Délmagyarország, 1985. november (75. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-14 / 267. szám

21 Csütörtök, 1985. november 21. Bányász Rezső látogatása Bányász Rezső államtitkár, a Miniszter-i tanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke tegnap, szerdán Szegedre látogatott. Hi­vatalában találkozott Szabó Sándorral, a megyei pártbizottság első titkárával, Szé­kely Sándorral, a városi pártbizottság el­ső titkárával. Megbeszélést tartottak a megye, a város időszerű tájékoztatáspoli­tikai kérdéseiről. Bányász Rezső délután felkereste a szegedi Sajtóházat (ahol fel­vételünk is készült), és'a tömegkommuni­káció vezető munkatársainak az újságírás szakmai helyzetéről, a sajtó dolgozóinak munka- és életkörülményeinek javításáról adott tájékoztatót, s válaszolt az újság­írók kérdéseire. Környezet '85 3. Anonymus, a kiváló Kitüntettek nemrégiben a MÉH Vállalatnál néhány ki­váló „hasznosanyag-gyüj­töt". Ebben nincs semmi rendkívüli, kiváltképp, ha jeles ünnep alkalmából te­szik. A fura csak az volt a dologban, hogy a nyilvános­ság számára is csak afféle „szigbiz", azaz szigorúan bi­zalmas közlemény maradt, megemlítve az elismerés té­nyét, s homályban hagyva a kitüntetettek személyét. Márpedig az ünnepi szám oldalakat borító névlistája éppen annak szólt, hogy egy­szer egy esztendőben a köz­vélemény is tisztelegjen a jó munkát végzett — amúgy névteleneknek. A felemás intézkedés annak szólt, sok­kal több a kiváló gyűjtő, mint a hivatalos elismerés. Ne borzoljuk hát a kedé­lyeket. Éljen Anonymus, a kiváló! Hogy ki a kiváló? Nehéz mérni, hiszen az egész hul­ladékhasznosító ágazatnak, bármit csinál, csak kalapot emelhetünk, elvégre, a leg­kisebb visszamentett érték is a semmivé válástól meg­menekülve kerül vissza a gazdaság vérkeringésébe. Szabó Jenő igazgatóhelyettes szavai szerint vannak még tartalékok, ami szinte min­den területre érvényes, és ezzel tízmilliókat takarítha­tunk meg. Szegeden a kör­nyezetkímélő, nagy hatásfo­kú kábelfeldolgozó üzem si­keres beruházás. De az automatizált feldolgozóbe­rendezéssel a háromszorosát is tudnák produkálni! A hazánkban megtermelt, kibocsátott papíráVuknak kö­zel 30 százalékát gyűjtjük be. Az NDK-ban az arány: fele-fele. Ott egyébként tíz­ezer lakosonként létesítenek egy átvevőhelyet, háromez­renként pedig egy gyűjtő­helyet — s nem kutyagolnak kilométereket a hulladékot becsülettel leadni szándéko­zók. Nálunk a lakótelepeken nincs gyűjtőhely, s meghiú­sult az az elképzelés is, hogy zárt konténerekkel ellátott átvevő nyíljon Tarjánban. Maradnak a jól-rosszul zá­ródó kukák — azokból már bátran Viheti szerte a szél és a nem kitüntetett, de igyekezetben ném kevésbé kiváló gyűjtők, az alkalmi guberálók. Micsoda különb­ség! No, és meg ne feledkez­zünk a hulladékgyűjtés jól szervezett szabadcsapa­tairól, az iskolásokról. A szegediek ugyan a tavalyi eredmény alapján nem, élen járók a hárommegyés vál­lalat meghirdette gyűjtési versenyben, de a legfrissebb értékelés szerint, az idén most három szegedi iskola is a jók között van. Aligha­nem az is lendített az ügyön, hogy a MÉH jutalékos szer­ződést kötött a pedagógu­sokkal — a lelkesedés elő­segítésére. Belátom annak határtalan fontosságát, hogy a külön­böző anyagú hulladékot — értsd: a feldolgozás számá­ra különböző nyersanyagot — egymástól elkülönítve do­bom ki. Gondosan bepako­lom pz üveget, a rongyot és a papírt egy-egy műanyag zacskóba, kiteszem a kuka oldalához mindhármat. Jön a szemeteskocsi, a kezelő bevágja a tartályba, az autó meg szépen ledarálja. Szelektíve! Legközelebb ter­mészetesen nem válogatok, mert így sem ér az egész semmit: sem a táro­lás, sem az elszállítás nincs arra berendezkedve, hogy a magamfajta stréberekkel bajlódjon. Szegény kukásnak is csak a baja van vele, mert bár* elvinné, de nincs már hová tennie. Megtelt az ülés alja. Kontakta szentesi gyára. A forgácsolóműhelyben munkadarabot váltanak az esztergályosok. A kékes­szürkén csillogó acélspirál­forgács után sárgás rezet ha­sit a vidiakés. A hulladék­gyűjtő ládát kicserélik. Két mozdulat az egész — s a szinesfémforgács elkülönítve gyűlik a szállítóedénybe. Egyszerű és érthető a dolog, semmibe nem kerül, ráadá­sul a vállalat jóval többet kap a szelektált hulladékért. A pénz pedig költségmeg­takarítást jelent. De hogy ezért miért éppen Szentesre kell menni? Am ha már ott vagyunk, nem tudjuk nem észrevenni azt a töméntelen mennyisé­gű zöldséghajtató fóliát, amely a nyár végén fölösle­gessé válva, ott éktelenke­dik a földek sarkában — s jó néhány sátorponyva nagy­ságú foszlányt lop el belőle a fel-feltámadó őszi szél. A vasvázas ikerágy mellett fe­ketén gomolygó füsttel ége­ti a házaspár a fóliát. Ma­jor Tibortól, a Környezetvé­delmi Intézet Szegedi Állo­másának vezetőjétől tudom, hogy a PVC-fóliát tilos égetni, piert sósav szabadul fel belőle. — Tudják, hogy a PVC­fóliát nem szabad elégetni? — Ez nem PVC, hanem polietilénfólia.­Honnan tudják, hogy az? — Miért, maga honnan tudja, hogy nem az? Kész. be vagyok kerítve, nincs több kérdésem. Jólle­het. ők is biztosak benne, hogy senkinek nem tesz jót — nekik tfőleg nem, akik beslukkolják a fojtogató füstöt —, hogy elégetik a hasznavehetetlen fóliát, mégis, tudatosan szegik meg az előírásokat. Egyszerűen nem tehetnek mást. Az or­szág legnagyobb fóliás ter­mesztőterületén (s ebben a szomszédos két megye is benne van) semmiféle fólia­hulladék-feldolgozás nincs. Korábban volt két próbál­kozás újrahasznosító telep létrehozására, ám az egész csak „jámbor szándék" ma­radt. Budapest közelében, Monoron épült fel egy fóiia­feldolgozó. Van viszont egy biztató hír u fóliázóknak: újabb feldolgozóüzem kezdi meg jövőre a működését. A MÉH Vállalat máris vásárolja a fóliahulladékot, amely az új feldolgozó alapanyag-ellátá­sát biztosítja — a Dél-Ai­íöldről. Az ésszerűség jegyé­ben csak itt, a közelber^ Balatonmáriafürdőn épült. Ott alapanyaghiány van, itt -többlet, így aztán termé­szetes, hogy a kétszáz-egy­néhány kilométeres távolság miatt nagy szükség lesz a „fóliaszállító kapacitás bő­vítésére", végtére is nem va­gyunk olyan felelőtlenek, hogy ott tétlenül áll egy üzem, itt meg égetik bele a világba a fölöslegessé vált agrofóliát? Persze, ha a hosszú ideig tartó megoldatlan állapotot veszem alapul, örömmel mondhatom:, ugrásszerű fej­lődés fóliaügyben. Egy ugrás kétszáz kilométer! Igriczi Zsigmond Következik: Hosszú távú ideiglenesség? Hehezen elkölthető pénz Hitel és olajkutatás Magyarországon a geoló­gusok már alaposan átku­tatták a föld rétegeit. A felszínhez közeli, könnyen elérhető tárolókból a kiter­melhető olajnak már jó ré­szét felhasználtuk. Ma a kutatási prognózisok a re­ménybeli szénhidrogén kész­leteket egyre nagyobb mélységben jelzik. Az alsóbb rétegekben végzett kutató fúrásokat Szeged kör­nyékén nehezíti, hogy ebben a térségben 1500—2000 mé­terrel a világátlag felett ta­lálkoznak a magas hőmér­séklet okozta nehézségekkel a berendezések dolgozói. Ez a körülmény nehezebb fel­tételek elé állítja a techni­kát is. A megfelelő minősé­gű eszközöket, anyagokat, technológiát csak jelentós devizáért lehet beszerezni. A kutatási prográm eredmé­nyes végrehajtását segítheti az a hitel is. amelyet az MNB és az Országos Kőolaj­és Gázipari Tröszt a Világ­banktól vett fel. A Nágyalföldi Kőolaj- és Földgázkutató Vállalat sze­gedi üzeme ebből a pénzből az általa végzett kutatás arányában részesedik. Hét 4400—5500 méteres mélységű új kút fúrását tervezik, jut a gázmezők rekonstrukció­jára és a kiképzendő, va­lamint a már termelő kutak biztonságának emelésére is. Az NKFV fúrási össztelje­sítményében a világbanki segítség nem meghatározó, de hatása a vállalat egész tevékenységében érződni fog. A szegedi üzem két mély­fúró, berendezését olyan esz­közökkel szerelik fel, ame­lyek lehetővé teszik a leg­korszerűbb, leghatékonyabb technológiák — például kör­nyezetvédő iszapkezelő rend­szerek — alkalmazását. Ed­dig nem használt eszközök­höz és módszerekhez jutnak hozzá a cementezésben, sze­relvényezésben, réteg vizsgá­latban és a rétegkezelésben. A megszerzett tudás és a lassan kopó eszközök a kö­vetkező években is sokat segítenek majd a kutató és feltáró munkában. Nem el­hanyagolható a külföldi szakemberekkel való konzul­tációk haszna sem. (Egyéb­ként az eddigi találkozókon, a Világbank által felkért szakértők jó véleménnyel voltak a magyar kollégáik elképzeléseiről.) Az NKFV­töl összesen 35 fúrómester­nek, geológus, geofizikus szakembernek volt, illetve lesz lehetősége amerikai ta­nulmányúton részt venni. Köztudott, hogy a fúrósaik közül sokan dolgoznak kül­földi, elsősorban a Közel­Keleten levő munkahelye­ken. A korszerűsített eszkö­zökkel itthon végzett munka referenciaként is szolgálhat majd az új megbízások meg­szerzéséhez. Az idén az NKFV-nél va­lószínűleg nem tudják fel­használni a rendelkezésre álló pénzt. Ugyanis a világ­banki forrásból történő be­szerzések gyakorlata, az ide­vonatkozó előírások megis­merése és betartása az indu­lásnál nehézségeket jelen­tett. Már idén januárban elkészült a kért állóeszközök listája, de ez különböző ad­minisztrációs nehézségek miatt csak márciusban ju­tott el a Világbankhoz. Az igényléseket a szakértők csak késve zsűrizték, külön­böző változtatásokat kértek. A módosítások sora is több hetes késést okozott. A pá­lyázatokat benyújtó szállí­tókkal nem voltak előzetes műszaki tárgyalások, ez megnehezítette a beérkezett tenderek (ajánlatok) értéke­lését. Üj, eddig ismeretien, de olcsó árakat ígérő szállí­tók jelentkezése is néhány héttel késleltette az ered­mény kihirdetését, ugyanis ezeknek a termékéinek a minőségéről információt kel­lett gyűjteni. Az OKGT Anyagellátó Leányvállalatá­nak (Agel) és a Chemo­komplex Külkereskedelmi Vállalatnak a kapacitás­hiánya sem gyorsította az üzletmenetet. Ugyanakkor az ajánlatok kiértékelése és szerződések megkötése között eltelt idő is több volt a ter­vezettnél. A szállítók leve­lük feladásától kezdve 90 napig kötelesek a megjelölt árat tartani. Ennyi idő alatt csak két szerződésre kerül­tek rá az aláírások. A késések és bizonytalan­ság ellenére a szegedi üzem dolgozói még március 24-én a Fábián 4-es fúróponton megkezdték a munkát. Csak a legszükségesebb import­anyagokat tudták kiszállíta­ni régebben meglevő készle­teikből. Hiányzott a jó mi­nőségű stabilizátor, lengés­csillapító, fúrórúd, súlyos­bító. iszaptisztító felszerelés. Időközben megérkeztek a megrendelt anyagok és esz­közök. Jelenleg Békés 2-ön szerelik fel a berendezést és még az idén Makó 3-as ponton is munkához látnak. Az új felszerelést és tech­nológiát ezeken a pontokon már hiánytalanul ki tudják próbálni. Az üllési mezőn a szokat­lanul magas hőmérsékletű gáz biztonságos kitermelésé­hez is kiváló minőségű be­rendezésekre, eszközökre van szükség. Ezek beérke­zése is késett. Így késve lát­hattak csak hozzá a kutak átalakításához. Ezen a mun­kán most nagy ütemben és nagy erőkkel dolgoznak. Egyszerre csak két kúton végzik a munkát, hogy a termelés zavartalanságát biztosítani tudják. Végezetül hadd összegez­zük az előzőekben — talán túl töményen — felsorolt információkat! Lesz az év végén megtakarítás, amiről most szívesen lemondott vol­na mindenki. Ez a pénz ak­kor hoz a legtöbb hasznot, ha a belőle vásárolt ter­melőeszközök minél előbb dolgoznak. Majd a hitel visz­szafizetésénél senki s?m lesz tekintettel az adminisztrá­ciós nehézségek okozta kez­deti csúszásra. Ügy tűnik, a vállalati szervezet ez eset­ben túlságosan bürokrati­kusnak bizonyult. Talán gondolkodni kellene a dön­tések „leadásáról", még ak­kor is, ha világbanki köl­csönről van szó. A felettes szerveknek pedig maradjon a feltétlenül gyors ellenőr­zés, Apropó, gyorsaság: eb­ből a külkereskedelmi válla­latnál sem ártana egy kevés! Bőlc István Kiállítások, pályázatok, turizmus Az Országos Béketanács tájékoztatója — A tavaly októberben tartott X. Országos Béke­konferenciát követő idő­szak munkáját ós az ENSZ által meghirdetett nemzet­közi békeév hazai rendez­vényeit ismertették az Or­szágos Béketanács nemzet­közi sajtótájékoztatóján. Vasárnaptól Új buszjárat, 2-es jelzéssel Mint azt már korábban je­leztük, november 17-től, va­sárnaptól új autóbuszjáratot indít az SZKV a Vertói út es az. Erdélyi ter között, 2­es számjelzéssel. A kocsikat minimum 8 percenkent, ma­ximum negyed óránként in­dítják. Az útvonalon a kö­vetkező megállókat jelölték ki: Vértói úti végállomás— 210-es épület—Csáky utca— Rókusi körút—Ruhagyár—ró­kusi iskola—Anna-kút—Ta­nácsköztársaság útja—Szé­kely sor—Sportcsarnok—Ró­zsa Ferenc sugárút—Délterv­székház—víztorony—Radnóti utca—Thököly utca—Cinke utca—Erdélyi téri végállo­más. A 2-es kocsikon az SvZKV által kibocsátott 4 forintos autóbuszjegyekkel, egyvona­las autóbuszbérlettel (ennek ára 82 forint.), tanuló- és nyugdíjas-autóbuszbérlettel (32 forint), 162 forintos kom­(binált összevonalas bérlettel, valamint a tanulók és nyug­dijasok kombinált összvona­las bérletével (52 forint) le­het utazni. Novemberre er­re a járatokra az SZKV ál­tal kibocsátott bérleteket fél áron lehet megvásárolni. Az első kocsik a Vértói útról és az Erdélyi térről szabad- és munkanapokon 5 óra 23 perckor, munkaszü­neti napokon 4 óra .30-kor, indulnak, az utolsók a Vér­tói útról 22 óra óra perckor, az Erdélyi térről 23 órakor. A menetidő 28 perc. szerdán az Átrium Ilyatt Szállóban. Barabás Miklás, az " OBT főtitkára adott áttekintést a magyar békemozgalom te­vékenységéről. Többek kö­zött hangsúlyozta: a mozga­lom mindig is arra töreke­dett, hogy népünk béke­vágyát kifejezésre juttassa hazai, és nemzetközi mun­kájában. Mozgalmas évet zárt az Országos Béketa­nács, mert igen sok belföldi és külföldi békrrendezvé­nyen hajlattá hangját. Alap­vető feladatnak tekintették, hogy minden fórumon hoz­zájáruljanak a nukleáris konfrontáció 'megakadályo­zásához és a fegyverkezési hajsza megállításához. Joggal állapítható meg — mutatott rá Barabás Miklós —, hogy hazánkban érezhe­tően emelkedett a béke­munka tekintélye, és a po­litikai mozgalom ma már sajátos vonásokkal rendel­kezik. A résztvevők száma gyarapodott, s a meghirde­tett célokkal elsősorban az ifjúság körében mind többen azonosulnak. Ma már az ország legkülönbözőbb vidékein működnek úgyne­vezett békeközosségek, ame­lyek bekapcsolódtak a he­lyi közéleti tevékenységbe is. Szaporodnak az önálló , helyi kezdeményezések és egyre több fizikai munkás vesz részt a békemozga-i lomban. A nemzetközi békeév ha­zai programjai között szir­mos jelentős esemény kap helyet. Így például á jövő év elején kiállításon mulat­ják be az idén nyáron meg­hirdetett nemzetközi gyer­mekre jzpályáza' díjnyertes alkotásait. Erre eddig csak­nem 2000 munka érkezett a világ különböző részei­ből. Az 1985-ös siker nyo­mán jövőre is megnyílik a fővárosban a nemzetközi békeklub ás bővítik az úgynevezett politikai turiz­must is: csoportokat és egyénileg utazó — elsősor­ban fiatal — vendégeket várnak hazánkba, hogy megismertessék őket törek­véseinkkel. hazánk életéveL Májusban nagyszabású nemzetközi béke-hétvégét rendeznek Budapesten, amelyre számos külföldi mozgalom képviselőit hív­ják meg. 1986. .októberében, a XI. Országos Békekonfe­rencián összegzik majd a munka eredményeit, s hatá­rozzák meg a további fel­adatokat. (MTI) í t

Next

/
Oldalképek
Tartalom