Délmagyarország, 1986. január (76. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-16 / 13. szám

2 Csütörtök, 1986. január 16. Kádár lános látogatása a Taurusban (Folytatás az 1. oldalról.) is, amikor a gazdasági ele­tünkre nehezedett óriási nyomás közepette a teher­próbát kiálltuk, s bizonyos mértékig fejlődni is tudtunk. A továbbiakban az építő­munka nemzetközi feltéte­leiről szólva emlékeztetett: a két társadalmi rendszer harcának békés versenyben kell eldőlnie, és — mély meggyőződésünk szerint — a példa erejével győz majd a szocializmus. Ebből követ­kezik álláspontunk: nem en­gedjük, hogy az imperializ­mus erőfölényre tegyen szert. Mi a békét tárgyalásos úton, a vitás nemzetközi kérdések olyan megoldásá­val kivánjuk megőrizni, amely minden ország, min­den nép számára elfogadha­tó, és kölcsönösen garantál­ja a biztonságot. Ezzel összefüggésben — méltatva a genfi csúcstalál­kozó jelentőségét — Kádár János hangoztatta: a Szov­jetunió közös álláspontunkat képviselte, amikor az összes vitás kérdésben az érdemi tárgyalások meggyorsítását szorgalmazta, és számos ésszerű javaslatot tett a fegyverkezési verseny megfékezésére. A csúcsta­lálkozó — mondotta — jobb felteteleket teremtett ahhoz, hogy egy békésebb, biztonsá­gosabb világ felé haladjunk. Természetesen szüntelen küzdelmek közepette, hiszen most is naponta értesülhe­tünk a nemzetközi feszültség tényeiröl. Nemzetközi tevé­kenységünk során minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy népünk és általában a népek békében élhessenek, előrehaladhassanak, hogy a különböző társadalmi rend­szerű országok közötti köl­csönösen előnyös kapcsola­tok fejlődjenek. A párt főtitkára hazai ten­nivalóinkról szólva kiemel­te, hogy a párt kongresszu­sán és a választások idejen adott, programmal az embe­rek egyetértésüket fejezték ki, és készek a cselekvésre. E program megvalósításával tovább haladunk a szocia­lizmus építésének útján. Cél­jaink eléréséhez azonban az eddiginél. jobb munkára van szükség, s arra is, hogy szilárdan és határozottan álljunk ki politikánk, rend­szerünk, programunk, a tisz­tességes munka mellett, és segítsük az alkotó erők ki­bontakozását. A jobb mun­kára az érdekeltségnek is ösztönözni kell. Aki becsü­lettel és tisztességgel dolgo­zik, kapjon nagyobb részt a 'javakból. Kádár János utalt a gaz­dasági munkaközösségekről folyó vitákra, s hangsúlyoz­ta: jövőnk a szocialista üze­mek munkáján múlik, min­den más ennek csak hasznos kiegészítője lehel. A törvény orej.ével, a társadalom er­kölcsi súlyával fel kell lépni a tisztességtelen jövedelem­szerzés minden formája el­len, de a becsületes munká­ból eredő jövedelemtöbble­tet elismerjük, és el is kell ismernünk. Csak a hatékony, nyereséges termeléssel tud­juk megteremteni az előre­haladás anyagi alapjait. E szilárd bázis nélkül nem va­lósíthatjuk meg az életszín­vonal érzékelhető emelésére vonatkozó elképzeléseinket sem. Magasabb termelékeny­ségre kell tehát törekedni, és megtanulni jobban gaz­dálkodni az anyaggal, az energiával, az élőmunká­val. Fokoznunk kell az ex­portot. miközben mind szi­gorúbb követelménnyé válik a megfelelő minőség garan­tálása is. — A párt Központi Bi­zottsága, kormányzatunk ne­vében is mondhatom: bízunk tervünk megvalósíthatóságá­ban, és számítunk arra, hogy munkásosztályunk, paraszt­ságunk, értelmiségünk képes a kijelölt célokat elérni, az ehhez szükséges feladatokat eredményesen megoldani — hangsúlyozta Kádár János, s hozzátette, hogy a Taurus kollektívája ebbe az irány­ba, jó úton halad. Gratulált a vállalat dolgozóinak az elért eredményekhez, továb­bi sikereket kívánt, s remé­nyét fejezte ki, hogy az ipar­ban mindinkább gyarapod­nak majd a Taurushoz ha­sonlóan jól gazdálkodó nagyüzemek. Az ipar — mint mondotta — a nemzeti jö­vedelem jelentős részét ál­lítja elő, és ha a népgazda­ság jövedelemtermelését nö­velni- akarjuk, akkor az ipar­tól is többet várunk, mint amennyit eddig teljesített. A párt főtitkára néhány más, társadalmi összefogást igénylő tennivalót is emlí­tett, kiemelve a munkafe­gyelemmel, a közlekedési fe­gyelemmel, az italozással, a családi élet széthullásával kapcsolatos gondokat. Olyan feladatok állnak előttünk, amelyekkel eddig nem fog­lalkoztunk kellőképpen. Ezek megoldásában a nőlf támogatására az eddigieknél is jobban számítunk — mon­dotta, utalva arra, hogy a Taurus előbbre jutásában is milyen jelentős szerepet vál­laltak a dolgozók nagy részét kitevő munkásasszonyok. — Egészséges, megfelelő erkölcsi normák szerint élő társadalmat akarunk, s en­nek nélkülözhetetlen része, hogy a kollektívák is egész­ségesek legyenek, a család is rendben legyen, és maga az ember is harmonikusan él­jen. Sok tennivalónk van, de nagyok a lehetőségeink is. Ha igazán meg tudjuk moz­gatni társadalmunk erejét, és a tisztességes emberek mindenütt megfelelő határo­zottsággal lépnek fel, akkor el tudjuk érni azokat a nagy célokat, amelyeket a párt XIII. kongresszusa meghatá­rozott. Találkozó a vállalati tanács tagjaival Kadar János lálogaiasá. 11 ak befejező programjaként talalkozott a vállalati tanács tagjaival. Várkonyi Bernát munkás, csoportvezető arra hívta fel a figyelmet, hogy a tanács­ban a fizikai dolgozók vé­leményét is ismertetni kell, s fontos, hogy a munkások mindig tudják: a döntések értük és nem ellenük jönnek létre. Ezt követően Kádár János kért szőt. — örülök, hogy alkalmam van e fontos új intézmény­nyel. a vállalati tanáccsal megismerkedni s annak is örülök, hogy e testület tag. jaival szemelyesen is talál­kozhattam — mondotta, majd az elhangzottakhoz kapcsolódva rámutatott: az intézmény létrejötte demok­ratizálást jelent, de demok­ratizálni csak önmagáért — nem helyes törekvés. A de­mokratizálásnak rendeltetése van. Mint ahogy Marx, En­gels és Lenin sem azért dol­gozták ki a munkásosztály forradalmi emiéletét, hogy ezzel a történelemben meg­örökítsék a nevüket. Hanem azért, hogy az elnyomottak felszabadulhassanak, az em­bernek enfber általi kizsák. in inyolása megszűnjék, s a dolgozók élete szebb, különb legyen Vagy a máról szólva: marxista— leninista tudomá­nyunk, szocialista elveink arra valók, hogy az embe­reknek jobb és emberibb életük legyen. Ilyen értelem­ben fogható fel a demokrati­zálás és a vállalati tanácsok létrehozása. A lényeg, hogy segítse szocialista céljaink, a hatékony gazdálkodás megvaiósitását. A döntés he­lyes volt, szükséges ez az intézmény. A továbbiakban arról szólt, hogy e tanácsok központi munkájának még természe­tesen formálódnia, alakulnia kell Segíteniük kell a ha­tékony gazdálkodást, a fej­lődést. annak az alapnak a létrehozását, amely a dol. gozók életminőségének ma­gasabb szintre emelését szol­gálja. Ez a vállalati tanácsok alapvető rendeltetése. Éppen ezért elvileg fontos érteni: a kommunisták fel­adata az ilyen testületekben is az, hogy a párt és a kor­mány gazdaságpolitikai el­vetnek érvényesítéséért dol­gozzanak. Kádár János utalt az egyik felszólalásban elhangzottak­ra, amely szerint a vállalati érdek a döntő. De ha a vállaté és a népgazdaságé ütközik — folytatta — mindig a nép­gazdasági érdek az első. A vállalati tanács tevékenysé­gében tehát érvényesülniük kell a gazdaságpolitikai el­veknek, s a helyi és az or­szágos érdekek megfelelő összehangolását kell biztosí­taniuk. Kitért arra is, hogy a vál­lalati tanácsok létrejöttévei felmerült a vezérigazgatóval való együttműködés kérdé­se. Nem baj — mondotta —, ha megválasztásakor a válla­lati igazgató függ a dolgo­zóktól, de az év munkanap­jain az igazgató a „parancs­nok", olyan kollektív veze­tésre ugyanis nincs szükség, amely anarchiára, fejetlen­ségre és meddő szócsépiésre vezet az értelmes cselekvés helyett. Ezért is fontos tehát a hatáskörök pontos rögzíté­se, hogy minden szervezet, minden vezető tudja ponto­stul, világosan: mi az ő dol­ga és miért felel. Meg kell tanulni tehát operatívan dolgozni. Általá­ban gyenge pontunk a dön­tési folyamat lassúsága. Jó lenne ezen javítani — han­goztatta —; nem szabad egy-egy kérdésen hónapokig meditálni. Több helyen vi­tatkozgatni, miközben dön­tés nem születik. Mindez a vállalati tanácsok oldaláról: fontos szerepük van abban, hogy közvetítsék a külön­böző álláspontokat, minél szélesebb körű kollektíva vé­leményének birtokában szü­lessen meg a döntés, és eh­hez nyerjék meg a dolgozók egyetértését. Ügy kell mű­ködniük, hogy dolgozni, in­tézkedni ás lehessen, és eköz­ben az egyszemélyi felelős­seg is érvényesüljön. S ádár János kitért, a fia­król elhangzott vélemé­nyekre is. Ezzel kapcsolat­ban hangoztatta, hogy vala­miképpen párosítani kell az idősebb nemzedék tapaszta­latát a fiatalok lendületével, dinamizmusával, sót türel­metlenségével is. Hozzáfűz­te: bizonyos anyagias szem­lélet van terjedőben a társa­dalomban, amely hat a fiata­lokra is. Egy részük közö­nyös a társadalmi kérdések iránt, holott nem igazi fia­tal az, aki a világot nem akarja megváltani. Ezért is rendkívül fontos a szocializ­mus eszméinek vonzó pro­pagandája az ifjúság köré­ben. A műszaki értelmiség hely­zetéről, szerepéről Kádár János hangsúlyozta: a tár­sadalom fejlődésének törvé­nyeiből adódóan a jövöben az értelmiség szerepe nem­csak termelési, hanem tár­sadalmi értelemben is nö­vekszik. Ennek megfelelő fi­gyelemmel kell e réteggel foglalkozni. Ez azért is lé­nyeges, mert a szocialista rendszer szabad utat ad a termelőerők fejlődésének, a műszaki-technikai előreha­ladásnak, s ebben meghatá­rozó szerepe van a műszaki értelmiségnek. Végezetül Kádár János eredményes munkát, erőt, egészséget kívánt a vállalati tanács tagjainak. Ezzel ért véget az MSZMP főtitkárá­nak szerdai munkaprogram­ja a Taurus Gumiipari Vál­lalatnál. (MTI) Nukleáris fegyverek nélkül lépjünk a harmadik évezredbe! Mihail Gorbacsov nyilatkozata 0 Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió azt javasol­ja — hangzik a többi kö­zött az SZKP KB főtitkárá­nak nyilatkozata —, hogy 1986-tal kezdjék meg an­nak a programnak a meg­valósítását, amelynek nyo­mán az emberiség megsza­badul a nukleáris katasztró­fa félelmétől. 5-8 év alatt a Szovjetunió és az Egyesült Államok fe­lére csökkenti az egymás területének elérésére alkal­mas nukleáris fegyvereit. A megmaradó hordozóeszközö­kön legfeljebb 6000—6000 robbanótöltetet hagynak meg. Magától értetődik, hogy ilyen csökkentés csak ab­ban az esetben valósítható meg, hogy ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok köl­csönösen lemond a támadó kozmikus fegyverek létre­hozásáról, kipróbálásáról és telepítéséről. A Szovjetunió számos alkalommal figyel­meztetett arra, hogy a tá­madó kozmikus fegyver lét­rehozása szertefoszlatja a földi nukleáris fegyverek csökkentésének reményét. Az első szakaszban dön­tenek az európai övezetben telepitett közép-hatótávolsá­gú szovjet es amerikai ra­kéták — ballisztikus raké­ták és robotrepülőgépek — felszámolásáról. E döntést végre is hajtják, ami az első lépés lenne abba az irányba, hogy az európai kontinenst mentesítsék a nukleáris fegyverektől. Ennek során az Egyesült Államoknak kötelezettséget kell vállalnia, hogy nem adja át hadászati és közép­hatólávolságú rakétáit más országoknak. Angliának és Franciaországnak pedig olyan kötelezettséget kell vállalnia, hogy nem növeli az ebbe a kategóriába tar­tozó atomfegyvereit. Kezdettől fogva szükséges, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok megálla­podjanak: beszüntetnek min­denfajta nukleáris robban­tást. A két országnak felhí­vással kell fordulnia a töb­bi országhoz, hogy azok mi­nél hamarabb csatlakozza­nak ehhez a moratórium­hoz. A nukleáris leszerelés el­ső szakasza a Szovjetunióra és az Egyesült Államokra vonatkozik, mert példát kell mutatniuk a többi nukleáris hatalomnak. Ezt teljesen nyíltan kifejtetlük a genfi találkozó idején Ronald Rea­gannek, az Egyesült Álla­mok elnökének — mondot­ta Mihail Gorbacsov. A Szovjetunió és az Egye­sült Államok a továbbiak­ban folytatja azokat a csök­kentéseket, amelyekben még az első szakaszban megál­lapodott, lépéseket tesz kö­zép-hatótávolságú nukleáris fegyverei felszámolására, és befagyasztja harcászati nuk­leáris eszközeit. Miután a Szovjetunió és az Egyesült Államok a má­sodik szakaszban felére csök­kentette megfelelő fegyver­zetét, űjabb radikális lé­pésre kerül sor: valamennyi atomhatalom megsemmisíti harcászati atomfegyverét, vagyis a legfeljebb 1000 ki­lométeres hatósugarú esz­közeit. Ebben a szakaszban a csa­pásmérő ürfegyverek betil­tásáról szóló szovjet—ameri­kai megállapodásnak több­oldalúvá kell válnia azzal, hogy kötelező érvénnyel csatlakozik hozzá valameny­nyi vezető ipari hatalom. Tilalmat mondanának ki az új fizikai elvekre épülő nem nukleáris fegyverzetek létrehozására. Ezeknek a fegyvereknek a rombolóké­pessége megközelíti a nuk­leáris és más tömegpusztító fegyverek hatását. A harmadik szakasz 1995­ben kezdődne, és ebben a szakaszban 'befejeződik a Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára nyi­latkozatban fejtette ki az SZKP és a szovjet ál­lam hosszú távú, z 2000. évig szóló külpolitikai programját. A nyilatko­zat, amelyet szerdán közölt a TASZSZ szov­jet hirügynökség, részle­tesen kifejti azokat a lé­péseket, amelyeket a Szovjetunió véleménye szerint meg kell tenni a béke megóvásáért, a nukleáris fegyverkezési hajsza megfékezéséért. még megmaradt valameny­nyi nukleáris fegyver fel­számolása. 1999 végére a Földön nem marad nukleá­ris fegyver. Egyetemes meg­állapodást dolgoznak ki ar­ról, hogy ez a fegyverfajta soha többé ne születhessen újjá. Arról van szó — mondta Gorbacsov —, hogy ki fog­juk dolgozni a nukleáris fegyverek megsemmisítésé­nek, valamint a hordozóesz­közök leszerelésének, átala­kításának és megsemmisíté­sének különleges eljárása­it. Ennek során megállapo­dunk abban, hogy mind­egyik szakaszban hol és mi­lyen fegyvert semmisítünk meg stb. A fegyverzet korlátozását és megsemmisítését nemze­ti műszaki eszközökkel, va­lamint helyszíni ellenőrzé­sekkel valósítanák meg. A Szovjetunió kész megálla­podni bármilyen más, ki­egészítő ellenőrző intézkedé­sekben. A Szovjetunió tehát azt javasolja, hogy kölcsönösen elfogadható és szigorúan el­lenőrzött megállapodások alapján nukleáris fegyverek nélkül lépjünk a harmadik évezredbe. Ha az Egyesült Államok kormányzata hű a nukleáris fegyverek teljes és átfogó felszámolásának cél­jához — mint ahogy azt szá­mos alkalofnmal kinyilvání­totta —, akkor lehetősége nyílik, hogy a gyakorlatban kezdjen fcjglalkozni ezzel a kérdéssel. Az ürfegyverek állítólag azt a célt szolgál­ják, hogy feleslegessé tegyék a nukleáris fegyvereket. Ám ahelyett, hogy az elkövetke­zendő 10—15 évet az emberi­ség számára rendkívül ve­szélyes ürfegyverek kidolgo­zására pazaroljuk, nem ész­szerűbb-e megkezdeni e fegyverek megsemmisítését, s végső fokon teljes felszá­molását? A Szovjetunió — ismétlem — pontosan ezt az utat javasolja. A Szovjetunió felhívással fordul minden néphez és ál­lamhoz — s mindenekelőtt természetesen a nukleáris államokhoz —, hogy támo­gassák a nukleáris fegyver­zetek felszámolásának 2000. évig szóló programját. Min­den előítélettől mentes em­ber számára teljesen nyil­vánvaló, hogy egy ilyen program megvalósításával senki nem veszít, viszont mindenki nyer általa. Egye­temes jelentőségű problémá­ról van szó, és ezt megolda­ni közösen lehet és kell. Mi­nél előbb kerül sor e prog­ram nyomán gyakorlati lé­pésekre, annál biztonságo­sabbá válik az élet Földün­kön. Ugyanebből a megközelí­tésből kiindulva, és azzal a törekvéssel, hogy a nukleáris leszerelés programjával ösz­szefüggésben egy további gyakorlati lépést tegyünk a Szovjetunió fontos döntést hozott,. Három hónappal meghosz­szabbítjuk az összes nukleá­ris robbantásra meghirdetett moratóriumunkat, amelyek­nek határideje 1985. decem­ber 31-én lejárt. Ez a mora­tórium később is érvényben marad, ha az Egyesült Álla­mok szintén beszünteti a nukleáris kísérleteket. Még egyszer javasoljuk az Egye­sült Államoknak, hogy csat­lakozzék ehhez a kezdemé­nyezéshez, melynek jelentő­sége szó szerint az egész vi­lág számára nyilvánvaló. Ismét megindulnak Genf­ben az atom- és űrfegyve­rekről folytatott szovjet— amerikai tárgyalások. Ta­valy novemberben Reagan elnokkel'Genfben 't,ártott- ta­lálkozónk idején nyílt be­szélgetést > folytattunk mind­azokról a problémákról, amelyek ezeknek a tárgya­lásoknak a tárgyát képezik, azaz a világűrről, a hadásza­ti és támadó fegyverekről, a közepes hatótávolságú nukleáris eszközökről. El­döntöttük, hogy meggyorsít­juk a tárgyalásokat, s ez a megállapodás nem maradhat puszta nyilatkozat. * A béke és a leszerelés az SZKP es a szovjet állam külpolitikájának lényege volt és marad. Ezt az irány­vonalat követve a Szovjet­unió kész a széles körű együttműködésre mindazok­kal, akik a józan ész, a jó­akarat álláspontján vannak, és akiket áthat az emberi­ség háborúk, fegyverek nél­küli jövője iránt érzett fe­lelősség. 11 szovjet külügyminiszter Tokióban & Tokió (MTI) A japán kormány meghí­vására szerdán ötnapos hi­vatalos látogatásra Tokióba érkezett Eduárd Sevardnad­ze, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügyminisz­tere Személyében tíz év óta első ízben tesz szovjet kül­ügyminiszter látogatást a szigetországban. Az Eduárd Sevardnadzct és a kíséretében levő hiva­talos személyiségeket szállí­tó repülőgép hejvi idő sze­rint kora délelőtt szállt le Tokió Hanedai repülőterén. A Szovjetunió külügymi­nisztere — akit útjára elkí­sért a látogatás előkészíté­sében nagy szerepet vállalt Mihail Kapica külügymi­niszter-helyettes is — a dél­utáni órákban kezdte meri hivatalos tárgyalásait Abc Sintaróval. Havasi Ferenc előadása A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának Politikai Akadémiá­ján szerdán Havasi Ferenc, az MSZMp Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára tartott elő­adást „Gazdaságpolitika­társadalompolitika — a ha­todik ötéves terv teljesíté­sének tapasztalatai és a he­tedik ötéves terv fő cél­kitűzései" címmel. Az előadáson részt vett Berecz János, a Kozponti Bizottság titkára. A megjelenteket — poli­tikai, ideológiai, gazdasági, társadalmi életünk képvise­lőit — a februárban kezdődő országos pártnapi sorozat előadóit — Lakatos Ernő, a Központi Bizottság Agitációs és Propagandaosztályának vezetője köszöntötte. Az előadás anyagát a Kossuth Könyvkiadó megje­lenteti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom