S. E. Cikkünk visszhangja Még egyszer a disznóbálról Az 1986. január 4-én megjelent „Disznóba! Tápén" című cikkel kapcsolatban levelet kaptunk: „Ifj. Lele József az elején leírja, hogyan történt a disznóvágás, a disznótor, a disznóbálstb., s ir a szokásokról is. Ehhez a részhez a kővetkezőket fűzöm hozzá: döntően az határolta — és ma is az Magyarul, emberként! Pályázati felhívás Az anyanyelvi és viselkedéskultúra-mozgalom vonzó elnevezésének és egységes szimbólumrendszerének megalkotására nyilvános pályázatot hirdetett a KISZ Köz. ponti Bizottsága. A pályázat célja olyan név, embléma, illetve jelképrendszer megtervezése. amelyet egyebek között kiadványokban, plakátokon, okleveleken, plaketteken jól fel lehet használni a mozgalom céljának kifejezésére, szemléltetésére. Az anyanyelvi és viselkedéskultúra-mozgalom arra irányul, hogy felhívja a figyelmet az anyanyelv használatának gondjaira, széles tömegek bevonásával hozzájáruljon annak ápolásához, s ezzel szoros összhangban a viselkedés, és magatartáskultúra színvonalának emeléséhez. A ból, mozgalom írásbeli és palyázatokszóbeli vetélkedőkből, játékokból, előadássorozatokból tevődik öszsze, s nagymértékben épít a televízió, a rádió és a sajtó együttműködésére, közvéleményformáló erejére. A pályázaton egyének és csoportok egyaránt részt vehetnek akár teljes, akár részmegoldásokkal. A szimbólumrendszer megalkotásában elsősorban reklámszakemberek és iparművészek munkáira számítanak a pályázat meghirdetői. A legjobb ötletek kidolgozói 85 ezer forintos jutalomban részesülnek. A mozgalommal kapcsolatos további információkat a KISZ Központi Bi. zottsága kulturális osztályán (Budapest, XIII. kerület. Újpesti rakparton 37—38.), illetve a 403-940/236-Os telefonszámon kaphatnak az érdeklődök A pályázatokat február 10-ig kell eljuttatni erre a címre. határozza — meg a szokásanyag tartalmát, milyenségét, szellemét, ideológiáját, féleségét stb., hogy milyen felkészültségű, kvalitású, érdeklődésű, hangulatú egyének (esetleg közösségek) gyűlnek ott az adott helyen össze. Altalánosságban erre is érvényes az a közmondás: ahány ház, annyi szokás. Nem volt, arra „recept", hogy csak igy és így szabad cselekedni, beszélni, énekelni, táncolni, tréfálkozni stb., mert a jó hangulatban mindenki próbált „kitenni magáért", és sokszor olyasmi is „elhangzott", ami máskor nem. Éppen ezért jellemző a népművészetre (a szokásanyagra is) a változatosság, a sokféleség, egyszóval a fejlődés. És azt se felejtsük el, hogy a gazdasági, társadalmi, kulturális stb. fejlődés az egyénekben, családokban, közösségekben is megváltoztatja azt, hat rá. Tehát a népszokás nem merevedik meg. nem változatlan örök időkig, hanem állandóan változó. Még azt is megfigyelhet! jük, hogy az új változat rendszerint a „régi, bevált formákat" használja fel megjelenésében. Ha a régi forma, a zárt keret nem elég az új tartalomnak, akkor próbál azon így vagy úgy változtatni. Persze lehetne itt még beszélni az analógia fontosságáról, arról is, hogy az ember „magát" a szokásanyagot hogyan szerkeszti meg, ha színpadra állítja. hogyan készít belőle kompozíciót stb. Ifj. Lele József cikke végén arról ír, hogy a budapesti tévé „Disznóbál Tápén" címmel sugárzott műsort a tápéi népi együttes közreműködésével. Befejezésül, csattanóként, nagy „bölcsen" — a hívei és a saját nevében — levonja a konklúziót: az egész műsor cirkusz volt. (Tehát nem válogat, csak így, hogy az egész.) Ez a „bölcs" (ellenvéleményt nem tűrő) megállapítása nagy megrökönyödést és ellenszenvet váltott ki a Tápai Népi Együttes tagjaiból, mert lényegében ezzel a műsorral vett részt 1985-ben az országos minősítő versenyen Kiskőrösön, ahol a legmagasabb fokozattal jutalmazta a zsűri. Továbbá ezzel a műsorával jutott be a III. egri népzenei találkozóra is. Ott a tíztagú zsűri nívódíjban részesítette az együttest, illetve a műsorát. Továbbá ezt a műsorát mutatta be a kecskeméti népzenei találkozón is, és még sok helyen. Megemlítem még, hogy a zsűri értékelésében — többek között — igv beszélt: „most jön a nap fénypontja... a szuper arany... műsorukban a népi vallásosságot és a népi humort szerencsésen ötvözték ..." Ezek után felvetődik a kérdés: kinek higgyen az együttes?" Török József, a Tapai Nepi Együttes vezetője t 4