Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-17 / 295. szám

3 Hétfő, 1985. december 16. Holnap, szerdán Ülést tart a megyei tanács A Csongrád Megyei Ta­nács ez évj utolsó ülését de­cember 18-án, holnap, szer­dán délelőtt 9 órai kezdet­tel tartja Szegeden, a me­gyei tanács székházában. A tanács végrehajtó bizottsá­ga javasolja a testületnek, hogy tűzze napirendre és vitassa meg a vb két ta­nácsülés közötti tevékenysé­géről szóló beszámolót, va­lamint hagyja jóvá az 1986. évi költségvetési és fejlesz­tési terv előirányzatait, ha­tározza meg a jövő évi munkatervét. A tanácsülés nyilvános. r Uj orsózógépek ' Üj kötözőzsineg-üzemet alakítottak ki a szegedi ken­derfonógyárban. A gépek többségét a Kendergép nevű le­ányvállalat szakemberei készítették el. Tizenkét orsózó­gépet gyártottak, amelyért több millió forint értékű devi­zát kellett volna kiadni. Évente 200 ezer kilóval több kö­tözőanyagot adnak a hazai mezőgazdasági nagyüzemeknek Megbízatások Átvették megbízólevelüket a Tisza—Maros Vidéki Ide­genforgalmi Bizottság újjá­választott, illetve új tagjai a testület tegnap, hétfőn Sze­geden tartott tisztújító ülé­sén. A következő öt évre megbízott kereskedelmi, vendéglátóipari. természet­és környezetvédelmi szak­emberek bizottságának elnö­ke Szabó Jánosné, a megyei tanács elnökhelyettese lett, titkárául Varga Józsefet, a Szeged Tourist vezetőjét vá­lasztották meg. Csonka Ist­ván, a szegedi tanács elnö­kének általános helyettese és Forgó Zsuzsa, a csongrádi tanács vb-titkára a bizott­ság elnökhelyettesi tisztét töltik be. Az ifjúsági turiz­mussal kapcsolatos teendők koordinálására létrehozott albizottság titkára Lénárt Béle, az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda vezetője lett. Variálható kisbútorok Harmincféle elemből va­riálható bútorcsalád első so­rozatai készültek el. a Csongrádi Tisza Bútoripari Vállalatnál. A kisebb és nagyobb méretű színes, fé­nyes laminált és pácolt fe­lületű gömbölyített, tükröse világítós, szennyesruha-tar­tós fürdőszobai, előszobai stb. elemekből a szobabe­rendezés számtalan variá­ciójá*" alakítható ki. Az ele­menként megvásárolható bú­torok tömeges gyártását a jövő év elején kezdik meg. A vállalat másik újdonsága, a víkendházakba szánt ösz­szecsukható konyhabútor, a külföldi vevők tetszését is megnyerte. Az első garnitú­rákat már el is szállították Ausztriába. Nehéz körülmények — példás helytállás Nagyvállalatok, üzemek, gyárak, intézmények, ipari és mezőgazdasági termelőszövetkezetek pártalapszervczetei most tartják a beszámoló taggyűléseket, mérlegre teve az 1985-ben végzett gazdaságpolitikai munkát cs a pártélet­ben végbement eredményeket. Mi a Maros utcai szalámi­gyárban jártunk, hogy megtudjuk: hogyan dolgoznak itt a kommunisták? A pártalapszervezet titká­ra, Kmetykóné Pamuk Etel­ka tulajdonképpen maga is vizsgázott a beszámoló tag­gyűlésen, hiszen tisztségébe alig egy éve választották. Fiatal, nagy gyakorlata nem volt a pártmunkában, vi­szont közgazdasági egyete­met végzett. Most is tanul, s diploma után ő lesz Sze­geden az első húsipari szak­mérnök. Az alapszervezet vezető­sége élén sokat vártak tőle? Sokat, talán erőn felettit is. ' Nem hagyták egyedül. Vele volt az alapszervezet vezető­sége és a jó, közepes lét­számú tagság is, amely há rom pártcsoportban dolgo­zik, s mintegy 8-10 munkahe­lyet képvisel. Ez az összeté­tel alapvetően meghatározó mind a gazdaságpolitikai munkában, mind a pártélet­ben. A lényeg az, hogy min­den munkaterületen érezni lehessen a párt politikájá­nak jelenlétét. Hogy ez mennyire sikerült. arról gondoskodtak a párttagok becsülettel és helytállással. LaDunk olvasói előtt is­meretes. hogy a Maros utcai szalámigyárban három évvel ezelőtt nagyszabású rekonst­rukcióba fogtak annak érde­kében. hogy befejeztével — 1985 végén — évente 600 tonna szalámival többet le­hessen termelni hazai és külföldi piacra. Mindezt amellett kezdték és foly­tatták, hogy az eddigi ter­melés menetét mindenkép­pen biztosítsák. Az építke­zések menetében a gyár megszokott élete felfordult, épületek,/ új berendezések és korszerű technológiák kértek maguknak helyet, miközben nem érte csorba a környe­zeti és a személyi higiéniát. Ez ugyanis feltétele az ex­portnak. A több mint 420 millió forint értékű beruhá­zás menete olyan helyzetet teremtett a gyárban, hogy ezt a párttagok önzetlen, sokszor áldozatot követelő helytállása nélkül nem lehe­tett volna biztosítani. Túl az új létesítmények felépí­tését kísérő zajon, felfordu­láson, rendetlenségen, ki kellett elégíteni a beruházás­ban részt vevő külső válla­latok dolgozóinak szociális igényét. Közel annyian vol­tak, mint a gyár dolgozói, S itt domináltak a partneri kapcsolatok. Tárgyalások, egyeztetések, beszámoltatá­sok egész sora kísérte a re­konstrukciót a párttaggyű­lések fórumáig. Az alapszervezet vezetősé­ge ilyenformán az előbbi két esztendőben végzett munka tükrében is nézte az alapszervezet 1985. évi te­vékenységét, a kommunisták helytállását, amely példás. Egv megelőző taggyűlésen értékelték a személyekre szabott pártmegbízatások el­végzését. A 43 főnyi tagság­ból sokak nevét lehetne itt leírni, akik kiemelkedően jó munkát végeztek. Álljon itt Sebők Ferenc. Németh Já­nosné, Nagy Mihályné, Nagy István, Cseszor Elndréné, Rácz Jánosné, Margit Sán­dor neve. A pártmunkában kiemelkedő a tevékenységük és másoké is, akik a terme­lésben, a szervezésben sokat tettek azért, hogy a folya­matos gyártás biztosítása mellett a rekonstrukció is haladjon a maga útján terv­szerűen, pontosan, határidő szerint. A gyár teljes kollek­tívájának, azop belül a szo­cialista brigádoknak köszön­hető, hogy az évi 600 tonná­val több szalámiból az első tétel márciusban már szál­lítható. Az érlelőtornyok már dolgoznak. Nem lehet centizni, kimérni, hogy eb­ben a folyamatban kinek mi az érdeme. Együttesen min­denkié, párttagoké és pár­tonkívülieké egyaránt. Minden pártalapszervezet egés/. évi munkáját felsőbb testület Is értékeli, minősíti. A Maros utcai szalámigyár pártalapszervezete jó véle­ményt kapott a vállalat párt-végrehajtóbizottságától. A rekonstrukcióra odafigye­lés mellett volt ereje az alapszervezetnek a politikai oktatásra, a pártépítésre, a szervezeti élet erősítésére, a tagság szókimondásának, vé­leményének ösztönzésére. A párttitkár, Kmetykóné Pa­muk Etelka is jól vizsgázott. Azt mondta, a politikai mun­kát úgv lehet elvégezni jól, ha mellette áll az alapszer­vezet teljes tagsága. Nyert: vele voltak és vele vannak. Lődi Ferenc A Jéghegy csúcsa Mert bizony a felszín mö­gé látni mindig nehéz, s a tolakodó látszat kevesebbet mond a valóságnál. Csak a jéghegy csúcsát figyelni s eszerint manőverezni, min­denképp rövidlátásra vall. Mert a bajok, vagyis a jég­tömb kilenctizede láthatat­lan, de ha tudjuk, hogy ott van. nem tehetünk úgy mintha nem is lenne. Bakson, a Magyar—Bolgár Barátság Tsz-ben már látni lehet a zátonyt, amely ha nem is jégből, de legalább olyan rideg valóságból, a nö­vekvő tartozásokból hízik egyre félelmetesebbé. A mostani felmérések szerint a 280 fős, ezerhétszáz hektá­ron működő kis téesz 12 mil­liós veszteségre számíthat. Az elmúlt év rájuk ijesztett, mert a mérleg akkor is 4 /nillióval hibádzott. Sajnos az ijedtség nem serkentett, hanem inkább bénított. Hogy megint a kezdeti példánál maradjunk, a bajokat csak a víz alá nyomták azzal, hogy saját maguk hitelből vállalták a veszteség rende­zését, miközben emialt az idei fejlesztési alapjukat is felélték. A vége mégis az lett. hogy be kell dobni a törülközőt, a szanálás elke­rülhetetlen. Ez a szövetkezet már több mint liz éve csak évről évre él, bukdácsol. Elnökök, szak­emberek jönnek, egy kis idő múlva mennek, s minden marad a régiben. A környező községekben sokszor leegy­szerűsített véleményként csak annyit tartanak erről, hogy a baksi ember nem sze­ret dolgozni. Ez így termé­szetesen nem igaz, mert a községben szebbnél szebb házakat, gondozott utcákat látni, s a háztáji földjüket sem pázsitfűvel vetik be. A felvásárlók tudnák igazából megmondani mennyi zöldsé­get vesznek át évente, nem is szólva a piacozásokról. Létezik hát kettős munka­morál, s hogy a kettősségből csak a közös húzhatja a rö­videbbet? A ténvek pillanat­nyilag erről árulkodnak. Va­jon ők maguk miben látják a hibát? Szabó István termelési el­nökhelyettes szorgalmasan töltögetett egy táblázatot, hogy milyen műtrágyából mennyit rendeljenek jövőre. A vezetés válsága nem lehet az egész téeszé, veszteség ide, veszteség oda, ezt a föl­det jövőre is művelni kell. Méghozzá az itteni tagok­nak! Furcsa érzés lehet a sikertelenség árnyékában naponta meglenni, amit a becsület kíván, ö azt a ta­nulságot vonta le, hogy jö­vőre, három itteni év után másutt próbál szerencsét. Beszélgetésünk során kide­rül a termelés minden ne­hézsége, de hogy hogyan le­hetne másként, arra igazán nem várhattam választ. Hisz. ha tudta volna, bizonyára ő Mindannyian tudjuk, hogy a tengeren úszó jéghegyek alattomos képződmények. Mire a hajós megpillantja már zátonyra is futott. Ter­mészetesen csak a ra­dar vagy képletesen szólva az előrelátás hiá­nyában történhet ma­napság efféle katasztró­fa. is próbált volna változtatni a gazdálkodás menetén. A növénytermesztés, állat­tenyésztés hozamai közepe­sek, az aszály és belvíz vál­takozó hatásait enyhíti a már elkészült melioráció. A kis területen itteni vélemény szerint nem tudnak ekkora létszámot eltartani, így a tagság egyharmada dolgozott a lakatosüzemben. A veszte­ség zömét ez hozta, elvitt minden pénzt. A mezőgaz­dasági termeléshez szüksé­ges gépekre alig jutott. Ezen a talajon jó traktorokkal is nagyon ki kell lesni, hogy mikor dolgozzanak. Ha szá­raz, akkor kemény, ha el­ázik, minden beleragad. Ke­vés eszközzel nem lehet a munkát beosztani. A költsé­gek meg egyre nőnek, míg két éve 2 millióba, az idén ötbe került a növényvéde­lem. Egyedül a háztáji ágazat, a paprikatermelés a nyere­séges, talán tavasszal 25—30 hektáron a közösben is be­válik. Remélhetően ez a vál­tás nem kerül annyiba, mint oly sok korábbi. Jött egy új vezető, új elképzelésekkel, más termelési szerkezetet alakított ki, s egy csomó gép, berendezés feleslegessé vált. Helyette az új profilnak megfelelő gépeket kellett milliókért megvásárolni. Bagány Ferencné, az új főkönyvelő friss szemmel és szellemmel kezdett a mun­kájához. Sokan ezt a szemé­re is vetik, hogyan tudna mindent jobban, mikor előt­te, nem is a mezőgazdaság­ban dolgozott. Erre mit le­het most mondani, majd meglátjuk. Szerinte a szövet­kezet adottságai csak rész­ben indokolják a vesztesé­get. A kevés pénzt sem min­dig a legszükségesebbre köl­tötték. A szakemberek sze­rirnt itt műtrágyára soha­sem volt pénz. A szerves­trágyát eladták, pénzzé tet­ték. A tavalyi saját erejű veszteségrendezés erősebb téeszt is lehetetlenné tett volna, már akkor be kellett volna ismerni a sikertelen­séget. Munkatársai szerint az ő ösztökélésének is szerepe van abban, hogy mindent megtettek a jövő évi termé­sért. Időben felszántottak, elvetettek, trágyáztak. A tervek -már úgy készülnek, hogv egv nyereségesebb gazdálkodást előkészítsenek. Nagyobb területen lesz zöldség, és a pecsenyeliba­tenyésztést is szorgalmaz­zák. Megfelelő irányítással a baksi egy közepes téesz le­hetne. Ami veszteséges, azt nem lehet tovább csinálni. A lakatosüzem alkalmazottait elbocsátották, néhány tag dolgozik már csak ott. A csengelei téesznek öt évre, művelésre átadott ötszáz hektárnyi terület igaz, hogy most biztos bevételt ad, de a munkalehetőséget csök­kenti, s ez később még hiá­nyozhat. Váczi József né téeszelnök számvetéssel kezdi. Ügy ér­zem szavaiból, hogy valaha úgy vágott neki a munkájá­nak, hogy hozzáértő vezető­társai segítségével a már előtte Is gyengélkedő szövet­kezetet következetes szigor­ral, de ugyanannyi jóindu­lattal talpra állítja. Hogy mi­kor tört meg a lendület, hol vált nehézzé a feladat, ki tudja. Nem titkolhatja, eb­ben a játszmában alul ma­radt. Hat éve egy egyedi rende­zés után tiszta lappal, úgy­is mondhatjuk nulláról in­dultak. Amíg három évig jöt a központi segítség, vagy­is az átmeneti támogatás, va­lahogy boldogultak. A 83— 84-es aszályos évek vesztesé­geit saját alapjaik felhasz­nálásával rendezték, minden tartalékot feléltek. A mosta­ni veszteség az előző éviek hatását is magában hordoz­za. A tavaly drágán termelt takarmány az idén tette drá­gává az állattenyésztést. A költségek, mint mindenütt, folyamatosan nőttek, így hiába nőtt a termelési érték Öt év alatt 45-ről 80 millió­ra. Belső okok is közreját­szottak. Az állami támogatás megszűntével a főagronómus és a főkönyvelő is távozott, az újabb főkönyvelő most tavasszal, A középvezetők hasonlóan jöttek-mentek. A sűrű váltás kikezdte a mun­kafegyelmet. s a közös va­gyon becsülésével is akad­nak gondok, A mostani ag­godalom érthető, hisz a tag­ság a háztáji révén jól /él, s ehhez ragaszkodnak is. Föl­mérték, hogy változtatni kell, ha az a tét, hogy ma­rad a téesz vagy sem. Emi­att talán a közös érdekében is többet nyújtanának ez­után. A talpraálláshoz —> s ez a beszélgetésekből is kiderült — már csak az kell, ami ed­dig sem volt. Pénz és szak­embergárda. Hogy mindez jövőre honnan lesz meg egy­szerre, talán nem én vagyok az egyetlen, aki még csak nem is sejtem. Mindenesetre bizni muszáj — hisz más községekben, téeszekben is jártak már hasonló cinő^en s egyszercsak megemberel­ték magukat. Miért ne lehet­ne pár év múlva hasonló si­kerek kapcsán felemlegetni a baksiakat? Tóth Szeles István Magyar technológiával A Minőségi Cipőgyár ós a szovjet Zarja Cipőipari Egyesülés egyik tagvállalata együttműködési szerződést kötött, aminek értelmében már a jövő év első hónap­jaiban magyar technológiát vezetnek be a Szovjetunió egyik legnagyobb cipőgyá­rában. A megállapodás szerint a Zárak 300 ezer Ladához Már teljesítette az idei szovjet megrendeléseket az Elzett Művek sátoraljaújhe­lyi gyára: 300 ezer darab Lada gépkocsi-ajtóveretet és zárat szállítottak ebben az évben a Szovjetunióba. A három gépkocsitípushoz ké­szülő zárakat a gyárban fej­lesztették ki, és a gyártás­hoz szükséges célgépeket is maguk készítették A tervezettnek megfelelő üteműek a gyár tőkés ex­portszállításai is, december elejéig mintegy 250 millió forint értékű terméket: spe­ciális mágneses zárakat, kü­lönböző színű, galvanizált ajtóvereteket értékesítettek az NSZK-ban, az Egyesült Államokban, Irakban, Ka­nadában és több más or­szágban Mino 10 női cipő modelljét, illetőleg ezek gyártási eljá­rását adja át szovjet part­nerének. Vállalta azt is, hogy a felső- és a bélésbő­rök kivételével a gyártás­hoz szükséges anyagokat, a talpat, a sarkat, a kérget, a merevítőt és a iközbélést is leszállítja, elkészíti a hi­ányzó kiegészítő berendezé­seket, és bevezeti a gyártást. A munkálatok már megkez­dődtek, jelenleg — magyar szakemberek irányításával — a próbagyártás folyik, sikerrel. A magyar cipőgyár­tók részben a helyszínen, Moszkvában adják át szak­mai tapasztalataikat, rész­ben pedig szakmai csopor­tokat fogadnak a Mino-cipők gyártásának tanulmányozá­sára. Az évi 24 millió pár női lábbelit készítő szovjet cég a tervek szerint jövőre 150 ezer pár cipőt gyárt ma­gyar technológiával. (MTI) Barnaszén Jugoszláviából A Lignimpex Külkereske­delmi Vállalat hosszú lejá­ratú — öt évre szóló — meg­állapodást írt alá jugoszláv partnerével, a boszniai Rud­hem Tuzla céggel, évi 350 ezer tonna háztartási tüze­lésre alkalmas barnaszén vá­sárlásáról. A magyar külkereskedel­mi vállalat az idén hozott be először nagyobb meny­nyiségű barnaszenet Jugo­szláviából. A hazai ellátás javítására 1985-ben több mint 200 ezer tonna bar­naszén érkezett, amelynek nagy részét a Rudhem Tuzla cég szállította. A közel­múltban megkötött keret­megállapodás lehetővé teszi a lakossági ellátást javító jugoszláv barnaszénimport további növelését; 319 ezer tonna barnaszenet vásárol a Lignimpex

Next

/
Oldalképek
Tartalom