Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-23 / 300. szám

f VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ^ DELMAGYARORSZAG 75. évfolyam, 300. szám 1985. december 23., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint Szűzbeszéd ­parlamenti háttérrel F aluvégi Lajos expozeja tobb mint két ora hosszáig tartott. Azért teszem szóvá az ídót, mert az Or­szággyűlés ülésszakaira sem jellemző, hogy a kor­mány vezetői egy,témáról ilyen hosszan beszéljenek. No de a VII. ötéves tervről szóló tervjavaslat ismertetése, ha dupla ideig tartott volna, akkor sem illethetnénk bőbe­szédüséggel a miniszterelnök-helyettest. Hiszen a T. Ház is tisztában volt azzal, amit hall&tt, nemcsak mellbevá­góan izgalmas hanem csak a jéghegy csúcsa. A követke­ző öt esztendőre vonatkozó elképzeléseket lehetetlen per­cekkel mért időhatárokkal korlátozni. Természetesen bő­ven lesz lehetőségünk, hogy a tervtörvény megállapításait a közeljövőben továbbgondoljuk. Ezt tették a képviselők hozzászólásaikban, a parla­menti folyosókon, a szünetközi beszélgetésekben. Ami szinte mindenkit foglalkoztatott. ennyire nyitott terv, mint amilyen a VII. ötéves koncepció, eddig még nem volt. Egyszerű a magyarázat: hogy az irányítás könnyeb­ben manőverezzen, sokkal nagyobb készséggel kell ha­zánknak alkalmazkodnia a világ műszaki fejlődéséhez, a nemzetközi együttműködés követelményeihez. Ugyanis elképzelhetetlen, hogy öt évre előre mindent pontosan lássunk és meghatározzunk. Erre a legbölcsebb kormány és a legelőrelátóbb terv sem vállalkozhat. Szintén az új­donság erejével hatott, a hagyományos nyugat-európai piacok mellett külkereskedelmünk mennyire számit a csendes-óceáni övezet piaci lehetőségeivel. A közgazdá­szok egyre többször hangoztatják „Európa alkonyát", cs az „ígéret földjeként'' jegyzik a Távol-Keletet. Külkeres­kedőink pedig régóta mondogatják, annak ellenére, hogy nincs tengerünk, jobban kellene figyelni arra, mi törté­nik a szamurájok földjén és környékén. Sokan kritizálták népgazdaságunk teljesítményét. Megdöbbentő, egy-két százalékos nemzeti jövedelmünkbe kerül a hét végén megnyújtott „pihenőnapok" sokasága. Több évtizedes gyakorlat, hogy a hét elején, az ünnepek előtt és után jóval kevesebben dolgozunk és kevesebbet termelünk. Így lehetne parodizálni a klasszikus esetet: hétfőn kipihenjük a szombat-vasárnap' fáradalmait, ked­den megpróbálunk akklimatizálódni, szerda már ér va­lamit, kezdünk belejönni, csütörtökön lenne az igazi tel­jesítmény, de fél szerrimel a hét végére sandítunk. Pénteken már szombatra készülünk. Soha nem tudtam péntek délután — természetesen munkaidőben — inter­jút kapni igazgatótól, osztályvezetőtől... Társadalmunk kényelmessége nemcsak azzal a veszéllyel fenyeget, hogy elmaradunk, hanem lemaradunk. A felzárkózás nemcsak a kormány ügye, hanem minden kis közösségé. A hozzá­szólók többsége a szemléletváltás szükségességét hang­súlyozta. A tervtörvény megszavazása után Takács Imrénét megkérdeztem, nyugodtabb-e? Érdeklődésemnek speciális oka, hogy a képviselőnő szenvedélyes han­gon beszélt a megyei képviselőcsoport ülésén. Aggodal­mát fejezte ki, mert a könnyűipar elveszti fajsúlyát a megye gazdasági életében. Erre a következtetésre az elő­zetes tervkoncepció alapján jutott. Közismert, Szeged a 'könnyűipar egyik hazai központja. A KSZV, a textilmű­vek, a ruhagyár legalább ötezer asszonynak és lánynak ad biztos kenyeret. Takács Imréné egyébként a textil­müvekben dolgozik. Visszatérve a kérdésre: a képviselő­nő elmondta, nyugodtabb, a tervtörvényböl kiderül, nem fenyegeti a könnyűipart a leépítés veszélye. Igaz, az ága­zatnak hozzá kell járulnia az egyensúlyhoz, olyan termé­keket kell Szegeden gyártani, amelyeket külföldön is el lehet adni. A gyár új gépeket kapott, de ez nem jelenti azt, hogy befejeződött volna a műszaki fejlesztés. P arlamentünk legfiatalabb képviselője is bemutatko­zott, elmondta szüzbeszédét. Életkorát szorongások között írom le, mert a képviselőnő: Bödöné Rózsa Edit (Csongrád m. 3. vk.) 24 éves. Azért vagyok zavarban, mert a minap a megyei tanács ülésének tudósításában közöltem az újonnan kinevezett osztályvezetőnők életko­rát. Egy ismerősöm megrótt ezért, micsoda illetlenség. Erre azt válaszoltam, a közéletben szereplő asszonyok és lányok életkorukat is vállalják. Bödőné Rózsa Editet még a felszólalás előtt meg­kérdeztem, hogy készült parlamenti szereplésére? A szűzbeszéd hiteles története a következő. A képvise­lőnőt — aki a szegedi gumigyár energetikusa — meghív­ták az Országgyűlés tervbizottságának ülésére. Ott hatá­rozta el, elmondja' a szabályozókról véleményét — a szakma tapasztalatait. Tényeket, adatokat a Taurus ve­zérigazgatójától is kapott. Beszédét az Országgyűlés előtt egy nappal írta meg. Az első változattal nem volt meg­elégedve. Maradt még az indulás előtt egy éjszakája, és akkor átdolgozta a beszédvázlatol. Arra nem maradt ide­je, hogy a „piszkozatot" legépelje. Aztán csak azért iz­gult, nehogy bakizzon, elharapja a mondatot vagy el­nézze a kézzel írt sorokat. Természetesen nem tagadta, hogy szaporábban dobogott a szíve, amikor beszélt Halász Miklós i fe Befejeződött az Országgyűlés téli ülésszaka Elfogadták a VII. ötéves terv célkitűzéseit Szombaton, a népgazdaság VII. ötéves tervéről szóló törvényjavaslat feletti vitá­val, folytatta munkáját az Országgyűlés téli ülésszaka. Az ülésteremben foglalt he­lyet Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke; Kádár Já­nos, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára; Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Az ülést Sarlós István nyitotta meg. Elsőként Vár­konyi Péter külügyminiszter emelkedett szólásra. (Fölszó­lalását külön ismertetjük.) Ezt kövétően felszólalt Szabó Miklós (Békés m. 5. vk), Bödöné Rózsa Edit (Csongrád m. 3. vk.; felszó­lalását külön ismertetjük), Nagyiványi András (Budapest 19. vk.), Kósa Antal (Bács­Kiskun m. 3. vk.), Katona Sándor (Fejér m. 12. vlp, Lotz Ernő (Borsod-Abaúj­Zemplén m. 12. vk.) és Té­tényi Pál, az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság elnöke. Szót kért a vitában Laka­tos László (Győr-Sopron m. 4. vk.), Molnár Ferenc (Szol­nok m. 11. vk.), Tollár Jó­zsef (Zala m. 6 vk.). Feny­vesi Henrik (Somogy m. 7. vk.), Simon Péter (Tolna m. 9. vk.), Kovács András (He­ves m. 10. vk.), Juhász Mi­hály (Budapest 65. vk.), Sza­bóné Kakas Irén (Vas m. 8. vk.), Fehér Tibor (Veszprém m. 1. vk.h Berdar Béla (Pest m. 25. vk.) és Kovács Má-­tyás (Komárom m. 4. vk.). A hozzászólások után Fa­luvégi Lajos miniszterelnök­helyettes kapott szót, hogy összefoglalja a kétnapok vi­tában elhangzottakat. Megállapította, hogy a törvényjavaslat a vitában egyetértést és támogatást ka­pott. Az elhangzott észrevé­telek, megjegyzések két kér­dés körül csoportosultak. Az egyik, hogy a tervjavaslat nem tud az emberek minden igényének olyan mértékben megfelelni, ahogy azt elvár­ják. A másik: vajon minden területen rendelkezésre áll­nak-e majd a nagy felada­tok megoldásához, a kibon­takozáshoz szükséges eszkö­zök. F. két figyelemfelhívást indokoltnak tartjuk — mon­dotta —, ezek kifejezik a társadalom növekvő önisme­retét, a szélesedő demokra­tizmust, és a közös ügyekért érzett felelősséget is. A kö­vetkező időszak feladatainak megoldása során erősíteni fogjuk a tervezés társadalmi érzékenységét és a nagyobb teljesítményekre késztető eszközöket. A társadalmi vá­rakozásokhoz csak oly mó­don tudunk jobban közelí­teni, ha az a teljesítménye­ken alapul. A kibontakozást nem lehet, de nem is akar­juk másra építeni. Ez a terv kulcskérdése. A vita megerősítette, hogy a tervjavaslat összhangban van a XIII. kongresszus ha­tározataival és a kormány ötéves munkaprogramjával. A tervjavaslatot úgy minő­sítette, hogy az szorgalmas munkán alapuló előrehala­dást tesz lehetővé. A tervja­vaslatról legtöbbször elhang­zott jelző az volt — mondot­ta —, hogy: reális. A továbbiakban a minisz­terelnök-helyettes elmondta: a vitában nagyon jól érzé­kelték, hogy a fő követel­mény az ipar versenyképes­ségének javítása. A felszólalók szóvá tették a foglalkoztatós és a kereset­szabályozás ügyét. A kor­mány is úgy látja, hogy a hatékony foglalkoztatás­ban még sok tennivaló van, ezért az első negyedévben áttekinti az idevágó kérdé­seket. Faluvégi Lajos válaszában részletesen kitért a szénbá­nyászat és a kohászat kér-, déseire. Az energetika ügye­it a terv összefüggésrendsze­re megfelelőképp elrendezi. A kormány foglalkozik a biomassza energetikai fel­használásával is. A mezőgazdaságról szólva hangsúlyozta, hogy elsőren­dű feladat a hatékonyság növelése. Ez az üzemek egy részénél már megtörtént. — A következő időszak­ban figyelemmel kísérjük az állattenyésztést segítő intéz­kedéseket, hogy fenntartsuk a termelési kedvet — mon­dotta —, foglalkozunk a kedvezőtlen adottságú szö­vetkezetek helyzetének javí­tásával is. Faluvégi Lajos válaszában egyetértett azzal, hogy a ta­nácsok költségvetésében a közoktatás nagyobb figyel­met kapjon. Befejezésül a kormány ne­vében elfogadta a törvény­módosító javaslatokat. és kérte a képviselőket, hogy a (Folytatás a 2. oldalon.) Nagy László képriportja A

Next

/
Oldalképek
Tartalom