Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-04 / 284. szám

Szerda, 1985. december 4. 3 Szomszédolás munkaügyben Magyar - csehszlovák megállapodás Miloslav Boda vúk Szocialista a Csehszlo- munkaszerződést kössenek Köztársaság szomszédos ország állampolmunka- és szociálisügyi minisztere december 2-án és 3án hivatalos látogatást tett Magyarországon, Rácz Albert államtitkárnak, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének meghívására A munkaügyi főhatóságok vezetői tájékoztatták egymást a két ország gazdasági eredményeiről, különös hangsúlyt helyezve a munkaügyi kérdésekre. Kormányközi megállapodást írtak alá a magyar és a csehszlovák állampolgárok határ menti területeken történő kölcsönös foglalkoztatásáról. Az egyezmény — a már 15 év óta tartó ilyen jellegű egvüttmükodes folytatásaként — a jövőben is lehetővé teszi a határ mentén működő magyar és csehszlovák gazdálkodó szervezetek számára, hogy szükség szerint garaival. A munkavállalás a határ menti megyék tanácsai munkaügyi osztálvainak közreműködésével valósul me-*. Az elvileg naponta átjáró külföldi dolgozókra a munkajogi téren a fogadó ország állampolgárait is megillető jogok és kötelezettségek vonatkoznak. A két ország közötti határ menti munkaerő-kooperáció mindkét fél számára segítséget jelent a munkaerő-kereslet kielégítésében, a határ menti területek vállalatai közötti jobb együttműködés elősegítésében, egymás munkamódszereinek. tevékenységének jobb megismerésében Miloslav Bodát fogadta Csehák Judit miniszterelnök-helyettes. Az egyezmény ünnepélyes aláírásánál jelen volt Ondrej Durej. Csehszlovákia magyarországi nagykövete is. (MTI) Sajtónapi ünnepség A magyar sajtó napja al kalmából kedden ünnepséget rendeztek a munkásőrség or szagos parancsnokságán. Az eseményen részt vett és felszólalt Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke. Megjelent Knrvalics László, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetőhelyettese is. Borbély Sándor országos parancsnok beszédében méltatta a szocialista magyar sajtó érdemeit. Az országos parancsnok disz oklevelet és kitüntető plakettet adományozott a Magyar Rádiónak és a Magyar Televíziónak; A munkásőrség 1985. évi nívódíjában Tábori András, a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettese. Nagy Jenő, a Fejér Megvei Hírlap főszerkesztője, Révész László Liszt-díjas karnagy, a Magyar Rádió zenei rovatvezetője. Tihanyi János, a Szabad Föld főmunkatársa, és Cseri Sándor, a Pest Megyei Hírlap főmunkatársa részesült. Tizennégy újságíró a Haza Szolgálatáért Érdemérem különböző fokozatait vehette át, többen jutalmat kantak. (MTI) Pénz az átképzésre Az utóbbi évtizedben oly sok helyről és oly sokszor hullottuk a szót: termékszerkezet-váltás. Ma már fel sem figyelünk rá. Beolvad a határozatok, feladatok, tennivalók egyhangú mormolásába. Rengetegszer elhangzott a fogalom, de a tartalma még mindig alig-alig kezd megvalósulni. Az igazi vattáshoz elengedhetetlenül szükséges Télibe' a iíaz.d'aságtalan tevékenységnek a jelenleginél lényegesen gyorsabb megszüntetése. A leépítésnek pedig a legnehezebb része az emberi oldal. Egyik Tiaprót a másikra egyes szakmák művelőinek munkája egyes munkahelyeken feleslegessé válhat. így teljes i 1 mé n y ü k k e 1 e 1 i s m e rés t kivívott dolgozók is kerülhetnek létbizonytalanságba, ezt pedig társadalmi rendszerünknek el kell kerülnie. A termékszerkezetváltást igy ezek az emberi tényezők is akadályozták. A patthelyzeten kívánt segíteni a kormány 1983 májusában alkotott rendeletével, amelynek értelmében a váltalatok közötti imunkaerőátcsoporlasításhoz adtak voltna vissza nem térítendő állami támogatást. Csakhogy továbbra is tart idehaza a munkaerőhiány. A vállalatok jmég akkor is nagyon vigyáznak dolgozóikra, ha hosszabb-rövidebb ideig csak igen alacsony hatékonysággal tudják őket foglalkoztatni. így csak. néhány ritka esetben került sor vállalatok közötti létszám-átcsoportosításra. Ezek után érthető, hogy az előbbi szabályokhoz kötött átképzési támogatósra alig érkezett be igénylés. Tavaly a rendelet hatályát már a vállalaton belüli átirányításokra is kiterjesztették, abban az esetben, ha ez a mozgás legalább 50 főt, vagy a teljes munkaidőben foglalkoztatottaknak legkevesebb ötödet érinti. A kisés a középvállalatok számára a megjelölt minimumhatar lül magasnak bizonyult. Így egy éve ők még szinte egyáltalán nem gondoltak arra, hogy kérjenek ebből a juttatásból. — Az alaprendeletnek idén augusztus elsején megjelent legújabb változata már eltörölte a létszámkontingenst. Akár egy-két ember imunkaA'z átképzési támogatás olyan költségvetési juttatás, amelynek során az új szakmát, az eddigitől gyökeresen eltérő termékek gyártását tanuló munkások eredeti bérének és a tanulási idő alatti járandóságának különbségét központi alapokból fedezik. Mekkora az érdeklődés a lehetőség iránt az országban és Csongrád megyében? vényesithető. Az engedélyezést a megyei tanácsok munkaügyi osztályai végzik. Ezekben a hivatalokban most mar mindennaposak az érdeklődők. Egyre többen vannak azok is, akik részesülnek a központi pénzalapból. A leggyakrabban űj területre 'betanítandó munkások litereset v es z teségé nek pótlását kérik. A Caola Kozmetikai Vállalat a Duna Selyemipar egyik telephelyét dolgozókkal együtt vette át. A volt szövőnők most a szépség szereinek készítését tanulják. A Zrínyi Nyomda új íényszedö berendezéseket vásárolt, Tégebbi dolgozói ezekkel ismerkednek jelenleg központi anyagi segitséggeJ. A Fegyver- és Gázkészüiékgyárnaik ikét telephelye is benyújtotta igényét. Az egyiken a Bosch—Junkers-cégtől vásárolt licenc alapján energiatakarékos konvektorokat gyártanak. A masikon jelenleg hiánycikknek számító olcsó üzemű vízmelegítő-laikásfütő berendezéseket készítenek. A Kispesti Tcxtílgyár dolgozóinak a kétszeres teljesítményű új gépeken való betanuláshoz kért és kapott jelentős összegű segítséget Csongrád megyében elsőnek a Tápéi Háziipari Szövetkezet jelentkezett átképzési támogatásért. Részükre az ABMH egyedi elbírálás alapján, kísérletképpen 'bedolgozók részére is engedélyezte a rendszeres támogatást. A próba sikerült. Nyolcszáz bedolgozó kap rendszeres pénzt a székülés és a rafiapapucs készítésének tanulásához. A földeáki Egyetértés Mgtsz-nél a varrodában 4 hónapig harminbér-ikülönbségét is fedezi a can kapnak állami bértúmomakói Lenin Tsz-ben huszonötén tanulják a tollból művirág készítését. A Dél'épnél 160 segédmunkás különböző építőipari szakmákra való betanítását támogatják. A Csomiépné! tizennyolcan hasonló akció részesei. A Csongrádi Háziipari Szövetkezetben eddig ötvenen gépalkatrészeket gyártottak, mást a motortekércselésseJ ismerkednek. A szegedi Felszabadulás téeszben harmincan a cipőfelsőrész készítését próbáljak elsajátítani. A rendelet kétszeri megváltoztatása után, most már a gyakorlat is igazi érdeklődést mutat. A .lehetőségekkel élnek a vállalatok és a szövetkezetek. (Még akkor is, ha ez adminisztrációjukat növeli, hiszen minden hónapban kötelesek kimutatni a korábbi és a jelenlegi keresetek különbségét.) A rendelet mechanikus alkalmazása pedig teljesítmény-visszafogásra is alkalmat adhat. Ha a .különbség mindenképpen bekerül a borítékba, senki sem érdekelt a tudása szerinti teljesítményre. A Csongrádi Háziipari Szövetkezetnél ma már csak az elvárhaló teljesítményért (a valós produktum általában ennél lényegesen kevesebb volt) járó bér és a régebbi fizetés különbségét pótolják. De ez amolyan „magánakció". Lehet, hogy újabb kiegészítésre szorulna az immár több mint 2 éve, de túlságosan lassan alakuló jogszabály ? Bólé István Jövőnk: a fiatalság Két bizottság tagjai jöttek össze ifjúságunk társadalmi helyzetéről és a „mit tegyünk?"-ről diskurálni A mozgalmi terminológiában ezt együttes ülésnek nevezik, általában olyankor hívják össze, amikor hosszan elhúzódó, nehéz kérdést kell megoldani, s reménykednek a „több fejben több a tudás" elvében. A juniorok és a szeniorok társaságában az előbbiek tábora volt valamelyest népesebb, és ez magától értetődik. Hogy jönne az ki, ha fiatalokról folyna a disputa — nélkülük, ha részvételük híján mondanánk véleményt — róluk? Nagy téma! Az irásos jelentés kis hiján 30 oldalt szentelt neki, s nem kerülgeti a dolgok velejét, bátran belevág az elevenbe. Megállapítja, hogy egy korábbi — másfél évtizedes — fölméréshez képest Szeged fiatalságát máig sem emeltük a csillagokba, jóllehet „időnk medrei" olyan változásokat hoztak, amelyekre méltán lehetünk büszkék. Lehetetlen itt felsorolni a társadalom erőfeszítéseinek valamennyi produktumát, néhány adat azonban érdemes a figyelemre. Magyarországon a gyermekeknek 87 százaléka óvodai nevelésben részesül — Szegeden 95,3 százaléka. Az elmúlt tíz esztendő folyamán a városban és a környező községekben 172 tanterem épült. A nyolcadikos gyerekeknek több mint 98 százaléka tovább tanul, s ebben nyilván része van annak is, hogy a szülők és a tanárok következetes okítása révén a tanulók belátják: csupán általános-iskolai végzettséggel ma már nehezen boldogulhatnak az életben. A tanács mostanában több lakást utal ki fiatal házasoknak, mint más igénylőknek. A múlt év közepétől 1985. június 1-jéig 6,1 millió forint vissza nem térítendő támogatásban részesülték az építkezni szándékozó fiatal házasok, valamint a két- és többgyerekes családok. Szegeden a 30 évesnél fiatalabb diplomásoknak a többihez viszonyított aránya jobb az. országos átlagnál, számuk eléri a 3200-at... Ezek makacs tények, balgaság lenne vitatkozni velük. A megjelentek — valamennyien közéleti jártassággal bíró, látó szemű, a város fejlődéséért hevülő lokálpatrióták — nem is próbálkoztak ilyesmivel. Az ízgatta-foglalkoztatta őket inkább. ami a városi pártbizottság értékelésében is „hiánycikként" 'szerepel. Történetesen az, hogy változatlanul baj van fiatalságunk tanulási fegyelmével, a munkához, külön<>sen a kétkezi munkához való viszonyával, politikai érdeklődésével és közéleti aktivitásával, kezdeményező készségével. stb. Ezen az, áldatlan és javulást alig mutató állapoton a KlSZ-szervezetek sem tudtak változtatni, pedig mintegy 21 ezer tagot számlálnak, és ahol csak mód nyílt rá, hangoztatták az irányelveket, biztatták egymást. De valljuk meg, nem csak a fiatalokon múlik a siker. A családalapítás, uz otthonteremtés nehezebb, mintáz árokásás vagy a gyümölcsszüret társadalmi munkában, és szülői támogatás nélkül szinte reménytelen. Bár sikeresnek bizonyult az úgynevezett KlSZ-garzonOTP-s lakásakció, Szegeden mégis az a jellemző, hogy szülői segítséggel építenek, vagy vásárolnak lakást a házasulandók. Persze csak azok a szülők képesek pénzt adni, akik tehetősebbek, márpedig életszínvonalunk jelenlegi növekedési üteme mellett az ilyenek száma alig mutat valamelyes növekedést. Talán ez is egyik oka annak, hogy míg országosan 1000 megkötött házasságból 381 bomlik föl, addig Szegeden 451-en válnak el. Ijesztő szám! Nem megoldott a tizenéves korosztály szabadidejének tartalmas, kulturált, disztingvált eltöltése. Az. Ifjúsági Ház. 6 éves működése alatt képtelen volt betölteni ifjúságformáló szerepét, azaz nem vált a fiatalok művelődésének központjává. A társadalomban tapasztalható fonákságok. antiszociális magatartásformák és viselkedések nyilvánvalóan hatnak lányaink-fiaink szemléletére is, tehát hiába szajkózzák be tananyagként a marxizmus—leninizmust, az iskola befejeztével a való élet hatása eltorzítja bennük a tanult, és ennek alapján ideálisan elképzelt, szociaTizmusképet. Bizóny gyakran tapasztalhatják: az. érvényesülésben és a jövedelemszerzésben korántsem mindig a társadalmi igazságosság és a hirdetett szimpatikus kommunista erkölcs érvényesül, hanem a hamisság es az. erőszakos tülekedés. Ráadásul vívódásaikra, a bennük feszülő kérdésekre sem mindig kapnak sokoldalú, őszinte, megnyugtató választ, ami megint csak a legyintgetők, sőt nem egy esetben a cinikusok táborát növeli. Mindemellett az iskolai demokrácia is elég keservesen bontakozik, s noha a diákönkormányzatok szerepe nőtt. különféle fórumok jöttek tétre a tanulók észrevételeit meghallgatandó, ezeknek a működése gyakran formális, tartalom nélküli, alig érezhető a hatásuk. Sajnos, mindezek szintén a valósághoz tartoznak, s ha nem is olyan szivmelegitők, mint az eredményeket tükröző adatok, muszáj velük szembenéznünk. Ezt tették az együttes tanácskozás résztvevői is, habár nem egészen azonos szemszögből költségvetés a termelés tech r> ol óg i á j á nak <k ors ze rüs i lése kor. A tamogatás a már korábban megkezdett képzé sekre visszamenőleg is érgatást. Ugyanennyi időre szál az engedély a ki.sz.ombori Uj Elet Tsz számára, ahol a konfekció és a dobozüzemben van átképzés A Magyar—jugoszláv egyezmény Növekszik a határ menti árucsere Veress Péter magyar és Milenko Bojanics jugoszláv külkereskedelmi miniszter Belgrádban aláírta a két ország közötti 1986—1990. évi árucsere- és szolgáltatásforgalomról szóló egyezményt. A megállapodás az előző ötévi várható forgalomhoz képest 50 százalékos növekedést irányoz elő, és közel ötmilliárd dollár értéket képvisel. Ezt megalapozza az. a tény, hogy a hosszú távú ipari együttműködések (műtrágya- és cellulózgyártás, vaskohászai), valamint a termelési kooperáció (közúti, jármú és személygépkocsigyártás, szerszámgépipar, elektronika) részaránya külkereskedelmünkben a jelenlegi 40 százalékról 45 százalékra növekszik. A halár menti árucsere 100 millió dollárról az időszak végére 120 millió dollárra nő. A miniszterek megállapítottak, hogy a magyar—juország közé került. A jövőben tovább kell bővíteni a vállalatok közötti hosszabb távú együttműködési kaocsolatokat, melyek fő területei az energetika, a gépipar, a vegyipar, a fa- és papíripar, valamint a mezőgazdaság, és az élelmiszeripar goszláv árucsere az elmúlt lehetnek. Belgrádi tartózkoöt évben a nehéz világgaz.- dása során Veress Pétert fo_ dasági helyzet ellenére is fo- ,, , „ ,. lyamatosan növekedett. Ju- SadU Janez Zemljancs. a goszlávia éppen ebben az szovetsegi kormány alelnöke, időszakban lépett elő a har- Az aláírásnál ielen volt madik helyre Magyarország Dunai Imre és Metodi Szmokonverlibilis elszámolású lenszk külkereskedelmi mipartnereinek sorában. ha- niszlerhelyettes, valamint zánk pedig a jugoszláv kül- Györké Sándor, hazánk belkereskedelemben az első tíz rádi nagykövete. nézték a dolgokat és fejtetlék ki érveiket. Az. éleu köz.elben — például az orvosegyetemen — tevékenykedő medika sötét szemüveget tett föl, alighanem abból a meggondolásból, hogy a bajokat igenis láttatni kell azokkal is. akiknek nincs módjuk nap mint nap tapasztalni, mi folyik az. értelmiségi pályáért rajtolók sűrűjében. Egy másik kiszista. a mundér becsületét védendő, mintegy hivatalból derűlátóbban reagált, és ha nem is nullifikálta a bírálatot, iparkodott unnak élet tompítani. Ennek nem volt sok értelme, hisz. egész apparátus hangoztatta az értekezletnek, hogy „a fiatalok körében nem elég hatékony a személyes politizálás, a KISZsz.ervez.etek nagy részének munkájában sok a formális elem, hiányzik a fiatalos lendület, s az ötlettelenség jellemző ... a fiatalok problémái nem jutnak el a felsőbb fórumokig". összhangban az előterjesztéssel, volt aki azt fejtegette: „az. egyetemi, főiskolai hallgatók közül többen elfordultak a KISZ-töl,. s az. utóbbi időben csökkeni az ideológiai-politikai szempontból aktiv mag lendülete." Ennek miértjére pedig az. volt a — ugyancsak tapasztalaton alapuló — válasz, hogy „az ifjúsági parlamenteken a fölvetett problémák döntő részének megoldására vállalaton, intézményen belül nincs reális lehetőség". Az kérdezték erre: ha ez igaz, akkor mit lehet tenni? Az. elemi föltételeknek ekkora híjával gondolhatjuk-e, elvárhatjuk-e, hogy a fiatalok lelkes, tevékeny tagjai maradjanak a társadalomnak? A tanácskozás helyesen érzékeltette. hogy „az. értelmiségi fiatalok többsége toprengő, vívódó, lezárt dogmákat, kanonizált igazságokat nehezen tűrő egyéniség." Ez. persze így volt mindig (hu nem akartuk is tudomásul venni), ez a helyzet ma, s a jövőben is minden bizonnyal igy marad. De ha ezt tudjuk és a hibákat kijavítva meg akarjuk „mozgatni" a fiatalságot, akkor kötelességünk végre komolyan venni mindazt, amit a központi és a helyi ifjúságpolitikai határozatok tartalmaznak. Amellett, hogy az eddiginél tobb pénzt is igényelnek a lakások, sportpályák, tantermek, olvasószobák, edzőtáborok, táncházak, jól vezetett politikai vitaegyletek, uszodák, korszerű logikai játékokkal is fölszerelt klubok, stb. az elfogadott, illetve a tanácskozás által is jóváhagyott légiónyi föladatot kellene végrehajtani. Ez közös felelősségünk. A tisztességre, a munka megbecsülésére nevelés mellett ideje, hogy nagyobb szerepet kapjon a szocialista hazafiság érzésének igazi elmélyítése, az internacionalista "nevelés mellett az egészséges magyarságtudat fejlesztése, múltunk és hagyományaink iránti nagyobb tisztelet, az. illúziómentes társadalomkép megismertetése, a szocialista demokrácia kiteljesítése. a felelősség- és kötelességtudat érvekkel bizonyított szükségessége, és még nagyon-nagyon sok tennivaló. Amit adunk és tervezünk, azt prosperáló szocializmusunkra, edzett, egészséges ifjúságunkra, népességünk gyarapítására — a jövőnkre adjuk, népünk haladásáért cselekedjük. Megeri. F. Nagy István