Délmagyarország, 1985. október (75. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-08 / 236. szám

Kedd, 1985. október 8. 5 \ ¥ Ertékviszonyo Egyként történelmi időkben játszódott a hét két tévéjátéka. A Szép história, Maár Gyula filmje a három részre szakadt Magyarországon, a Lenkey tábornok, amelyet Hajdufy Miklós rendezett Fekete Sándor írásából — a Világos utáni rémidökben. (Ez utóbbit, „a legszánandóbb vértanú" történetét október 6-án mutatta be a tévé.) Talán furcsának tetszhet, hogy gondolkodásunkban együvé kerül e két, egymástói műfaji, stiláris szempontokból annyira különböző, s annyira más sztorikat előadó mű. Ám a tévénéző is ember, sok ellenkező híresztelés dacára, s mint ilyennek, bocsánatos bűne az első pillantásra egymáshoz nem tartozó dolgok gondolati együttkezelése. Így születik a szentencia: a két történelmi időbe tett történet mondanivalói, divatosan szólva: üzenetei, manapság sokszor szóban forgó témákhoz kapcsolódnak. A Szép história az értékvesztésről szól, az aradi várbörtönben őrületbe kergetett tábornok történetének ürügyén a Fekete—Hajdufy-mű arról, hogy: minden relatív. S e kettő, ha meggondoljuk, egymással szoros összefüggésben leledzik. Maár Gyula hősei: a nagyhatalmú, „két pogány" — a török és a Habsburg — között őrlődő várúr; szép felesége, ki az ősi válaszúton kényszerül vagy-vagy-döntésre (hitvevsi kötelesség — szerelem); annak testvéröcscse, ki az árulás és hűség választóvonalain evickél; az úrnő szeretője, ki meg a trubadúr- és a lézengő ritter-mentalitás megtestesülése — szóval mindegyikük amolyan életbevágónak tetsző magatartás-választásokba bonyolódik. Be is üt a tragédia, amúgy istenigazából. De milyen felemás döntések sorozata után? Itt mindenki választása visszavonható, megmásítható, megkérdőjelezhető. A várúr szervezkedik a haza üdvéért — és sanyargatia honfitársait. Az öccs elárulja — és megmenti. A feleség megcsalja — és őt választja. A szerető szeret — és megtagad. S mindezek után (ugyan gyenge pontjaként, didaktikus utójátékaként a filmnek) mindenki békés együttesben vonul valami holdbéli tájon (talán a menyországban, talán a pokolban). Tudatva mindazokkal. akik még nem tudták volna: színház az egész világ. A kiábrándultság vagy a bölcsesség filozófiája? Cinizmus vagy figyelmeztetés? Maár Gyula filmjében oly szétválaszthatatlanul keveredik e kétféle „üzenet", olyan megragadóan frappáns eszköztárral összebogozott — hogy lehetetlen dönteni. Mert minden viszonylagos. Ezt érzékeltük, szinte „folytatólagosan", a Lenkey tábornok figuráinak feszült dialógusaiból. Amelyekből legalább három „igazság" látszott kiderülni. A Lenkeyé, a katonai bíróé, s a szakérteni kirendelt orvosprofesszoré. (Fölmerülhet a régi kérdés: tán azért van baj a nemzettudatunkkal, mert egyre-másra rakjuk a kérdőjeleket hőseink után? Azt gondolom, ellenkezőleg: még mindig túl kevés múltbéli dolgunk ismerszik a lehetséges hűséggel és részletességgel; hogy valódi megfontoltsággal kérdezhessünk mai dolgainkról!) A forradalmár igazsága, a hatalommal egyezkedő igazsága, s a kiviilmaradó „civil" igazsága — mindegyik mérleget érdemel. Mert hisz az örök citoyen — bizony mindegyik felé hajlik. Akkor hát, polgártársaim, mi a teendő? Mint tetszenek látni, tanácsosztásra a művészet sem vállalkozhatik. „Csak" megmutatni, hogy választani, mértéket tenni, értéket, mérni nehéz, ám: muszáj. Máskor — és most. A magam részéről ezért a józan és képzeletröptető mivoltunkért kedvelem leginkább a fönti kettőhöz hasonlító, „nem tanácsadó" műveket. Sulyok Erzsébet Nincs búcsú Sorozatokról, ha befejeződnek, szokás ugyan írni, de legalább ennyire akkor is, ha megkezdődnek. Természetesnek lehetne tartani azt is, hogy, mondjuk, egy hetente vagy akár gyakrabban jelentkező széria végén minősít a kritika, hiszen feltehetően igen népszerű, a rendszerességet, a folytonosságot látványosan fölmutató tömegkommunikációs produktum záradékaként van szükség az átfogó jellegű értékelésre. Most viszont... .. . most viszont egy öt esztendővel ezelőtt kezdődött rádiós músorsorozat búcsúzott. (Kedden este, a Kossuth adón.) Egy műsor, amely nem jelentkezett ugyan túl gyakran, de ami, véleményem szerint, a Magyor Rádió legújabb kori történetének egyik legelmélyültebb és egyik legokosabb programja volt. És mennyi ideig tartott! öt év, egy fél évtized — még akkor is szédítően hosszú idő, ha az ember, öregedvén, olykor egyre inkább összesűrűsödöttnek látja a múló, s egyre inkább Salvador Dali híres festményéhez hasonlatossá váló időt. öt év alatt többször írtunk e hasábokon, lapunk eme állandó rovatában az Eszmék faggatása című műsor bizonyos adásairól. Hogy most, a záróprogram után, a világon semmi kedvem elbúcsúzni Zeley László főként értelmiségieknek készített kerekasztal-beszélgetéseinek sorozatától, arra néhány különleges ok késztet. Szerb Antal azt írta József Attiláról, a költő szeretett nagy vitákat provokálni a végső nagy kérdésekről. A nagy esszéista a költőóriásra emlékezve ezután kesernyésen hozzáfűzi: pedig szegény Attila nem tudta, hogy az embereket éppen a végső kérdések érdeklik a legkevésbé. Hajlanék arra, hogy (ebben is) visszhangozzam a rajongott mester gondolatát, csak éppen most valami legyőzi az egyetértés kísértetét; a fenti, nem éppen lelkesítő ténnyel szembeszállni próbálkozók tisztelete. A főhajtás azok előtt, akik igenis veszik a bátorságot, és a végső nagy kérdésekről provokálnak nagy vitákat a rádióban, vagy baráti társaságban, újságban, vagy akár egy kocsmaasztalnál. S hogy az Eszmék faggatása ezt olyan színvonalon művelte fél évtizeden át, hogy a szerencsére a Medicina Kiadó által eddig három kötetben megjelent műsoranyag jó része {A gondolkodás terhei címmel jövőre kiadják a negyedik kötetet is) — éppen arról tanúskodott a közzétett hozzászólások, levelek tömegével: még az sem egészen biztos, hogy az embereket annyira kevéssé foglalkoztatják a végső nagy kérdések. Hogy mik ezek? Több van, mint gondolnánk: a halál beálltának „megélése" a klinikai halálból visszatértek emlékei révén, a csodák természete, a tehetség fogalma, a parapszichológia, az öngyilkosságok, a magány, az elmebetegség fogalmainak milliónyi ága-boga — s még hosszan lehetne folytatni... Mindezekről és még jóval többről is szó volt a megfaggatott eszmék beszélgetéssorozatában. Amelynek törzsgárdája — például Buda Bélával, Hanák Péterrel, Nyíri Tamással, Poszler Györggyel és másokkal — a mai magyar tudóselit első számú elméit hozta el a rádiókészülékek mellé, sikerülvén megnyerni őket az eszmefaggatás pelrmanens ügyének. A permanencia a másik kulcsszó, ámely miatt itt most búcsúról szó sem lehet. A rádióújság múlt heti számában Zeley László írt egy epilógust a sorozathoz, amelyben — minden tisztességes alkotó így tesz, művét befejezvén — eltöpreng. Műsorai „vajon az emberről való ismereteket bővítették, avagy a kérdőjelek számát szaporították? Netán egyszerre tették mind a kettőt? ..." Azután: eljutott-e mindez azokhoz, akiknek szárvták? Arról beszéltek-e, ami leginkább közérdeklődésre tarthat számot? Nem ébresztettek-e olykor hiú ábrándokat? Egyáltalán: „nem fordult-e visszájára a szerkesztői szándék?" A kételyek érthetőek, miként a végső megállapítás is, hogy az eszmék faggatását most befejezték, „anélkül, hogy le akarnánk zárni bármilyen kérdést". A kérdőjelekkel utólag hadakozó szerkesztő megnyugtatására közlöm: szerencsére, nem is lehet lezárni semmit. A végső nagy emberi kérdéseket pláne nem. Hiszen éppen ezért végső nagy emberi kérdések. Ami pedig a megszaporodott (szaporított?) kérdőjeleket illeti, az Eszmék faggatására öt esztendőn át figyelni igyekvő kritikusként, néhány hallgatói vélekedést is ismerve, csak annyit mondhatok: szerettem, szerettük ezt az izgalmas, bölcs, intellektusával vonzó és közérthető, stílusában-közelítésmódjában igen rokonszenves sorozatot. A záróműsor a misztika vonzerejét tűzte napirendre, fajtánk örök vonzalmát a rejtélyes, a kiismerhetetlen, a „természetfölötti" iránt. Méltó befejezés, Mert mitizált bálványaink tán leomlanak néha, a ráció világossága pedig előbb-utóbb megfényesíti a homályos részleteket — de vannak örök nagy vonzalmak. Például az eszmék faggatása. Éppen ezért (is) most, az Eszmék faggatásának állítólagos befejezésekor engedtessék meg nekem, hogy a búcsú tényét egyszerűen ne legyek hajlandó tudomásul venni. Domonkos László Kemping helyett túra A Csepeli Kerékpár- és Konfekoióipari Gépgyárban a megváltozott igényekhez igazítják a kerékpárok választékút, ennek megfelelően módosítják a gyártási programot is. A vállalatnál az idén összesen 250 ezer kétkerekűt készítenek, s adnak át a kereskedelemnek, ezen belül azonban számottevően csökken a kempingbiciklik aránya, s nő a túra- és a különleges igények kielégítésére készülő kerékpároké. Krajnyev zongoraestje A Szovjet kultúra napjainak vendégművésze, Vlagyimir Krajnyev ad koncertet ma, kedden este fél 8-tól Szegeden, a Tisza szálló nagytermében. A harkovi zeneiskolából indult fiatal pianista, aki a moszkvai konzervatóriumban Neuhaus professzor növendéke volt, már a hatvanas évek derekán jelentős sikereket aratott a nemzetközi versenyeken, Leeds-ben, Lisszabonban, Moszkvában, s hangversenyezett Európa és az Egyesült Államok számos városában. Hazánkban is föllépett többszőr, Szegeden három éve járt, Csajkovszkij b-moll versenyművének szólóját játszotta. Ezúttal Brahms, Schumann és Prokofjev müveit szólaltatja meg — az A-jelű kamarabérleti sorozat közönségének. Kórus az NSZK-ból Már hosszabb ideje kapcsolatban áll egymással a Démása Erkel Ferenc munkáskórusa és az NSZK-beli Emsdetten Mannerchor Sángerlust-kórusa. A szegedi együttes nyugat-németországi látogatását viszonozva megérkezett az NSZK-kórus. Tegnap, hétfőn, a városi tanács székházában Müller Józsefné, a városi tanács elnökhelyettese fogadta a vendégek képviselőit — s velük Vajda Györgyöt, a Démász vezérigazgatóját, az Erkel-kórus elnökét. A vendéglátók ma, kedden este 6 órakor közös minősítő hangversenyen lépnek föl az emsdetteniekkel a Bartók Béla Művelődési Központban. Vezényel Ulrich Griesier és Mihálka György, zongorán közreműködik: Joó Ete. Tej, leifIi és csokoládé Bolt az iskolában Az iskoláskorú gyerekek nagy része nem éhes még reggel, s ha esznek is valamit, sietni kell, hogy a becsöngetésre odaérjenek. Nincs mindig ideje a szülőknek sem tízórait készíteni. így már délelőtt eltolódik az egészséges táplálkozás rendje. Lehet a szülő számára egy kényelmes megoldás, vegye meg a gyerek az ennivalót magának. Hogy ezt az ABC-ben tülekedve, vagy az iskolabüfében kapja-e meg. az a gyerek dolga. Vagy talán mégsem? Mórahalmon az iskolában a múlt tanév végén létesített az áfész egy elárusítóhelyet, a nagy folyosó egyik sarkának leválasztásával. Reggel nyolc óra előtt és a nagyszünetben Király Istvánná iskolatitkár, másodállásban iskolabolt-vezető osztja a gyerekek mindennapi ennivalóját. Természetesen nincs egyedül, a diákok is besegítenek, keze ügyébe teszik a kiflit, poharas tejet vagy a csokoládét. Az üdítőknek is nagy a keletje. Szeptemberben tizenkétezer forintot „dorbézoltak" itt el a felső tagozatasok. Alig. hogy kicsöngettek, Illés Károly és Gajdács Erzsébet nyolcadikos tanulók a Norvég és francia előadók Szegeden A fejlődő nemzetközi kulturális kapcsolatok jegyében külföldi előadókat láthatunk a héten vendégül Szegeden: mint arról már beszámoltunk, a Grenland Friteataer vonzó: „költői találka művekkel és művészekkel, az 1890-es évekből" . . . Holnap, szerdán este fél 8 órai kezdettel az egyetem Dugonics téri központi épüelnevezésű norvég színház letének aulájában francia tegnap este már bemutatta sanzonénekesnő, Chaterine Túl sok semmi című produkcióját, ma, kedden és holnap, szerdán este 8 órától pedig Láz címmel Ingemar Lindh és Tor Arne Ursin rendezésében a múlt század vége oslói bohémjainak életét bemutató előadásukat láthatja a közönség. A műfaji megjelölés már eleve Danais műsorát rendezik meg (erre a produkcióra külön is árusítanak jegyeket a JATE közművelődési bizottságán), október 11-én, pénteken este 8 órától a JATE-klubban pedig a szintén Franciaországból érkezett Theatre de la Clebe de Chaméry-duó lép fel. Pályázat Elismerés a konzervgyárnak Az elmúlt év őszén írta adta út a pályaművet kéki a Hazafias Népfront Or- szítő Bátyi Zoltánnak, aki szagos Tanácsa, a SZOT és a gyár nyugdíjas osztályvea KISZ KB „Üzemünk éle- zetőjeként a konzervgyár tének egy éve" című pályá- múltjának, történetének felzatút. amelynek célját akkor dolgozását végzi, így fogalmazták meg: „a szerzők mutassák be munkahelyük legfontosabb eseményeit, s azt, hogy ezek miképpen befolyásolják a dolgozók életkörülményeit. A pályázat múlt hét végén Budapesten megtartott eredményhirdetésén kiderült, hogy szegedi siker is született — a konzervgyár kollektíváját a külön díjazottak között Ortutay Gyula Emlékplakettel jutalmazta a bírálóbizottság. A díjat Garamvölgyi József, a HNF Országos Tanácsának titkára kis boltban serénykednek. Hosszú sor áll a pult előtt, .ió ha a szünet végére kiszolgálják az utolsót. Nemcsak éhes gyerekek vannak itt, az egyik a radírját hagyta el, a másiknak betelt a füzete, a harmadik az orrát fújná papír zsebkendőbe. Igazi elsősegély ez az üzlet a megszorult nebulóknak. Erzsike élvezi ezt a munkál, élelmiszer-eladó szeretne lenni. Ez a bolt egyike csak az iskolaszövetkezeti mozgalom keretében az áfészek által üzemeltetett üzleteknek. Megyénkben 1981-ben még csak hat ilyen szövetkezeti csoport működött, az idén nyáron már huszonhat. Tevékenységük hasznosságát bizonyítja, hogy az iskolából kimaradó kilépőkből százhetvenhatan áfésztagok lettek és kilencvenhatan kereskedelmi pályát választottak. A végzett tevékenység kiindulási alapja, hogy az iskolaszövetkezetek jól szolgálják a tanulók társadalmi. közéleti életre való felkészítését a szövetkezeli mozgalom kézzelfogható megismertetését. Jó lehetősége az oktatás és a termelőmunka önként vállalt összekapcsolásának. Az áfészek igazgatóságai évente értékelik az iskolaszövetkezeti csoportok működését. a feltételekben közösen állapodnak meg. A forgalmi jutalék átlagosan 5 százalék, és ezentúl a tagsági érdekeltségi alapból is 15-25 ezer forintot kap a csoport, amit közös sportés kulturális célokra használnak fel a diákok. A szervezett megyei akciók színesítik e kis közösségek munkáját. A közművelődési és sporttevékenységen túl a Legjobb Iskolaszövetkezet címért versengenek. a könyv terjesztési verseny, a gyermekrajzpályázatok a tanulók nagy részét megmozgatja T. Sz. I. Szervezeti változás az SZMT-nél Ez év november elsejétől gozott, 1976-tól a vállalati az SZMT vezető titkára, szakszervezeti bizottság munÁgoston József mellett há- katársaként tevékenykedett, rom titkár tevékenykedik Munka mellett elvégezte a majd: Dubóczky Károlyné, József Attila TudományegyeSebók János és Horváth Ká- tem állam- és jogtudomároly, akit a nemrégiben meg- nyi karút. 1978-tól az SZMT tartott SZMT-ülésen válasz- politikai munkatársa, majd tottak titkárrá. főmunkatársa lett. Megvállofváth Károly eredeti lasztását követően novemszakmája géplakatos. A bértől az SZMT titkáraként Nagyalföldi Kőolaj- és Föld- látja el felelősségteljes meggáztermelő Vállalatnál dol- bizatását1