Délmagyarország, 1985. november (75. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-04 / 259. szám

Szerda, 1985. november 6. 3 Szakszervezeti választás Eredmények, gondok az egészségügyben Szombaton a Tisza Szálló­ban tartotta meg küldöttér­tekezletét az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Csongrád Megyei Bizottsága. fi tanácskozáson részt veit Juszt Lajos egészségügyi minszterhelyeUes, Kormos Miklós, az EDSZ központi vezetőségének titkára, Koncz János, az MSZMP megyei bizottságának titkára,. Török Judit, a városi pártbizottság osztályvezetője és a megyei tanács képviseletében Hős» Erzsébet osztályvezető-he­lyettes is. Cserháti István egyetemi tanár, a SZOTE rektora kö­szöntötte a megjelenteket, majd a megyebizotlság öt­éves — igen nehéz társadal­mi, gazdasági körülmények között végzett — tevékeny­ségéről László István titkár számolt be. Egyebek között elmondta: megyénkben alapvetően meghatározza az egészség­es területpolitikai munkát az idős emberek magas ará­nya. Ez elsősorban a szociá­lis gondoskodással összefüg­gő tevékenységek fejleszté­sére irányítja a figyelmei. Az egészségügyi dolgozók etikai megítéléséről szólva a titkár leszögezte: a szakszer­vezeti aktivistáknak mind következetesebben kell ele­get tenniük a társadalmi el­várásoknak, hog/ megfelelő megbecsülésben részesülje­nek az emberek gyógyításán fáradozó orvosok, ápolónők. Nőtt az egészségügyi dol­gozók érdeklődése munka­helyük ügyei iránt, állapitol­ta meg a beszámoló, kritiku­sabban ítélik meg a gazdál­kodás, a munkaszervezés fo­gyatékosságait, a munkát akadályozó anyag- vagy mü­szerhiányt, a túlórákat, a különböző pótlékokat, bírál­ják az ügyeleti rendszert, az ügyeleti díj, a bérfejlesztés mértékél és módját. Nőtt az aggodalom a megélhetési költségek miatt, egyes réte­gek — különösen a fiatalok, a nagycsaládosok — élet­színvonaluk határozott rom­lását. érzékelik. Az ötnapos munkahét bevezetésével a dolgozók szabadidejének nö­velese volt a cél. a zökkenő­mentes megvalósulás azon­ban nem kis fejtörést oko­zott a létszám- és bérgaz­dálkodásért felelős szakem­bereknek, ugyanakkor a dol­gozók — főképp a nők — je­lentős áldozatvállalására is szükség van. A vitában résztvevők egyebek között az alacsony átlagbéreket, a túlterhelést, a képzés egyes hiányosságait tették szóvá, javasolták a 40 órás munkahét általános bevezetését, és kérték az 50 százalékos vasúti kedvez­mény visszaállítását. A be­számolót egyébként jónak ítélték és elfogadták. Juszt Lajos fölszólalásá­ban elmondta: annak ellené­re, hogy jelentős' anyagi be­fektetéssel határozottan fej­lődött az egészségügyi ellá­tás — új létesítményeket ad­tak át, korszerűbb lett a mű­szerpark —, a lakosság egészségi állapota nem ja­vult, hanem romlott. Tudo­másul kell vennünk, hogy egy ország egészsége nem­csak az egészségügyi intéz­ményektől és dolgozóiktól függ: a helyes életmódra ne­velés össztársadalmi feladat. Épp ezért a jövőben — ami­kor szintén nem lesz több pénze ennek az ágazatnak sem — ésszerűen kell rang­sorolni az igényeket, úgy, hogy főként a betegek köz­érzetét javító kiadásoké le­gyen az elsőbbség. A jobb munkakörülmények és élet­fültételek megteremtésével talán több lesz a derűs, mo­solyogni tudó egészségügyi dolgozó is. Koncz János a magyar egészségügy múltját, fejlő­dését vázolta. Elismeréssel szólt a megyében dolgozó orvosoknak az egészségügy javításáért tett erőfeszíté­seiről. A megyei sajátossá­gokból adódó feladatok kö­zött első helyen említette az idős emberek szociális ellá­tásának további fejlesztését, a megyei kórház megterem­tésének szükségességét, és a műszerállomány meggondolt növelését. Kormos Miklós megállapí­totta: az érdekvédelmi mun­ka kilépett az intézményi keretekből. A gondok széle­sebb körben is ismertté vál­tak, így lehetőség nyílik ar­ra is, hogy a megelőzés össz­társadalmi programmá vál­jék, s ezáltal javuljanak a lakosság egészségi állapotát tükröző mutatók. László István összefoglal­ta a vitában elhangzottakat, majd Szilárd János egyete­mi tanár számolt be a jelö­lő bizottság munkájáról. A résztvevők végül megválasz­tották a megyei bizottság tagjait, a kongresszus és a megyei értekezlet küldötte­it, valamint a munka- és ré­tegbizottságokat. Az EDSZ megyei bizottságának elnöke liodosi Mihály egyetemi ta­nár, titkára László István lett. Gyerünk a „zaciba" be! Páncélszekrény és patikamérleg Az első magyar zálogházat M ária Terézia ' alapította Pozsonyban, 1773. augusztus 23-án kelt kiváltságlevelével. Az Állami Zálogház alapítá­sának célja az elharapódzott uzsorakamat megszüntetése volt. A pozsonyi zálogházat 1787-ben Budára, majd az 11120-as években Pestre köl­töztették. A központi zálog­ház l!)12-ben nyílt meg. A felszabadulástól 1970-ig sok vita folyt arról, hogy szük­séges-e a zálogtevékenység. Az 1050-es években létjogo­sultságát még kétségbe von­ták. Az évek során azonban bebizonyosodott, hogy nagv igény van a zálogkölcsönre. Szeged, Nádor utca 2. Szűk kis utcácska. A kapu mellett tábla: Szegedi Zálog­ház. A véletlen, vagy lehet, a szándékosság hozta úgy, hogy a „zaci" diszkrétnek ható eléggé néptelen utcá­ban „üzemel". Szemközt a bejárattal várakozom. Két középkorú, jól öltözött hölgy érkezik karonfogva. Hango­san diskurálnak. aztán mindketten eltűnnek a lép­csőházban. Látszik rajtuk, nem először járnak itt. Kis idő múlva két fiatal fordul be az utcába. Zavartan kö­rülnéznek. s amikor meglát­ják, hogy járókelők közeled­nek, továbbmennek. Csak. akkor fordulnak vissza, amikor tiszta a levegő. Mint kisstílű tolvajok sur­rannak be a zálogház ajta­ján. Az ablakok előtt, oda­bent már megváltozik a kép. Nem „illik" szégyenlös­— A páncélterembe, tu­dom, tilos a belépés. Van most olyan tárgy a megőr­zésükben. amit naponta meg­csodálna? — Nem is egy. Múlt szá­zadi kézműipari csodák, aranyba foglalt briliánsok A bizalom próbája Bármennyire is tudjuk, hogy jármüvünk működése akkor a legbiztonságosabb, ha a hibákat megelőzve időt, s némi pénzt áldo­zunk a műszeres ellenőr­zésre, a folyamatos kar­bantartásra, a rendszeres ápolásra — s ebben jó partnerünk volna például az autóklub — bizony, ezekről könnyen lemondunk. Elha­nyagoljuk a kocsit, és csak akkor visszük a műszaki ál­lomás szakemberéhez, ha funcsa hangokat kezd hal­latni, szokatlan jelensége­ket produkál. Akkor aztán adj uramis­ten, de röglön! Azt szeret­nénk, ha a fogyasztásmérő műszer kezelője röglön be is állítaná a gyújtást, a ko­pogó hang azonosítója tüs­tént meg is szüntetné a zö­rej okát. Igenám, de az ügynevezett , futójavitásnál hibafeltárásnál többre, pél­dául nagy értékű alkatré­szek beszerzésére és beépí­tésére az autóklub műsza­ki állomásai nincsenek fel­készülve. Nem is lehetnek — nem erre hivatottak. Nem vállalhatják át a ja­vító-szerelőműhelyek funk­cióit, következésképp nem is versenyezhetnek amazok felkészültségével. Egy va­lamiben azonban előrébb járnak: a klubszervezet mű­szakjai iránt nagyobb a bi­zalom. (Megvannak ennek a maga okai: nem nyereség­érdekeltségű szervezet lé­vén, senkin sem akar a klub meggazdagodni; az autótulajdonos érezheti, hogy ott tényleg az ő ér­dekvédelmi szervezetének védnöksége alatt áll.) A Csongrád megyei autó­klub-szervezet nem oly ré­gen újjáalakult elnökségét foglalkoztatni kezdte az a furcsa feszültség, hogy egy­Ki mint veti ágyát Tolltisztítást is vállal a Patyolat Mit tett eddig a jó házi­asszony, ha egykori stafi­rungja fölött eljárt az idő? Az ágynemű-garnitúrákall újra cserélte, ám igen nagy luxus lett volna az elhasz­nálódott párnák, dunnák he­lyett Is újat vennie. így az­tán nem maradt más hátra: időnként kitette a tollal töl­tött) párnákat a napra, jól megpaskolta őket, hadd szálljon el a por belőlük, a többit az áldásos sugarakra bízta. Igen ám, de a por nagy része csak benn rekedt, a zsíros, összetapadt, össze­csomósodott tollpelyhek csak ragaszkodtak egymáshoz, s ettől az angin sem lett tiisz­tább. Nem beszélve arról, hogy a lakótelepi ablakok­ban bizony szívesebben lát­na pirosló muskátlit a járó­kelő, mintsem sárguló ci­hákat ... Nos, régi igényt igyekezett kielégíteni a Szegedi Patyo­lat Vállalat — tudtam meg Zsikó fetván igazgatótól —, amikor az ország más válla­latainak példáját követve, bevezette új szolgáltatásként a tolltisztitást. Már működik is a központi üzemben egy szovjet automata gép, amely­lyel teljesíteni tudják a megyéből érkező megrende­léseket. Mi mindent tud ez a masina? Megtisztítja a tol­lat a szennyeződésektől, „ki­porolja", a törött részeket különválasztja. Az ép pely­heket fölgőzöli, fertőtleníti, zsírtalanítja, egy bizonyos szerrel megszünteti a mág­neKeződést, így szárítás után szinte a duplájára duzzad a toll. Ha piszkos a vászon, a Patyolat vállalja, hogy ki­mossa. De ha nagyon elhasz­nálódott, kívánságra újra is kicseréli. S mint hogy fur­csa képet festenénk a bu­szon, villamoson párnákkal a nyakunkban, a vállalat gép­kocsija hívásra házhoz megy. . Jó, jó, mindez nagyon szép, mondja a gyanakvó háziasszony, aki újabban szigorú költségvetés készíté­sére adta a fejét, de mibe kerül mindez? Az árak nem riasztóak, különösen, ha számításba vesszük: elegendő 5-10 éven­ként fülűjitani a tollal töl­tött párnákat. Egy kispárna egyszerű tisztítása 20, a nagypárnáé 65, a dunnáé (4 kiló súlyig) 130 forintba ke­rül. Ha ömlesztett toll tisz­títását kéri valaki, akkor ki­logrammonként 32 forintot fizet érte. A vászontok mo­sásáért 2, 6, illetve 7 forin­tot kérnek. A vadonatúj kis­párnaangin 40, a nagyé 110 forintba kertül, a dunna tok­ja 460 forint. Előfordul, hogy a tisztítás során — a selejtes eltávolítása miatt — csökken a toll mennyisége, ezt pótolja a Patyolat, 10 de­kánként 25 forintos áron. Foglalkoznak a gondolattal: kívánság szerint illatdsitani is fogják a párnák töltelékét. Mi történne akkor, ha valami csoda folytán a me­gye minden lakója egycsa­pásra fölújittatná évek óta használt párnáit, dunnáit? A kővetkező 5-10 évben aligha fordulnánk ez ügyben ismét a Patyolathoz. Megéri a vállalatnak ez a befektetés? — kérdeztem az igazgatót. A válasz egyértelmű igen, hisz a ritkán fölmerülő igény is igény, s a környező me­gyék egyikében feem nyújt ilyen szolgáltatást a Patyo­lat. Van már arra is példa, hogv a társvállalatok terüle­téről érkező tollat is fogadja a gépet üzemeltető cég. Egyelőre azonban nekünk, szegedieknek, Csongrád me­gyeieknek kíván jó álmokat szerezni a Patyolat, mert hogy szó szerint is igaz a „ki mint veti ágyát"... kez­detű mondás. Ch. A. felöl a klub élvezi a bizal­mat, másfelől nem képes a bizalomnak tökéletesen meg­felelni. Keres hát olyan partnereket (szervizeket, au­tójavító kisiparosokat) akik a gépjármű-javító szolgál­tatásban alfélé „Kiváló Aruk Fóruma" — emblémát érdemelhetnek ki, akikhez nyugodt lélekkel küldheti az autóklub a maga ügyfeleit, mert garanciát lát a minta­szerű munkavégzésre. A vizsgálódások eredmé­nyeképp létrejött az első megállapodás a szegedi mű­szaki állorhas két diagnosz­tikai műhelye, a Kossuth Lajos sugárúti és a Berlini körút 16—18. szám alatti valamint a Sárosi utcai szerviz közölt. Ez utóbbi re­ferenciaüzeme lesz a klub­nak — fel is teheti a klub­emblémát a bejárati már­kajelek közé. Gyakorlatban az együtt­működés a következőképp néz ki: X. tulajdohos gép­járművét a klub műszakijai diagnosztizálják, a szüksé­ges javításokról megrende­lőlapot töltenek ki, s X-nek még ott a klubban áraján­latot adnak. S ha X. azt elfogadja, nincs több dolga. Az autóklub képviseli a továbbiakban érdekeit, in­tézi helyette a szervizben a megrendelést, sőt, kívánsá­gára még át is viszi ko­csiját a Sárosi utcába. Ott pedig a klubtag nevében és helyett, szakmai felkészült­séggel ellenőrzi a javítás milyenségét, a számla kor­rektségét. A referenciaüzemek szá­mát a jövőben bővíteni sze­retnék: az országosan is út­törő kezdeményezéshez ugyanis bármelyik szerviz, kisiparos csatlakozhat, ha a feltéleleknek megfelel, il­letve elfogadjá azokat. Az első fecske, a Sárosi utcai szerviz felkészítette már az autóklub két. Szegeden dol­gozó munkatársát az akció­ra. Valamennyi szovjet sze­mélygépkocsi-típus, a kis és a nagy Polskik, a Zas­tava 101-esek, a Latvija-bu­szok, a Gaz, Uaz és Izs­gyártmányok lehetséges ja­vítási munkáiról tudnak ár­ajánlatot adni az autósok­nak a klub munkatársai. (A szerviz ugyanis e típusok javításával foglalkozik.) Máris készek arra, hogy az érdeklődök rendelkezésére álljanak. Azaz: kezdődik a bizalom próbája! P. K. ködni, elvégre valamennyien: sorstársak. A zálogház .munkájáról, szolgáltatásairól Miklós Jó­zsefné fiókvezetővel beszél­gttlem: — A Bizományi Áruház Vállalatnak 10 zálogkölcsön­fiókja van, ebből 7 vidéken. Egy év alatt 80 millió fo­rintos forgalmat bonyolítunk A zálogkölcsön személytelen, azonnal felvehető, és hat hónapig nem kell törleszte­ni. A kölcsön igénylése nem bürokratikus, nincs szükség keresetigazolúsra. a kamat és a kezelési dij pedig nem több, mint a személyi köl­csön esetében. — Milyen tárgyakat zálo­gosítanak el az emberek? — Elsősorban aranyat; ezüstöt, ékszereket. "Ezek az összforgalom 70 százalékát teszik ki. Nélkülözhető tár­gyak, és ezekre tudunk: olyan összegeket kölcsönöz­ni. amelyek az adott hely­zetben fedezik a szükségle­tet. Néhány évvel ezelőtt so­kan hozlak rádiókat. ma már képmagnók, számítógé­pek kerülnek a zálogházi polcokra. ' — Hat hónap után ki kéli váltani a zálogtárgyakat. Fél év után van-e még türel­mi idő'' — Egy hónap. A nyolca­dikban következik a kénv­szerértékelés, amikor külön bizottság állapítja meg a vételi és eladási árat, majd a Bizományi üzleteiben ér­tékesítik a nálunk felejtett értéktárgyakat. — Ruhaneműt elfogad­nak-e zálogtárgynak? — Igen. Megtalálható ná­lunk az eléggé viseltes ir­hakabáttól a nercbundáig minden. Üjabban márkás porcelánokat is elfogadunk. Kínáltak már autót és betét­könyvet is. ezekkel azonban a zálogház nem foglalkozik. — Milyen szolgáltatásaik vannak a pénzkölcsönzésen kívül? — Az értékmegőrzés és értékmegóvás. Ez a szolgál­tatásunk időtől független. Általában azok veszik igény­be, akik külföldre utaznak hosszabb időre. Az eddigi legértékesebb tár­gyat Budapesten láttam át­venni, ahol egy brillre 400 ezer forintot fizettek ki. A zálogházban dolgozó fci-i fene nö egyike Fülöp János­né becsüs. Két évig tanulta Budapesten a szakmát. — Három éve dolgozom itt. Egyedül 30 ezer fo­rintig becsülhetek, ennél na­gyobb értéknél már a fiók­vezető, vagy ellenőrző be­csüs jelenléte szükséges Azért vagyunk, hogy segít­sünk az emberek gondjain, ne- kelljen nagy összegeket, fizetniük az uzsorásoknak. — Előfordult már. hogy a kereskedelmi értékénél több­re értékelt zálogtárgyat? — Igen. Égy csodálatos, művészi kivitelű követ bri­liánsként értékeltem, s mint később kiderült, üveg volt! A kiváltás után a tulajdonos elmondta, hogy ó is brilnek ludta az ..értékes ajándé­kot". A kilenc hölgy egyetlen férfi munkatársa Simon Já­nos. Érettségi után géplaka­tos lett. Most, 19 évesen cserélte fel u satut és eszter­gapadot a becsüsi székkel és a patikamérleggel. A tanu­lóidő két év, ezalatt 3 ezer 450 forint fizetést kap ha­vonta. — Olyan munkát végez­hetek, amely egyben szóra­kozást is jelent számomra. Sokféle ember megfordul nálunk, és gyönyörű dolgo­kat láthatok. Fantasztikus, hogy milyen értékek vannak magántulajdonban. Észre­vettem. hogy olyanok is megfordulnak a zaciban, akik csak dicsekedni akar­nak értékeikkel. Persze olya­nok is, akik elmondhatnák félévenként: „beh csűstőljön' a gond ..." Szeged, Nádor utca 2. Gyérünk a „zaciba" be, tu­dok egy olyan híres „zacit", hogy valami csuda ... dúdolom a Tisza-parton, mi­közben a szúnyogok messze elkerülnek. A naitalin „par­füm" ügy látszik, nemcsak a molyok riasztója ... Bagaméry László Üj bélyegek A posta — az Évfordulók­események '85 sorozaton be­lül — 2 forint névértékű ka­rácsonyi bélyeget hoz forga­lomba november 6-án. A bé­lyeg Kékesi László grafikus­művész terve alapján, több­színű ofszetnyomással az Állami Nyomdában készült! A bélyegkép arany keretben, téli tájban három betlehe­mező fiút ábrázol. November 11-én ugyan­csak 2 forintos bélyeget hoz forgalomba a posta Ries Ist­ván születésének 100. évfor­dulója alkalmából. A bélyeg Widerkomm Ervin grafikus­művész terve alapján, több­színű ofszetnyomással, 495 300 fogazott és 4700 fo­gazatlan példányban az Ál­lami Nyomdában készült. A bélyegképen arany keretben Ries István portréja látható. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom