Délmagyarország, 1985. október (75. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-12 / 240. szám

MOLNÁR LÁSZLÓ Varratok bimbós fiivek közi a föld foszlik a bokrok éjszövedéke feljut a zaj a fény közelébe s eltakarja mit összetört már nem úgy érkezem mint ki visszajön elfárad az út nem bírja terhem megáll a hegyen s a völgybe húz ébred az aszfalt és túl a táj megérinteném de feledékeny a kéz feledékenyek az utak az emlékek alól kilóg egy sor és a nyár TÖRŐ ISTVÁN Falum A dülóutak dombra visznek, csak a harangszó jön utánunk, akácok, szőlők fogják a dombot, s a hosszú főút mellett, mint levelek a főéren, kétoldalt guggolnak a házak — érett alma illata mindenütt, a megaszalódott füvek között lidérces táncot járó bogarak maguk torát gyorsan megülik, néha a nyárfák jajonganak: ősz közelit — fűzfák nyalnak folyómederbe, vizet kutató égerfák visznek a kertek alá; sóhajok lebegnek a házak fölött, s akár kísértetek a fülledt légben, galambok köröznek — hizó rí, kutya szorít, gyöngytyúk kárál, s a szőlőfürtök mosolyognak a lugasokról — hajlott öreg megy át az udvaron, vásárba hív a hangosbemondó, toronytetők bádogkupoláján hever a csönd, s a lusta házak között ugrásra készen hallgatóznak az idegek. Kancsalszéli módszerek Valamikor nagyon régen írtam én már a kancsalszéli óvodáról. Akkor, amikor az iskolát átalakították. Most megint benéztem, megvan-e még. Megvan. Szebb is, jobb is, mint annakidején volt. Ahogy megyünk a horgosi úton, a röszkei alsó kijárattal szemben jobbra vezet a kancsalszéli út, innen körülbelül egy kilométerre esik az óvoda. Nevét onnan kaphatta, hogy a Kancsal-tó partján ( = szélén) fekszik. Régebbi iratokban előfordul a Kancsalszék nevezet is, de a mostaniak nem nagyon használják már. Be se kell mennünk, már látjuk, hogy megvan. A hajdani iskolával szemközt, az út másik oldalán futkároznak a gyerekek. Aki messziről nézi, az látja csak futkározásnak, biztosan fontos ügyben szalad onnan ide, innen oda mindegyik. Valamikori bunkerkalap a legnagyobb búvóhelyük, előtte egy akkora traktorgumi, amekkora (alán nincs is. Gyönyörű az ősz, ennél jobb helyet el se lehetne képzelni játékra. Két óvónéni vigyáz rájuk, Kurucsai Jánosné és Tóth Istvánné. Első szavuk a panasz. Annak kellene ide jönnie, aki kitalálta. Azért, mert közel van ugyan a faluhoz, de csak átszállással lehet kibuszozni. — És a gyerekek ? — Nekik a lehető legjobb. Autóval hozzák-viszik őket. Akinek kocsija nincsen, biciklivel. A faluból is jönnek néhányan, és ez is jó, mert meg kellett szüntetnünk bent egyet a háromból. — Ha tizenkilencen vannak, akkor mégse jó. Nem lehet csoportot bontani. — Nem is baj. A gyerek a másik gyerektől tanul a legtöbbet. Ma is levetkőztek a nagyobbak tornához, velük vetkőzték a kicsik is. Ők is akarnak tornázni. Kurucsainéval bejárjuk az épületet. Irigylésre méltó rend és tisztaság van. A belépőben is, ahol ruháikat lerakják, a mosdóban is, ahol állandóan van hideg- és melegvíz, és a foglálkoztatóban is. A szomszéd konyhában fő a jó ebéd. Ennyire jól megy, hogy tizenkilenc gyereknek külön konyhája van? Nálunk talán száznál is többen eszünk, mégis messziről hozzák, és ritkán mclcgitik meg. — Negyven személyre van hitelesítve a konyhánk, igy az öregek ebédjét is innen hordják. — És a hozzávalók ? — A'Füszért helybe hozza, a húsért bejárnak a konyhaiak a faluba, a zöldség, sárgarépa pedig kikerül a tanyai kertekből. Tegnap a pártgyülés is úgy határozott, hogy maradjon ez az óvoda továbbra is, mert szükség van rá. Feltehetően később is, még jó sokáig szükség lesz. — Nem tudom, illik-e a korszerűnek mondott nevelési elvekről beszélnünk ? — Vágjunk bele nyugodtan, hiszen egy óvoda akkor működhet jól, ha jól nevel. — Az én gyerekeim nagyok már, és azóta semmit nem tudok a változásokról. — Akkor nehezen boldogulunk, mert nem tudom, honnan kezdjük. Most voltunk például kirándulni Pesten, megnéztük a repülőteret, a várat, elmentünk a cirkuszba is. — Hatalmas út ekkora gyerekeknek. — Az élmény is hatalmas. És kalandunk is volt. Elromlott a buszunk, metróval mentünk át Budára, és taxival a cirkuszba. Amig a cirkuszi műsor tartott, szereztünk egy cserebuszt. A nyáron Palicson is voltunk, egy hetet töltöttünk Egerben, szállodában laktunk, egy másik hetet Pécsen, és faházakban aludtunk. — Erre szokták megkérdezni gyerekeim idejében, mi ennek a nevelési célja? — Ha azt mondom, semmi, akkor nyilván nem hisz nekem. Pedig a régi értelemben tényleg semmi. Ha sokat lát a gyerek egészen apró korában, biztosan más fölnőtt lesz belőle. Ez a legnagyobb haszna. Vegye észre a mai valóságot, és hasonlítson hozzá mindent. — Hazajönnek, és nyilván megbeszélik mindezt. — Nem beszéljük meg! A nevelés mai elvei között talán az a legfontosabb, hogy az óvodás játsszon. Amig gyerek, addig játsszon, mert később úgyis dolgoznia kell. Ne vegyük el az idejét legszebb ajándékából, mert soha vissza nem adhatjuk. — Tehát nézze meg jól a repülőteret, jöjjön haza, és játssza el? — Igen. Az óvónőnek csak az a föladata, hogy a játékhoz minden eszközt biztosítson. — Értem. Közben van alkalma megfigyelni, és ebből kiindulva megbeszélhetik. — Nem értjük egymást. Ebből kiindulva se beszéljük meg. A játék nem lehet előkészítője egy nem játéknak. Ha anyukája fodrásznál volt, és szépen kibodoritották a haját, akkor fodrászosat akar játszani. Legyen baba, amit fésülgethet. Vagy legyen másik gyerek, aki állja. Akivel esetleg cserélhetnek később. — Pedzem már. Mi eddig leginkább határozott céllal neveltünk. Ráébreszteni akartuk valamire, aminek később hasznát veszi. Beleoltottuk legapróbb korában, hogy fölnőtt lesz belőle, és a fölnőttnek igazodnia kell. Határozott egyéniséget kerestünk benne egészen addig, amig meg nem találtuk. De mi lesz itt, ha a lovak közé csapjuk a gyeplőt ? — Azt hiszem, itt kezdődik a pedagógia szépsége. Úgy kell megadni a játékhoz a lehetőségeket, hogy mindig megtalálja, amit keres, hogy fölébredhessen benne az is, ami még csak alszik, és közben, rejtve, fölkészíteni mindarra, amire szüksége lehet. Lovakról és gyeplőről igy se lehet szó, az óvónő felelőssége még nagyobb lett. Elégethetik a boszorkányt is, ha ezt látta a szabadtérin, és éppen boszorkányosat akar játszani. Itt van a játékok között a valódi kávéfőző is. Főzhet kávét is, játékból, igazi főzőn. Holnapig sorolhatnám, és még mindig csak a változások egyik ágánál járnánk. De sokszor álmodjuk vissza gyerekkorunkat! Jó lenne legalább egy napra beülni a kancsalszéli óvodába, a gyerekpedagógia alapjaira figyelni. Vagy akármelyik másikba. Lehet, hogy más fölnőtt lenne belölünk is. HORVÁTH DEZSŐ Gyarapodó Ópusztaszer SOMOGYI KÁROLYNÉ KÉPEI I i