Délmagyarország, 1985. október (75. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-28 / 253. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 75. évfolyam, 253. szám 1985. október 28., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint Hz átlagolt meleg V M

ár sokféle lakásban laktam-éltem. így hozta az élet. Valamikor, az ötvenes-hatvanas években a nagyszülői családi ház volt az otthonunk, aztán lakások, sokfelé a városban. És most, a tél közeledtével, azon meditálok — alighanem érthetően — hogyan is fűtöttünk itt, vagy ott. És emlékszem arra, hogyan is számoltunk valaha. Mert kevés, nagyon kevés volt a pénz, amit apám keresett vasutasként, szénre sem igen tellett. A szobát egyébként sem fűtöttük, csak a konyhát, és szenet csak a tűzhely kapott. És apám kalkulált, számolgatott: a legolcsóbb a fűrészpor. És nekiállt, vaslemezből fűrészporos kályhákat készíteni. Kettőt. Egyet a szobába, ahol legalább ünnepeken földuruzsolt a tűz, és egyet a konyhába, hogy ott este is meleg legyen. És olcsón. Tudom, egy-egy őszi fűrészporrakodás után napokig alig kaptam levegőt. Hogy miért jutott mindez az eszembe? Mert azóta laktam sokfelé, ahol már szénnel fűthettük a cserépkályhát. Mert hát lassan mi is gazdagodtunk, ahogyan az ország. Volt szén is, ha nem is mindig olyan és annyi, mint amilyen és amennyi kellett volna. De akkor is örülnénk, hogy egy lakáscsere után az alacsonyabb mennyezet jóvoltából az addigi napi két-három vödör szén helyett egy is elég lett a másik, alacsonyabb és vastagabb falú lakásban. Aztán jött a panel és a távfűtés, ahol nem kellett végre szenet cipelni, és számolgatni. Csak kifizetni — az akkor még olcsó — átalányt, és szidni a távhőszolgáltatást, ha hidegedő napokon sem kezdett időben fűteni. Különböző okokból távfűtéses lakásokban is sokfelé éltem, és tudom, volt, ahol az utcát fűtöttem, mert a fölös meleget az ablakon kellett kiengednem. Másutt pedig jócskán fagyoskodtam is, ugyanazért a pénzért. És ez akkor sem volt éppen kellemes, ha mindig is tudtam, hogy a távfűtés tényleges költségénél jóval kevesebbet fizetek, mert a többi állami dotáció. Mert ha kifizeti az ember a havi ezer forintot, ugyanannyit, mint amit más városrészben fizetne, hát ugyanolyan meleg lakást is várna el érte, nem jégbarlangot! Aztán újra költöztem. Olyan lakásba, amelynek saját fűtése van. És gondoltam, végre, igazán meleg lehet saját telem. Mert most már újra csak én döntök afelől, hogy hány fokos lakásban óhajtok esténként tévét nézni, dolgozni, vacsorázni. Végre, dönthetek! És megkezdődött a fűtési szezon. És megindult a gázóra, amely addig aligalig számlálgatta a köbmétereket. És ahogyan megindult, már én kezdtem számolgatni. Aztán kompromisszumokat kötve, magam állítgattam immár vissza a termosztátot, nappalra, amikor úgyis üres a lakás, tizenöt fokra, délután gyors ráfütés, és éjszakára ismét elég a húsz fok! És igy jön ki az az átlag, amely még nem kavarja össze a családi költségvetést! Azóta is jártam távfűtéses lakásokban. Hol úgy éreztem, hűvösebb van, mint minálunk — de ez volt a ritkább eset. Többnyire melegem lett, s legszívesebben ablakot nyitottam volna. Lehet, különösnek tűnik ez a megállapítás, de egy alighanem bizonyos: az ember sok mindenhez hozzászokhat. A huszonöt fokos lakáshoz éppúgy, mint a húsz fokoshoz. És aki megszokta az egyiket, csak nehezen viseli a másikat. Megszokás? No persze, ehhez az is kell, hogy az ember dönthessen. És az is, hogy racionálisan, kiadásait is mérlegelve dönthessen. Mert az is bizonyos, hogy a huszonöt fokhoz nagyon gyorsan lehet alkalmazkodni, ha nem szól ellene semmilyen anyagi ellenérv. De ha az ember racionálisan választhat, mert zsebbe vágó érvek miatt úgy kell választania, hát alighanem a húsz fok válik számára természetessé, mert azt tudja elfogadható áron megfizetni. L

ehet, ostobaságnak tűnik, hogy ennyit meditálok egy apró-cseprő, egyszerű ügyön. És lehet, hogy így is van. De a fűtés ügye számomra kísértetiesen hasonlít az országéra, amelyben egyének és vállalatok és gazdálkodó szervezetek máig sem tudják igazán, mi mibe kerül. Mibe kerül, ha vesznek valamit? Ha gyártanak valamit. És ha eladnak valamit, akár munkaerőt! Mert sokszor úgy tűnik, az egész ország egy nagy, távhőszolgáltatással összkomfortosra fűtött otthon, amely hol hűvös, hol langyos, hol kellemesen meleg — mindenkinek. Vagy szinte mindenkinek és nagyjából egyformán, függetlenül attól, hogy ki, mit és mennyit engedhetne meg magának, hogy ki és mennyivel járul hozzá e fűtés számlájához, mármint a tényleges számlához. Mert hisz a fűtés jár és mindenki azonos összeget fizet légköbméterenként, ha több kellene neki, ha kevesebb. Mert minden kiegyenlítődik a mindenkitől különböző összegekben elvont dotációban. És ebben a rendszerben takarékoskodni sem érdemes, nem is szabad, hiszen az alapösszeget mindenképpen ki kell fizetni. És igazán többet teljesíteni sem érdemes az átlagnál, hiszen akkor a fokozottabb elvonás lesz elsősorban az eredmény, amelyből többek között az átlagolt fűtés költségkülönbözetének ártámogatása is származik, úgy, hogy a fokozott teljesítményt nyújtó sem tarthat igényt melegebb otthonra, ha véletlenül az lenne az igénye. Mert azt a rendszer nem tudja biztosítani. Természetesen nem örülnék a fűrészporos-kályhás számilgatásoknak. De a számolgatás társadalmi méretű igényének, lehetőségének és követelményének — igen. 1 Szávay István Napirenden a Szovjetunió társadalmigazdasági fejlődésének meggyorsítása A Szovjetunió Kommunista Pártjának programtervezete a haladásért, a békéért „Az SZKP harmadik programja mostani szerkesztésében — az ország társadalmi-gazdasági fejlődésének meggyorsítása alapján — előirányozza a szocializmus tervszerű és mindenoldalú tökéletesítését, a szovjet társadalom haladását a kommunizmus felé. Ez a békéért és a társadalmi haladásért folytatott küzdelem programja" — hangzik az SZKP új szerkesztésű programtervezete, amelyet a szombati szovjet sajtó hozott nyilvánosságra. Az okmány rámutat, hogy a társadalmi felszabadulás világtörténelmi folyamata, amely a Nagy Októberrel kezdődött, a német fasizmus és a japán militarizmus szétzúzása után meghozta a kizsákmányolók hatalmának megdöntését Európa, Ázsia, majd pedig Amerika számos országában. A szocializmus, amely elsődlegesen a Szovjetunióban vált valósággá, világrendszer lett. Az új, társadalom felépítésének marxista—leninista elmélete gyakorlatilag nemzetközi méretekben igazolódott, s a szocializmus földünk hatalmas térségein jutott érvényre, országok egész csoportjának példáján szemléletes módon igazolódott vitathatatlan fölénye, a kommunista civilizáció létrehozásának útjára százmilliók léptek. Üjabb és újabb népek vonják meg bizalmukat a kapitalizmustól, nem kívánják vele összekapcsolni fejlődésük távlatait, szívósan vonzódnak a társadalmi berendezkedés olyan típusához, az olyan társadalmi viszonyokhoz, amelyek a szocialista országokban már kialakultak. A program a Szovjetunió kommunista távlatait jellemezve rámutat, hogy az SZKP végső célja: a kommunizmus felépítése a Szovjetunióban. Az okmány szerint „a szocializmus és a kommunizmus az egységes kommunista formáció két egymás, után következő szakasza. A kettő között nincs éles határ: a szocializmus fejlesztése lehetőségeinek és fölényének minél teljesebb kibontakoztatása, a rá jellemző általános kommunista elvek erősítése jelenti a társadalom tényleges előrehaladását a kommunizmus felé." „A kommunizmus osztálynélküli társadalmi rend, ahol a termelőeszközök egységes össznépi tulajdonban vannak, a társadalom valamennyi tagja teljes szociális egyenlőséget élvez, ahol az emberek sokoldalú fejlődésével egyidejűleg a tudomány és a technika szüntelen fejlesztése alapján növekednek a termelőerők, ahol bőven buzog a társadalmi gazdaság valamennyi forrása és megvalósul a magasztos elv: .Mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint.' A kommunizmus a szabad és öntudatos dolgozók kitűnően szervezett közössége, ahol érvényesül a társadalmi önigazgatás, a társadalom javára végzett munka mindenki számára elsőrendű létszükségletté, felismert szükségszerűséggé válik, ahol minden egyes ember képességeit a nép szempontjából a legnagyobb haszonnal gyümölcsöztetik." Az SZKP új szerkesztésű programtervezete meghatározza a párt gazdasági stratégiáját, szociális politikáját, a szovjet társadalom politikai rendszere fejlesztésének, az eszmei nevelőmunkának, az oktatásnak, valamint a tudomány és a kultúra terén kifejtendő tevékenységnek a feladatait. Az okmány kifejti, hogy az SZKP milyen feladatokat tűzött ki nemzetközi síkon, a békéért és a társadalmi haladásért vívott küzdelemben a pártpolitika fő célkitűzéseiként. Ezek a következők: biztosítani kell a kedvező külső feltételeket ahhoz, hogy tökéletesedjék a szocialista társadalom és továbblépés történjék a kommunizmus felé a Szovjetunióban; ki kell küszöbölni a világháború veszélyét, el kell érni az általános biztonságot és a leszerelést; a Szovjetuniónak szüntelenül szélesítenie és bővítenie kell együttműködését a testvéri szocialista országokkal, mindenképpen elő kell mozdítani a szocialista világrendszer erősödését és fejlődését; fejleszteni kell az egyenrangú, baráti kapcsolatokat a felszabadult országokkal; a Szovjetuniónak fenn kell tartania és fejlesztenie kell kapcsolatait a tőkés államokkal a békés égymás mellett élés, valamint a hatékony és kölcsönösen előnyös együttműködés alapján; ápolni kell az internacionalista szolidaritást a kommunista és a forradalmi-demokratikus pártokkal, a nemzetközi munkásmozgalommal, a népek nemzeti-felszabadító harcával — hangoztatja az okmány, majd kiemeli: „Az SZKP-nak a külpolitikai kér-» désekkel kapcsolatos álláspontja egyesíti magában a szovjet nép érdekeinek szilárd védelmét, az imperializmus agresszív politikájával való határozott szembehelyezkedést és a párbeszédre, a nemzetközi kérdések konstruktív megoldását célzó tárgyalásokra való készséget" — hangoztatja az okmány. „Nincs magasabb rendű és felelősségteljesebb küldetés, mint a béke megőrzése és erősítése, az agresszió és a militarizmus erőinek megfékezése — a mai és az elkövetkező nemzedékek életének nevében. A szocializmus eszménye a háborútól és a fegyverektől mentes világ." A szocialista országokkal való együttműködést érintő fejezet kimondja: „Az SZKP elsődleges jelentőséget tulajdonít a Szovjetunió és a többi szocialista ország közötti baráti kapcsolatok további fejlesztésének és erősítésének. A párt szilárd elvtársi kapcsolatokra és sokoldalú együttműködésre törekszik a Szovjetunió és a szocialista világrendszer minden állama között. Abból indul ki, hogy a szocializmus országainak összefőrrottsága megfelel mindannyiuk saját érdekeinek csakúgy, mint közös érdekeiknek, és szolgálja a béke és a szocialista eszmények győzelmének ügyét. Az SZKP különleges gondot fordít a barátság átfogó erősítésére, a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országai közötti kapcsolatok fejlesztésére és tökéletesítésére. Ezen országok sokoldalú együttműködésének hajtóerejét jelentik az őket irányító kommunista és munkáspártok. A testvéri országok kommunistái összeforrottságának erősítése, és a társadalomirányítási gyakorlat kölcsönös gazdagítása céljából az SZKP a jövőben is közreműködik a pártközi kapcsolatok szélesítésében, amelyek kiterjednek a pártok valamennyi szintjére a Központi Bizottságoktól az alapszjervezetekig. Az SZKP ugyancsak hozzá kíván járulni a vélemény- és tapasztalatcseréhez kétoldalú, illetőleg sokoldalú alapokon. Az SZKP továbbra is folytatja a Szovjetunió és a többi szocialista országok közötti államközi kapcsolatok szilárdításának, azok egyezményes keretek közötti rögzítésének, a törvényhozó szervek, a társadalmi szervezetek közötti kapcsolatok fejlesztésének irányvonalát, és a politikai együttműködés minden formájának további aktivizálására törekszik. A szovjet kommunisták szorgalmazzák a testvéri országok mind hatékonyabb együttműködését a nemzetközi színtéren, figyelembe véve mindegyikük saját érdekeit, illetve a közösség általános érdekeit. Olyan körülmények közepette, amikor még létezik a NATO imperialista katonai tömbje, a párt szükségesnek tartja, hogy minden eszközzel elősegítse az imperializmus agresszív törekvéseivel szembeni kollektív védelem, a szilárd békéért és a nemzetközi együttműködésért vívott küzdelem eszközét jelentő Varsói Szerződés Szervezete tevékenységének tökéletesítését. A gazdasági együttműködés területén az SZKP síkraszáll a szocialista országok anyagi összeforrottságának alapját jelentő szocialista gazdasági integráció további elmélyítéséért. A párt különösen fontosnak tartja, hogy a testvéri országok következetesen egyesítsék erőiket a termelés intenzívebbé tételének, a tudományos-műszaki fejlődés felgyorsításának kulcsfontosságú területein, hogy együttesen oldják meg a történelmi jelentőségű feladatot: népeik jólétének emelése, biztonságuk erősítése érdekében meghódítsák a tudományos-műszaki fejlődés újabb csúcsait. Az SZKP a jövőben is aktívan részt vesz abban a közös munkában, amely a testvéri országok gazdaságpolitikájának egyeztetését, a népgazdasági szintű együttműködés mechanizmusának tökéletesítését, a termelési kooperáció és szakosodás elmélyítését, a tervkoordinációt, az előremutató tapasztalatok cseréjét, a vállalatok és egyesülések között közvetlen kapcsolatok megteremtését célozza. A párt továbbra is hozzájárul a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa szerepének növeléséhez, a gazdasági, tudományos-műszaki együttműködésnek kétoldalú és többoldalú keretek közötti szélesítéséhez. Hasznosnak és természetesnek tartva a szocialista és tőkés országok közötti egyenrangú és kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködést, a párt egyebek között abból indul ki, hogy a szocialista integráció fejlesztésének erősítenie kell a közösségnek az imperializmus ellenséges akcióival, a kapitalizmust sújtó gazdasági válságokkal és más negatív folyamatokkal szembeni műszaki-gazdasági sebezhetetlenségét. Ideológiai tekintetben az SZKP fellép azért, hogy a testvéri országok egyesítsék erőiket a szocialista építés tapasztalatainak tanulmányozásában és felhasználásában, a munkásság kommunista nevelésében, a marxista—leninista elmélet fejlesztésében, alkotó jellegének elmélyítésében, megtartva természetesen annak a forradalmi lényegét. A közös gondolkodás aktivizálása, a szellemi értékek folyamatos cseréjének bővítése, a kulturális és tudományos együttműködés a szocialista országok közötti barátság további elmélyítését szolgálja. A párt a jövőben is közreműködik abban, hogy erősödjék a testvéri szocialista országok egysége, történelmi isorsuk közösségének tudata. A szocializmus igazságának hirdetése, az imperialista politika és propaganda leleplezése, a kommunizmusellenességgel és szovjetellenességgel való szembenállás, a dogmatikus és revizionista nézetek elleni harc — mindezek a feladatok sikeresen megoldhatók, ha a kommunisták egységes frontba tömörülnek. Az SZKP internacionalista feladatának tekinti, hogy a többi testvérpárttal együtt szilárdítsa a szocialista közösség egységét, növelje erejét és befolyását. E közösség szilárdságától, minden egyes országa alkotó munkájának sikerétől, tevékenységének céltudatosságától és egységességétől nagymértékben függ a szocializmus és a kapitalizmus versenyének kimenetele, a világ civilizációjának jövője. A szocialista világrendszer fejlődésének tapasztalata arról tanúskodik, hogy a szocialista rendszer megteremt minden lehetőséget a társadalom szilárd előrehaladásához csakúgy, mint az államok közötti kapcsolatok harmonikus fejlődéséhez. Egyik a másik nélkül azonban nem képzelhető el. Nem egyforma az országok gazdasági és politikai fejlettségi szintje, nem egyformák történelmi, kulturális hagyományaik, illetve jelenlegi létkörülményeik. Nem mindenütt egyenes vonalú a szocialista országok társadalmi fejlődése. A fejlődés minden (Folytatás a 2. oldalon.)