Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-28 / 303. szám

8 Vasárnap, 1985. december 29. Hegyei kór-körkép (2.) „Lenni vagy nem lenni? 99 R. Zsuzsanna tudatos, ízigvérig mai nő. Okosan megtervezte eddig is életét: a szegedi gimnáziumban „hajtott" a kitűnőért, nem hiába. Érettségi után azonnal fölvették a közgazdasági egyetem külker-szakára. Szívós, kitartó munkájának ott is meglett az eredménye: boldogan vette át a vörös diplomát. A két idegen nyelven jól beszélő, kiválónak ígérkező szakember a fővárosi munkaajánlatra mondott igent, vállalva a kezdeti nélkülözést, az albérletet. Minden energiáját a szakmai előrehaladásra, no és az anyagi gyarapodásra fordította. „Szerelemre idő és erő híján nem is gondolok." — mondta egyszer, amikor összefutottunk. Néhány hete találkoztunk ismét: elmondta. imádja a munkáját, jól fizetett, vezető állásban van, sokat utazik, kocsit vett, Budán öröklakást... Szóval él. mint hal a vízben, csak éppen egyedül. Van ugyan egy állandó jó barátja, házasságra egyelőre nem gondolnak, hát még gyerekre! „Majd" — mondja Zsuzsanna, akinek a negyedik Xben már ezüst szálak csillognak a hajában. Eszembe jutott a drága, jó egészségnek örvendő A. bácsi, a 93. évében járó, világot bejárt, nemzetközi elismerésekkel elhalmozott akadémikusunk, aki tavaly karácsony táján azt mondta nekem: egész életemben egyvalami hiányzott a boldogságomhoz: a család, a gyerek. Ha még a férfisziv is siratja az elszalasztott lehetőséget, mit érezhet a majdan visszatekintő, teremtésre született, mégis magtalan asszony? Hány és hány nő dilemmája ez manapság: szüljek, ne szüljek, legyen gyerekünk egyáltalán, vagy elég lesz az az egy is? Tiz magzatát világra hozott nagyanyám bizonyára értetlenül és megvetéssel hallgatná ezeket a nyafkaságokat, s a családok mai anyagi körülményeit látva bizonyára fölháborodna pénzközpontú érveinken. Egy dolog miatt azonban biztosan együttérezne a mai vac'illálókkal: • „bizony, (bizony, egy fenékkel nehéz két lovat megülni! Az asszony vagy maradjon otthon és vezényelje a családot, vagy éljen magának és szálljon virágról virágra, mint a pillangó." Csak szegény a század elejéről idecsöppenvén azt nem tudhatná, hogy manapság a férjjel, gyerekekkel megáldott asszonyok zöme nem azért röppen ki 8— 10 órányira a családi fészekből, hogy saját örömét keresse házon kívül: többnyire ugyanis övéinek keresi a kenyeret amellé, amit a papa hazahoz. (Tisztelet a kivételnek. aki megszállottja hivatásának úgy, hogy közben nem rövidíti meg hosszú távollétével, idegességével, megosztott figyelmével a családot.) Igaz, hogy mára ez a „kenyér" szó némi jelentésváltozáson ment át, mert míg 70—80 éve valóban sokfelé törhető harapnivalót érthettek rajta, ma meleg és divatos kiskabátot, bélelt csizmát, lego-játékot vagy kerékpárt. .., de hát az igények is változtak, s elvégre 40 év választ el bennünket az utolsó háborútól. No, meg nagymamának ha volt „kedve" szülni, ha nem: szülnie kellett. Akkor senki sem kérdezte, kedvvel vállalja-e a „terhes" kilenc hónapokat, meg mindazt, ami utána jön. Ma választhatlak az aszszonyok, hát választanak is: a természet hangját túldüborgi a modern élet dobper gése: előbb a szakma, a karrier, előbb i lakás, a bútor, néha ennél több is. De általában ne n luxusigények ezek, inkább nevezném felelősségteljes fölkészülésnek. Az első vagy egyetlen gyerek vállalása lelkiismeretes fölnevelése — hangsúlyozom, lelkiismeretes fölnevelése — komoly feladat manapság két dolgozó szülő számára. Nem Ítélhető el senki azért, ha döntése előtt fölméri teherbíró képességét — és a szolgáltatások színvonalát... (Bár minden szülő mérlegelné emberi és anyagi alkalmasságát, mielőtt életet ad!) Beszélgettem fiatalasszonyokkal, kívánói voltam, mi befolyásolja családtervezésüket. Aki szülés előtt állt, berendezet' lakással szeretné fogadni gyermekét. Volt, azt hiszem, ő a fehér holló —, aki házissága stabilitásáról akar ,;lőbb meggyőződni. A huszonöt éves adminisztrátort, akinek már óvodás a kislánya, a gyerekholmik csillagászati ára, a gyerekrendelők zsúfoltsága, a hosszú, szülőké, és a kis betegeket kínzó várakozás, a gyerekkel és bevásárlószatyorral végigkinlódott utazások, a megnövekedett házi munka riaszt ja el egyelőre az újabb szí léstől. Az egyik kétgyerekes szövőnő házassága válságát épp abban látja, hogy raunkája, a háztartás, a gyerekek mellett elhanyagolja a iférjét — de mit tegyen, ha este örül, hogy végre csönd van, és a fal felé fordulhat. Ezt a hétköznap valóságot tükrözik a megye statisztikai adatok is. Az 1980-as népszámlálás idején az itt élő nőknek 46,6 százaléka tartozott a szülőképes korba. közülük minden harmadik az ebből a szempontból legideálisabb, 20—!9 évesek csoportjába. Az országban ugyanakkor 47,1 százalék volt ez az arány, s közöttük a miénknél viszonylag kevesebb volt az úgynevezett aktív szülőképes korú,ak, a huszonévese-c aránya. A csaknem azonos számszerű föltételek ellenere azonban — 1980 óta -- Csongrád megyében kevesebb nő szánja el magát gyermek világra hozatalára, mint az országos átlag, s e?en belül különösen a szegedi adatok tanúskodnak asszonyaink bátortalanságáról. Míg országosan ezer szülőképes korú nőre 1975-ben 72,8 élveszületés jutott a számok rideg logikája szerint, 1982-ren már csak 52,3 A megyei kép: ez az arány itt 69-rcl 48,9-re csökkent. Fájdalom, de az ezer lakosra jutó születések száma itt a legala;sonyabb az országban. A fol/amat — a 20—29 évesek alaesonyabb száma miatt is — ma még tart. A prognózis szerint 1986 és 1995 között valamelyest többen lépik at ennek a korcsoportnak a küszöbét, s 20—24 évesek lesznek az 1975-ös „csúcs"-ban született lányok, igy az ezrec fordulót megelőző öt évben valamive! több gyerek születik majd. Kétezer első évtizedében azonban ismét gyorsuló csökkenésre lehet s'.ámítani megyénkben. magasabb foglalkoztatottsága, a könnyűiparban kínált — három műszakos — munkaalkalmak fokozottabb megterhélést rónak az aszszonyokra. Bizonyára szintén oka ez a válások számában elért „előkelő" helyünknek is, hiszen az anya vállára nehezedő kötelezettségek az idő-' és energiahiány, valamint a lelkiismeret konfliktusa lecsapódik a családi életben is. Ma már ott tartunk, hogy nem csak a gyermek vállalásától félünk, hanem a házasságkötéstől is. Olykor a férj vagy feleség iránti kötelezettség teljesítése is túlhaladja erőinket: egyre nő az élettársi Viszonyt választók száma. Úgy tűnik, kezdünk menekülni a kötöttségektől, a kötelezettségektől, nem bízunk eléggé önmagunk erkölcsi erejében, tűrőképességében: energiánkat egyre inkább csak saját magunk fönntartására tartjuk elégségesnek, nem többre. Amenynyiben külső okok idézik elő ezt a tartózkodást, ezen az ismert népesedés- és szociálpolitikai intézkedéseken, a családjogi törvény leendő módosításán kívül — helyi döntésekkel is igyekszik változtatni a megyei tanács. A Csongrád megyére vonatkozó közép, és hosszú távú népesedéspolitikai koncepció az anyagi tényezők javításáról szólva külön figyelmet szentel a gyermeket nevelő családok lakásellátásának, a gondozásnak, a családi környezet javításának föltételeiről, a tudati tényezők fontosságáról. Meghatározza az ojctatási, egészségügyi intézmények, valamint a munkahelyek családot segítő feladatait. Aki azonban a segítség ellenére úgy érzi, képtelen felelősséget vállalni a másikért, valóban jobb, ha nem hív a világra új életet. Ha mégis? Akkor újabb lavinát indít el, amely a veszélyeztetett gyerekek — és a társadalom ezernyi gondját szaporítja. De szerencsére vannak még apa- s anyaszívű emberek, és ha a kelleténél kevesebben is, de születnek várva várt, gyönyörű szép, egészséges babák a szeretettel is bélelt otthonokba. Chikán Ágnes (Következik: Áldott állapotban) Koreográfusnak is születni kell Nagy feladatra vállalkoznak a szegediek a Hair szinrevitelével — gondolhatja az aggódó színházbarát, összemérvén a világhíres musical kívánalmait s a honi társulat mindösszes lehetőségét. — Igaz, olyan magasságot céloztunk meg, melyet nem könnyű átugorni, de ami eddig összeállt, annak alapján bizakodhatunk — söpri el a kételyeket Tóth Sándor, a Pécsi Balett igazgatója. aki vendégként irányítja a szegedi táncosokat. — Elégedett a balettkar felkészültségével, összetételével? — Ebben az esetben a balettkar nem igazán jó kifejezés, hiszen annak tényleg nem ideális, önálló estre talán nem telik még. Színpadi táncra azonban ragyogóan alkalmas a társaság. Méghozzá úgy csináljuk, személyre szólóan, picivel mindegyikük maximális teljesítménye „fölé" fogalmazunk. Tényleg áldatlanok a körülmények. sok az előadás, egyik próbáról zuhannak be a másikra. RáadásuL ez az áttelepített technika sem épp eszményi. Ám szorgalmuk, hitük átsegít a nehézségeken. Külön szerencse, hogy az itteni színészek mozgáskultúrája is igen magas, meg sem lehet majd különböztetni, ki a táncos és ki nem. — összehasonlítás kínálkozik a Rock-színház Hairjével... — Nem láttam még. Amikor a bemutatót tartották, nem tudtam egész pontosan, mit is tervezek Szegedre. Ugyanúgy, mint mikor a Chicago három helyen ment a országban: nem érdekelt a többi, amíg a sajátomat ki nem találtam. Most már úgy állunk, meg tudnám nézni a pestieket. — Es Formán filmje? — Más műfaj, mások az eszközei. Nem lehet összevetni a színházzal. A film bizonyos szempontból privilegizált helyzetben van. mert a legjobb változatot tarthatják meg, s azt látja mindenki. Ám hiányzik az előadás *hús-véi; közelsége, a könyörtelen pillanat, amely ha egyszer megtörtént, megmásíthatatlan. — Milyen pécsi feladatok fogják közre szegedi vendégszereplését? — Mostanában fejeztük be Eszéken a Carmen munkálatait. . December 19-én, a színház ünnepélyes megnyitóján, a Pécsi Balett táncolta a betétszámokat. A jugoszláv tévé egyenesben Szegeden próbál a Pécsi Balett igazgatója Nagy LAszlö felvétele Tóth Sándor intenciókat ad a Zenés színházban közvetítette, a premieren már csak néző voltam. A Hair bemutatója, január 18-a után hazautazom. Ekkor tűzték műsorra Eck Imre Don Jüanját, melynek férfi főszerepét 1966-ban én táncoltam. Majd meditativ felkészülési időszak következik. balettestet szeretnék. De erről korai beszélni, hiszen a terv még olyan, mint a jéghegy, amelynek csak a csúcsa látszik. — Munkamódszere? — Előre tudom, tisztázom, melyik jelenet miről szól. Aztán a színházi agy dolgozik: mit szeretnék mondani a közönségnek. Amikor kiállók a szereplőket tanítani, már pontosan tudnom kell. mit. miért. Munka közben csiszolódik persze az eredeti elképzelés, hogv elérjen) az érzelmi hőfokot, amit a nézőben szeretnék kelteni. Egvébként senki nem tudja megmondani, hogyan is kell csinálni. Koreográfusnak ugyanúgy születik valaki, mint költőnek Alkotási folyamat ez is, amit megtanulni csak bizonyos iparosszintig lehet. Óriási színoadi rutinnal rendelkező táncos kiválóan készíthet betéteket, de oda szerintem ne merészkedjen, ahol a balettnek önálló gondolati jelentősége van. Varjú Erika Az egyéb okok? Az ösztönös elhatározáson és a tudati tényezőkön kiviil a városi életvitel rovására írják ezt a szakemberek. (Megyénkben a népesség jelentős része városokban él. Legjellegzetesebb he yi sajátosságunk a nők itlagnál Szünidei program gyerekeknek A teli szünidőben az iskolás gyerekeknek gazdag programot kínálnak a Bartók Bcla Művelődési Központ népművelői. Játckos-dalos vetélkedőket, bábszínházat és filmvetítéseket szervez, nemcsak a művelődési központban, hanem kint az iskolákban is. Felvételünkön: a makkosházi általános iskolásokat szórakoztatja a Tracsika-duó Csúcsforgalom után Árubőség és hiánycikkek Akad még néhány nap az évből, talán mégis mondhatjuk: véget ért a szezon, a csúcsforgalom az áruházakban. Elmúlt a karácsony, az ajándékozás ünnepe. Most mérleget készítenek, számolnak és viszonyítanak a kereskedők. A város két legnagyobb üzletében, a Centrumban és a Nagyáruházban kíváncsiskodtunk: mekkora volt a forgalom, mi volt a hiánycikk és miből tudták kielégíteni az igényeket. CENTRUM. A várakozás fölüli volt az érdeklődés, és ami a legfontosabb, a fizetőképes kereslet. A múlt év decemberi forgalomnál tiz százalékkal volt több az idei, de még van néhány nap az évből. Ha napi 1 millió átlagbevételt számolunk, a forgalom értéke eléri a 68 millió forintot. Ez a summa jelentős nyereségre enged következtetni. Megtudtuk, hogy a feltételezés jogos, éppen ezért a decemberi Centrum-hétfőkön és a karácsony előtti négy napon műszaki árukból, ruházati és konfekciós cikkekből 20-30 százalékos árengedményes vásárt tartottak — a nyereség terhére. Hiánycikkek: a huszonezer forintos szinestévék (igaz, a nyugati világcégek termékeiből bőven akadt, de a 40-50 ezer forintos érték miatt csupán néhány darabot vettek meg), hűtőszekrények (a mélyhűtők között nem lehetett turkálni), gázkészülékek (itt az ellátás nem volt folyamatos), férficipők. Bőséges volt a kínálat a kozmetikai és az ajándéktárgyakból, játékokból, különösen a társasjátékokból, japán, Siemens és amerikai magnetofonokból. A ruházati cikkekből is sikerült kielégíteni az igényeket. Arról is tájékoztattak az áruházban, hogy sokan vették igénybe az úgynevezett ingyenes házhoz szállítást, kedvelték a vevők a diszcso.magolású dobozokat, virágot. NAGYÁRUHÁZ. Szeged legnagyobb üzletközpontja is bőven a tavaly decemberi forgalmon túl árult. A múlt, évi decemberben volt 85 millióval szemben ezúttal 95 és fél milliós a forgalom. Érdemes külön kiemelni az óraékszer részt, ahol 6 millióéit árultak, valamint az ajándékáruk boltját. Itt félmillióval több volt a bevétel, mint egy évvel korábban. Keresték és kapták is a vevők a hűtőládákat, de nem szolgálhattak például szánkóval és elegendő síruhával. Olcsó lévé itt sem volt, akadt viszont bőséggel hűtőszekrény, lemezjátszó, videomagnó és Babetta. Nem hiányzott a szőnyeg, a kardigán, a pulóver, sót a iBudaprint az ágyneműk teljes választékát biztosította. Kevés volt a női- papucs, a pongyola és az alkalmi ruha. Elég volt az árukészlet ingekből, porcelán- és kristálytárgyakból, Zsolnay-étkészletekből és vietnami, kézimunkákból. Nem így a herendi termékekből. Jelentős az étterem forgalma is, amely a Nagyáruház szerves része Bevételük is hozzájárult a 95 és fel millióhoz. A. S.