Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-27 / 302. szám

Szombat, 1985. december 28. 7 Ünnepi munka a borsodi bányákban A karácsonyi ünnepeket is jórészt munkával töltötték a borsodi szénbányászok. Kedden, december 24-én egy műszakban termelt vala­mennyi akna, s több mint 4500 tonna szenet küldtek a felszínre. Csütörtökön a borsodi szén medence min­den bányaüzemében teljes, háromharmados műszakot tartottak. Csaknem ötezer bányász szállt, a mélybe, teljes kapacitással dolgozott a berentei központi szén­osztályozó is. A borsodi ak­nák csütörtökön összesen mintegy 12 ezer tonna sze­net termellek, melyet a fel­színre szállítás után vasúti szerelvenyeken azonnal út­nak indítottak a keleti or­szágrész Tüzép-telepeire. (MTI) Kepolyi László tárgyalásai a Szovjetunióban Kapolyi László ipari mi­niszter, aki a magyar—szov­jet ipari együttműködés to­vábbfejlesztésének lehető­ségeiről tárgyalt a Szovjet­unióban, csütörtökön haza­érkezett Budapestre. Moszk­vai tartózkodása alatt ta­lálkozott és tárgyalásokat folytatott számos szovjet minisztérium vezetőjével. Elöljáró szó Maszek számvetésem szerint az ünnep előtt és az ün­nep napjain két személyiség szerepelt leggyakrabban a tö­megkommunikáció fórumain. Es ez meglehetősen lehan­goló. Nem. nem az illetők személye ellen van kifogásom, dehogyis. Ám megsűrűsödött megszólalásaikat (rádióban és tévében) muszáj jelenségértékünek tekintenem, es ez zavar. Mindketten szakértők ugyanis — egy bizonyos, ilyenkor emlegetni-szokás ..dologban". Elnézést a szó-kreatúraért: szeretet-szakértők. Hogy mért fáj nekem, ha Hernádi Mik­lós szociológus és Ranschhurg Jenő pszichológus szinte egyfolytában főszereplője a rádiós és tévés karácsonynak? Hogy oly sok okosat és megszívlelendőt mondanak el az ünneplésről, mint olyanról, az egymás iránti érzelmeinkről, az ajándékozás mibenlétéről, egyéb szokásainkról, kapcso­latainkról, önmagunkhoz és másokhoz való viszonyunkról? A szeretetről, türelemről, megértésről, humánumról? Ké­rem szépen: csupa-csupa óhajtó mondatban beszélnek (pe­dig kétségtelenül tudósok). Leszögezik, mi van. és vázol­ják. mi lenne jó. ha lenne. Fölvállalták az ünneprontók há­látlan szerepét? Dehogy. A helyzet az. hogy ók is itt élnek, most élnek, s az a foglalkozásuk, hogy meglássák és meg­fogalmazzak az élet meghatározó jelenségeit. A szeretet­lenséget, a türelmetlenséget, az egymás iránti közömbössé­get. az agresszivitást Ilyentájt, karácsonykor. Hiszen va­lamikor a társadalommal, s az ö egyedeivel is kell foglal­kozni. nemdebár? A rádióban .. . „angyalkodással" kez­dődött, Illyés Gyula hangján, a Társalgóban Az irodalom­kedvelők másfél órája ün­nepire, tartalmasra, hagyo­mányidézőre sikeredett, a reggel készülődésben, • a konyhában hallgatva is — felemelő volt. Az Illyés­hangfelvétel arról szólt, ho­gyan jártak a pusztán a bet­lehemesek, a Parasztbibliából vett idezetek pedig arról, miként jött a világra hajdan a kisded, okinek születése napját megünnepli azóta az emberiség... A fakanállal folytatódott, pontosabban a Zcnekanal című műsorral; segített a rádió „leszállni a földre", s eppen amint az ebédkészületekhez fogott az ember, neves személyiségek mondták el legjobb recept­jeiket. Gregor József is — a szegedi halászléét. A fölsorolás^ ezennel be­rekesztjük, hisz lehetetlenség az ünneoi műsordömpinaböl akár csak a legérdekesebbe­ket mind fölemlegetni. Még az éjszaka virrasztóknak is érdemes volt bekapcsolni a dobozt. Hol zenéért, hol meg — a szóért. Ez utóbbit a Bagoly tói kaptuk. Pontosab­ban: Latinovits Zoltántól. Nem tévedés, a Bagoly szen­zációja egy még soha nem publikált beszélgetés volt: Baló Júlia tíz évvel ezelőtt, nem sokkal a „szinészkirály" halála előtt vette magnóra. Győrffy Miklós, aki a mű­sort vezette, .a Bagoly-szoká­soktól eltérően kommentárt is fűzött az elhangzottakhoz. Szükségét látta kijelenteni: nem akartak szelet vetni és vihart aratni, csak ..a békes­ség óraiban is vállalni az őszinteséget". Nos, kom­mentár nélkül is értettük volna, alighanem, s vélem. Latinovits egyes, még élő színházi személyiségekről el­hangzott ítéleteit is megtud­tuk volna ítélni — magunk is. Most már mindegy, feled­jük, hogy az éjszakában e riport kedvéért virrasztókat nem tekintették teljesen felnőttnek, s dicsérjük a műsorkészítők másik énjét, mert felnőttnek néztek ben­nünket viszont, amikor elha­tározták: kerüljön adásba ez az évtizede kazettába zárt őszinteség. Hogy rincs olyan műfaj: őszinteség? Dehogy­nincs! Hallgattam Latinovits Zoltán se önmagát, se mást nem kímélő szavait, s egyre jobban tudtam: nagyon ke­vesünknek adatik meg ugyan a tehetség és a jog. hogy a körülöttünk levő világot ennyire önmagunkon át­szűrve. mégis kristálytiszta élességgel lássuk. ítéljük, értsük, ertékeljük — de van akinek megadatik. Ügy gon­dolom. a jog annak, aki te­hetsegevei. alkotásával nem keveset tett, tesz ezért a vi­lágért.. . Mint Latinovits. Míg a szalag lepörgött, talán másokban is született ilyenfajta optimizmus; re­mény. hogy igenis születnek kiválók, nemesek — em­berfajunk fölemelöi. Szá­momra mindenesetre ezért volt a „legkarácsonyibb" — ez az éjszakai rádióadás. A tévében .. . gyerekműsor-hiánnyal kezdődött. A/, enyémek leg­alábbis méltatlankodva nyo­mogatták a gombot, mert­hogy nem találtak kedvükre valót, mi csillapítaná aján­dékváró izgalmaikat. Mit csináljanak, amíg én a kony­hában rádiózom, s mellesleg főzöm a három napra va­lót? Se új játék, se hó, se tévéműsor! Vajon mire gon­dolhattak a szerkesztő urak és hölgyek? December 24-én délelőtt men jenek moziba a gyerekek ? Csomagolhatná­nak ugyan szaloncukrot, y(i) nemigen találtak célbá a kanállal. Akkor ment a moszkvai nagycirkusz mű­sora, meg a Breki! Mivég­re? Rejtély, eggyel, vagy már kettővel több rejtély, melyek a tévés müsorszer­kesztőség egyeb, eddig is megfejthetetlen akcióit sza­porítják. De félre morgás, ennyi elég. Amúgy: a versmüso­roK tetszettek legjobban, külön öröm, hogy kará­csony jutott 7i szegedi stú­dió Gyulán, 7i nyári Lira­fesztiválon fölvett műsorá­nak harmadik része. A/, előző kettővel teljes prog­ram olyan televíziós vállal­kozás (is), amely 7i maga nemében egyedülálló, s egy­szersmind nélkülözhetetlen, fontos. Az országhatárokon kívül élő és alkotó magyar költőkről, müveikről egyedül ez a műsor mutat olyan ke­resztmetszetet, amely elér­heti a legszélesebb közönsé­get. Mert kerülnek ugyan haza folyóiratok, kötetek is, helyenként rádiós fórumot k7ip a határokon túli líra — ám mindezek révén is túlsá­gosan kevesek tudhatják: az egyetemes magyar irodalom milyen gazdag! Légióként a Romániában élő írók-költők gazdagítják, mint ez kitűnt most is, amint a néző „sú­lyozni" vállalkozott a szege­di műsorban elhangzotta­kat ... A Lírafesztivált Gyu­lán, és az Európában ma­gyarul című háromrészes tévéműsort Sík Ferenc ren­dezte, a főszerkesztő Regös Sándor, a szerkesztő Király Zoltán, az operatőr Kiss Róbert volt A magam részéről: ennyi. Mert A Waterloo-híd meg A nagy balhé már oly régi filmek, . kétszer megnézni nemigen érdemesek, a Kru­csay-oltár történetét földol­gozó, Batori advent című játékon pedig — mi tagadás — elszunnyadtam. Majdnem elfelejtettem, pedig... Meg-' néztem még A zöld torony című kamaszoknak valót, s nem bántam meg, a Nagy Katalin—Katkics ííona-fiim érzékenyen, szépen mutatta: egyszer csak felnőtt lesz a gyerek . .. Sulyok Erzsébet Á gép nem fárad el... Ünnepi műszak a tejiparnál Szállításra készítik elő az ünnepi műszakban csomagolt tejet és tejfölt A tejüzemben tegnap, csü­törtökön Kovács Géza volt a főművezető. Megtudtam tőle, hogy harmincan dol­gozlak 7i csarnokokban. Máskor 40-45-en látják el a munkál, de igyekeztek most, éppen az ünnepek miatt — kisebb létszámmal, igaz fe­szítettebb tempóban meg­termelni — 7i szükséges mennyiséget. A főművezető arra 7i kérdésre, hogy mit talált a fenyőfa alatt, így válaszolt: — Egv pár cipőt, de az igazi ajándék az, hogv 7iz üzemben nem kaptunk pa­naszt., ezek szerint jól dol­goztunk. Akik tegnap a gépek mel­lé ültek vagy álltak, anya­gilag jól jártak. Mivel fi­zetett munkaszüneti nap volt. az óriibérük dupláját kapták, amit még 50 forin­tos ünnepi pótlékkal toldot­tak meg. Kónya Máriát futtaban állítottam meg. — Rohanok, mert be kell állítani 7i zsírtartalmat — mondja. Ünnepnapon is dol­goztak a kenyérgyárban és a tejüzemben, hogy reggelire mindenkinek az asztalán lehessen a kifli, a kenyér és a tej. Sokan még javában él­vezték az ünnepek ké­nyelmét. nyugodtan he­verésztek, tévéztek, ami­kor az említeti két gyárban már javában folyt a munka. A vá­ros kenyérxzükségletét a Tavasz utcai iizemhen sütötték. Összesen :>()() mázsa került hajnalban az üzletekbe. Tejből 16!) ezer liter, tejfölből 100 ezer, tejszínből pedig .'{() ezer dobozzal jutott a boltokba. — Sokan még pihennek .. . — Ne is folytassa, őszin­tén mondom, rosszul esett hajnalban bejönni, de már megszoktam. Ma (4-tói este 6-ig tart a műszak, majd csak lelelik. — Mit kapott ajándékba? — Ajándék még nincs, a rávalót adta ide a nagyma­mám. Pulóvert és nadrágot veszek. A töltőgép kegyetlen ma­sina. Mellette egy pillana­tig sem lehet állni, gyorsan tölti 7i zacskókat és a rö­vid szállítószalagján ontja a készterméket. Ezeket húsza­sával rakja az ismert mű­anyagdobozokba Farkas Ró­zsa. A gép nem fárad el, de aki elszedi a tejet, biztosan. — Este H-ig leszek itt, addigra epp elegem lesz — mondja. A fiatal lány tőmondatok­ban válaszol, mert rakodás közben állandóan számol. Karácsonyi ajándékát is csak mut7itja 71 karján. Egy takaros kvarcórát. A gépek között kot fiatal­ember áll. Jakus István és Molnár László az automaták beállitói. Nyugodtan beszél­gethetnek, hiszen jó munkál végeztek: működik az ösz­szes berendezés. A. S. É/ő segély koncert Csütörtökön délután a Budapest Sportcsarnokban koncertet, rendeztek az afri­kai éhségövezet lakóinak megsegítésére. A Magyar Vöröskereszt és a Magyar Média szervezésében meg­tartott hangversenyen a leg­jobb hazai rockzenekarok léptek lel. A rendezvény ötlete Pres­ser Gábortól származik: ez év elején a londoni és az amerikai segélykoncerthez hasonlóan ö kezdte el meg­szervézni az eseményt. Mint­egy 700 ember dolgozott a koncert létrehozásán. Szeged galambjai mint mi. régvolt gyerekko­runkban. de hat manapsag mar nem divat az. efféle ké­zimunka . . . Illik ilyenkor bosszankod­ni, morogni? Nem illik. A szegedi stúdió szép verses­zenés műsora engesztelt, a gyertyagyújtás más, gyönyö­rű zenék keltette hangulat­ban zajlott, s az új játékok karácsony délelőttjén von­zóbbmik bizonyultak Csip­kerózsa csehszlovák varián­sánál. IX' az ebéd! Jelentem, 7iz ünnepi abrosz ezer folttal ekes, merthogy a csentetek Látom, hogy... ... a szomszédasszony könnyezik. Három évvel ezelőtt ültette háza elé a —ftnyörü szép ezüstfenyőt. Karácsony reggelén, ami­kor kinézett az ablakon, nem akart hinni a szemé­nek. A fenyő kettévágva árválkodott a bukszusok koszorújában. Éjszaka hal­lott egy nagy puffanást, azt hitte, gépkocsi fékezett. Akkor vágta ki valaki a fenyőjét. Szomszédasszi myom n incs egyedül szomorú élményé­vel. Az, Északi városrész­ből a Sarosi utca 4 B. lakói is megkerestek tegnao. csütörtökön. Észtendők óta karácsony előestéjén egy­egy fenyő eltűnik a u„--„ , elöl, a közterületről. Min­den évben társad7ilmi munkát szerveznek a tá­gabb otthonuk szépítésé­nek és a környezetvédelem érdekében. Ez 7i barbár pusztítás mar annyira le­hangoló, hogy némelyik pesszimistává lett lakótárs lemondóan legyint tavasz idején, amikor hívják tár­sadalmi munkában gödröt ásni, fát. bokrot ültetni. Azt mondja: minek men­jek, karácsonykor úgyis ki­vágják. Most a Sárosi utca 4/B. lakói felhatalmaztak, hogy közöljem: az ismeretlen fenyőfapuszlító írjon nekik levelet, mondja meg, hová küldjék a fenyőfa árát. összedobják a pénzt, ha ezen múlik valakinek 7i boldogsága. Nem kérdez­nek, nem nyomoznak a ía­•••"Ó "' in. csak ne bántsa fenyőjüket, ne rontsa el karácsonyi kellemes han­ulatukat, hiszen minden évben megdolgoznak szép környezetükért. Karácsony a béke és a szeretet ünnepe. A szom­szédasszonynak. az emiitett ház lakóinak lelke azon­ban háborgott ezen az es­' o I -ohel. hogy nemcsak az övék ... H. M. A szegedi galambokra gondolok, hiszen ha kinézek az ablakon, sokszor látom a csapatokba verődött, nagy ívben köröző, elvadult házi­galambokat. A 290 fajta ga­lambból Szegeden háziga­lamb, balkáni gerle és kevés vádgalamb él. „Körülbelül négy évtizede is elmúlott, hogy városaink­ban egy eddig ismeretlen madárhang szolalt meg. még a háztenger rengetegeiben is, ahol alig 7ikad fa. A tom­| pa lutu-tuu hangol a csíkos tollazatú balkáni gerle adja, amely madárfaj a Balkán fe­löl olyan elképesztő gyorsa­sággal terjedt, szinte diadal­menetben csaknem Európán végig." (Fenti sorokat az Uránia Állatvilág Madarak c 1072-ben megjelent könyvből idéztem.) Ehhez még hozzáfűzöm a saját megfigyelésemet, mert a balkáni gerle úgyszólván kiszorította a verebeket, ugyanis évente — néha még télen is — 4—5-ször költ. Fészekrakásra nézve sem igényes, akár az ablakmé­lyedesek is megfelelnek ne­ki erre. az emberi közelség sem zavarja. Az elvadult házigalambok a belváros mvigas házait kedvelik, leginkább n nyi­tóit ablakú padláson lösz­kelnek egy-egy nagy család­ban. Napközben a forgaliruis utcákon (például 71 Karász utcán) ti|H'gnek. ós szede­getik az ennivalót. Ezek som félnek, néha a járókelők ke­rülik ki őket, hogy rájuk ne lépjenek. Szeretik a na­pozást. jól kiválasztják a te­tők déli fekvésű oldatát. Egyszerre az. egész csapat — hitszólag érthetetlenül —' felrepül, és több kort re­pülve a házak felett férnek vissza megszokott helyükre. Szemmel láthatóan élvezik a repülő körözést. Mi szemlélők is élvezzük a „légi p7irádét", és számon tartjuk, hogy éppen melyik csapat végzj az égi körözést. Ablakunkból sokszor nézzük a Bénin körúti nyüzsgést, é-s a gakimbok repülése bele­tartozik a tavaszias decem­beri szórakozásunkba. Általában a leírások sze­rint a velenecej Szent Márk tér, Moszkva, Hamburg, Ber­lin. a londoni Trafalgár tér, Párizs és Budapest terein, utcáin van a legtöbb ga­lamb. Lehet, hogy így van, de városunkban is sok ga­lamb él, sokak örömére, vagy bosszúságára. Vámossy József Orgonaavatás Pannonhalmán Áment Ferenc Lukács or­gonakoncertjével zárult ka­rácsony másnapján, csütör­tökön az idei pannonhalmi orgonakoncert-sorozat. Bach, Haydn és más szerzők mű­vei szerepeltek a műsoron, Ausztriából, az NSZK-ból, Csehszlovákiából is érkez­tek érdeklődők a hangver­senyre. A bazilikában hosz­szú idő óta most tartottak ismét ünnepi koncertet. Egyúttal a több évig épült orgonának is ez volt az első nyilvános bemutatkozása. Több mint 16 ezer munka­órát dolgoztak az uj orgo­na készítői.

Next

/
Oldalképek
Tartalom