Délmagyarország, 1985. november (75. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-25 / 276. szám

Hétfő, 1985. november 25. 3 Sarlós István hazaérkezett A spanyol parlament elnö­kének meghívására Sarlós István, az Országgyűlés elnö­kének vezetésével november J8-tól 23-ig magyar parla­menti küldöttség tett hivata­los látogatást Spanyolor­szágban. A delegációt fogad­ta János Károly spanyol ki­rály. Sarlós István megbeszélést folytatott Peces-Barba Mar­tinezzel, a Spanyol Képvise­lőház elnökével, Carvajal Pérezzel, a szenátus elnöké­vel és a spanyol politikai élet több más vezető szemé­lyiségével. A tárgyalásokon véleményt cseréltek a két parlament törvényalkotó munkájáról és a választott testületek, valamint a bizott­ságok együttműködésének to­v á bbf ej lesztóséről. A magyar küldöttség meg­beszélést folytatott Andalú­zia tartomány vezetőivel is. A delegáció szombaton ha­zaérkezett. Magyar—jugoszláv tárgyalások Marjai József, a Miniszter­tanács elnökhelyettese és .lanez Zerrüjarics, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Szövetségi Vég­rehajtó Tanácsánaik elnök­helyettese november 22-én Szabadkán folytatott tárgya­lásokat. A szívélyes, baráti légkö­rű megbeszéléseken áttekin­tették a kétoldalú együtt­működés helyzetét, véle­ményt cseréltek a magyar és jugoszláv vállalatok közötti közvetlen kapcsolatok bőví­tésének újabb lehetőségeiről, és meghatározták az együtt­működés fejlesztésének idő­szerű feladatait. A Minisztertanács elnök­helyettese megbeszélést foly­tatott Zsivan Mareljjel, a Vajdasági Tartományi Kor­mány elnökével is. A tár­gyalásokon részt vett Györ­ké Sándor hazánk belgrádi es Milovan Zidar, a JSZSZK budapesti nagykövete. Mar­jai József pénteken vissza­érkezett 'Budapestre. (MTI) Súlyos harcok Bejrútban B Bejrút (MTI) Negyedik napja tartanak az elkeseredett utcai harcok Nyugat-Bej rútban az elvben szövetséges síita Amal-moz­galom és a drúz többségű Haladó Szocialista Párt fegy­veresei között. Húsz hónap óta a mostaniak a legsúlyo­sabb harcok a libanoni fővá­ros muzulmán szektorában; a nehézfegyverekkel, raké­tákkal! és harckocsikkal is folyó harcokban, mintegy 25 -30 eaer milicista vesz részt. A HSZP oldalán küzd sok palesztin, kurd harcos, vala­mint a baloldali pártok tag­jainak egy része, az Amal mellett áll egyebek között a Szíriai Nemzeti Szocialista Párt, valamint a hadsereg síitákból álló 6. dandára. A féltucatnyi tűzszüneti felhí­vás eddig csak egy-két órá­ra hozott nyugalmat. A szabályos háború Nyu­gat-Bejrút egyetlen negyedét sem kíméli. A -rombolások már milliárdos nagyságren­det értek el, a szétlőtt háza­kon kívül legalább három­tucatnyi több emeletes ház leégett és két kórház, vala­mint a drúz fegyveresek ál­tal őrzött szovjet kulturális központ a Verdun úton. Megsérült a Talet el Kha­yatji televízióadó, több rá­dióállomás, állami szerveze­tek székházal. mm. itn JWövvv te RÁDIÓJELEK xSüsí::::::-:-: ÜJABB TÚSZDRÁMA Elrabolták vasárnapra vir­radóra az egyiptomi légifor­galmi vállalat egyik utas­szállító repülőgépét. Az egyiptomi hatóságok tájé­koztatása szerint a Boeing utasterében tűzharc folyt, mielőtt az Egyiptomi gépet Máltára kényszerítették. Kairóban az állami televízió közölte: két ember vesztette életét, és hat ember megse­besült. Nem tudni azonban, hogy hányan haltak meg a tűzharcban; hogy milyen nemzetiségűek: a halottak; hogy volt-e köztük fegyve­res egyiptomi őr. ZART PLENÁRIS ÜLÉS Zárt plenáris üléssel foly­tatta munkáját vasárnap dél­után az európai kulturális fórum. A tanácskozás részt­vevői megállapodtak abban, hogy a negyedik napirendi pont megvitatását — a kul­turális fórum tapasztalatai­nak összegezését — hétfőn délelőtt ugyancsak zárt ple­náris ülésen folytatják. BÉKEFELIIIVAS Szófiában befejeződött a szocialista országok béke­szervezeti képviselőinek há­romnapos tanácskozása. A küldöttek megvitatiaK a nemzetközi békemozgalom időszerű feladatait, áttekin­tették a Béke-világlanácsnak az elkövetkezendő két évre kidolgozott tevékenységi programját, megtárgyalták a nemzetközi békeévre való felkészülés kérdéseit. A ta­nácskozás résztvevői felhí­vással fordultak a viláehoz. A szófiai tanácskozáson részt vett Romes Csanüra, a Béke-világtanács elnöke. VÉGET ÉRT A JKP KONGRESSZUSA A béke megszilárdítására, az atomháború megakadá­lyozására és a magfegyverek megsemmisítésére szólított fel a Japán Kommunista Párt vasárnap véget ért XVII. kongresszusa. Belpoli­tikai téren a JKP központi feladatként jelölte meg a jövő évi választásokra való felkészülést, a konzervatív kormány politikája elleni harcot és a dolgozók demok­ratikus jogainak védelmét. A kongresszuson az MSZMP delegációját Horváth István, a KB titkára vezette. RENDKÍVÜLI SZINÓDUS II. János Pál pápa vasár­nap a római Szent Péter Ba­zilikában ünnepélyes mise keretében nyitotta meg a vi­lág minden tájáról érkezett Diuorosa.c, érsekek ós püspö­kök jelenletében a rendkívü­li szinódust. A szlnódus de­cember 8-ig tartó ülése so­rán a résztvevők megvonják a II. vatikáni zsinat óta el­telt húsz év mérlegét, meg­vitatják, hogy miképpen keli folytatnia az egyháznak a zsinat által kijelölt utat, fi­gyelembe véve a világban és az egyházban az elmúlt évek során végbement változáso­kat. Czámoljunk csak! Ta­^ valy volt ötvenéves, most ötvenegy. Hatalmas idő. Az alakuláskor gyerek volt, régóta nagyapa már. Beleértődik természetesen a gyöngyös bokréta is, a korai előd. Ha tovább szá­molnánk. azt például, hogy hetenként kétszer tartanak próbát, összesen négy órát, akkor vakarhatnánk a szá­mítógépünket: 51x52x4, és ehhez jön még az össze­számlálhatatlanul sok föl­lépés, utazás az ország túlsó részébe is, aztán visz­sza, és dolgozni utána pi­henés nélkül. Jó nagv sort kapnánk számokból. A fu­rulyás Kónya György, és a hol nagydobos, hol meg köcsögdudás Tölgyesi Sán­dor a legrégebbi, a Béke­telepről kijáró Tóth Pál talán a legújabb kérdez­zük meg őket. miért jó ide járni? — Szeretni kell. Aki nem szereti, kifordul belőle. Akárki hív bennünket, szí­vesen megyünk. Ne fizes­senek, csak hívjanak! A mozgássérülteknél is azért voltunk, mert szeretjük a zenét. Török Istvánné harma­dik fiával van otthon gon­dozási segélyen. Itt ismer­kedtek meg, esküvő lett belőle és három gyerek. Révész Zsuzsa is segít ne­ki, amikor mondja: ; — Semmim nem fái ha a zenét meghallom. Tán­colni, táncolni és énekelni szeretek, de nagyon. Jó Örökös kiváló A tápai együttes A közelmúltban három szegedi csoport nyerte el a kiváló címet: a Canticum, a filmklub és a tápai együttes. Az utóbbi örök időkre szól, visszavonha­tatlanul. lenne visszajönni a gyere­keimmel együtt. Gyerekfejjel kezdett jár­ni a férje, a Pista is. Hu­szonhárom, vagy huszonöt évvel ezelőtt. Hogvan le­het ennyi időt egyáltalán kibírni egy eeyüttesben? — Ez Tápé, ne felejtse el. Az olaj előtti időben mindenki mindenkit is­mert, és viszonylagos zárt­ságát máig őrzi. Akár fia­tal valaki, akár öreg, itt a helye. A Török Jóska bá­csi már a kisiskolások kö­zül kezdte kiválogatni, ki lenne jó. így kerültem be én is. — Kulcsfigura lett idő­közben. Vezéralak. így is mondhatnám. Jó érzés? — Keserves. Ügy kellett rábeszélni, hogy meg mer­jek szólalni. Termete, alakja és hang­ja is van hozzá. — Aki ide bejön, mind szeret énekelni és táncolni, de leginkább olyanokat, amiket tud. Üj műsort be­tanulni igen nehéz. Ami­kor aztán íön a siker, min­denki természetesnek ve­szi. hogy íev kell ennek lennie. A Koldus dallamát sokan ismerték ugyan, de nem volt közismert. A Végrehajtóé legalább száz­esztendős gyűjtés, senki nem emlékezhetett rá. Amíg a förgeteges tapsot meg nem hallottuk, el se mertük hinni, hogy jó lesz. — Mondjon még néhány műsort! — A Sodróra emlékszem elsőként, azután jött a Névnapi köszöntő, azt kö­vette az első igazi bomba, a Lakodalmas, nyomába lépett a Kendővivők, aztán a Disznóbál, a Koldussal és a Végrehajtóval egy műsorban. Muszáj újat csinálnunk, ezekkel már nem léphetünk föl. — Üjat. de mit? — Ez a kérdés már az együttes ve­zetőjének szól. — Jelös napok címmel kapcsoljuk egybe az újév­hez, a vízkereszthez és a farsanghoz kötődő szokáso­kat. Régebbiek ezek, mé­lyebbről jönnek, nem is is­merhetik őket. A legfiata­labb dal is ván legalább százötven éves. A Kodály­gyűjtésből és A szögedi nemzetből próbáltam ki­szedni a legértékesebbeket, de olvan is van benne, amiből szintq évezred le­helete árad. Addig gyako­roljuk, amíg sajátjuknak nem érzik. — A zsűri? — Vagy fölmagasztal bennünket, vagy lesöpör az asztalról. Nagy a resz­kir minden alkalommal, de eddig még mindig bejött a siker Ilyen régi dallamo­kat más nem énekel, az holtbiztos. — Profán dolgot mon­dok. Valamikor volt az a dal. hogy Kis Tápéba két úton kell bemönni. Azóta szinte minden faluba két úton kell. Majd utánozzák ezt is. — Nem baj. ha az or­szág magáénak érzi, ami innen indult. Kedvem lenne néhány embert külön is kiemelni.. Nem a rang szerint, nem is érdeme szerint, csak azért, mert megakadt raj­tuk a szemem húsz év­vel ezelőtt, és rajtuk is maradt. Mondjuk, olyan sorrendben, ahogv a vona­tost járják, egvmásba ka­paszkodva. Nem tehetem, mert ez Tápé. Vagv az egész névsort, vagy senkit. * Szombaton délután fehér asztal mellett adta át Has­kő Pál, a termelőszövetke­zetek területi szövetségé­nek titkára a legkiválób­baknak járó keretes táblát, a herendi porcelánt és a harmincezer forintot. A takarékszövetkezet elnöke virágkosárral köszöntötte az együttest. Horváth Dezső Környezet '85 11. Interjú az államtitkárral Ábrahám Kálmán nevéről még mindig az építési és városfejlesztési miniszter jut az embernek az észébe és sokkal kevésbé az, hogy környezetvédelem. Mindösz­sze egy éve áll az Országos Környezet- és Természetvé­delmi Hivatal élén, s vele kapcsolatban jelképnek ér­zem, hogy szobájába lépve a Műszaki Könyvkiadó egyik szép kötésű könyve tűnik szemembe: „Utak", írta dr. Ábrahám Kálmán egyetemi tanár. — A természeti környezet legnagyobb átalakítói az építészek. A közlekedésépí­tészet pedig alapot ad arra, hogy nem egyszerűen a táj arculatát formáljuk át, ha­nem az egész környezet ökológiai rendszerét. Ho­gyan érzi magát a mérnök­ember (most, környezetvé­delmi főhatóság vezetője­ként az „asztal" másik ol­dalán? — Köszönöm, jól. Egy­részt, mert mindig is szeret­tem a természetet — való­jában erdőmérnök akartam lenni, csak közben pálya­módosításra kényszerülten —, s a környezetvédelemmel összefüggő irányítás sem állt tőlem messze, hiszen ti­zenkét éve a Balatoni In­téző Bizottság elnöke va­gyok. Másrészt viszont nem­csak jól érzem magam, hanem van bennem némi keserűség is... — A feladatokat illetően? — Nem, hanem annak a felismerése adja ezt a ke­serű szájízt, hogy magam­nak is be kellett látnom, amiért egyetemi oktatóként, könyvszakíróként úgy lel­kesedtem — mert igenis hittem abban amit csinálok —. az most egy más szem­szögből nézve káros. Kifeje­zetten örömmel és élvezettel adtam elő a mérnökjelöltek­nek a közúti közlekedés elő­nyeivel, társadalmi-gazda­sági hatásaival összefüggő témákat. Utak, úthálózatok, gépjárműtelepek tervezését tanítottam... — Közlekedni muszáj! — Igen, ezt könnyebb ki­mondani, és meg is tesszük mindnyájan, mert kelleme­sebb az előnyöket elfogadni, mint a hátrányokat tudo­másul venni. — Ez most a mérnökem­ber tudathasadása? — A realitás felismerése. Volt nemrégiben egy eléggé szembetűnő eset, ami elgon­dolkodtatott. Az egyik tele­pülésen megbetegedett egy kisfiú, s hosszabb ideig nem tudták, mi a baja. A vizs­gálatok alapján megállapí­tották, hogy ólommérgezés­sel összefüggő betegségben szenved. A további „nyomo­zás" során azután kiderült, hogy tejtől kapta. — Mióta eszik a tehén ólmot? — Amióta az út mentén legel! Az történt ugyanis, hogy a kisfiú rendszeresen a közeli úlőr tehenének te­jét itta, s hát hol legel egy útőr tehene? A forgalmas műút menti árokpartokon! A kipufogógázokból származó ólom szennyezte a füvet, amelyet a tehén lelegelt. Azt hiszem, szükségtelen tovább elemeznemr, hogy mi­lyen felismeréseket adhat. A legfontosabb ellentmondás amit kiérzek belőle, hoay a mai ember szinte már észre sem veszi, hogy eluralkodott rajta a technika. — Le a technikával, visz­sza a természethez? — Ilyet ma már senki nem hirdethet, mindössze azt kívántam kiemelni, hogy az ember életében több fi­gyelmet, sőt megértést kap a technika, mint a termé­szet, amelynek alapjában véve mindent köszönhet. — Az emberi környezet fejlődése mindig is a ter­mészet és a civilizáció konfliktusán alapult. — Igen, de napjainkban ért el a konfliktus olyan szintre, amikor az utóbbi lehet a győztes, ez azonban afféle pyrrhusi győzelem lenne. A tiszta. egészséges környezet, a megújulni ké­pes természet nélkül nincs tovább távlata az értelmes emberi életnek sem. — Ha nem „vagy-vacní', akkor „is-is", azaz kompro­misszumokra van szükség. Hogyan lehet az érdekek között egyensúlyozni? — A környezetvédelem érdekében minden ország­ban egész kötetekre va'ó előírás, rendelkezés születik. Magyarországon is megvan­nak és a jövőben is lesznek a minél tökéletesebb végre­hajtáshoz utasítások, rende­letek, de amit ebben legfon­tosabbnak tartok: a „hogyan szabad" ' nagyobb hangsúlyt kapjon, mint a „nem sza­bad". — Érthetem úgy, hogy nem szívesen fogják szoros­ra a gyeplöt? — Inkább úgy, hogy ezt nem tartjuk az egyetlen megoldásnak. A rendeleteket betartatjuk, de a társadalom, az állampolgár — öntuda­ton, önfegyelmen alapuló: — segítsége nélkül nem vé­gezhetünk teljes munkát. Olyan ez a helyzet, mint va­lami rejtett hadiállapot: mindenki tudja, hogy az „ellenség" azaz az életet biztosító környezet romlása fenyeget bennünket, s van egy reguláris hadsereg, a hivatásos környezetvédelmi szakemberek gárdája. és van a fegyverbe állítható naptömegek önkéntes mi'í­ciája. A reguláris egység sokkal kisebb, mint az ön­kéntesek serege. így nehe­zebb elvárni tőle. hoev a többséget egyedül védelmez­ze. — Nem vagyunk eléggé „zöldek"? — Öva intenék mindenkit attól, hogv összekeverje a fogalmakat, s attól is, hogv „zöldebb" akarjon Jenni, mint amennyire a környe­zetvédelmi szakemberek. Higgyék el, bízzanak ben­nünk. hoev a nemzet érde­keit képviseljük. — Ha jól értem, egyfajta türelmetlenségre céloz ... — Feltétlenül, arrti termé­szetesen összefügg az előző­ekkel, hiszen előfordul, hogy a kívülállók közül is sokan csak az adminisztratív intéz­kedésektől várják a végső megoldást. — Könnyebb a hivatalra mutogatni, mint a saját portánkon söpörni! Vannak a türelmetlenek mellett ellendrukkerek is? — Én nem fogalmazhatok ilyen élesen. Talán helye­c"hb ha a szándékosság­tudatosságnajc a lehetőségét sem feltételezzük, s azt mondjuk, az állampolgárok többségében nem is ismerik fel. milyen ártalmakat okoz­nak a környezetüknek, így az sem tudatosodhat ben­nük, hogyan kell azt védeni, hogyan kell a természet kincseire vigyázni. — Hát hogyan vigyázzak én például a magyar bau­xitra? — A példa nem jó, gon­doljunk inkább az ivóvízre. A Föld vízkészletének csak töredéke az ivóvíz, amely több soha nem lesz, keve­sebb azonban igen. A mély­ségi vízkészleteink pedig, amelyek még nagyon sok városunkat „táplálnak", vé­gesek. Elfogynak. Ha ezt belátnánk, kevesebbet hasz­nálnánk belőle... — Ennek nincsenek meg a feltételei. Nem érzem, hogy érdekem a takarékos­ság, s nem gondolok az utá­nam következő nemzedékre. — El kell — és el fogjuk — érni, hogy a tiszta víz­nek, levegőnek, talajnak ér­téke legyen! —' Nevelni legjobban csak ismerettel megtámogatva le­het. Az iskolában nincs kör­nyezetvédelmi tantárgy... — De van! Gödöllőn azi agrártudományi egyetemen önálló tantárgy ... Szak­mérnökképzésben, levelező tagozaton! Ez kevés. De azért egyéb lépések is tör­téntek. Az új kísérleti tan­tervekben is már szerepel általános és középiskolák­ban is a biológiaoktatás r*".eként a környezetvédel­mi szemléletet megalapozó ökológia témaköre. A taná­rok szakmai továbbképzésein is egyre -többször tűzik pa­nirendre a környezetvéde­lem téma iát. De bővíthet­ném a kört a Hazafias Népfront, a KISZ, a szak­szervezetek nevelö-felvilá­gosító és szervező szerepé­vel, az ügvet segítő akciói­val. s utalhatnék a társa­dalmi segítség mind több és értékesebb megnyilvánulá­saira, az önkéntes madár­védőkre. a közművelődési intézményekben végzett munkára. . . Ezért úgy ér­zem, lehet okunk bizakod­ni... Miben? — Abban, hogy ha kis lépésekkel is, de együtt ha­ladunk azon az úton. amely elvezet annak megértéséhez, hogy Magyarországon ép­pen- úgy érvényes az ENSZ környezetvédelmi stratégiá­jának jelszava, mint Brazí­liában vagy Ausztráliában: „Földünket nem szüléinktől örökültük, hanem gyerme­keinktől kölcsönöztük." Igriczi Zsigmond •-: i a-lal S I

Next

/
Oldalképek
Tartalom