Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-12 / 291. szám
5 Családjog-tervek, változások Beszélgetés Gaál Sándorral, a szegedi bíróság elnökével Már annyit tudni, módosítják a Családjogi törvényt. A változtatás hogyanjáról, mikéntjéről még csak elkepzelések, többféle paragrafusvariációk születtek. A közzétett tervezet —amely.egyébként még a szakmabeliek közül is igen kevéshez jutott el — korántsem végleges, épp ellenkezőleg. Azért bocsátották gyakorló jogászok rendelkezésére, hogy tapasztalataikkal kiegészítsék a jogalkotók ismereteit. — Elképzelhető, hogy a mostani tervezet helyett teljesen újat kell „gyártani"? — kérdeztem Gaál Sándort. a szegedi bíróság elnökét, akinek vezetésével épp a napokban értekelte a tervezetet a jogász szövetség megyei szervezetének családjogi szakosztálya. — Nem tartom valószínűnek. részleges átalakítás előfordulhat. sőt biztosan be fs következik, a tervezet koncepciója azonban nem hinném, hpgy lényegesen változna. — A jelenlegi törvény revízióját bizonyosan indokol, hatta, hogy a válások száma riasztóan magas. — Természetesen, de egyéb tényekre is hivatkoznak a jogalkotók, például a népesedéspolitikai határozatra, amely a család társadalmi szerepének fontosságát hangsúlyozza, s hogy jogi garancia is kell. a házasság intézményrendszerének megszilárdításához. Persze mindenki tudja, jogi eszközökkel új törvénnyel alapvetően nem lehet javítani a családi kapcsolatokon. — Minapi vitájukon többen szót kértek a közös megegyezéssel történő válással kapcsolatban. Mi varható, változik e forma? — Valószínűleg megmarad. A jogalkotók azt is mérlegelték, hogy fenntartsák vagy sem. A társadalmi megítélése sem egyértelmű, az emberek igényük, de azt is mondják szigorítani kellene a feltételeit. Nos erre van háromféle elképzelés is, mindegyiktől remélik, csak azok a házasságok bomlanak föl, amelyek véglegesen megromlottak. Röviden elmondanám lenyegüket. Az első hasonlít a jelenleg érvényeshez, a második vagyonmegosztásban is megegyezést rendelne el, míg a harmadik két évi különélést is feltételként kíván a házasság fölbontásához. A döntő az lesz — bármelyik esetben — hogyan alakul a bontási, bírói gyakorlat. Érvek, ellenérvek könnyen találhatók mindegyik mellett és ellen. Például együttlakás esetén nehéz lesz bizonyítani a különélést, mások szerint elég lenne egy év a kettő helyett. Mindenesetre a jelenlegi gyakorlat nem ad lehetőséget a bírónak, hogy alaposan megvizsgálhassa, valóban megromlott-e a kapcsolat. — S föltétlen a bírónak kell azt vizsgálni? — A tényeket ismernie kell. Am a módosítás szerint szakértők segítenék az okok feltárásában. Ezeknek a szakembereknek elmondhatnák problémáikat az emberek. Ma nincs hova fordulniuk, ez igaz. Nincs aki segítsen krízishelyzetben. Minden problémát a családban akarunk megoldani, s ott keressük a bajok forrását is. Az élet minden területén kompromisszumot kötünk, kivéve a családot. De hát miért kellene annak tökéletesnek lenni? Tapasztalataim szerint rengeteg a kellő alap nélkül beadott válókereset. Nem is komoly az elhatározás, inkább fenyegetésnek szánják a felek. Mindezekből következik, hogy egy intézményesített tanácsadó szogálatnak szemléletformáló szerepe is lenne. — Hogyan alakul válás után a vesztes — mai gyakorlat szerint a férfi — pozíciója a törvénytervezet, ben? — Szándéka szerint próbál javítani a vesztes helyzetén. De számoljunk a realitásokkal, a két. kereső csaSádmodellel, valamint lakásgazdálkodásunkkal. Válás esetén az egyik .félnek új egzisztenciát kell teremteni, de vajon miből? Különösen ha tartásdijat is fizet. Itt hagy jegyezzem meg, nem a bíró, általában a felek egyeznek meg a gyerek elhelyezéserői. általában úgy, hogy az anyánál maradjon. Visszatérve az új jogszabályra, a tartásdíj a gyerek szükségleteihez igazodna. Tehát szakítanánk a régi szemlélettel. miszerint a gyereknek ugyanolyan helyzetben kell maradnia, mint amilyenben volt a válás előtt. Nézetem szerint a lakáshelyzetben nem várható lényeges javulás. A vesztest nincs miből kárpótolni a legtöbb esetben. Üjdonság továbbá, hogy a gyermek nevelésével, az azzal kapcsolatos lényeges kérdésekbe több beleszólási jogot ad a vesztes szülőnek a tervezet. Ezzel mintegy csökkenti, enyhíti az elszenvedett hátrányt. Aztán bizonnyal kedvezően fogadják majd, hogy megszűnik az apaság nélküli tartásdíj-kötelezettség és az apaság megállapítása is méltányosabb módon történne. Megszűntetnék a vélelmeket, s a mostaninál biztonságosabb eljárásban a felperesnek kellene bizonyítani az apaságot. Tehát a jelölt nem eleve védekező pozícióból indul a perben. A magam részéről bátorítanám az apákat, aki úgy érzi eléggé ragaszkodik gyerekéhez, képes a nevelési feladatokat ellátni, harcoljon érte jobban. A jelenlegi törvény szerint is mindkét félnek egyenlő esélye van a gyerekre. — A szakosztályi vitán szó esett az állami gondo. zásba vétel új formáiról, elmondaná ezek lényegét? — Az elv: csak az kerüljön intézetbe, akiknek nevelését másképp lehetetlen megoldani. Az örökbefogadás, a nevelőszülőknél való elhelyezés ismert megoldások napjaink gyakorlatából. A tervezet szerint a jelenlegi kollégiumokhoz hasonló intézményekben ideiglenesen élhetnének olyan gyerekek. akiknek szülei valamilyen okból képtelenek a tartásról gondoskodni. Ebben az esetben nem szűnne meg a szülő és gyermek közti kapcsolat, a törvényes képviselő a szülő maradna. Az úgynevezett állami nevelésbe vétel sem lenne végleges, föltételezné a szülő alkalmasságát a gyereknevelésre bizonyos idő múltán. A végleges állami gondozás esetében viszont megszűnne a szülői felügyeleti jogkör. Mag Edit Népfrontkongresszus elölt Kállai Gyula nyilatkozata Szédülés Színes. szinkronizált amerikai film. Rendezte: Alfréd Hitchcock Pierre Boileau és Thomas Narcejac Holtak közül cimű regénye nyomán irta: Sámuel Taylor. Operatőr: Róbert Burks. Zene: Bernard Herrmann. Főbb szereplők: James Stewart. Kim Novak. Barbara Bel Geddes, Tom Helmore. Tucatszám köszönnek viszsza napjainkban a mozivászonról, képernyőről az (egyszer már) holt lelkek. Még alig hűlt ki a „Messziről jött ember" nyoma, vagy ha a horrorvégletet veszszük, megszállták a videotárakat a zombik — a haláluk után továbbélő lények. Ha nem tudnánk, hogy 58as évjáratú, Hitchcock filmjét is eme áramlat egyik darabjának tarthatnánk. Csakhogy a Szédülés már 27 éve kész. Hogy miért most került a hazai mozikba? A szokásos átvételi kesedelmeskedesl szidni most igazán alaptalan: maga a mester határozott úgy, müvéről a fátylat csak halála után lebbenthetik fel. Alapötlete — jobban mondva a filmbeli bűntényé — a múlt századi, szépséges spanyol leányzó lelkének beköltözése Madeleine — amúgy húsvér — testébe. A transzba esett hősnő, tudatát veszítve, olyan tettekre ragadtatja magát, melyekkel szerető hitvesét kétségbeesésbe taszítja. Olyannyira, hogy megkéri nyomozó barátját, az istenért, derítse ki, mi a nyitja Madeleine titkának. Scottie akárhogy buzgólkodik —, még bele is szeret —, tériszonya miatt képtelen az asszony után iramodni a templomtoronyba. Így nem akadályozhatja meg, hogy az a mélybe vesse magát. Hitchcocki fricska, hogy az igazi krimidráma valójában csak itt kezdődik: Scottie véletlenül az ongyilkos nő hasonmására lel. Apránként változtatva külsején, eléri, egyszer csak a régi kedves áll előtte. Ám tudjuk, a szerelem nem irányiiható, s nem is befolyásolható —, ketseges marad: múltpótlék-e az átformált lány, vagy épp túljutni segít a történteken. Beugrik a lélektani tétel, miszerint nem is bizonyos személyt szeretünk, hanem, akit alakjába képzelünk ... A szerelmi szál Moravia 1934 című regényét idézi az „ikrek" és a fiatal író sztorijával: az illúzió köt, s liiaba a legtökéletesebb másolat, az már „nem az igazi". A film viszont hamisítatlan Hitchcock-termés. Ravasz kameraállásaival, nézőt zsibbasztó, majd annál váratlanabbul felvillanyozó cselekményével, az elmaradhatatlan szőke szexbombával (aki esetenként buja barnába megy ál). Bár a hajszín megállapítását pontosan lehetővé teszi, mégis inkább sajnáljuk, hogy a krimikirály haladt a korral, s színes technikára váltott. Valahogy: az igen. A l'ekete-feher mégis ezer árnyalata, a fény-árnyék dramaturgia, a hitchcocki hatás. Talán csak James Stewart világító kék szeme ami kiengesztel. Varjú Erika E hét végén Budapesten tartja VIII. kongresszusát a Hazafias Népfront. Több ezer tanácskozás, széles körű politikai előkészítő munka előzte meg a mozgalom legfelső fórumának munkáját; ennek tapasztalatairól, a kongresszuson várhatóan nagy súllyal szereplő kérdésekről Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke nyilatkozott a Magyar Távirati Irodának. — Az előkészületeket sokkal tágabban kell értelmeznünk, mint a településeken, á megyékben, illetve a fővárosban tartott, s a népfronttestületek újjáválasztására is hivatott tanácskozások sorozatát — mondotta elöljáróban. — Hiszen ebben az esztendőben ülésezett az MSZMP XIII. kongresszusa, s fogadott el reális előremutató határozátot. Ennek fő céljait a Hazafias Népfront a pártkongresszust követő országgyűlési és tanácstagi választásokra közreadott felhívásában nemzeti programként ajánlotta elfogadásra. A választásokon népünk szavazataival megerősítette ezt a programot, kinyilvánította, hogy kész annak valóra váltásáért dolgozni. — A tavaszi megélénkült közéleti aktivitás jellemző volt a népfrontkongresszus előkészületei során is. A gyűléseken több tízezer ember nyilvánított véleményt szűkebb és tágabb környezetének dolgairól, a társadalom előtt álló feladatokról. E tanácskozásokon valóban minden fontos közéleti kérdésről szó esett, a résztvevők a közös dolgaink iránti figyelem és felelősségérzet szavaival szóltak eredményekről, konkrét tennivalókról, s gyakran az igazságérzetet sértő jelenségekről is. összegezve elmondható. hogy a népfrontválasztások jó politikai légkörben, eredményesen zajlottak le, s az újjáválasztott testületekbe nagy számban kerültek be olyanok, akik nemrégiben kerültek kapcsolatba a mozgalommal, és tudásukkal, tapasztalataikkal tovább gazdagíthatják a munkánkat. Az ötévi munkát számbavevő, s feladat kijelölő tanácskozássorozat egésze ismét kifejezte, hogy a népfront a legszélesebb társadalmi és politikai mozgalom, amely a szocialista nemzeti egység, a különböző világnézetű emberek együttműködesének kerete, s képes közéleti cselekvési lehetőséget teremteni mindazoknak, akik részt kívánnak venni társadalomépitő céljaink megvalósitásában. — Az elmúlt fél évtizedben végzett munkánknak a mostani gyűléseknek számos olyan tanulsága, van, amelyet minden bizonnyal a VIII. kongresszus megfogalmaz majd állásfoglalásában. Annyi bizonyos — e tekintetben egybecsengenek az eddig elhangzott vélemények —, hogy továbbra is fontos kötelességünk a párt politikájának szellemében formálni a közösségi együttműködést, erősíteni, • a különböző osztályok és rétegek szövetségét, a nemzeti egységet. S ehhez nélkülözhetetlen minél több állampolgár részvétele a közéleti munkában, közöttük az eddigieknél több fiatal bekapcsolódása a helyi politikai tevékenységbe. — Abban is széles körű az egyetértés, hogy a szövetségi politika keretein belül különösen sok teendő hárul a mozgalomra a szocialista demokrácia fejlesztésében, gyakorlati érvényesítésében. Kötelességünk támogatni a korábban is működött önkormányzatok, s az újabban kialakított formák mind tartalmasabb tevékenységét. gondolok például a tanácsi népképviseletre. vagy a vállalati önállóság erősödésére. Nem az állami, vagy a gazdasági vezetés helyett kell cselekednünk. azonban figyelemmel kísérhetjük, eszközeinkkel segíthetjük a választott testületek munkáját. — Gazdaságpolitikai tennivalóink természetes módon kapcsolódnak majd a VII. ötéves terv céljaihoz; e koncepció kidolgozásában egvebként mozgalmunk tevékenyen részt vett. Mint tudjuk, a népfront nem elsősorban gazdasági kérdésekkel foglalkozó mozgalom. Mégis, úgy gondolom, nagy munkát vállalhatunk magunkra a XIII. pártkongresszuson megfogalmázott fö gazdaságpolitikai feladatok megoldásában. Többet kell foglalkoznunk főleg a gazdasági élet emberi tényezőivel. Megértvén a valóban objektív nehezségeket, mégsem lehet egyetérteni azzal, hogy mindent ezek — ahogyan gyakran hallani: a külső körülményék — számlájára írjunk. Az országos elnökség és az országos tanács vitájában is többen felvetettek, hogy a munka társadalmában a pontosan és lelkiismeretesen végzett munka becsülete, erkölcsi és anyagi elismerése még nem megfelelő. Társadalmi eletünk negatív jelenségei: a lazaság, a fegyelmezetlenség, a felelőtlenség, a korrupció, a harácsolás, a tisztességtelen vagyonszerzés dolgában sok mindennek meg kell változnia. Szocialista rendszerünknek nagy, korszakos eredményei vannak, mégis azt mondom: fejlődésünk jelenregi szakaszában enné! lényegesen nagyobb eredmények elérésére lennénk képesek, ha e fogyatékosságoktól, rendellenességektől meg tudnánk szabadulni. — Nagyon sok véleményt, javaslatot összegezhettünk a műveltség gyarapításának kérdéseivel. az emberek életmódjával összefüggő hozzászólásokból is. Konkrét teendőink kidolgozása természetesen a kongresszus feladata lesz. annyi azonban bizonyos, hogy fontos feladataink között szerepel majd az elkövetkezendő években az iskola és a család együttműködésének erősítése. Támogatunk minden olyan kezdeményezést, amely a szakmai ismeretek, illetve az általános műveltség gyarapítását célozza. — Hazafias mozgalmunk társadalmi bázisa kíván maradni a nemzetköziségnek is. Kötelességünknek tartjuk a Magyar Népköztársaság békepolitikájának társadalmi támogatását, a barátság elmélyítését a Szovjetunió, a szocialista országok népeivel, a más államok tömegmozgalmaival kiépített együttműködésünk, s a manyarországi nemzetiségekhez, illetve a határainkon túl élő magyarsághoz fűződő kapcsolataink erősítését — mondotta végezetül Kállai Gyula. (MTI) Kiállítási napló A szecessziótól a premodernekig Különös találkozások tanúi lehetünk. A hazai építőművészeket tömörítő szövetség és osztrák kollégáik az elmúlt években öt közös és kölcsönös bemutatót tartottak, s ezek a tárlatok a két ország közötti kulturális együttműködés részei, az egymás hagyományainak megismerését, a kortársak törekvéseit szembesítő programok is voltak. De abban az értelemben is szerencsés randevú a szegedi, hogy a két kiváló, hazája építészetét meghatározó és az európai építészetre is hatást gyakorló, az egymást váltó generációkat képviselő művész külön-külön futó tárlatai itt Szegeden, egy kiállitóteremben találkoztak. Ennek a közös bemutatkozásnak nemcsak a mindkét építész munkáit fényképező művész személye, \Valter Zednicek a kovásza, nem csupán az ő modern tárgyfotói, az épületeket precízen, s magas művészi színvonalon dokumentáló képei jelentik a kohéziót, de a kapcsolatok búvópatakszerű fölbukkanásai, az épületek és stílusok feleselései, az alkotások korreszpondenciái is. A fejlődés törvényszerű állomásait karakterizálja a két osztrák építész, de ugyanakkor elKét osztrák építész. Otlo Wagner (1841 — 1918) és Adolf Loo:; (1870—1933) munkássáliának keresztmetszetéi dokumentálja az a tárlat, amelyet a Magyar Építőművészek Szövetsége és az Osztrák Kulturális Intézet közreműködésével a Délterv rendezett Rózsa Ferenc sugárúti központi epületének aulájában. lenpólusok talalkozusa is unyagaiak együttes bemutatása. Ha egyszerűen igyekszünk megfogalmazni pályájuk fö jellemzőit, azt mondhatjuk, hogy Ottó Wagner formagazdag, burjánzó szecessziós művészetét csodálni, Adolf Loos keményen fogalmazott, a Qaushaust előlegező tevékenységét, premodern épületet érteni kell. Ottó Wagner tevékenységének kiteljesedése a századfordulóra tehető, az eklektikától jut el az új. felszabadító stílusig, a szeceszszióig. Gazdagon tenyésző fantázia, divatos dekorációk burkolják logikus térrendszereit, precíz alaprajzait. Egyik építészetelméleli munkájában az építőművészet megújhodásának szükségességét, a modern élethez való idomítását hirdeti, és tanácsait a következőkben foglalja össze': 1. az épület rendeltetését pontosan fel kell mérni es a legkisebb részletig meg kell oldani; 2. gondosan ki kell választani az építőanyagot; 3. egyszerű és gazdaságos szerkezetet kell választani és csakis e három szempont mérlegelese után (4.) e feltételekből fakadó formához kell érkezni, „magatói folyik a tollba és mindig könnyen érthető marad". A brnói kőfaragó mester fia, Adolf Loos a bécsi szecessziótól jutott el majdnem a Bauhaus szemléletéig, az épületek célszerű formamegoldásaiig, a külső és belső terek harmonikus kapcsolódásáig, a mindig kiegyensúlyozott és környezetéhez simuló; puritán homlokzatokig. Eletében nem kapott kellő társadalmi támogatást, így elképzeléseit jószerével csak magánrendelések nyomán tudta megvalósítani. Életmüvet értékelve, azt írta: „A 30 évig tartó küzdelemből én kerültem ki győztesként: megmentettem a világot a felesleges díszítésektől." T.L.