Délmagyarország, 1985. november (75. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-25 / 276. szám

Hétfő, 1985. november 25. 5 Oscar-díjas mesterszakács Egy kitűnő palacsinta. „Az ínyesmesterség ki­tűnő, magyar egyenlő ér­tékese a -gasztronómiá­nak- és kiérezzük belőle a ••gourmandéria•< fogal­mának teljességét is. Az inyesmestcrség művelői az ínyesmesterek, akik közé odatartoznak nemcsak azok, akik az ételeket és italo­kat jól, művészettel tudják elkészíteni, hanem azok is, akik kifinomult, kulturált ízléssel tudják ezeket ér­tékelni és elfogyaszta­ni ..." Szombaton este a Tisza Szállóban rendezték meg a törzsvendégek vacsoraestjét. Pompás ételek sokasága és Lukács István, kétszeres Oscar-díjas mesterszakács, az Átrium Hyatt Szálló fő­szakácsa várta a törzsközön­séget. A szakácsművészt a konyhában kerestük fel rö­vid beszélgetésre. — Az Oscar-díjat 1929-ben alapították, amely a legma­gasabb amerikai filmművé­szeti díj. Minden év már­ciusában ítéli oda az arra érdemeseknek az Academy of Motion Picture Arts and Sciences. Mióta ítélnek Os­cart a szakácsszakmában, és ön mivel nyerte el kétszer is az aranyozott bronzszob­rot? — Egy amerikai vendég­lős alapította a díjat. Elő­ször a frankfurti szakács­olimpián ítélték oda az Os­cart 1968-ban. Az elsőt mindjárt én nyertem, sőt, négy év múlva ismét meg­kaptam a 40 centi magas, aranyozott bronzszobrot. Egyébként 1980-ban adtak ki utoljára Oscar-díjat a szakácsszakmában. — Milyen összeállítással nyerte meg a pontozók tet­szését ezen a két verse­nyen? — 1968-ban csináltam egy vegyes vadtálat (fácán, szarvasgerinc. vaddisznó­comb), töltött süllöt, puly­kamell-fantáziát és egy Bu­gaci betyárpecsenyét. 1972­ben a hidegkonyhai készít­ményem homár és vadkacsa tál volt. A melegkonyhai pedig csongrádi töltött puly­kamell és libamáj variáció. — A két Oscar mellett 1968-ban, 1972-ben és 1984­b?n is a szakácsolimpián aranyérmet nyert magyar csapat tagja volt. Mi inspi­rálta erre a mesterségre, ho­gyan sikerült művészi szint­re fejlesztenie szaktudását? — Szegváron születtem, majd a 8 általános elvég­zése után Budapestre, a HungarHotels Vállalathoz kerültem, mint szakácstanu­ló. Sokat köszönhetek mes­teremnek, Miklós Bélának, aki kemény, szigorú ember volt, hála istennek. 1959-ig voltam a Pallas Hotel kony­háján, majd következett a honvédség, aztán ismét a Pallas. 1962-ben nyitotta a HungarHotels Vállalat a Kecskeméti Arany Homok Szállodát. Vezérigazgatóm úgy döntött, hogy fiatal gár­dára bízza az Arany Ho­mokot. Azt hiszem, nem csa­lódtak bennünk. Ebből a „csapatból" került ki többek között Menyhárt Lajos, Gömbös Sándor és Harbula Gyula, a Pannónia Szálloda vezérigazgató-helyettese is. De ide sorolhatom Tóth Já­nost a bugaci csárdából, vagy a Tanya csárda embe­reit is. 1964-ben visszake­rültem Budapestre, a Vö­rös Csillag Szállodába. Et­től az időtől kezdve v'ala­hogy minden felgyorsult kö­rülöttem. 1965-ben két évre Hollandiába utaztam, ez­után Tihanyban dolgoztam, maid a Budapest Körszálló nyitásánál már én voltam a „séf". 1980-ban a Hilton Szállóba kerültem, sok le­hetőséggel, de valahogy nem éreztem jól magam. És ez­után értem célba, mégpedig az Átrium Hyatt Szálló konyhájára. Ügy érzem, ez a hely igazán nekem való. Boldog embernek érezhetem magam, hiszen egy fehér A főszakács és a — körítés kabáttal és egy fakanállal bejárhattam az egész vilá­got. Legutóbb Üj-Delhiben dolgoztam. — Hogy jellemezné leg­szívesebben a szakmáját? — Művészet. űlyan ez, mint a festő, a szobrász munkája, sajnos, a mi al­kotásunk csak fényképen marad fenn. — Milyen húsokkal szeret dolgozni? — A vadakkal elsősorban, aztán jön a hal, a rákok, a pulyka, a libamáj. A hideg­konyhai készítmények kü­lön szórakozást jelentenek számomra. — Külföldi vendéggel ér­kezem abba az étterembe, ahol ön a séf. Mit aján­lana? — A külföldi is, amikor Magyarországra látogat, ma­gyar ételt egyen, tme, egy szerény menü: Üjházi-tyúk­húsleves csészében, bélszín Budapest módra (bélszín, li­bamáj, gomba, zöldborsó, zöldpaprika) fejessaláta, tö­kös-mákos rétes mazsolával. Ha ez nem megfelelő, elő­ételnek libamájat ajánlanék, vagy süllőt roston. Aztán vá­laszthatna a vendég libát, kacsát, vagy malacsültet. A libamáj külföldön egyébként vetekszik az arany érté­kével. — Ha felkeresné egy iga­zi „gourmand", mit készí­tene számára legszíveseb­ben? — Előételnek csirkét, ga­lambot vagy fürjet roston, esetleg egy meleg borjúsze­letet zöldségkörettel. Követ­kezne a rákleves. Egyszerű az elkészítése. Megsikálunk 10—15 folyami rákot. A lé­nyeg. hogy élők legyenek. Ezután 20—30 deka vajon megdinszteljük a zöldsége­ket. hagymát, majd rádo­báljuk élve a rákokat, és meglocsoljuk 3 deci ko­nyakkal. Ezután meggyújt­juk a szeszt, közben a rá­kok is megpirulnak, aztán az egészet húslével felen­gedjük és másfél óráig főz­zük. Megpucoljuk a ráko­kat, az értékes húst félre­tesszük, kevés vajjal vilá­gos rántást készítünk, majd a levest leszűrve tejszínt és fehér bort adunk hozzá. Krémleves sűrűségűre ke­verjük, és hozzáadjuk arák­húst. Főételnek sertés szűz sültet kínálok. A karajt, a szűzpecsenyét pácolni kell, aztán kisütve burgonyapüré­vel, vagy burgonyafánkkal, gombapéppel sertéshálóba tekerve tálaljuk. Ehhez az ételhez ananász-, szilva­vagy körtekompótot adok. A zárófogás egy kitűnő Gundel-palacsinta. — Az új üzemelési for­mák elterjedésével sok új ember került a szakmába. Mi erről a véleménye? — Tény, hogy sokan szid­ják a szakmát. Azt azon­ban nem szabad elfelejteni, hogy itt is emberek dolgoz­nak. Sok függ a hangulattól, egy konyha felszereltségétől is. Ezt a szakmát csak ha­talmas szeretettel és sok le­mondással lehet csinálni. Igaz persze az is, hogy a gyors meggazdagodást re­mélve, néhány kalandor is került a szakmába, ezek is lejáratják a szakácsművésze­tet. — Ki főz otthon. Két lá­nya, vagy a felesége? — A szürke hétköznapo­kon a feleségem. De, ha vendégeket hívunk, vagy nagyobb ünnepre készülünk, otthon is kötényt kötök, és kezembe veszem a fakana­lat. Lukács István 1100 recep­tet tartalmazó könyve a na­pokban jelent meg „Mester­szakácsok receptkönyve" címmel. Az átfogó munka, mint mondta: — Fiatal sza­kácsoknak és ínyenceknek készült. Remélem, a szak­ma és a közönség szívesen fogadja! „A magyar főzési módnak, melynek eredeti alap­jaihoz az idők folyamán sokféle elem járult, mígnem egységbe forrva mai formájában kialakult: határozott egyénisége van. Nem szintelen, nem jelleg nélküli, so­hasem válik unalmassá, mert rengeteg a változata ízben és alakban ..." Bagaméry László 0 Egyik tudományos intézetünk vezető beosztású kutatója mesélte: náluk dolgozik egy fiatalember. Még innen a harmincon, feleséggel, két gyerekkel, az asszony ott­hon van gyesen. A férj havi fizetése nem éri el az ötezret. A munka, a pálya­kezdés, leköti minden energiáját, mellékes után nemigen nézhet. Fogalma­zott hát egy kérvényt, ki­mutatva, hogy náluk az egy főre eső jövedelem a megélhetést nem fedezi. A városi tanács illetékesei hivatalosan is „szegénnyé minősítették", s kiutalták számára a segélyt. Beosz­tása: tudományos munka­társ. . j Az ülés elnöke a 2 délutáni szünetet !—követően az idő el­haladtára hivatkozva, fel­mutatott tíz hozzászólási jegyet, s kérte: aki ez­után szót kap, öt-nyolc percben foglalja össze mondandóját. Mindenki egyetértően bólintott, Három szilánk majd az első felszólaló — talán a hazai pálya vélt előnyeit élvezve — húsz percig beszélt. A követke­ző hozzászóló —, aki „föntről jött" —, percről percre borzolta a kedélye­ket. Szerepelt, már sok­szor hallott felvetésekhez kapcsolódott, magához ragadta a szót, de nem ragadta magával a hall­gatókat. Visszaélt helyze­tével, önző módon, ki­használta azt, hogy sajnos, az elnök nem kocogtatta meg nyolc perc után a vi­zespoharat, senki föl nem állt. s nem vonult ki tün­tetően, senki nem szólt rá, legfeljebb szomszédjával csevegett az érdektelen, és több mint fél óráig tartó üres szónoklat alatt. Mi­vel nem csöngött a pohár, mindenki a helyén ma­radt, s még meg is kö­szönték a hozzászólást, megdicsőülten és magabiz­tosan dőlt hátra székében. Pedig de más gondolatok jártak az agyakban! —| Kedvenc műsorom 3. a Betüreklám. Íme, —— egy gyöngyszem. „Pajtások. figyelem! A Magyar Úttörők Szövetsé­ge és a MÉH papírhul­ladék-gyűjtési versenyt rendez ..." (természetesen nem folytatom, mert elle­ne vagyok a bújtatott reklámnak, de hát, szó volt még határidőről, dí­jakról, s egyéb tudnivalók­ról.) S íme, a nem túl szellemes záró szlogen: „Ne feledd! A papírhul­ladék hasznos másod­nyersanyag." Eddig talán semmi különös. De ez a reklám a televízió képer­nyőjén. csütörtökön este, a Hírháttért követően, éjjel 1.1 óra körül volt olvasha­tó. Nagyon remélem, akik­nek szól, azok közül senki nem látta! T. L. Nemcsak vásár — bemutató A kerámiának nem árt rw Töprengtem, mikor olvas­tam a hirdetésben: kirako­dóvásár Szegeden, november 23—24-én, a Szent István té­ri piacon. A szervezők fizet­ték azért i.s, hogy udvarias­kodjanak. A keretes hírköz­lés utolsó mondata így szólt: minden kedves vásárlót sze­retettel várunk. Rendben, más dolga, hogy miért költ hirdetésre. De mi­nek ez a felhajtás, hiszen havonta akad a városban ki­rakodóvásár? Megszoktuk, hogy Dorozsmára kell utaz­ni, ahol ami szem-szájnak ingere (vagy nem) kapható. Láttam már ott vacak szé­ket, rozsdás (és görbe) szö­get. űj videót és újnak ki­kiáltott lódenkabátot, most meg ide invitálnak az öreg víztorony tövébe. Kirakodó­vásár, mini vidámpark. Ej­ha! Nézzem! Aztán láttam szombaton a Csongrádi su­gárút felől kocsifuttában az akkor zsúfoltnak tűnt bú­csúi hintákat. Motoszkált a fejemben: mi a francnak visszahozni a város szívébe a bóvlikat? * Mielőtt véleményt mon­dasz, győződj meg a valóság­ról — szólt így ősöm már réges-régen. Elkezdtem meg­győződni. Előbb az engedé- za'^ lyező szervet, a tanács ke­reskedelmi osztályát zaklat­tam. Elmondták ott, hogy ez az eso.. Nézelődni, válogatni — esőben is jó künk a tiszta környezet, a kulturált kiszolgálás és a biztonság a célunk. — Célban vannak? — Nézzen körül! Ha kifo­gást talál, szóljon, azonnal korrigálunk. tok, mert ebben a közösség­ben is tilos alkoholmérés. Buli János szintén főváro­si. Kötött kelméket árul, meglepően olcsón. Egy puló­ver 300-400 forint. Túl ezen, a megvett árut kicseréli, ha csak a látszat ked­véért. A látszatért, hogy egységes „bazárban", a sza­. , bad téren vásárlás kelleme­ílí1 ö^tfF'T' sebb körülményeinek bizto­Akivel beszélgettem, Fuíus kell, vagy visszaadja a pénzt. András, az. iroda vezetője. Ö — Megéri az olcsóság? ön­nem tesz semmit, „csupán" nek is kell a nyereség, szervez, intézkedik, feltétele- — Nem becsapni, eladni ket biztosít. Ez utóbbit úgy jöttem. Aki a tisztességes i.s, hogy a Kisosz által vett haszonnal nem elégszik meg, egységes sátrakat hozta-ho- nem való közénk. inkább egy új meggyöke­reztetése. Tudatták, a Mer­kantil Kereskedelmi és Szol­gáltató Iroda kereste-kérte a Friss János szegedi kera­mikus. Áruinak nem árt az eső, vevők viszont keveseb­ben vannak. — Mit súg az ön kasszája? — A szokott bevételem 60 százaléka jött be, de illik sításával üdvössé tegye a ténfergés, a bámészkodás perceit, óráit. Tény ugvan, 'IUU<* """'TT f a hogy most csak húsz zöld ti- tudni, hogy a mi világunk­varost, hogy adjanak helyet £fátor volt mert 1(ire ban L_ ÚR értendő, „ Lrű^íriiitíoc L'ieinamcrttnnt , erre futotta. Kesobb több hogv azért dolgozunk, hogy lesz. árulhassunk — egyszer hopp, — Jut eszembe. Szervez másszor kopp. Nem panasz kirakodóvásárt jövőre is ez, csak tájékoztatás. Szegeden? — kérdeztem űj- A másik szegedi kézműves, fent Falus Andrást. akit kérdeztem, Strausz Já­— Szeretnék. Persze, eh- nos bőrdíszműves. Munkái­a kézműves kisiparosoknak és kiskereskedőknek a Bel­városban, hogv könnyíthes­sék az „ajándékozási" hónap előtt a bevásárlást. Érthető­en bizonytalanul, ám az új elől nem elzárkózva mond­tak Jól tették! * — Kérem, nézzen szét. Itt majdnem úgy lehet vásárol­ni, mint egy üzletben. Nem eneediük a bóvlit, nem en­gedjük a szabad letelepedést. Uram, mi takarítókat alkal­mazunk, és éjjeliőröket, ne­Szállítási csúcs a vasútnál A MAV Szegedi Igazga­tóságának munkaterületén, a dél-alföldi megyékben a hét végén: szombaton és vasárnap a szokottnál na­gyobb, mintegy 3 ezer 400 vagonos ki- és berakási for­galmat bonyolítottak le. Jó segítő partnernak bizonyult szombaton es vasarnap Most szállítottak konzervet, gabonát, élő állatokat, tüze­lőt, különböző iparcikkeket, nagy mennyiségben építő­anyagot, valamint cukor­répát. Csupán cukorrépából 26 az enyhe időjárás, mert más esztendőkben ilyenkor gyakran okoztak már ki­sebb-nagyobb gondokat a korán beköszöntött fagyok. ezer tonnát továbbítottak a sarkadi, a mezőhegyesi, a szolnoki és más feldolgozó üzemekbe. Ezzel a jelenlegi idényben összesen 790 ezer , , j, . , , , i t, tuv-rt. x ci OZ.L, vii iiua uutuioLiiiuvto. iiiuiirtai HfPií'i eS nelyet. hez g Unács akarata, a vá- nak nem kell cégér, de alko­ros igénye is kell. Ugye, ez tásaihoz kell a pénz. nem „olyan" kirakodóvásár, — Vajon hogyan fizet az meg nem búcsús „gyüleke- esős hét vége? — Meglepően sokan jöttek * ki. Nem így akarom érzékel­Sajnálom, hogy az időjárás tetni a „hasznomat", inkább kegyetlen volt a premieren, azért mondom, mert örülök, A kétnapos kézműves-, ipa- hogy lehetőséget kaptam ros-, kiskereskedő-találkozó termékeim felkínálására. A napsütést érdemelt volna. bevétel olvan. amilyen, de Két napig Szakadt aá aki panaszkodik, az ne jöj­esö. Az SN 93-14-es jelű, jön közénk, szikrázó napsü­250-es Ikarusban viszont tésbnn sem. nem zavart mindez. liüfé- Tévedtem hát, mikor a busz ez. Gazdája, Dévényi pörbe szögekre gondoltam. Judit, Budapestről hozott Nem kirakodóvásár volt ez, pecsenyét, hamburgert, ká- hanem a kézművesek hemu­vét stb. A Hamm-büfé űj- tató'a. szervezetten, tisztán, szerű. Kíváncsiságom adja a és főleg olcsón. Jut eszembe, kérdést: sajnálat is maradt Kennem, — Ha kihúzza a kasszafió- a vidámparkosok iránt vagv kot, mit árul el a pénzha- inkább a gyerekek iránt, lom? akik nem foreózhattak, Ve­— Két dolgot. Nincs pénz- zükbő' ntm szállhatott el a halom, és esik az eső. nyuszilufi. és esetleg nem — A hűvös novemberben csoroghatott. c«oki a frissen mit kérnek a vevők? mosott pulcsijukra, mert — Töményét vagy forralt szakadt az es* . . bort. Azzal nem szolgálha- Ács S.Sándor tonna édességnek valót jut­tattak el rendeltetési helyé­re, a tervezett 1 millió 100 ezer tonnából. A MÁV Szegedi Igazga­tóságának tegnapi, vasárna­pi tájékoztatása szerint, a vállalatok ez alkalommal példásan megszervezték a hét végi készenléti ügyele­tet. Ez alkalommal is jól segítették a vasutasok mun­káját a rakodásnál közre­működő Volán vállalatok, fc >

Next

/
Oldalképek
Tartalom