Délmagyarország, 1985. november (75. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-04 / 259. szám

Szerda, 1985. november 6. 5 Kitüntetések A József Attila Tudo­mányegyetem november 7-e tiszteletére rendezett ün­nepségén Csákány Béla rek­tor és Bádonyiné Nagy Ilo­na, a KISZ-bizottság titkár­helyettese adott át kitünte­téseket: Kiváló Munkáért ki­tüntetést kapott Simon Fe­renc adjunktus cs Halvax Béláné hivatalsegéd. Minisz­teri Dicséretet Földrári •Lászlóné adjunktus. Arany­koszorús KISZ-jelvényt vett át Staehö László tudományos főmunkatárs és András Já­nos joghallgató. A KISZ KB Dicsérő Oklevelét Kőrtvé­lyesi Tamás tanársegéd. Csű­ri Miklós tudományos segéd­munkatárs, Lipták Magdol­na vegyészhallgató. Mezen József es Szabados Gyula joghallgatók kaptak. Emléktúra A Csongrád Megyei Köz­lekedésbiztonsági Tanács, az autóklub megyei szervezete, és a zákány.széki tanács no­vember 7-én, csütörtökön rendezi meg a hagyományos megyei autós emléklúrát — ezúttal Za kánv.széken. A szokásokhoz híven a rendezvény egyúttal politi­kai demonstráció is. Az al­kalomhoz illő plakátokkal, zászlókkal feldíszített gép­jármüvek vezetői Zákány­széken megkoszorúzzák a szovjet hősök emlékművét. A zakányszéki művelődési házban november 7-én reg­gel fél kilenckor, az ünnepé­lyes felvonulásról és koszo­rúzásról megérkező csopor­tok az elméleti verseny KRESZ-tesztjét töltik és po­litikai kérdésekre válaszolva mérik össze tudásukat. Majd !) órától — az autósok és a motorosok külön-külön — ügyességi feladatokat olda­nak meg. A versenyben a három feladatcsoportot és a csapat­tagok teljesítményét együt­tesen értékelik, s az első négy helyen végzettek kap­nak jutalmat. Közösséget teremteni Befejeződtek az ifj. Horváth István-napok Az érdeklődők fele. de lehet, kétharmada is kiszo­rult a szolnoki Varga Kata­lin Gimnázium színpadának előadásáról szombaton késő este az Ady teri egyetemen. Nem kell félteni az amatőr szinjutszómozgalmat — gondolhatjuk a zsúfolt né­zőtérről, bár az is igaz, eb­ben a teremben alig negy­venen férhettek el. Szűk te­rel, intim hangulatot kíván Mrozek abszurdja, a Mu­latság. Az előadás után né­zők és szereplök közösen értékelték u látottakat. A tegnap véget ért ifj. Hor­váth István-napokon tehát megvalósulni látszott a szervező H. 15-ös csoport tö­rekvése: megkérdezni a kö­zönséget. felszabadult gon­dolatcserére invitálni. Mint a csoport tagjai el­mondták — s a résztvevők is tapasztalhattak —: ,,a napok" elnevezéssel illetett, rendezői sorozatoktól elté­rően a 8.15-ök nem az ügy­mond fesz.tivaljelleget sze­relték volna . hangsúlyozni. Nem meghívott vendegeket ünnepeltek. hanem egy színházi találkozó- és kon­zultációsorozat első részéi tartották meg, amelyen szorgos munka folyt. Sze­rény anyagi keretek közt a kiadásokat gyűjtésekből fe­deztek. Kiállítást rendeztek Az örök színház címmel, a vendégszinpadok bemutat­ták egy-egy produkciójukat, fórumokon vitatkoztak a rhozgas- es beszédstúd lók­ról, szinhazelrnélel és gya­korlat összefüggéseiről. Nyilvános próbákon bepil­lanthattunk a házigazdák készülő műsoraiba, "melyek a nézők, amatör színészek és rendezőtársak véleménye nyomán is formálódnak még. Ilyen stádiumban tart az Egyenes labirintus cimű Pilínszky-est, az újra át­dolgozott Becketl-darnb, a Jörés-menés, és a novem­berben bemutatandó Shet­ley-dráma, a Cenci. Ez utóbbi, melyet kaposvári vendeg, Czeizel Gábor ren­|dez, hagyományos előadás lesz. A van tgard-felhangok­tól mentes, szép. gazdag színházat szeretnének a meglévő szerény körülmeny ellenére is. ­Ismertették a Napok név­adójáról fennmaradt doku­mentumokat. Ifj. Horváth István 1922-től » mindössze lialug József es Kovács Ida a Cenciben 1941-ig élt, 15 éves kora óta szerepelt amatőr színpado­kon. Eletének utolsó évei­ben a szegedi Egyetemi If­júság Színjátszó Társaságá­ban játszott. 1940—11-ben olyan Hamlet-előadást ren­dezett, amelyet a 8.18-ösök követendő példának tekin­tenek. Samu Attila, az együttes vezetője: — A XX. század­Áruházi látogatók-monogrammal Évről évre emelkJdik a fiatal bűnelkövetők száma. A bűnözésre vezető okok kő­zött előkelő helyet foglal el a nem megfelelő családi környezel hatása. Az elvált, külön élő, vagy mostoha­szülők problémája nagyban befolyásolja a fiatalkorúak életszemléletét. A családi vi­szonyok rendezése nagy ér­zelmi hatást eredményezhet, ellenkező esetben viszont gyorsan megszünteti a jóra való készséget. A romlott családi környezet, a szülői szeretet hiánya már sok fia­tal éleiét tönkretette A ne­velőintézetek ben felnövök közölt nagy számban talál­hatók lelki sérültek, akik életük végéig rokkantnak ér­zik magukat. Sorsukat nem­egyszer a végső elkeseredés határozza meg ... A fiatalkorú bűnözésben a csoportosan elkövetett bűn­esetek váltak jellemzővé. Sok fiatal csavarog a város­ban — sokan intézetből III. évfolyamról kimaradt. Május 15. ótu betanított munkásként dolgozik a Dé­lépnél 14 forintos órabérért, s a vállalat munkásszállóján lakik. N. Róbert, 16 éves, 4 év óta állami gondozott, 13 testvére van. Az általános is­kola után kőművesszakmára szakmunkásképzőbe iratko­zott, de az elsó év vegén megbukott és kimaradt. 1985 júliusa óta a Szegedj Ingat­lankezelő Vallalal segéd­munkása. 16,50-es órabérrel. H. Sándor, 18 éves, szüle­tésé óta állami gondozott. 1985-ben padlóburkoló szak­képesítést szerzett. Szakmá­jában dolgozik az ingatlan­kezelő vállalatnál, havi 3 ezer forintos átlagkereset­tel. Intézetbeli magatartása átlagon felül jó, semmi ki­fogás nem merült fel ellene. Hr. Sándor, 16 éves, szülei elváltak, majd állami gon­dozásba került. Az általános iskolát elvégezte, 1984 ok lö­szöknek. Autókat törnek fel,. bérétől a Szegedi Hangszer­verekedésekbe keverednek, lopnak. A napokban nevelőintézeti fiatalok álltak bíróság elölt. Többségük nem ismerhette meg a szülői szeretetet. a család visszatartó hatását. Íme a nyolc fiatal rövid ön­életrajza: T. Eduárd. 16 éves. Szüle­tése óta állami gondozott, szüleit nem ismeri. Az álta­lános iskolát elvégezte, majd szakmunkásképzőbe iratko­zott, elsőéves parkellázó szakmunkástanuló. Neveló­otthon-beli magatartása sú­lyosan kifogásolható. T. György. 17 éves. Szüle­tésétől állami gondozott. Az általános iskola elvégzése után a szakmunkásképzőben villamosjármú-szerelő szak­mát tanult, de 1985 elején a gyárban segédmunkás, havi 2200 forint átlagkeresettel. T. István. 17 éves, öt test­vére van. A szülök alkoholi­zálása miatt négy kisebb lestvérével állami gondozás­ba került. III. éves kőműves szakmunkástanuló. H. Zoltán, 17 éves, szüleit nem ismeri, csecsemőkora óta állami gondozott, öt ál­talános iskolai osztályt vég­zett. A szegedi nevelőotthon­ból kifogásolható magatartá­sa mia'tt került a kalocsai nevelőotthonba, ahol kisegí­tő munkát végez. K. Zsolt, 17 éves. Egyedül ö nem állami gondozott. 1985 júniusában villumosjármú­szerelö szakképesítést szer­zett, szakmájában dolgozik, 4200 forintos átlagkereset­tel. Magatartása ellen eddig nem merüli, fel kifogás. A nyolc fiatalember gyak­ran töltötte együtt szabad­idejét. Később ezeket a ba­ráti találkozókat arra hasz­nálták fel, hogy előzetes megbeszélés után Szeged áruházaiból, üzleteiből kü­lönböző árucikkeket tulajdo­nítsanak el. Előszeretettel látogatták a Szeged Nagy­áruház és a Centrum Áruház osztályait. de többször „meglátogatták'.* a Bizomá­nyi Áruházat, az Alföldi Ru­házati Boltot és a Junior Bu­likot is. Többnyire cipőket, ruhaneműket loplak, melyek egy részét maguk viselték, de ajándékoztak, sőt értéke­sítettek is a lopott holmik­ból. A sorozatos lopások ide­jén 1985 májusában T. Edu­árd és N. Róbert ellen már büntetőeljárás volt folya­matban, mivel a két fiatal­ember a heveiéi ntézelben egy 8 és egy 9 éves srácot súlyosan bántalmazott. A Szeged Városi Bíróság dr. Salamon Erzséljet taná­csa két napon át tárgyalta a nyolc fiatal búnügyél. A bí­róság többnyire társlettes­ségben, folytatólagosan, na­gyobb értékre, bűnszövet­ségben és üzletszerűen elkö­vetelt lopás bűntette miatt. T. Eduárd javítóintézeti ne­velését rendelte el. T. Györ­gyöt 10 hónapi szabadság­vesztésre ítélte, melynek végrehajtását 2 évi próba­időre felfüggesztette. N. Ró­bertet. Hr Sándort. T Ist­vánt és H. Zoltánt 1—1 évi próbára bocsátotta, H. Sán­dort 4 ezer forint pénzbünte­tésre ítélte, K. Zsolt eseté­ben pedig megrovást alkal­mazott a bíróság. Az ítélet jogerős. B. L. ban a magyarországi egy­terűi színjátszás történeté­ben ö az, aki először állí­totta mércének a középkori egyetemi •színjátszás hagyo­mányait. Ezen nemcsak az előadások elkészítését ér­tem, hanem azt, milyen he­lye legyen egy színtársulat­nak az egyetemi éleiben. Azaz: adjon teret és mun­kát mindazoknak. akik olyan szorosabb közösségre vágynak, amit maga az egyetem. érthető módon, nem tud létrehozni. Azzal, hogy az előadások után ér­tékelő beszélgetéseket tar­tunk, legfontosabb célunk nyilvánul meg: közösséget, egymással kontaktust te­remteni tudó, nyitott em­berekből álló csoportot ki­alakítani. Nem is annyira szakmai kritikát várunk, inkább arra vagyunk kí­váncsiak, hogyan ítélik meg produkciónkat, mint emberi tettet. Varjú Erika A deszkiek elöntése: Hozzájárulás az út­és járdaépítéshez Jó példával járnak elöl a deszkiek: a község település­fejlesztési hozzájárulás fi­zetésére kötelezhető lakói­nak hozzávetőlegesen 80 százaléka már megszavazta, elfogadta a javasolt össze­get, az évi 600 forintot. Akadt néhány nyugdíjas, akinek egyébként — ala­csony nyugdija miatt — nem kellené fizetnie, de érezve hasznosságát, az alapösszeg felét (elajánlot­ták a köz javára. Deszken 25 tanácstagnak szavaztak júniusban bizal­mat. Most ezek a tisztség­viselők jártak-j^rnak házról házra, tájékoztatják a tu­lajdonosokat, hogy a tanács mire szándékozik költeni a befizetett összeget. Általá­ban két allei'nativu közül lehel választani. Az egyik elképzelés, hogy a befolyt összeget szilárd útburkolat készítésére tonozására sik pedig a régi épület átalakítása, és a járdák fordítják, a be­má­posta­amely­ben nyugdíjasoknak ren­deznének be napközi ott­hont, és kialakítanának egy könyvtárat is. A megkérde­zettek szinte egyöntetűen az útépítésre voksoltak. A tanácsnál elmondták, hogy a községben 2810-en élnek, közülük 900-an kö­telezhetők a fejlesztési ősz­szeg fizetésére, de külön­böző "mentességek miatt 6—700-ra tehető azoknak a száma, akik majd összead­ják az útépítéshez szükséges pénz egy részét, mert a ta­nácsnak is segíteni kell Szép példája ez a közös összefogásnak, s így reális az a terv, miszerint a kö­vetkező öt é»vben Des/.lj va­lamennyi utcájában betono­zott lesz a gyalogjárda. Lehet-e táncolni gúzsba kötve? A városegésztől az épületdíszítő műalkotásig Mit tehet napjainkban a sokat szidott építésiét kör­nyezetünk t/múlásáért? Képes-e korunk kultúráját, szel­lemi mond.H.dóját, sovány pénztárcánk lehetősegei között formába, önteni? A tehetség kizárólag exkluzív leiadatok megoldásánál érhelö-e tetten ? Folmértük-e már munkájuk súlyosságának megfelelően az építeszek felelősségét? Tár­sadalmi igények, alkotói szabadság, beruházói visszafogott­ság és kivitelezői kapacitás satujában tervezői képzelet es megvalósuló epület közölt felismerhető-e a különbség? Ki­derül-e ez valóban, mikor a tervezés folyamata kevéssé ismert a nyilvánosság előtt, tehát építészeti kultúránk a megvalósult épületek kultúrájához kötött? Még sok-sok kérdés fogalmazódott meg bennem Újszegedén, a Novem­ber 7. Művelődési Házban, ahol a Csomiterv két építész­tervezőjének, Nóvák Istvánnak és Novákné Juhász Mártá­nak nyílt áttekintő kiállítása két évtized alkotómunkájáról, ••e- • •>>" . VÁROSOK — A város élo organizmus, történelmi kon­tinuitás, melynek testében ott hagyja nyomát — kisebb, vagy nagyobb mértekben — szinte minden generáció, minden kor. Az utóbbi tíz­tizenöt é'vben átfogó város­rekonst rukciók kezdődtek, melyek átformálták e tele­pülések arculatát, új for­mákkal, funkciókkal, archi­tektúrákkal gazdagították azokat. Azok lettek a legsi­keresebb „fazonigazítások", ahol sikerült szervesen kap­csolni az új épületeket, együtteseket, utcasorokat a település „genetikus kódjá­hoz". E téren az építész há­zaspár sikeres és példamu­tató munkai végzett. A bé­kési városközpont, a szente­si főtér, a makói csipkehá­zak sorának első szakasza, a hódmezővásárhelyi Kos­suth téi' jelzi ennek a komp­lex munkának eredményeit. Az épületiipusiik. a tömbök, részletek, oszlásuk arány­rendjei, a felhasznált anya­gok. a régihez, való kapcso­lódások ho| harmonikus, hol diszharmonikus megol­dásai erősítik az olv sokszor hangoztatott mondást: az építeszet megfagyott zene. Még akkor is. ha nem min­dig szimfónia, nagyzenekari mü. EPÜLETEK — Ha össze­foglalóan kellene jellemezni a két tervező énületeinek stílusát, nem lenne könnyű dolgom. Mert leginkább a komplexitás jellemző mun­káikra. Ráadásul mindezt alárendelik az épület funk­ciójának, a majdani haszná­lók tevékenységének, ráadá­sul sosem felejtik el a mai magyar ópitö-« és kiviteiezö­ipar feltételrendszerét, lehe­tőségeit. A funkcionalizmus attitűdje éppúgy tetten ér­hető az épületeken, mint sok stílu.sáramlat átszűrt és le­tisztult eleme. Déldául a posztmodern váltóia. a szer­ves építészet néhány eleme, a Bauhaus fegyelme, a népi éoitészeU motívumok, és az avantgárd nyomai. Am ez a komplexitásra törekvés szer­ves egységként jelenik meg. oazdanodva a társművésze­tek jól illeszkedő alkotásai­val. Ügy vélhetik az alko­tók. hogy az épület több, mint egy célra létrehozott rendszer. Elménv is. műal­kotás is, személyiségformáló erő is. Olyan összetett léte­sítmény, melv minden ele­mével hat a használókra, s élményt jelent a környezet­ben is. Novak István épületei kö­zül hadd utaljak az újsze­ged i tanácsi oktatási és to­vábbképzési intézetre, és a Köjál Csongrád megyei köz­pontjának épületére. Eredeti módon tagolt, szellemes megoldásokban bővelkedő, az egyes elemek, közölt a kapcsolódásokat kivételes ér­zékkel megoldó épületegyüt­tesek. születtek, mégpedig előregyártóit Uni váz-ele­mek felhasználásával. Ha lehet, akkor ez valóban gúzsba kötve táncolás — de hát az építészek ezen nem siránkoznak. ig.Y érzik való­ban méltó erőpróbának a feladatokat. Az oktatási épü­letnél kísérletképpen a társ­művészek a tervezés első fá­zisától együtt gondolkodtak és dolgoztak a tervezővel — ennek eredményeként szü­lettek T. Nagy Imre plaszti­kus gipszfalai. Szekeres Mi­hály belsőépítész egységes térkialakítása és művészi értékű díszfala, s a többi képzőművészeti alkotás. Bár a Köjál-székház esetében nem volt ilyen szerves az együttműködés. Szathmáry Gyöngyi szimbolikus szob­ra. Benes József hallban el­helyezett zománcképe és La­pis András zárt udvaron latható Ülö nöie harmoni­kusan kapcsolódik az épü­let térformáihoz és funk­ciójához is. Novákné Juhász Márta épületei közül számomra mindenekelőtt a csongrádi párthúz az igazi élmény. (Nem, mintha a tőié telje­sen 'eltérő, erősen tömbösí­tett és geometrizaló szentesi ifjúsági ház kisebb értékű lenne környezetéhez való alkalmazkodásával, sok funkciót kiszolgáló termei­nek kapcsolataival. oldott térhatásaival.) A csongrádi épület a nepi építészet em­lékeiből teremt korszerű, a város történelmileg kiala­kult szerkezetébe simuló, a stílusokat továbblenditö, meghatározó érvényű objek­tumot. Az építészi alázat szép példája, hogy egyen­rangú partnerként dolgozott együtt a belsőépítész Komá­mji iMszlóval és a tereket szellemesen díszítő Sándot Eszter textilművésszel. Ezért lehetett korszerű egységet teremtenie. S még nem szóltunk a jó­részt közösen készített ok­tatási épületekről. melyek Szegedtől Nyíregyházáig, Kisvárdától Tatabányáig, Pécstől Budapestig, Vásár­helytől Siklósig korszerű le­hetőségeket teremtenek az oktató-nevelő' munkához. S nem szóltunk a magánter­vekről. melyek talán ma­napság a leginkább megló­díthatják a fantáziál, mert­hogy a hazak gazdái nem­igen fukarkodtak a forin­tokkal. Kézen is fogott a művelődési ház „mindene­se" — merthogy nem csu­pán a tisztaságért. rendért felel, de kiváló háziasszonya is a művelődési intézmény­nek —, hogv „látja, itt az előszoba nagvobb. mini az a lakás, almi más két gye­reket nevel." PAUSZl'Al'lRON — A tervek, a most folyamatban levő munkák, és a majdan megvalósulók is ott láthatók jelzésként a paravánokon. Ezek —• például a díjnyer­tes békéscsabai korzó, a mezőberényi városközpont, a szegedi „J" tömbrekonst­rukció. vagy a szentesi köz­temető ravatalozója — a szellemi erőfeszítések újabb próbái, a kapcsolatuk úiabb lehetőségei, a folyamatosság úiabb igazolasai. az életmű tömbösitésének erősítései. A feladatok különbözőségei ellenére erősödtek az egyé­niségek karakterei, a művé­szek között Tóth Valéria, Klial Sándor. Borbás Tibor, Melocco Miklós, Gerle Mar­git. Varga Imre vállalkozott velük közös munkára. Mar ez is minősítés! A bevezetőben fölvetett kérdésekre csak töredékes vá­laszok születhettek, de hát egy cikk nem vállalhatja Tel az egész magyar építőművészet sok szálú problémakörének minden aspektusát. Arra viszont örömmel utalhatók, hogy a közöttünk élő tervezőházaspár nemcsak komolyan veszi felelős munkáját, de korunk nagy -kérdébeinek szellemi partnere is lett. Finta József mondta nemrég, hogy mióta átadták nagy szállodáit, sovány pénztárcája miatt nem ké­pes eljutni saját tervezésű épületeibe. Novákókat ilyen veszely nem fenyegeti — mindannyiunk szerencséjére. Tandi Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom