Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-13 / 292. szám

Péntek, 1985. december 13. Népfrontküldöttek A városi titkár Amikor arra kértem, álljon rendelkezesemre egy rövid beszélgetés erejéig — aminek" végcélja egy portrévázlat megírása lenne —, (határozott nemmel válaszolt. „Népszerűsítsem inkább azokat, akik szabadidejüket áldozzák a népfrontmunkáért, és akik minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül hajlandók a kóz érdekében tevékenykedni. Írjak a segítőiről, azokról az áldozatkész aktívákról, akiknek munkája nélkül lélegezni sem tudna" — mondta, az elzárkózás magyarázataképpen. r "Végül is azzal sikerült meggyoznom. hogy egy cikksorozat — amelynek minden darabja a társadalmi népfrontaktivákról szól — befejező részében hadd szóljunk olyan valakiről, aki főállásban népfrontos, s akinek teljes és átfogó képe van szűkebb pátriánk e társadalmi szervezetének életéről. Ki lenne erre alkalmasabb személy. mint Kulcsárnc Kiss Piroska, a városi népfrontbiz.ottság titkára, aki most az egyszer — a VIII kongresszus kezdetekor — hadd lépjen egy kicsit magánemberként' is a nyilvánosság elé. * A nehezen kicsikart randevún csinos, mint mindig. Láthatóan jó érzékkel és kiváló ízléssel öltözik. Különös gonddal válogatja ruhatára darabjait a különböző alkalmakra. Ha reggel találkozom vele, az öltözékéből ludom, mikor milyen program várja aznap, mert sajátosan jellemző a ruhája, ha delegációt fogad, más. ha nagykövetet, megint másfajta, ha elnök; ségben kell helyei foglalnia vagy felszólalnia a különböző fórumokon. Nagy jelentőséget tulajdonit ennek, hiszen vallja, aki nap mint nap az emberek elé áll. kívül-belül rendben kell, hogy legyen. A külső harmónia persze sokkal könnyebben megteremthető. A mindennapi jó közérzethez, a munka iránti ambícióhoz a kiegyensúlyozottság elengedhetetlen alapfeltétel. De egy, a hivatását szerető, dolgozó édesanya esetében ez nem mindig elérhető. Kiváltképp olyan különleges helyzetben nem. amelyben a munkaidő kezdődhet délután 4-kor vagy este 8-kor. netán szombaton vagy vasárnap. Ilyenkor egy kétgyerekes családanya — akinek a párja is hasonló időbeosztásban dolgozik — bizony sokszor nyugtalan, mert hál a nap legkülönbözőbb időpontjaiban kell megszerveznie gyermekei biztonságos felügyeletét. Piroskának ez nem könnyű, érthető hát nosztalgikus sóvárgása a régmúlt idők nagy családja, a több generáció együttélése után. A saját múltja utáni nosztalgia is ez, hiszen Kiss Piroskáék igazi nagyközösségben éltek: tizenkét gyerek, szülők, nagyszülők együtt. A családban az értékmérő a munka volt, és innen kilépve minden gyerek kétkezi szorgoskodással kereste kenyerét az életbe induláskor. Piroska is. aki aztán női fodrász szakmát tanult, majd a közgazdasági technikumban esti tagozaton, később pedig a jogi egyetemet végezte el munka mellett. Elhagyva a Békés megyei nagv "sa'ádot. a számára még csak ismerőst sem kínáló nagyvárosba érkezett, ahol talajtalannak érezte magát. Az első munkahelyén, a Délépnél közösségbe tartozás vágya csábította és lökte a KISZszervezet felé, ahonnan szervezői tevékenységét elismerendő emelték a városi KISZ-bizottság tagjai sorába. Pár év múlva pedig — alig harmincesztendősen — a városi népfront titkári székét kínálták neki. Félelemmel- teli v.'i":i'-"'áss:,i indult e szerteágazó területeket összefogó, életkorban és foglalkozásban vegyes összetételű közösség vezetésének. Immáron tíz. esztendeje próbál egyensúlyozni a mozgalomra háruló számtalan feladat között. Hiszen a kis létszámú hivatalos apparátusnak a legkülönböző területeken kell eredményt hozóan tevékenykednie: kezdve a békemunkától a környezetvédelmen. a hulladékgyűjtésen át a városfejlesztésig. Sokszor úgy érzi, az erő ilven sokirányú eloszlása elhúzza a legfőbb-leendőtől a népfront alkotmányosközjogi funkciójának gyakorlásától. Jóllehel a népfront társadalmi tekintélye az utóbbi években nőtt, de még igy is nehéz a közösségért tevő plusz feladatok vállalására megnyerni az embereket. Fárasztó heteken van majdnem túl, hiszen a kongresszus előkészületi időszaka az elmúlt öt esztendő értékelésének nem kevés munkát jelentő ideje volt. S alig két nap múlva az országos népfronttalálkozó, amelyre nagy várakozással tekint. Maga mögött tud már kettőt, amelyek különböző bel- és külpolitikai légkörben zajlottak. Az 1976-os az enyhülés korszakában, egy gazdaságilag felfelé törő országban, a 81-es amikor hűvösebb idők jártak a külpolitikában. és a fejlődés itthon is megtorpant. Most pedig e nehéz gazdasági és külpolitikai helyzetben mi lehet majd a kongresszus legfőbb mondandója? Érzése szerint minden bizonnyal a nemzeti összefogás hangsúlyozása. . közös érdekünk okán. Ez várható a kongresszus fő gondolatakén}, a sok felszólalás, felvetés között. No meg újabb ötletek, eredeti elképzelések, utánzásra érdemes kezdeményezések. Újabb ösztönzés, újabb erő az. elkövetkezendő fél évtizedre egy olyan város népfront munkájának irányításához, ahol mára már talajra talált és gyökeret vert a városi népfronltilkár. * A Csongrád megyei névfrontküldöttség ma. pénteken reggel elutazott Budapestre a Vili. népfrontkongresszusra. K. K. Amatőr képzőművészek Kiállítás Szegeden Nem cppen szokványos kiállítás megnyitására került sor tegnap, csütörtökön Szeneden, a megvei Teszöv székházában. A termelőszövetkezetekben dolgozó amatőr képzőművészek alkotásait ugyanis itt tekinthetik meg az érdeklődők december 20-ig. Mindenképpen figyelemre méltó a megvei szövetségi azon törekvése, hogy a gazdálkodás mellett nem enfdi elkallódni a- művész vénáiú amatör szobrászokat, festőket. fotósokat. akik egvébként mindannyian a mezőgazdaságban dolgoznak. Szabadidejükben viszont valamiféle belső feszültségtől. izgalomtól huitva ecsetet fognak, agyagot formálnak. Ha valaki alkot, legtöbbször azért teszi, hogv valamikor megmutathassa embertársainak. akikben bízik: megértik az önkifejezés. az. önmegvalósítás e kézzelfogható alkotásait mé5 akkor is. ha esztétikai, kéozőmüvészeti szempontból talán kifogásolhatók is ezek a festmények. szobrok. Mindemellett azonban a hivatásos .művészek is elismeréssel szólnak számtalan amatőr művész alkotásáról. Ezek a nagvon egvszérű emberek sohasem tanultak festészetet, kéozőmüvészetet. érti valami ősi erő készteti őket arra. ho<'v a parasztember zárkózott természetét, félretéve megmutassák, mi több vállalják is önönmagukat. .. . Mert 'v. a kiállítás — amelvet Győri Imre. az Országos Közművelődési Tanács .elnöke nvitott meg — kedves, megindítóan bensőséges és szép, amely egy olvan világról ad képet, olvan világba nvúit betekintést, amit mindannyian ismerünk. ám meglehet felületesen. A hét kiállító amatőr művész, a minden évben Zebegénvbcn megrendezett családi szabadidőtá borban készült munkájával jelentkezett. amelv mindenképpen azt bizonyítja, hogv a pa-> rasztság is aktív tagia akar lenni a magvar művészeti életnek. Természetesen a hivatásos művészek eszmei és szakmai támogatásával. A. fi. Vita tudomány és gyakorlat kapcsolatáról A legfontosabb: az együttműködés Érdeklődéssel olvasom hétről hétre a Delmagyarország vitasorozatát a tudomány és gyakorlat kapcsolatáról. Az eddigi cikkek íróival — többen közülük máig is tisztelt egyetemi professzoraim — szinte mindenben egyetértek, azzal a megjegyzéssel, hogy az. elhangzott igazságok elsősorban egyetemi, kutatóintézeti oldalról mutatják be mindazokat a problémákat, nehézségeket, melyek a tudományos eredmények gyakorlati hasznosulását, s annak hatékonyságát akadályozzák. Természetesen nagyon sok közös probléma lelhető fel, mely mindkét szférára jel-, lemzö: a műszaki értelmiség anyagi és erkölcsi elismerésének jelenlegi helyzete, az értékrendek torzulása; az oktatás — és nemcsak a felsőoktatás. hanem a szakmunkásképzés és a középfokú oktatás — gondjai; a technikai ellátottság egyre feszítőbb hiányosságai az. oktatás, kutatás, gyártás területén: a műszerpark elavulása, rendkívül szűkös beszerzési lehetőségei; a külföldi folyóiratokkal. könyvekkel való ellátottság csökkenő mértéke, valamint a számítástechnika hazai elterjedésével kapcsolatos visszásságok, mint a hardware, mind a software oldaláról. Az is tény, hogy a K 4 F területén jelentkező gondok növekvő mértékben foglalkoztatják a szakembereket, hisz. akik e témák művelői, tudják: a beruházási és a kutatási-műszaki fejlesztési rá ford í tás( >k csök ken téséért, az. innovációs folyamat lassulásáért a későbbi években nagv árat kell fizetnünk, mely kihat technikai-technológiai lemaradásunk mértékére. /rám/ára, s ami később úgv jelenik meg a statisztikai jelentősekben; hogy a külkereskedelmi forgalomban a cserearányok számunkra — már .megint — kedvezőtlen irányban változtak. A „dinamikus szinten tartás" ideológiája — melyet Cserháti professzor a novemberi szegedi tudománypolitikai tájérteke/.leten olv találóan pellengérezett ki — nemcsak a kutatóintézetek és egyetemek anyagi-müszaki gondjainak latens ^.megoldására" született meg, hanem az iparéra is. Az utóbbi időben módomban volt számos olyan tanácskozáson részt venni, melyek fontos műszaki fejlesztési kérdésekkel foglalkoztak. Ezek igen hasznosak voltak a jelenlegi állapot tisztázása és a jövőbeni igények megfogalmazása szempontjából, s mindig teljes nézetazonossággá I zárultak. Nevezetesen azzal, hogy a K-j-F tevékenységhez is három dolog kell: pénz, pénz és pétnz. Ebből pedig nem áll soha rendelkezésre annyi, amennyi a tanácskozáson részt vevők szerint kellene. Arról általában igen kevés szó esik, hogy lehetne előteremteni a hiányzó fedezetet, mit kell tennünk és mit teszünk azért, hogy ebből a bűvös körből kikerüljünk? Solymosi akadémikus — véleményem szerint — igen jól összefoglalta hozzászólásában xi tudomány és gyakorlat képviselői között jelenleg fennálló problémát: a műszaki információk áramlása mindkét irányban elképesztően lassú, a kapcsolatok kialakulásxi véletlenszerű; a felmerülő műszaki, termelési feladat megoldását nem az ahhoz legjobban értő intézet vállalja, hanem ezen vállalkozásokat elsősorban az ipari megbízások nyújtotta anyagiak megszerzése motiválja Nem vitatom, hogv fellelhető az iparban egyfajta innovatív érdektelenség (melyet hovatovább xi szabályozórendszer is ösztönöz), de az. tény. hogv a K f F tevékenységhez. rendelkezésre álló pénzeszközök rendkívüli módon lecsökkentek, a kutatási eszközök és termelőberendezések beszerezhetősége is nagymértékben megnehezült. Ebből következően, az iparvállalatok egyre inkább elvárják a kutatóirtlétektől. hogv pénzűkéri konkrét. jól hasznosítható és azonnal bevezethető eredményeket ka ríjanak, sőt a kutatók garantálják — megfelelően ésszerű határok között — a fejlesztés eredményességét . Sajnálatos módon, jelenleg is általános az. a jelenség. hogy az. intézetek részéről az ipari megbízatóRuhadivat 1986 tavaszán Megjött xi tavasz — a divattervezőknél legalábbis.. Mert a Magyar Divatintézet minden évszak előtt három hónappal már bemutatja xi következő évszak divatját; decemberben a tavaszét. A budapesti Duna Interkontinentál Szállóban Vámos Magdia .művészeti vezetése alatt, Csató Mária rendezé; seben december első hetének három .napján, .kilenc bemutatón vonult fel 1986 tavasza, ruhák révén. Erhardt Magda divattervező volt a 67 termelő cég munkáit bemutató ruhagyűjtemény úgynevezett kollekciófelelósc. tőle kértünk interjút. — Mire épül az új tavxisz új divata? — A színekre. Mégpedig két szintörhegre. Az. egyiket a színekben megnyilvánuló élénkség 'határozza meg. s ez keveredik a fehérrel és feketével. A másik szintömeg lényegében ugyanaz, csak ráhúztunk egy tompító tónust, úgynevezett freskóhatást. — A gazdag színvilág egy éppen csak érzékelhető finom szürke fátylat kapott, s az alól patinásan csillan ki. — A formák? Odesszai szakemberek tapasztalatcseréje A testvérmegyei kapcsolatok alapján ötnapos Csongrád megyei látogatáson vett részt V. M. Kolisznyicsenkó, az Odessza Területi Lakosságellátási Igazgatóság vezetője és V. M. Kasulszkij. az, igazgatóság Kotovszki járási szakvezetője. A küldöttség számos vállalatnál. szövetkezetnél tett látogatást, hogy megismerkedjen a lakossági szolgáltatasok mep':ei. szegedi tapasztalataival. Tegnap délelőtt xi Szegedi Ingatlankezelő Vállalatnál a lakáskezelés. karbantartás, felújítás folyamatairól. emberi, műszaki, technikai, pénzügyi háttereiről tájékozódtak. A vendégek is elmondták az odesszai testvérvállalat tapasztalatait. és V. M Kolisznyicsenkó igazgató megállapította. hogy hasznos volt a látogatás, és sok hasonló feladatot kell megoldani a szolgáltatások terén. Egyben számos értékes módszer birtokába is jutottak a mostani látogatásuk alkalmából. A delegáció befejezvén a Csongrád megyei programját. tegnap a délelőtti órákban elutazott Szegedről Budapestre. s onnan ma. pénteken este indulnak haza Odesszába. — Nagyon sok rétegű a jövő tavxisz divatja, a legtöbb .ruha több, sót, némelyik sok darabból áll, és ezek egymás felett viselhetők. Megfordult a hagyományos sorrend. Eddig a kisebb ruhadarabokat -kellett — illett! — alul viselni, s ezekre húztuk a nagyobbat. Például a blúzra a mellényt, ama a kabátot, majd arra a felöltöt. Most a fordítottja is lehetséges. Ez -persze terjedelmes formát nyújt, ezért vele párhuzximosan egy klasszikusxrbb, testhez szabott,' redős szoknyás ruhaforma is divat lesz. — Általában vian-e a divatnak sajátos lélektana? — Van, de természetesen xiz általános pszichológiába ag.vazva. Hiszen xi divxitlélektan két alapja: az önmegvalósítás és xi változatosság igénye minden emberben él. Csakhogy xi változatosság igénye :itt a saját külsőnkre irányul. Az önmegvalósítás pedig azt jelenti a divatban, hogy mindenkor az egyéniségünk szolgálatába állítjuk — a ruhát. Máskülönben a mozgalmxisság nemcsak a divattervezést és a bemutató rendezését jellemezte, hanem a Magyarország Budapest központi szerepét is. Keiet-Közép Európában Osztrák, NDK-beli, csehszlovák. bolgár. román divatszakemberek jöttek el, hogy tanulmányozzák és lehetőleg átvegyék, xi bemutató divatanyagát. Földessy Dénes sok , vállalási órai egyre emelkednek — melyekhez kétségkívül hozzájárul a központi elvonxisok növekvő és a költségvetési támogatások csökkenő mértéke, ugyanakkor a gazdasági, eredményre vonatkozó kutatóintézeti „garancia". vagy ha úgy tetszik, a problémamegoldás hatásfoka nem javul. Egyúttal a közös érdekeltségen • (nyereségmegosztáson) alapuló K -j- F tevékenységre a kívánatosnál lényegesen kevesebb példa van, az efféle kockázatot a kutatóintézetek nem szívesen vállalják. De ha már az ipxír érdektelenségénél tartunk, szólni kell mindazokról a további nehézségekről, melyek — a fentieken kívül — hozzájárul nxik ezen áldatlan állxipot kixilakulásához. Vegyük saját példánkat, a Medikémixi példáját. (Őszintén remélem, hogy ezén példa csak ránk jellemző, aki netán még a saját vállalatára ismer, xiz csak a merő véletlen müve lehet) Nálunk az összlétszám — több mint — 10 százaléka szakirányú egyetemi, főiskolai végzettséggel rendelkezik, s általában úgy vagyunk számon tartva, hogy innovációs tevékenységünk erőteljes. Nos. a jelenlegi anyagellátási. kooperációs nehézségek, eszköz- es gépbeszerzési problémák miatt ezen létszám szellemi kapacitásának — szándékosan nem azt tam: munkaidejének — 7080 százaléka a termelés relatíve folyamatos fenntartásához szükséges feltételek biztosításával „vész el"; beleértve a műszaki fejlesztéssel foglalkozók idejét is! Ugy gondolom, mig ilven és hasonló problémákon változtatni nem tudunk, addig a K | F tevékenység meggvorsításxi, eredmenyesebbó telele inkább csak óhaj marad, mint valóság. Még egy gondolat a megvalósításról. Szövetkezetünk 1984 elején egy igen jó eljárást vásárolt xi Szervesvegyipari Fejlesztő Vállalattól, egy importpótló intermedier előállítására. Sajnos, az üzemszerű gyártás az igények ellenére, megfelelő gyártóberendezés l^inyában, mind a mai napig nem valósult meg, mivel xi magyar partnerekkel több mint két évre vxm szükség a berendezések leszállításához. Hiszem, amíg a tudományos eredmények megszületése és azok hasznosítása közölt ennyi idő telik el, addig nem beszélhetünk az innovációs folyamat gyorsulásáról. Egyetértek Fejes profészszorral is. aki hiányolja a félüzemi léptéket a megvalósítás láncolatából. Bár szövetkezetünk — xi dinamikus fejlődés ellenére — is küzd mindazokkal xi problémákkal, mint az ipar egésze, határozott tervünk, hogy a rövidesen megvalósuló úf telephelyünkön fokozatosan egy olyan félüzemi bázist hozzunk létre, mely elsősorban a hazai intermedier-kutatást, -fejlesztést és -gyártást szolgálja. A K4-F tevékenységhez szükséges anyagi fedezet biztosítása érdekében jobban kellene támaszkodni az innovációs bankok nagyobb rugalmasságara. kockázalvállalasi készségére, és nem utolsósorban gyorsasagara, melyre igazán jó példa szövetkezetünk és az Ipari Szövetkezetek Fejlesztési Bankjának kapcsolata. összefoglalva: úgy gondolom, hogy az objektív nehézségekre való hivatkozás túlhangsúlyozása helyett megérett az idő arra, hogy a kutatóintézetek és iparvállalatok a népgazdaság és saját, jól felfogott érdekük miatt, kölcsönösen megtalálják az együttműködés mindazon lehetőségeit, melyek jelenlegi gondjaik megoldását elősegítik. Csak ily módén ei hetö el más problémák megoldása is. Pálmai Antal. a Medikémia Isz elnöke 4 V