Délmagyarország, 1985. november (75. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-28 / 279. szám

•r-ra Csütörtök, 1985. november 28. lói halad az építkezés i»5 vé B im Schmid't Andrea felvétele A Jókai utcában már nyolc szintre nótt a Délép által épített lakóház. A földszinten üzletsor, az alagsorban nyitott gépkocsitároló lesz. A tervezett építési határidő 1986. szeptember vége Vállalati tanács a vendéglátóknál Tegnap Szegeden, a Hági étteremben került sor a Csongrád Megyei Vendéglátó Vállalat vállalati tanácsának alakuló ülésére, melyen jelen volt többek között Forgó Gergely, a megyei pártbizottság képviseletében; Fraknóy Gábor, a szegedi városi pártbizottság titkára és Szabó Jánosné, a megyei tanács elnökhelyettese. A létrejött vállalati tanács tagjai titkos szavazással egyhangúlag megerősítették funkciójában Dékány Lászlót, akit további öt évre megbíztak a Csongrád Megyei Vendéglátó Vállalat igazgatói teendőinek eLlátásával. Gyermekbalesetek (1.) Védtelenül az utakon MOTTÓ: ..Bűnnek mit neveznél? Mit bárki, ha arra eszmél: ezt tűrni is hiba . . ." (Goethe) Anita békésen játszott a téren. Ki tudja ma mar, mi jutott eszébe — talán az idő, amit édesanyja megszabott —, de hirtelen nekiiramodott. Fejecskéjében az járhatott, hogy haza kell szaladni. Az úttest szélén egy földcsomóban megbotlott, az útra zuhant, s az arra jövő gépkocsi elgázolta. Amikor a kórhazba szállították, még élt. Ott is egy pár napol. Aztán befejezte rövid kis életét, amely mindössze öt és fél évig tartott. Részlet a jegyzőkönyvből „A baleset oka, hogy a KRESZ 21. paragrafusa 6. és bekezdésében foglalt szabályzatot megszegte. A baleset a gyalogos hibája. Vigyázatlan, hirtelen lelépése az úttféstvöl." Milyen groteszk egy aprócska emberkéről olvasni e kegyetlenül hivatalos sorokat. De ma már Anita csak egy oldal a döbbenetesen vaskos gyermek bal eseti krónikában. A jogi paragrafusok mércéje szerint halálának ö volt okozója Ez blzbnyítást nyert. De felelősségérzetünkmércéje szerint tényleg ő volt a vétkes? Vagy a szülő, aki talán sohase mondta el neki: légy mindig óvatos! Az óvó néni, aki talán nem okította a legnagyobb figyelmességre? A gépkocsi vezetője, aki talán jöhetett volna lassabban is? A többi járókelő, akik tán rákiálthattak volna? A parképítő, aki göröngyösre „egyengette" a játszótér környékét? Költői kérdés. Vagy mégsem Mindannyian felelősek vagyunk érte. Nemcsak Anitáért, hanem a veszélyeket nem vagy csau oly kevéssé ismerő gyermekeinkért, hiszen ezek az alig emberkék jószerével még semmit sem tudnak a világról, s azt a keveset is általunk látják, tapasztalják, tanulják meg. Száraz könnyek az úttesten forgalmi okok miatt álló jármüvek közül hirtelen felbukkanó, szaladó kisgyereket elütötte ..."; „ .. .a !4 éves tanuló vezetői engedély nélkül, 60 kilométer/óra sebességgel haladt, és figyelmetlensége miatt egy oszlopnak ütközött. A baleset következtében súlyosan megsérült". az ötéves kisfiú ekkor futni kezdett a buszmegálló felé, de nem vette figyelembe, hogy az autóbuszt egy segédmotor-kerékpár követi. Nekiszaladt, s mindketten az úttestre estek. A motoros a gyerek hibájából 8 napon túl gyógyuló, súlyos, nem életveszélyes sérülést szenvedett." Az elmúlt esztendőben 86 gyermekbaleset történt a megyében, amelyből három halállal végződött, a többi súlyos, illetve könnyű sérüléssel. Az iden november közepéig 22 gyermek tragédia történt a szegedi utakon A balesetek közel 50 százalékában a gyerek vétlen. Ami azt jelenti, hogy általában gyalogosként ütik el vagy kerékpáron, segédmotoron. A többi baleset a gyerekek hibájából történik, annak okán, hogy nem tartják meg a közlekedési szabályokat. A szabályokat megtartani pedig csak azok ismereteben lehetséges. Gyermekeink azonban nem tudnak, mert nem tanulnak meg közlekedni. Mégis, kinek a feladata? A közlekedési tudnivalók igazi oktatása az óvodára, iskolára hárul. Nem újkeletű tanítási cél ez a magyar oktatási intézményekben. Lehet, hogy sokak számára meglepő, de már 1868-ban született törvény, amely kimondta: a tanterv célul tűzze ki, hogy a családi háztól az iskoláig és vissza foglalkozzon az ismert tárgyak tulajdonságaival, sajátosságaival. Ebben a körben bizonyos mértékű közlekedési ismeretek oktatásával és a At-Kncc-rnl ni szülői ház és az iskola kö- U LfJUSSÁUl III ja mindenki. Így hát a közlekedési tudnivalók oktatásában kapnak jelentős módszertani segítséget. Az. Országos Közlekedésbiztonsági Tanács Csongrád megyei csoportja is a ráháruló felelősség teljes tudatában teszi a maga dolgát. A pedagógusok munkáját segítendő, kiváló propagandaanyagokat, játékokat, egyszerű, de ismeretekben bővelkedő kis füzeteket juttat az iskoláknak. Közlekedési vetélkedőket, gyakorlati versenyeket, pályázatokat rendez és szervez. Hétszáz aktivistája a pedagógusok szakmai képzésére bármikor készen áll. Csakhogy az iskolák jó része — tisztelet a kevés kivételnek — nemigen akarja kapcsolatait építeni a kbt helyi csoportjával. Példának okáért említendő az a tény, miszerint immáron két esztendeje nem hívják meg az általános iskola igazgatói értekezleteire a közbiztonsági tanács képviselőit. Félek leírni a szót, de ez közömbösség. Tilos a labdát zötti helyes közlekedés magatartásával" — hangzott regen az útmutatás. De hogy állunk most a sokszorosára növekedett veszélyhelyzetek korában? A kép nem túl megnyugtató. Mit mond az általános iskolai tanterv ma a közlekedésre nevelés lehetőségéről? „Az általános iskolai nevelés és oktatás terve a harmadik és hetedik osztályban évi hat-hat órát biztosit a közlekedési ismeretek anyagának feldolgozására. Ebből a harmadik osztályban egy órát az osztályfőnöki, egy órát a környezetismereti órák keretében kell tanítani." Mindcv. tanítási célként meg l'oga 11 n azva. seg i tőkésznek, talán hathatósnak is vélhető. Elméletben. Csakhogy a közlekedési ismeretekre biztosított hat-hat óra — a pedagógusok általános véleménye szerint — kevés, még akkor is, ha az osztályfőnöki órák bizonyos része is erre szánt. Nem beszélve arról, ha a tanár csak az átlagember közlekedési tájékozottságával bir, nemigen képes kellőképpen oktatni e témát. S végezetül, de nem utolsósorban, a harmadik és hetedik osztály között bizony sok idő telik el, s így a folyamatosság hiánya is megbosszulja magát. Nem gondolom, hogy ismételten újabb ostorcsapásként hatna a tanárokra — hiszen nem túlzás a szó, gyermekeink élete a tét —, ha minden pedagógusképző intézményben szakmailag jól felkészítenék leendő pedagógusainkat a KRESZ oktatására. Hiszen nem véletlen az, hogy az óvodákban a legjobb a közlekedési ismeretek tanítása. Nem másért, mint azért, mert az óvónőképzőben fölkészítik a legkisebbek pedagógusait. Az oktatókra, nevelökre számtalan feladat hárul, tudNem hat talán hangzatos közhelynek, de mindannyiunk feladata és kötelessege gyermekeink védelme az utcán robogó technikától. Persze, ez nem jelenti azt, hogy a „labdát át lehet passzolni a nagy mindenkinek" A szülőnek legalábbis tilos. Hiszen gyermekét neki kell elsősorban oroszlán módjára és minden eszközzel védelmeznie. Mindenekelőtt a jó példával. Hiszen hogyan várható óvatos és figyelmes közlekedés attól a gyerektől. akinek édesapja is útonútfélen megszegi a közlekedési szabályokat. S vajon melyik mintát kövesse az a gyerek, akit az óvodában, iskolában a közlekedés szigorú rendjére tán megtanítanak, de otthon nem lát mást, mint ennek ellenkezőjét. . . és a számtalan szülői esztelenség: a túl korán megvett kerékpárok, motorok, netán autók, s a nemtörődöm, szabadjára engedés. Mind-mind egy-egy kis lökés az utakon történő gyermektragédiákba. Kalocsai Katalin (Következik: „Védő" falak között) Bérelt földön Csengelén igencsak kiment a divatból a kukoricatermelés. A sovány homokon mindig keveset termeti, de mostanában az aszály miatt csövet is alig hozott. Lassan a háztáji kisparcellákon is elfogy a türelem, pedig ezeket a földdarabokat igencsak ajnározzák, bőven trágyázzák. Az erőlködés mit sem ér, ha nincs eredménye. Másként kell próbálkozni, s az Aranyhomok Tsz-ber. így is tettek. — Régóta keresünk a közelben a nálunkénál jobb földet, ha nekünk nincs, hál bérelnénk. Jó ideig nem találtunk vállalkozót, most ősszel sikerüli a baksi téeszszel megállapodnunk. Ahogy betakarították a kukoricájukat, mi 529 hektáron átvettük a terepet. Most már földünk is van, nemcsak homokunk — mondja ironikusan Gazsovits József téeszelnök. — Mit adnak érte cserébe? — Kétezerötszáz forint tiszta jövedelmet hektáronként. nekünk még így is megéri. Igaz, 27 kilométerre van tőlünk, de mégsincs olyan messze, mint Baranya megye, ahonnan eddig vásároltuk a kukoricát. A fuvarköltség a miénk volt, 3—4 ezer tonna elszállítását nem volt könnyű megszervezni. — Ügy tudom, van iparvágányuk is a csengelei állomáson. — így igaz, de csak 4 vagon fér rá egyszerre. Mi van, akkor, ha ennél több kocsiból áll egy szerelvény? Nem leshet ott egy tolatómozdony, hogy nekünk mikor lökheti be a következő kocsikat a kirakottak helyére. Az igazi megoldás az lenne. ha bővíthetnénk az iparvágányunkat. Vagy száz méterrel ki kéne toldani. Elkezdtük kutatni a lehetőségeket, de mindjárt kiderült, hogy a bővítés fedezeti ösz•szege csillagászati, meghat ladja az erőnket. Azért még mindig tteiu teltünk le szándékunkról. — Mi az oka, hogy ennyire mozgolódnak, változtatni szeretnének ? — Az utóbbi években szerény nyereséggel zártunk, az aszály nem engedett többet. Jó lenne előbbre lépr.., biztonságosabbá tenni a termelésünket. Az idén is hozzuk a tervezett nyereséget, de örülünk, hogy vége ennek az esztendőnek. Talán a jövő év biztatóbb lesz. Kétezerötszáz szarvasmarhát tartunk itt, ahol a takarmánylermeléssel igen megküszködünk. Kritikusnak látom a helyzetet, a költségek évről évre nőnek, az exportárak meg gyakorlatilag csökkennek. Keresnünk kell a megoldást, hogy ne kelljen felszámolnunk a sok év fáradságos munkájával felfejlesztett szép állományt. A takarmánytermelésünk megreformálása ezért sem késhet. — Hogyan tudják művelni a távoli földjeiket? — Az itteni homok és a baksi kötött talaj művelési idénye nem esik egybe. A meglevő gépeinket tudjuk jobban kihasználni. Most, az esős időben a lánctalpasunkat küldtük át. Az első évben sok a tennivaló. A tápanyagvizsgálat szegényes eredményt hozott, csoda, hogy annyi kukorica termett ott. Mi most jól megtrágyázzuk, meglazítjuk a talajt. Magunknak csináljuk, hát megteremtjük a feltételeket a jó terméshez. — Amikor idejöttem, láttam, hogy az egyik munkatársa egy műanyag lemezből levágott egy darabot, és betette a mélyhűtőbe. Ez meg miféle kísérlet? — Készülünk, hogy a jó hírt felkészülten fogadhassuk. Szeretnénk csirkét tenyészteni, a termálkút megnyitásáig ez csak álom. Minden attól függ, hogy a két meddő olajkút átalakítva mire lesz képes. Ha 70 fokos lesz a víz, már nyertünk. Az egyik kút talán az idén elkészül, s akkor nekiláthatunk a fóliás férőhelyek építésének. Azért kísérletezünk, hogy ,i legmegfelelőbb anyagot yá(aszüiassuk ki. Jövőre másfél millió csirkét szeretnénk itt felnevelni. Nagyon kellene az ebből számított 96 rpilliós termelésiérték-növekedés. — Gondolom, sok szervezést igényel a munka. — Nem lenne az annyira sok, ha nem kellene mindenért valakinek személyesen elmennie. Nagy örömünkre egy éve megkaptuk a crossbart, csak épp használni nem tudjuk. Nyolctól délután egyig foglalt. Köthetünk egy fogadást, míg ön sikerrel tárcsázza a budapesti számot, én felérek kocsival. Azt mondják a kisteleki konténer terhelt, így enyhe túlzással olyan partnereket kell keresnünk, ahol 7-kor kezdenek dolgozni, mert akkor még telefonon is szót érthetünk. Délután meg az emberünket nem találjuk a vonal túlsó végén. — Nem mintha keveselleném a programjukat, de terveznek-e még valamit 1986ra? — A homoki gazdaságoknak szükségük van a szőlőterületeikre. Nálunk, ahol a termőréteg csekély, 10—15 centiméter, a homok kívánja a szőlőt. A télen a huszonnégy éves telepítésből sok kifagyott, a felújítást nem tartom célszerűnek, mire újra termőre fordulna, már a biológiai lehetőségei határához érne, vagyis elöregedne. Üj szőlőtelepítést tartunk indokoltnak. Jövőre ötven hektáron képzeltük el az indulást. A gyakorlati kivitelezés sok mindentől függ, még nem tudhatjuk, hogy hogyan zajlik a régi ültetvény selejtezése, az újra milyen támogatást kapunk, és be tudjuk-e szerezni a megfelelő szaporítóanyagot. A fagyás kritikussá tett bennünket, s úgy érzem megfelelő minőségű, jó termő és fagyálló fajtákból nincs elegendő. Azt hiszem ennyi beszélgetésből is kiviláglik, hogy ilyenkor, a nagy őszi betakarítási munkák után sem unatkoznak ebben a szövetkezetben. A következő évek eredményeit valamikor meg kell alapozni. Ügy a jó, hogy mire kitavaszodik, mindenki pontosan tudja a dolgát, mert az idő sürget. Ez utóbbi mondat viszont nemcsak erre a gazdaságra vonatkozik. Tóth Szeles István NEB-vízsgálat Csak az építőipar? Tegnapi, szerda délelőtti soros ülésén a Csongrád Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság két fontos téma átfogó vizsgálatáról készült jelentést tárgyalt meg. Az elsőben — melynek vitájában reszt vett Szabó G. László, a megyei tanács elnökhelyettese és az országos vizsgálat irányítói is — a gyógyító, megelőző munkát folytató egészségügyi intézmények integrációjának utóbbi három evét tekintették át a,népi ellenőrök. A másodikban a társadalmi tulajdon védelmének helyzetét elemezték — nyolc építőipari szervezetet választva vizsgálódásuk tárgyául. (A makói, csongrádi, szentesi és szegedi építőipari szövetkezetek, a Csomiép két leányvállalata, az. SZMMV és a Délép szakszerelőipari üzemigazgatósága képviselte a vizsgálatban Csongrád megye építőiparát.) A népi ellenőrzési bizottság tegnaDi üléséről tudósító újságíró bajban van, mert a társadalmi tulajdon védeldatával szó szerinti idézetet kívánna. Ízelítőül csak néhanv jellemző megállapítás és fordulat a jelentésből: a mérői folytatott vizsgálódó- szabályozás formális; a bisok összegzését kellene most zonylati fegyelem betartását ismertetnie az olvasóval, a termelésirányítók felesleEs zavarban, mert az adott ges adminisztrációnak tekin terjedelmi keretek között tik; szabályozni kell a felehogyan adja át a tíz gépelt lösség kérdését és így U>oldalas jelentés lényegét? Az utóbbi évek egyik „legnegatívabb" összefoglalója ugyanis szinte minden monMűtrágyagyártás szennyvíz nélkül Nagyszabású környezetvédelmi programot valósítanak meg hazánk legnagyobb műtrágyagyárában, a Péti Nitrogénművekben. 300 millió forintos költséggel két szennyvíztisztító és -sűrítő üzemet építenek. Ezek olyan tökéletesen megtisztítják a szennyvizet, hogy azt ismét visszakapcsolhatják a technológiai folyamatba, ugyanakkor kinyerik belőle azokat a hasznos anyagokat, amelyekből még műtrágyát állithatnak elő. A két tisztítóra azért van szükség, mert a váltalat két gyáregységében eltérő technológiával állítják elő a műtrágyát, s így két különböző tulajdonságú, öszszetételű szennyvíz keletkezik. A két tisztítóüzem 1987ben készül el, s attól kezdve a Péti Nitrogénmüvek nem bocsát ki szennyvizet (MTI) kell és vább. Vagy lapozzuk fel a példatárat! Íme- „1982 és 1984 között 436 munkáról nem készült anyagéi,számol • tatás"; ,,a selejt jegyzőkönyvet az illetékes vezető 40-50 nappal később hagyja jóvá, amikor már minden intézkedés lehetetlen", vay: „munkahelyről visszahozott, rendezetlen sorsú anyagokat tárolnak a raktáron kívül, nyilvántartás nélkül" és „a tárolóhelyek őrzése nem megfelelő". De az is előfordult. hogv „a víztorony építkezési területén az üzemvezető jogosulatlanul engedélyt adott egy vállalati dolgozónak a hulladék vasanyag összegyűjtésére és értékesítésére a MÉH-nél. A dolgozó 39 mázsa anyagot adott le. 4 ezer 600 forint értékben." De hagyjuk az ilyetén csemegézgetest, végül is tipusjelenségeknek tekinthetjük az idezetteket — s valószínűleg nemcsak az építőiparban. De talán ha ott tűnik el szerszám, falazóanyag — sőt, ilyen is volt: daru! —. a hanyagsáe. a szándékos visszaélés, az ellenőrzés elmulasztása miatt, akkor az anyagi veszteség nagyobb, mintha két konzerv, egy méter vászon, vagy száz borító talál illetéktelen gazdára. (De ami az erkölcsi kárt illeti, abban aligha van különbség!) Erről a jelentés összeállítói így vélekednek: ..Ennek az ágazatnak a termelési. szolgáltatási folyamatai nyitottak, ezért fokozott figyelmet érdemel az anyagok, szerkezetek, gépek, .járművek tárolása, felhasználása és mozgatása." Azaz, minden a szemünk, láttára. . Népi ellenöröknek sem kell lennünk, hogy rábólintsunk: .a munkavégzés nem folyamatos az építkezéseken, több esetben naDokig. vagy még hosszabb ideig nem dolgozik ott senki. Az alvállalkozók dolgozói nem ismerik egymást. Az építkezést bárki megközelítheti. Mindez együttesen sem indokolhatja azt a rendezetlen helyzetet, ami ezeken a munkahelyeken tapasztalható. A felvonulási helyiségeket nem zárják be. nem létesítenek megfelelő kerítéseket zárható kapukat" De hát igazán nem szeretnénk tippeket adni! Már csak azért sem, mert ebben a vizsgálatban a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság is közreműködött... P. K.