Délmagyarország, 1985. november (75. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-07 / 262. szám

MAGAZIN Csiilörlök, 1985. november 7. LIPPAI TAMAS RAJZA GYÖRKÉ ZOLTÁN Fogoly TILINEK Tél van és mínusz hat február tíz hópehely-lepkék cikkáznak a viz hátát csiklandozva a Duna fölött arcperzselő szél fúj mintha törött üvegből bújna elő huhogva állok a bástyán mint a tél foglya elnézem a Mátyás-templom tornya az eget híg köddel satírozza Én a tél foglya higgyem valaki vár szemben havas kezével február tenyerel a pesti háztetőkre láthatár-közei magába szőtte a szürkület-nappal minden fényét szoborló horkan a király is él még! Levezetnek a lépcsők a térre ott állsz háttal s mintha gongütésre megfordulsz villan mongolos arcod tétova kezem kezedben tartod áram fut át rajtam öröm-ütés minden mi eddig volt fölkészülés ez egyszeri-örök pillanatra napimádók néznek igy a napba Itt fönn a várban még a tél havaz s belül völgy-mélyen indul a tavasz Bosszú Tar János bal lábbal rúgott. A kutya — Csipszi névre hallgat — kis ívben repült a lombja vesztett bokor alá, majd vinnyogva iszkolt a garázs mellé, barnára festett kis házába. Nem értette a dolgot. Pedig egyszerű. Az óra reggel hatkor csörgött, mint rendesen. Tar János fölkelt, megmosakodott. Felesége közben elkészítette a reggelit s amikor a férfi kilépett a fürdőszobából, már ott gőzölgött a tejeskávé az asztalon. Tetején, mint az égetett bőr, a ráncos föl. — Már ezerszer megmondtam, hogy ne forró kávét adj! — kiáltotta dühösen, és le sem ült az asztalhoz. Maga sem értette pontosan honnan ez a hirtelen harag, de nem is nagyon törődött vele. A buszt persze lekéste. Gyalog indult neki a tizenöt perces útnak, mert várakozni sem volt kedve. A műhelyben a szokott zajok fogadták, meg a művezető: — Jánoskám! Nincs anyag, el se indítsd a gépedet. Menj át a téemkába, ott majd adnak munkát. Tar János dühös lett megint. A fene egye meg! — gondolta magában. Ebben a hónapban már harmadszor nincs anyag, pedig kéne a pénz, a gyereknek születésnapjára megígérte a sílécet. így nem jön össze az ára. Meg aztán a téemká főnökét ki nem állhatta, s jó oka volt rá. Ifjú farkas — jutott eszébe róla, ahányszor csak ránézett. Fölényes és nyegle a diplomájával, azt hiszi, nála okosabb embert nem hordott hátán a föld. Vitáról vele szó sem lehetett, egyetlen igazság volt csupán — az övé. Pista bácsi is, na tessék. Hát hiába mondta el neki, hogy fél liter tejet kér és zsömlét, az öreg mégis kiflit hozott. Az üzemi étkezdében elfogyott a kínált három ételből kettő, így aztán mákostésztát kellett ennie. Tar János érezte, hogy a gyomrát összeszorítja valami. Délután fél háromkor lépett ki a kapun, de előbb még végigszenvedte a megalázó tortúrát. A rendész őt választotta ki motozásra. Tíz éve nem fordult elő ilyesmi. Emiatt megint lekéste a buszt, gyalogolhatott. Jót is tett a séta az enyhe szélben, kihúzta magát, élvezte a gyaloglást, fölfrissült tőle, és a feszültség is fölengedett ott belül. Az ABC-ben ketten is megelőzték a vásárlásban, pedig a szokás szerint őt illete volna az elsőbbség. Ezen inkább mosolygott. De azon megint fölhorgadt benne a keserűség, amikor az eladó félbehagyta az ő kiszolgálását, és a pult végén megjelenő nyakkendős férfihoz fordult. Valamit susorogtak, egymással, a nyúzott kis békaarcú eladónő eltűnt a raktárban, majd nagy barna csomaggal jött elő. — Banán — gondolta Tar János. — Nekem nem jut belőle. Ha szólnék, kinevetne — álldogált a pult előtt, egyre szerencsétlenebbül érezve magát, húsz deka párizsival a kosarában. Még vett ezt-azt, majd szinte kimenekült a boltból. — Szólni kellett volna. Micsoda dolog az ilyesmi? És belül megint szorítani kezdte egy láthatatlan marok. Már nem élvezte annyira a gyaloglást, nem figyelt a langyos szélre. Egy Zsiguli zúgott el mellette az úton, szétfröccsentve a járdaszéli pocsolyát, amiből jutott Tar János kabátjára is. — Hogy fordulnál föl! — rázta utána az öklét, s csak percek múltán jutott eszébe, hogy elfelejtette leolvasni a rendszámát. Az anyósa nem volt otthon, amikor hosszas tanakodás után becsöngetett hozzá. Jó negyedóra múlva jött elő a szomszédból, s már jöttében ömlött belőle a panasz a hidegre, a melegre, a szomszédokra... Tar János csak bólogatott a szóözönben, amikor megütötte a fülét: — Margit szerint a te idegességed az oka. — Minek? —Tudod te azt, János. Azt mondja az én Margitkám, hogy a munkahelyen is baj van veled. Ötvenegy éves vagy, édes fiam, megjöhetne már az eszed. Arra már nem emlékezett, hogyan jött ki a lakásból, csak arra, ahogy égett a füle, s azt hitte, az utcán mindenki tudja: fejére olvastak nemlétezö, ám kivédhetetlen bűnöket. így találkozott össze Kis János ösztályfőnökével, a rendetlenül öltöző, lyukas fogú, lompos nővel. — Jó, hogy találkozunk. A múltkori szülői értekezleten úgy sem volt ott, kedves apuka. (Hogy lettem volna — mordult föl magában a férfi —, amikor azt a rohadt nyaralót bütyköltük épp a te igazgatódnál. A pénz... — sóhajtott.) — Káromkodik, kérem, jól hallotta. A lányoknak disznó vicceket mesél, szexújságot találtam nála. Korai még egy tizenhat éves fiúnál, nem gondolja? Tar János megsimitotta a homlokát, úgy érezte, elég. Mára mindenképpen. — De, gondolom. — Akkor csináljon vele valamit. Mégiscsak maga az apja, nem? — Majd csinálok. — Itt az ideje — vetette oda még foghegyről a lompos nő, és ettől Tar János legszívesebben utána vetette volna magát, hogy belemarkoljon fésületlen hajába. így ért haza. Kinyitotta a levelesládát, de a szokott újság nem volt a helyén, pedig számtalanszor megmondta már a postásnak, hogy igenis a ládába tegye, azért vásárolta jó pénzért. Az meg, mintha nem is hallotta volna a kifakadást, másnap megint csak bedobta a kerítésen a Népszabadságot, meg a Magyar Nemzetet. Tar János becsapta a levelesláda fedelét és megfordult. Egy tócsa szélén átázva, kirajzolva a betűkön át is a járda kavicsait, ott hevert a Népszabadság. Ekkor rohant elő Csipszi, a kedves kis korcs, a garázs mellől. HORTOBÁGYI ZOLTÁN A BOROK KIRÁL YA VÍZSZINTES: 1. Batsányi Jánosnak a tokaji bort dicsérő verséből idézünk; folytatása a vízszintes 7., függőleges I. és 47. számú sorokban. 7. Az idézet első folytatása. 12. Réges-régi idő. 13. Egykori török tiszti rang. 14. Verés. 15. Liza egynemű betűi. 16. Szóbotlás, névelővel. 18. Szolmizációs hang. 19. Czuczor Gergely irói álneve. 21. Villanygép, névelővel. 22. Épületasztalos. 23. Albánia legnagyobb folyója. 24. Szegény, mint a templom... 25. A férfiak ruháján több van. 26. Virág része! 28. Állami bevétel. 30. Járom. 31. ...és emberek (Steinbeck regénye). 34. Gyepmester. 36. Szolmizációs hang. 37. Arany János verse. 40. Zsákban van! 41. Idegen Adél. 42. Orgonaművész, utónevének kezdőbetűjével. 44. Ez a „mester" a tévé rajzfilmjében működik. 46. Egykor a tuniszi uralkodó címe volt. 48. Az osztrák MTI. 51. Döf. 52. Énekkar. 54. Jut. 55. ...Caesar, ...nihil (latin mondás). 56. Végül a Tiszába ömlő folyórendszer gyújtóneve. 57. A toll művésze. 58. Cato egynemű betűi. 60. Az alkohol öl... és nyomorba dönt. 62. Az ezüst vegyjele. 63. Az irigység szine. 66. Leütés páratlan betűi. 67. Vizcsvödör. 69. Négylábú. FÜGGŐLEGES: I. Az idézet másqfUk folytatása. 2. Tengeri állat. 3. A szabadba. 4. Női név. 5. Osztályzat. 6. Leigázott állapot. 7. Pokróc. 8. Pázsit. 9. Mint a 19. számú sor. 10. Egyforma betűk. II. Egybefolyó apró pattogó hang. 16. Német köszönés. 17. Lám. 20. Írország hazai neve. 22. Álmos ember teszi. 27. Fedőt tesz rá. 29. Tartóoszlop. 32. Arad része! 33. Szóösszetételekben: külső. 34. A legegyszerűbb mértani felület 35. Negatív válasz 38 Hódolata jeléül térdre ereszkedő. 39. Rimszkij-Korszakov operája. 41. Heveny. 43. Ezen a „hegy"-en adótorony áll. 45. Ezt követően. 47. A versidézet befejező része. 49. Dél-amerikai folyó. 50. Szervál. 52. A harmadik hatvány. 53. Méginkább. 59. Ez az „izmus" önzés. 61. A mondás szerint nem jár egyedül. 64. Cégtársulás. 65. Az americum vegyjele. 67. Régi pénzünk rövidítése. 68. Indulatszó. E. B. BEKÜLDENDŐ: a versidézet MEGFEJTESEK — NYERTESEK A november 2-án megjelent rejtvény helyes megfejtése: ...DE MÉGIS A BÉKÉBE LEPTÜNK, — SÓHAJTSATOK FEL, EMBEREK! A helyes megfejtést beküJdők közül sorsolással hatan könyvjutalmat nyertek: Nagy Györgyi, Szeged-Tápé, Jávorfa u.' 12., Haller Ferencné, Szeged, Szt. István tér 12—13., Abonyi Antal, Szeged, József A. sgt. 69/A., Radnai Mihály, Szeged, Dugonics utca 28., Ormándi János, Szeged, Csongrádi sgt. 108., Rácz István, Szeged, Egressy Béni u. 26. A nyereményeket postán küldjük el. A megfejtéseket postai levelezőlapon kérjük beküldeni. Beküldési határidő: a megjelenéstől számított hat nap. Címünk: 6740. Szeged, Tanácsköztársaság útja 10.