Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-28 / 303. szám

8 Vasárnap, 1985. december 29. Hegyei kór-körkép (2.) „Lenni vagy nem lenni? 99 R. Zsuzsanna tudatos, ízig­vérig mai nő. Okosan meg­tervezte eddig is életét: a szegedi gimnáziumban „haj­tott" a kitűnőért, nem hiába. Érettségi után azonnal föl­vették a közgazdasági egye­tem külker-szakára. Szívós, kitartó munkájának ott is meglett az eredménye: bol­dogan vette át a vörös dip­lomát. A két idegen nyelven jól beszélő, kiválónak ígér­kező szakember a fővárosi munkaajánlatra mondott igent, vállalva a kezdeti nélkülözést, az albérletet. Minden energiáját a szak­mai előrehaladásra, no és az anyagi gyarapodásra for­dította. „Szerelemre idő és erő híján nem is gondolok." — mondta egyszer, amikor összefutottunk. Néhány hete találkoztunk ismét: el­mondta. imádja a munkáját, jól fizetett, vezető állásban van, sokat utazik, kocsit vett, Budán öröklakást... Szóval él. mint hal a vízben, csak éppen egyedül. Van ugyan egy állandó jó barátja, há­zasságra egyelőre nem gon­dolnak, hát még gyerekre! „Majd" — mondja Zsuzsan­na, akinek a negyedik X­ben már ezüst szálak csil­lognak a hajában. Eszembe jutott a drága, jó egészségnek örvendő A. bácsi, a 93. évében járó, vi­lágot bejárt, nemzetközi el­ismerésekkel elhalmozott akadémikusunk, aki tavaly karácsony táján azt mondta nekem: egész életemben egy­valami hiányzott a boldog­ságomhoz: a család, a gye­rek. Ha még a férfisziv is siratja az elszalasztott lehe­tőséget, mit érezhet a maj­dan visszatekintő, teremtésre született, mégis magtalan asszony? Hány és hány nő dilem­mája ez manapság: szüljek, ne szüljek, legyen gyerekünk egyáltalán, vagy elég lesz az az egy is? Tiz magzatát világra hozott nagyanyám bizonyára értetlenül és meg­vetéssel hallgatná ezeket a nyafkaságokat, s a családok mai anyagi körülményeit látva bizonyára fölháborod­na pénzközpontú érveinken. Egy dolog miatt azonban biztosan együttérezne a mai vac'illálókkal: • „bizony, (bi­zony, egy fenékkel nehéz két lovat megülni! Az asszony vagy maradjon otthon és vezényelje a családot, vagy éljen magának és szálljon virágról virágra, mint a pil­langó." Csak szegény a szá­zad elejéről idecsöppenvén azt nem tudhatná, hogy ma­napság a férjjel, gyerekek­kel megáldott asszonyok zö­me nem azért röppen ki 8— 10 órányira a családi fé­szekből, hogy saját örömét keresse házon kívül: több­nyire ugyanis övéinek keresi a kenyeret amellé, amit a papa hazahoz. (Tisztelet a ki­vételnek. aki megszállottja hivatásának úgy, hogy köz­ben nem rövidíti meg hosszú távollétével, idegességével, megosztott figyelmével a családot.) Igaz, hogy mára ez a „kenyér" szó némi je­lentésváltozáson ment át, mert míg 70—80 éve valóban sokfelé törhető harapnivalót érthettek rajta, ma meleg és divatos kiskabátot, bélelt csizmát, lego-játékot vagy kerékpárt. .., de hát az igények is változtak, s el­végre 40 év választ el ben­nünket az utolsó háborútól. No, meg nagymamának ha volt „kedve" szülni, ha nem: szülnie kellett. Akkor senki sem kérdezte, kedvvel vál­lalja-e a „terhes" kilenc hó­napokat, meg mindazt, ami utána jön. Ma választhatlak az asz­szonyok, hát választanak is: a természet hangját túldü­borgi a modern élet dobper ­gése: előbb a szakma, a karrier, előbb i lakás, a bútor, néha ennél több is. De általában ne n luxusigé­nyek ezek, inkább nevezném felelősségteljes fölkészülés­nek. Az első vagy egyetlen gyerek vállalása lelkiisme­retes fölnevelése — hangsú­lyozom, lelkiismeretes fölne­velése — komoly feladat ma­napság két dolgozó szülő számára. Nem Ítélhető el senki azért, ha döntése előtt fölméri teherbíró képessé­gét — és a szolgáltatások színvonalát... (Bár minden szülő mérlegelné emberi és anyagi alkalmasságát, mi­előtt életet ad!) Beszélgettem fiatalasszo­nyokkal, kívánói voltam, mi befolyásolja családterve­zésüket. Aki szülés előtt állt, berendezet' lakással szeretné fogadni gyermekét. Volt, azt hiszem, ő a fehér holló —, aki házissága sta­bilitásáról akar ,;lőbb meg­győződni. A huszonöt éves adminisztrátort, akinek már óvodás a kislánya, a gyerek­holmik csillagászati ára, a gyerekrendelők zsúfoltsága, a hosszú, szülőké, és a kis betegeket kínzó várakozás, a gyerekkel és bevásárló­szatyorral végigkinlódott utazások, a megnövekedett házi munka riaszt ja el egye­lőre az újabb szí léstől. Az egyik kétgyerekes szövőnő házassága válságát épp ab­ban látja, hogy raunkája, a háztartás, a gyerekek mel­lett elhanyagolja a iférjét — de mit tegyen, ha este örül, hogy végre csönd van, és a fal felé fordulhat. Ezt a hétköznap valóságot tükrözik a megye statiszti­kai adatok is. Az 1980-as népszámlálás idején az itt élő nőknek 46,6 százaléka tartozott a szülőképes kor­ba. közülük minden harma­dik az ebből a szempontból legideálisabb, 20—!9 évesek csoportjába. Az országban ugyanakkor 47,1 százalék volt ez az arány, s közöt­tük a miénknél viszonylag kevesebb volt az úgyneve­zett aktív szülőképes korú,­ak, a huszonévese-c aránya. A csaknem azonos számsze­rű föltételek ellenere azon­ban — 1980 óta -- Csong­rád megyében kevesebb nő szánja el magát gyermek vi­lágra hozatalára, mint az országos átlag, s e?en belül különösen a szegedi adatok tanúskodnak asszonyaink bá­tortalanságáról. Míg országo­san ezer szülőképes korú nő­re 1975-ben 72,8 élveszületés jutott a számok rideg logi­kája szerint, 1982-ren már csak 52,3 A megyei kép: ez az arány itt 69-rcl 48,9-re csökkent. Fájdalom, de az ezer lakosra jutó születések száma itt a legala;sonyabb az országban. A fol/amat — a 20—29 évesek alaesonyabb száma miatt is — ma még tart. A prognózis szerint 1986 és 1995 között valame­lyest többen lépik at ennek a korcsoportnak a küszöbét, s 20—24 évesek lesznek az 1975-ös „csúcs"-ban született lányok, igy az ezrec fordulót megelőző öt évben valami­ve! több gyerek születik majd. Kétezer első évtizedé­ben azonban ismét gyorsuló csökkenésre lehet s'.ámítani megyénkben. magasabb foglalkoztatottsá­ga, a könnyűiparban kínált — három műszakos — mun­kaalkalmak fokozottabb megterhélést rónak az asz­szonyokra. Bizonyára szin­tén oka ez a válások számá­ban elért „előkelő" helyünk­nek is, hiszen az anya vál­lára nehezedő kötelezettsé­gek az idő-' és energiahiány, valamint a lelkiismeret kon­fliktusa lecsapódik a családi életben is. Ma már ott tar­tunk, hogy nem csak a gyer­mek vállalásától félünk, ha­nem a házasságkötéstől is. Olykor a férj vagy feleség iránti kötelezettség teljesí­tése is túlhaladja erőinket: egyre nő az élettársi Vi­szonyt választók száma. Úgy tűnik, kezdünk mene­külni a kötöttségektől, a kötelezettségektől, nem bí­zunk eléggé önmagunk er­kölcsi erejében, tűrőképes­ségében: energiánkat egyre inkább csak saját magunk fönntartására tartjuk elégsé­gesnek, nem többre. Ameny­nyiben külső okok idézik elő ezt a tartózkodást, ezen az ismert népesedés- és szociál­politikai intézkedéseken, a családjogi törvény leendő módosításán kívül — helyi döntésekkel is igyekszik vál­toztatni a megyei tanács. A Csongrád megyére vonatkozó közép, és hosszú távú népe­sedéspolitikai koncepció az anyagi tényezők javításáról szólva külön figyelmet szen­tel a gyermeket nevelő csa­ládok lakásellátásának, a gondozásnak, a családi kör­nyezet javításának föltételei­ről, a tudati tényezők fon­tosságáról. Meghatározza az ojctatási, egészségügyi intéz­mények, valamint a munka­helyek családot segítő fela­datait. Aki azonban a se­gítség ellenére úgy érzi, kép­telen felelősséget vállalni a másikért, valóban jobb, ha nem hív a világra új életet. Ha mégis? Akkor újabb la­vinát indít el, amely a ve­szélyeztetett gyerekek — és a társadalom ezernyi gondját szaporítja. De szerencsére vannak még apa- s anyaszívű em­berek, és ha a kelleténél kevesebben is, de születnek várva várt, gyönyörű szép, egészséges babák a szere­tettel is bélelt otthonokba. Chikán Ágnes (Következik: Áldott állapotban) Koreográfusnak is születni kell Nagy feladatra vállalkoz­nak a szegediek a Hair szinrevitelével — gondolhat­ja az aggódó színházbarát, összemérvén a világhíres musical kívánalmait s a honi társulat mindösszes le­hetőségét. — Igaz, olyan magasságot céloztunk meg, melyet nem könnyű átugorni, de ami eddig összeállt, annak alap­ján bizakodhatunk — söpri el a kételyeket Tóth Sán­dor, a Pécsi Balett igazgató­ja. aki vendégként irányítja a szegedi táncosokat. — Elégedett a balettkar felkészültségével, összetéte­lével? — Ebben az esetben a ba­lettkar nem igazán jó kife­jezés, hiszen annak tényleg nem ideális, önálló estre talán nem telik még. Szín­padi táncra azonban ragyo­góan alkalmas a társaság. Méghozzá úgy csináljuk, személyre szólóan, picivel mindegyikük maximális tel­jesítménye „fölé" fogalma­zunk. Tényleg áldatlanok a körülmények. sok az elő­adás, egyik próbáról zuhan­nak be a másikra. RáadásuL ez az áttelepített technika sem épp eszményi. Ám szorgalmuk, hitük átsegít a nehézségeken. Külön sze­rencse, hogy az itteni színé­szek mozgáskultúrája is igen magas, meg sem lehet majd különböztetni, ki a táncos és ki nem. — összehasonlítás kínál­kozik a Rock-színház Hair­jével... — Nem láttam még. Ami­kor a bemutatót tartották, nem tudtam egész pontosan, mit is tervezek Szegedre. Ugyanúgy, mint mikor a Chicago három helyen ment a országban: nem érdekelt a többi, amíg a sajátomat ki nem találtam. Most már úgy állunk, meg tudnám nézni a pestieket. — Es Formán filmje? — Más műfaj, mások az eszközei. Nem lehet össze­vetni a színházzal. A film bizonyos szempontból privi­legizált helyzetben van. mert a legjobb változatot tarthatják meg, s azt látja mindenki. Ám hiányzik az előadás *hús-véi; közelsége, a könyörtelen pillanat, amely ha egyszer megtörtént, meg­másíthatatlan. — Milyen pécsi feladatok fogják közre szegedi ven­dégszereplését? — Mostanában fejeztük be Eszéken a Carmen mun­kálatait. . December 19-én, a színház ünnepélyes megnyi­tóján, a Pécsi Balett táncol­ta a betétszámokat. A ju­goszláv tévé egyenesben Szegeden próbál a Pécsi Balett igazgatója Nagy LAszlö felvétele Tóth Sándor intenciókat ad a Zenés színházban közvetítette, a premieren már csak néző voltam. A Hair bemutatója, január 18-a után hazautazom. Ek­kor tűzték műsorra Eck Im­re Don Jüanját, melynek férfi főszerepét 1966-ban én táncoltam. Majd meditativ felkészülési időszak követ­kezik. balettestet szeretnék. De erről korai beszélni, hi­szen a terv még olyan, mint a jéghegy, amelynek csak a csúcsa látszik. — Munkamódszere? — Előre tudom, tisztá­zom, melyik jelenet miről szól. Aztán a színházi agy dolgozik: mit szeretnék mondani a közönségnek. Amikor kiállók a szereplő­ket tanítani, már pontosan tudnom kell. mit. miért. Munka közben csiszolódik persze az eredeti elképzelés, hogv elérjen) az érzelmi hő­fokot, amit a nézőben sze­retnék kelteni. Egvébként senki nem tudja megmon­dani, hogyan is kell csinál­ni. Koreográfusnak ugyan­úgy születik valaki, mint költőnek Alkotási folyamat ez is, amit megtanulni csak bizonyos iparosszintig lehet. Óriási színoadi rutinnal rendelkező táncos kiválóan készíthet betéteket, de oda szerintem ne merészkedjen, ahol a balettnek önálló gon­dolati jelentősége van. Varjú Erika Az egyéb okok? Az ösz­tönös elhatározáson és a tu­dati tényezőkön kiviil a vá­rosi életvitel rovására írják ezt a szakemberek. (Me­gyénkben a népesség jelen­tős része városokban él. Legjellegzetesebb he yi sa­játosságunk a nők itlagnál Szünidei program gyerekeknek A teli szünidőben az iskolás gyerekeknek gazdag progra­mot kínálnak a Bartók Bcla Művelődési Központ népmű­velői. Játckos-dalos vetélkedőket, bábszínházat és filmvetí­téseket szervez, nemcsak a művelődési központban, hanem kint az iskolákban is. Felvételünkön: a makkosházi általá­nos iskolásokat szórakoztatja a Tracsika-duó Csúcsforgalom után Árubőség és hiánycikkek Akad még néhány nap az évből, talán mégis mondhat­juk: véget ért a szezon, a csúcsforgalom az áruházak­ban. Elmúlt a karácsony, az ajándékozás ünnepe. Most mérleget készítenek, számol­nak és viszonyítanak a ke­reskedők. A város két leg­nagyobb üzletében, a Cent­rumban és a Nagyáruházban kíváncsiskodtunk: mekkora volt a forgalom, mi volt a hiánycikk és miből tudták kielégíteni az igényeket. CENTRUM. A várakozás fölüli volt az érdeklődés, és ami a legfontosabb, a fizető­képes kereslet. A múlt év decemberi forgalomnál tiz százalékkal volt több az idei, de még van néhány nap az évből. Ha napi 1 millió át­lagbevételt számolunk, a forgalom értéke eléri a 68 millió forintot. Ez a summa jelentős nyereségre enged következtetni. Megtudtuk, hogy a feltételezés jogos, éppen ezért a decemberi Centrum-hétfőkön és a ka­rácsony előtti négy napon műszaki árukból, ruházati és konfekciós cikkekből 20-30 százalékos árengedményes vásárt tartottak — a nyere­ség terhére. Hiánycikkek: a huszon­ezer forintos szinestévék (igaz, a nyugati világcégek termékeiből bőven akadt, de a 40-50 ezer forintos érték miatt csupán néhány dara­bot vettek meg), hűtőszekré­nyek (a mélyhűtők között nem lehetett turkálni), gáz­készülékek (itt az ellátás nem volt folyamatos), férfi­cipők. Bőséges volt a kínálat a kozmetikai és az ajándék­tárgyakból, játékokból, kü­lönösen a társasjátékokból, japán, Siemens és amerikai magnetofonokból. A ruhá­zati cikkekből is sikerült ki­elégíteni az igényeket. Arról is tájékoztattak az áruház­ban, hogy sokan vették igénybe az úgynevezett in­gyenes házhoz szállítást, kedvelték a vevők a diszcso­.magolású dobozokat, virá­got. NAGYÁRUHÁZ. Szeged legnagyobb üzletközpontja is bőven a tavaly decemberi forgalmon túl árult. A múlt, évi decemberben volt 85 mil­lióval szemben ezúttal 95 és fél milliós a forgalom. Érde­mes külön kiemelni az óra­ékszer részt, ahol 6 millióéit árultak, valamint az aján­dékáruk boltját. Itt félmil­lióval több volt a bevétel, mint egy évvel korábban. Keresték és kapták is a vevők a hűtőládákat, de nem szolgálhattak például szánkóval és elegendő síru­hával. Olcsó lévé itt sem volt, akadt viszont bőséggel hűtőszekrény, lemezjátszó, videomagnó és Babetta. Nem hiányzott a szőnyeg, a kardigán, a pulóver, sót a iBudaprint az ágyneműk tel­jes választékát biztosította. Kevés volt a női- papucs, a pongyola és az alkalmi ru­ha. Elég volt az árukészlet ingekből, porcelán- és kris­tálytárgyakból, Zsolnay-ét­készletekből és vietnami, ké­zimunkákból. Nem így a he­rendi termékekből. Jelentős az étterem for­galma is, amely a Nagyáru­ház szerves része Bevételük is hozzájárult a 95 és fel millióhoz. A. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom