Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-09 / 288. szám
hlilíe VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAöYARORSZAö 75. évfolyam, 288. szám 1985. december. 9., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint A pók A pók a garázsban éldegélt. Két személyautó felétt, a kátránypapír alatt, a fagerendán volt kedvenc tartózkodási helye. Régen leszokott már arról, hogy hálót szövögessen. Esténként a Lada és a kis Polski szélvédő üvegére ereszkedett, ott készen várta a vacsora. No, nem ínyencségek vagy zsíros falatok, hanem egy-egy szárny, láb, fej, amit az "elgázolt repkedők testéből nem sodort le útközben a légáramlat. Egy napon aztán megunta a pók a sovány terülj-terülj, asztalkámat. Reggel a motorháztető légréseibe kapaszkodva, ..útra kelt. Nem bírta sokáig a kapaszkodást, hamarosan egy útszéli körön találta magát. Nehezen ment a hálószövés, a szél is összekuszálta a fonalakat. Három napig nem fogott egyebet két soványka szúnyognál. Akkor különösen erős szél támadt. Pókunk sem tudott sokáig a kóróba kapaszkodni. A vihar felkapta, repítette, majd egy patak partján leejtette. Amikor kisütött végre a nap, hősünk nem akart hinni a szemének. Eddigi sovány falatjai helyett soha nem álmodott ínyencségek nyüzsögtek körülötte. A szélárnyékos helyen gyönyörű hálót remekelt a valamikori garázspók. Legalább Aiszóposz óta tudjuk, hogy minden állatmesének van emberi párhuzama. Az előbbi történetben a kulcsszó a vállalkozás lehetne. Évek óta ennek a szónak hallatán mindenféle géemkák, szövetkezeti kiscsoportok, szerződéses üzletek, polgárjogi társaságok, vagyis a kisvállalkozások jutnak a legtöbbünk eszébe. Pedig az alapfogalom ennél lényegesen többet jelent: minden megújulási lehetőség keresését, kisebb-nagyobb fordulatokat, beruházásokat, szervezeti módosításokat, új termékeket, megváltoztatott kereskedelempolitikát és avult dolgok leépítését a gazdálkodóegységek mindennapjaiban. Kétségtelen tény, hogy a vállalkozások elterjedéséhez segítő szervezeti keretek is kellenek. Bizonyíték erre éppen a kisvállalkozások rendkívül gyors elterjedése. A tavalyi év legnagyobb eseménye gazdaságpolitikánkban a vállalati szervezet légyeges átalakításának elhatározása volt. Az idei esztendő az egy évvel korábbi elhatározások megvalósításának kezdete. A kora tavaszon elsőként alakuló vállalati tanácsokra, küldöttgyűlésekre figyeltek azok a vállalatok is, ahol hónapok vagy egy év múltán volt várható csak hasonló esemény. A legnagyobb feltűnést kétségtelenül a meg nem választott igazgatók keltették. Év végére bebizonyosodott, hogy a gazdálkodóegységek stratégiai ügyeinek eldöntésében annak, akinek egy fontos szavazata van, legalább alapvető gazdálkodási tudnivalókkal tisztában kell lennie. A múlt héten hozták nyilvánosságra a hirt, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztérium iskolát szervez vállalati tanácstagok részére. A jól működő, felelős új belső irányítási szervezetek sokat tehetnek azért, hogy hamarosan megnövekedjen a gazdasági számításokkal megalapozott vállalkozások száma. A nagyiparban a vállalkozások elterjedésének másik indikálója lehet a kis- és középüzemek sokasodása. Ennek egyik — talán legfontosabb — módja néhány túlságosan terebélyes vállalati szervezetből a nem munkamegosztás alapján kapcsolódó egységek kiválása. A szegedi vállalatok közül sok kötődik fővárosi anyavállalathoz. Nem egynél csak adminisztratív a kapcsolat. A gyámság már felesleges, hiszen nagykorúvá értek. De míg a fiú. munkája hasznot hoz, a szorult anyagi helyzetben levő család nem könnyen engedi útjára. Január elsejétől a Szegedi Öntödének sikerült az önállósodás. Több helyen leányvállalat alakult. Ebben a formában vegyesek a tapasztalatok. A stafírungért fizetni kell. Az útjára bocsátó szülő nemegyszer annyit kér, hogy gyermeke anyagi gyarapodása majdnem kilátástalan. A szabadabb szervezeti formához nem a helyi vezetők ragaszkodnak elsősorban, a teljes kollektíva remél attól hatékonyabb munkát, jobb gazdálkodást, ha nemcsak közvetve irányíthatja sorsának alakulását, őket a csalódástól ebben az érzékeny időszakban mindenképpen meg kellene kímélni. Egy hétszáz lós szegedi kollektíva ma sem érti meg: majd nyolc hónappal ezelőtti kezdeményezésére miért nem jött a mai napig válasz az Ipari Minisztériumtól, holott a jogszabály hatvan napon belüli visszajelzést ír elő. Persze, a megújuláshoz elsősorban ötletek kellenek. Ezekben — ha megfelelő az ösztönzés — talán nem lesz hiány. A termékszerkezetet egyre inkább a hazai piac igényei és a külföldi megrendelők elvárásai alakítják. A kemény gazdasági szabályozók mellett a raktárra termelés rég a múlté. Létezik már a legtöbb, szabadpiacra termelő egységnél a gyártmányok jövedelmezőségi listája. A kevésbé gazdaságos termékek gyorsabb szelekciójához elsősorban a pénz hiányzik. Nem tévedés! Egy veszteséges ágazat megszüntetése sokba kerül. Mert például a meglévő megrendeléseket még teljesíteni kell, de akkorra már csak a kevésbé ügyes kezű szakmunkások dolgoznak a gyárkapun belül. M a még az átalakulásokban a kelleténél több szerepe van a véletlennek. Pedig a gazdaságban megengedhetetlen, hogy akár egy százmilliós termelési értékű kis üzemet is csak a jó szél vigyen a kóróról az igazi életteret kínáló vízpartra. Bőle István Országos FEB-üíés Szegeden Szombaton Hegyi András, országos elnök vezetésével soros ülését tartotta a Bölcsészettudományi Karok Felvételeket Előkészítő Bizottsága. A munkás-paraszt származású középiskolai tanulók egyetemi továbbtanulását támogató mozgalom budapesti, debreceni, pécsi és szegedi vezetőinek tanácskozásán megállapították, hogy a FEB-munka az elmúlt közel másfél évtizedben szervesen illeszkedett az egyetemek, főiskolák tevékenységébe, ' miközben nem szorult háttérbe annak önkéntes, társadalmi jellege. A FEB ma már az ország valamennyi középiskolájára kiterjedő, színvonalas, a tantervi és tananyagváltoztatásokat megfelelően követő előkészítő munka. Lendületének és eredményes működésének további biztosítása —, amelyre még bizonyára hosszabb ideig szükség lesz —, csak úgy lehetséges, ha a hallgatói és tanári össztevékenységre épülő társadalmi mozzanatok mellett az egyetemi politikai-állami vezetés, illetve a szaktanszékek segítő együttműködését magas színvonalon lehet megteremteni. A résztvevők megállapodtak továbbá abban, hogy szélesitik a bejáró tanfolyar mok rendszerét. A levelezés vagy konzultációk előtt bemutatkozó táborba hívják be a középiskolásokat. Kinyilvánították szándékukat, hogy fokozott mértékben támaszkodnak a középfokú oktatási intézmények pedagógusaira. Kérték a tanácskozáson is részt vevő irányító szerveket, hogy az újabb tantervi korrekcióknál vegyék figyelembe a FEB-ek tapasztalatait is. A KISZ Csongrád Megyei Politikai Képzési Központjában megrendezett konferencián végül a FEB-elnöKok és a KISZ-titkárok adtak számot az oktatótáborokban végzett munkáról. Tartson tovább barátságuk! Legenda a (rókusi) nyúlpaprikásról A késő délutáni szürkületben a tízemeletes sziluettje látszik. Csupán néhány ablakból világlik fény. Persze, mindenki lenn van már az alagsorban. Benn a lépcsőházban nagy zsivaj, tolongás. Egy férfi filmfelvevőjét magasra tartva utat kér, szeretne bejutni a szárítóba ő is. ahonnan mikrófon erősítette hang szólongat neveket. Csinos fiatalasszonyok izgatottan futkosnak, most nincs idő liftre várni, hacsak nem a nyolcadikra kellene feljutni papír zsebkendőért, szalvétáért. .. Mikulás az alagsorban Újlaki Lászlóné azért néhány szóra megáll a lépcsőfordulóban: — Lassan két éve, hogy ideköltöztünk. Nem is gondoltuk, ilyen jól sikerül öszszebarátkoznunk. Mert hát nem szokás "ekkora házakban ajtót nyitni a másikra. Tudja, milyenek az emberek! Manapság csak a bajban keresik egymást. Hatvan lakás van az épületben, együtt laktuk be. Mennyi baj volt, nem is sorolom! De a házmesterünk a sarkára állt. Előbb-utóbb minden megoldódott. Különben neki köszönhetjük ezt a mai délutánt, estét is. Nem hiszem, hogy van párja Szegeden. A nagy tolongásban is észrevenni jeleket, amelyek a dologértö házfelügyelőt dicsérik. Lábtörlő a főbejárat előtt, biztonságból másik a házban. A barna-fehér kockakövezet fénylik, tiszták az ajtók, a falak. A liftgombokkal egy magasságban hamutartó, nem konzervdobozból, alumíniumból, ötletes fali rácsón — ami szinte minden lépcsőházban található — praktikus tanácsok a lakóknak. Például telefonszámok meghibásodás esetére, a lakbérfizetések időpontjak mintegy emlékeztetőül. Hirdetések. Jó oár lépcsőházba benéztem, s a legtöbb helyen üresen díszelegtek a falak. Végre néhánv percre Erzsike is előkerül, legalább, hogv bemutatkozzon: — Cseh Lajosné vagvok. Tavaly is rendeztünk a férjemmel Mikul.ás-napot. gondoltuk, idén is örömmel fogadják a lakótársak. Szombatra tettük. így legalább mindenki el tud jönni. Most nem oly régen mentek, el a szerelök. Képzelje, a biciklitárolóban ömlött a víz. Így nem maradhattunk. Vasárnapra elázott volna minden. Véglegesen nem tudták kijavítani a csapot, ki kell ásni a vízórát. Annyit legalább elértünk, hogy most csak csöpög. Majd hétfőn újra jönnek, azt ígérték. A biztonság kedvéért slagot kötöttünk a csapra, ha netán újra megindul a víz, kint ázzon a föld. — Mi less még ezen a szombaton? —• Remélem, már csak jó történik velünk, ahogy elterveztük. A gyerekek megkapják a csomagokat, utána mesefilmet nézhetnek. Hívtunk egy bűvészt, hat órára ideér, azt ígérte. Aztán lefektetjük a kicsiket, aki tud, az visszajön. Rendeltünk süteményt, vettünk sört, elbeszélgetünk egy kicsit. Ne haragudjon, muszáj fölmennem megmosdatni a kislányt, csupa csokoládé lett a keze, az arca. Egy falat mindenkinek A kis szöszke kajánul mosolyog, félő. még néhány pillanat, és szép rózsaszínű ruhácskáját is összemaszatolja. Kár lenne érte. Valaki szól. ha érdekeset akarok látni, menjek a ház mögötti porolóhoz. Elég váratlan látvány fogad. Megnyúzott nyuszi lóg a fakorlátról. Gumikesztyűs fiatalember. Gyarmati Gábor — ő az egyetlen, aki még csizmában, munkaruhában készül az estére — nagy szakérte-* lemmel adjusztálja a szegény jószágot. — Álljon szélirányba, ha nem bírja a belsőség szagát, meg egy kicsit messzebb, nehogy a ruhájára fröccsenjen a vér. — Csak nem a vacsoránakvalót készíti? Visszatért Falstafí Verdi Falstaffja és Nicolai operája. A windsori víg nők, Gregor József parádés alakításaival voltak emlékezetesek a szegedi szí ni kultúrában. Péntek estétől prózai változatban is megérkezett Falstaff, Király Leventével, ő játszotta ugyanis ezt a szerepet a legfrissebb kisszínházi előadáson, melyet Shakespeare IV. Henrikjéből rendezett Sándor János. Képünkön: Király Levente és — balról — Szirmai Péter, mint walesi herceg. (A bemutatóról kritikánk lapunk 5. oldalán.) — De igen. Mindjárt kész lesz már. Viszem föl. mire a gyerekek elalszanak, megfő a paprikásom is. Egy falat mindenkinek jut biztosan belőle. — Honnan költöztek Ide? — Mi a garzonból jöttünk. Ott nem volt szokás ilyeneket csinálni. Élte mindenki a maga életét. Még a szomszédom nevét sem tudtam. Csak csodálkoznak a munkahelyemen, amikor mesélek a házunkról. Nyáron például szalonnát sütöttünk közösen. pörkölttel is próbálkoztunk. Néhányan összefogtunk, mindig azok, akik éppen ráértek. Szerintem ez a természetes. Csakhogy éppen fordítva csinálja mindenki. S a mi szokásunk lett kirívó. Nehogy azt higgye, kötelező mindenkivel jóban lenni, mi sem vagyunk egyformák, csak hasonlók. legtöbbünk fiatal, a gyerekek kicsik. Nem tudunk eljárni szórakozni, meg sem tuiínánk fizetni. Szerencsénkre a Cseh házaspár összefogja a lakókat, törődnek mindenkivel. Szép lassan összeverődtünk, jó kis közösségünk lett. A szomszéd házakból is járnak közénk, irigyelnek bennünket, hogy milyen jó nekünk. Fogadóóra — bármikor Mitől jó? A titkot még szeretném megtudni Erzsikétől. Parányi konyhájában kávéval, kólával kináJ, s közben mesél: — Nincs ebben semmi ördöngösség. Dolgozni kell. Ha az emberek látják, végzem a munkám becsülettel, tiszteletet adnak cserébe. Naponta takarítok, nem tűröm a rendetlenséget. Nekem nincs fogadóórám, bármikor jöhetnek hozzám. Azért vagyok, hogy gondozzam, vigyázzam a házat, úgy érzem, a lakókat is. Együtt vagyunk, el kell viselnünk egymást, miért ne lehetne barátságban élni? Ahogy idekerültünk, rögtön bekopogtattam mindenkihez, bemutatkozni. Talán kedvet kaptak a többiek is. Követték példámat. Azt hiszem, elkezdeni nehéz, aztán már könnyen, szinte magától megy a dolog. S láthatja. a mi íratlan törvényünk nem nyűg senkinek. A házigazda terveiről beszél: — Amint kitavaszodik, hozatjuk a földet, parkosítunk a ház körül. Idén nváron is nyakig ért a gaz. alig bírtam lekaszálni. Szeretnénk padokat, játszóteret a gyerekeknek. Meglátja, a környékünk is milyen szcp lesz! A pályához nem ragaszkodunk. a/. iskolában jövőre is biztosan elnézik, hogv az apukák ott rúgják a bőrt. Hát csak teljesüljön a Rókusi körút 25. számú ház lakóinak vágya, csak tartson tovább barátságuk! Mag Edit