Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-19 / 297. szám

5 Csütörtök, 1985. december 19. Vígjáték gyerekeknek A címe Tündér a padláson. A bemutató a Kisszín. házban lesz, vasárnap délelőtt 10 órakor. Kopecz Zsuzsa és Pataki Éva kétrészes játékának előadása — a szegedi színház karácsonyi —. szünidei ajándéka a gyerekeknek (inkább nagyobbacskáknak, nem óvodásoknak és kisiskolásoknak) és szüleiknek. A rendező Angyal Mária, a díszleteket Varga Mátyás, a jelmezeket Ék Erzsébet tervezte. Kamarajáték, kilenc szereplővel — és még valakivel, egy képzelt jótündérrel. akinek azonban megvan a hús-vér, földi mása. Hogy ki — az titok. Megtudja, aki megnézi a darabot. A törtenetről itt még anynyit: három fiú él egy házban. anyukával és a nagyszülőkkel, szeretetben békességben s olyan nyugalomban, amilyenben három fiúgyermekkel csak lehet. . . Mígnem betoppan közéjük egy idegen, a szerető családot nélkülöző, mert állami gondozott gyerek, akivel — a fiúk nézőpontjából — az a legnagyobb baj. hogy: lány. Mi lesz? Egy csomó konfliktus természetesen, olyanféle nézeteltérések, vélemény- és magatartásütközések, amilyenek hasonló helyzetben bárhol bárkivel megtörténhetnének... Ám ez mégiscsak mese, vagyis a viszontagságok után végül minden jóra fordul. Jugoszláv vesidlégek Vásárhelyen Csongrád megyei körútja egyik állomásaként Vásárhelyre is ellátogatott tegnap, szerdán a jugoszláv delegáció Zivan Svircevic, a Vajdasági Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége Tartományi Választmánya Elnökségének titkára — a delegáció vezetője —. valamint az elnökség tagjai, Stojan Zamurovic és Ladislav Varga. Délelőtt az Alföldi Porcelángyárban megtekintették j a szaniter- és az edénygyár; egységet. Délután pedig az [Alföldi Galériába látogattak j el, majd ezt követően a | népfrontszékházban találI koztak a városi népfrontelnökség több tagjával. Iparjogvédelem Segítség, de nem csodaszer Gazdasagi gondjaink megoldásában sokat várunk a tudományos és technikai újdonságoknak a termelésben való alkalmazásától. Műszaki fejlesztési politikánk rugalmasabbá tétele meghatározó egész népgazdaságunk számára. Fontos szerepet vállal ebben a munkában a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület Csongrád megyei szervezete. A tizenöt éve alakult testület elnökével, Bérezi Imre egyetemi" tanárral beszélgettünk az iparjogvédelem aktuális feladatairól: A jelenlegi nehezebb gazdasági körülmények között, amikor iparunk az intenzív fejlődés útját választja, fokozottan segíteni kell az új gyártmányok és gyártási eljárások bevezetését. Az innovációs folyamalót próbáljuk befolyásolni, ennek pedig nélkülözhetetlen eleme az alkotó ember, az újitó és feltaláló. Legfontosabb feladatunk egyrészt, hogy az alkotó embert segítsük, hogy oltalmat biztosítsunk szellemi termékének, másrészt az, . hogy szaktanácsokkal lássuk el a hozzánk forduló újítókat, feltalálókat, intézményeket. — Ehhez természetesen iparjogvédelmi szakemberek is kellenek. — Az elmúlt 15 évben sikerült ezen a téren is némi előrelépést elérnünk a korábbiakhoz képest. Alapés középfokú iparjogvédelmi tanfolyamok szervezésével próbálunk gondjainkon segíteni, így kétévenként 25— 30 szakemberrel több segítheti a munkánkat. — Milyen az újítási kedv Szegeden és a környékbeli vállalatoknál? — Az újitó- és feltalálótevékenységet a hazai szabályozó rendszer hosszú ideig inkább gátolta, mint segítette. örvendetes, hogy az elmúlt években jó néhány szabályozó megváltozott, azóta sikerül azt az elvet érvényesíteni, hogy az újítók és feltalálók az eddiginél nagyobb anyagi elismerésben részesüljenek. A találmányok, újítások száma a szabályozóváltozások következtében megyénkben is megnőtt az elmúlt években. ©f új film Színes, szinkronizált amerikai rajzfilm. Rendezte: Wilfred Jackson, Hamilton Luske, Clyde Gcronimi. Charles Perrault meséje nyomán írta: William Peed, Frdman Penner, Ted Sears, Winston Hibler, Homer Brightman, Harry Reeves, Ken Anderson, Joe Rinaldi. Zene: Olivér VVallace, Paul J. Smith. Gyártó: Walt Disney. Magyar hangok: Pap Eva. Tolnay Klári, Tiboldy Mária, Csákányi László. A rajzfilm világában Walt Disney olyasmi, mint a krimiében Hitchcock. Hiába járt el fölötte kissé az idő, olyan mester, akinél divatosabbat talán igen, de szakmai szempontból tökéletesebbet, profibbat nem képesek létrehozni a tanítványok. Persze Walt Disney idejében gondoskodott róla. hogy neve és teremtményei egész biztosan megmaradjanak az utókornak: ajándék tárgyként tette kézzel foghatóvá Donald kacsát, Micky egeret, s saját „királyságot" alapított — Disneylandet —, amely ma is Amerika egyik fö attrakciója. (S nemcsak Amerikáé, más városokban, köztük például Tokióban is óriási tömegeket vonz a szórakoztatóipar minden elképzelhető csaliját bevető mérhetetlen vurstli.) S. hogy miért arat sikert 20, 40, fii) évvel később a mai srácok Hamupipőke kórében is a három kismalac, a Százegy kiskutya, vagy nálunk most Hamupipőke? Nem hiszem, hogy elegendő lenne csupán édes, tündéri alakokat sorakoztatni a filmvászonra — lelket kell önteni beléjük. Walt Disneynek sikerült olyan jellemeket rajzolnia — a szó szoros értelmében —, melyek megtalálják az utat a mindenkori gyerekszivekhez: őszintén kedvesek, igazságosak, szeretnivalók. Talán segítenek eldönteni azt a vitát is, amely — más területen — manapság akörül folyik, • milyen illusztrációkat, ábrázolást kedvelnek a kicsik inkább. Nem mondom, hogy nem mozgatja meg akár csak pár vonal a gyerkőcök fantáziáját, ám az erőltetett absztrakciónak túl sok értelme nincs. Majd. ha nagyobbak lesznek. Addig is inkább a Hamupipőke, a maga kissé hollyvvoodias, operettes bájával együtt. Nem először láthatják — legalábbis a gyerekcipőt többszörösen kinőtt — nézők; 1961-es bemutatója után ugyanis a mostani — felújítás. Még a szinkron is maradt a régi, 1958-as. Talán ez a megoldás is azt hivatott bizonyítani, hogy Walt Disney művén nem fog az idő. Nem úgy a szinkronstiluson: az 50-es évek filmjeinek szoprán selypegése ballik ki belőle. Varjú Erika — A helyi vállalatok, intézmények • hogyan veszik igénybe az önök segítségét? — Egyesületünk, az MTESZ tagszervezete, így mi' társadalmi eszközökkel tudjuk az innovációs folyamatot befolyásolni. Fennállásunk 15 éve alatt több mint száz rendezvénnyel próbáltuk a helyi iparvállalatok és termelőszövet kezetek pályakezdő és gyakorló szakembereit segíteni. Rendszeresen szervezzük és lebonyolítjuk továbbképzésüket és tájékoztatásukat is. Több helyi üzemmel alakítottunk ki szoros együttműködést. Legfontosabb partnerünk a szakszervezetek megyei tanácsa, akikkel az újítási versenyek meghirdetésében, lebonyolításában tudunk jól együttműködni. De a Volán. a MÁV, a tejipari vállalat, a paprikafeldolgozó vállalat, a Medikémia, az Univerzál is sűrűn keresi a kapcsolatot velünk. A kutatóintézetek és a szegedi felsőoktatási intézmények is fontos partnereink. A helyi vállalatok iparjogvédelmi munkája jelentősen fejlődött az elmúlt években, úgy érezzük, ebben a mi munkánk is benne van. Az innovációhoz, a műszaki fejlesztéshez kapcsolódó iparjogvédelmi tevékenység szerepe napjainkban tovább nőtt. de ez csak a működés kereteit képes biztosítani: segítség, de nem csodaszer, ami egy csapásra megoldja a gazdaságok minden gondját Csak akkor ér valamit, ha vele párhuzamosan a társadalom is képes az örökös megújulásra, ha a fejekben is végbemegy az innováció. Rutai Gábor Követünk, Párizsban Ha egy úr elindul Párizsból, és Szegedre érkezik, majdnem biztos, hogy nem engem keres. Bemard Le Calloc'h azért más, mert ismeretlenül is néminemű szimpátia alakult ki közöttünk — ha nem hat ez is hencegésnek Kovács Béla, aki magas francia kitüntetést kapott a' közelmúltban, megkért, készítsek neki egy fölvételt az árkádok alatt a Körösi Csorna Sándorra emlékeztető szoborról. Hajdani tanártársának küldené el Párizsba. Az én masinám keveset tud ahhoz, hogy- a szinte örökös árnyékban jó képet lehessen vele fényképezni, megkértem Somogyi Károlynét, csinálja meg ő. — Miért kell cppen ez a franciának? —• Csorna-kutató lett, tanulmányokat és könyveket ír, kiállításokat is rendez. Alkut kötöttünk, ha netán eljönne, hadd beszélgessek vele. Most eljött, vasárnap este érkezett, és hétfőn délelőtt már fogadott is. Kitűnően beszél finnül. szerbhorvátul. érti az ógörögöt és az ujgörögöt is, tud angolul, németül, oroszul, tanulja a kínai ábécét, és szinte anyanyelvi szinten éli a magyart is, sőt az észtet is bogozza. A hábprú után jött az egyik francia gimnáziumba, 1947ben, és a/ 1 tanulni kezdte nyelvűn:. — Hogyan? — Nagy. i rü nyelvmesterem volt, az Egri csillagokat kezdtem fordítani. — Gondolom, az elején mindjárt el is akadt. Nincs az a szótár, amiben benne lenne, hogy úttyunk. Derdö, úttyunk! — Már nem is emlékszem rá. Ha van megregulázott stílus, Gárdonyié az. .Tói választott. Kiejtésén alig érződik az idegen zamat, a céltudatos, világos beszéd annál inkább. Hogy ebben a könyvnek volt-e nagyobb szerepe, vagy annak, hogy magyar lányt vett feleségül, nem tudni. Es Keletet járt tudósunkról talán mindent ismer vagy annál is többet. Nyilván nem Gárdonyi révén. — Föltűnt akkoriban, hogy minden faluban van — vagv volt? — Körösi Csorna Sándor utca. Isaszegen jártam éppen, akkor határoztam el, hogy megtudom, ki lehetett ez a nagy ember, akiről én semmit nem hallottam. A francia gimnázium két év múlva megszűnt, a rákövetkező három évet még a budapesti francia követségen töltöttem, csak most, ahogy nyugdíjba mentem, most jutott időm rá, hogy apróra lehet a vonzó benne a franutánajárjak. Tavaly ünne- ciák előtt? Mit mondhat nepelíük születése kétszázadik kik ez a néhány szó: az erévfordulóját, kedvező alkalom volt, hogy a világ elé álljak kutatásaim eredményeivel. Hamar észrevettem, szinte semmit nem tudnak róla az én hazámban. Ha említem, hogy székely volt, mindenki azt hiszi, szibériait mondtam. Azt, hogy Európa közepén székelyek is élnek, akkora újság, mintha új üstököst fedeztem volna föl. Harminc tanulmányt, két könyvet írtam, két kiállítást rendeztem, és hatszor beszéltem róla a rádióban. Ja, és egyszer magyaroknak is tartottam előadást. Hagyjuk el most, hogy kilencezer kilométert gyalogolt Csorna, azt is, hogy huszonhárom évet töltött a magyar őshaza kutatásában, hogy közben lámakoloslorban is élt, háromszor-hármas szobában, egy tudós láma társaságában, hiszen ezek az adatok mind ismerősek azok előtt, akik az évforduló tudósításait figyelték. Az is, hogy az első tibeti—angol szótárt ő állította össze. Arról beszéljünk inkább, miért is ment olyan messzire. — Juliánus barát utazásáról tudott, aki találkozott a Volga mellett magyarul beszélő emberekkel. Szentül hitte viszont, hogy a magyar — benne a székely főleg! — huii származék, neki léhát beljebb kellett keresnie az őshazát. — Göttingen ben akkor már kiadták egyik hazánkfia tanulmányát a finn—magyar nyelvrokonságról, észrevehette volna, hogy tévedés áldozata. — Le is vonta belőle azonnal a következtetést: lehet, hogy igaz, de akkor a finnek is hunok. Nem lehetett eltéríteni eredeti gondolatától. Szentül hitte, hogy a ma: gyar nyelv rokonát a szanszkrit nyelvben kell keresnünk, és ő kereste mindvégig. — Ma azt mondanánk rá, rögeszméje lett ez a tévedés. — Könyvekből jugar törzsről, tudott egy oda akart még eljutni. Ott biztosan észrevette volna, hogy rossz úton jár, de útközben meghall. Azt talán mondanom se kell, hogy a francia kutató elment a sírjához is, volt abban a kolostorban is, amelyben lakott, ismeri a Székelyföldet és Göttingent is. Ideje megkérdeznünk: — Itt van ez a kis ország, alig nagyobb egy pöttynél a térképen. Volt egy nagy fia, aki hatalmasat tévedett. Mi Tájékoztató A kulturális fórum munkájáról A Csongrád Megyei Tanács mellett működő Művészeti Tanácsadó Teáiülct tegnap, szerdán délután tartotta idei utolsó ülését Szabó G. László megyei tanácselnök-helyettes vezetésével. A résztvevők tájékoztatót hallgattak meg időszerű művészetpolilikai kérdésekről, majd a testület vezetője értékelte az európai kulturális fórum munkáját, melynek hathetes programjában 35 ország diplomatái, kulturális személyiségei és szakértői vitatták meg az alkotás folyamatának, a kulturális értékek terjesztésének és az együttműködésnek szerteágazó problémáit. A fórum munkájáról, a tanácskozások légköréről, a legfontosabb felmerült kérdésekről, véleményekről és vitapontokról Borvendéq Béla építész, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke, a magyar delegáció tagja számolt be. A testület tagjai ezt követően döntöttek jövő évi programjukról. Az összejöveteleken szóba kerül majd Hódmezővásárhely kulturális és művészeti élete, a Szegedi Városszépítő Egyesület tevékenysége, a megye városaiban és községeiben található felszabadulási emlékművek gazdagítása, valamint a művészeti élet fejlesztésének tendenciái a VII. ötéves tervben. A gyermekfalu első házai Szerdán Battonyán megtörtént az első öt lakóépület műszaki átadása az SOS Gyermekfaluban, így a hátralevő javítások és a bebútorozás után, várhatóan január végén megkezdődhet a falu benépesítése. A közösségi házat már októberben átadták az építők, a további hét családi ház. a gondnoki, vezetői és vendégház műszaki átadását április 30-ra tervezik. A tizenkét családi házban egy-egy nevelőanya, s 6—8 állami gondozott gyermek fog együtt élni. A tizenkét anya közül kilenc már kész vállalt hivatása teljesítésére: kiválasztásuk után elvégezték a tízhónapos felkészítő tanfolyamot, s bármikor készek Battonyára költözni. A most átadott lakóházak külsőre-belsőre egyaránt rendkívül tetszetőseit. délyi székely nemzet fia vagyok? — Ha mindenkinek ilyen gyümölcsöző lenne a tévedése is, akkor talán föl se tűnne. A tibetológia atyját tiszteljük benne, ezért több mint húsz országban ünnepelték meg a születési évfordulóját. Elkoptatott szavak jutnak csak eszembe most: szerény, de vasakaratú ember volt. Elképzelni se tudjuk, milyen kínszenvedéseken ment keresztül. Nyolc évig lakott a tibeti kolostorban, a legszegényebb körülmények között. Lámpája se volt, és a földön hált. Igaz, a láma Is, de ő mégis otthon volt! Nincs még egy ember, aki egyetlen szótárért annyit dolgozott volna, mint ő. A láma hozta neki a szent könyveket, abból tanulhatta a tibeti nyelvet. Sötétben tapogató csillag volt1! Megemlítette azt is, hogy az indiai határon nem akarták átengedni. Üzenet ide, üzenet vissza, végre arra biztatják a hivatalos szerveket, írassanak vele önéletrajzot. Pontosan beleírt, mindent, azt is, mettől meddig lakott az iráni angol rezidensnél, amikor kifelé ment. Ezt könnyen lehetett azonosítani. de azonnal kapcsoltak is az angolok: menjen csak vissza Tibetbe, és folytassa a szótárát. Filléres „kegydijut" is adtak neki. — Bocsánat, egy pillanatra! Aki pontos önéletrajzot tud írni ilyen óriási vándorlásról, hajszálpontosan megemlítve azt is benne, mikor hol volt — sajnos, csak ez maradi ránk! —, az biztosan följegyzéseire. támaszkodott. Esetleg naplójára. — Nem tudunk róla, hogy lett volna naplója, — Lennie kellett! — Az angol hadseregben szolgált egy magyar orvos, neki mutattak később egy Csoma Amikor nem luvaslúdikát, Körösi Sándor volt ráírva, visszafelé jött. már lálta a lúdikát. — Üres vasládál biztosan nem hagyott hátra. — Ez az ön fölfogása, és szívesen lenne az enyém is, de magáról soha nem irt. — Vállalta volna a világnagy utazást, anélkül, hogy emlékeit leírja? Haza is akart jönni! Abban a ládikában minden lehetett, talán még a napló is benne volt. — Igaz is lehet, ábránd is. Megemlítem, hogy őrzök egy fényképet, korunk székely fia készítette a darjeelingi temetőben. Megkapálta világvándorunk sírját, és lefényképezte. Kicsike pénzt kapott az államtól, hiánytalanul visszahozta mindet. Azonnal ráismer, Jakabos Ödönről beszélek. (Nem sokkal azután, hogy megírta útijegyzeteit, meg is halt szegény.) Az egyik francia, a másik _ kovásznai székely, mégis tud róla is mindent. Könyvének jegyzetanyaga magyar nevekkel van tele. Mindet ismeri. A párizsi finnugor társaság adminisztrátora. Beszélgetésünk után azonnal indul a Dóm térre, megnézni a fényképről ismert emlékművet. Jó, hogy leszedték rácsait, és hófehérre tisztították a kövét. Bement a Somogyi-könyvtárba is, hátha találna róla olyan valamit, amit eddig nem ismert •még. Ez a francia teljesen magyarrá változott. Könnyen mondjuk, szép elfoglaltságot talált nyugdíjaséveire. Köszönet érte. Hálálkodott a fényképért. Szívesen továbbítom Somogyidénak. Horváth Dezső