Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-09 / 288. szám

hlilíe VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAöYARORSZAö 75. évfolyam, 288. szám 1985. december. 9., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint A pók A pók a garázsban éldegélt. Két személyautó fe­létt, a kátránypapír alatt, a fagerendán volt kedvenc tartózkodási helye. Régen leszokott már arról, hogy hálót szövögessen. Esténként a Lada és a kis Polski szélvédő üvegére ereszkedett, ott készen várta a vacsora. No, nem ínyencségek vagy zsíros fa­latok, hanem egy-egy szárny, láb, fej, amit az "elgá­zolt repkedők testéből nem sodort le útközben a lég­áramlat. Egy napon aztán megunta a pók a sovány terülj-terülj, asztalkámat. Reggel a motorháztető lég­réseibe kapaszkodva, ..útra kelt. Nem bírta sokáig a kapaszkodást, hamarosan egy útszéli körön találta magát. Nehezen ment a hálószövés, a szél is össze­kuszálta a fonalakat. Három napig nem fogott egye­bet két soványka szúnyognál. Akkor különösen erős szél támadt. Pókunk sem tudott sokáig a kóróba ka­paszkodni. A vihar felkapta, repítette, majd egy pa­tak partján leejtette. Amikor kisütött végre a nap, hő­sünk nem akart hinni a szemének. Eddigi sovány fa­latjai helyett soha nem álmodott ínyencségek nyü­zsögtek körülötte. A szélárnyékos helyen gyönyörű hálót remekelt a valamikori garázspók. Legalább Aiszóposz óta tudjuk, hogy minden ál­latmesének van emberi párhuzama. Az előbbi törté­netben a kulcsszó a vállalkozás lehetne. Évek óta ennek a szónak hallatán mindenféle géemkák, szö­vetkezeti kiscsoportok, szerződéses üzletek, polgárjogi társaságok, vagyis a kisvállalkozások jutnak a leg­többünk eszébe. Pedig az alapfogalom ennél lényege­sen többet jelent: minden megújulási lehetőség ke­resését, kisebb-nagyobb fordulatokat, beruházásokat, szervezeti módosításokat, új termékeket, megváltozta­tott kereskedelempolitikát és avult dolgok leépítését a gazdálkodóegységek mindennapjaiban. Kétségtelen tény, hogy a vállalkozások elterjedé­séhez segítő szervezeti keretek is kellenek. Bizonyí­ték erre éppen a kisvállalkozások rendkívül gyors el­terjedése. A tavalyi év legnagyobb eseménye gazda­ságpolitikánkban a vállalati szervezet légyeges átala­kításának elhatározása volt. Az idei esztendő az egy évvel korábbi elhatározások megvalósításának kezde­te. A kora tavaszon elsőként alakuló vállalati taná­csokra, küldöttgyűlésekre figyeltek azok a vállalatok is, ahol hónapok vagy egy év múltán volt várható csak hasonló esemény. A legnagyobb feltűnést két­ségtelenül a meg nem választott igazgatók keltették. Év végére bebizonyosodott, hogy a gazdálkodóegysé­gek stratégiai ügyeinek eldöntésében annak, akinek egy fontos szavazata van, legalább alapvető gazdál­kodási tudnivalókkal tisztában kell lennie. A múlt héten hozták nyilvánosságra a hirt, hogy a Mező­gazdasági és Élelmezési Minisztérium iskolát szervez vállalati tanácstagok részére. A jól működő, felelős új belső irányítási szervezetek sokat tehetnek azért, hogy hamarosan megnövekedjen a gazdasági számítá­sokkal megalapozott vállalkozások száma. A nagyiparban a vállalkozások elterjedésének másik indikálója lehet a kis- és középüzemek soka­sodása. Ennek egyik — talán legfontosabb — módja néhány túlságosan terebélyes vállalati szervezetből a nem munkamegosztás alapján kapcsolódó egységek kiválása. A szegedi vállalatok közül sok kötődik fő­városi anyavállalathoz. Nem egynél csak adminisztra­tív a kapcsolat. A gyámság már felesleges, hiszen nagykorúvá értek. De míg a fiú. munkája hasznot hoz, a szorult anyagi helyzetben levő család nem könnyen engedi útjára. Január elsejétől a Szegedi Öntödének sikerült az önállósodás. Több helyen leányvállalat alakult. Ebben a formában vegyesek a tapasztalatok. A stafírungért fizetni kell. Az útjára bocsátó szülő nemegyszer annyit kér, hogy gyermeke anyagi gya­rapodása majdnem kilátástalan. A szabadabb szer­vezeti formához nem a helyi vezetők ragaszkodnak elsősorban, a teljes kollektíva remél attól hatéko­nyabb munkát, jobb gazdálkodást, ha nemcsak köz­vetve irányíthatja sorsának alakulását, őket a csaló­dástól ebben az érzékeny időszakban mindenképpen meg kellene kímélni. Egy hétszáz lós szegedi kollek­tíva ma sem érti meg: majd nyolc hónappal ezelőtti kezdeményezésére miért nem jött a mai napig vá­lasz az Ipari Minisztériumtól, holott a jogszabály hat­van napon belüli visszajelzést ír elő. Persze, a megújuláshoz elsősorban ötletek kelle­nek. Ezekben — ha megfelelő az ösztönzés — talán nem lesz hiány. A termékszerkezetet egyre inkább a hazai piac igényei és a külföldi megrendelők elvá­rásai alakítják. A kemény gazdasági szabályozók mel­lett a raktárra termelés rég a múlté. Létezik már a legtöbb, szabadpiacra termelő egységnél a gyártmá­nyok jövedelmezőségi listája. A kevésbé gazdaságos termékek gyorsabb szelekciójához elsősorban a pénz hiányzik. Nem tévedés! Egy veszteséges ágazat meg­szüntetése sokba kerül. Mert például a meglévő meg­rendeléseket még teljesíteni kell, de akkorra már csak a kevésbé ügyes kezű szakmunkások dolgoznak a gyárkapun belül. M a még az átalakulásokban a kelleténél több sze­repe van a véletlennek. Pedig a gazdaságban megengedhetetlen, hogy akár egy százmilliós termelési értékű kis üzemet is csak a jó szél vigyen a kóróról az igazi életteret kínáló vízpartra. Bőle István Országos FEB-üíés Szegeden Szombaton Hegyi András, országos elnök vezetésével soros ülését tartotta a Böl­csészettudományi Karok Felvételeket Előkészítő Bi­zottsága. A munkás-paraszt származású középiskolai ta­nulók egyetemi továbbtanu­lását támogató mozgalom budapesti, debreceni, pécsi és szegedi vezetőinek ta­nácskozásán megállapítot­ták, hogy a FEB-munka az elmúlt közel másfél évtized­ben szervesen illeszkedett az egyetemek, főiskolák te­vékenységébe, ' miközben nem szorult háttérbe annak önkéntes, társadalmi jellege. A FEB ma már az or­szág valamennyi középisko­lájára kiterjedő, színvona­las, a tantervi és tananyag­változtatásokat megfelelően követő előkészítő munka. Lendületének és eredményes működésének további bizto­sítása —, amelyre még bi­zonyára hosszabb ideig szükség lesz —, csak úgy le­hetséges, ha a hallgatói és tanári össztevékenységre épülő társadalmi mozzana­tok mellett az egyetemi po­litikai-állami vezetés, illetve a szaktanszékek segítő együttműködését magas színvonalon lehet megte­remteni. A résztvevők megállapod­tak továbbá abban, hogy szélesitik a bejáró tanfolyar mok rendszerét. A levelezés vagy konzultációk előtt be­mutatkozó táborba hívják be a középiskolásokat. Ki­nyilvánították szándékukat, hogy fokozott mértékben támaszkodnak a középfokú oktatási intézmények peda­gógusaira. Kérték a tanács­kozáson is részt vevő irá­nyító szerveket, hogy az újabb tantervi korrekciók­nál vegyék figyelembe a FEB-ek tapasztalatait is. A KISZ Csongrád Megyei Politikai Képzési Központ­jában megrendezett konfe­rencián végül a FEB-elnö­Kok és a KISZ-titkárok ad­tak számot az oktatótábo­rokban végzett munkáról. Tartson tovább barátságuk! Legenda a (rókusi) nyúlpaprikásról A késő délutáni szürkület­ben a tízemeletes sziluettje látszik. Csupán néhány ab­lakból világlik fény. Persze, mindenki lenn van már az alagsorban. Benn a lépcső­házban nagy zsivaj, tolon­gás. Egy férfi filmfelvevő­jét magasra tartva utat kér, szeretne bejutni a szárítóba ő is. ahonnan mikrófon erő­sítette hang szólongat neve­ket. Csinos fiatalasszonyok izgatottan futkosnak, most nincs idő liftre várni, ha­csak nem a nyolcadikra kel­lene feljutni papír zsebken­dőért, szalvétáért. .. Mikulás az alagsorban Újlaki Lászlóné azért né­hány szóra megáll a lépcső­fordulóban: — Lassan két éve, hogy ideköltöztünk. Nem is gon­doltuk, ilyen jól sikerül ösz­szebarátkoznunk. Mert hát nem szokás "ekkora házak­ban ajtót nyitni a másikra. Tudja, milyenek az embe­rek! Manapság csak a baj­ban keresik egymást. Hat­van lakás van az épületben, együtt laktuk be. Mennyi baj volt, nem is sorolom! De a házmesterünk a sarkára állt. Előbb-utóbb minden megoldódott. Különben neki köszönhetjük ezt a mai dél­utánt, estét is. Nem hiszem, hogy van párja Szegeden. A nagy tolongásban is észrevenni jeleket, amelyek a dologértö házfelügyelőt di­csérik. Lábtörlő a főbejárat előtt, biztonságból másik a házban. A barna-fehér koc­kakövezet fénylik, tiszták az ajtók, a falak. A liftgom­bokkal egy magasságban hamutartó, nem konzervdo­bozból, alumíniumból, ötle­tes fali rácsón — ami szinte minden lépcsőházban talál­ható — praktikus tanácsok a lakóknak. Például telefon­számok meghibásodás eseté­re, a lakbérfizetések idő­pontjak mintegy emlékezte­tőül. Hirdetések. Jó oár lép­csőházba benéztem, s a leg­több helyen üresen díszeleg­tek a falak. Végre néhánv percre Erzsike is előkerül, legalább, hogv bemutatkoz­zon: — Cseh Lajosné vagvok. Tavaly is rendeztünk a fér­jemmel Mikul.ás-napot. gon­doltuk, idén is örömmel fo­gadják a lakótársak. Szom­batra tettük. így legalább mindenki el tud jönni. Most nem oly régen mentek, el a szerelök. Képzelje, a bicikli­tárolóban ömlött a víz. Így nem maradhattunk. Vasár­napra elázott volna minden. Véglegesen nem tudták ki­javítani a csapot, ki kell ásni a vízórát. Annyit leg­alább elértünk, hogy most csak csöpög. Majd hétfőn újra jönnek, azt ígérték. A biztonság kedvéért slagot kötöttünk a csapra, ha ne­tán újra megindul a víz, kint ázzon a föld. — Mi less még ezen a szombaton? —• Remélem, már csak jó történik velünk, ahogy el­terveztük. A gyerekek meg­kapják a csomagokat, utána mesefilmet nézhetnek. Hív­tunk egy bűvészt, hat órára ideér, azt ígérte. Aztán le­fektetjük a kicsiket, aki tud, az visszajön. Rendeltünk süteményt, vettünk sört, el­beszélgetünk egy kicsit. Ne haragudjon, muszáj fölmen­nem megmosdatni a kislányt, csupa csokoládé lett a keze, az arca. Egy falat mindenkinek A kis szöszke kajánul mo­solyog, félő. még néhány pillanat, és szép rózsaszínű ruhácskáját is összemasza­tolja. Kár lenne érte. Vala­ki szól. ha érdekeset akarok látni, menjek a ház mögötti porolóhoz. Elég váratlan látvány fogad. Megnyúzott nyuszi lóg a fakorlátról. Gumikesztyűs fiatalember. Gyarmati Gábor — ő az egyetlen, aki még csizmá­ban, munkaruhában készül az estére — nagy szakérte-* lemmel adjusztálja a sze­gény jószágot. — Álljon szélirányba, ha nem bírja a belsőség szagát, meg egy kicsit messzebb, nehogy a ruhájára fröccsen­jen a vér. — Csak nem a vacsorá­nakvalót készíti? Visszatért Falstafí Verdi Falstaffja és Nicolai operája. A windsori víg nők, Gregor József parádés alakí­tásaival voltak emlékezete­sek a szegedi szí ni kultúrá­ban. Péntek estétől prózai változatban is megérkezett Falstaff, Király Leventével, ő játszotta ugyanis ezt a sze­repet a legfrissebb kisszínhá­zi előadáson, melyet Shakes­peare IV. Henrikjéből rende­zett Sándor János. Képün­kön: Király Levente és — balról — Szirmai Péter, mint walesi herceg. (A bemutató­ról kritikánk lapunk 5. olda­lán.) — De igen. Mindjárt kész lesz már. Viszem föl. mire a gyerekek elalszanak, meg­fő a paprikásom is. Egy fa­lat mindenkinek jut bizto­san belőle. — Honnan költöztek Ide? — Mi a garzonból jöttünk. Ott nem volt szokás ilyene­ket csinálni. Élte mindenki a maga életét. Még a szom­szédom nevét sem tudtam. Csak csodálkoznak a mun­kahelyemen, amikor mesélek a házunkról. Nyáron példá­ul szalonnát sütöttünk közö­sen. pörkölttel is próbálkoz­tunk. Néhányan összefog­tunk, mindig azok, akik ép­pen ráértek. Szerintem ez a természetes. Csakhogy ép­pen fordítva csinálja min­denki. S a mi szokásunk lett kirívó. Nehogy azt higgye, kötelező mindenkivel jóban lenni, mi sem vagyunk egy­formák, csak hasonlók. leg­többünk fiatal, a gyerekek kicsik. Nem tudunk eljárni szórakozni, meg sem tuií­nánk fizetni. Szerencsénkre a Cseh házaspár összefogja a lakókat, törődnek minden­kivel. Szép lassan összeve­rődtünk, jó kis közösségünk lett. A szomszéd házakból is járnak közénk, irigyelnek bennünket, hogy milyen jó nekünk. Fogadóóra — bármikor Mitől jó? A titkot még szeretném megtudni Erzsi­kétől. Parányi konyhájában kávéval, kólával kináJ, s közben mesél: — Nincs ebben semmi ör­döngösség. Dolgozni kell. Ha az emberek látják, végzem a munkám becsülettel, tisz­teletet adnak cserébe. Na­ponta takarítok, nem tűröm a rendetlenséget. Nekem nincs fogadóórám, bármikor jöhetnek hozzám. Azért va­gyok, hogy gondozzam, vi­gyázzam a házat, úgy érzem, a lakókat is. Együtt vagyunk, el kell viselnünk egymást, miért ne lehetne barátság­ban élni? Ahogy idekerül­tünk, rögtön bekopogtattam mindenkihez, bemutatkozni. Talán kedvet kaptak a töb­biek is. Követték példámat. Azt hiszem, elkezdeni nehéz, aztán már könnyen, szinte magától megy a dolog. S lát­hatja. a mi íratlan törvé­nyünk nem nyűg senkinek. A házigazda terveiről be­szél: — Amint kitavaszodik, ho­zatjuk a földet, parkosítunk a ház körül. Idén nváron is nyakig ért a gaz. alig bír­tam lekaszálni. Szeretnénk padokat, játszóteret a gye­rekeknek. Meglátja, a kör­nyékünk is milyen szcp lesz! A pályához nem ragaszko­dunk. a/. iskolában jövőre is biztosan elnézik, hogv az apukák ott rúgják a bőrt. Hát csak teljesüljön a Ró­kusi körút 25. számú ház la­kóinak vágya, csak tartson tovább barátságuk! Mag Edit

Next

/
Oldalképek
Tartalom