Délmagyarország, 1986. január (76. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-03 / 2. szám

Péntek, 1986. január 3. 7 Nyugdíjazás, kinevezés Lapunk idei első szamanak impresszumában ú.j név szerepel Kispál Antalé. Ugyanis Kovács László, a Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalat igazgatója saját kérésére nyugdíjba vonul Búcsúztatására tegnap, csútör tökön délután a szegedi sajtóházban került sor Mező Lászióné, a vállalat főkönyvelője köszöntötte az ünnepi vállalati vezetői értekezlet résztvevőit, a meghívott vendégeket, majd Till Imre, á Hírlapkiadó Vállalat vezérigazgatója méltatta Kovács László érdemeit, aki több mint három évtizeden át sikerrel vezette a megyei lapkiadó vállalatot. Sokat tett azért, hogy megyénk két napilapja, a Délmagvarország és a Csongrád Megvei Hírlap, valamint az irodalmi lapok, a Tiszatái és a Kincskereső, illetőleg az üzemi lapok, híradók mind iobb körülmények között jelenhessenek meg és folyamatosan javuljanak az újságkészítés körülményei. Vezetésével a vállalat mind anyagilag, mind politikailag szilárd lábakon állva tevékenykedett. Sikerrel oldotta meg a vállalat a napilapok előállításának korszerűsítését a Szegedi Nyomdával karöltve. A vezérigazgató Kispál Antalnak átadta a kinevezőlevelet és röviden szólt azokról a feladatokról, amelyek reá várnak. Koncz János, a megyei pártbizottság titkára a megyei pártbizottság nevében fejezte ki jókívánságait a nyugdíjba vonuló igazgatónak. majd felolvasta Szabó Sándornak, a Csongrád megyei pártbizottság első titkárának levelét, amelyben többek között ez áll: „Több mint harmincéves mozgalmi és kiadói tevékenysége jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a tájékoztatás területén megyénkben maradéktalanul érvényesül pártunk politikája . Közéleti tevékenységét megköszönve azt kívánjuk: nyugdíjas évei során is fordítson figyelmet pártunk politikájának népszerűsítésére, a gazdag kiadói tavasztalatok hasznosítására . ." Ezt követően Sz. Simon István, a Délmagyarország főszerkesztője mondott búcsúszavakat, maid Tamasi Mihály, a Csongrád Megyei Hírlap főszerkesztője átadta a Csongrád Megyei Hírlap emlékplakettjét Kovács Lászlónak. Ezután a vállalat szb titkára. KISZ-titkára. illetőleg a Szegedi Nyomda igazgatója és mások méltatták Kovács László munkásságát, akinek élete összeforrott a lapkiadással. Utódja, Kispál Antal, a Magyar Televízió körzeti stúdiója helyettes vezetője volt eddig, s mint mondotta: az eddig elért eredmények folytatója szeretne lenni. Megyei kór-körkép (7.) m m Önpusztítók Statisztikai adatok, számok: megannyi emberélet. Könnyebb lenne hinni a babonában, s belenyugodni tehetetlenségünkbe: valami átok ül rajtunk, amely fölött mi nem uralkodhatunk. De az ember érteni akarja a dolgokat, kutatja okát mindennek. különösen ha fajtája értelmetlen vesztét látja. Lelkiismereti kérdés, hogy ne nézzük tétlenül a közöttük pusztító, titokzatos „kórt", az öngyilkosságot. Megdöbbentésül álljanak hát itt az önmagukért beszélő, számok. Magyarországon évente mintegy 60 ezer ember kíséreli meg eldobni magától az életet, s csaknem 5 ezer sikerrel. Ebben szomorú európai rekordot állítottunk föl, s világviszonylatban is az elsők közölt vagyunk. Joggal ad okot a nyugtalanságra, hogy ez a „járvány" rohamosan terjed: az utóbbi 35 évben több mint kétszeresére növekedett a halálos kimenetelű öngyilkosságok száma, s a becslések szerint ötszörösére az évenkénti kísérleteké. Míg 1968ban 3900 magyar ember vetett véget önkezűen életének, tavaly már 5 ezer. Csongrád megye öngyilkossági arányszáma 1970 óta tartósan a 60 százezrelékes tartományban mozog, 1974ben pedig „elértük" a 74 százezreléket, s különösen fájó, hogy akkor Forráskút döntötte meg a „világcsúcsot". A kiugró megyei értéket három éve Bács-Kiskun megye közelítette meg egyedül, de sajnos fölzárkózóban van Szabolcs és Szolnok megye is. összehasonlításul: a világráta 20-25 százezrelék! (Ez azt jelenti, hogy százezer emberből 20-25 elégelte meg az életét.) Érthető hát, hogy Magyarországon országos kutatás indult „Társadalmi beilleszkedési zavarok komplex elemzése" címmel, amelyben szakemberek egész sora vizsgálja a bűnözés, a fiatalkori szocializációs zavarokat, az alkoholizmus, az öngyilkosság és a nem szervi eredetű lelki betegségek hazai előfordulását, okait. Ebben a munkában részt vett az ifjúsági ideggondozó intézet is, amelynek vezetője, Farkasinszky Teréz főorvos tájékoztatott az öngyilkosság témakörében végzett kutatási eredményekről. A kutatócsoport főként 10-19 éves, megyénkben élő, öngyilkosságot elkövetett vagy öngyilkosságot megkísérelt fiatalok életmódját vizsgálta 1980 és '85 között. Az adatok egy korcsoportra vonatkoznak ugyan, de támpontot adnak az idősebb korban elkövetett önpusztítás megítéléséhez is. Az elmúlt öt esztendő adataiból megállapítható, hogy az összes kísérlet közül minden második vagy harmadik végződik halállal. A legalacsonyabb az arányszám 1980-ban, amikor 596 próbálkozásból 291 lett végzetes, 1983-ban azonban 904-ből 265. Tavaly kevesebben, 810-en akartak ugyan megválni az élettől, de ennek ellenére többnek — 285 embernek — sikerült, mint az azt megelőző évben. A 20 év alattiak körében elkövetett öngyilkosságok aránya szerencsére jóval kisebb, mint a kísérleteké. Figyelmeztető jel azonban az, hogy az összes önpusztitással próbálkozó ember közül 14-16,4 százalék volt a vizsgált esztendőkben a 10—19 éves fiatal. Sokaimondó tények: az 1980 és '84 között öngyilkosságot megkísérlő és elkövető 574 ifjúból 140 volt a fiú és 434 a lány, ugyanakkor a fiúk aránya — életévük számának emelkedésével — egyre nő. Míg a lányok zömmel 17 esztendősen unják meg az életet, a fiúk 19 éves korukban hirtelen jóval túlszárnyalják ezt az értéket. (Figyelmeztető jel: ezt az ugrást azonban mindkét nemnél megelőzi egy emelkedés 15 esztendős korban.) Az arányeltolódás ' azzal magyarázható, hogy a lányokat 18-19 évesen a családalapítás foglalkoztatja, s az új közös élet szervezése, a tervezgetés, maga a perspektíva pozitív érzelmekkel teli időszakot teremt. Az azonos korú fiatalember iskolái befejeztével esetleg megtorpan, s előélete, eddigi munkája alapján nem látja mindig rózsásnak a jövőt. A mutatók föltételezték, hogy az öngyilkosságok szempontjából nagy jelentősége van annak, hol élnek az emberek. A vizsgált személyeknek túlnyomó többsége városi lakos, falusi 16, s tanyai csaknem 6 százalékuk. Érdemesnek tartották, hogy külön fi-( gyeimet szenteljenek a sokat kárhoztatott lakótelepi életformának. Szeged lakóinak 51 százaléka él lakótelepen, s ügy tűnik, ez az arány nem nyújtott értékelhető adatokat, így a feltételezés nem igazolódott be. Ugyanakkor az ügyészség tapasztalata szerint jelentősen nőtt a panelházakban élő gyerekek és fiatalok bűnelkövetése. Ami a foglalkozást illeti: az életunt ifjaknak több mint egyharmada tanuló, legtöbb köztük a középiskolás, kevesebb az általános iskolás, s elvétve akad köztük egyetemista. A többiek dolgoznak, s van egy szűk réteg, amelynek nincs munkahelye. Családi állapotuk szerint háromnegyed részük nőtlen, illetve hajadon. Hogy milyen módszerrel igyekeztek véget vetni az életnek ezek a szerencsétlen sorsú gyerekek, fiatal emberek? A megyében legtöbben gyógyszerhez, és egyéb vegyszerekhez nyúlnak elkeseredésükben. A fiúk a „keményebb" módot választják, a városi lányok a mélybe ugranak, hogy szabaduljanak az élet nehézségeitől, a tanyán élőknél viszont kéznél van a permetezőszer . . Komoly gond, hogy ennél a „kór"-nál mindig fönnáll a visszaesés veszélye. Megelőző rendszerünk elégtelenségét bizonyítja, hogy a vizsgált fiataloknak több mint 20 százaléka ismét megkísérelt elszakadni az élettől, közülük legtöbben nem is egyszer, hanem még öt vagy ennél is több alkalommal is. Zömmel városban élők, akik állami gondozottként vagy narkomániásként jutottak oda, hogy értelmetlennek látják az életet. A vizsgálat készítői fölmérték, miként látja el az öngyilkosokat az egészségügyi szolgálat. A tömérdek adatból érdemes kiemelni, hogy a rászorulók túlnyomó többsége azonnal kap segítséget, és kétharmaduk egy nap ápolási idő után távozhat is az intézetből. Ez köszönhető az azonnali sikeres beavatkozásnak, de annak is, hogy a beteg eleve nem volt súlyos állapotban. Gond azonban, hogy a zsúfolt ambulanciákon a túlterhelt orvosoknak nincs idejük, hogy elbeszélgessenek a súlyos válságban levő emberrel. S mi a teendő, hogy ne kerüljenek ennyien a szakadék szélére? Szilárd János professzort idézem: „A megelőzés több generációs nevelést igényelne, és nehezen megfogható teendők egész sorát." Az első lépéseket megtettük, bizonyítják ezt az országos kutatási fő irány vizsgálatai. De itt, helyben sem tétlenkedünk: elkészült a társadalmi beilleszkedési zavarok elleni küzdelem megyei programja, amely meghatározza a család, a nevelési, a kulturális és egészségügyi intézmények, az egyes munkahelyek tennivalóit, s reményt keltők a védőnők Csongrád megyei, családvédelmi kísérletei is. Nyugodtak mégsem lehetünk ... Chikán Ágnes (Következik: „Szíves kalauz".) Kistelepülés - kisipar? A kistelepülések ellátása soha nem szerepelt annyi tanácskozás, megbeszélés, tárgyalás és ülés napirendjén, mint mostanában. Korábban ugyanis az ellátás gondjai általánosak, az egész országra szinte egyformán érvényesek voltak. Később, az országos szolgáltató hálózat kiépültével, az éles feszültségek mérséklődni látszottak. a szervezeti korszerűsítés nyomán azonban új vetületben jelentkeztek. Az országos, vagy megyei hatókörű nagyvállalatok köpenye alatt ugyanis békével megfért egymás mellett, egymást kiegészítve a nagyés a kisforgalmú szerviz, felvevőhely. Ügy is mondhatnánk: kiegészítették egymást. Nem így manapság, amikor a nagyokból tanácsi felügyelet alá tartozó, ám önállóan gazdálkodó kisvállalatok lettek, amelyeknek anyagi eszközeik kisebbek, jövedelemérdekeltségük viszont nagyobb; nem engedhetik meg, nem képesek elviselni a veszteséget. Ezért sorra zárták, zárják be a kis települések kisforgalmú szolgáltató helyéit. Ügy mondják: a szocialista szektor — a vállalat, szövetkezet — kivonul a lakossági szolgáltatásokból, s helyét nagyrészt. de a kisebb helységekben ma már szinte kizárólagosan, a kisipar foglalja el. Ezért rendkívül aktuális téma: a kistelepülések szolgáltatási helyzete, amelyeta közelmúltban tűzött napirendjére a Fogyasztók Országos Tanácsa. A kutatók úgy számoltak, hogy kistelepülésnek a kétezernél alacsonyabb lélekszámúak számítanak. Ezek teszik ki több mint háromezer településünk háromnegyed részét; itt él a lakosság 16,2 százaléka, 1,7 millió ember. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy az ipar az ötezernél nagyobb lélekszámú helységekbe települ szívesen, ezért az ennél kisebb falvak már magukon viselik a kistelepülések jellegzetes vonásait. Így hát az említett 1,7 milliónál jóval többen vannak, akik a szolgáltatásokhoz az alapellátás szintjén sem jutnak hozzá, vagy csak nagy üggyel-bajjal, s a városiaknál aránytalanul és érdemtelenül több idő_ és pénzráfordítással. Azt mondhatni, s mondják is erre sokan: a kistelepüléseken mások az igények. Sok szolgáltatásra nincs is szüksége az ott élőknek. Félő azonban, hogy ezúttal is a tyúk és a tojái problémájával van dolgunk, legfeljebb újabb vetületében. Hiszen talán éppen azért nem jelentkezik az igény, mert úgy sincs ott a szolgáltató. Sőt, egyre kevésbé van olt. Példa rá egy Szolnok megyei község esete. Itt a megyei Patyolat Vállalat felvevőhelyet tartott fenn, s az jel működött. Annyira azonban nem, hogy meggyőzően nyereségesnek találtassák. Ezért hát a felvevőhelyet bezárták. Helyébe túrájárat lépett, s hamarosan tapasztalhatóvá vált a következmény: a forgalom az eddigi egyharmadára esett vissza. Nem véletlenül. Senki sem ellensége ugyanis a saját erdekeinek, éljen falun vagy városon. A tűrajárat kéthetente közlekedett; oda kellett cipelni a ruhát, várni a buszt, majd a cseppet sem rövid határidő letelte után az ellenjáratot. Expressz, vagy egyébfajta szolgáltatást meg persze egyáltalán nem lehetett igénybe venni. Amikor a vállalatnál észlelték, mi történt, ismét intézkedtek: visszaállították a felvevőhelyet. S csodák csodájára, a forgalom most megháromszorozódott, azaz visszazökkent r.z eredeti szintre, bizonyságául annak, hogy a hiba bizony gyakran a kínálat körül keresendő. Hogyan lehetne kimozdítani a falusi szolgáltatások kátyúba jutott szekerét? A jelenlegi, nagyrészt fusira-önellatásra-kisiparra szervesen ráépülő, valamiféle laza szervezeti keret például sokat segíthetne. Lehetne faluszövetkezeteket, bedolgozói rendszert kialakítani. elenyésző adózás mellett, és kihasználhatók a jelenleg meglevő, esetleg szabad kapacitások a termelőszövetkezetekben, áfészekben. A legfontosabb szempont azonban, hogy mindezt rá kell bízni a helyiekre. Ök tudják, mikor, mire van a leginkább szükségük: öntevékenységük segíthet a legtöbbet a falusi szolgáltatások javításában. Varga Zsuzsa Hétfőtől Budapesten Jegy kell a metrón Január 6-án a metró 2-es és 3-as vonalain üzemkezdettől előre váltott villamosjengyei utazhatnak a bérlettel nem rendelkező utasok — tájékoztatta a sajtó képviselőit Bíró Lajos, a BKV forgalmi és kereskedelmi vezérigazgató-helyettese csütörtökön a vállalat székházában. Elmondta: a jegyet az állomások bejáratánál elhelyezett narancssárga jegykezelő készülékkel kell érvényesíteni az utazás előtt olymódon, hogy a jegy piros nyíllal jelzett felét helyezik a készülékbe. Ez rábélyegzi a jegyre az állomás kódszámát. az utazás idő->ontiát és levágja a jegy egyik sarkát. A jegyeket egyenként kell kezelni, mert a készülék egyszerre csak egy jegyet érvényesít. Az így kezelt jegygyei csak egy vonalon lehet utazni, az érvényesítéstől számított egv órán belül a másik vonalra átszállóknak új jegyet kell érvényesíteniük. A két metróvonalat összekötő Deák téri átjáróban, illetve a Deák téren, a nagy mozgólépcsőket a felszín alatt összekötő csarnokban mind a 2-es, mind a 3-as vonal jegyei érvényesíthetők. Fontos, hogy a jegyet az utasok őrizzék meg mindaddig, amíg elhagyják a metró területét, mert nemcsak a metró bejáratánál, hanem annak a peronjain, vonatain is ellenőrzik: érvényesítették-e jegyeiket az utasok. Pótdíjat kell fizetniük azoknak, akik érvényes bérlet, napijegy, vagy érvényesített jegy nélkül tartózkodnak a metró területén; a jegyüket más időpontban, vagy más járművön már használták; a bélyegzéstől számított egy órán túl tartózkodnak a metróban, vagy más vonalon utaznak, mint amelyiknek állomásán az utazást megkezdték. Egyelőre a peronzáró automata tetején helyezték el a svéd gyártmányú jegyérvényesítő készüléket. Á későbbiekben a régi, elavult automatákat leszerelik és az űj készülékeket a színes csőkorlátokra helyezik át. A menetjegyek a főváros területén csaknem kétezer helyen: a metróállomások pénztárainál, vagy forgalmi ügyeleteinél, a felszínen a bérletpénztároknál, az autóbusz- és villamosvégállomások menetirányítóinál, az utazás kezdete előtt a jegyellenőröknél, valamint a postahivatalokban, a dohány- és újságárusoknál vásárolhatók. A jegyek néhány városban, például Győrben, Debrecenben, Miskolcon, Szegeden, Pécsett is előre beszerezhetők. A sajtótájékoztatón felhívták a figyelmet: a régi 1 forintos villamos- és az 1,50 forintos autóbuszjeggyel január l-jétől nem lehet utazni. A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Minisztertanács csütörtöki ülésén határozatot hozott az 1986—1990 közötti időszak jogalkotási feladatairól. Az elfogadott program meghatározza jogrendszerünk fejlesztésének fő céljait, kijelöli azokat a tárgyköröket, amelyek magas szintű jogi szabályozást igényelnek, illetve azoknak a jogszabályoknak körét, amelyeket korszerűsíteni szükséges. Az atomfegyverek elterjedésének megakadályozására kötött nemzetközi szerződésekkel összhangban a kormány rendeletben szabályozta a nukleáris anyagok és berendezések exportjának feltételeit. (MTI) Hótakaró a vetésen A mezőgazdászok szerint a lehető legjobbkor jött a havazás. mert a vetések megkapták a jótékony hótakarót. amelv immár védelmet nyújt az erősödő fagyok ellen. Az elmúlt év utolsó hónapjában szokatlanul enyho volt az időjárás, és ez kedvezett a gabonának: megerősödött a zsenge búza, és a szinte őszies jellegű esőzések nyomán mindenütt kiegyenlítődött a növényállomány. A gabonatáblákon nem alakult ki összefüggő jégtakaró, és így lényegében fagytól mentes állapotban kerültek a hó alá a vetések. A mostani hótakaró még nem túlságosan vastag. A hóbunda 5-11 centiméteres, de kellő hőszigetelő képességgel rendelkezik ahhoz, hogy az egyelőre csak az éjszakai órákban erosebb lehűlés ellen óvja a gabonát. Tyúkfarmok exportra Tojástermelő tyúkok tartásához újabb 200 komplett berendezést és hozzá tartozó alkatrészeket adott el a Komplex Külkereskedelmi Vállalat legnagyobb partnerének, a szovjet Traktoroexport Külkereskedelmi Egyesülésnek. Az üzletkötés értéke meghaladja az 54 millió rubelt, s ezzel a nagy értékű megrendeléssel a szovjet vállalat lekötötte a Rába gyár mosonmagyaróvári üzeme gyártókapacitá.sának jelentős részét. A Komplex immár két évtizede rendszeresen szállít tyűktartó telepeket, farmokat a Szovjetunió 16 köztársaságába, s a telepeken öszszesen 112 millió baromfit nevelhetnek. Így jelenleg a szovjet fogyasztóhoz kerülő minden negyedik tojást ezekről a telepekről szállítják. (MTI)