Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-14 / 293. szám

MAGAZIN Szombat, 1985. dcccmbcr 14. Közcp-Európában a nemzetek születése párhuzamosan és kölcsönhatásban folyt le. Szegeden igaz a nagy magyar többséghez képest a lakosság kisebbsége volt nemzetiség, de a néhány görög család lelkesen figyelte a görög szabadságharcot, a szintén nem nagy számú, de vagyonos szerb családok valószínűleg nem csak lelkesedtek a szerb függetlenség kivívásáért, hanem egyesek részt is vehettek a harcban, dc mindenképpen támogatták anyagilag. A szegedi német családok nagy része az összeházasodás következtében gyorsan magyarosodott, de közülük is több olyan család volt, amelyik lelkesedett a születő német egységért, a Napóleon ellen folytatott felszabadító harcért. Párhuzamosan a nemzeti irodalommal jelennek meg a vallásos művek, amelyek éppen azért, mert szintén a nemzeti nyelven szólnak, a nacionalizmust táplálták. Dc van olyan kétnyelvű irodalom is, hogy egyházi és világi munkák fordításban, több nyelven is megjelennek. Vedres István, hogy a Duna—Tisza közi csatorna tervének megnyerje a nemességet, latin nyelven is kiadta a munkát, sőt, hogy a német polgárság támogatását is biztosítsa, német nyelvre is lefordíttatta a könyvet. Nagy szerepet játszik a nacionalizmus küszöbén a színészet. Szegeden először német világi színészek játszották a divatos darabokat, csak azután jelent meg a magyar színészet és a szerb lakosság kisebb számának megfelelően ritkábban szerb előadásokra is sor kerüli. Ezeknek megfelelően a Szegeden megjelenő színészi irodalom szintén hoz német darabokat is és szerb darabokat is. A többség természetesen magyar nyelvű volt. A többnyelvűség megnyilatkozik a mindennapi életet kiszolgáló irodalomban is, hiszen a magyar szabó, cipész, tímár, csizmadia céhek mellett voltak külön német timár, német szabó céhek is és ezeknek a vándorkönyvci már csak német nyelven készültek. 1807-ben kirabolták Bellán Árkádiusz szerb kereskedőt. A tanúk egész sorát hallgatták ki, Bellán latin nyelven tett vallomást, német nyelvű volt a dohánykereskedő vallomása, több szerb kereskedő magyar, illetve kettő szerbül írta alá a jegyzőkönyvet. Bellán gazdag nagykereskedő volt, akinek 10 főnyi személyzete volt, ezeknek fele magyar volt, fele szerb. A kettős, sőt hármas nyelvűség elég széles körben volt általános. Maga a Griinn Nyomda is, amikor 1837-ben megjelenteti a nála kapható könyvek jegyzékét, előbb 12 oldalon a német könyveket sorolja fel, csak aztán közli 7 lapon a magyar könyveket. Reformkori leltár Szerb, német, görög és zsidó irodalom Szegeden A görögök 1831-ben a szabadságharc győzelme után adták ki magyar nyelven azt a könyvüket, amelyben Görögország első kormányzóját üdvözölték. Kosztovits János, akinek az olasz neve Capo D'Istria (1776—1831) olasz családból származott, de 1809-ben a cár szolgálatába lépett. Amikor a cár nem vállalta a görög szabadságharc támogatását, Svájcba ment és onnan irányította a felszabadító harcot. 1827-ben kormányzóvá választották, de 1831-ben a pártharcok áldozatául esett. Nincsen teljesen önálló kiadványa a szegedi bolgár kereskedőknek, hanem olyan formában van mégis tudomásunk róluk, hogy a szegedi bolgárok is adakoztak a Pesten megjelenő első bolgár könyvekre. Ezek a magyar földön megjelenő bolgár könyvek nagy hatással voltak a bolgár irodalom kialakulására. A szegedi bolgárok jegyzékében „macedón" jelzéssel szerepel néhány olyan kereskedő, akik elég módosak voltak, és feltehetően szintén támogatták a bolgároknak a töröktől való felszabadulását. A szerb irodalomnak az 1840-es évek elejéről 11 Griinn Nyomdában megjelent alkotását ismerjük. Ezek azonban nem közvetlenül csak a Szeged, vagy Szeged környéki szerbek részérc készültek, hanem elég magas példányszám mellett kb. 1000 példányban adták ki, eljutottak Belgrádba, illetve az akkori szabad Szerbia többi városába is és jó szervező munkával nagy előfizető tábora volt Szentendrén, Budán és Újvidéken is. Grünnck korábban is volt olyan kísérlete, hogy a szegedi görög-keleti plébánost biztositsa cenzornak, ezt ugyan nem sikerült elérni, de miután a szegedi szerbek lelkesen támogatták a kiadványokat, a hazai szerb irodalomnak Buda és Újvidék után, a harmadik központja lett Szeged. A szerb kiadványok kőzött színdarabok, vallási művek mellett feltűnően sok a németből fordított ismeretterjesztő munka és regény. Abban az időben még van különbség a horvát és szerb nyelv kőzött nemcsak abban, hogy az egyik latin másik cirill batűt használ. Mivel a szomszéd, vagy akár testvérvárosnak is nevezhető Szabadkán nagy számú római katolikus „dalmata" élt, ezek is adtak ki horvát nyelvű könyveket. Grünn a közkedvelt és nagy számot elérő magyar kalendáriumait kiadjahorvátul és szerbül is. Rendkívül népszerű volt a haladó svájci Zshokke író, aki Pestalozzi haladó pedagógiai kísérleteinek állított emléket például Aranyfalu című munkájában. Kimondottan szerb témájú Petrovics Miklósnak a Szomorú válás cimű elbeszélése, amelynek az alcíme Milovoj és Amurol. A szegedi szerb értelmiség a 40-es években kettészakadt. A nacionalista többség fiai részt vettek a pozsonyi szerb diákok tüntetésében, 1848-ban a délvidéki szerb felkelés vezetői között két szegedi származású is van. Elég nagy számú fiatal járt délvidékről a szegedi líceumba (ez megfelelt a mai 3—4. gimnázium korosztályának) és ezeknek külön önálló szerb önképzőköre volt, párhuzamosan a rendkivül élénk életet élő magyar önképzőkörrel. A német irodalom kiadványain belül csökkent az egyházi kiadvány, de a különböző kisebb-nagyobb imakönyvek elég kapósak voltak ahhoz, hogy Grünn továbbra is megjelentesse. Két nyelvű kiadvány volt 1831-ben az alsóvárosi templomról készült munka, először magyarul jelent meg, utána német nyelvre is lefordították. Szeged akkor is elég jelentős katonai központ, egy nagy kiegészítő parancsnokság székhelye, sőt katonai iskolája is volt. Ennek megfelelően a katonaság részérc is készült néhány kiadvány. A 30-as években virágzó német színészi élet volt Szegeden, ezeknek a színlapoknak is ismerjük a címeit az 1834-es évből. (A színlapok egyúttal belépőjegyek is voltak.) Külön csoport a német nyelvű irodalomban a szegedi zsidóság kiadványai. Ők ebben az időben három nyelvűek, legtöbbjük Csehországból került Magyarországra és ú német volt az üzleti életnek a nyelve, viszont a magyar környezethez alkalmazkodva, több magyar kiadványuk is van. Grünnek még nincsen ugyan héber betűanyaga, de meg kell említeni, hogy ez volt a harmadik nyelvük. 1825-ben egy könyvügynök járt Szegeden és 12 előfizetőt szervez, héber kiadványokra. 1833ban szintén Szegeden 9 előfizető van héber kiadványokra, ugyanakkor Makón 13, Aradon pedig 26. Prága, Bécs után 1810-től kezdve a pesti Egyetemi Nyomda is rendelkezik hébe'r betűkkel és később Szeged is előkelő szerepet játszik a héber kiadványokban, amikor a szabadságharc után Lőw Lipót került Szegedre rabbinak és Európa összes országában terjesztett havilapja részére a német nyelvű szöveg mellé héber betéteket is alkalmazott. Az első szegedi zsidó származású író Cájus Gábor volt, akinek szegedi orvosi munkája latin nyelven jelent meg. 1836-ban jelent meg Mendelssohn Mózesnek A lélek halhatatlanságáról cimű munkája, amelyet német nyelvről Bauer Simon fordított le magyarra. Amikor felavatták az első (mai régi) templomot, erről köszöntő jelent meg németül és magyarul is. Az említett Bauer Simon Pálft Sándor városi tanácsnok halálára 1844-ben 4 oldalas magyar beszédet jelentetett meg. Eh hez a Bauer Simonhoz egy anekdotisztikus történet is fűződik. 1862ben ment csak nyugdíjba, igy Ferenc József szegcdi látogatásakor ő mondta a német verses köszöntőt. Ennek a befejező szava éppen az volt, hogy Ferenc József úgy szereti a nemességet, mint a parasztot. (Bauer) Bármennyire is volt a fogadás ünnepélyes, mindenki elmosolyodott amikor Bauer Simon úgy állította be Ferenc Józsefet, hogy az őt is szereti. Igen érdekes Bauernek az az 1841-ben megjelent német munkája, ahol a magántanítókról elmélkedik. Nem sokkal előbb jelent meg ugyanis az egyik igen művelt piaristának hasonló latin nyelvű értekezése. Természetesen mindkettőjüknek igaza van abban, hogy az oktatásnak hatásosabb formája az iskolai oktatás, de ismerve a szegedi viszonyokat, a magán tanítók tevékenysége szükséges és jó kiegészítő része volt az iskolai oktatásnak. A tanyán is néhány gazda összeállva egy „deákot" fogadott fel egy, esetleg két évre, amikor még a város nem létesített tanyai iskolákat. De a városban is Kovács Istvánnak Egy szegény pórfiú életrajza című munkája a tanulság rá, hogy a Szegeden tanuló fiataloknak is cz biztosított szállást és kosztot, mert a kollégiumi intézmény ismeretlen volt. Ugyanakkor a szállás fejében oktatást végző deákok több száz gyermeket tanítottak meg legalább írni és olvasni. * A reformkorban tehát a körülbelül 1000 főt számoló német és zsidó csoport az 5—600 főt számoló szerb csoport cppen úgy igyekszik megteremteni a maga színházát, szépirodalmát, ismeretterjesztő tudományosságát, mint a magyarság. Sőt a század második felében tovább folytatódik ez a tevékenység. 1900-ban az egyik szerb ügyvéd népújságot indít Szegeden, hogy a környező falvakat ellássa irodalommal. De a lap csak három hónapig jelent meg. A szegedi németek erős magyarosodása következtében nem került sor német lap kiadására, de kétszer is történt kísérlet ilyen lap alapítására, csak valószínűleg nem gyűlt össze olyan népes előfizető sereg, ami mellett ez kifizetődő lett volna. A szegcdi zsidóság a kiegyezésig még erősen két, illetve három nyelvű, (magyar, német, héber). Iskoláiban is mind a három nyelvet tanították, ami egy kicsit meglepő, hogy már a 6 éves első osztályosoknak. A kiegyezés után azonban szintén gyors lesz a magyarosodás és a század végén már nagy a szerepük a szegedi szépirodalomban éppen úgy, mint az újságírásban, de egyes tudományokban is (pl. a jogi és orvosi tudományban). A magyar hatóságok igyekeztek a magyarosodást elősegíteni, de a szerb iskolákban éppen úgy tanulhattak szerbül is, mint magyarul, ahogy a zsidó iskolákban is megmaradt a háromnyelvűség egészen 1944-ig, sőt a magyar művelt családok között is általános volt legalább a kétnyelvűség. Közvetlenül a kiegyezés után Dáni Ferenc főispán is még a mellett kardoskodott, hogy ne csak a zsidó iskolákban, hanem a magyar iskolákban is tanítsák a német nyelvet. A kölcsönhatás a magyar-német-szerb kultúra között itt Szegeden mindig jelentkezett, több-kevesebb hatással. A német kultúrának a befolyása éppen a német nyelv elterjedtsége következtében jelentős volt a reformkorban is, a magyar színészet egy időben majdnem teljesen német darabokat játszik, a kaszinó könyvtárának jegyzékében uralkodóan jelentkezik a német színdarab, de ahogy a Grünn-jegyzék is mutatta, a magyar lapok mellett a kaszinó is több német lapot is járatott, s az iskolákban is a latin mellett a német is helyet kapott s a magyar csak az 1840-es években lett a tanítás nyelve. GIDAY KÁLMÁN Kilincsek, zárak NAGY LÁSZLÓ KEPEI r