Délmagyarország, 1985. november (75. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-15 / 268. szám

Péntek, 1985. november 15. 3 ÁSZ-üzlet nyílt Szegeden Nem tévedés. Nem a sakk és a kártya alapfogalmait keverte össze a címet adó újságíró. Az ÁSZ mozaikszó mögött egy éppen most alakuló országos boltlánc rej­tőzik. Az Ápisz és a Számaik fogott ösz­sze több bolt alapítására. Tegnap, csütör­tökön délelőtt 10 órakor Szegeden, az Os­kola utcában, a volt papír-, írószer- és filatéliai bolt helyén nyitották meg ne­gyedik üzletüket. A vevők itt a budapes­ti, győri és debreceni ASZ-árusítóhélyek­hez hasonló berendezést és árukészletet találnak. Szegeden a nyitókészlet három és fél millió forint. Főként a számítástechniká­hoz mágneses adathordozókat, festéksza­lagokat, programokat, szakkönyveket áru­sítanak. Állítják, hogy nagy lesz — leg­alábbis egyelőre — az árkülönbözet a szomszédos bizományi áruházban árusí­tott, hasonló minőségű floppyk és az új bolt adattárai között. Az ASZ előnye, hogy ezekből a termékekből nagytételes meg­rendeléseket tud feladni, míg a BÁV egye­di felvásárlás útján beszerzett árukat kí­nál, ezért az ÁSZ most az olcsóbb. Környezet '85 4. Hosszú távú ideiglenesség? Elmúlóban van a hivatá­sos környezetvédők és a hi­vatásuk során környezetká­rosítók boldog békeidejp, amikor mindenki tette a dol­gát, amolyan büntetgetünk­büntetgetünk, szennyezge­tünk-szennyezgetünk féle zsörtolődés állapotban le­iedzett a közős ügy, miután a hatóság egyre következe­tesebben alkalmazza a prog­resszív, növekvő arányú bír­ságokat. Szegedi Szalámi­gyár és Húskombinát hód­mezővásárhelyi telepénél például egyik évről a má­sikra ötszörös szorzót alkal­maztak a csatornaszennye­zés büntetésére. Ez ugyan azt a kérdést is sugallja, vajon ötszörte több szennyel bo­csátott ki az üzem, mint an­nakelőtte? Hát persze, hogy nem, mint ahogy az sem így igaz, amit a bírság változá­sa alapján látványos javu­lást hihetnénk. Az összeg 1982-ról 1983-ra, a tizenhat­millió fölötti értékről keve­sebb mint 5 és fél millióra csökkent, a kibocsátott szennyvíz azonban ugyan­annyi és ugyanolyan ma­radt, mint egy évvel koráb­ban. Csak most meg a „bű­nösséget" minősítő határér­tékeket állapították meg a cégnek kedvezőbb mértékű­re. Itt aztán alaposan érvé­nyesült a „mihez képest". Ara azért ennek is van — hála a hatóság és a vállalat közös igyekezetének —, mert a kombinát felismerve a kor­parancsot, 16 millió forint értékű beruházásba kezdett a gyártásban keletkezett hulladék eltávolítása, fel­dolgozása, s a mezőgazdaság számára hasznosítható anyaggá alakítása érdeké­ben. Egyértelmű, hogy a bír­ságolás nem cél, csupán esz­köz lehet a jobb környezet felé vezető úton, s minden­. képpen támogatni (nemcsak kényszeríteni) kell azt, aki lépni is akar. A szalámigyár a bírságokból képzett kör­nyezetvédelmi célokra léte­sített alapból vissza is ka­pott. ötmillió forintos támo­gatásban részesült a beadott pályázat alapján. Rosszmá­júan megjegyezhetnénk, tel­lett abból az ötvenmillióból, amelyet az utóbbi öt év alatt befizetett, jóhiszeműen vi­szont egyszerűbb nyugtázni, hogy jó helyre ment a tá­mogatás, ha jövő évtől a 27 ezer köbméternvi szennyező­anyaggal „s/.egénvebb" lesz az amúgyis terhelt csatorna­rendszer — és helyette 5 ezer köbméter talajjavító anyagot termel a nemrégi­ben környezetszennyező gyár. Az amelyiknek hulla­dékát az érvényes miniszter­tanácsi rendelet úgy minősí­ti : folyékony, veszélyes hul­ladék. A minősítés második fele, a veszélyes hulladék hova­tovább annyira sokat emle­getett kifejezés lesz, hogy beépülve a köztudatba olyan ismerősünkké válik, amely­lyel úgy kell együtt élni, akár egy rossz anyóssal. Ha jól meggondolom, semmilyen hulladék nem veszélytelen, így inkább kellene speciális, sajátos vagy netán különle­ges hulladéknak nevezni mindazokat, amelyeknek ke­zeléséhez, feldolgozásához — vagy, ha feldolgozhatatlan, akkor a tárolásához — vala­milyen különleges rendsza­bályt kell érvényesíteni. Gyűlik a mütrágyászsák, permetezöszeres ballondo­boz a téeszraktár sarkában, elkülönítve, lerekesztve. Ha kiszórják a hatóanyagot, holnap félreteszik a göngyö­leget, mert ez az előírás. Hagyományosan elégetni sem szabad, kidobni, vízbe süllyeszteni, földbe temetni még kevésbé, meg kell tehát őrizni. Nem sokáig, csupán átmenetileg. A veszélves hulladékot a keletkezés he­lyén az érdekelt cég köteles ideiglenesen tárolni, ha szak­szerűen kezelni, ártalmatla­nítani nem tudja. Ezt ellen­őrzik, s bírsággal is érvénv' szereznek a rendeletnek Menten könnyebb lesz a dol­ga szövetkezetnek, vállala* nak, gyárnak — és ugye kör nyezetvédőnek -— eevarán' ha mecépül a regionális ve szélyeshulladék-lerakó és megsemmisítő telep. Az most egvelöre nincs, s nem is tudjuk még. hol is lesz számára alkalmas hely szé­les ez Alföldön. Elkeseredésre azért még­sincs semmi ok, mert amíg meg nem lelik az alkalma­tos helyet, addig épül egy megyei veszélyeshulladék­telep, ahová már nyugodtan ki lehet hordani az anyagot. Ez is* persze csak ideiglenes lesz, örüljünk, ha tárípln) tudjuk, amíg a megbízható kezelő-, égetőtelep megszü­letik. Már csak á helyét kel1 kijelölni. Mindkettőnek. Mert az történt ugyanis hogy egyelőre a körzet egyik megyéjében sem találtak er re alkalmas, megnyugtat'' körülményeket biztosító he­lyet. — Átmenetileg persze! Addig meg csak gyűlik­gyűlik a minősített hulladék, s lassan azért kell új raktá­rat építeni, hogy elférjen benne a régi göngyöleg. Az Országos Környezet- és Ter­•mészetvédelmi Hivatal dél­alföldi felügyelősége rezig­náltán állapítja meg: „ ... Hatósági ellenőrző mun­kánk során abba a nehézség­be ütközünk, hogy mivel a regionális vagy megyei hul­ladékkezelő telepek hiánya miatt több veszélyes hulla­dékfajta megfelelő kezelése teljesen megoldatlan, a ter­melők részére nem tudunk megoldást, esetleg alternatí­vát nyújtani. Úgy érezzük, a fent említett kezelőtelepek (lerakók, égetőművek) mi­előbbi üzembe helyezése sür­gős feladat, hiszen nem le­het cél végleges megoldás­ként az, hogy a termelők maguk gondoskodjanak ve­szélyes hulladékuk ... meg­felelő ártalmatlanításá­ról ..." S ha egyszer mégis meg­épül, ami régóta hiányzik, marad még egy másik gond: az olajos iszap, melynek ár­talmatlanítására semmilyen módszert nem tudunk — át­menetileg ugyebár! Igriczi Zsigmond Következik; Talajt vesztett föld Biztató kontrasztok Kora reggel az. autóbusz­ban egy baszksapkás, baju­szos fiatal férfi tanulmá­nyozta az újságot. Az epvik kezében az aktatáskáját fogta, a másikkal a feje fö­lött lógó fogantyút szoron­gatta, miközben két szaba­don hagyott ujjával a sze­me elé tartotta kedvenc lapját, azt a részét, amely táblázatba foglalta a hetedik ötéves terv legfontosabb elő­irányzatait. Vagyis azt, hogy a program szerint mennyivel nő a nemzeti jö­vedelem. az ipar, a mező­gazdaság termelése, 1986—90 közölt, hogy alakul a lakos­ság fogyasztása, a reáljöve­delmünk, vagyis mindaz, amire — az ötéves tervek előirányzatait olvasva — mindig is a legkiváncsibbak voltunk és leszünk. A hol fékező, hol gyorsí­tó autóbuszban, az előre, meg hátradőlő utasok között valóban nehéz elmélyülteb­ben tanulmányozni egy ilyen dokumentumot. Ám este, a munkából hazatérve. ha elővesszük a hatodik ötéves terv eddigi teljesítésének mutatószámait, vagyis azo­kat az adatokat, amiket az idén megtartott XIII. párt­kongresszus sajtóanyagában olvashattunk. tanulságos összehasonlításokra és per­sze következtetésekre nyílik alkalmunk. Tegyük hát egymás mellé az 1981—84-es teljesítés, va­lamint az 1986—9ü-es tervek főbb számainak táblázatát! Négv év során (ezalatt mindig az 1981—84 közötti időszakot fogjuk érteni!) 8,5 százalékkal nőtt nemzeti jö­vedelmünk, az egyévi nö­vekmény tehát bő 2 száza­lék. 1986—99 között viszont 15-17 százalék szerepel a programban, vagyis mintegy évi 3 százalék. Ugyanilyen, vagy hasonló arányú eltérésekre figyelhe­tünk fel szinte minden más mutatószámnál. Évi 2,5 százalékkal nőtt például az ipar termelése 1981—84 kö­zött. 1986—90 időszakában • viszont 2,5-3 százalék az elő­irányzat. Egy évre eső át­lagban 186 milliárd forintot költöttünk beruházásra az elmúlt esztendőkben, ám 240-250 milliárd forintot szánunk erre évenként 1986— 90 között. Az egy főre jutó reáljövedelem 1,5, a lakos­ság fogyasztása ugyancsak 1,5 százalékkal emelkedett évenként a hatodik ötéves terv első négy esztendejé­ben a hetedikben viszont 1,7-2 százalékos reáljövede­lem-, s 1,5-1,8 százalék fo­gyasztásnövekedést tervez­tünk évenként. Az, aki .többre,' látványo­sabb programra várt, min­den bizonnyal csalódik. Meg­győződésünk azonban, hoev az ilyen állampolgárok szá­ma kevés. Az elmúlt nehéz évtizedben, sőt, 12 évben ' annyit beszéltünk ugyanis a gazdasági életről, népünk közgazdasági műveltsége olyan észrevehetően nőtt, hogy a mai átlagos újság­olvasó nemcsak értékeli, ha­nem becsüli is a számok mö­. gött rejlő kontrasztokat. S tudatában van annak is, hogy az ország, a nép sor­; sáért felelősséget érző párt nem tűzhetett ki látványo­sabb célokat, hiszen még a nemzetközi helyzet sem ked­vez a mutatósabb progra­moknak. Minthogy az átlagos ma­gyar állampolgár külpoliti­kai műveltsége is sokat nőtt -az elmúlt évtizedekben. így sokan fel tudják mérni: Rea­gan oly sokat emlegetett csillagháborús terve mögött nemcsak mérhetetlen ön­hittség rejlik (az a tévesz­me, hogy meg tudják véde­ni magukat az ellenfél atomcsapásaitól), hanem va­lami ilyesfajta okoskodás is: egyelőre fejlettebb or­szágok vagyunk, mint szo­cialista ellenfel.eink, s ez abban is megnyilvánul, hogy nálunk észrevehetően maga­sabb az egy főre jutó nem­zeti jövedelem, mint ott. Ezért mi még a csillaghábo­rús kiadásokat sem érezzük meg annyira, mint ahogy ők megéreznék. Ily módon a kíméletlen gazdasági háború eszközévé válik a csillaghá­borús felkészülés is ... Ilyen összefüggésekben szemlélve az MSZMP KB november 12-i üléséről ki­adott sajtóközleményt — il­letve annak nemzetközi kér­désekről szóló részét —, vá­lik nyilvánvalóvá a szocia­lista. köztük magyar diplo­mácia erőfeszítéseinek célja: keresztülhúzni az imperia­lista számításokat. Ezért, mikor arról olvasunk, hogy az őszi hónapokban milyen országokban jártak a veze­tőink, s hány magas rangú vendéget fogadtunk, ez mind annak a mutatója. doku­mentuma, hogy szocialista partnereinkkel, mindenek­előtt a Szovjetunióval kar­öltve ebben az oly nehéz nemzetközi helyzetben is el tudtuk érni, hogy ne kelljen fegyverkezésre költeni erő­forrásaink nagyobbik felét; hogy valtofttlanul a fejlesz­tési célok homlokterében maradhasson a paksi atom­erőmű bővítése, a bős— nagymarosi vízlépcsőrend­szer megvalósítása, a 320­349 ezer lakás felépítése, a budapesti metró továbbépí­tése és sok más. Szépítés volna azt írni, hogv ez mind biztosan meg­valósul. A közlemény nem garantálja, hanem feltéte­lekhez köti a sikert. E fel­tételekhez tartozik például a nemcsak teljes, hanem ha­tékony foglalkoztatás, a sze­lektív fejlesztés, vagyis a gazdaságtalan termelés visz­szaszorítása; az iparvállala­tok szervezési rendszerének, belső érdekeltségi viszonyai­nak további korszerűsítése, a minőségi követelmények elsőbbsége, a tényleges ver­senyképesség. és még sok imnden más. Va«vis az, amiről így szólt Kádár Já­nos vita-összefoglalóiában, a XIII. pártkongresszuson: ..A felszólalók helyesen mu­tattak rá arra. hogy nem több. hanem jobb munka kell". Magyar László Munkaértekezlet Első alkalommal rendez­ték meg tegnap a megyei városi és nagyközségi párt­bizottságai első titkárainak kihelyezett értekezletét. A csütörtöki tanácskozásra, amelyet Szabó Sándor, a megyei pártbizottság első titkára vezetett. Vásárhe­lyen került sor. A résztvevők a megye gazdaságának 1985. évi eredmé-nyeivel és gondjai­val foglalkoztak, majd a megbeszélést követően meg­tekintették az Alföldi Galé­riát és a XXXII. vásárhelyi őszi tárlat anyagát Dömötör János múzeumigazgató ka­lauzolásával. A ruházati ipar kínálata A Belkereskedelmi Mi­üsztériumban a ruházati kereskedelmi vállalatok és szövetkezetek vezetői szak­mai értekezletet tartottak a iövő évi várható ellátásról ?s a következő öt év fel­idatairól. A Belkereskedelmi Mi­nisztérium főosztályvezetője elmondotta, hogy az eddigi árgyalások alapján összes­ségében elegendő ruházati úkk áll majd rendelkezés­re. Változatlanul nem bizto­sított azonban a kellő mennyiségű fiúöltöny, fiú­"úpő és bizonyos fajta felső kötöttáru. Néhány termék­ből — egyebek közt sző­nyegekből, néhányfajta fel­"ő kötöttáruból, valamint tornacipőkből — az ipar többet kínál, mint amennyit a belkereskedelem át tud venni. A kiegyensúlyozott árukínálat érdekében fon­tos hogy a kereskedelmi vállalatok folyamatosan kí­sérjék figyelemmel a piac igényeinek változását, s ezt időben jelezzék a -' terme­lőknek, továbbá importigé­nyeiket úgy határozzák meg. hogy a hazai hiányos­ságokat ezzel pótolhassák. A szakemberek közül töb­ben elmondották, hogy vé­leményük szerint a szabá­lvozók még mindig nem ösztönzik kellőképpen a ke­reskedelmi vállalatokat az ideális ruházati kínálat ki­alakítására. Ügy vélik, hogy az ipar és a kereskedelem javuló kapcsolatai ellenére sok esetben még mindig ki­szolgáltatottak. Szó esett a munkaerőgondokról is, bár ezek vidéken mar enyhül­nek, Budapesten azonban egyelőre ez okozza a leg­több problémát. (MTI) Az új vállalatvezetési formákról Eddig a vállalatok több mint negyedénél került sor az új irányítási formák be­vezetésére, illetve a vezető­választásra, s az átállások eddigi tapasztalatai kedve­zőek —, állapították meg előzetes felméréseik alapján az Országos Vezetőképző Központ szakemberei, akik november 22-én országos tanácskozás keretében kí­vánják elősegíteni az átál­lás legfontosabb tapaszta­'alajnak értékelését. Az Elnöki Tanács 1984. évi törvényerejű rendelete, illetve a kormány, valamint a SZOT elnöksége együttes irányelvei szerint 1981 vé­géig a vállalatok többségé­nél be kell fejezni az új vezetési formák bevezetését. A tervek szerint a vállala­tok 27 százaléka marad 1986 itán is alkun igazgatási irá­nyítás alatt, amit részben tevékenységük, részben az általuk kielégített szükség­letek jellege tesz indokolttá. A jövőben vállalati tanács irányítja a cégek 47 száza­lékát, főleg az 500 fős kol­lektívát meghaladó nagy­vállalatoknál. A többi 26 százaléknál pedig u dolgo­zók által közvetlenül vá­lasztott vezetőség látja el az irányítási teendőket. Eddig az átállásra kötele­zett vállalatoknak több mint egyharmada — csak­nem 500 vállalat — kezdett hozzá az átszervezéshez. Je­lentős többségük korábban minisztériumi irányítás alá tartozott. A legelörehcjladot­tabb a helyzet a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Minisztériumhoz tartozó vállalatoknál, ahol az átál­lásra kötelezett gazdálkodó szervezeteknek több mint kétharmada — 206 vállalat — tartotta meg eddig a vá­lasztásokat. Mintegy száz ipari és csaknem harminc építőipari vállalatnál is sor került már az új formák bevezetésére, összességében az említett választások 95 százalékánál az addigi igaz­gatót erősítették meg pozí­ciójában. Az új vezetési formákra történő átállás országos fo­lyamata ez év végén- a fél­idejéhez ér. A november! végi tanácskozás — az eddi­gi tapasztalatok összegzésé­vel — a további átszervezé­sek megkönnyítését is szol­gálja. A téma iránti érdek­lődést mutatja, hogy az ere­detileg 250 résztvevőre ter­vezett konferenciát végül is több mint 800 szakember számára tartják majd meg. (MTI) Vetélkedő Makkosházán A Makkosházi Általános Iskola és a' Hazafias Nép­front szervezésében novem­ber 16-án, szombaton dél­előtt fél 9 órai kezdettel já­tékos sportvetélkedőt ren­deznek a makkosházi iskolá­ban, „Játszunk együtt" cím­mel. Együtt szórakozhatnak szülök, gyenmekek. Várják a makkosházi családok jelent­kezését. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom