Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-16 / 294. szám

41 Hétfő, 1985. december 16. Meghalt Oláh István honvédelmi miniszter Mély megrendüléssel cs fájdalommal tudatjuk, hogy Oláh István elvtárs, hadseregtábornok, honvédelmi minisz­ter, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak tagja, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő szemé­lyisége 1985. december 15-én elhunyt. Temetésének megszervezésére bizottság alakult — köz­li a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Magyar Népköztársaság Honvédelmi Minisztériuma. Oláh István 1926. decem­ber 16-án, sokgyermekes pa­rasztcsaládban született, Nádudvaron. A szülői ház forradalmi szellemű neve­lésének hatására közvetlenül a felszabadulást követően aktív tagja lett a Magyar Kommunista Pártnak. A debreceni ideiglenes nemze­ti kormány 1944. december 23-i felhívására az elsők kö­zött önként jelentkezett, az akkor szerveződő új demok­ratikus hadseregbe. Az a szándék vezette őt is, mint azt a sok ezer haladó gon­dolkodású magyar embert, akik a fegyveres harc vál­lalásával is kifejezték: a magyar nép legjobbjai szem­be fordulnak a hitleri Né­metországgal, a rájuk kény­szerített idegen elnyomás ki­szolgálóival, a hazaáruló és népellenes politikával. Ifjú­kori döntése életreszóló volt, végleg elkötelezte magát a demokratikus átalakulás, a szocializmus ügye, a haza fegyveres szolgálata mellett. 1945 tavaszán a szovjet had­sereg oldalán alakulatával ausztriai hadműveleti terü­letre vonult. Hazatérve foly­tatta a katonai szolgálat mi­att megszakított tanulmá­nyait. 1947-ben a debreceni tanítóképzőben tanítói ké­pesítést szerzett. Felismerve és megértve a néphatalom védelmének fontosságát, a párt megbízásából 1947-ben útja ismét a néphadseregbe vezetett. 1947—49. között a Kossuth Akadémia hallgató­ja lett, ahol kitűnt kima­gasló képességeivel. 1949­ben hadnagyként avatták tisztté. Katonai pályája so­rán az ország számos hely­őrségében szolgált, és sza­kaszparancsnoktól szinte minden parancsnoki beosz­tást betöltve, jutott el a honvédelmi miniszteri tiszt­ségig. Szívelégtelenség miatt be­következett hirtelen halálá­val nagy veszteség érte a magyar forradalmi munkás­mozgalmat és néphadsere­günket. Oláh István részese volt a párt honvédelmi po­litikája formálásának, gya­korlati megvalósításának. Munkáját nagy hozzáértés­sel, töretlen akarattal, szor­galommal és előrelátással végezte. A Magyar Néphad­sereg fejlesztésében az or­szág lehetőségeire épülő, a szövetségesek körében is el­ismerést kiváltó megoldások kezdeményezője volt. Mint kommunista katonai vezető, minden beosztásában nagy figyelmet fordított arra, hogy sokoldalúan ismerje a had­sereg életét, beosztottjainak szolgálati körülményeit. A szocializmus építésének és védelmének kérdéseit min­dig egységben szemlélte, és javaslatait is ennek szel­lemében fogalmazta meg. A béke megóvásának igaz hí­ve volt. Katonai feladatait minden beosztásában áldo­zatkészen, a szocialista ha­záért, a nemzetért érzett fe­lelősséggel, példamutató kommunista elkötelezettség­gel látta el. Hivatásának teljesítése mellett nagy ak­tivitással vette ki részét a közéletből is. Több mint egy évtizede tagja az MSZMP Központi Bizottsá­gának, alelnöke a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szö­vetségének. Fáradhatatlan munkálkodása, humánus gondolkodása, igazságérzetf tiszteletet és megbecsülést váltott ki társadalmunkban, a fegyveres erők és testüle­tek körében. Oláh István igaz hazafi­ként és internacionalista­ként elévülhetetlen érdeme­ket szerzett a magyar­szovjet barátság erősítésé­ben, a Varsói Szerződés had­seregei közötti fegyverbarát­ság elmélyítésében, a Ma­gyar Néphadsereg nemzet­közi kapcsolatainak ápolá­sában. Eredményes munkájának elismeréseként magas ha­zai és külföldi kitüntetések­ben részesült. Megkapta töb­bek között a Munkás—Pa­raszt Hatalomért Emlékér­met és a Szocialista Ma­gyarországért Érdemrendet. Személyi változások D Moszkva (MTD Mihail Scsadovot, a Szov­jetunió szénbányászati mi­niszterének eddigi első he­lyettesét nevezte ki szénbá­nyászati miniszterré a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak elnöksége. Borisz Brat­asenkót, a korábbi minisz­tert egészségi állapota miat­ti nyugdíjba vonulása kap­csán ugyanakkor felmentet­ték a tárca vezetőjének funkciójából. Mihail Scsadov 1927-ben született, bányaimérnök, több mint 35 éve tevékenykedik a szénbányászatban. A Tádzsik Kommunista Párt Központi Bizottságá­nak szombati ülésén felmen­tették tisztéségéből Rahman Nabijevet, a Központi Bi­zottság első titkárát, mert megromlott egészségi állapo­tára való tekintettel nyugál­lományba vonul. Helyére Kahar Mahkamovbt, a Tád­zsik SZSZK Minisztertaná­csának elnökét választották meg Személyi változások voltak a Kazah Kommunista Párt élén is. Felmentették megbízatása alól K. K. Kaaibajevet, a Kazah KP KB titkárát, a KB Irodájának (politikai bi­zottságának tagját, aki más munkahelyre került út. A KB titkárává választották Z. K. Kamaligyenovot, a Ka­zah SZSZK állambiztonsági bizottságának elnökét. A KB Iroda tagjává nevezték ki Sz. M. Mukasevet, a köz­társaság legfelsőbb tanácsa elnökségének elnökét. A tanácskozáson a KB Iro­da további két tagját iis fel­mentették eddigi viselt tiszt­ségéből : B. A. Asimov nyug­állományba vonult, K. M. Auhagyijev pedig imás meg­bízatást kap. Kizárták az SZKP tagjai közül A. D. Kojcsumanovot, az alma-atai városi párt­bizottság vált első titkárát, önéletrajzi adatainak meg­hamisítása, szerénytelen ma­gatartás és hivatali hatalom­mal való visszaélés miatt. aranykapu - ezüstvasárnap Félmilliárdot költöttek a fenyőfák alá árui, természet nyújtotta cikkek (kevés van!), meg a kolorban szúrnak szemet a méregdrága (sok van!), de kosárfonó remekei, de ki- zsebet bizsergető áruvevő váncsivá tesznek a gyönyö- tumultussal. Csak röviden: rűen hímzett terítők és kel- a Centrumban (és a Divat mék is. Ki mindezt látta, Centrumban) a tegnapi va­megpihenhet az algyői cuk- sárnapon 2 millió 2 ezer fo­rászmester székein, hogy rint értékű árut vásároltak, édesítse száját, fogyassza a Nagyáruházban pedig 2 kávéját. milli forint maradt a pénz­aranyos" az Aranykapu, tárban. Ez utóbbi bevétel a „ezüstös" az Ezüstvasárnap, tavalyinal 31 százalékkal A két nagy áruházban jár- több- Es még egY Ez utób" va, szimpatikus látvány az biban két színes tévét is árubőség és a vásárlótö- sorsoltak. A szerencsések: meg. Nem szeretném fárasz- Ba0» Jánosné (Székely-sor tani az ajándékozásban 3> es Abraham Lajosne amúgy is kimerült (minden (Boszorkanysziget utca 30.). módon?) olvasót a hiány- A. S. Juhi or not tubi" Berlin, Alexander Platz. Szeged, Marx tér. Két mon­dat, két tér. De összefügg! Miért? A vásár miatt. Kezdjem az itthonival: Aranykapu a B-pavilonban, az ipari vásár területén, amely Szilárda napjától Ádám-Éváig nyitva az ajándékozók előtt. Pontosí­tok: naponta reggel 7-től délután 5-ig. Az előző, az NDK fővárosa, ami Európa „kufárkodásában" a leghíre­sebb, mert ott vernek sát­rat december elsején, hogy ami szem-szájnak ingere, kínálhassa magát a kedves vevőnek karácsonyi aján­dékként. Szeged is első. És­pedig abban, hogy a kisipa.­rosok közös és „primőr" árukínálatát láthatják-ve­hetik apróknak és nagyok­nak. Nehéz lenne rangsorolni a Kiosz városi alapszervezeté­nek kezdeményezését azon európai városok sorában, ahol évente rendeznek ha­gyományosan szabadtéri ka­rácsonyi vásárokat. Kár ezen törni a fejet, jobb örülni a remélhetően rend­szeressé váló év végi bősé­ges — és míves — kisiparos árukínálatnak! Valaha kézművesnek titu­lálták — szépen — a mai kisiparosokat. Az a huszon­egynéhány iparos most kö­zösen tárja keze művét a nyilvánosságnak. Név sze­rint kár lenne bárkit ki­emelni, mi több, nem is való. Ugyanis: az összkép a lényeg. Ez viszont színes: piros például a mézes­kalácssziv (ami inkább a régi korra emlékeztet, mint­sem giccses), ezüst színű az ezüstműves „tárlata", tarka a kötő (ha úgy tetszik hurkoló) pavilonja, barna árnyalatokban pompáznak a bőrdíszművesek praktikus „Lenni vagy nem lenni", mondja Hamlet dán királyfi magyar színpádokon, s hiá­nyos angol műveltségünkből is futja annyira, hogy tud­juk az eredetijét, „To be or not to be...". Azaz, kiejtve: tu bi or not tu bi, ami teg­nap és tegnapelőtt a Marx téri B pavilon divatcikkáru­sokkal megszokott csarno­kában annyit jelent egészen szabad(os) fordításban, hogy tubi (vagyis galamb) vagy nem galamb. Remélem, vi­lágos, mert a felelet a hét­száz, ketrecben toporgó ke­cses „magasszállókeringö" és bumfordi texán húsga­lamb, valamint a röptetésre szánt és szépségükkel hival­kodó díszgalambok láttán csak az lehet: galamb hát! A javából. A szegedi és a szabadkai, nagybecskereki tenyésztők a legszebb példányaikat hozták el az ezüstvasárnapi forgatagba, hogy kedves látnivalót kínáljanak a nagy számú érdeklődőnek. Egy pillanat, és szerte­foszlik a galambimádat lila ködfelhője. Mert akkora ri­csajt csapva követel magá­nak figyelmet egy óriási és egy törpekakas, mint egy hivatásos vekker, és egy törpetyúkba oltott tihanyi visszhang. Írom is: a Sze­gedi Kocsis József Galamb­és Kisállattenyésztök Egyesülete rendezte nemzet­közi galambkiállításon dísz­baromfiak is voltak. A tegnapi nap „galamb­szakos" csemegéi közé tar­tozott a Postagalamb Szö­vetség Dél-Tisza Kerülete rendezésében a textilmű­vek ifjúsági klubjában nyílt kiállítás is, amelyen Csong­rád és Békés megye leg­jobbjai (tenyésztők és ver­senygalambjaik) szerepel­tek. Aligha nyílhatott volna méltóbb helyen a kiállítás, mint városunkban, hiszen a legutóbbi postagalamb olim­piáról az ezüstérmet szegedi galamb hozta el — Portugá­liából. I. Zs. Rakodási csúcs volt a hét végén a vasutakon. Va­sárnap a MÁV Miskolci Igazgatóságánál 1810 vasüti kocsi kirakodására számítot­tak, azonban a vállalatok már a délutáni órákig jó­val többet raktak ki. En­nek köszönhető, hogy az e napra kért valamennyi ko­csiigényt ki tudta elégíteni a miskolci vasúti igazgató­ság. A szállíttató vállalatok 1500 vagont igényeltek, s ezt meg is kapták. Külö­nösen sok kicsit rakott meg a borsodi szénbányák, a diósgyőri Lenin Kohászati Művek, az ózdi Kohászati I Üzemek, a leninvárosi Ti­szai Vegyi Kombinát, a ti­szai Kőolajipari Vállalat, va­lamint a kazincbarcikai Bor­sodi Vegyi Kombinát. A MÁV Szegedi Igazgató­ságának területén — ahol szombaton és vasárnap mintegy harmincötezer ton­na árut raktak ki a vago­nokból, illetve rakta be a vasúti kocsikba — szintén a vége felé közeledik a cukor­répa szállítása. Orosházáról Mezőhegyesre, Bajáról, Bács­bokodról, Kiskunlacházáról Hatvanba az utolsó szerel­vényeket indították útnak a cukorgyáraknak. Az idény­ben a tervezett egymillió­százezer tonna répából már egymillió-negyvenezer ton­nát eljuttattak a feldolgozó­üzemekbe, így előrelátható­an a tavalyinál több héttel előbb, még karácsony előtt befejeződik e területen a cukorrépa-szállítás. A szegedi vasüti igazgató­ságtól kapott tájékoztatás szerint a vállalatok többsé­ge példásan megszervezte a nekik érkező áruk hét végi kirakását. Ünnepkészület

Next

/
Oldalképek
Tartalom